Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

KUN BÉLA SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJÁRA ▼Rágós Után szinte fél év­századig várta vissza a nép Kossuthot; halkan eldúdolt dalok, titokban őrzött hon­védlobogók, növekvő fényű legendakor beszéltek erről a várakozásról, de jó néhány harcos kísérlet is, mindegyi­ke Kossuth nevével és esz­méivel szállt szembe az ab­szolutizmussal, a reakcióval. Az 1919-es ellenforradalmi augusztus után, évek és év­tizedek egymásra hulló so­rában úgy beszéltek munká­sok és parasztok a jövendő­ről: „majd ha Kun Béla visszajön!” A két világháború között a munkások és a parasztok így idézték a Tanácsköztár­saság napjait: „Kun Béla idején.... „Nem torzítja el a személyiség történelmi sze­repének marxista—leninista értékelését az, aki azt a ma­gyar nép emlékezetében ki­törölhetetlenül élő megfogal­mazást is idézi, ha a ma­gyar kommünről, 1919-ről úgy beszél, hogy a történel­mi 133 nap rajzát így vázol­ja fel: középpontban a ve­zetővel, a szervezővel a leg­tevékenyebb forradalmárral, Kun Bélával. Az elrejtett vöröspántlikás katonasipkák „Kun Béla sapkái” voltak, öregedő har­cosok reá emlékeztek, ha a szolnoki csatáról beszélget­tek — s nem véletlen, hogy a magyar ellenforradalmi sajtó háryjánosai mindjárt „Kun Béla odaérkezéséről” Írogattak, ha valahol a vilá­gon fegyveres harcba, forra­dalmi küzdelembe kezdett a munkásosztály. Kevés em­ber van, akinek személyét annyi gyűlölet ostromolta, és akit annyi forró szeretet, elismerés és lelkesedés öve­zett. Tegyük hozzá: az utób­bit megérdemelte. Sőt a gyű­löletet is megérdemelte — az osztályellenség, az árulók es ingadozók gyűlöletét, mert egy pillanatra sem volt haj­landó megalkudni az ellen­séggel, s egy pillanatra sem titkolta, mennyire megveti, útálja az árulókat és az in­gadozókat. A felszabadulás után is jó ideig vagy hallgattunk róla, vagy eltorzítottuk sze­repét. Amikor dr. Münnich Ferenc, egyik legrégibb har­costársa leirta, hogy ideje jóvátenni „azt a történelmi bűnt, amelyet a személyi kultusz a pártunk történe­tének legjelentősebb korsza­kára és annak legfontosabb vezető személyiségére vonat­kozó hallgatással vagy fer­dítéssel elkövetett” már megkezdődött a hatalmas munka, hogy a párt a ma­gyar munkásosztály történe­tét író tudósok végre a tör­ténelmi igazsághoz híven ábrázolják Kun Béla sze­repét. Ma, amikor születésé­nek nyolcvanadik évfordu­lóján tisztelgünk nagy em­léke előtt, tisztán és méltó megvilágításban áll már előttünk a forradalmár, a vezető harcos alakja. Milliónyi tény bizonyítja már, hogy népünk igazi történetének menetében min­dig csak a haladás, a for­radalmi változás követelé­sének oldalára álltak a ma­gyarság legjobbjai. 1848 után éppen 1919 volt ennek éke® bizonyítéka. S ha a fiatal Kun Béla eszmélését. indulását szemléli valaki, még a személyes, baráti vonzalmak oly soka1 mondó apróságai is erről beszél­nek. Kun Béla házitanító­ja, későbbi barátja Ady Endre volt. Nagyváradi éve­iben kötött barátságot a vi­lág matematikusainak egyik büszkeségével Fejér Lipót­tal. A kor leenagvobb költő jótól a tudósig: ilyen baráti körből indult, hogy népve­zérré, kommunista forradal­márrá legyen. Kun Béla a nemzetközi munkásmozga­lom nagy alakjává nőtt. s harcainak, műveinek java a magyar forradalmi hagyo­mányok szerves része, foly­tatása. Az erdélyi falusi jegyző fia diák korában, tizenhat éves fővel lép be a szociál­demokrata pártba. Hét esz­tendővel később már a ma­gyar úri osztály bírósága előtt áll „osztály elleni iz­gatás" miatt. Kolozsvár munkásainak egyik szeretett vezetője már ekkor éles harcban áll az opportunista szociáldemokrata vezetőkkel. A párt ügyeskedő vezetőinek többsége katonai felmentést kap a világháború kitörése­kor — Kun Bélát