Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 3. szám

»JAKARTA: Kedden Indonéziában nagyarányú áremelkedése­ket hajtottak végre, a leg­fontosabb közszükségleti cikkek ára átlagosan 50 szá­zalékkal emelkedett. Négy­száz százalékkal emelték fel a oenzin árát, a legfonto­sabb élelmiszert, a rizst is megdrágították, ma a rizs 20-szor annyiba kerül, mint a múlt év elején. A posta- és vasúti díjszabás tételei nyolcszorosra emelkedtek. LONDON: Január 27-re írták ki a pótválasztásokat North-Hull választókerületben a tavaly októberben elhunyt Henry Solomons munkáspárti kép­viselő helyének betöltésére. Ez a pótválasztás kulcsfon­tosságú a jelenleg mindössze két mandátumos alsóházi többséggel rendelkező Wil- son-kormány számára, BUKAREST: Bukarestben megkezdőd­tek a Román Szocialista Köztársaság kormánykül­döttségének és a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági kormányküldött­ségének tárgyalásai. A ro­mán küldöttség vezetője Gheorghe Radulescu, a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottsága végre­hajtó bizottságának tagja, a román minisztertanács el­nökhelyettese, a vietnami küldöttségé pedig Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a VDK minisz­terelnök-helyettese. BECS: Az osztrák sajtó jelentése szerint ..jugoszláv kérésre elhalasztották Tito köztár­sasági elnök február. 8-ra tervezett ausztriai látoga­tását'’. Az utazás dátumát — az eredeti megállapodás­nak megfelelően — diplo­máciai úton állapítják meg. PÁRIZS: Keaden megnyílt a Fran­cia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plénu­ma, amely megvitatja a franciaországi elnökválasz­tások tanulságait és a párt feladatait. René Piquet, a Központi Bizottság tagja, a Politikai Bizottság póttagja tartja a beszámolót. Kendkívüli állapot Felső-Voltában Ouagadougou, (MTI): Ouagadougouban, Felső­Volta fővárosában Yaméogo elnök íólreállítása után és az új főhatalom által meg­hosszabbított rendkívüli ál­lapot ellenére sem szűntek meg a tüntetések, nem vet­ték fel a munkát. Jóllehet, Yaméogo a La- mizana-nyilatkozat előtt Bába Mihály: Egymástól távol Amerikai támaszpontok Japánban Tiltakozások az USA vietnami agressziója ellen A „békés“ diplomáciai akciók háttere Tengeri banditák — háborús bűnösök 3. — Nyár óta fújja ezt, mindennap hallom már, ha nem mondod, akkor is tu­dom, hogy miről beszélget­tek — mondtam hangosabb­ra szítva a szót. — Nem tu­dom mi történt vénségére, ha tehetné, most elkergetne minden gyermekét Pestre a keresetért... — öreg már. Az igaz. De azért lát, hall mindent. Nem figyelted meg, hogy milyen pontosan tud mindent mindenkiről. Még azt is. hogy melyik gyári embernek a felesége mit vásárolt, hány tojást vett a piacon, meg mit vett a köly- kének Debrecenben — ki­áltottam dühösen és lever­tem a hamut a földre. — Ezért igazán nem keli ró haragudnod. — Nem haragszom én, csak bosszant. Saigon. (MTI): A nyugati hírügynökségek jelentései szerint Saigontól mintegy 400 kilométernyire északkeletre elkeseredett harcok folynak Tuy Hoa térségében a szabadsághar­cosok és a dél-koreai inter­venciós egységek közölj. A partizánok a föld alatti alag­utak és pincék rendszerében eredményesen védekeznek a haditechnika minden eszkö­zét felhasználó támadókkal szemben. A csata szomba­ton kezdődött és a dél-ko­reaiak mérgesgázokat is be­vetettek a partizánok ellen. A