Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

Egyiptomi hajnal Hivatalosan a lizeanyalchatalni bizottság eié terjesztették Koszigin üzenetét Moszkva, (MTI): Koszigin, a szovjet mi­nisztertanács elnöke üzenet­tel fordult a genfi leszere­lés’ értekezlet résztvevőihez. A szovjet kormány — mondja többek között az üzenet — elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy haladéktalanul megkössék a szerződést a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról. A meg­egyezés megkönnyítése vé­gett hajlandó felvenni a szerződés tervezetébe egy olyan cikkelyt, amely megtiltja a nukleáris fegyverek alkalmazását a szerződést aláíró nem nukleáris államok ellen, amelyeknek terü­letén nincsenek nuk­leáris fegyverek. A szovjet kormány haj­landó haladéktalanul meg­egyezni a föld alatti nukleá­ris fegyverkísérletek eltil­Moszkva, (MTI): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Cili törtökön délelőtt találkozott és meg­beszélést folytatott afgán Brüsszel. (MTI): Szerda este a belga kor­mány megbeszélést tartott a bányászok szakszerveze­tének képviselőivel. A tár­gyalások után közleményt adtak ki, amelyben beje­lentik a limburgi szénbá­nyák bezárására vonatkozó módosított tervet. Eszerint a zwartbergi bányát csak akkor zárják be, amikor az összes alkalmazottnak új állást biztosítottak. Mint ismeretes, a nem kifizető­dő bányát az eredeti tervek szerint október 1-én zárták volna le. Szerda este újabb össze­28. — Azt nem, azt nem — ölelem át Klárit. — Kár el­tenni. Később megisszuk. Kivettem a kezéből az üveget, az asztalra tettem. Klárit meg felemeltem és a heverőre vittem. Arcát, nyakát csókoltam. Éreztem, hogy részeg vagyok. — Na, ne — tolt félre Klári. — Várj, állj fel. Felálltam. Megkapaszkod­tam a szék támlájában. Klári egy pillanat alatt megvetette a heverőt. — Vetkőzz le, ha marad­ni akarsz — simogatta meg az arcomat. — Te, te, ván­dormadár... Hetykén dobtam le a za­1966 február 4. fásáról is annak alapján, hogy a tilalom betartását az országok rendelkezésére álló eszközök segítségével ellenőrizzék. A Szovjetunió hajlandó kötelezettséget vállal­ni, hogy nem használ elsőnek nukleáris fegy­vert, ha más nukleáris hatalmak is ugyanilyen kötelezettséget vállalnak. A nukleáris háború ve­szélyének teljes kiküszöbö­lése, a nukleáris fegyverke­zési hajsza megszüntetése céljából a szovjet kor­mány javasolja a nuk­leáris hatalmaknak, hogy haladéktalanul vizsgálják meg egy nukleáris leszere­lési program megvalósítá­sának kérdését — folytatja Koszigin üzenete. — Egy kollégájával, Ahmed Etema- dival. A találkozón a Szovjetunió kabuli és Afga­nisztán moszkvai nagyköve­te is részt vett. tűzésekre került sor a bányászok és a rendőrség között. Sztrájkolók egy csoportja feltartóztatott egy autóbuszt, amely bá­nyászokat szállított az egyik részlegesen még működő tárnába. A rendőrség könny­fakasztó gázbombákkal tá­madt a tömegre és gumibot­tal ütlegelte a bányászokat. Mintegy 40 személyt letar­tóztattak. Gentben és Liege- ben diákok és fémmunká­sok tüntettek, kifejezve együttérzésüket a 4000 zwartbergi bányásszal, akik­nek több mint a fele. gö­rög, török, marokkói, olasz és spanyol vendégmunkás. kómát, az inget. Klári egy asztali lámpát gyújtott