Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

A havannai értekezlet: DAMASZKUSZ: Szalah Bitar sziriai mi­niszterelnök szerdán fogadta Irak damaszkuszi ügyvivő­jét. Az ügyvivő jegyzéket nyújtott át a miniszterelnök­nek sz iraki—iráni határ- helyzet súlyosbodásáról — közölte a Szíriái külügymi­nisztérium szóvivője. BELGRAD: Közzétették Jugoszláviá­ban a nyolcmillió tagot számláló szocialista szövet­ség szervezeti szabályzatá­nak módosításáról szóló té­ziseket. A módosításoknak az a célja, hogy a szocialis­ta szövetség szabályzatát összhangba hozza a Jugo­szlávia társadalmi és politi­kai rendszerében bekövetke­zett változásokkal. BANGUI: Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a Közép- Afrikai Köztársaság új kor­mánya csütörtökön megsza­kította a diplomáciai kap­csolatokat a Kínai Népköztár­sasággal és kiutasította az összes kínai állampolgárt az ország területéről. MOSZKVA: Csütörtökön kenyai kor­mányküldöttség érkezett Moszkvába Tom Boya gaz­dasági, tervezési és fejlesz­tési miniszter vezetésével, hogy a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésről tárgyaljon. LONDON: Wilson angol miniszterel­nök csütörtökön bejelentet­te, hogy részt vesz a január 11-én és 12-én Lagosban, Nigéria fővárosában megtar­tandó nemzetközösségi érte­kezleten. A miniszterelnököt Arthur Bottomley nemzet- közösségi miniszter kíséri el PÁRIZS: Az Egyesült Államok ez év első felében kiüríti há­rom franciaországi katonai támaszpontját. A legjelentő­sebb közülük a Marne és Meuse megyék határán el­terülő Trois-Fontaines-i nagy fegyverraktár. Hivatalosan takarékossági okokkal ma gyár ázzak a támaszpontok felszámolását. egységfront az imperializmus ellen Hával József, az MTI havannai különtudósítója ír­ja: „Dominikától Vietnamig egységfront az imperializ­mus ellen” — ennek a moz­gósító jelszónak a jegyében hangzottak el szerdán a kül­döttségvezetők felszólalásai a három földrész népi poli­tikai szervezeteinek fóru­mán, a trikontinentális ér­tekezleten. A kialakult összhangot csupán a kínai küldött­ség vezetőjének, Vu Szueh-csen-nek felszó­lalása bontotta meg, aki a frontokat össze­zavaró beszédében ép­pen a legkövetkezete­sebb imperialistacllenes erőket vette célba, s azzal vádolta őket, hogy „tevékenyen együttműköd­nek az imperialistákkal”, megtorpedózzák a népi fel­szabadító háborúkat, s nem nyitva Nyugat-Európában új frontot „békén hagyják” Vietnam megtámadóját. A kínai delegátus után felszólalók nyomban szüksé­gesnek tartották, hogy elha­tárolják magukat ezektől a kínai vádaktól, s ne enged­jék belesodorni a konferen­ciát a békés együttélés és a forradalmi felszabadító harc mondvacsinált ellentéteiről való meddő vitába. Ahmed, Szaud-Arábia-i delegátus azonnal javasolta a konfe­rencia résztvevőinek, hogy a megvalósítandó egység ér­dekében a küldöttek tegyék félre az ideológiai vitákat. Az iráni küldött élesebben fogalmazott: azért vagyunk itt, hogy szolidaritásról be­széljünk, nem pedig azért, hogy rágalmakat terjesz- szünk. Lodoi Damba, a mongol küldöttség vezetője figyel­meztette a küldötteket ar­ra, hogy az imperialista kö­rök igyekeznek megbontani Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népeinek szolidaritását, igyekeznek éket verni a szo­cialista országok és más ha­ladó erők, így az újonnan függetlenné vált országok közé. A havannai értekezlet csütörtök délelőtti ülésén Rasidov, a szovjet küldött­ség vezetője üdvözölte a megjelenteket és köszönetét mondott Kuba kormányá­nak és népének a Vendég­szeretetért. A szovjet küldöttség egyet ért azzal a javas­lattal, hogy hozzák lét­re a három világrész szolidaritási szervezetét, — mondotta a továb­biakban a szónak, majd hangsúlyozta, hogy a szovjet nép támogatja a népek háborúit és fegy­veres harcát a szabad­ságért és függetlensé­gért. Rasidov határozottan el­ítélte az Egyesült Államok bűnös vietnami agresszióját és részletesen ismertette, hogy milyen nagy segítséget nyújt a Szovjetunió a viet­nami népnek. Rasidov megállapította, hogy tovább kell tömöríte­ni korunk összes forradalmi erőit a három világrész szolidaritási mozgalmainak fő célja támogatására. Ez a cél: harc az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus el­len a szabadságért, a békéért, a függetlensé­gért és a társadalmi ha- • ladásért. A szovjet küldöttség ve­zetője javasolta: a három világrész népeinek első szo­lidaritási értekezletét tegyék úgy emlékezetessé, hogy minden évben január 3-tól 10-ig tartsák meg a három világrész nemzetközi szoli­daritási hetét a gyarmati rendszer, a neokolonializ­mus és az imperializmus elleni harc jegyében Rasidov a szovjet küldött­ség nevében nyomatékosan felszólította az értekezleten képviselt szervezeteket és mozgalmakat, hogy fogianak össze a fenti nagy célért folyó harcban. I,egyen ez az értekezlet úi szakasz kezdete ezen az úton. Fokoz­za és izmosítsa soraink egy­ségét, adjon úiabb erót a világszerte folyó felszaba­dító mozgalomnak — hang­súlyozta Rasidov. Koszigin megbeszélést folytatott az indiai és pakisztáni vezetővel Taskent, (MTI): Koszigin szovjet minisz­terelnök csütörtökön délelőtt megbeszéléseket kezdett a Taskentben tartózkodó pa­kisztáni és indiai vezetők­kel. Elsőnek ezúttal Ajub Khan pakisztáni elnökkel folytatott megbeszélést, majd másfél óra múlva Sasztri miniszterelnökkel tárgyalt. Az indiai küldöttség egyik szóvivője szerint — írja a Reuter helyszíni tudósítója — „Koszigin úr korrekt, rendkívül körültekintő és mégis igen konstruktív sze­repet játszik” a tárgyalások­ban, s jelenléte a találkozó igen fontos eleme. Az indiai és a pakisztáni fél nézeteltérése lényegében abban áll. hogy Sasztri a jelek szerint nem hajlandó Kasmír státusáról tárgyal­ni, mert az országrészt In­dia elidegeníthetetlen, szer­ves részének tekinti. Pa­kisztán viszont éppen Kas­mír hovatartozásának prob­lémáját kívánja megvitatni. A csütörtöki Pravda a taskenti találkozóról azt ír­ja, hogy India és' Pakisztán érdekei megegyeznek a leg­fontosabb dologban — egyik ország sem kívánja a konf­liktus kiújulását, mindkettő kívánja a béke és a jó­szomszédi kapcsolatok hely­reállítását. A taskenti találkozó csak a kezdet — írja a Pravda. — Részvevőire nagy, bo­nyolult és nehéz munka vár. Ám ez a munka megtisztelő feladat, amelynek sikeres eredményeit az egész haladó emberiség várja. Selepin Hanoiba utazott A Vietnami Dolgozók Párt­ja Központi Bizottságának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására csütörtökön re­pülőgépen Hanoiba indult egy szovjet küldöttség Alek- szandr Selepinnek, az SZKP Központi Bizottsága elnök­ségi tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezeté­sével. A Selepin vezette szovjet küldöttség Vietnami látoga­tása iránt viláeszerte élénk érdeklődés nyilvánul még. Ennek fő magyarázata az, hogy a Szovjetunió kezde­ményezője és következetes harcosa a vietnami nép tá­mogatását célzó antiimperl- alista akcióegységnek, haté­konyan segíti az amerikai agressziónak kitett Vietnami Demokratikus Köztársaságot, erkölcsileg és anyagilag, gazdaságilag és katonailag. II SzGvrefun?c nem ismeri el a Snrifh-rezs met Salisbury (MTI) Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében .közli, hogy kormánya feltétlenül telje­síti a Biztonsági Tanács Dél­Rhodesiáról hozott határoza­tait. A Szovjetunió nem is­meri el a Smith-rezsimet és teljességgel szolidáris az iga­zi nemzeti függetlensége ki­víváséért harcoló Zimbabwe népével. MSZBI országos kongresszust előkészítő konferencia Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról.) mény van arra, hogy ezek a kapcsolatok az idén még tovább bővülnek. Befejezésül hangoztatta Gombás Sándor elvtárs: szükséges, hogy a vitában elhangzott jó javaslatokat a további munkában hasz­nosítsák. Tisztában kell len­ni azzal is: a magyar— szovjet baráti kapcsolatok erősítéséért is akkor te­szünk legtöbbet, ha mun­kánkat úgy végezzük, hogy azzal közvetve, vagy köz­vetlenül elősegítjük a me­gye gazdasági, politikai és kulturális életének fejlődé­sét. A vitában felszólalt még: dr. Westsik Vilmos, Kos­suth-díjas kutató, Selymes Ferenc, állami gazdasági dolgozó, Albert Antal pe­dagógus, Hován József fmsz-i dolgozó, dr. Dré- gelyvári Imre járásbíró, Ináncsi Zoltán mozigépész, Vass József, járási nép­fronttitkár, Rózsavölgyi Já­nos ktsz dolgozó, Perecsé- nyi Jenő főkönyvelő, Szi- las Artúr nyugdíjas, Sörös Sándorné járási népfront­titkár, Kecskovszki József MOKEP igazgató és Fábián Antal nagyhalász! lakos. A vitát Májer István foglalta össze, majd meg­választották a megyei elnök­ség 41 tagság és a tisztség- viselőket. Elnök dr. Kovács József, a Nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola igazga­tója, elnökhelyettesek: Her- tetendi 'Sándorné, nyugdí­jas pedagógus és Oláh László vállalati igazgató. Titkárnak ismét Májer Istiánt választották. A konferencián megvá- választották a negyedik kongresszus megyei kül­dötteit is. Megyénket sza­vazati joggal 10 és ven­dégként három küldött képviseli. A konferencián Oláh László elnökhelyettes át­adta az MSZBT országos elnökségének kitüntetéseit. Az aranylfbszorús MSZBT- jelvényt a tagság tizenöt szabolcsi aktivistája kapta meg. Hódi László Vietnammal kapcsolatos élénk amerikai diplomáciai tevékenység Averell Harriman nagy­követ, Johnson utazó dip­lomatája, úton van Bangkok és Tokió felé. Az amerikai külügyminisztérium szóvivő­je ugyanis szerdán este meg­lepetésszerűen bejelentette, hogy Harriman csütörtökön Kairóból nem haza, hanem Tokióba utazik és folytatja Vietnammal kapcsolatos megbeszéléseit. Japán hivatalos körök ezt úgy értékelik, hogy az ame­rikai kormány kifejezésre akarja juttatni, milyen jelen­tőséget tulajdonít Tokiónak az esetleges vietnami kibon­takozásban. Másrészt az sem kerülte el figyelmét, hogy Slina külügyminiszter janu­ár közepén a szovjet fővá­rosba utazik hivatalos