Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-20 / 17. szám

A siker titka 19 ezer szabolcsi család kap több családi pótlékot Februárban már kézbesítik a felemelt nyugdíjakat Tájékoztató a kifizetések módjáról Ezekben a napokban tart­ják meg üzemeinkben az év első termelési tanácskozásait, ahol arról tárgyalnak: mi­lyen feladatokat ró a mun­kahelyek dolgozóira az idei terv végrehajtása. Ezúttal is kedvező a helyzet: a vál­lalatok birtokában vannak a részletes tervnek, meg­tarthatták a műszaki konfe­renciákat. E szükebb körű, szakmai vita mindig jó al­kalom arra, hogy súlyozzák a feladatokat, jelöljék meg azokat, amelyektől alapve­tően függ a vállalat, az üzem egész évi munkája. Különösen így van ez ott, ahol exportra is termelnek. Már az év első napjaiban tisztén kell látni, megvan­nak-e a felételek a határ- idők tartására, a kívánt mi­nőségre. Tekintettel arra, hogy megyénk exportja az idén jóval meghaladja a fél- milliárd forint értéket, s hogy ebből az anyaggal, a speciális gépekkel és szerszá­mokkal kedvezőtlenebbül el­látott tanácsi vállalatok is kiveszik a részüket, fokozott jelentőségük van a termelési tanácskozásoknak. Túl az exporton, a jövedelmezőségi előirányzatok teljesítése most méginkább igényli a költségek lehetséges csök­kentését, a gépek és a mun­kaidő maximális kihasználá­sát, amely esetenkén más és más módon történhet. Sajá­tos szabolcsi jelenségre is figyelemmel kell lenni. Ar­ra, hogy a lakosság ellátá­sában az eddiginél aktívab­ban kell részt venniük üze­meinknek, hogy állandóan figyeljék a helyi piac igé­nyét, s módot keressenek a hiányzó cikkek pótlására, így érhető el legkönnyeb­ben a cél, hogy feleslegesen, elfekvő készletre egyetlen darab termék se kerüljön. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk: a vállalatok mű­szaki, gazdasági vezetői a A zöldség-, gyümölcske­reskedelem korszerűsödése az új kereskedelmi formák — közöttük az önkiszolgá­lás — gyors térhódítása, to­vábbá a fogyasztók igényei­nek növekedése, világszer­te olyan csomagolási és szállítási technológia kidol­gozására ösztönzi a szak­embereket, amely maximá­lisan óvja az áru minősé­gét, kulturáltabb kiszolgá­lást tesz lehetővé, s ugyan­akkor olcsóbb is az eddig alkalmazott csomagolási és szállítási technológiáknál. Az e célból összehívott Ember áll a hóviharban. Pirosra csípett arcán, kese bajuszán, tömött szemöl­dökén olvad a csapkodó hó. Zömök testén feszül a pufajka, — darabra és nem alakra kapta — viharkabát­ját nem gombolja be, bőr­tarisznyájának szíja szorítja le. Az éjjel megint feltá­madt a szél. Hajnalban kelt fel, több mint 5 ki­lóméiért gyalogolt Nagycser­keszig, helyzetjelentést adott telefonon. Tegnap még úgy gondolta; kitérőket készít a hóeke vágta keskeny utakhoz, de a frissen feltá­madt szél beleszólt számí­tásába. Kotor, zúg, fütyül a szél. Négy napja kezdődött. A harminchatos út, 6 kilomé­teres szakaszán — ezt bíz­ták Fehér László útör gondjaira, már közel 30 éve — szinte száz méteren­ként képződött méteres, két­méteres magasságú aka­dály. Számon tartja: eddig három komoly eset volt. Először egy cukorrépát szál­lító teherautó akadt el. Ki­szabadították. Belefulladt a hóba két tejeskocsi is. Az egyiket éjszakáról virradat­ra tudták csak kiásni. Ha most történik valami, * január 18-i dátumhoz legjobb ismerői a