meg, a csillárt eloltotta. Pongyoláját levetette, a székre dobta, a kombinéját is. Kábultan néztem. Hát­ranyúlt, kikapcsolta a mell­tartóját. Ledobta azt is. Szép, nagy mellei hulláen- zani kezdtek. Döbbenten álltam. Bözsit még soha sem láttam így vetkőzni, pedig már tizenkét éve élünk együtt, mindig jelol­totta a lámpát, sötétben vetkőzött és hosszú hálóin- gében bújt mellém. Odaléptem Klárihoz. — Te, te„. — mondtam, aztán átöleltem, felemeltem, a rekamiéhoz vittem. Kalimpáló lábakkal rúgta le magáról a kis selyem nadrágot. Percekig nem akartam hinni, hogy mind­ez igaz, hogy ez a meleg test itt van velem, s csak feküdtem rajta mozdulatla­nul, aztán, mint egy köny- nyű kis lenge szél suhan ilyen leszerelés azt jelenti, hogy megfelelő nemzetközi ellenőrzés alatt meg kell semmisíteni az összes nukleáris fegyverkészleteket, meg kell tiltani a nukleáris fegyverek előállítását, teljesen meg kell semmisí­teni minden olyan eszközt, amely nukleáris fegyverek célbajuttatására alkalmas, el kell tiltani üyen eszkö­zök gyártását, meg kell szüntetni az idegen terüle­teken lévő katonai támasz­pontokat. A tizennyolchatalmi lesze­relési bizottság csütörtöki ülésén Szemjon Carapkin, a Szovjetunió képviselője a bizottság elé terjesztette Alekszej Koszigin üzenetét. Carapkin kérte a bizottság titkárságát, jelentesse meg az üzenetet hivatalos doku­mentumként. ATHÉN: Csütörtökön folytatódott az utóbbi két év legna­gyobb méretű sztrájkmoz­galma Athénben. Az eddig sztrájkba lépett munkások­hoz negyvenezer építőmun­kás csatlakozott. Követelik, hogy foglalkoztatásukat az egészségre ártalmas munkák közé sorolják. WASHINGTON: A Cape-Kennedy rakéta- kísérleti telepen csütörtö­kön reggel felbocsátották a Tiros Essa meteorológiai mesterséges holdat. MOSZKVA: Nyikoláj Patolicsev szovr jet külkereskedelmi minisz­ter csütörtökre virradó éj­szaka Osvaldo Dorticos el­nök és Marcello Fernandez külkereskedelmi miniszter vendégeként Kubába uta­zott Patolicsev megvitat­ja' Kubában a két ország közötti kereskedelem egyes kérdéseit. BONN: Erhard kancellár vasár­nap este Párizsba indul, ahol a jövő hétfőn és ked­den De Gaulle elnökkel tárgyal. A kancellár út­jára négy minisztere is el­kíséri: Schröder külügymi­niszter, Von Hassel had­ügyminiszter, Schmücker a gazdaságügyi miniszter és Vestrick állaimminiszter, a kancellári hivatal vezetője. át a búzatáblán és hullám- zani kezd, úgy kezdtünk mi is gyermeki ügyetlenséggel. Reggel kábultan ébred­tem. Kapkodva öltözköd­tem. — Délután bemegyek hozzád — mondtam Klári­nak és elrohantam. — Hun az istenben vó- tál? — nézett rám Bodnár Pista, amikor meglátott. — Berúgtam és elaludtam egy pádon — vetettem oda és gyorsan átöltöztem a munkaruhába. Pista sokáig bámult rám, érthetetlenül, mert eddig még soha nem látott része­gen és most sem tudta el­képzelni, hogy annyira be­rúgjak, hogy részegen fet- rengjem valahol egy pádon. ★ Egész délelőtt cementet hordtunk. Hozzá voltam szokva a zsákoláshoz, még­is nagyon elfáradtam. Alig Asszuánban este ért föl­det a repülőgép. A „New Cataract” (Űj Vízesés) Hotel, amelyben megszálltunk, hi­permodern, minden kényel­met biztosító vendégfogadó. Szobánk ablaka a Nílusra nyílik, mondották. De ebből este nem sokat vettünk ész­re. Hajnalban ébredtem. Szét­húztam a függönyt s kilép­tem az erkélyre. Mesebeli látvány tárult a szemem elé. A szálloda virágos parkján túl a folyó. Mennyire más volt itt, mint amilyennek Kairóban megismertem! Kacskaringós, hol keske­nyebb, hol szélesebb; vize apró szigetek, sziklazátonyok között bujkált, hátán kis csónakokkal. vitorlásokkal. A szemközti part lankáin furcsa alakú gránitsziklák, házacskák, s apró mecset sárgás-fehér foltja törték meg a föld és a fák szám­talan árnyalatú, már a reg­geli fényben is élénk zöld­jét. A szálló mögött akkor kelt fel a nap, bearanyozva az éledező város hófehér falait. Elmondtam Nabil Abdel Aziznak, a Tájékoztatási Mi­nisztérium újságíró-küldött­ségünk kalauzolásával meg­bízott kitűnő munkatársá­nak, hogy ha azt hallottam: Asszuán, ezzel eddig min­dig a nagygátat asszociált^’ De nem sejtettem, hogy en­nek a városnak olyan cso­dálatos másik arca is van, mint ez a nílusi táj. — Lé­legzetelállítóan szép volt a kora reggeli világításban!” — mondottam. — „Nálunk, Egyiptomban, most hájnalodik... Meglát­ják majd!” — válaszolta. Csak később eszméltem rá, hogy ő képletesen értette. Még mielőtt a nagygátra mentünk volna, meglátogat­tuk a „Kima,, műtrágyagyá­rat. Hipermodern, ragyo­góan tiszta, az ember nem is hinné, hogy vegyiüzem. Gépeit villanyáram hajtja, a régi asszuáni gát melletti erőmű áramtermelésének mintegy 80 százalékát ez az üzem használja fel. 1958- ban kezdték építeni, 1960 májusa óta üzemel, hivata­los megnyitása 1963-ban volt, — „1958-ban még sivatag volt itt!” — mutatott az üzem uszodája és mozija előtti térségen széles mozdu­lattal a gyár óriási komp­lexumára dr. Amin Abdel Aziz, a kairói egyetem Volt kémiaprofesszora, most a Ki ma művek vezérigazgatója. Megtudtuk, hogy a gyár termelése jelenleg évi 450 ezer tonna nitrogénműtrá­gya, s az ország legnagyobb ilyen üzeme. Az EAK má­sodik legnagyobb műtrágya- gyára Szuezban van, kapa­citása ennek mintegy két­harmada. 1970-ig, most indu­ló második ötéves tervük végére mindkét gyárat je­lentősen kibővítik, termelé­süket megduplázzák; s Heluánban is épül egy ve­gyiüzem. amely szintén majd évi 200 ezer tonna vártam, hogy leüljünk ebé­delni. Odajött Vas Gyuri, intett, hogy menjek csak oda, hozzá. Kedvetlenül áll­tam fel, szerettem volna pihenni. — Te, András, beszélni akar veled a csoportvezető. — Miért? — Majd megtudod, csak gyere. A felvonulási épület kis irodájába mentünk. A pi­ci helyiség zsúfolva volt asztalokkal, székekkel. Az asztalok fölé néhány női fej hajolt. Amikor belép­tünk ránk pillantottak, az­tán tekintetüket megint a papírra szegezték. A sarok­ban egy tagbaszakadt férfi ült elterpeszkedve. — Na, mi van Vas elv­társ? — Méhes elvtárs, ő a Csongár. — Ja, igen — állt fel és kezet szorított velem. — Hát kedves Csongár elvtárs, ugye sejti, hogy miről van szó. — Nem nagyon. — Az a helyzet, hogy kell nekünk öt komoly, megbízható ember. Vas elv­társ, mint a maga bizalmi­ja, javasolta magát is. Be­nitrogénműtrágyát termel. Az igazgató tájékoz­tatása szerint — de hi­szen ez könnyen ért­hető — az ország számára létkérdés, mezőgazdasága fejlesztéséhez, belterjesebbé tételéhez elengedhetetlenül fontos a műtrágyatermelés fokozása. A „Kima” gyár bővítése során rátérnek más anyagok előállítására is, hogy hasz­nosítsák az Asszuáni Nagy­gát villamos erőművének majdani olcsó energiaforrá­sát, s felhasználják a kör­nyéken nagy mennyiségben található mészkövet. így például acetilén, valamint ferroszilicium gyártására rendezkednek be. Az ehhez szükséges berendezéseket Bulgáriától vásárolják. (A bővítéshez számos gépet, be­rendezést kell beszerezniük — mondotta az igazgató. Még nincs eldöntve, hogy mely országokból veszik. Annyi bizonyos, hogy a je­lenlegi nagyrészt francia és nyugatnémet géppark nem­zetközivé válik — tette hozzá. Magyarország is be- állhatna a sorba ...) A nagygát... Vajon meg- tudok-e olyasmit az Asszuáni Nagygátról, amit eddig nem olvastam, hallottam? S tu- dok-e majd magam újat mondani, írni róla? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor gépkocsink az ideig­lenesen épült, hepe-hupás úton, lefejtett, sárgás domb­oldalak, felvonulási épületek, földkotró és más építőgé­pek, rakodóautók végelátha­tatlan sorai között a gátépít­kezés felé haladt. Az első benyomás: az ismert leírá­sok alapján is elképzelhetet­len méretek. Amerre a szem ellát, mindenütt embe­ri kéz nyoma. A természet­átalakításé. A gát 3.6 kilo­méteres hosszához, hármas felépítésének víz alatti leg­nagyobb, 1 kilométeres szé­lességéhez, tehát valóban impozáns tömegéhez képest is óriási, átláthatatlan terü­leten folyik a munka. Hol tart tulajdonképpen az építkezés? Mikorra ké­szül el? A munkát a leg- szemléltetőbben azzal lehet jellemezni, hogy mintegy 43 millió köbméter anyagot Saiger), (MTI;) Amerikai harci repülő­gépek csütörtökön is foly­tatták a demokratikus Viet­nam terrorbombázását. Sai­gonban egy amerikai szó­vivő bejelentette, hogy a légierő és a haditengeré­szet gépei „legalább két” bevetésen vettek részt Észak-Vietnam fölött és Vinh város közelében, va­lamint Vinh és Thanh Hoa között raktárlétesítmónye- ket és két hidat támadtak. A közleményből kitűnik, hogy az amerikai gépek most a Vörös folyó deltájá­mélem, nem csalódunk ma­gába. Az én bizalmim? Milyen bizalmim — töprengtem. Semmit sem tudok erről. Egyszer, emlékszem, hívtak valamilyen gyűlésre, vala­milyen választások voltak, de nem mentem el. Lehet, hogy a bizalmim, de ne­kem erről fogalmam sincs. Csak álltaim, hol Vas Gyu­rira, hol meg Méhes cso­portvezető tokás arcára pis­logtam. — Tanfolyamra küldjük. — Engem? — kérdeztem csodálkozva. — Igen. Gépkezelői tan­folyamra. Három hónap az egész; Ki lehet bírni, más is kibírta, és utána a fize­tése is több lesz. Meg, ami még fontosabb, nem segéd­munkás lesz, hanam betaní­tott munkás. Szakmája lesz. Mert most nincs. Nem fia­tal már, ideje, hogy szak­ma legyen a kezében — szónokolta. Hatalmas kar­jait meglendítette a levegő­ben. Gesztikulált. — Három hónap? — néz­tem Méhesre. — Csak délután, illetve este lesznek az előadások. Nappal dolgozik rendesen, építenek be a gátba, s eb- oól I960 január 9-ig Ueg- írissebb adat!) 25.» millió köbméter már a atjyén volt. így magyarázta rtabil barátunk, aki a mim évben vagy harmincszor járt Asszuánban, s legalabo úgy ismeri az építkezés helyze­tét, mint mondjuk — az egyiptomi sajtóét. A gát tö­mege körülbelül tizenhétsze­rese lesz a Cheops pirami­sénak. 