Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-20 / 17. szám

LAGOS:

A nigériai új vezetőség szerdán katonai kormányzókat nevezett ki a közép nyugati, az északi, a keleti és a nyugati tartomány élére, három alezredest és egy őrnagyot. Rajtuk keresztül Iron- si kormánya közvetlenül átvette a polgári kormányzati szervek irányítását is.

LONDON:

Wilson brit miniszterelnök kedden este kétórás megbeszélést folytatott Sir Hugh Beadle-lel, Dél-Rhodesia fő- Fírájával, aki néhány órával előbb érkezett meg feltűnést keltő londoni tárgyalássorozatára. Beadle feltehetően két-három napot tölt Londonban.

PÁRIZS:

A francia minisztertanács szerdán De Gaulle elnökiéivel megtartott ülésén megtárgyalta az egyre nagyobb hullámokat verő Ben Barka-ügyet. Yves Bourges tájékoztatásügyi államtitkár, a kormány szóvivője az ülés után tartott sajtóértekezletén elmondotta, hogy Jean Foyer igazságügyminiszter részletesen beszámolt a Ben Barka elrablása ügyében folyó vizsgálat eddigi eredményeiről. A kormány utasította a rendőrséget és a hírszerző szerveket, hogy a bűntény felderítéséhez szükséges adatokat az ügyészség és a vizsgálóbíró rendelkezésére bocsássák,

MOSZKVA:

Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter fogadta a Moszkvában tartózkodó Szlavko Baum mérnököt, a jugoszláv külkereskedelmi miniszter helyettesét és a két ország gazdasági kapcsolatainak egyes kérdéseiről tárgyalt vele. A Szovjetunió és Jugoszlávia közötti hosszú lejáratú (1966—1970) kereskedelmi egyezmény megkötésére irányuló tárgyalások egyébként most folynak a szovjet fővárosban, s rövidesen sor kerül az egyez- ménv aláírására.

Meg Ií e»:«I íí dt ek;

a szovjet—japán tárgyalások

Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti:

Moszkvában, a külügyminisztérium épületében szerdán délelőtt megkezdődtek a tárgyalások Cromiko szovjet külügyminiszter és Siina japán külügyminiszter között. A tárgyalásokon a szovjet—japán viszony elemzésén kívül jelentős helyet kap a távol-keleti helyzet.

A szovjet—japán viszony fő kérdései politikai és gazdasági természetűek. A múlt hét végén Tokióban para- fálták a két főváros közötti közvetlen légiforgalomra vonatkozó egyezményt.

Most hétfőn, a japán fővárosban parafáiták a két ország 1966—1970. évekre szóló hosszú lejáratú kereskedelmi és fizetési megállapodását, amely új fejezetet nyit a két ország gazdasági kapcsolataiban. Szó van a szovjet és japán gazdasági képviselők évenkénti értekezleteinek rendszeresítéséről.

Koszigin szovjet miniszter- elnök a japán sajtónak adott újévi nyilatkozatában rámutatott, hogy a két ország nemzetközi vonalon eredményesen működhetne együtt a leszerelés kérdésében az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás kérdésében.

Siina japán külügyminiszter látogatását Japán, Kína és egész sor nyugati ország sajtója kapcsolatba hozza az indokínai helyzettel.

Siina japán külügyminiszter a hét végéig marad Moszkvában, majd Nyugat- Európában tölt néhány napot és január 27-én tér vissza Tokióba. Moszkvai japán körök szerint Simának felhatalmazása van Szato japán miniszterelnök idei moszkvai látogatásának előkészítésére.

Saigon (MTI)

Szerdán éjfélkor — magyar idő szerint 17 órakor — életbelépett a dél-vietnami szabadságharcosok által a hold-újév alkalmából meghirdetett négynapos tűzszünet. A harcok már néhány órával a DNFF által meghirdetett tűzszünet életbe lépése előtt vesztettek hevességükből, jóllehet a délvietnami kormány a maga részéről már korábban bejelentette. hogy csupán helyi idő szerint csütörtökön délben ad Álzszüneti parancsot csapatainak.

A DNFF által meghirdetett tűzszünet életbe lépése óta Dél-Vietnamból harci cselekményekről nem érkezett jelentés.

Magas rangú katonai személyiségek és velük együtt a politikusok legszélsőségesebben háborús csoportjai azt követelik, hogy a négy nap elteltével az amerikai csapatok indítsanak nagyszabású támadásokat a szabadságharcosok ellen. A New York Times szerdán arról ad hírt, hogy asaigoni amerikai tisztviselők nyomást

ÍVOVOÍIBT

Moszkvába

érkezeit

Moszkva, (TASZSZ): Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, csehszlovák köztársasági elnök és Jiri Hend- ryck, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására szerdán baráti látogatásra Moszkvába érkezett.

A vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és az SZKP több más vezetője fogadta a vendégeket.

Újabb összetűzések Dominikában

Santo Domingo (MTI) Dominika fővárosában kedden újabb összetűzésekre került sor a dominikai alkotmányos erők és az AÁSZ csapategységei között. A jelentések szerint a kormánycsapatok három tisztje támadást intézett Ramon Santiago felkelő otthona ellen. Az összetűzés során Santiago felesége és az egyik

tiszt súlyosan megsérült. A ház körül hamarosan nagy tömeg csoportosult és megtámadta a három tiszt Gépkocsiját. A lőszert szárító kocsi felrobbant. Hamarosan a helyszínre érkeztek az AÁSZ fegyveresei és megkezdődött a lövöldözés. A sebesültek és halálos áldozatok számáró1 nem érkezet' jelentés.

Kiutasították az amerikai tudósítókat Indonéziából

Djakarta (MTI)

A szerda reggeli djakartai lapok jelentése szerint Sukarno elnök kedden felhívta a diákságot, terjessze elő jelöltjeit bizonyos kormányposztok betöltésére. Mint ismeretes, az elnök kedden az egyhetes diák- tüntetések után fogadta a diákszervezet vezetőit.

AP jelentés szerint a diákok a keddi tüntetésen követelték Ibrahim Isa kommunista párttag halálra ítélését. Isa vezette az indonéz küldöttséget a havannai, trikontinentális értekezleten.

Az Antara hírügynökség jelentése szerint a közel félmillió főből álló indonéz keresztény munkásszövetség keddien nyilatkozatban követelte. hogy indonézia szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait Kínával. A nyilatkozat azt állítja, hogy a kínai kormány a szeptember

30-i akció óta sértegeti az indonéz fegyveres erőket, a kormányt és bírálja a vezetőket, közöttük Sukarno elnököt.

McCloskey, a Fehér Ház sajtófőnöke Washingtonban bejelentette, hogy kedd éjjel életbe lépett Sukarno rendeleté, amely szerint kiutasítja az összes amerikai tudósítót Indonéziából. McCloskey kijelentette, hogy az amerikai kormány mélységesen sajnálja ezt a lépést. Sukarno elnök mint ismeretes, az AP, a UPI és a New York Times indonéziai tudósítóit arra hivatkozva utasította ki az országból, hogy a nyugati sajtó hazugságokat közöl személyéről.

Bába Mihály:

Egymástól távol

16

— Bízzátok csak Andrásra, majd ő elintézi.

De én éppen azt magyaráztam, hogy nem igen tudom elintézni, mert nam ismerem a zörgést.

Varga Anti, az unoka- testvérem, kétszer is eljött.

— Te, András — mondja —, egy fél év engem is kihúzna a sárból. Mert azt nem mondhatod, hogy most rosszabb nektek? Amióta

Pestre jársz, szemlátomást gyarapodtok.

— Én nem irigylem tőled a gyarapodást, csak azt mondom, hogy nem igen tudok segíteni, mert én kicsi ember vagyok.

— Te is úgy mentél, hogy vitt valaki.

— Hát persze. Vas Gyuri.

Szerettem nyílt kártyákkal játszani, de most megbántam. Anti halkabbra fogta a szót.

— Tudom, de hogy is mondjam csak, én nem szólhatok neki.

— Pedig ő jóba van a munkavezetővel. Ha ő azt mondja, hogy felvettek, arra mérget vehetsz. Meg, ha

keresni akarsz, ő tud lehetőséget. Neki már semmi ötszázzal többet keresni. A kezére játszik amazoknak, azok tneg neki. Érted? Ez magasabb politika, én nem igen értek hozzá, de látom, hogy megy ez.

— Értem, értem, de nem ez a baj — dugja Anti idegesen szájába a cigarettát.

— Hát?

Fészkelődik a széken, pislog Bözsi felé, aki a konyha mellett sürgölődik. Előtte nem akart szólni — gondolom, de hát Bözsi nem figyel ránk, nem hallja, mit beszélünk, annyira el van foglalva. Egy pillanatra belép a kamrába.

— Az asszony — súgja és kifújja a füstöt.

Majdnem hangosan felnevetek. El sem tudtam volna képzelni, hogy Anti meg Vas Gyuriné összeszűrjék a levet.

— Ne bolondozz már — mondom nevetve és a térdemre csapok.

— Nem én, nem én — hüledezik, amikor megérti, hogy mire gondolok.

Most én csodálkozom, Hát akkor meg mit zavar itt az asszony.

— Rajtakaptam a traktorossal.

— Micsoda?

Nem akartam hinni, hogy annak a becsületes Gyurinak, aki mindenkin segít, akin tud, aki olyan, mint egy falat kenyér, aki töri magát a családjáért, dolgozik, tanul is, hogy több legyen, mint volt, hogy ezt az ambert megcsalja a felesége? Nem, nem lehet igaz.

— Kint dolgoztam a Dobos-féle földön. Hogy mi ütött belém, az isten se tudja már, hát gondoltam, megnézem már a Barna- féle tanyát. Behurcoltak onnan mindent, a tetőt is leszedték, jóformán csak a négy fal és a kút maradt, na meg a fák, amik elbur- jánozva nőttek, mert a kutya sem törődött vele. Szóval odamegyek és olyan nevetgélés félét hallottam. Beléptem az ajtónyiláson, hát csak a földbe gyökerezik a lábam. Egy öl szalmán, ott, a volt tanya földjén feküdt Vas Gyuriné az egyik traktorossal.

Gondolhatod, hogy milyen helyzetben. Az asszony meglátott, sikított, a traktoros is észrevett. Ügy átkoztam aztán rnagam, hogy éngem az ördög vezetett oda akkor... Nem szeretem magam senkinek a dógába bele ártani.

— Azóta nem is találkoztál vele?

— Dehogynem. Még aznap. Azután, hogy a traktoros elment. Odajött hozzám és mondta, hogy csodálkozol ugye? Csodálkozom? Fiát hogyne csodálkoztam volna, mert nem olyannak ismertem. Nem is volt ő olyan, azt mondja, de az ura megbolondult, amióta Pestre jár. Egyszer egy héten jön haza, de sokszor csak egyszer egy hónapban, mert külön munkája akad. Az igaz, hogy keres, sokat, van mindenük, de vele nem törődik. Ha ő nem szól neki, hát hozzá se nyúlna. Most meg még otthon is tanul. Szóval neki az kevés, fiatalasszony még, mit képzel az ura, n>cg így, meg úgy. De ő vár, nem akarja itthagyni, mert hátha megváltozik, és ott vannak a gyerekek is. Na, hogy ne nyújtsam nagyon a történetet, azt mondja nekem, hogy ne szóljak senkinek arról, amit lát- tffm, ne legyek neki rosszakarója, akkor ő is jó lesz hozzám.

Gondolatok a mauzóleum előtt

írta : Tomas Eloi Marlinez, az argentínai „Primera Piana“ c. folyóirat inunt ati reá

NEM VAGYOK bálványimádó és ezért bizonyos előítélettel és hitetlenkedve mentem el a mauzóleumhoz. Egy októberi szombaton történt. Az első téli hó ellenére félkilométeres embersor kígyózott a Vörös téren; az emberek lassan, szinte lélegzetvisszafojtva haladtak előre, mint valami egyházi körmenetben.

A vallásos érzés torz formáihoz hozzászokott nyugatiaknak teljesen indokoltnak tűnhet ez az állapot, viszont ez a látvány érthetetlen a szemlélőnek, aki a szovjet embereket mindenfajta teizmustól mentesnek tartja. Kérem értsék meg a körülményeket: nemcsak

először jártam a Szovjetunióban, de a Lenin-mauzó- leum előtt felsorakozó „körmenet” az első kommunista felvonulás volt, amelyet láttam. Csodálkoznom kellett: az emberek ezrei képeseik voltak négy órán át ott állni, hogy két percig szemlélhessék a szocialista forradalom vezérét.

Beléptem a mauzóleumba, fedetlen fővel, akár a többi 1 ek. A Vörös tér közepén, a csodálatos Vaszilij Blazson- nij székesegyház közelében Lenin síremlékének sápadt fényei csillogtak a hideg őszi reggelen. Egy időre lemondtam a hűvös gondolatokról és teljesen átadtam magamat ennek az új, számomra szokatlan érzésnek. Eléggé tiszteltem Lenint ahhoz, hogy megérezzem: ott él a tömeg között, s hogy mindazok, akik velem együtt elhaladtak sírja előtt, bizonyos fokig művének folytatói. Hirtelen megértettem, hogy a szovjet haza atyja iránt érzett kollektív tiszteletnek semmi köze nincsen a fanatizmushoz, vagy bálványimádáshoz. Az emberekben mélységes, igazi, s őket lelkűk mélyéig megrendítő hit él. Ez a hit azonban egészen különleges

A VELEM EGYÜTT lépkedő munkásaknak, alkalmazottaknak és parasztoknak Lenin síja előtt levenni a sapkájukat annyit jelent, mint tisztelegni hazájuk előtt, s a legjobb és legtisztább előtt, ami csak bennük él. Bármilyen furcsán hangzik, ebben a pillanatban mindannyiuknak meg kell érezniük magukban Lenin bennük élő részecskéjét, húsának és vérének egy részét. Hiszen Lenin egész életében 'mintegy szétoszFelvontam a szemöldökömet.

— Én se vagyok fából, az istenit, na, mit magyarázzak itt neked, hiszen te sem vagy szent — fújja a füstöt mérgesen. — Vas Gyuriné meg helyes kis asszony, az is biztos. Na, szóval, csak vihorászok ott előtte és azt találom neki mondani, hogy én is szívesen kipróbálnám, hogy milyen fekvés esik azon a szalmán. Erre tudod, hogy mit mond? — bök felém Anti, és még halkabbra fogja a hangját. — Azt mondja nekem, hogy gyere most, ha kedved van. Én persze mentem. Meg kell hagyni, nagyon érti, az anyja istenit, nagyon érti, de én többet nem találkoztam vele, mert nem akarom, hogy Juci megtudja. Hát szóval most már megérted, hogy oda nem mehetek. De te azért szólhatnál ott valakinek. Mondom, egy fél évig dolgoznék csak, amig összeszedném egy kicsit magam...

Bözsi ott akarta tartani ebédre, de Anti felállt, elköszönt, elment, mert várják otthon. Megígértem neki, hogy ha visszamegyek, akkor keresek neki valamilyen helyet, csak addig is szerezze be a munkakönyvét, mert anélkül úgy sem vennék fel sehol.

(Folytatjuk)

tóttá magái ezek között az emberek között.

A bejáratnál úgy áll a két katona mint két szobor. Minden olyan itt, mint a vörösmárvány és a nagy belső csönd ötvözete. Néhány férfi karjára veszi gyermekét, s amikor közelednek a mauzóleum központi terméhez. suttogva beszél neki valamilyen felejthetetlen élményről. Az emberek arcáról visszatükröződik a kaukázusi völgyek rekkenő hősége, az ukrajnai mezők szellője, s a szibériai erdők hidege. Az arcok mind másfélék, de mind- annyiukat egyesíti a baráti légkör, mintha gyermekkoruktól fogva ugyanazt a tejet itták volna, s ugyan azt a beszédet hallanák. Lehet, hogy ebben a pillanatban mindannyian egy apa gyermekeinek érzik magukat.

A mauzóleum vörös kapui belülről hirtetlen feketének látszanak. Jobbkéz felől, az átjáró végén, a nagyterem . közepén az elszuny - nyadt Lenin teste nyugszik üvegsírjában, s fogadja a nép hódolatát. Korábban azt hittem, hogy hatalmas férfit látok, szigorú arckifejezéssel. Lehet, hogy ez az elképzelésem a szobrok alapján alakult ki. amelyeken a kővé vált Lenin megközelíthetetlennek látszik... Itt azonban nem így van.

ÓRIÁSI SÍRJÁBAN arcának kifejezése ugyanolyan szelíd mint bármelyikünké. A tömeg lassan halad előre a korlátok mentén, amelyek körülveszik a sír talapzatát, s le nem venné a szemét Leninről. Azt hallottam, minden szovjet meber erkölcsi kötelességének tekinti, hogy legalább életében egyszer ellátogasson a mauzóleumba. Ez akkor ismét meglepett. Vajon egyetértett volna Lenin, — aki maga volt a szerénység, — ezzel a kollektív hódolattal? De meg kell értenünk valamit: ezeknek az embereknek ugyanolyan szükségük van Leninre, mint a levegőre, vagy a kenyérre. Azok, akik elmennek sírjához, érzik, hogy neki köszönhetik a békét, örömeiket, ekéjüket, könyveiket. házukat. Azért mennek el hozzá, hogy egyszerűen köszönetét mondjanak neki, s nem azért, hogy csodákat kérjenek tőle. Amikor elvonulnak az üvegsír előtt, amelyben Lenin teste nyugszik, a 400 négyzet- méteres mauzóleum befogadja a Szovjetunió egész, óriási területét, sok nyelvét, különböző éghajlatait és szokásait.

A TÖMEG NÉMÁN TÁVOZIK a mauzóleumból. A Kreml falai fölött galambok és verebek röpködnek. A mauzóleumban senki sem szól egy szót sem. Most azonban úgy tűnik nekem, hogy a világ minden nyelvét hallom... Pontosan esy óra volt, amikor a többiekkel együtt kikerültem a mauzóleumból és továbbra is némán haladtam a Vörös tér központja felé. ahol a székesegyház áll. Egy férfi lépdelt előttem, s mellette az asszony, kisfiával a karján kazahsztáni, vagy türkmeniszfáni parasztoknak lászottak. Másnap hajnalban ismét ott láttam őket a Vörös téren. Üjból sort álltak, s készek voltak órákon át fagyoskod- ni, hogy mégegyszer láthassák Lenint. Valószínű'eg nem tudták kitörülni eml ékezetükből az előző nap élményeit, s szerették volna megismételni azokat. Ismét meggyőződtem arról, hogy a szómét nép szívéhez igen közel áll a Lenin-mauzóleum Elmondhatjuk: a szovjet emberek azért mennek «1 • mauzóleumhoz, hogy meglássák azt, ami a legszebD őbennük.

Életbe lépett esz ideiglenes tűzszünet BéMHefnambon

gyakorolnak Washingtonra: jelentse ki, hogy még esetleges béketárgyalások során sem hajlandó a fegyver- szünetre.

A VDK nemzetgyűlése állandó bizottsága Nguyen Xien alelnök elnökletével január 17-én és 18-án ülést tartott Az ülésen meghallgatták Nguyen Xien jelentését a Selepin vezette szovjet küldöttség látogatásáról.

A vietnami nép és a VDK nemzetgyűlése nevében az állandó bizottság őszinte köszönetét továbbította a testvéri szovjet népnek, az SZKP-nak, a Legfelső Tanácsnak és a szovjet, kormánynak ezért a jelentős támogatásért.