lehetősé­geknek, hiba volna alábe­csülni az egyszerű dolgozók meglátásait. Korábbi tapasz­talat, hogy ahol őszintén, kendőzés nélkül tárják a dol­gozó elé a tervfeladatokat, ahol nem lakkoznak, ott in­kább szót kérnek a dolgozók a termelési tanácskozáso­kon. Azért viszont, hogy milyen légkör alakuljon ki ezeken az eseményeken, ép­pen a gazdasági, műszaki és politikai vezetők tehetik a legtöbbet. Fárasztó, untató — és olykor az egyszerű embernek érthetetlen — adathalmaz ismertetés he­lyett világos beszédre van szükség, arra, hogy a legki­sebb beosztású szakmunkás, vagy segédmunkás is értse: mi vár rá, mi múlik az ő munkáján. Szépítgetés nél­kül kell szólni a nehezen teljesíthető feladatokról, azokról, ahol a megszokott­nál nagyobb erőkifejtésre, vagy áldozatra lesz szükség. A dolgozók joggal várják ezt, hiszen végül ők a konk­rét végrehajtók. Megfigyel­hető az is, hogy a vita so­rán egyes dolgozók gátlással küzdenek, nem tudják vá­lasztékosán kifejezni magu­kat, vagy esetleg tévednek, javaslatuk eltér a Vállalat, a közösség érdekétől. Amint a jó, a kevésbé helyénvaló javaslatból is lehet okulni, indokolatlan tehát az ilye­nek leintése, elmarasztalá­sa a nyilvánosság előtt. Mondja el mindenki bátran a véleményét, a vezetők hallgassák meg azokat, s gyűjtsék egybe közülük a legjobbakat. Jelöljék ki a megvalósításukért felelős személyeket, s gondoskodja­nak azok beszámoltatásáról. Csak ilyen módon szélesed­het a demokratizmus a ter­melési tanácskozásokon és erősödhet a személyes fele­lősség a végrehajtásban. Angyal Sándor pozsonyi tanácskozáson a KGST országok megbízot­tai a göngyölegfajták egy­ségesítését, s általában a csomagolási problémák meg­oldását tartották a legsür­getőbb tennivalónak. Kialakítják a minden ter­mékre és minőségre legal­kalmasabb egységes gön­gyölegtípusokat. Ezek beve­zetése meg fogja könnyíte­ni a KGST országok kö­zötti szállításokat, egysze­rűbb és olcsóbb lesz a je­lenleg még nagyon is bo­nyolult és drága göngyö­legforgalom. kapcsolja. Annyi már tör­tént, hogy nem egy kocsi visszafordult, ami Tiszavas- várinak, vagy Tiszalöknsk tart. A gépkocsivezetők meggondolják. Az útőrnek ha esik, ha fúj, posztján kell állni. A porhó ködösít. Ahol a szél­járat van, szinte méterre sem lehet látni. Fehér Lász­ló, mint révkalaúz a tenge­ren, irányítja a járműveket. Elébe megy a teherkocsi­nak, a személyautót leállít­ja, nehogy karambol essen. Mig munkáját végzi, arra gondol, ha így tart tovább, az átvágott fúrásokat a szél telehordja, íisztfinom hóval keresztülköii. Akkor már a lapátra is szükség lesz. A busz már biztosan nem tud jönni. A menetrend sze­rinti járat kimarad. Az útör piros zászlaja teng a hóbucka tetején. Ci- bálja a szél. Az útör sze­me — bár 56 éves múlt — még jó, észreveszi, hogy tő­le nofn messze torlódás ke­letkezett. Egy YB 25—13-as rendszámú, cukorrépát szál­lító teherkocsi megint el­A kormány rendelkezései alapján február elsejétől felemelik a munkaviszonyon és a kisipari szövetkezeti tagságon alapuló nyugdíja­kat. Emelik ezenkívül a családi pótlékot is. Nagy Károlynétól. a Társadalom- biztosítási megyei Igazgató­ság igazgatójától kértünk tájékoztatást, hogy a fenti emelések hogyan érintik me­gyénk dolgozóit. — A társadalombiztosítás szolgáltatásainak költségeit túlnyomó részt az állam fe­dezi. A kiadások egynyolcad részét a dolgozók fizetik, hétnyolcad részét pedig az állam, az állami vállalatok, a munkáltatók finanszíroz­zál?. 1964-ben a társadalom- biztosítási kiadások orszá­gosan 16,8 milliárd forintot tettek ki. Ebből megyénkre 462 millió forint jutott. Ez az összeg 1965-ben 487 mil­lióra emelkedett. — A kormány február elsejétől felemelte a családi pótlékok össze­Akit az újságíró kérdez: Nagy Lajos, a gumigyár link részlegének művezetője, kö­zépkorú ember, 37 dolgozó irányítója, havi 2500 fizetés­sel. . — Magának most emelik a fizetését. — Ügy hallom, igen. Még nem tudom, mennyivel, de bármennyivel, jól jön. Ne­kem már az is jólesett, hogy a kormány felfigyelt ránk, a művezetőkre, a termelés közvetlen irányítóira, akik amennyit örülünk, legalább annyit vesződünk is a mun­kával. Nem népszerű dolog Nagy Lajos itt meggyorsít­ja szavait: ne szakmai prob­lémákra gondoljunk, annál sokkal nehezebb az emberek­kel való foglalkozás. Kép­zeljük csak el a tmk-t, ahol órabérre dolgoznak: nem a megtermelt mennyiségtől függ a fizetés, ami pedig a munkafegyelemre nines a legjobb hatással. — Sokat kell vesződnie? akadt. Hirtelen 5 gépkocsi is megállt. Az YB-nél nem történt különösebb baj, a sebességváltókar felmondta a szolgálatot. Az EB 68—58- as tehergépkocsi vezetője se­gített. Mire az útör oda­ért, a közlekedési akadály megszűnt. Az útör jár a munkahe­lyén, 6 kilométeres szaka­szát többször bejárja. Egy­re nehezebb. Ötről tízre, tizröl húszra, 30 centire nő a szél által lerakott hó. A hideget nem érzi, de gon­dol arra, hogy most már jól jönne a meleg tea. A vállalattól kapnak teát, cukrot, termoszt, dehát nincs a tarisznyában. A tertiosz még eltörne és kinek van türelme arra is figyelni, amikor elakadt ko­csikat kell kiásni. A munkaidő nyolc óra. Elvben. Az útör nem tud­ja, mikor keveredik haza. Hat óra előtt már Nagy­cserkeszen volt. Ha az idő így tartja magát, késő éj­szaka lesz, üiire hazakerül. Az útör azt mondja: meg­esett ez már máskor is. Seres Ernő gét. Hány családot érint ez megyénkben? — Mint az már ismeretes, az emelés gyermekenként ötven forintot jelent. Hogy kit, hogyan érint, azt a va­sárnapi lapok már közölték. Én azt említeném meg, hogy az egyedülálló dolgozó nő­nek egy gyermek után 90 forintról 140 forintra, két gyermek után 240 forintról 340 forintra emelték a csa­ládi pótlék összegét. Minden további gyermek után 170 forint jár. Hasonlóképp emelés történt a testi, vagy szellemi fogyatékosságban szenvedő gyermekeknél. Itt már egy gyermek után is 140 forint, két gyermek után pedig 340 forintot fizetünk. A családi pótlék emelése a munkaviszonyban álló dol­gozókon kívül a kisipari szövetkezeti tagokra, a fegy­veres testületek hivatásos és továbbszolgáló állomá­nyába tartozókra is kiter­jed. Megyénk területén a családi pótlék emelése 19 ezer családot érint, és az — Ha nerh is sokat, de gyakran. Tudom én nagyon jól, hogy nem népszerű do­log fegyelmiket, figyelmez­tetéseket osztogatni, de nagy a felelősségünk, ha la­zítunk, megérzi az egész gyár. — Például? — Tavaly ősszel, sok fon­tos munka közben meghibá­sodott a tauril lemezt lehú­zó kalander. Nekiláttunk, a bontásra ráment 3 nap. Ak­kor láttuk, hogy nagy a baj, küldhetjük a fontos gépet ja­vítóba. De mi lesz addig, rá­megy akár egy hónap is. Gyorsad határoztunk: házilag végeztünk el minden