a frontra küldik. A cári hadsereg fogságába kerül s a tomszki táborban találkozik össze egy már működő forradal­mi csoporttal. Amikor a bol­sevik forradalom kinyitja a hadifogolytáborok kapuit, Kun társaival még az ok­tóberi forradalom előtt a kommunista párt harcosává lesz. A nemzetközi hadifo­goly-mozgalom, százezrek odaállása a bolsevikok vö­rös lobogója alá, elsősorban Kun Béla tevékenységéhez fűződik. Leninnel 1917-ben ismerkedik meg: Pétervárott érik bolsevikká. Egész éle­tében, minden tettében hű maradt tanítómesteréhez, Le­ninhez, és hű maradt a szov­jet és magyar nép harcok­ban született barátságához. Az egykori kolozsvári mun­kásvezető az első magyar kommunista szervezet elnö­ke, az egykori újságíró az első magyar kommunista la­pok alapítója és irányítója, az egykori agitátor magyar és más nemzetiségű vörös internacionalista zászlóaljak szervezője, elsővonalbeli har­cosa. 1918 novemberében illegá­lisan érkezik haza az októ­beri polgári forradalom Ma­gyarországába: 20-án már megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja — s et­től a pillanattól kezdve Kun Béla személyes sorsa egy az osztály élcsapatának sorsá­val. Egyenes ív: négy hó­nap, 1919 március 21-ig, a proletárdiktatúra kikiáltásá­ig, harcról, harcra. A Ta­nácsköztársaság 133 napjá­ban évtizedekre való mun­kát végez el. Százharminchárom napon át élt, alkotott, harcolt a Tanácsköztársaság- S ahogy az első magyar parasztforra­dalom Dózsa György, a ma­gyar jakobinusok elbukott küzdelme Martinovic-ék, a kuruc szabadságharc Rá­kóczi Ferenc, a negyven- nyolc—negyvenkilenc Kos­suth, Petőfi, Táncsics nevé­vel él együtt a kései ma­gyar nemzedékek emlékeze­tében. a magyar kommün hónapjait, bátor és tiszta kommunista hősök emléke jelzi, elsősorban Kun Béláé. Követhettek és követtek is el hibákat a magyar pro­letárforradalom vezetői, Kun Béla is. De hogy is írta ő maga, tíz évvel a forrada­lom után? „Hiba volt hogy olyanféle módon reagáltunk az ellenünk intézett rágal­mak és hazugságok özönére, mint ahogyan a meglehető­sen szkeptikus magyar köl­tő, Arany János írta: Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral, Nem pöröltem — Félre álltam, letöröltem. „Valahogyan beletörődtünk, hogy a bukott forradalom­nak duplán az a sorsa, hogv rágalmazzák De beletörőd­tünk a csapások súlya alatt egy időre abba is. hogy a magyarországi nroloíárfnrra. dalom jelentősége elsősorban negatív tanulságaiban áll... A magyarországi proletárforra­dalom nemcsak hibái miatf jellegzetes, de erényeivel jó oldalaival is tündököl.-’ A vérbefojtott pro'etár- forradalom után Kun Béla 1921-től 1936-ig a Kommu­nista Intemacionáléban dol­gozott, állandóan felelős ve­zető helyen. Másfél évtize­dig elméleti és gyakorlati munkájával segítette a kü- lönzöző országok forradalmi mozgalmait Lenin halálát munkával gyászolta. A Kommunista Intemacionálé Végrehajtó Bizottsága Kun Bélát bízta meg azzal, hogy szervezze meg Lenin alapvető művei­nek az összes európai és ázsiai nyelvekre való lefor­dítását és kiadását. Lenin több művét akkor már vi­lágszerte ismerték és tanul­mányozták, de műveinek rendszeres fordításáról és kiadásáról még nem tör­tént gondoskodás. Ezt a munkát Kun Béla szer­vezte és irányította Lenin iránti hálás szeretettel, Lenin zsenije iránti ta­nítvány! tisztelettel és cso­dálattal. Bizonyos hogy Le­nin világtörténelmi jelentő­ségű művei az ő munkája nélkül is utat találtak volna a világ minden sarkába, de az is bizonyos, hogy Kun Béla meggyorsította és rend­szeressé tette a lenini művek terjesztését. Erre a munká­jára élete végéig nagyon büszke volt. Esztendőkön át készült a magyar proletárforradalom történetének megírására, de bármily nagy volt munka­bírása, a történelemírásra nem tudott időt szakítani. Nagy