Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
Nézetek és tények A munkák bizonyítsanak A közelmúltban történt fogyasztói- és felvásárlási áremelések nyomán gyakoribbakká váltak a mezőgazdasági lakosság életviszonyait egyoldalúan, torzan tükröző nézetek és az életszínvonalpolitikát tévesen megítélő állásfoglalások. E nézetek közös jellemzője, hogy általában nem a parasztság életviszonyainak, anyagi helyzetének konkrét elemzéséből indulnak ki, hanem szubjektív megítélés alapján az egész parasztságot egységes életnívón álló társadalmi osztálynak tekintik, s azonosítják néhány ügyeskedővel, esetleg „nem dolgozó paraszttal'’ vagy az országos hírű termelőszövetkezetek legjobban kereső tagjaival. E nézetek vallói úgy vélik, hogy a mezőgazdasági felvásárlási árak emelése tovább növeli a különbséget a lakosság bérből és fizetésből élő rétegei és a parasztság jövedelme között — az utóbbiak javára — és mindez az életszínvonal-politika érvényben lévő elvi alapjainak és gyakorlatának módosításához vezet. Az igazság az, — hangsúlyozta ezt az MSZMP KB gazdaságirányításunk reformjáról kiadott irányelve is — hogy az alapelv változatlanul így hangzak: a szocalizmus építésének együtt kell járni a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével, az élet- körülmények javításával. Ebből az elvből természetesen nem következik az, hogy az életszínvonalat minden évben növelni lehet, függetlenül a népgazdaság helyzetétől, fejlődésétől. Lehetnek olyan időszakok, amikor a fő feladat nem az életszínvonal emelése, hanem a már elért eredmények megtartása. Am egy hosszabb időszakot például egy ötéves tervperiódust tekintve az életszínvonalnak érezhetően növekednie kell. Ennek az elvnek érvényesülésére utal, hogy a második ötéves terv éveiben a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 20 %-kal, a parasztság reálfogyasztásának; értéke pedig 13—14 'Vokal növekedett. Az életszínvonal-politika másik alapvető irányelve; a társadalom két alapvető osztályának, a munkásosz- lálynak és a szocialista útra lépett parasztságnak az életviszonyai úgy javuljanak, hogy közben a parasztság életszínvonala közeledjék a. munkásosztályéhoz. Életszínvonal-politikánk e vonatkozásban nem valósult meg maradéktalanul. Amíg például 1960- ban a parasztság egy főre jutó reál fogyasztásának értéke 84,2 °/0-a, addig 1964- ben már csak 83,2 ° «-a volt A parasztság életkörülményeinek alakulása mítva — alatta marad a termelés más területein dolgozókénak. Itt kell megemlíteni, hogy a tsz-ek egyhar- madát kitevő un. gyenge tsz-ekben az egy főre jutó havi jövedelem, a háztájit nem számítva, 600,— Ft körül jár. Számításba kell venni még azt is. hogy a tsz-parasztság jövedelme nem garantált, nem rendszeresen folyósítják és a paraszti munkakörülmények, munkafeltételek mostohábbak, mint az anyagi termelés legtöbb területén. Igaz, néhány évtizede még sok minden elérhetetlen, vágy volt a tsz-parasztok számára, ma már megszokott, megbecsült valóság. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidőben milliónyi falusi dolgozó kapcsolódott be a társadalmi és szociális ellátásba. Olyan új fogalmak honosodtak meg, mint például a nyugdíjas paraszt. Nyugdíj, öregségi járadék, betegbiztosítás és családi pótlék formájában évenként százmilliókat folyósít az állam termelőszövetkezeti családoknak. A múlthoz hasonlítva ez nagy és felemelő változás önmagában, de a célhoz mérten csak biztató kezdetnek tekinthető. Hiszen például 1964-ben havonta átlagosan egy munkásra 649 forint, egy alkalmazottra 844 forint, egy tsz-tagra pedig 331 forint értékű ellátás jutott a társadalmi alapokból. Ebből is következik, hogy a népgazdaság más területein és a mezőgazdaságban végzett munka anyagi és társadalmi megbecsülésében meglévő lényeges különbségek felszámolásának jelentős feladata még hátra van. A szövetkezeti parasztság munkájának reális mértékű anyagi elismerése nemcsak azért fontos feladat, mert az elvek ezt követelik, hanem mert ehhez jelentős társadalmi érdekek is kapcsolódnák. A mezőgazdasági termelés növelése a népgazdaság fejlődésének, az életszínvonal emelésének egyik alapvető feltétele. A mezőgazdaság fejlesztéséhez a termelés anyagi-technikai megalapozottsága mellett az is nélkülözhetetlen, hogy légyen elegendő számú, megfelelő képzettségű és munkáját kiválóan ellátó munkaerő. Érthető okokból ezt csak akkor lehet biztosítani. ha a mezőgazdasági termelésben is érvényesül a dolgozók anyagi érdekeltsége. Jelenleg a termelőszövetkezetekben a jövedelemelosztás sok féle, a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodó változatát alkalmazzák, amelyek adott jövedelmi színvonalon megfelelően ösztönöznek a jobb munkára. A szövetkezeti gazdaságok egy jelentős részében azonban — többségében a kedvezőtlen természeti viszonyok, illetve az alacsony mezőgazdasági árszínvonal miatt — alacsony a szövetkezeti összjövedelem és ennek következtében a leghatásosabb ösztönzési formák sem lehetnek eléggé eredményesek. Ahhoz, hogy a szövetkezetek tekintélyes hányadát kitevő tsz-ekben az eddigi kedvezőtlen, a jövőben a mezőgazdasági termelés biztonságát veszélyeztető tendenciákon — mint pl. a nagyfokú elöregedés, a munkaerőhiány, elvándorlás — változtatni lehessen, olyan jövedelmi színvonalat kell biztosítani, ami valóban ösztönző és az embereket a mezőgazdaságban tartja. A parasztság életkörülményeinek javulása, közelítése a társadalom többi rétegeihez, elsősorban a mezőgazdasági termelés alakulásának függvénye. Ezért a parasztság életszínvonalának emelését alapvetően a termelésen keresztül lehet és szabad befolyásolni. Ez a mód felel meg leginkább a népgazdasági érdekeknek, az anyagi érdekeltség követelményeinek. a mezőgazdasági felvásárlást árak emelése. 2,4 milliárd forinttal növeli a tsz-ek bevételeit. azonban ennek a többletbevételnek megközelítően csak egyharmada válik az idén személyi jövedelemmé, kétharmada a szövetkezetek amortizációs alapjába kerül. Ahhoz, hogy a szövetkezeti gazdaságiái lényegesen gyorsabb ütemben növelhessék kiosztható jövedelmüket, a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelésén túl. elsősorban a mezőgazdasági termelés emelkedésével nyílik lehetőség. Ez teszi majd nyilvánvalóvá különböző dolgozó rétegek előtt is, hogy a szövetkezed parasztság életkörülményeinek megjavítása, életszínvonalának nivellálódása nemcsak szorosan vett paraszti érdek, hanem az egész társadalom további előrehaladásának is fontos tényezője. Or. Dankovits László Történelem — Kerülő Ferenc „műtermében“, Gáván Hogyan lesz valakiből : festőművész? — ezt kérdeztük a szabolcsi képzőművésznemzedékek egyik fiatal tehetségétől, Kerülő Ferenc- től. Gáván. az általános iskola szolgálati szobájában ismerkedünk festményeivel. Ez a fiatal tanár lakószobája, műterme, pihenője. — Apám falusi kovács volt. Szeretett rajzolni, sokszor megcsodáltam a szép lovakat. Én is megpróbáltam. Aztán más témák is érdekelni kezdtek. Az iskolában folytattam a rajzolgatást, festegetést. Szegeden végeztem el a tanárképző főiskola rajzszakát... Néhány mondatba sűrítve ez volt az indulás. A sok száz és ezer vázlat, megfigyelés, a sok-sok tanulás is benne van ebben a tömör visszapillantásban. Az első mégis az iskola volt, a tanítás és csak utána következhetett a festés. Nyíregyházára járt be a képzőművész szakkörbe, hogy tökéletesítse tudását. — Elkezdődött olyasvalami, amit szinte nem lehet abbahagyni, s minél többet csinálja az ember, annál inkább érzi, hogy folytatni kell. Eleinte tájképeket festettem, gávai utcákat, házakat, Tisza-parti, csatomapar- ti részeket, egy-egy hangulatot igyekeztem megörökíteni. De rájöttem, hogy ez nem elég- Ez csak a kezdet lehet. Van valami mélyebb, emberibb, amit meg kellene ragadni. Önmagával vívódva, éj - szakába nyúló estéket dolgozott a néhány lépésnyi helyiségben, gyér világítás me! lett. Nappal kevés idő jutott a festésre, az iskolai elfoglaltságok miatt. Este pc dig mesterséges fény mellett néha egy kicsit becsapták a színek. — Bizony, ez sem volt ilyen harsány, — mutatja az egyik régebbi festményét. — * * Sóstói táj. Legalább is nem láttam ilyennek este, reggel derüli ki, hogy erősre sikerült. Na gyón szeretem a színeket, ? képeim legtöbbjén látszik is ez, bár nem könnyű bén ni a színekkel. Kerülő Ferenc a festő pálya elején tart. Huszonhai éves. Eddig egy országos kiállításon, a rajztanárok tárlatán mutatkozott be a Rózsa Ferenc Művelődési Házban. Részt vett már néhány munkájával a megyei képzőművészeti kiállításokon ?e Főként olajjal és akvarel- lel dolgozik, a modern iskola követőjének vallja magát. — Van nálunk az iskolában egy képzőművészei} szakkör. Ezekkel a gyerekekkel szeretnék többet foglalkozni, kinevelni a falu fiatal műértő közönségét. Igen. mert a falun különösképpen nehéz megértetni és közel hozni az embereket a képzőművészethez, méginkább a modernebb törekvésekkel megismertei - ni őket és rávezetni egy ói élményre, a képzőművészeti alkotások által nyújtott élményekre. A festmények megtöltenének egy nagyobb termet is. Kerülő Ferenc tiltakozik, szigoiú kritikusa önmagának: ezeknek csak eay részét tartja valóban értéknek. — Most már azt hiszem, ideje lesz embereket, sorsokat is ábrázolni — jegyzi meg önbírálattal. — Eddig is festettem ugyan portrékat, főleg a gyerekekről, a tanulóimról, akiknek az arcán annyi tisztaság, szépség van, hogy alig lehet visszaadni a festészet eszközével. De bővíteni szeretném a tematikát. Mit szeretnék még? Többet tanulni a ,.nagyobbaktól”, egy kicsit kilépni az elszigeteltségből S ha munkáim megérdemlik. több szereplést... Bíztató ecsetvonások, tehetséges emelkedett őszinte szerénység — ez jellemzi a fiatal Kerülő Ferencet, aki nem adott választ arra, hogyan lesz valakiből festőművész. Mint mondta ,.ó még fiatal a válaszadásra, de igyekezni fog. hogy festőművésszé érjen! Ehhez sok segítségre megértésre biztatásra van szüksége. A munkák bizonyítsanak. <P> 10 kötetben A magyar történettudomány nagy vállalkozása a munkás és alkalmazotti összfogyasztásnak. A jőve-j delmi színvonalban meglévő aránytalanságokra utal az egy főre jutó havi átlagkc- restitek összevetése is. Azj egy főre jutó havi átlagkereset 1964-ben az állami szektorban 1157,— Ft, a kisipari termeiőszöve'kezetekben 1677,— Ft, a mezőgazdaság állami szektorában 1500,— Ft, a szövetkezeti gazdaságokban pedig — a mintegy 130 000 családtag keresetét is számításba véve _ 953,— Ft volt. Ehhez jön még a háztájiból származó jövedelem, családonként 11 430,— Ft. amely — figyelembe véve, hogy a tsz-családokban a tagok száma három fő — egy hónapra és egy főre számítva 300 —350 forint. Ebből következik. hogy a tsz- tagok jövedelmi színvo- ] nala — a háztájit is beszá- | Az elmúlt esztendőkben ugrásszerűen fokozódott az érdeklődés a történelmi jellegű munkák iránt. Ezt bizonyítja az is, hogy még az olcsónak egyáltalán nem mondható többkötetes Világtörténet 30 ezer és a kétkötetes „Magyarország Történeté’ 28 ezer példánya hónapok alatt gazdára talált. Bar a korábbi népszerű tudományos összefoglalások hozzáférhetővé tették a szélesebb rétegek számára történe tkutatásunK legújabb eredményeit, számos kérdésben nem tudták véglegesen kiszorítani a köztudatból a polgári történetié) Icgást. Igaz viszont az is, hogy a múlt sokoldalú érték éléséhez több magas színvonalú ösz- szeíoglaló munkával járultak hozzá könyvkiadóink. De mindez kevés, mert az igények, az érdeklődés gyorsabban nő, mint ahogy a kiadók terveznek. A történeti kiadványok sikere, a tudományág iránt fokozódó figyelem arra indította a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetét, hogy elhatározza egy tíz kötetes összefoglaló kiadvány megjelentetések Ez a többkötetes „Magyarország Története” 1896 óta az első ilyen nagyobb méretű kiadvány hazánkban. — A sorozat 1970-től kezdve jelenik meg, évenként két kötetben — tájékoztattak a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében. — Az utolsó kötet előreláthatóan 1974-ben kerül az üz letekbe. Ez már a hatvanas évek történetével, napjainkkal foglalkozik. A legutóbbi kétkötetes „Magyarország Története” jelzi ugyan a marxista történettudományban bekövetkezett fejlődést, de az új kutatások teljes tudományos kifejtését nem tette lehetővé. A készülő tíz kötetes sorozat nemcsak összegezi az eddigi eredményeket, hanem felveti a legújabb problémákat is. A mű nagy feladatot ál- lit a szerkesztők, írók elé. Tisztában vannak azzal, hogy a munka tudományos * jellegének nem szabad az olvasmányosság, a közérthetőség rovására mennie, hiszen a legutóbbi időkben megjelent történelmi művek is nagyrészt annak köszönhették sikerüket, hogy a tudományos pontossággal elemzett témakört olvasmá nyosan dolgozták fel. A nagy érdeklődésre szá- mottartó sorozat szerkesztői között olyan neves, hazánk határain túl is jól ismert | történészeket, tudósokat találunk, mint Nemes Dezső, Molnár Erik, Pamlényi Ervin, Léderer Emma, Elekes Lajos, Ember Győző. Ám gondjaikkal a szerkesztők nincsenek egyedül: sok segítséget kapnak a rokontudományoktól. A régészet, a technikatörténet, az agrártörténet, a művészettörténet legújabb eredményei köny- nyitik meg a dolgukat. A munkálatok már megkezdődtek. Kötetenként 500 —600 oldal, gazdag illusztráció, térképek, grafikonok — ilyen lesz a tízkötetes „Magyarország Története.” Történettudósaink munkája az erők nagyfokú összpontosítása révén lát majd napvilágot ez a mű. Érthető a nagy érdeklődés és várakozás, amely megelőzi. K. I. Gavai résziét.
