Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-07 / 5. szám
A havannai értekezlet: DAMASZKUSZ: Szalah Bitar sziriai miniszterelnök szerdán fogadta Irak damaszkuszi ügyvivőjét. Az ügyvivő jegyzéket nyújtott át a miniszterelnöknek sz iraki—iráni határ- helyzet súlyosbodásáról — közölte a Szíriái külügyminisztérium szóvivője. BELGRAD: Közzétették Jugoszláviában a nyolcmillió tagot számláló szocialista szövetség szervezeti szabályzatának módosításáról szóló téziseket. A módosításoknak az a célja, hogy a szocialista szövetség szabályzatát összhangba hozza a Jugoszlávia társadalmi és politikai rendszerében bekövetkezett változásokkal. BANGUI: Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a Közép- Afrikai Köztársaság új kormánya csütörtökön megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal és kiutasította az összes kínai állampolgárt az ország területéről. MOSZKVA: Csütörtökön kenyai kormányküldöttség érkezett Moszkvába Tom Boya gazdasági, tervezési és fejlesztési miniszter vezetésével, hogy a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésről tárgyaljon. LONDON: Wilson angol miniszterelnök csütörtökön bejelentette, hogy részt vesz a január 11-én és 12-én Lagosban, Nigéria fővárosában megtartandó nemzetközösségi értekezleten. A miniszterelnököt Arthur Bottomley nemzet- közösségi miniszter kíséri el PÁRIZS: Az Egyesült Államok ez év első felében kiüríti három franciaországi katonai támaszpontját. A legjelentősebb közülük a Marne és Meuse megyék határán elterülő Trois-Fontaines-i nagy fegyverraktár. Hivatalosan takarékossági okokkal ma gyár ázzak a támaszpontok felszámolását. egységfront az imperializmus ellen Hával József, az MTI havannai különtudósítója írja: „Dominikától Vietnamig egységfront az imperializmus ellen” — ennek a mozgósító jelszónak a jegyében hangzottak el szerdán a küldöttségvezetők felszólalásai a három földrész népi politikai szervezeteinek fórumán, a trikontinentális értekezleten. A kialakult összhangot csupán a kínai küldöttség vezetőjének, Vu Szueh-csen-nek felszólalása bontotta meg, aki a frontokat összezavaró beszédében éppen a legkövetkezetesebb imperialistacllenes erőket vette célba, s azzal vádolta őket, hogy „tevékenyen együttműködnek az imperialistákkal”, megtorpedózzák a népi felszabadító háborúkat, s nem nyitva Nyugat-Európában új frontot „békén hagyják” Vietnam megtámadóját. A kínai delegátus után felszólalók nyomban szükségesnek tartották, hogy elhatárolják magukat ezektől a kínai vádaktól, s ne engedjék belesodorni a konferenciát a békés együttélés és a forradalmi felszabadító harc mondvacsinált ellentéteiről való meddő vitába. Ahmed, Szaud-Arábia-i delegátus azonnal javasolta a konferencia résztvevőinek, hogy a megvalósítandó egység érdekében a küldöttek tegyék félre az ideológiai vitákat. Az iráni küldött élesebben fogalmazott: azért vagyunk itt, hogy szolidaritásról beszéljünk, nem pedig azért, hogy rágalmakat terjesz- szünk. Lodoi Damba, a mongol küldöttség vezetője figyelmeztette a küldötteket arra, hogy az imperialista körök igyekeznek megbontani Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népeinek szolidaritását, igyekeznek éket verni a szocialista országok és más haladó erők, így az újonnan függetlenné vált országok közé. A havannai értekezlet csütörtök délelőtti ülésén Rasidov, a szovjet küldöttség vezetője üdvözölte a megjelenteket és köszönetét mondott Kuba kormányának és népének a Vendégszeretetért. A szovjet küldöttség egyet ért azzal a javaslattal, hogy hozzák létre a három világrész szolidaritási szervezetét, — mondotta a továbbiakban a szónak, majd hangsúlyozta, hogy a szovjet nép támogatja a népek háborúit és fegyveres harcát a szabadságért és függetlenségért. Rasidov határozottan elítélte az Egyesült Államok bűnös vietnami agresszióját és részletesen ismertette, hogy milyen nagy segítséget nyújt a Szovjetunió a vietnami népnek. Rasidov megállapította, hogy tovább kell tömöríteni korunk összes forradalmi erőit a három világrész szolidaritási mozgalmainak fő célja támogatására. Ez a cél: harc az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen a szabadságért, a békéért, a függetlenségért és a társadalmi ha- • ladásért. A szovjet küldöttség vezetője javasolta: a három világrész népeinek első szolidaritási értekezletét tegyék úgy emlékezetessé, hogy minden évben január 3-tól 10-ig tartsák meg a három világrész nemzetközi szolidaritási hetét a gyarmati rendszer, a neokolonializmus és az imperializmus elleni harc jegyében Rasidov a szovjet küldöttség nevében nyomatékosan felszólította az értekezleten képviselt szervezeteket és mozgalmakat, hogy fogianak össze a fenti nagy célért folyó harcban. I,egyen ez az értekezlet úi szakasz kezdete ezen az úton. Fokozza és izmosítsa soraink egységét, adjon úiabb erót a világszerte folyó felszabadító mozgalomnak — hangsúlyozta Rasidov. Koszigin megbeszélést folytatott az indiai és pakisztáni vezetővel Taskent, (MTI): Koszigin szovjet miniszterelnök csütörtökön délelőtt megbeszéléseket kezdett a Taskentben tartózkodó pakisztáni és indiai vezetőkkel. Elsőnek ezúttal Ajub Khan pakisztáni elnökkel folytatott megbeszélést, majd másfél óra múlva Sasztri miniszterelnökkel tárgyalt. Az indiai küldöttség egyik szóvivője szerint — írja a Reuter helyszíni tudósítója — „Koszigin úr korrekt, rendkívül körültekintő és mégis igen konstruktív szerepet játszik” a tárgyalásokban, s jelenléte a találkozó igen fontos eleme. Az indiai és a pakisztáni fél nézeteltérése lényegében abban áll. hogy Sasztri a jelek szerint nem hajlandó Kasmír státusáról tárgyalni, mert az országrészt India elidegeníthetetlen, szerves részének tekinti. Pakisztán viszont éppen Kasmír hovatartozásának problémáját kívánja megvitatni. A csütörtöki Pravda a taskenti találkozóról azt írja, hogy India és' Pakisztán érdekei megegyeznek a legfontosabb dologban — egyik ország sem kívánja a konfliktus kiújulását, mindkettő kívánja a béke és a jószomszédi kapcsolatok helyreállítását. A taskenti találkozó csak a kezdet — írja a Pravda. — Részvevőire nagy, bonyolult és nehéz munka vár. Ám ez a munka megtisztelő feladat, amelynek sikeres eredményeit az egész haladó emberiség várja. Selepin Hanoiba utazott A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására csütörtökön repülőgépen Hanoiba indult egy szovjet küldöttség Alek- szandr Selepinnek, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. A Selepin vezette szovjet küldöttség Vietnami látogatása iránt viláeszerte élénk érdeklődés nyilvánul még. Ennek fő magyarázata az, hogy a Szovjetunió kezdeményezője és következetes harcosa a vietnami nép támogatását célzó antiimperl- alista akcióegységnek, hatékonyan segíti az amerikai agressziónak kitett Vietnami Demokratikus Köztársaságot, erkölcsileg és anyagilag, gazdaságilag és katonailag. II SzGvrefun?c nem ismeri el a Snrifh-rezs met Salisbury (MTI) Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében .közli, hogy kormánya feltétlenül teljesíti a Biztonsági Tanács DélRhodesiáról hozott határozatait. A Szovjetunió nem ismeri el a Smith-rezsimet és teljességgel szolidáris az igazi nemzeti függetlensége kivíváséért harcoló Zimbabwe népével. MSZBI országos kongresszust előkészítő konferencia Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról.) mény van arra, hogy ezek a kapcsolatok az idén még tovább bővülnek. Befejezésül hangoztatta Gombás Sándor elvtárs: szükséges, hogy a vitában elhangzott jó javaslatokat a további munkában hasznosítsák. Tisztában kell lenni azzal is: a magyar— szovjet baráti kapcsolatok erősítéséért is akkor teszünk legtöbbet, ha munkánkat úgy végezzük, hogy azzal közvetve, vagy közvetlenül elősegítjük a megye gazdasági, politikai és kulturális életének fejlődését. A vitában felszólalt még: dr. Westsik Vilmos, Kossuth-díjas kutató, Selymes Ferenc, állami gazdasági dolgozó, Albert Antal pedagógus, Hován József fmsz-i dolgozó, dr. Dré- gelyvári Imre járásbíró, Ináncsi Zoltán mozigépész, Vass József, járási népfronttitkár, Rózsavölgyi János ktsz dolgozó, Perecsé- nyi Jenő főkönyvelő, Szi- las Artúr nyugdíjas, Sörös Sándorné járási népfronttitkár, Kecskovszki József MOKEP igazgató és Fábián Antal nagyhalász! lakos. A vitát Májer István foglalta össze, majd megválasztották a megyei elnökség 41 tagság és a tisztség- viselőket. Elnök dr. Kovács József, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola igazgatója, elnökhelyettesek: Her- tetendi 'Sándorné, nyugdíjas pedagógus és Oláh László vállalati igazgató. Titkárnak ismét Májer Istiánt választották. A konferencián megvá- választották a negyedik kongresszus megyei küldötteit is. Megyénket szavazati joggal 10 és vendégként három küldött képviseli. A konferencián Oláh László elnökhelyettes átadta az MSZBT országos elnökségének kitüntetéseit. Az aranylfbszorús MSZBT- jelvényt a tagság tizenöt szabolcsi aktivistája kapta meg. Hódi László Vietnammal kapcsolatos élénk amerikai diplomáciai tevékenység Averell Harriman nagykövet, Johnson utazó diplomatája, úton van Bangkok és Tokió felé. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője ugyanis szerdán este meglepetésszerűen bejelentette, hogy Harriman csütörtökön Kairóból nem haza, hanem Tokióba utazik és folytatja Vietnammal kapcsolatos megbeszéléseit. Japán hivatalos körök ezt úgy értékelik, hogy az amerikai kormány kifejezésre akarja juttatni, milyen jelentőséget tulajdonít Tokiónak az esetleges vietnami kibontakozásban. Másrészt az sem kerülte el figyelmét, hogy Slina külügyminiszter január közepén a szovjet fővárosba utazik hivatalos látogatásra. A japán külügyminisztérium szóvivője szerdán kijelentette: mage.s rangú japán külügyminisztérium! tisztviselők még a Harriman látogatás bejelentését megelőzően „elhatározták — úgymond —, hogy pozitív akciókat kezdeményeznek, és megragadnak minden lehetőséget a békés vietnami megoldás keresésére”. Az amerikai diplomácia Vietnammal kapcsolatos mozgása Harriman utazgatásain kívül is tovább tart. Goldberg amerikai ENSZ-főmeg- bizott — aki kedden az ENSZ-ben átnyújtotta kormányának vietnami tervét — ugyanaznap visszatért Washingtonba, hogy újabb megeszéléseken vegyen részt a Fehér Házban és a külügyminisztériumban. A dél-vietnami szabadság- harcosok csütörtökre virradó éjszaka Quang Ngai tartományban, 180 kilométernyire délre Da Nangtól, elfoglaltak egy stratégiai fontosságú magaslatot. Erről a pontról ellenőrizhető a tartomány egyik észak—déli főútvonalának hídja. A szabadságharcosok csütörtökön hajnalban hevesen aknázták a demílitarizált övezettől valamivel délre fekvő Dong Ho előretolt ál- , lást. Szerdán este harcok Voltak Hue várostól délre is. A dél-vietnami csapatok amerikai légi támogatást kértek. A DNFF „Felszabadítás’* hírügynökségének jelentése szerint a szabadságharcosok a múlt hónap utolsó napjaiban igen jelentős harci sikereket értek el Quang Nan tartományban is, s csaknem 470 ellenséges katonát — közöttük 89 amerikait —* tettek harcképtelenné. Aa ellenség két századot vesztett. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága szerdán este nyilatkozatot tett közzé a „Felszabadítás” rádióállomás útján, — jelenti az AFP. A DNFF ismételten kinyilvánítja a dél-vietnami népnek azt az eltökélt szándékát, hogy a végsőkig harcol az amerikai imperialista agresszió leküzdéséért, a haza újraegyesítésének előmozdításáért és azért, hogy hozzájáruljon egyszersmind Indokína, Ázsia és a világ békéjének megőrzéséhez. Bába Mihály: Egymástól távol 5. Az első fizetésig ki kell bírni, addig nehéz lesz, de aztán már ő is karjára akaszthatja a szatyrot és mehet vásárolni a piacra, mint a többi gyári felesége. — Végre hazajöttél — ugrott fel, amikor meglátott. — Megkaptátok? — kérdezte. El kellett mesélni mindent. A gyerekek is szájtátva hallgatták. — Szólhatnál anyádnak, hogy jöjjön ide lakni addig, amíg Pestre járok — mondtam Bözsinek. — Majd szólok. — Nem lennétek úgy egyedül egész héten. — Eljön biztosan, mert nem nagyon szereti a menyét. — Csak addig, amíg odajárok... — Jó, jó, — hagyta rám Bözsi, mert tudta, hogy nem nagyon kedvelem az anyját. Nem szólok ellene soha, de ha ott van, akkor két három szónál nem igen mondunk többet egymásnak. Inkább hallgatok és csak bólogatok anyósom szavára. Vagy felállók, kimegyek az udvarra és keresek magamnak valami munkát. Két hete egy egész délután ott ült Bözsi anyja, én meg egész délután vágtam a fát és szabályos kis boglyát raktam belőle a verem mellett. Elég lesz a télen, nem lesz gond a tüzeléssel. Vasárnap este. Ott ácsorgónk a vágányok között, szorongatom a kis koffert, Bözsi meg szótlanul áll i mellettem. Nem akartam hallani sem arról, hogy kikísérjen, de Bözsi makacs volt. — Miért ne kísérnélek ki? Más is kikíséri az urát. — Jó, de minek. Szombaton már úgyis itthon leszek. — Akkor is — mondta Bözsi és nem törődött azzal, hogy mit beszélek. Még a gyerekek is jönni akartak, de őket nem engedtem, hiába pityeredéit el Ilus is. Az állomás előtti kis teret teljesen ellepték az utazók, meg a kísérők. Némelyik embert az egész család kikísérte. Többen voltak itt, mint délelőtt a piacon. A gyermekek lármázva futkostak a sínek között, rugdosták a kavicsokat Vasárnap este mindig megelevenedett az állomás környéke. A pénztáros egy órával korábban kinyitotta a kis ablakot és szünet nélkül adta a jegyeket, pecsételte az igazolványokat. — András *— kiáltott Vas Gyuri. — Gyere majd hátra, mert a hat utolsó kocsiról nem kell átszállni, azt Debrecenben a pestihez csatolják! — Jól van, ha jön a vonat megyek azonnal hátra. Fogjatok egy jó helyet nekem is — kiáltottam visz- sza Gyurinak, aki Bodnár Pistával álldogált nem messze tőlünk. Se Gyurit, se Pistát nem kísérte ki senki. Bözsi csak nézte a még mindig áradó tömeget. — Úristen, hát ez mind elmegy? — kérdezte és állához kapott. Ha csodálkozott vagy sopánkodott, jobb tenyerébe kapta az állát mindig, mint egy gyermek. — Dehogy! — legyintettem. — Ennek a fele kísérő. Vasárnap van, ráérnek kijönni. — Mint a vásárban, annyi itt a nép — mosolygott. Szüntelenül forgatta fejét és sorolta fel, hogy kiket lát a tömegben. Maga is meglepődött, biztosan hogy kiket lát itt. A volt nagygazdákat, az egykori napszámosukkal együtt. Ha nem ismernénk őket azt hihetnénk, hogy két napszámos fáradt, ráncos arcú ember kínálja egymást cigarettával. S míg rágyújtanak lábuk közé szorítják a koffert vagy a faládát, hogy fel ne bukjanak benne mások. A gyerekek visongva rohantak a sínekről. •— Jön a vonat! Itt a vonat! — kiabálták és szaladtak megkeresni az övéiket. — Vigyázz a gyerekekre — mondtam Bözsinek. — Vigyázok. — Meg a házra is. Nehogy baj legyik. — Te is vigyázz magadra, és szombaton gyere haza. Az arcához hajoltam, aztán körülnéztem és mikor megláttam Bodnárt meg Vas Gyurit, hangosan kiáltottam: — Pista, Gyuri itt vagyok! Átvágtam a tömegen. Bözsi tolakodott mögöttem. Az állomás épületének ereszében felberregett a csengő. Már látszott a kései szürkületben az egyenesbe forduló vonat két tüzes szeme. Bodor füstöt köpött maga fölé és egyre erősebb zúgással töltötte be az állomás környékét. Az emberek a vágányok mellett álltak, kis batyukkal a kezükben, mögöttük az asszonyok, a lányok, a gyerekek, távolabb néhány kiváncsi legény meg lány. Amikor a vonat megállt, megrohamozták az ajtókat és egymást lökdösve, taszi- gálva, kiabálva tolakodtak a kocsik belsejébe. A kocsik meg, mint a feneketlen hordók, néhány perc alatt elnyeltek az utasokat. Egy piros sapkás vasutas felemelte tárcsáját, a vonat sípolt, a gőz sebesen lövellt a magasba, aztán lassan megmozdultak a kerekek. A mozdony pöfékelt: hes, hes, hess hesss, hallatszott és egyre gyorsabban haladt előre, hogy lassan teljesen elnyelje az estébe hajló szürkület. Szerettem volna odatoia- kodni az ablakhoz, hogy kihajoljak, integessek Bözsinek, de lehetetlen volt. Pedig láttam, hogy megy a vonat mellett, az ablakokban állók között engem keres, hogy integethessen, hogy lássam, hogy elsírja magát. (Folytatjuk)