kár! Műve nemcsak a rágalmazókat hallgattatta volna el; hosszú időre prog­ramot adhatott volna min-1 den igaz magyar hazafinak, j minden igaz magyar kom-1 munista forradalmárnak. Forrón szeretett hazájába azonban sohasem térhetett vissza, mert férfikora delén ötvenhárom éves korában., 1939 november 30-án meg­halt. Nem érhette meg a magyar proletariátus győzel­mét, a haza felszabadulását. írott éleművének jókora részét az utóbbi években újra kiadtuk — ám Kun Béla életében, harcaiban, a nagy értékű, gazdag tanulságú cikkek, beszédek, tanu’má- nyok, levelek csaik kiegészí­tik a tetteket, Kun a forra­dalmi cselekvés, az osztály­harc tetteinek embere volt. Elsősorban élete és harcai példájával üzen a mának; ám születésének évforduló­ján idézni kell egy 1919 má­jusi népszavabeli cikkének ma is élő gyújtó szavait: „Nem szabad a forrada­lom mai szakaszában kihasz­nálatlanul maradni egyetlen csöpp energiának sem, amely a proletariátusban és külön­böző szervezeteiben szuny- nyadhat... Minden szervezet­ben a proletariátus teremtő ereje dolgozik, a leghatal­masabb teremtő energia, amelyet a szocializmus épí­tésére való történelmi hiva- tottság ad a munkásosztály­nak. Az erők egyesítése minden, kivétel nélkül min­den proletárenergiának egye­sítése, szoros, szilárd, fegyel­mezett és mindenek fölött szervezett egységbe foglalá­sa létföltétele a proletár- forradalomnak." Nehéz, harcos napokban a magyar munkáshatalom élet—halál harcának idején írta ezt Kun Béla- Ma az ereje teljében alkotó magyar munkáshatalom harmadik évtizede elején is tudott és megszívlelt igazság: minden győzelmünk alapja a mun­kásosztály teremtő ereje, egységbe forrott alkotó kész­sége. Eszméi, népe. pártja any- nyi vész után diadalmasan építi a szocializmust, és ez­zel a diadallal az ő emléke is mindinkább megkapja azt a tiszteletet amelyet élet- útjával kiérdemelt. Születé­sének nyolcvanadik évfor­dulóján büszkén emlékezünk reá. Orosz Szilárd Munkában az építők. Soltész Albert rajza MEDITÁCIÓ a Nyugtalan homok olvasása közben Ismét megjelent egy szépirodalmi könyv a Nyír­ségről, a címe: Nyugtalan homok. A novelláskötet szer­zője Végh Antal, a fiatal prózaírónemzedék tagja, me­gyénk szülötte. A Nyugtalan homok a harmadik könyve. Végh Antal természetes paraszti meglátást, ítélőké­pességet, friss életábrázolást vitt magával a fővárosba. De magával vitte a fiatal író az Útkeresést, a mondanivaló kiforratlanságát, mindennap­jaink olykor egyoldalú szem­lélését is. Eddigi munkái in­kább tehetségét, mintsem műveinek mélységét, érettsé­gét bizonyították. A Nyugtalan homok talán az első komolyabb lépés mai életünk bonyolult, el­lentmondásos szálainak a régi és az új küzdelmében újjászülető lényeges emberi vonások művészi megjelení­tésében. A tizennégy novella közeli múltúnk és jelenünk egy-egy darabja. Magasan kiemelkedik közülük a cím­adó novella: a Nyugtalan ho­mok. A mai magyar falu minden feszültsége, izzása, formálódó arca tárul elénk. Meleg líraiassággal, megkapó érzelmi kifejező eszközökkel. Nemcsak azért emelkedik I ki a novellák közül a Nyug­talan homok, mert sodrása van, hamisítatlan falusi han­gulata, reális képsora, őszin­te humora, s végül ellenáll­hatatlan optimizmusa. Ebben érzi és ábrázolja az író a leg­teljesebben az igazságot, a győzedelmeskedő újat a régi lelett. Ahogy kibontakozik két külön világ a falusi házban; csendes száműzéssel sújtják a jehovás Csongor Mózsit, a család rokonát, s ahogy a tsz-tag apa önvallo­mása elhangzik a megválto­zott paraszti életről, s a kie­gészítő epizódok, mind a tar­talmában szocialistává íej'ő- dő életforma igenlését sum­mázzák. Hasonló hangvétel és felelősségérzet hatja át az Erdei föld, Virágföld, a Sok fűszál, a Felemás vetés, a Parasztok fi parkban és a Murvay-féle tüzes cimű no­vellákat. Kevésbé kiegyensú­lyozott a Kettőjük szomorú éneke, tematikában és a té­ma hőfokában elmarad A muzeológus délelőttje és a Legelső kör. Gondolatokat ébreszt, de kissé szentimen­tális a Két egyforma fejű ló. Letéve a Nyugtalan ho- mok-ot az olvasmány-élmény mellett, az író jószándéká­nak elfogadása mellett ma-1 radnak kételyek is. Egy bi­zonyos nyugtalanság az em­berben: valóban ilyen lenne az életünk, ez a magyar fa­lu... A könyv alaphangulata komor, néhol kifejezetten pesszimista. Szinte csak a címadó novella olvasása köz­ben éljük át azt, ami termé­kenyítő, amit izig-vérig mai­nak és reálisnak nevezhe­tünk. A szabolcsi ember Szabolcsban él, nem kívánja sorsának, életformájának lakkozását, szépítését, az irdatlan messziről elindult állomások elhallgatását, a gondokat. De érzékeny a kié- lezettségre, a valóságosnál csak árnyalattal is feketébb színekre. Valóban nyugtalan­ság él és feszül a nyírségi homokon, de az egészséges türelmetlenségé, a küzdelem is a felzárkózásért. De nem lemondás, nem elsüllyedés a sívó homokban. Nem a szűkös patrióta mondatja velünk, hogy a szabolcsi tegnap és ma vilá­ga nem teljesen azonos a Nyugtalan homok irodalmi eszközökkel elénk vetített világával. Szabolcsra ma már nemcsak a jehovás szek­ták jellemzőek, — mint ahogy valójában nem is ter­jed széles körre ennek a A napodban ülést tartott a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szabolcs- Szatmár Megyei Intéző Bi­zottsága. Az egyesületek ve­zetői az ősszel sorra kerülő. 1966. évi műszaki napok programtervezetét vitattás meg és hagyták jóvá. Ezeken a tudományos egyesületek ez évben valamennyien a me­zőgazdasággal kapcsolatos témákat dolgoznak fel és az addig csak Nyíregyházára korlátozódó műszaki napo­kat megyeire szélesítik. Má­tészalkán is lesznek rendez­vények és a megye nagyobb üzemeibe látogatásokat szer­veznek. Előadóknak ez év­ben is az illető szaktudo­mányok legjobb ismerőit ké­rik majd fel. Ugyancsak megvitatták az egyesületek nemzetközi kapcsolatainak lehetőségeit. Az intéző bizottság már le­velet váltott a krakkói tu­dományos egyesületekkel és most egy Lengyelországba utazó delegáció megszerve- ■ szektának az ereje — nem­csak az örökösen egyéni sé­relmeket perelő tsz-parasz- tok, nem a direkttermő elmét tompító, indulatokat szüiő színhelye a Nyírség. Ettől sokkal másabb, maibb. Több! Végh Antal novelláskötete kétségtelen fejlődésről tanús­kodik, reálisabb élellatás, fe­lelősségérzet kíséri írásait. Olyan elemek is felismerna- tők kiemelkedőbb novellái­ban, melyek kiváló próza­íróinkra emlékeztetnek. Té­máival igyekszik átfogni egész életünket, a valóságos ellentmondásokkal, problé­mákkal együtt. Novelláin ér­ződik, hogy nem pusztán szó­rakoztatni akar, hanem vé­leményt mondani, beavatkoz­ni az élet menetébe, részt venni a nagy munkában. De a mélységgel még nincs minden rendjén, még nem teljesen biztos a kéz, hogy mit emeljen ki az életren­getegből, milyen összefüggé­seket, történéseket emeljen a tipikusság rangjára. Ezért hagy nyugtalanságot, kérdő­jeleket a Nyugtalan homok olvasása. P. G. zésén dolgoznak az egyesüle­tek vezetői. A csehszlovákiai Presovval, Nyíregyháza test­vérvárosával az eddiginél szorosabb kapcsolatot kí­vánnak kialakítani. Elsőként a gépipari és az építőipari csoport képviselői utaznak, majd ezt követően cserena­pok megszervezését tervezik, így kölcsönössé tudják majd tenni a tapasztalatcseréket Tovább szélesítik ez év­ben a vidéki szervezett tu­dományos életet: Mátészal­kán agrár, Kisvárdán építő­ipari csoportot alakítanak a közeljövőben. A klubprogram további javításával az egye­sületi munka további népsze­rűsítését is kívánják szol­gálni. Szabolcsi műszakiak Krakkóban, Presovban

Next

/
Oldalképek
Tartalom