javí- tást, hyertünl? vagy két he­tet vele, nem érte nagy ká­rosodás az üzemet. Ilyen munkához viszont jó szak­emberek, fegyelmezett dolgo­zók kellenek, olyanok, akik olykor a szabad időről is le tudnak mondani, áldozatra is képesek. „Kétszáz forin­tomba került“ Elmond más eseteket is. A gyár egyik éltetője a gőz­energia: a legjobb vigyázat mellett is keletkezhet baj a Vezetékben. Ilyenkor nincs idő meditálásra: gőzben, nagy baleseti veszély köze­pette kell végezni a javí­tást, minél gyorsabban, hogy ne álljanak a gépek, az emberek. — Gyakori a baleset? — Azt nem lehet monda­ni. Mégis van és a felelős­ség az enyém. Megtörtént például, hogy az egyik dol­gozóm szállításhoz ment ki, ládák pakolása közben meg­csúszott, megvolt a baj. Igaz, én nem adtam neki utasí­tást erre a munkára, de ez már csak magyarázkodásnak tűnt. Kétszáz forintomba került, már le is vonták tő­lem. Hát ilyen ez. Visszakanyarítja a beszéd fonalát az emberekre, a munkafegyelemre. Másfél éve került a gyárba* tudta, nem gyerekjáték, amit rábíz, tak. Egy fejlődő gyár egész termeléséhez fűződik a munkája, kinevezték, tehát bíznak benne. — Nekem elhiheti, hogy nagyon nehéz volt az első hetekben. Netncsak a ter­meléssel kellett megbarát­koznom, az embereket is szerettem volna jól megis­merni. Ki az, akit kérni kell, ki az, akinél az utasí­tás használ. Mert nemcsak eddig folyósított évi hatmil­lió helyett 8,5 millió forintot fizetünk ki. A termelőszö­vetkezeti tagok családi pót­lékának rendezésére július elsején kerül sor. — Tetemes összeget je­lent a nyugdíjak emelé­se. Mikor kerül sor az új összeg kézbesítésére? — Február elsejétől az alacsony összegű nyugdíjak ismét emelésre kerülnek. Az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság minden külön kérés, bejelentés nélkül feb­ruár végén már a felemelt nyugdíjakat postázza. A nyugdíjemelés mindazokat érinti, akiknek 1965 július el­sején emeltek, továbbá azo­kat is, akiknek nyugdiját 1959 után állapították meg. Nem vonatkozik a nyugdíj- emelés azokra, akiknek kor­látozott összegben folyósíta­nak. Ilyen például az or­vosok egyharmados nyugdí­ja. Nem vonatkozik az emelés a régi, közszolgálati és vállalati nyugdíjakra, a baleseti járulékokra, a ter­szakmai kérdések tornyosul­nak a művezetők elé, ahogy már mondtam. Volt példa rá, hogy nagyon elfáradtam a sok vesszodésben. Másnap újra kezdtem, mindennap újra. Ez a munkánk, ez a sorsunk. — Prémiumot azért csak kapott? — Kaptam, amikor. Mert ez is furcsa volt eddig. Olyan megkötések játszottak közre, ami csak idegesítette a műszaki embert Például elestünk tőle, mi tmk-sok is, ha más üzemrész selejtesen, vagy hanyagul dolgozott. Ahogy én kivettem az új premizálási rendeletből, ezt a fonákságot is megszünte­tik. És ez nekem tetszik: mindenkinek, minden terü­letnek külön szabják meg a feltételeket, ha teljesíti, kap, ha nem, veszett a prémium. Ez ösztönző módszer, most- már van miért hajtani, ügyeskedni. — Nem gondolja, hogy a várható nagyobb fizetés el­lenében jobb munkát is kö­vetelnek majd a művezetők­től? Többért —többet — Kérem, aki komolyan veszi a munkáját, béremelés hélkül is tudja ezt. Most meg pláne. Én tudom, ed­dig is helytálltunk, de ez nem jelenti azt, hogy nincs bajunk. Van, mert a feladat is egyre nagyobb. Ha már a fizetésünk is mutatja, hogy az eddiginél is jobban szá­mítanak a művezetőkre, ele­mi kötelességünk a munka- fegyelem erősítése. Nem künnyű dolog ez, de nem is lehetetlen, csak a módot kell megtalálni hozzá. Aztán kö­zös erővel kell gyarapítani szaktudásunkat. AZ már tel­jesen a mi, az én feladatom, hogy elejét vegyük a «tűzol­tó rendszerű’’ karbantartás­nak, hogy ez a munka való­ban tervszerű és megelőző legyen. Meg kell javítanunk ezért a kapcsolatunkat a külső cégekkel, jobban együtt kell dolgoznunk. En­nek pedig az egész gyár hasznát veszi, jól jár a mun­kás, aki zavartalanul dolgoz­hat és a népgazdaság, amely­nek a mi gyárunk egyre fon. tosabb egysége. Nagy Lajos művezető ma még inkább erre gondol töb­bet, mint a fizetésjavításra, aminek — nem titkolja — igencsak örüL AS melőszövetkezeti öregségi és munkaképtelenségi járadé­kokra sem. Természetesen, akiket ezután nyugdíjazna!? és a rendeletben meghatáro­zott feltételei? alá esnek, szintén a felemelt nyugdíjat számfejtik részükre. Me­gyénkben a nyugdíjasok szá­ma jelenleg Í4 ezer 300 fő a termelőszövetkezeti nyug­díjasokkal együtt. — Lesz-e változás a ki­fizetések folyósításánál? — A családi pótlékokra külön igénylést nem kell beküldeni, az összeget anél­kül is folyósítja az igazga­tóság, illetve az üzemi, vál­lalati kifizetőhely. A feb­ruári pótlékokat márciusban utaljuk. Megemlíteném, hogy az idegen személyek­nél elhelyezett gyermek után családi pótlék tovább­ra is jár, de csak akkor, ha a dolgozó legalább a fel­emelt családi pótlék össze­gének megfelelő tartásdíjat fizet. Lényeges dolog, hogy az ilyen dolgozók a tartás­díjfizetésre vonatkbzó iga­zolásaikat legalább február elejéig szerezzék be. B. V. Megjegyzés: Felemás szervezés A gyermekszakrendelé# délután ugyan csak fél négy­kor kezdődik, de sokan már jóval három óra előtt tü­relmesen várnak a kezdés­re a váróhelyiségből elre- kesztett kartonozónál. Az egyik orvos már rendelne is, mert átszervezés történt* a röntgen is hátamkor kezd. Kartonozók azonban se­hol. Állítólag nem közöl­ték velük a változást. Az­az, vannak a másik oldal­ion, de azok nem adjál? ki* sőt — talán egy kicsit tün­tetőén is — kimennek a kartonozóból. A háromkor kezdő orvos — érthetően — türelmetlen. Az egyik szü­lőt meg is kéri, hogy ke­resse ki a beteg gyermeke nyilvántartó lapját. Még meg sem leli — hiszen nincs aki segítsen — ami­kor egy másik orvos inge­rülten kiküldi onnan. Benn, a rendelőben foly­tatódik a vita. A kinn lé­vő asszisztensek és takarító­nők is két pártra szakad­nak. Egy részük az egyik orvosnak, más részük a má­sik orvosnak ad igazat. Vé­gül is karton nélkül vizs­gálja meg betegét az orvos. Fél négyre megérkezik a harmadik orvos. Kartono- zók még mindig nincsenek. Ö is megkezdi a rendelést nyilvántartó lap nélkül. Három óra negyven perc. Végre elfoglalja helyét a váltás, megkezdik a karto­nok kiadását is. Nem irigylésre méltó an­nak a szülőnek a helyzete, aki ilyen időben, beteg gyermekével felkeresi a rendelőintézetet. De talán még ez is elviselhetőbb len­ne, ha egy kicsit megértőb­ben fogadnák őket. Történt mindez Nyíregyházán, 1966, január 17-én. Tóth Árpád Egységesítik a KGST-országok zöld ség-gy ümöl cs csomagolási technológiáját A 43-as kiloniéfericőnél | „Jobban számítanak ránk" t* Őszinte beszéltei«*«* cgj ganiigpri művezetővel 1966, január 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom