Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-19 / 42. szám
Alkalmi munkától — a munkaalkalomig Az eredmény — az eljutás alkalmi munkától á munkaalkalomig — lényegében a helyi tanácsok küzdelmes éveinek a koronája Hiszen évtizede még csak arra törekedhettek, hogy helybeli biztosítsanak munkát. A körülmények miatt másodrendű volt, hogy az a munka haszonnal kecsegtetett-e, vagy nem, segítette-e az ország ipari vérkeringését, vagy nem? A fő figyelem a munkán volt. Méghozzá, ott helyben. Oda akarták kötni a munkaképes embereket a saját szőkébb hazájukhoz, városukhoz, családjukhoz. A helyi ipar, a családi fészekhez közeli munkahely azt jelenti, hogy nem kell minden hétfő hajnalban száz kilométeres útra. zsúfolt vonaton elindulni; kevesebb családi élet romlik meg; és az apa többet láthatja és nevelheti a gyermekeit. Az indulás volt a legnehezebb. Legtöbb helyen — Szabolcsban főként —, semmi ipari hagyománnyal nem rendelkeztek. Az a kevés ember, aki szakmához értett már régen elköltözött a nagyvárosba, vagy ezermesterként kereste a kenyerét. Ha találtak is néhány szakmunkást, azoknak előbb, — hogy a munka igazán megindulhasson — fel kellett nevelniök az utánpótlást, az új ipari generációt. Sorra alakultak a kis üzemek, mindenfélét készítő és mindennel foglalatoskodó tanácsi vállalatok. Nem könnyen boldogultak. De évek alatt — ott, ahol á párt és gazdásági szervek valóban támogatták őket — megizmosodtak, és egyre több munkáskezet igényeltek. Ahogy szaporodott az üzemek munkáslétszáma — úgy tisztult a távlati elképzelés is. Az alkalmi munkától, a mindent elvállalni — csakhogy ne járjanak messze vidékre el az emberek — elképzelés helyett, új gondolkodás kezdett kialakulni. Tervszerűen dolgozni, olyat készítve, amelyet keresnek a piacon, amellyel az állami ipart kiegészítik. A felnövő kis üzemekben nem csupán a szervezettség, a technika változott meg, hanem az emberek gondolkodása IS. önmaguk arcához igazítják az üzemét, önmaguk formálják az üzemet — miközben önmaguk is átformálódnak. Megtanulják, mit jelent az üzem, és ahogy fiövekszik az üzem kapacitása, úgy gyarapszik az ezt megteremtő munkás tudása is. A szakmai ismeret fel- halmozódásának különös jelentősége van. Gondolkodásukra, igényeikre is kihat. Az iparosodásnak, a technikai fejlődésnek természetes velejárója ez Igényesebbé, kulturáltabbá teszi az embereket. Amíg nem dolgozott üzemben, esetleg eszébe sem jutott, hogy jó naponta lezuhanyozni, talán nem igényelte, hogy kultúrházba menjen és. hogy a nap nagyobbik felében egy fedél alatt a társaival — megszokott kollektívában éljen. Az iparbán meghonosodott munkásnak igenis igénye a fürdőszoba, a televízió. De ugyanúgy az áruval teli üzlet. A helyi iparosítás magját szorgalmasan vető tanácsoknak arra is kellett ügyelniük, hogy olyan munkára kerüljenek az emberek, amit el is tudnak végezni. Az ipari képzettségükhöz, leginkább képzetlenségükhöz kellett igazodni. A szakma valamennyi lépcsőfokát végigtipegő iparíerem- tők menet közben felneveltek egy új, kvalifikált munkásgárdát. Hiszen, mert sok féle termékkel foglalkoztak és kevés volt az igazi szakmunkás, ezért sok szakmát és a szakmán belül is mindent el kellett sajátítaniuk. Egy idő után azonban — amikor mái- felnőtt az új szakmunkás-kollektíva, megizmosodott az üzem — a gyárral együtt létrejött műszaki-gazdasági értelmiség annak is keresi az útját, hogyan lehetne minél gazdaságosabban, hasznosabban dolgozni. Most már nem csupán munkahelyre gondolnak, hanem a gazdaságos termelésre, az