láto­gatásra. A japán külügyminiszté­rium szóvivője szerdán ki­jelentette: mage.s rangú japán külügyminisztérium! tisztvi­selők még a Harriman láto­gatás bejelentését megelőző­en „elhatározták — úgy­mond —, hogy pozitív ak­ciókat kezdeményeznek, és megragadnak minden lehe­tőséget a békés vietnami megoldás keresésére”. Az amerikai diplomácia Vietnammal kapcsolatos moz­gása Harriman utazgatásain kívül is tovább tart. Gold­berg amerikai ENSZ-főmeg- bizott — aki kedden az ENSZ-ben átnyújtotta kor­mányának vietnami tervét — ugyanaznap visszatért Washingtonba, hogy újabb megeszéléseken vegyen részt a Fehér Házban és a kül­ügyminisztériumban. A dél-vietnami szabadság- harcosok csütörtökre virra­dó éjszaka Quang Ngai tar­tományban, 180 kilométernyi­re délre Da Nangtól, elfog­laltak egy stratégiai fontos­ságú magaslatot. Erről a pontról ellenőrizhető a tar­tomány egyik észak—déli fő­útvonalának hídja. A szabadságharcosok csü­törtökön hajnalban hevesen aknázták a demílitarizált övezettől valamivel délre fekvő Dong Ho előretolt ál- , lást. Szerdán este harcok Voltak Hue várostól délre is. A dél-vietnami csapa­tok amerikai légi támogatást kértek. A DNFF „Felszabadítás’* hírügynökségének jelentése szerint a szabadságharcosok a múlt hónap utolsó napja­iban igen jelentős harci si­kereket értek el Quang Nan tartományban is, s csaknem 470 ellenséges katonát — közöttük 89 amerikait —* tettek harcképtelenné. Aa ellenség két századot vesz­tett. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Köz­ponti Bizottsága szerdán es­te nyilatkozatot tett köz­zé a „Felszabadítás” rádió­állomás útján, — jelenti az AFP. A DNFF ismételten ki­nyilvánítja a dél-vietnami népnek azt az eltökélt szán­dékát, hogy a végsőkig har­col az amerikai imperialis­ta agresszió leküzdéséért, a haza újraegyesítésének elő­mozdításáért és azért, hogy hozzájáruljon egyszersmind Indokína, Ázsia és a világ békéjének megőrzéséhez. Bába Mihály: Egymástól távol 5. Az első fizetésig ki kell bírni, addig nehéz lesz, de aztán már ő is karjára akaszthatja a szatyrot és mehet vásárolni a piacra, mint a többi gyári felesé­ge. — Végre hazajöttél — ugrott fel, amikor meglátott. — Megkaptátok? — kér­dezte. El kellett mesélni mindent. A gyerekek is szájtátva hallgatták. — Szólhatnál anyádnak, hogy jöjjön ide lakni ad­dig, amíg Pestre járok — mondtam Bözsinek. — Majd szólok. — Nem lennétek úgy egyedül egész héten. — Eljön biztosan, mert nem nagyon szereti a me­nyét. — Csak addig, amíg oda­járok... — Jó, jó, — hagyta rám Bözsi, mert tudta, hogy nem nagyon kedvelem az anyját. Nem szólok ellene soha, de ha ott van, akkor két három szónál nem igen mondunk többet egymás­nak. Inkább hallgatok és csak bólogatok anyósom szavára. Vagy felállók, ki­megyek az udvarra és ke­resek magamnak valami munkát. Két hete egy egész délután ott ült Bözsi anyja, én meg egész délután vág­tam a fát és szabályos kis boglyát raktam belőle a verem mellett. Elég lesz a télen, nem lesz gond a tüzeléssel. Vasárnap este. Ott ácsor­gónk a vágányok között, szorongatom a kis koffert, Bözsi meg szótlanul áll i mellettem. Nem akartam hallani sem arról, hogy kikísérjen, de Bözsi ma­kacs volt. — Miért ne kísérnélek ki? Más is kikíséri az urát. — Jó, de minek. Szom­baton már úgyis itthon le­szek. — Akkor is — mondta Bözsi és nem törődött az­zal, hogy mit beszélek. Még a gyerekek is jönni akartak, de őket nem en­gedtem, hiába pityeredéit el Ilus is. Az állomás előtti kis te­ret teljesen ellepték az utazók, meg a kísérők. Né­melyik embert az egész család kikísérte. Többen voltak itt, mint délelőtt a piacon. A gyermekek lár­mázva futkostak a sínek között, rugdosták a kavi­csokat Vasárnap este mindig megelevenedett az állomás környéke. A pénz­táros egy órával korábban kinyitotta a kis ablakot és szünet nélkül adta a je­gyeket, pecsételte az iga­zolványokat. — András *— kiáltott Vas Gyuri. — Gyere majd hátra, mert a hat utolsó kocsiról nem kell átszállni, azt Debrecenben a pestihez csatolják! — Jól van, ha jön a vo­nat megyek azonnal hát­ra. Fogjatok egy jó helyet nekem is — kiáltottam visz- sza Gyurinak, aki Bodnár Pistával álldogált nem messze tőlünk. Se Gyurit, se Pistát nem kísérte ki senki. Bözsi csak nézte a még mindig áradó tömeget. — Úristen, hát ez mind elmegy? — kérdezte és állához kapott. Ha csodál­kozott vagy sopánkodott, jobb tenyerébe kapta az állát mindig, mint egy gyermek. — Dehogy! — legyintet­tem. — Ennek a fele kí­sérő. Vasárnap van, ráér­nek kijönni. — Mint a vásárban, annyi itt a nép — mo­solygott. Szüntelenül for­gatta fejét és sorolta fel, hogy kiket lát a tömegben. Maga is meglepődött, biz­tosan hogy kiket lát itt. A volt nagygazdákat, az egy­kori napszámosukkal együtt. Ha nem ismernénk őket azt hihetnénk, hogy két napszámos fáradt, rán­cos arcú ember kínálja egymást cigarettával. S míg rágyújtanak lábuk kö­zé szorítják a koffert vagy a faládát, hogy fel ne buk­janak benne mások. A gyerekek visongva ro­hantak a sínekről. •— Jön a vonat! Itt a vo­nat! — kiabálták és szalad­tak megkeresni az övéi­ket. — Vigyázz a gyerekekre — mondtam Bözsinek. — Vigyázok. — Meg a házra is. Ne­hogy baj legyik. — Te is vigyázz ma­gadra, és szombaton gyere haza. Az arcához hajoltam, az­tán körülnéztem és mikor megláttam Bodnárt meg Vas Gyurit, hangosan kiál­tottam: — Pista, Gyuri itt va­gyok! Átvágtam a tömegen. Bözsi tolakodott mögöt­tem. Az állomás épületé­nek ereszében felberregett a csengő. Már látszott a kései szürkületben az egyenesbe forduló vonat két tüzes szeme. Bodor füstöt köpött maga fölé és egyre erősebb zúgással töl­tötte be az állomás kör­nyékét. Az emberek a vágányok mellett álltak, kis batyukkal a kezükben, mögöttük az asszonyok, a lányok, a gyerekek, távo­labb néhány kiváncsi le­gény meg lány. Amikor a vonat megállt, megrohamozták az ajtókat és egymást lökdösve, taszi- gálva, kiabálva tolakodtak a kocsik belsejébe. A ko­csik meg, mint a feneket­len hordók, néhány perc alatt elnyeltek az utaso­kat. Egy piros sapkás vas­utas felemelte tárcsáját, a vonat sípolt, a gőz sebe­sen lövellt a magasba, az­tán lassan megmozdultak a kerekek. A mozdony pö­fékelt: hes, hes, hess hesss, hallatszott és egyre gyor­sabban haladt előre, hogy lassan teljesen elnyelje az estébe hajló szürkület. Szerettem volna odatoia- kodni az ablakhoz, hogy kihajoljak, integessek Bö­zsinek, de lehetetlen volt. Pedig láttam, hogy megy a vonat mellett, az abla­kokban állók között engem keres, hogy integethessen, hogy lássam, hogy elsírja magát. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom