Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 20. szám
12 nap helyett 6 hónapig Kirándulás a „szabad világba44 Hazaérkezett az ausztriai Traiskirchenből Nyíregyházára Nagy József asztalos szakmunkás. Tizenkét nap helyett csaknem hat hónapig tartott a „szabad világba** való kiruccanás. Eredeti szándék a lelépés volt, leplezve az ausztriai és olasz- országi kirándulással. Az IBU SZ által szervezett társasutazás hatezer forintba került, ö, barátja rábeszélésére már az első napon elszakadt a csoporttól, amely Olaszországba indult. Í965 július 27-én kellett vol na megérkeznie, s csak most, 15€t január 8-án érkezett. Disszidált. A bécsi restiben kezdődött... A Fürj utcai kis családi otthonban beszélgetünk. A ház új, bepucolatlan. Előtte friss ültetésű szőlőtőke. Bent kellemes meleg. Társaságunkban van a felesége és egyik kislánya. Nagy József fél esztendeig kóstolgatta a nyugati életmódot. A kinntartózkodás eredménye? Kesernyés kiábrándulással húzza el a száját. — Nem kolbászból fonják a sövényt — mondja. — Dolgoztam mint egy állat, betegeskedtem, szenvedtem sokat. Eredménye? — öniro- nikusan mosolyog. — Három sál. Felesége mutatja. — Három pulóver, kicseréltem a karórám, a két lányomnak vettem kardigánt, magamnak egy őszi-tavaszi kabátot. — Itthon különbet kapni . azért a pénzért — jegyzi meg a felesége. — ÉS még valami — folytatja a megtért ember. — A keserű tanulságok, tapasztalatok. Felesége újra közbeszól: — Abban a ruhában jött vissza, amiben ment... Csak lenyúzva, lerongyolódva. De ezt is a szomszédnak, Pásztor Józsefnek köszönheti. Ez a cipész szedte rá — mondja az asszony, visszahelyezi a szekrénybe a felöltőt, s közben haragvó pillantásokat vet a férjére. Pásztort a bécsi pályaudvaron várták. Egy Sarkan- tyús nevű disszidens, aki |3ö6-ban lógott ki. Nagy Józsefet sörözni hívták a restibe Ment. Addig iszogatták. míg a csoport tovább utazott. Ök ottmaradtak a pályaudvaron. — Éreztem, hogy eleget ittam — jegyzi meg Nagy József. — Gondoltam én az első percben, hogy józan fejjel nem tette volna — így az asszony. — S képzelje el, mit érezhe Szabadból egyszerre foga. ja. ...és a lágerben folytatódott — Ez a Sarkantyús nevű disszidens elvitt bennünket a rendőrségre. Hogy miről beszéltek, nem tudom. Este 11 órakor elszedtek tőlünk mindent, zsebkést, órát, fésűt. Jött' értünk egy rendőrségi kocsi és elszállítottak. Egyes cellába kerültem. Másnap déli tizenegy óráig voltam benn. Utána fénykép, ujjlenyomat, újra kocsira, s kiszállítottak Trais- kirchenbe, a lágerba. így kezdődött, s a lágerban folytatódott Nagy József „szabad világi” élete. Hatalmas épületekből álló laktanya. Szenny és szemét. Csendőrségi felügyelet Egy- egy szobában harminc ember. Poloska, svábbogár, koszos emeletes vaságyak. — Cipővel ütögettük a poloskákat, mint nyáron a legyet. Sokunknak reggelre úgy nézett ki az arca a csípésektől, mintha megmarták volna... Itt először ka- rantinba kerültem, ahol csendőri felügyelet alatt tartják az embert. Nyolc napig Senki nem szólt hozzám. Utána kihallgatás Bécsben. Kérdések sorozata. Ki az apám, anyám, tesvéreim, hol dolgoznak, mi a szakmám, miért jöttem, hová készülök, minden, minden. De már agitáltak is, hogy milyen jó világ vár ránk. Utána visz- szavittek a lágerba. A zárt karantinból egy szabadabba került. Másik emelet. Itt már át lehetet menni egyik szobából a másikba. Kimenni nem! Beteg lett. Lágerkórházba került. Már bánta, amit tett. Kereste, hogyan jöhetne haza. Nem tudott beszélni bizalmasan senkivel. A kórház elhagyása után a szabad lágerba kerültem. Ez azt jelenti, hogy tovább már nem adtak enni, kikerültem az utcára. Dolgozni, szusszanás nélkül „Szabad ember” lett. Eladhatta a munkaerejét. De kinek, hogyan? Ha nem dolgozik, éhenhal. Véletlen szerencse folytán került egy gipszbányába. De továbbra is a láger lakója. Fényképet csináltat hazajövetele céljára. Agitálják, maradjon kinn. — Egy magyar disszidens római katolikus pap rendszeresen bejárt a lágerba. Azért kapta a fizetését, hogy agitált bennünket Filmeket vetítettek azokról az országokról, ahová a kivándorlást szervezték. Münchenben kiadott magyar nyelvű újságból is felolvasott nekünk. Ijesztgetett, hogy börtön vár a hazatérőkre... Aztán van ott egy cseh származású grófnő is. ö intézi, hi hová menjen. És oda, ahová ő akarja. A kivándorlóknak utazás előtt nyilatkozatot kell aláímiok, s vállalni, hogy az utazási költséget egy éven belüi dollárban visszafizeti. De egyre kevesebben hisznek már nekik, a papot egyik alkalommal a szemem előtt verték meg. Nagy József disszidens a preinsfeldi gipszbányából kórházba került. Innen Bécs- be, egy parkettagyárba. Gyűjtötte a pénzt a hazajövetelre. Idehaza nekem átlagosan havonta megvolt a 2800 forintom. Ott egy hónapban 2000 schillinget kerestem. Napi kilenc órai munkával. De ott szusszanás nélkül dolgozni kell ezért. Még annyi idő sincs, hogy egy cigarettát elszívjon az ember. Ott áll a munkafelügyelő mögötte. Hajtják az embert — magyarázza, s később hozzáteszi: — Ez a meggondolatlan lépés 26 000 forintba van nekem. Itthon legalább 15 000 forinttól estem el, s csináltam 11000 forint adósságot. Krumpli leves karácsonyra Haza meg érkeztek az ellentmondásos levelek. Amit Triskirchenben adott fel, abban azt írta, hogy megy Kanadába. A Bécsben postára adottakból meg az, hogy minden áron csak haza. Nem bánja, bármi lesz a következménye. — Nem tehettem másképpen. A Traiskirchenben feladott leveleket ellenőrizték. A bécsieket nem Ezért volt. Titokban jártam be a magyar nagykövetségre is, hogy haza tudjak jönni. Sok szenvedésen mentem keresztül, míg hazakerülhettem végre. Karácsony viliáján krumplilevest főztem magamnak. Ott a lágerban. — Kinn voltunk a két kislányommal a férjem elölt az állomáson — magyarázza a feleségé. — Képzelje el, valósággal megdermedt, lépni alig tudott Ideborult az asztalra, mikor haza érkeztünk és csak sírt, sírt... — Ott a lágerban minden szobában vannak spiclik, besúgók, és soha nem tudta az ember, kit szólít éjszaka a csendőrség kihallgatásra — s feláll az asztal mellől. Szeme könnyes. Boldog vagyok, hogy visszafogadtak — Mélységesen megbántam, amit tettem. Tudom, hogy tévedtem, de nem kívánom senkinek, amit átéltem. Boldog vagyok, hogy visszafogadtak a hazámba. Farkas Kálmán Huszonnyolc főri ni Hétfőn délelőtt — elnémító meglepetésre — beállított az egyik nyíregyházi tsz irodájára a volt elnök. Nem látták már több mint egy éve, illetve néhányon találkoztak vele — a bíróságon. Ezt pedig aligha lehetett kel lerne tcs találkozásnak nevezni, mert a volt elnök a vádlottak padján Ült. S nem alaptalanul, hi- szori a bíróság tagadása ellenére is megbüntette. — Nekem egy fillér sem tapad a kezemhez, én nem hanyagoltam el a gazdaságot, nem züllesztettem a tagok munkaerkölcsét... Nem vagyok hibás semmiben. Nem vagyok felelős azért, hogy a tagok semmit sem kerestek. így mondta akkor. Most beállított. Nagyot köszönt, azután az elnöki asztalig lépkedett. Megfogta at asztalt, amely mögött — nem is oly rég — ő ült. Mi járatban vagy? — kérdezte mosolyogva a fiatal elnök és székkel kínálta. Már korábban is ismerték egymást, azért tegeződ- tek. A volt elnök leült, kivett egy papírt a zsebéből és magyarázott. Jött megnézni, hátha tartozik neki valamivel a tsz. Mert ő úgy ment el, hogy az utolsó hónapra nem vette fel a fizetését, s a prémiumot is elfelejtette. — Most a bíróság háromezer forint kártérítésre kötelezett. A prémium biztosan kifutja, még maradhat is valami. Nyugdíjaztak, ugye, jól jönne egy kis pénz... — Az ügyvédnél vannak az elszámolások, — mondta a fiatal elnök. — De be- szalasztom érte a kocsit. Várjál, meghozzák negyedóra alatt. Ha már meglátogattál minket... Azzal kiment. Később — ahogy dolgát intézte — többször visszatért a szobába, s a volt elnököt türelemre intette. Hamarosan megérkeztek az elszámolások is. Ekkor a főkönyvelő szólt a fiatal adminisztrátor lánynak, hogy számítsák ki a még járó összeget. Bejött az adminisztrátor kislány. — Huszannyolc forint jár, — mondta. — Huszonnyolc forint és negyven- nyolc fillér. — Mennyi? — kérdezte a volt elnök ijedt hitetlenséggel. A lány nyugodtan megismételte. A főkönyvelő a fiatal elnökkel közösen újra átvizsgálták az elszámolást. Pontról-pontra, tételről tételre... Figyelte őket a volt elnök is. — Semmi kétség, annyi. Pontosan annyi. Jól számított a kislány. Éppen huszonnyolc forint, és a fillér is egyezik. A régi elnök most már jó képet akart vágni az ügyhöz, biztosan restellte az egész ki jövetelét. — Hát akkor minek várattál ennyi ideig? — kérdezte evődre utódját. Nevetett és a térdére csapott. — Nem lehetett volna ezt előre megmondani? Ennyiért? Hát ezt fel sem veszem! Előnyös lenne, mégsem épül A termelőszövetkezeti tagok üdültefesét az országban legelőször Hajdú-Bihar megyében segítették, és 1964-re megépítették a debreceni tsz-üdülőt. Pénzt a tsz-ek biztosítottak az építkezéshez. Ez a forma, szomszédaink tapasztalatai szerint bevált Megyénkben 1961-ben vetődött fel először egy tszüdülő építésének gondolata Az előzetes számítások szerint, ha minden tsz hozzájárulna ezer holdanként háromezer forinttal, akkor az így összegyűlt összeg fedezné a költségeket. A gondolat után hamarosan megindították a szervezést is. aminek az lett az eredménye, hogy összegyűlt 100 ezer forint. Ezt az összeget az OTP-nél helyezték el egy külön számlára, és — azóta is ott van. Ezután egy ideig nem történt semmi. 1963. júliusában ismét felvetették, hogy tenni kellene valamit, ha már az első ösz- szegek beérkeztek, és — ismét összehívtak egy tanácskozást. (Ezen még néhány Debrecenből érkezett szakember is részt vett, akik elmondták tapasztalataikat.) A tanácskozás eredménynyel zárult: jogi, pénzügyi, nűszaki és szervező bizottságot alakítottak. Azt is nagy előrehaladásnak lehet nevezni, hogy az akkori főmérnök felajánlotta: Nyíregyháza vá^os a megindítandó építkezés segítésére ingyenesen juttat közművesített telket Sóstó legszebb részén. Ez lehetségesnek is látszott, hiszen a várt üdülősorból mindössze az építőké készült el, többre pedig nem is érkezett igénylés. A tanácskozáson létrehozott bizottságok közül csak a jogi bizottság működött Feladata az volt, hogy a létesítendő jogi személy alapszabályát kidolgozza. Ez el is készült 1964-ben (a gondolat megszületése után há rom évvel). Az alapszabály-tervezet kimondja egy jogi személy megalakulását. £z a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Mező- gazdasági és Halászati Termelőszövetkezetek Üdülő Építési Szövetsége. Ez képviselhette volna a más szervekkel folytatott tárgyalásokon az üdülő építésének ügyét, ez rendelkezett volna a befolyt összegek felett, ez kötött volna tervezési és építési szerződéseket, stb. És csak ennek életrehívása után kezdhették volna meg működésüket a különböző bizottságok. Ezután tovább folytatódtak a tárgyalások, lapunk is foglalkozott az .üggyel, de konkrét döntés nem született, az alapszabály-tervezetet nem hagyták még jóvá, így a szövetség gyakorlatilag nem alakult meg. A szövetség megalakítása hiányában nem is mehet tovább ez az ügy. Ugyanakkor megakasztotta az is az előrehaladást. hogy a tsz-ek társítása megállt, bár a jelenleg meglévő Összeg csupán a tervezési költségeket fedezi. Pedig nagyon sok szempontból előnyös lenne az építés. Egyrészt sokkal nagyobb lehetőség nyílna, közös gazdaságaink tagjainak üdültetésére, és nemcsak itt. hanem külföldi cserékkel másutt is. Ugyanakkor továbblendülne Sóstó fejlesztése, és a tsz-üdülö bázist adhatna Nyíregyháza idegenforgalmának rendszeressé tételéhez is. Szükség r an tehát rá, és éppen ideje lertne — a gondolat felvetődése utáni hatodik évben, — hogy az illetékes szervek nagyobb ügybúzgalommal kezeljék. . ILLÚZIÓ ? REALITÁS ? Tizenhét — tizennyolc évesek vallomása a jövőről — Milyen pályát választ? Mit tud jövendő hivatásáról és hogyan készül rá? Mit tesz, ha terve nem azonnal válik valóra? — E három kérdés előrebocsátásával közvéleményku- tatást tartottunk négy szabolcsi középiskola egy-egy végzős osztályában. 150 válasz Mintegy 150 maturandus kiforratlan, forrásban lévő, vagy kiforrott életcél —, hivatás eszményéről kaptunk realitásokkal, ábrándokkal, elénk és halvány színekkel festett képet. Az első kérdést néhány évvel ezelőtt is felvetettük egy nyíregyházi középiskola 70 végzős tanulójának. Az akkori és a mostani válaszok között feltűnő ellentét van. Az akkori pálya- választók 35 százaléka két hivatást is»nef csupán: az orvosét és a mérnökét. Annak idején a „...ha nem sikerül?” kérdésre is majdnem mindnyájan az ..újra és újra ostromoljuk az egyetemet” feleletet adták. És valóban ostromolták is, ki eddig, ki addig. Közülük néhányat — a valóban arra alkalmasakat — nemsokára végzett orvosként mérnökként üdvözölhetünk, néhányan más egyetercynel is „megelégedtek" és sokan szakmát tanultak, jól megÉs kacagott, mintha jó tréfát hallott volna. — Márpedig fel kell venned! — mondta a fiatal szintén nevetve. — Nem veszem én fel, dehogy veszem. Csak nem röhögtetsm ki magam. — Muszáj — mondta' a főkönyvelő. — Ez jár. Ha nem veszed fel, postán kell elküldenünk. A volt elnök nem tiltakozott tovább. — Hát jó, nem bánom. Kezet ráztak. A volt elnök indult volna a pénztárszobába, de a másik még utánaszólt: — Tudod, mi nem szeretjük, ha tartozunk valakinek. De azt se, ha nekünk tartoznak. Az Öreg felvette a pénzcsomót. Két tizes, négy kettes, és három alumínium Méregette a tenyerében, s mintha nem akarta Volna a látványt hinni a szemének. Aztán elvörösödött, s két verejtékcsepp csillant meg a homlokán. Talán épp akkor értette meg saját vétkeit. Kun István találták számításukat a munka egyéb területein. A diákköri ábrándra, a fehér köpeny és a sebészkés számukra irreális illúziójára már alig-alig emlékeznek vissza. De nézzük csak az idei érettségizőket! A fent említett „divatos szakmák” mindössze tíz százalékban szerepelnek a válaszok alapján összeállított foglalkozási listában. Miért nem a mezőgazdaság ? Most néhány újabb szakma hódítgatja a forrás éveiben lévő fiatalokat. Egyre több fiú jelentkezik autó szerelőnek, rádió és tv-sze- relőnek, a lányok pedig — ez nem új jelenség — fodrásznak, kozmetikusnak. A pályaválasztásra nem maradt hatástalan az egészségügyi dolgozókat is érintő új bérezési rendszer bevezetése: mig korábban igen kevesen jelentkeztek ápolónőnek, az idein van olyan leányosztály, ahonnan a diákok 30 százaléka választja ezt a pályát. A pedagógusnak készülők aránya hasonló a régebbi arányokhoz. Kis százalékban most Is lesznek művé*- szeti főiskolára jelentkezők, vagy egyéb különleges pályaválasztók. Néhány diák eltökélt szándéka, hogy színész, rádióriporter, tv-ope- ratőr lesz. Változatlanul igen kevesen jelentkeznek mezőgazdasági pályára. Agronómus- nak csak pályáznak néhányan, de a mezőgazdasági szakmunkásképzéstől sokan idegenkednek,- annak ellenére, hogy több szabolcsi középiskola diákjai belekóstoltak már a mezőgazdasági munkába a politechnikai oktatás keretében. A legszínesebb kép — Mit tud jövendő hivatásáról és hogyan készül rá? — Ez volt a második kérdésünk, s az erre kapott válaszokból nyertük a legszínesebb képet a mai 17—18 évesekről. A megkérdezettek 20—25 százaié ka jóformán semmit sem tud választandó pályája lényegéről. Vagy ötletszerűen kiválasztott magának egyet a foglalkozások halmazából, vagy szülei kívánságára idul az élet valamelyik útján. A pálya- választók sokkal nagyobb hányada több-kevesebb idő óta készül, ismerkedik az életcéllal. Itt pedig döntőéin hatnak az adottságok, vonzalmak és a tehetség. Az egvik osztályból négyen együtt pályáznak a filmművészeti főiskolára. Évek óta együtt töltik szabad idejüket, közösen tanulmányoznak mindent, ami szóba jöhet a felvételin. Egy matematika-fizika szakos tanárnak készülő fiú rendszeresen részt vesz tanulmányi versenyeken, pályázatokról helyezéseket hoz el, a középiskolai matematikai lapok rendszeres levelezője, A legkönnyebb dolguk azoknak van, akik otthonról hozták a szakma ismeretét. Egyik diáklány órás szeretne lenni, s nem túlzás, ha máris órásnak nevezzük. Evek óta ..leskelő- dik” édesapja munkájába, s néhány órát már önállóan is megjavított. Egyébként nagyon kevesen választják szüleik hivatását. Néhány pedag^gusgyerek jelentkezik pedagógusnak, de számuk elenyészően kevés. Állhatatosak és tanácstalanok A legfelkészültebben választók mindenképpen azok, akik a politechnikai oktatás során szerzett szakmai ismereteket kívánják pályaválasztásuk alapjául venni. Harmadik kérdésünk így hangzott: Mit tesz, ha terve nem azonnal válik valóra? A 150 megkérdezett diák közül 30-ari erre a kérdésre nem is válaszoltak — mondván, hogy biztosan sikerül. A legtöbben —- körülbelül 80-an — újra próbálkoznak ugyanazzal a pályázattal egy év múlva. A két, három, sőt négy év elteltével is töretlennek vélt szándékukról mór sokkal kevesebben beszéltek^ Néhányan azonnal más szakmát tanulnak majd, ha sikertelenül felvételiznek. Mintegy tizen-tizenöten még tanácstalanok. Egyik., diáklány így vélekedett: ‘ „Régóta rajzolgatok. Megpróbálkozom a képzőművészeti főiskolával. Hogy sikerül-e? Nem tudom. Mindeneselfe a felvételi Vizsgán váiakít kapok arra a kérdésre, ami engem évek óta foglalkoztat: tehetséges vagyök-e egyáltalán. Ha nem, akkör más olyan szakmát fogok tanulni, amihez kézügyesség kell. Mondjuk kirakatrendezést". Szilágyi Szabóiét