35 ezren dolgoznak az építkezésen (közöttük ezer szovjet szakember). A gát 1968-ra felépül, a víz 1969-re eléri végleges ma­gasságát és 1970 helyett 1989-re előreláthatólag teljes kapacitással működik az űj, hatalmas villamos centiálé is. (A Cheops piramis kö­rülbelül háromszor annyi ideig, 20 évig épült; s 100 ezren dolgoztak rajta — fűzte hozzá Nabil, érdekes összehasonlításul). Megkértem barátunkat, mondjon néhány jellemző adatot a nagygát gazdasági jelentőségéről. Ismeretes — mondotta —, hogy a gátépí­tés folytán a Nílus felső szakaszán keletkező tó 500 kilométer hosszú lesz (ebből 150 kilométer Szudán terü­letére jut) és átlagban 10 kilométer széles. Az EAK öntözhető, megművelhető te­rülete (amely egész terüle­tének alig 3 százaléka!) ez­által egyharmadával nő. Nem szükséges hangsúlyozni, milyen nagy jelentőségű tény ez! De talán kevesebben tudják, hogy a keletke­ző villamosenergia-forrás milyen nagy! Az áramter­melés már 1968 második fe­lében megindul. Mindenho­vá elvezetik az áramot (ké­sőbb Alexandria, majd Port Said felé utaztunkban min­denütt láttuk a már felál­lított villanypóznákat); az egész országot villamosítják. Ez ipari fejlődésök alapja. — „Nálunk Egyiptomban, most hainalodik...” — mondotta Nabil másodszor ezen a napon. „Több vi­zünk, nagyobb termőterüle­tünk lesz. És a villanyáram kilowattja a jelenlegi 30 mil- lim (3 piaszter) helyett % millimbe kerül majd!” — tette hozzá tárgyilagos hangon. Lindner László tói délre szórták le bomba- terhükefc Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint az 1. ame­rikai légimozgékonyságú hadosztály csapatai már a „Vagány” hadművelet meg­indításakor súlyos veresé­get szenvedték Binh Dinh tartományban. Január 28-án és 29-én az amerikai csa­patokat szállító helikopte­rek a felszabadító erők ak- natüzében próbál tali leszáll- ni, s ezalatt a két nap alatt több mint húsz amerikai helikopter lezuhant, vagy megrongálódott. a keresete nem fog csök­kenni, azt garantálom, — csapott a mellére. — De én hazajárok — mondtam. — Tudjuk. Az nem szát mit. — Igen, de nekem isko­lám sincs. — Hogyhogy? A hat ele­mije megvan! A kartoték­ján! — Az igen. — Nahát. Nekem sein volt több, mégis itt vagyok már. És vén fejjel most a technikumot végzem. Én ii tanulok — nevetett biztat­va, hogy vágjak csak bele nyugodtan. — Értenv. Most kell vá­laszt adnom? — Nem fontos. De hol­napután üzenje meg Va« elvtárssal. — így jó lesz — mond­tam. Méhes felém nyújtotta lapát-tenyerét. Váratlanul ért ez nagyon. Igaz, jó lesz, ha szakma lesz a kezemben, de három hónap, minden este. Ki­bírja ezt ki? (Folytatjuk) De Gaulle a Szovjetunióba látogat Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában hivatalos közleményt adtak ki arról, hogy a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány meg­hívta De Gaulle tábornok francia köztársasági elnö­köt, tegyen hivatalos láto­gatást a Szovjetunióban. De Gaulle a meghívást örömmel elfogadta. De Gaulle tábornok lá­togatását június második felére tűzték ki. Gromiko találkozott az afgán külügyminiszterrel lljabb összetűzés a belga bányászok és a rendőrség között Bába Mihály: Egymástól távol Vietnami jelentés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom