Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
Tízmillió dél vietnami már felszabadult A Dél-Vietnami Nemzeti Fel*zabadítáí?i Front elnökének nyilatkozata Egy hét a világpolitikában Amerikai „békeoffenzíva“ — több bombával, vegyiháborúval, újabb csapaterősítésekkel Mit határoztak Honoluluban? Johnson elfordítja tekintetét Még tart a kormányválság és a jobboldal pozícióharca Olaszországban London, (MTI): A Daily Worker szómba ti számában közli Nguyen Huu Thonak, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front elnökének nyilatkozatát, aki elmondottat, hogy az DNFF megalakulása óta eltelt öt esztendő alatt átfogó és szilárd nemzeti egység kovácsolódott ki az amerikai agresszió leküzdéséiről. Dél-Vietnam 14 millió lakosából tízmillió már felszabadult. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt öt év folyamán az DNFF fegyveres erői rnegstmmisí tettek, illetve szétvertek 550 000 főnyi ellenséges haderőt, 70 000 fegyvert zsákmányoltak, lelőttek és megscnunisíBECS: Azokkal a híresztelésekkel kapcsolatban, hogy Ausztria közvetít a vietnami kérdésben, Kreisky külügyminiszter kijelentette: a Vatikán felkérte az osztrák kormányt, támogassa a pápa kezdeményezését a békés rendezésre. Az osztrák kormány konzultált e kérdésben baráti államok kormányaival. Az eszmecserék tanulsága: a megkérdezett országok legtöbbje először meg kívánja várni a Biztonsági Tanácsban folyó tárgyalások kimenetelét. Kreisky határozottan cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy Ausztria, mint semleges ország, máris közvetítene a vietnami kérdésben. PÁRIZS: Párizsban erős fenntartással fogadják a Tribune de Génévé című svájci lap jelentését, amely szerint Ben Barka életben van és Dél- Marokkóban tartják fogva. A svájci lap párizsi tudósítója „megbízható muzulmán forrásra” hivatkozott nagy feltűnést keltett cikkében. Állítása szerint Ben Barka! október 30-ról 31-re virradó éjszaka a Párizs melletti Villa Coublay-i katonai repülőtérről Korzikán és Co- lomb-Béchar algériai francia támaszponton át francia repülőgépen szállították Marokkóba. tettek 2500 amerikai repülőgépet és helikoptert. Az úgynevezett „stratégiai településekkén t” álcázott (1000 koncentrációs tábor közül hatezret leromboltak. 1965 májusától novemberig az Egyesült Államok ötezerről kétszázezerre emelte az országba küldött ag- ressziös erőinek létszámát. Ennek ellenére továbbra Is defenzívába szorulnak. A felszabadító erők, amelyek korábban csak kisebb amerikai egységek megsemmisítésére vállalkozhattak, ma már századokat, zászlóaljakat, sőt több zászlóaljból álló nagyobb amerikai alakulatokat Párizs, (MTI): India és a Kínai Népköz- társaság viszonyával foglalkozott Indira Gandhi asz- szony, indiai miniszterelnök a Le Monde tudósítójának adott nyilatkozatában. A francia tudósító megkérdezte a miniszterelnököt, hogy véleménye szerint a taskenti egyezmény nyújt-e lehetőséget Kínával folytatandó tárgyalásokra. Válasz: „Mi mindig nyitva tartjuk a tárgyalásokhoz vezető ajtót. Mindazonáltal meg kell találni az alapot a tárgyaláHammaquir, (MTI): Kudarcot vallott az _ a francia kísérlet, hogy tudományos célokból föld körüli pályára juttassák Francia- ország harmadik mesterséges holdját. A kísérlet során egy Diamond típusú rakéta juttatott volna föld körüli pályára egy 19 kilogramm súlyú mesterséges holdat, amelynek a D—LA jelzést adták. A D—LA az első olyan műhold, amelynek teljes berendezése francia gyártmányú. A kísérletet eredetileg péntekre tervezték, de azt húsz másodperccel a kilötámadnak meg és szórnak szét. Végül aláhúzta, hogy a DNFF politikai céljai változatlanul azok, /íTielyeket alapító programjában lefektetett: a független, demokratikus, békés és semleges Dél-Vietnam megteremtése, és végül az ország újraegyesítésének megvalósítása. A 14 milliós dél-vietnami népnek ezek a jogos követelés sei teljes összhangban vannak az 1954-es genfi egyezménnyel. A nemzeti felszabadítási frontnak, mint a dél-vietnami nép egyetlen igazi képviselőjének, döntő szerepet és beleszólást kell kapnia a dél-vietnami kérdés rendezésébe. sokhoz.” Ezzel kapcsolatban Gandhi asszony kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság „fenyegető hangú jegyzéket küld Indiának és módszeres kampányt' folytat India ellen.” Arra a kérdésre, hogy szándékozik-e India atombombát gyártani, különös tekintettel arra, hogy Kína nukleáris hatalommá vált, Indira Gandhi így válaszolt: — Nem hiszem, hogy az atombomba-gyártás hasznos volna számunkra. vés tervezett időpontja előtt lefújták. Szombaton reggel a franciák algériai területen, a szaharai Hammaguirban lévő támaszpontján négy ízben kezdték meg és hagyták abba a fellövést megelőző számlálást. Ugyanis minden alkalommal valami kisebb műszaki hibát észleltek. Végül magyar idő szerint 9,55 órakor megadták a jelt a kilövésre. A rakéta hajtóművét begyújtották, de a Diamond-rakéta nem emelkedett a magasba. Ezután háromnegyed órán keresztül senki sem közelíthette meg a kilövőállványt, mert robbanástól tartottak. BÄR A VILÄG számos, nem könnyű problémával birkózik, a múlt hét elején megkülönböztetett figyelem kísérte azokat a híreket adatokat, képeket, amelyek a Luna—9. munkáját összegezték. A Luna—9. zárójelentése hatalmas szovjet sikerről tanúskodik. Az embernek ez az óriási távolságra, egészen a Holdig kinyújtott „keze és szeme” nagyszerűen teljesítette feladatát. Megbízható választ adott arra, hogyan lehet simán leszáílni a Holdra, milyen az égi utitársunk felszíne, esetleg hol teheti le a lábát az ember, ha majd oda is útrakél. Mert a távolabbi jövőben egyszer az is bekövetkezik. A Luna—9. közelebb hozta azt az időt, amikor a krónikás már nemcsak Földünk eseményeiről számolhat be. VIETNAMBAN az elmúlt héten erőteljesen fokozódott az amerikai agresszió. Ez lett Johnson hangzatos „békeoffenzivájá- ból”: újabb romok, újabb áldozatok, újabb terrorakciók. Csak a hét közepén, szerdán az amerikai repülőgépek 17 alkalommal támadták meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét és 437 bombázást hajtottak végre a dél-vietnami szabadságharcosok „feltételezett állásai” ellen. És ez — az amerikai ter- vék szerint — csak az új hadjárat kezdete. Február folyamán a ledobott bombák összsúlyát, az elmúlt hónapokhoz mérten 50 százalékkal akarják emelni. Ugyanakkor újabb csapatokat is küldenek, pedig már jelenleg több mint kétszázezer amerikai katona tartózkodik Dél-Vietnamban. És hogy a gyilkoló gépezet teljes legyen: sorozatosan bevetik a vegyi eszközöket is. A dél-vietnami Nam Bo körzet parasztjai a napokban élesen tiltakoztak az USA vegyi háborúja ellen, amely ezen a vidéken mintegy félmillió embert betegített meg. A HONOLULUI értekezleten Johnson és a délvietnami bábrendszer vezetői az agresszió további kiterjesztésér határozták el. Ehhez egymagában persze nem kellett volna tanácskozást tartani a Hawaii-szigetek fővárosában, hiszen ezt a Fehér Házban úgyis eldöntötték már. De Washington ezt a látványos találkozót azért is rendezte, hogy menteni próbálja délvietnami csa.lósainak már nem létező tekintélyét. Ámde a saigoni vezetők éppen azért gyűlöletesek, mert az amerikaiakkal paroláz- nak és legalizálni próbálják korunk egyik leg.szégyenle- tesebb agresszióját. Igaz, a semmibe sem kerülő mosolyhoz Honoluluban súlyos dollárösszeget is mellékeltek az amerikaiak — propagandacélokra. Elhatározták, hogy Dél-Vietnamban megindítják a „szivek megnyerésére” szolgáló hadjáratot. Ez vajmi kevés komoly szándékot árul el, annál Inkább cinizmust és iróniát. Mit gondoljanak a vietnamiak az olyan emberekről, akik egyik kezükkel a „sziveket” akarják megnyerni, a másikkal pedig a bombakioldó szerkezet gombját nyomják meg, hogy megöljék a sziveket. Honoluluban a tanácskozás elején, üzemzavar miatt, kialudtak a lámpák. Az amerikaialtnál már régóta politikai üzemzavar is tapasztalható. Olyannyira, hogy már a saját soraikban jelentkező hangokra, tekintélyes publicisták, szenátorok és politikusok intő szavára sem látják be, hogy a vietnami háború teljesen kilátástalan számukra. Most az erőteljes offenziva ellenére sem ők, hanem a partizánok aratják a sikereket, akárcsak a harcok korábbi szakaszában. Minél súlyosabb lesz a bombate- her, amit ledobnák, annyival súlytalanabb lesz a helyzetük Délkelet-Ázsiá- ban. Sőt, az egész világon, hiszen a békeszerető emberek egyre nagyobb erővel ítélik el az amerikai agresz- sziót, amely fenyegetés az emberiség számára is. Amikor Johnson visszaérkezett Honoluluból, a repülőtéren tüntető csoport fogadta, követelve a vietnami békét. Mint a tudósítók írják, az amerikai elnök oda sem nézett az emberekre. Pedig jó lenne, ha már végre felfigyelne a józan véleményekre. Addig, amíg nem késő. A IIÉT EURÓPAI eseményei közül jelentős helyet kapott az olasz belpolitikai válság. Olaszország 22 nap óta kormány nélkül van, és lapzártakor még mindig nem vezettek eredményre Saragat köztársasági elnök kísérletei a helyzet rendezésére. A koalíciós pártok ugyani egyöntetűen a többszörösen megbukott, legutóbbi miniszterelnök Moro újbóli jelölését óhajtják, ami nem valami bíztató ígéret arra, hogy szilárd kormány alakul. De amennyire egységes a véleményük abban, hogy ki legyen a miniszter- elnök, annyira eltérő álláspontot képviselnek a többi bársonyszék elosztását illetően. Személyi torzsalkodás, ádáz küzdelem folyik a pozíciókért. Moro bukásának igazi oka mégiscsak az, hogy kiil- és belpolitikája egyaránt nem állt összhangban a nemzet érdekeivel. A mostani pozícióharc arról tanúskodik, hogy ha ilyen alapon oldódik meg a kormányválság, akkor aligha lehet számítani kedvezőbb fejleményekre. Ezért a kommunista párt olyan akciókat hirdetett meg, amelyek gyökeres változást sürgetnek az olasz kormánypolitikában. Santo Domingo, (MTI): A feszült dominikai helyzetben mindeddig nem következett be lényeges változás. Porto Ricoból érkezett távirati jelentések szerint pénteken lezárták a Santo Domingó-i repülőteret és meghatározatlan időre felfüggesztették valamennyi légitársaság repülőgépjáratait. Az AFP legfrissebb jelentése szerint a dominikai fővárossal megszakadt a telefonösszeköttetés. A feszült helyzet és a sztrájk ellenére Godoy elnök közelinek véli a válság rendezését, mivel Rivera Caminero kapitány, a fegyveres erők volt 'minisztere és egyben a jo'/boldal egyik ismert alakja, szombaton egy Fregatt fedélzetén elhagyta az országot. Caminero Washingtonba utazik, hogy elfoglalja a számára kijelölt haditengerészeti attaséi tisztséget. Nem sikerült a francia rakétakísérlet Indira Gandhi nyilatkozata a Le Monde-nak Bába Mihály: Egymástól távol 36. — Ezt sohasem tudhatod. — Nem, nem erről szó sincs. Nem szólt, amikor otthon voltam és nem is vettem észre semmit. Nem ez a baj. — Hát mi? — Mondtam már neked ugye, hogy építkezünk. És most írt a feleségem, hogy szerezzek pénzt, mert ötezer hiányzik és most ott uzsorakamatra sem kap. Falun nem olyan könnyű pénzt szerezni. Akinek van vásárol, építkezik, azért nem ad, aki adna, annak nincs. — Ez a baj? — nevetett Klári. — Hát segíthetek én rajtatok. — Hogyhogy? — Adok ötezret kölcsön, majd megadod, részletekben. Mikor kell? — Már tegnap kellett volna. — Értem. Holnap kiveszem az OTP-bői. Gyere el érte. Nem akartam hinni, amit Klári mond'. Hogy ő adjon kölcsön Bözsinek, arra gondolni se mertem volna! — Komolyan gondolod? — kérdeztem, mert még mindig azt hittem, hogy ugrat. — Hát persze, te csacsi. Nem bízol bennem? Pedig nekem lenne okom a gyanakvásra. Na, ne beszéljünk erről többet. Holnap eljösz, megkapod a pénzt. Sőt, rögtön el is visszük a postára, és elküldöd. Rendben van? — paskolt a kezemre. — Ha csakugyan kölcsön adod — nyögtem bizonytalanul. — Csak ne írd meg, hogy én adtam, mert gyanút fog és... — Dehogy írom — álltam fel riadtan. — Mit írnék neki, hogy ki vagy, honnan ismerlek? Úristen, rágondolni is rossz, hogy mi lenne, ha megtudná. .— Maradj itt ma, éjfélig tanulhatunk — simult hozzám Klári és átfogta a nyakamat. — Nemsokára vizsgázok átvesszük mégegy- szer a számtant, meg a mértant. Tudod, hogy sok mindent én is most tanultam meg veled? Tegnap már azon gondolkoztam, hogy én is beiratkozom valamilyen iskolába, vagy tanfolyamra. Legalább szakmám lenne... Szó nélkül beleegyeztem, hogy ott maradjak éjszakára1. Másnap Klárival mentem el a postára, együtt adtuk fel a pénzt Bözsinek. — így ni, holnapután megkapja — jegyezte meg Klári. Láttam, hogy legalább annyira örül, mint én. Miért? Nem értettem sehogyan sem. Vacsora után, amikor egymás mellett heverész- tünk, felkönyökölt, arcomat, tekintetemet fürkészte és halkan, csaknem suttogva mondta: — Te vagy az én gyengém. Szeretnék rajtad segíteni, ahogy tudok. Ne szólj most közbe... Eleinte bevallom, csak kellettél nekem, mint ahogy egy férfi kell az otthagyott asszonynak. És talán azért te, mert volt valami közös a sorsunkban. Egymástól távol éltünk mind a ketten azoktól, akikhez tartozunk, azért engedtem neked és azért kellettél te nekem. Most már nem ezért. Érted? Most már nem ezért! — csókolta meg az arcomat. Fel akartam ülni, vagy legalább könyökölni nem engedett. Arca arasznyira volt arcomtól, ujjai játszottak bőrömön, néha rámhajolt, megcsókolt?, — Most már nem ezért kellessz nekem, most már szeretlek... De félek. Hangja megremegett. Szavait halk sóhajtás kísérte. Mi történt? — töprengtem. Valami nagyon bántja, valamit tudhat, amiről nem akart beszélni. Talán megint itt járt a férje, vagy bent a talponállóban volt kellemetlensége. — Mitől? — nyögtem ki végül. — Nem tudom. Talán attól, hogy tönkreteszem az életedet, a boldogságodat. Mert biztosan szeretted Bözsit, ha elvetted, talán még most is szereted. Ha nem szeretnélek, nem törődnék ezzel, kihasználnálak és kész. Elszedném a pénzedet, becsapnálak, s amikor megunnálak, elzavarnálak, mert csak azzal törődnék, hogy nekem jó legyen — mondta kissé élesebben, szenvedélyesebben. — Van, akad alkalmi férfi elég, de nem erről akarok én beszélni! — Megint szelídebb lett a hangja. — Félek. Félek? Nem is tudom. Csak egyre nyugtalanabb vagyok. Nem vagyok már gyerek! Tudom, hogy mit várhatok magamtól és másoktól... eng»m nézett, de én úgy éreztem, hogy nem lát, hogy tekintete a messzeségbe réved, keres, kutat valamit, magyarázatot arra, amire nem találhat. Kábult voltam. Hanyatt feküdtem, simogattam, be- cézgettem. Furcsa szorongást éreztem — lehet, hogy ez a boldogság? — ne.m tudom! De azt tudom, hogy még így soha senki nem beszélt velem, hogy nekem ilyet még soha senki nem mondott. — Tudod, miért mondtam el ezt? — kérdezte egy pillanat múlva, f mikor visszatért kalandos útjáról hozzám. Felvontam szemöldökömet. — Nehogy azt hidd, hogy én el akarlak venni tőle. — Bözsitől? — Igen. Azért is segítek rajtatok. Néha úgy érzem, hogy... Arcomhoz húztam az arcát. Megcsókoltam, nem akartam, hogy tovább beszéljen. (Folytatjuk) DoniIni k áh;m továbbra is zavaros a helvzet ♦
