Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

(Folytatás *z 1. oldalról)

a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is.

A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető. hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fe'lődött, kulturális életünk gí.zdagodott.

KÉRDÉS: 1965 a máso- •*’k ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink és melyek 1935-ban főbb népgazdasági feladataink?

VÁLASZ: Még nincsenek me ’ a végleges számpk az

1965-ös gazdasági évről és a mi/odik ötéves terv teljesítéséről; ezért csak előze- te. adatok alapján szólhatok e kérdésekről.

A második ötéves terv jCentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezett* né! kisebb mértékben növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom, a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy fői-e jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult.

Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint á mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszín- 'Vnál is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények, egymást kővető elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósítottuk meg.

A gazdasági munka javu- ’■ísát 1965-bert a Központi Bizottság 1964 decemberi Mtározatá indította el. A ;ővő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végre- p!fását. Az 1966. évi terv pő irányszámai — az ipari term jtls 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 "zázalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása á cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka •ermeyékenységének növelésire. az Önköltség csökkenésére és a következetesen 'rvényesített takarékosságra 'örekszünk. Az 1966-os terv rélja más vonatkozásban, bogy az egy főre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy r5re jutó reáliövedelmet 3,5 százalékkal növelje.

KÉRDÉS'’ Népgazdaságunk f" redősének üteme lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka és várha- tunk-e változást c tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformiától?

VÁLASZ: Min3en szocia- ■'sta ország gazdasági fejődésének megvannak a sa- átociságai. eltérő adottságai, la az 1953 és 1957 nyara ' özötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, okkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: Már az is jelentékeny ered- nény, hogy minden alapve- '5 kérdést megoldottunk, és nmét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szocialista oes zá ghoz.

A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely ffTemért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet. amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond „külterjes” gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyiségi növelése volt nagymértékben a jellemző.

Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron lévő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetési módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk.

KÉRDÉS: Különböző

szerkesztőséghez több észrevétel érkezett az 1966- ban bevezetésre kerülő érés bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendö-e. vagy talán megváltozott volna az élet- színvonallal kapcsolatos politikánk?

VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több. az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szólni kívánok.

Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell. hogy elősegítsük a tisztázást.

Mint mondottam: érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a összefüggésekből és az egyéb intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába” már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok”, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is. akik korábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbör- gők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia.

Nehogy bárki is azt higy- gye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított illemszabályokhoz, és tudnia kell. hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti: ne

azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Magyar- országon a szocializmus épül és munkáshatalom van.

Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes ■— gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bérintézkedések, az ebből következő állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egymást. Ezenfelül az 1968. évi népgazdasági terv reálbér-növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tepvszámítások szerint 2,1 százalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik.

Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók ösz- szességére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családokat az intézkedések, a körülményektől függően különbözően, kedvezően vagy kedvezőtlenül érintik, s a családok egy részének reáljövedelmét kisebb-nagyobb mértékben kétségtelenül csökkentik.

Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár ném fedezte az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzáiárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díiakftak felemelésére vonatkozó döntést.

Az emberek általában azért érti.k meg nehezebben az elhatározott áremelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a Cikkeknek az áfához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos — ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk.

Miból támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen: azokkal a

pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóim sokkal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára.

Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, másrészről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozok esetében — a szükséges áremelésekből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor

I.

Tétlenkedik a sok ember — zsörtölődött Bözsi anyja, ha benézett hozzánk. — A tsz-ben nincs munka, meg nem is nagyon akarnak menni dolgozni, mert nem fizetnek. Csak a készt eszik.

Az ablaknál ültem, újságot olvastam s úgy tettem, mintha nem hallottam volna anyósom szavait. Bözsi ledobta az inget, felállt, odament a konyhához, a lábasról leemelte a fedőt és megkavarta a krumplipaprikást.

— Andrásra gondol, anyám? — kérdezte. Kutatva anyja arcába nézett.

Az öregasszony lehajtotta fejét, kötényéről leseperte a láthatatlan morzsákat, aztán megigazította fején a kendőt.

— Nem gondolok én lányom senkire, csak úgy mondom, mert ez az igazság.

Amikor agitáltak azt mondták, ha belépünk lesz piz, lesz munka. Oszt mi

nem ismert, ezért nehezen

érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az összegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint: vagyis aki többet ad munkájával a társadalomnak, az annak arányában többet is kapjon a javakból.

Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1968-os terv, s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtását.

KÉRDÉS: Voltak olyan

észrevételek is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és a város kárára oldják meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről?

VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, ez. hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette munkás—paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezését. sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával, helyes politikával, 1957-től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás—paraszt szövetséget. Ezt a munkás— paraszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke.

Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyeztén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a várasba, az iparba s nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosítottabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átlagos életkora ne örögedjen tovább.

Az olyan felszínes megállapítások, melyek szerint á város kárára oldjuk meg a problémákat, nagyon is szubjektivek, hangulati elemeket tartalmainak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt, vagy az egész értelmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkásvagy értelmiségi ember

lett? Munka, az lett, de kereset semmi, jóformán semmi, azért nem akarnak az emberek dógozni.

— Mert olyan szerencsétlen ez a Bocskai — mondta Bözsi nyugodtan. Leült, megint a kezébe vette az inget, cérnát húzott a tűbe és beszegte a foltot. — Ennek minden évben új vezetősége van. Megszedik magukat, elherdálják a pénzt és elmennek.

— Azt mondják — húzta közelebb a széket az asztalhoz az öregasszony —, hogy Rácz Antalék, szóval az ü vezetősége is tudta, hogy leváltják őket és gürcöltek be, amit lehetett, Debrecenbe. A lánya orvos, 6 meg kapus lett a kórházban. Kutya baja lett. Él, mint Marci hevesen. Itt meg hiába dolgozik a sok ember ... Keresetük nem lesz, mert ki kell fizetni a tsz-nek az adósságot és csak a maradékon osztozgathatnak.

Nevezetes történet marad

magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazdaságban dolgozókról, a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alapján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik.

KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunistáit előtt állnak s amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a nárton kívüli tömegekkel?

VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966- os év nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinknek. amelyeknek az élen kell járniuk, párttagságunknak, amelynek példát kell mutatnia.

Pártszervezeteink, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait, a marxista—leninista eszméket; szervezzék és tömöri t- sék szövetségeseinket a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldáséra. A sofen lévő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő feltétele —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció részei amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgália és biztosítja, hogy áz eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocialisia építésben, irénd a az életszínvonal emelésében. Bátorítsa Őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok.

Engedjék meg, hogy éljek az alltelommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új eszíendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nén üevének állhatatos .szolgálatában. A Köz- Donti Bizottság és a magam nevében jó egészséget, a munkában sok eredményt ős boldog új esztendőt kívánok oártta óságunknak. a Hazafias Nénfrontba tömörült hű szövetségeseinknek. munVáinssfálvunknak, egész népünknek.

ez sokáig. Még az újság is írt az asszonylázadásról, amikor elkergették a Bocskai vezetőségét. Tavasz óta nem fizettek egy fillért sem, de az embereket dolgoztatták. Őszre ígértek mindent. De akkor is csak száz, kétszáz forintokat osztogattak, mert a többit beruházták. Az asszonyok akkor lázadtak fel. Előbb csak hangoskodtak, aztán összegyűltek, uszították a férfiakat és olyan patáliát csaptak, hogy a tanácselnök segítségért telefonált Debrecenbe. A régi vezetőség megszökött a faluból, az új meg még csak ígérgette, hogy ezután másképpen lesz.

Bözsi beszegte a foltot

— Most már nem úgy lesz, mint Rácz Antalék idejében.

— A — legyintett az öregasszony és megtörölget- te szája szögletét. — Várhatunk arra. Azoknak jó, akiknek az ura gyári. Kereset van. Az ember minden hóBUDAPEST:

Kádár János, a Magyar

Szocialista Munkáspárt

Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke táviratot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvárshoz, a Kubai Kommunista Párt első titkárához, a kubai forradalmi kormány elnökéhez, dr. Osvaldo Dorticos Torrö- do elvtárshoz, a Kubai Köztársaság elnökéhez, a Kubai Kommunista Párt Politikai Irodája és titkársága tagjához, melyben a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 7. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás

— paraszt kormány, az egész magyar nép és a maguk nevében forró, testvéri üdvözletüket és szívből jövő jókívánságaikat küldik a kubai államférfiaknak és a kubai nénitek!

PÁRIZS:

A Francia Kommunista

Párt Központi Bizottsága a pÉt'izsi indonéz nagykövetségre eljuttatott nyilatkozatában szót emel az indonéz kommunisták üldözése ellen

— jelenti a TASZSZ. A nyilatkozat követeli a megtorló intézkedések azonnali hatálytalanítását, a bebör- tönzöttek szabadon bocsátását és a politikai gyilkosságokért felelős személyek megbüntetését.

SALISBURY:

Nairobiból jelenti az AFP, hogy James Pike amerikai püspököt tíz órával megérkezése után kiutasították Salisburyból. A kiutasított püspök kijelentene, hogy a jelenlegi rho- desiai rendszer „fasiszta rendőrállam”. Nagy-Britan- niának és az ENSZ-nek „erőszakot kell alkalmaznia” a rendszer letörésére.

DJAKARTA:

Az Antara hírügynökség jelenti, hogy a taskenti indiai-pakisztáni találkozó ügyében Ajub Khan pakisztáni elnök csütörtökön telefonmegbeszélést folytatott Sukarno indonéz elnökkel.

BUENOS AIRES:

Horst Eichmann, az Izraelben kivégzett náci háborús bűnös Adolf Eichmann fia csütörtökön az AP hírügynökségnek nyilatkozott Bor- mann és Mengele sorsáról. Határozottan azt állította, hogy a két náci főbúnös már nincs az élők sorában. Horst Eichmann fivére, Klaus Eichmann vasárnap kijelentette, hogy Dél-Ame- rikában apja házában többször megfordult Mengele és ma is életben van Martin Bormanri, Hitler kancelláriájának volt vezetője.

napban hozza a pizt, az asszony meg a gyerekek a tsz-ben dolgoznak. Háztáji van, fejadag is, meg amúgy is csurran-cseppen. Azért tudnak építkezni is. Nektek meg lassan fejetekre szakad a tető.

Bözsi már a konyha mellett állt. A lábasban főtt, Totyogott a paprikás krumpli. A pára a magasba szökkent, arcába csapott. Nem felelt anyja gúnyos megjegyzésére, de nagyon gondterheltnek látszott.

Fejünkre szakad a tető — gondoltam —, de mit csináljunk. Egy, kétezer kellene arra is, de honnan vegyünk? — töprengtem. Nem kétezret, de még kétszáz forintot is nehezen tudnék most előteremteni.

Tavaly eladtuk az utolsó tehenet is, hogy beszerezzük a legszükségesebb ruhaneműt, a többit meg feléltük. A libából, a tyúkból nem lehet pénzt csinálni. Az, ha Bözsi eladja is, kell sóra, paprikára. Az ólban csak egy süldö-hízó van, amit karácsonyra akarunk levágni, hogy ne maradjanak zsírozó nélkül.

(Folytatjuk

Bába Mihály:

Egymástól távol