könnygázok családjába tartozó vegyi fegyvereket ar­ra használjak, hogy a sza­badságharcosokat „kifüstöl- jék" fedezékeikből. Érdekes cikket közöl az Asahi című angol nyelven megjelenő japán lap a Ja­pánban lévő amerikai kato­nai támaszpontok fejleszté­sével kapcsolatban. A lap rámutat, hogy Oki­nawa mellett még három amerikai katonai támaszpont szolgálja közvetlenül a viet­nami háború céljait. Itacu- ke, Szaszebo és Kitakiusu. Itacuke az utóbbi időben a Vietnam elleni támadás­ban részvevő bombázó és vadászgépek utánpótlási köz­pontja lett. A bázison ál­landó harckészültségben F—102-es és B—52-es bom­bázógépek tartózkodnak. A másik nagy amerikai katonai támaszpont Kitaki­usu — a Kyusu szigetén —, a Dél-Vietnamban állomá­sozó egységek lőszerraktára, Szaszebo, a harmadik kato­nai támaszpont, a 7. flotta nukleáris hajóinak speciális bázisa lett. Ezen a három támaszpon­ton és Okinawán keresztül jutnak el Vietnamba azok a katonai felszerelések, ame­lyeket az amerikai hadsereg Japánban vásárol. A Viet­namban használt mérges- gázok és napalm bombák 90 százaléka is japán hadiüze­meiből származik A TASZSZ jelenti, hogy Stockholmban 41 000 svéd békeharcos aláírásával nyi­latkozatot adtak át az Egye­sült Államok nagykövetsé­gének. A nyilatkozat köve­közvetített rádióbeszédében áldását adta a történtekre — arra. hogy őt eltávolítot­ták a hatalomból és helyét az államelnök: székben La- mizana alezredes foglalta el, — a tüntetők azt köve­telték, hogy tartóztassák le a volt elnököt, állítsák bí- riság elé, javait pedig ko­bozzák el. — Mi? — Minden. Azt hiszed, vagy az anyád azt hiszi, hogy engem nem bánt, hogy a tető már majdnem a fe­jünkre szakad. De nem akar­ja megérteni, hogy egész évben dolgoztam és semmi látszatja nem volt és a pénzt nincs miből előteremteni. Mit adjak el, honnan sze­rezzek annyit? Miből? Ezt nem akarja megérteni, ez a baj? Elhallgattam, megint szip­pantottam a cigarettából és néztem Bözsi arcát, szemét. Álmos volt már, de még mindig újabb foltozni valót tett az ölébe. Mind a ket­ten dolgozunk látástól vaku- lásig, de semmi eredménye a munkánknak. Erről be­szélgettünk egész nap Bod­nár Pistával is a kerítés- csinálás közben. Pista is el van keseredve, náluk is rosz­teli, hogy vonják ki az ame­rikai csapatokat Dél-Viet- namból. New York-i jelen­tés szerint a New York Ti­mes keddi számában fize­tett hirdetés formájában megjelent másfél ezer tanító­nak és tanárnak Johnson elnökhöz intézett nyílt le­vele, amely követeli, hogy az Egyesült Államok szün­tesse be vietnami háború­ját. Washingtonból jelenti az MTI: az Egyesült Államok azért indította meg jelenle­gi diplomáciai akcióit, hogy szövetségeseit meggyőzze: békés rendezést akar Viet­namban s nem pedig azért, hogy magát a rendezést el­érje. Ilyen következtetése­ket vonnak le politikai meg­figyelők a Johnson elnök által kezdeményezett diplo­máciai kampány fejlemé­nyeiből. Még a vietnami háborút általában támogató Scripps-Howard lapok kom­mentátora, R. Schackford is kénytelen megállapítani: vi­lágszerte csökkent a támo­gatás az USA vietnami po­Moszkva, (MTI): A moszkvai Kommunyiszt most megjelent száma hang­súlyozza, hogy az SZKP és annak Központi Bizottsága mindent elkövet, hogy bizto­sítsa a viszony normalizáló­dását a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, az SZKP és a KKP között. Az