olcsón előállított termékekre is törekszenek. Nehéz örökséggel kezdtük az országformálást a felszabadulás után. Nagy felelősség súlyósodott a tanácsokra is. Munkalehetőséget kellett teremteni, hogy ezzel kenyeret is adjanak. Eddigi eredményeiket ismeri eí — és újabb munkára ösztönöz — a kormányhatározat, amikor a tanácsok hatáskörét és önállóságát hangsúlyozza. De ezzel az önállósággal élni is kell. Mint ahogy sok helyütt példásan éltek már eddig is. A rtrunkájukat mindenütt siker koronázta. Egy körforgásról van itt szó, amely elindult aZzal, hogy ipart teremtettek a semmiből, s ez az ipar visz- szahat az emberekre. Miközben változik — változtat is. Ez a változás aztán a városra is kiterjed. Egyre igényesebb körforgásról van itt szó, ahol egyik a másikat kiegészíti és továbbviszi. (—os) — Aki nem tudotf nevetni ii ősünk eddig úgy élt, ** hogy nyugodtan nyárspolgárnak is nevezhetném. Elérte a harmincötödik évet. Apja küszködött, hogy megélhessenek; Hősünk küzdött, hogy mindene meglegyen. Tanult, amíg kellett, aztán dolgozott, két-három évenként állást változtatott; előbb csak egy lódenkabátja volt, aztán divatos felöltője. Bundát másfél éve véti. Közben persze megnősült, — az akkori időknek megfelelően — vigyázva a káderlap tisztaságára. Ilyen apróság miatt nem akarta tönkretenni a karrierjét. Született gyermekük is. Előbb egyszobás lakást kaptak, amelyet később kettősre, végül komfortosra cseréltek. Küzdött tehát asszonyostul, s meg is lett mindenük. Szobáikban divatos bűtorok, konyhájuk tele géppel, — és itt még a fürdőszoba is a kényelmet szolgálta. Azután autót is szereztek, előbb Trabantot, később elcserélték egy vajszínű Wartburgra. Szóval harmincöt éves korára megvolt mindene. Csak egyetlen dolog hiányzott, a nevetés. Hősünk ugyanis küzdés közben elfelejtkezett a mosolyról. Nem volt ideje rá, mint annyi másra sem, állandóan csak számolt, az Utóbbi néhány évben pedig már loholt is mellékállásai miatt. Hja, kellett a pénz. És most eljött 1966 februárjának vastag havú tele, s a gépkocsit Hősünk — szükségből — a garázsban pihentette. Nem éri még, ha összekoccanna valamivel, mért az pénzbe kerülne. S milyen az élet? HőKüzdelem a Tiszán a jéggel Tiszátok, duzzasztómű — 1966. február 10. A délelőtti órákban szinte szakadatlanul cseng a telefon a duzzasztómű ügyeletén. A gátőrök rövid jelentéseket tesznek, megadják a vízállást. A déli órákra kialakul a helyzetkép: rövidesen nagy áradás várható, s ennek nyomán megindul a jég is, amely Tiszalöktől Tokajig megszakítás nélkül húsz centiméter vastagon áll. A sok ezer tonna jég felgyülemlett energiája bármelyik percben elszabadulhat, s a kár felbecsülhetetlen. Azonnal cselekedni kell. 12 óra: Készen vannak a tervek. A duzzasztómű alatt 2—2,5 méter vizszint- emelés, s a jég recsegve, ropogva megindul, az alsó szakasz órákon belül jégmentes. Rövidesen felbú| a két ötventonnás jégtörő — a Jégvirág X és a Jégvirág II — motorja, s szinte egyidőben hatszáz lóerő rugaszkodik neki, a jég a duzzasztómű felett is hatalmas dörrenésekkel és robajokkal — de engedelmeskedik. 14 óra: A telefonok mellé bekapcsolódnak az URH adók is. A két jégtörőről minden páros órában pontosan érkezik Fábián Imre és Sári László, a két kapitány jelentése! hol, mit tapasztaltak, meddig jutottak el. Tiszalöhről tele|o- noh azonnal továbbítják a friss híreket Tökájba, a főhadiszállásra, ahonnan Váradi Gyula, a szakasz- mérnökség vezetője negyvenéves vizi tapasztalatait latba vetve irányítja a harcot. 16 óra: A jég óráról órára újabb feladatok elé állítja az embereket. A hajók nyomán megindul a jég, s a hatalmas táblák a duzzasztjrriú előtt egy- egy pillanatra megperdülnek, s úgy buknak át a duzzasztómű falán. Az emberek szinte minden jégtáblát külön szemmel tartanak, nehogy megakadjon valamelyik akárcsak egy pillanatra is: azonnal újabbak rakódnának mellé, alá, s percek alatt a mederfenékig beállna a jég, oda a megfeszített munka. A vízhozam 600—800 köbméter; a duzzasztómű táblái felett két méter magas a vízpárna. 17 óra: Pillanatok alatt cselekednek: szinte sakkoznak a több tonna súlyú jégtáblákkal. Helyi áramlást idéznek elő, forgatják törik, zúzzák a jeget. Pár perces csendesebb idő után sünknek pont egy ilyen napon adatott meg egy szabad délelőtt. Ha nyáron történik, beül a kocsiba, Sóstón strandol, vagy kora reggel kimegy a Tisza-partra... Hősünk emiatt úgy határozott, hogy — diákkora óta először — sétál, kikapcsolódik. Felvette szürke teddy- bundáját, és nekiindult. Csdtangolt a városban, nézegette a kirakatokat, a nők formás lábait (milyen csinosak a csizmácskákban!), megivott egy feketét a cukrászdában . i. Aztán a szeme véletlenül egy plakátra tévedt. Bement. Közben gondolkodott. „Ismerem én a festészetet! Hiszen az íróasztalom fölött is Munkácsy-kép van. És Benczúrt.’’ Törte égy kicsit a fejét, hogy azt a majálisos képet — zöld fű, nők, bor, — ki is festhette, de nem jutott eszébe a név. Az el$ő képekre csők egy pillantást vetett. „Micsoda hülyeségek ezek?’’ Aztán ment tovább. ismét ott az újabb feladat: nyitják, csukják, odébb lódítják a hatalmas táblákat, s azok engedelmeskednek az ember akaratának. A vízpámán lomhán és simán buknak alá a duzzasztóműn keresztül a mélybe. Délutánra Tisza- lök felett egészen a Keleti Főcsatornáig felvágták, összeaprították a jeget. A legnehezebbjén túl vannak. Február 11 reggel 6 óra: A munka folytatódik, a hajók megindulnak Tokaj felé, amerre elhaladnak, törik a jég. s a hetek óta csak vastagodó, hízott jégtáblák megindulnak lefelé. Tiszanagyfalunál kicsit tovább időznek a hajók: a két veszélyes kanyarban többször megfordulnak, alaposan feldarabolják az Itt- ott torlaszokkal tarkított jégtakarót, s csak aztán indulnál« ismét tovább. Csengéméi a hídról figyelték s csákjákkal segítették a jo- ges ár levonulását. Jelenleg a Szamos is jól viselkedik, a vízállás annyira alacsony, hogy nem jegyzik. Jelenleg a Tiszán Dombrádnál és Bércéinél van készültség. Árvízvédelem a Tűr mentén. A néhány napos felvétel óta itt már normális élet folyik. A készültséget Is megszűnteitek. Hammel József felvétele só szakasza közötti vízszintkülönbséget, s a jég — amelynek darabjai egyre kisebbek — már akadálytalanul halad keresztül a tiszalöki duzzasztóműnél. A hajók még a felső-tiszai Vizeken törik a jeget. Február 13—IS: A munka sikeres, jól előkészített terv alapján megoldották a veszélyes jégtörést. A hajók még a Felső-Tiszán járnak. Február 16, 18 óra: A Jégvirág I és a Jégvirág II ismét Tiszalökre érkezett, s a hat napja szinte megszakítás nélkül működő óriásmotorok még < // utolsót szusszantanak, s leállnak. A hajósok jelentik: a Tisza jégmentes. Az egyhetes küzdelem a jéggel véget ért... 11,3d óra: A Jégvirág I és a Jégvirág II Tokajból jelentkezik: „a feladatot sikerrel végrehajtottuk.” 18 óra: Ismét Tiszalökön. Végig a folyón hatalmas csík: a jégtörők nyomai Február 12: A reggeli órákban csütörtök óta először hajtja fejét pár órás nyugalomra Baka Sándor mérnök, a duzzasztómű ve>- zetője. A veszély nagyrészt elmúlt — a hajók ismét Tokaj felé húznak, s délben megszakad az állandó rádióösszeköttetés is: a jégtörők a tokaji hegy mögött megkezdték a Felső- Tisza kisebb torlaszainak zúzását. 12 óta: Újabb, most már utolsó nagy feladat végrehajtása: kiegyenlítik a duzzasztómű alsó és felEgy nő magyarázott a közelében kamaszoknak: — A valóság huszadik századi kifejezése ... A gondolkodó művész új világlátása ... Hősünk bosszankodott, és indult kifelé. „Mi a fenéitek jöttem éti ide? Marhaság az egész.” Az ajtó közelében egy képre futott a tekintete. Szobát ábrázolt, a bútor kék volt, és középen bordó arcú nő állt. „Kék bútor... Micsoda blődség!” — gondolta Hősünk. És ekkor nevetni kezdett. Nevetett, mintha meggyógyulna ettől, köhögve, s mintha az évek elmaradását épp akkor akarta volna pótolni. — Micsoda marhaság! — mondta hangosan, és elindult áz ajtó felé. — Hülyének nézik az embert. Tisztára ... Kiballagott. Fejét csóválta, s hajtogatta a szövegét. És még mindig nevetett. Kun István Csatlakozások a Hazafias Népfront felhívásához A napokban hozták nyilvánosságra a Hazafias Népfront megyei elnökségének felhívását, az áradások okozta veszély elhárítására. A felhívás gyors visszhangra talált, mert már a felhívás napján több községben tárgyalta meg a népfrontbizottság a helyi lehetőségeket az árvízvvszély elhárítására, illetve a belvíz levezetésére, a belvízkárok megszüntetésére. Ibrányból írják: a Hazafias Népfront községi elnöksége megtárgyalta az ár- és belvízveszély elhárításával kapcsolatos felhívást, és csatlakozik ahhoz. Ennek érdekében a tsz- tagság és a község egész lakossága segítségével felmérik az elhárítás lehetőségét, és a sikeres munka érdekében az összes technikai feltételeket bevonják. Ahol lehet — takarékossági szempontból — gépi erő nélkül végzik el a terület víztelenítését. Ezzel biztosítják az őszi kenyérgabona vetésterület megmentését és a munkák időbeni megkezdését. A Hazafias Népfront bal- sai elnöksége ugyancsak foglalkozott a felhívással, és csátlakozlk ahhoz. A község határában több, mint 1200 katasztrális holdat veszélyeztet a belvíz — őszi vetéseket és a tavasziak alá való szántást. Az elnökség ülésén részt vettek a szövetkezet vezetői, akiknek segítségével kidolgozzák * víz elvezetésének tervét. Felmérik a vesrelyrxletett területeket, a népfront pedig mozgósítja tagait a veszélyeztetett területek vízmentesítésére, a tervek végrehajtására. A mezőladányi községi népfföiítélhökség is határozatot hozott a felhíváshoz való csatlakozásra. Megszervezik a határjárást, a figyelőszolgálatot, és mozgósítják a község lakosságát a belvizek levezetésére. Marik Sándor Vizái lásjelentés A Fehér- és a Fekete-Körös közötti területre kiáradt víz elérte a Gyula—sarkad: vasútvonal töltését és az országutat. Ezért péntek hajnalra két-két helyen átvágták az utat és a vasúti töltést is. A mintegy 15 méteres nyílásokon átáramló víz nem lakott területet, hanem mezőgazdaságilag művelt földeket borít el. így a víz két oldalról fogja közre és nem töri át az út és a vasút töltését. A vasúti töltésen vágott j nyílásokat ideiglenes szerke- j zetekkel áthidalták, tehát a; vonatforgalom nem áll le, I csupán a közúti járműveknek kell másfelé kerülni. A kiáradt vizet a Fekete-Körös gátjának megnyitásával ismét visszavezetik a folyóba. A Tisza a felső szakaszon lassan apad, Tokajtól pedig árad és általában 80—90 százalékban megtölti a folyó medrét és hullámterét. A folyó középső és alsó szakaszán több helyen másod- és harmadfokú készültségei kelleti elrendelni. 1966. január 19.
