Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Előtérben a termelőszövetkezetek megszilárdítása Jobb minőség korszerű technológiával, gazdaságosabban Dolgozó parasztságunk öt évvel ezelőtt a második öt­éves terv első esztendejé­ben tömegesen tért át a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Elhatározásuknak helyessége a gyakorlatban igazolódott. Bár a mező- gazdasági termelés eredmé­nyességét az elmúlt évek­ben igen nagy mértékben befolyásolták a természeti és éghajlati tényezők — há­rom év aszálya után, ár­víz, belvíz, esős év követ­kezett — mezőgazdasági dolgozóinknak mégsincs miért szégyenkezniük. 1961-ben például 298 ter­melőszövetkezet készített zárszámadást megyénkben. A beruházott vagyon akkor 1 milliárd 30 millió forint volt, ma megközelíti a 3 milliárd forintot. Termelő- szövetkezeteink tiszta va­gyona 4 év alatt 693 mil­lió forintról 1965 végével megközelítően 2 milliárd forintra nő. Emelkedett a tsz-tagok átlagrészesedése is; 1961-ben 7 ezer 241 fo­rint volt, 1964-ben már 10 ezer 187 forint. A termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdulásá­val, fejlődésével változott a mezőgazdasági dolgozók vi­szonya a közös gazdaságok­hoz. Kifejezésre juttatja ezt, hogy bár öt év alatt sok nehézséggel kellett megküzdeni, célkitűzésein­ket sikeresen teljesítettük. Megyénkben a népgazdaság számára előállított új ér­ték évente több mint 100 millió forinttal nőtt. Ilyen eredményt csakis a szö­vetkezeti gazdálkodás útján érhettünk el. A termelőszö­vetkezeti dolgozók megvál­tozott viszonyát a nagy­üzemi gazdálkodáshoz az is bizonyítja, hogy 1965-' ben a Súgván Tsz által kezdeményezett felszabadu­lási munkaversenyhez me­gyénk csaknem valamennyi termelőszövetkezete csatla­kozott. Fellendült a szo­cialista brigádmozgalom. Ez évben már megközelí­tően 200 olyan brigád ala­kult, amely a megtisztelő szocialista címért küzd. Közismert megyénkben a csengeti kezdeményezés, a barabási versenyfelhívás; mindkettő hozzájárult ered­ményeinkhez, ahhoz, hogy az időjárás okozta károkat ellensúlyozzuk. Elmondhatjuk tehát, hogy megyénk mezőgazdaságá­ban, a mezőgazdaság törté­netében minden eddiginél nagyobb mértékű és ütemű fejlődés következett be. Feladatunk, hogy az új esz- tendőben ezt a fejlődést további jó munkával segít­sük elő. Ez 1966-os évet, a harmadik ötéves terv el­ső esztendejét határozottan előnyösebb helyzetben kezdhetjük el, mint annak idején a második ötéves tervet. Pártunk és kormá­nyunk a jövőben is foko­zott támogatást nyújt a ter­melőszövetkezeti gazdálko­dás megsrllárdításához. Termelőszövetkezeteink to­vábbi gazdákodásában nagy szerepe van annak, hogy államunk növeli a vágóál­latok, az állati termékek és egyes olyan termények felvásárlási árát, amelyek­nél különösen nagy szükség van az eddigieknél is haté­konyabb ösztönzésre. Ez az intézkedés, valamint a ko­rábbi támogatások lehetősé­get nyújtanak arra, hogy termelőszövetkezeteink a jö­vőben fokozottabb mérték­ben térjenek rá az önálló gazdálkodásra, a lehetősé­gek kihasználásával növe­kedjék a termelőszövetkeze­tek és egyben a tagok jö­vedelme. Termelőszövetkezeteink­ben jövőre tovább növek­szik az állóeszközállo­mány. Az 1965 évihez ha­sonlóan 1966-ban több mint 190 millió forint értékű építést és 85 millió forint értékben gépek beszerzését irányozzák elő terveink. Az elmúlt években megterem­tett technikai bázis tehát tovább bővül. Háromezer­nél több traktor, három­száznál több kombájn és több tízezer munkagép se­gítheti majd a nagyüzemi gazdálkodást. Termelőszö­vetkezeteink feladata, hogy ezt a technikai bázist a legmesszebbmenőkig hasz- sítsák a nagyüzemi gazdál­kodásban. Ennek érdekében nagy gondot kell fordítani arra, hogy megyénkben egy­re több gépész szakembert képezzünk ki. Dolgozó parasztságunk, a termelőszövetkezeti tagok és a termelőszövetkezeti vezetők a nagyüzemi gaz­dálkodásban az elmúlt évek során igen értékes tapasz­talatokat szereztek. Tapasz­talataik hasznosításával hozzájárultak ahhoz, hogy a mezőgazdaság minden te­rületén növekedjék a ter­melés, a termelékenység. A termelés és termelékenység növelésére helyesen alkal­mazták az anyagi ösztönzés különböző módjait, ezt kell tenniük továbbra .is. örömmel tapasztaljuk kulturális életünk fokozott fejlődését. A közelmúltban különösen sok új intéz­ménnyel gazdagodtunk, színvonalasabb az oktatási és népművelési munka, ha­tékonyabb a vezetés. Azon­ban még nagyon sok a tennivaló. Messzemenően szeretnénk biztosítani a kulturális munka feltételeit, gyorsítani hatékonyságát. Az új évben elsősorban az iskolareformból adódó feladatok eredményesebb megvalósítását várotp. Eh­hez több tanterem, s több szakember kell. Megyénk társadalma eddig is jól se­gítette a tantermi építési programjuk megvalósítását. Éne a segítőkészségre ala­pozva az új évben 30 ál­talános iskolai, 4 óvodai tantermet és 8 lakást sze­retnénk építeni. Befejeződik ezenkívül a nyíribronyi és a nyíregyházi általános is­kola építése. Nagy gondunk a tanyai tanulók hátrányos helyze­tének megszüntetése. Ál­talános iskolai diákotthoni hálózatunkat tovább kí­vánjuk bővíteni, ezért vet­tük tervbe Nyíregyházán egy 210 személyes diákott­hon megépítését. Reméljük, 1966 őszén ebben az új intézetben már megkead­Megyénkben a mezőgazda­ság feladata a termelés és felvásárlás területén az országos Irányelvekkel meg­egyezik. Ahhoz, hogy az 5 százalékos termelésnöveke­dést elérhessük, továbbra is növelni kell az áruter­melést és fokozni az érté­kesítést. Mezőgazdaságunk 1966 évi feladata reális és tel­jesíthető. A tervek azon­ban csak akkor jelenetek fejlődést, ha termelőszövet­kezeteink tagjai és vezetői az eddigieknél is jobban hasznosítják tapasztalatai­kat. A belső tartalékokat fordítsák egyre inkább a gazdálkodás hatékonyságá­nak fokozására. Az eddigi­eknél is figyelmesebben és következetesebben kell al­kalmazni a már bevált korszerű termelési mód­szereket. Törekedni kell azok átvételére, elterjeszté­sére. Termelőszövetkeze­teink további megszilárdu­lását csak úgy tudjuk el­érni, ha különös gonddal ügyelünk arra, hogy a kor­szerű technika alkalmazá­sán kívül a termelés növe­kedése, a költségek jelen­tős csökkentésével követ­kezik be. 1966 évi feladataink folytatásai a nagyüzemi gazdálkodásban elért sike­reknek, a dolgozó paraszt­ság életkörülményeinek ja­vulását, mezőgazdaságunk — és egyben a népgazda­ság — további fejlődését segítik Or. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese hetik a gyerekek a tanulást. Még így is csaknem négy­ezer tanuló marad tanyán, akiknek a szakrendszerű oktatásba való részvétele további kollégiumok építése útján valósulhat meg. Az elmúlt években éven­te csaknem 200 fiatal sza­bolcsi szakember kezdte meg nevelői pályáját isko­láinkban. örömmel várjuk továbbra is megyénk fia­taljait, hiszen munkába ál­lásukkal javul a szakos órák aránya. Elhelyezkedé­sükhöz segítséget adunk azzal is, hogy részükre építés, vagy vásárlás útján lakást biztosítunk. Az új évben meg kell szüntetnünk a peremjárások, — a fe­hérgyarmati, csengeri és vásárosnaményi járások •— igen gyenge szakosel- látottságát. Ennek lényeges előfeltétele a szociális kö­rülmények biztosítása. Iskolapolitikánk alapvető feladata továbbra is az, minél többen végezzék el az általános iskolát a tan­kötelezettségi időn belül. El akarjuk érni, hogy az új évben az általános is­kola 3 osztályát elvégzők százalékos aránya 1—2 szá­zalékkal növekedjen, a bu­kások, mulasztások száma pedig jelentősen csökken­jen. Ehhez az oktató-neve­Megyénk ipara — köztük a tanácsi üzemek is — a Központi Bizottság 1964. decemberi határozatának szellemében végezte mun­káját a most zárult gaz­dasági évben. Ez marad a vezérlő elv 1966-ban, a harmadik 5 éves terv első esztendejében is. Nemcsak a magam nevében szólok, ha azt mondom: az emlí­tett hározat legnagyobb ereje a nyíltságában, az őszinteségében volt. Ezért tette magáévá nyomban vezető és beosztott dolgozó. Szabolcs-Szatmár megye tanácsi iparában ennek tu­lajdonítható egyebek között, hogy ütemesebb, kiegyensú­lyozottabb lett a termelés 1965-ben, Jól példázza ezt a VAGEP, az építőanyag­ipari vállalat a Szatmár- vldéki Faipari Vállalat dolgozóinak munkája. A célszerű műszaki fejlesztés mellett fontos szerepük volt a termelés megjavítá­sában a műszaki dolgozók­nak, akik minden korábbi­nál aktívabban keresték a munkaszervezés jobb mód­jait és közvetlenül részt vettek azok meghonosításá­ban. Még nem állnak rendel­kezésre végleges adatok az 1965-ös gazdálkodásról, de az évközi mérlegekből ar­ra lehet következtetni, hogy megyénk tanácsi üzemel teljesítik a rájuk szabott feladatokat. Ha számba vesszük, hogy ez a feladat a megelőző eszten­deinél 6 százalékkal volt magasabb, s hogy az év eleji létszámcsökkenés kö­vetkeztében több mint 200 dolgozóval kevesebbre várt a végrehajtás, kitűnik: a termelékenység fokozásának lő munka hatékonyságát kell növelnünk. Szakközépiskolai hálóza­tunkat is tovább bővítjük. A feltételek hiánya miatt azonban sok nehézséggel küzdünk. A társadalom se­gítségét, javaslatait e vo­natkozásban is örömmel fo­gadjuk. Remélhetőleg az új évben természettudomá­nyos tárgyakból is tudunk — a jelenleg már működő nyelvi tagozati osztályok mellett — tagozatos osztá­lyokat nyitni Nyíregyhá­zán, Nyírbátorban. Az általános és szakmai műveltség jelentősége nő, nagyobb a továbbtanulási igény, a tanulási vágy. Az új évben különösen az általános iskola 8 osztályá­nak elvégzését szorgalmaz­zuk. Szeretnénk, ha üzemi iskolák is nyílnának a dol­gozók továbbtanulásának elősegítésére. Különösen a gazdasági vezetők felelőssé­gét hangsúlyoznám a dol­gozók általános- és szak­mai műveltségének gyara­pításában. A népművelési tevékeny­ség hatékonyságának foko­zása érdekében a tervsze­rű, a konkrét igények kie­légítésére irányuló mun­kával akarjuk biztosítani A párt- és tanácshatá­rozatok alapján a tanyai újabb rejtett tartalékát si­került kiaknáznunk. Az új esztendőben me­gyénk 15 tanácsi vállala­tának — a könnyű és élel­miszeripart tekintve — 442 milliós termelési értéket kell előállítani a lehető leg­gazdaságosabban. Ez meg­közelítőleg 10 százalékkal lesz magasabb az 1965-ös termelésnél. Munkánkat to­vábbra is a Központi Bi­zottság határozatának szel­lemében kívánjuk végez­ni. A termelésnövekedés túlnyomó többségét az egy főre jutó termelés volu­menének emelésével kell elérnünk. Nincs tehát okunk az elbizakodásra, hiszen 1965 nemcsak sike­rekkel szolgált, felhívta a figyelmünket bajainkra is. Mire gondolok? Arra pél­dául, hogy a munkanap­fényképezések. kimutatták: a veszteségidők 70 száza­léka nem objektív eredetű, hanem a vezető beosztású dolgozók még mindig nem eléggé körültekintő irányí­tásából származik. Bár ta­nácsi üzemeink eddig sem elfekvő készleteket termel­te!, gyártmányaiknak mindig volt piacuk, látjuk, hogy a termékek minősé­gével, korszerűségével, a technológiai folyamatok tö­kéletesítésével jócskán van­nak még problémáink. Tanácsi üzemeink egyik fontos feladata a lakosság közvetlen ellátása. 1966- ban ez a tevékenység tíz százalékkal bővül, min­denekelőtt a patyolat-háló­zat szolgáltatásainak nö­velésével, az órajavítás, a képkeretézés és az üvege­zés kiszélesítésével. Fel­adatunk a jelentkező és feszültséget okozó igények és külterületi települések művelődési igényeinek kie­légítésére is több gondot kell fordítanunk. Ahol vil­lany van, tv-t, rádiót, mag­nót, s különböző felszere­léseket juttatunk, a vil­lannyal nem rendelkező helyekre pedig a művelő­dési autókat irányítjuk. Megyénkben csaknem 100 000 a könyvtári olvasók száma. Szeretnénk, ha az új évben egy főre 1,4 könyv jutna. Az új évben megkezdő­dik a 600 személyes nyír­egyházi filmszínház építé­se, tovább épül a tanár­képző főiskola is. Mind a két intézmény jelentős kul­turális létesítménye lesz a megyének. A megvalósulás útján halad az a ter­vünk is, hogy létrehozzuk Nyíregyházán a megyei né­pi együttest. A megyei népművelé­si tanácstól azt is várjuk: intézkedjék, hogy a tsz-ek kulturális alapját tervsze­rűbben használják fel, csak úgy, mint a különbö­ző szervek kulturális célra előirányzott összegeit. Az elmondottak megvaló­sulása kulturális életünk további fejlődését jelenti majd. Azt kérem megyénk dolgozóitól, továbbra is se­gítsék teljes odaadással a kulturális élet teljes kibon­takozását. Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb elnökhelyettese felkutatása, kielégítése. Má­sik, igein nagy figyelmet kívánó feladat a tanácsi iparban a exporttevékeny­ség fokozása. 1966-ban lő millió forinttal nagyobb külföldi megrendelésnek kell eleget tennünk, igaz, exportáló üzemeink dolgo­zói szívesen fogadják és egy kicsit megtiszteltetés­nek is veszik a külföldi megrendeléseket, erejükhöz mérten igyekeznek annak teljesítésén, de szükséges felhívni már most a fi­gyelmet arra, hogy megyén­ket képviselni a világpia­con több mint megtisztelte­tés. Nagy felelősség is. A termékek minőségének ja­vítása olyan állandó fel­adat, amely sohasem kerül­het le a napirendről. Az új gazdasági év egyik igen fontos vonása lesz, hogy a lehető legkevesebbre szorítjuk a tervmutatók számát, csökkentjük az adminisztrációs követelmé­nyeket. Ez azonban égi'út­tal — a gazdaságirányítás reformjával összhangban — nemcsak nagyobb önállósá­got jelent majd a vállala­toknak, hanem minden ed­diginél nagyobb felelőssé­get is. 1966-ban az üzemek vezetői legyenek jó gazdái a termelésnek, éljenek az önállósággal, de ne tévesz- szék szem elől a népgazda­ság érdekeit. Erre jó le­hetőséget nyújt, hogy 1966- ban tovább erősödik a ter­melési biztonság. Az eddig sok nehézséget okozó, bi­zonytalan szerződéskötéssel már nem kell szembenéz­niük az üzemeknek. Az év első munkanapján nem­csak az 1966-os t«rv áll rendelkezésükre, hanem az is, hogy termékeikre mikor és hol tartanak igényt. Tekintettel arra, hogy az anyagellátás az 1965-ös módon történik, várható, hogy pillanatnyilag hiá­nyok is jelentkeznek. Fon­tos tehát, hogy az üzemek vezetői tovább erősítsék a gyakorlatot: munkátlanul egyetlen óra se teljék el. Rugalmasan és kellő idő­ben gondoskodjanak az előregyártásról. Vegyék ele­jét a hajráknak, a kapko­dásnak, amely legfőbb oko­zója a minőség romlásá­nak. 1966-ban tovább kell folytatnunk a gazdaságos­ság fokozására irányuló munkánkat. Van még lehe­tőség az anyagnormák szi­lárdítására, a bizonylatolás szigorítására, az inproduk- tív, tehát a termeléssel nem közvetlenül összefüggd költségek csökkentésére. Ugyanakkor nem feledkez­hetünk meg arról sem, hogy a legnagyszerűbb el­képzelés is kudarcba vés a ha elmarad a vezetők és a beosztott dolgozók közöt­ti jó kapcsolat, ha a dolgo­zók előtt elkendőzik a ve­zetők az áldozattal járó feladatokat. Csakis az üzemek kollektíváinak egy­sége eredményezheti, hogy az 1966-os gazdasági évet a most búcsúztatott óesz- téridőnél is eredményeseb­ben zárjuk, Sándor József, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője Hz általános és szakmai műveltség együttes gyarapításáért 19 6 6 Elbúcsúztattuk az óévet s ezzel együtt fej­lődésünk fontos szakaszához érkeztünk. Befejez­tük a népgazdaság második 5 éves tervét s 1966 első munkanapján hozzálátunk újabb félévtize­des tervünk megvalósításához. Az új tervidő­szakban sok tennivaló vár ránk a szocializmus teljes felépítése útján. Rendkvüli jelentősége van ezért az 1966-os tervnek: sikeres teljesítése jó bevezetés lehet nagyobb céljaink eléréséhez. Megkértük megyénk mezőgazdasági, ipari és kulturális életének ismert vezetőit, vázolják fel azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeknek a teljesítése elengedhetetlen feltétele az ered­ményes újesztendőnek. AZ ÚJ ÉV Nyilatkozatok megyénk gazdasági és kulturális feladatairól

Next

/
Oldalképek
Tartalom