SZKP Központi Bi­zottságának folyóirata rámu­tat, hogy az akcióegységre irányuló törekvések nem­csak hogy nem találtak tá­mogatósra a KKP vezetői­nél, hanem azok még fokoz­ták nyílt támadásaikat az SZKP, a szovjet rendszer, a Szovjetunió kül- és belpoli­tikája ellen, mégpedig ép­pen olyan időszakban, ami­kor a szovjet párt több mint egy óve nem folytat nyílt polémiát. Ami a vietnami nép har­cának összehangolt támoga­tását illeti, a szerkesztőségi cikk leszögezi: „a szavak­ról a tettekre, a Vietnam védelmét hangoztató általá­nos jelszavakról ezek végre­hajtására való áttérés ma próbaköve a munkásmozga­lom minden osztaga politi­kai vonalának. A vietnami népnek nyújtott segítség ha­tékonysága a testvéri kom­munista pártok és a szoci­alista országok erőfeszíté­seinek összehangolásától függ. Az imperialista ag- resszor elleni közös fellépés az agresszor mielőbbi meg- zabolázásának fontos felté­tele. szül állnak a dolgok, nekik sincs semmijük, ő is gondol­kozik már azon, hogy mégis csak meg kellene próbálni Pestet. Ha másnak sikerült, bevált, akkor talán nekünk is jó lesz. — Beszélgettünk erről Bodnár Pistával — mondom Bözsinek. Bözsi felkapja fe­jét, rámnéz, homlokát rán­colja, aztán figyelmesen hallgat. — Ök is rosszul állnak. — És? — Hát megpróbáljuk. Ha nem ízlik, vagy nem válik be a számításunk, vagy itt­hon jobb lesz a kereset, ak­kor azonnal otthagyjuk. —■ Elmennél? — kérdi aggódóan Bözsi. — Itt úgyis csak tétlen­kednék az őszön meg a té­len. Pista azt mondja, hogy most sokan kérik ki a mun­kakönyvüket. Most könnyen kiadják. Kikérjük mi is. litikája iránt, mert az Egye­sült Államok partnerei attól tartanak, ez a politika álta­lános háborúhoz vezethet. Walter Lippmann, a neves amerikai újságíró ezzel kap­csolatban keddi cikkében megállapítja: az USA part­nereit csak akkor lehet a békeoffenzíva komolyságáról meggyőzni, ha az Egyesült Államok végül is tisztázza, milyen rendezést akar. „Ha az elnök nem a délkelet- ázsiai realitásoknak megfe­lelően akarja megjelölni békefeltételeit, könnyen rá­jöhet, hogy barátaink és el­lenségeink egyaránt nem ál­lamférfiúi lépésnek, hanem inkább színészi mesterkedés­nek tekintik az egész ügyet” — írja Lippmann, figyel­meztetve. hogy a kezdemé­nyezés kudarca megnyithat­ja az utat a háború általá­nos kiterjesztése előtt. Lippmann ismét az amerikai politika céljainak sürgős felülvizsgálását, a politikai realitások figyelembe véte­lét sürgeti cikkében. A Kommunyiszt szerkesz­tőségi cikke azzal a figyel­meztetéssel zárul, hogy „aki frakciós, szakadár tevékeny­séget folytat, aki élezi a nyílt vitát és elutasítja az akcióegységet, az az impe­rializmus malmára hajtja a vizet és óriási kárt okoz a népek nemzeti és társadal­mi felszabadítása ügyének.” Rakétafegyverek INSZK-nak Bonn, (TASZSZ): Nyugat-Németország több mint egymilliárd márkát fordít rakétafegyverrel el­látott tíz hadi korvet épí­tésére. A korveteket nyu­gatnémet hajógyárakban építik a nyugatnémet flot­ta, a Bundesmarine „moder­nizálási tervének” megfele­lően. E terv szerint a nyu­gatnémet flotta a rakéta- fegyverrel rendelkező hadi­hajók tucatjaival egSszül ki. A Spiegel című nyugat­német folyóirat közli, hogy a korvetekkel egyidejűleg a Bundeswehr megerősödik majd az Egyesült Államok­ban most épülő torpedó­rombolókkal és torpedó­naszádokkal, amelyeket el­látnak amerikai távirányítá­sú „tartar” lövedékekkel és tengeralattjáró elhárító fegyverrel. Bözsi arca felderült, örült, hogy elmegyek dolgozni. Csak arra gondolt, hogy el­sején hozom haza a pénzt és nem fog fájni a feje, hogy honnan teremtse elő, ami kell ruhára, sóra, bors­ra. Aztán rádöbbent, hogy Pest messze van, nem jár­hatok minden este haza. Azt kérdezgette, hogy hol lakom majd. hol eszem, ki mos rám. Mosolyogtam. — Van ott munkásszállás. Pista már mindent tud. Vas Gyurival beszélt, hogy néz­zen körül és ha jó hírt hoz szombaton, akkor ... akkor megyünk, amikor mondja. Nem akarunk csak úgy be­levágni a vak világba. Bözsi megnyugodott. Az óra hangosan tik-tak- kolt. Ránéztem. Ásítottam. Bözsi szó nélkül felállt és megvetette az ágyat. Már feküdtünk, amikor megkérdezte. — És mikor járnátok ha­za? — Szombatonként. Mint a többiek. Szombaton este haza, vasárnap este meg vissza. 1. Náci perek anyagához bi­zonyítékokat keresve, régi akták között kutatva került napfényre egy elfeledett, de nagyon érdekes első világ­háborús ügy iratcsomója. Az U—86-os tengeralattjáró és a Llandovery Castle ne­vű brit kórházhajó esete. Elszabadult pokol 1918. június 27-én történt. Órákon át árnyékként kö­vette a Llandovery Castle nevű angol kórházhajót az U—86-os német tengeralatt­járó az ír partok közelében. Egykor csapatszállításra használták a Llandovery Castle-t, de most messzire világított a ráfestett hatal­mas vöröskereszt. Hirtelen megrázkódik a nehéz fiajótest. Pillanatok múlva fülsiketítő lárma ha­sít át az éjszaka csendjén. Elszabadult a pokol. Az U Boot telibetalálta a kórház- hajót. Ám ezt nem tartja elégnek! A tengeralattjáró ismét fölmerül és a víz felszínéről szemléli áldozata vergődését. Helmuth Patzig főhadnagy, a parancsnok és két adjutánsa, Dithmar és Boldt, mindketten ugyan­csak tengerész főhadnagyok, közelről akarják végignézni az angol hajó megsemmi­sülését. Később a mentőcsó­nakon menekülőket lövik. Végül is Sylevestre kapitány­nak, a Llandovery Castle parancsnokának mentőcsó­nakjában huszonnégy em­ber maradt. Az U—86-os őket is hosszú ideig üldöz­te. Egyszer-kétszer csaknem elgázolta a vizen, később gránátokkal is lőtte a csó­nakot. Harminchat órán át hánykolódott a nyílt tenge­ren a mentőcsónak. A Ly- sander nevű angol romboló június 29-én vette fedélze­téibe a hajótörötteket. Angol és amerikai hajók még jú­lius elsejéig keresték, kutat­ták a Llandovery Castle többi hajótöröttjét a vize­ken. Eredménytelenül. Nem maradt több túlélő! Birodalmi törvény Patzig parancsnok a Llandovery Castle megtor­pedózását nem jegyezte fel hajónaplójába. Sót: hamis útvonalat írt be, a torpedó­zás színhelyétől távol esőt. Személyzetének pedig meg­parancsolta, hogy hallgas­sanak a történtekről. Az aljasság híre mégis kitudó­dott, a világ közvéleményén viharként száguldott végig a felháborodás. Hiszen nem kevesebb történt, mint az, Az ablakon alig szűrődött be fény. Alig láttam felesé­gem meg-megránduló arcát, a homlokára szökő ráncokat. Mozdulatlanul feküdt mel­lettem, a gerendát bámulta, aztán a gerendáról lelógó lámpát, amely most csak egy szürkés főit volt. Min töpreng most? — gondolkod­tam. — Talán azon, hogy szombaton jövünk és vasár­nap este már megyünk is majd vissza. És akkor hát mikor leszünk együtt? Egy hónapban négy este. A töb­bi éjszaka meg csak várni fog. Borzongás futott végig rajta. Megmozdult. Én is, kezemet Bözsire tettem. Jó volt érezni testének melegét. Aztán az inge alá nyúltam és magamhoz húztam. — Haza fogsz járni min­den szombaton? — kérdezte, amikor már megint fejem alá tett kézzel elnyújtózva feküdtem mellette. — Hát persze, hogy haza — mosolyogtam, mert arra gondoltam, hogy miért sze­retné Bözsi, ha minden szombaton hazajönnék. (Folytatjuk) ! hogy a hágai egyezménynek megfelelően világosan meg­jelölt kórházhajót torpe- dózlak meg! Sőt, mi több: a hajótöröttekre a nyílt men­tőcsónakokban lőttek, s hu- szonnégyük kivételével va­lamennyit lemészárolták! A császári német haditenge­részet korábban nem me­részelt ilyenfokú törvény- tiprásra vállalkozni! Végefelé járt már az első világháború: a szövetsége­sek összeállították e háborús bűnösök listáját. Patz;g ten­geralattjáró-parancsnok ne­ve természetesen rákerült. Németország 1919 augusz­tus 19-én írta alá a varseil- lesi békeszerződést és ebben a többi között kötelezte magát, hogy kiszolgál tat ia a szövetségeseknek a listán szereolő háborús bűnösöket. Csakhamar kiderült. hogy ezt az ígéretet nem is könv- nyű teljesíteni. A háborús bűnösök közül sokan — akárcsak a másod’k világ­háború után — ,ió időben el- nálváztek Svájcba. Argenti-» nába. vagy más latin-ame­rikai országba. Esetleg Né­metországban maradtak ugyan de álnéven bujkáltak és vártak a „jobb időkre”. Tudták, hogy nincs sok félni valójuk, hiszen a weimari köztársaság gyen­gekezű kormánya szinte tel­jes egészében örökölte a császári idők végrehajtó apparátusát. Ez pedig, va­lamint a rangjában és szel­lemiségében érintetlen ma­radt vezérkar a háborús bűnösöket a német nép be­csülete védelmezőinek te­kintette. Végül is külön bi­rodalmi törvényt hoztak, amely szerint a német bíró­ságok maguk ítélkeznek majd a német háborús bű­nösök felett. Ez aztán a példás büntetés! Patzig ellen távollétében — „tartózkodási helye is­meretlen”, közölték a főál- lamügyésszel — folytatták le a bűnvádi eljárást. Har­csak azért is, hogy Anglia irányában bizonyítsák jóin­dulatukat. Patzigon kívül a hajó volt elsőtisztjét, John Boldtot és másod­tisztjét, Ludwig Dithmart, is vádolták. Húzták, halasztot­ták az ügyet, Boldt és Dith­mar kijelentette: megtagad­ják a felvilágosítást, mert annak idején becsületszavu­kat adták Patzignak. Végül is Lipcsében rendezték meg a főtárgyalást, 1921 júliusá­ban. Dithmar kitartott hall­gatása mellett. Arra hivat­kozott, hogy tiszti rangjához méltatlan ez a tárgyalás, különben is, a Patzignak adott becsületszó. A bizo­nyítási eljárás azonban két­séget kizáróan megállapítot­ta, hogy a Llandovery Cast­le mentőcsónakjai közül leg­alább hármat lőttek az U— 86-osról. A főállamügyész négy-négy évi börtönbünte­tést javasolt. így szólt az 1921 július 16-án kihirde­tett ítélet is. Már augusztus 2-án ber­lini rendszámú gépkocsi állt meg a lipcsei börtön előtt. Az utasok egyike a biztonsági rendőrség egyen­ruháját viselte, kiszállt a kocsiból és csöngetett a börtönkapun. Kurta, paran­csoló hangnemben kö­zölte a börtöntisztvi­selővel: az a megbízatása, hogy Boldtot és Dithmarl azonnal a berlini Moabit börtönbe szállítsa! A lipi csei börtöntisztviselő azotv ban nem dőlt be a fogoly* szöktetési kísérletnek. 0 Kommutiylszl a nemzetközi kommunista mozgalom problémáiról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom