Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-17 / 297. szám
xxn. Évfolyam, 297. szAm ÄRA: 50 fillér 1965. december 17, péntek Tulajdonosok Lényeges kérdésekkel foglalkozó felszólalás hangzott el esztendőkkel ezelőtt az egyik nagyvállalat termelési értekezletén. A felszólaló: »szürke” esztergályos volt, s *z idézőjel arra utal, hogy » vállalat illetékesei így is fogták fel szavait. Az esztergályos műszakilag szabatos okfejtéssel arról beszélt, milyen sokba kerül a gyárnak az öntöde hanyag munkája, s felhívta a figyelmet az anyag- és szerszámkiadó gondatlanságára. Esztendőkkel később ott folytatódott a történet, hogy népi ellenőrök jártak az üzemben, akik nemcsak a hajdani felszólalás immár jegyzőkönyvi ,.maradványait” tárták fel, hanem azt is kimutatták. hogy az abban szóvá- tett mulasztások évről évre ismétlődve 110 ezer forint körüli kárt okoztak a gyárnak és a népgazdaságnak. A példa különleges, mert a társadalom egyik morális törvényének megsértését pénzben is kifejezhető tény- nyé sűrítve mutatja be, noha erre, az esetek javarészében, alig van mód. Am az üzemi, demokrácia írott és íratlan törvényeinek áthágása — ha olykor közvetett módon, rejtett búvópatakként is — mindig társadalmi, népgazdasági kárt okoz. Érdemes elidőznünk a fogalomnál: üzemi demokrácia. Köztudott, hogy a gazdaságirányítási rendszer most készülő reformja a többi között a vállalatok önállóságának, s ezzel együtt a gazdasági vezetők döntési jogkörének kiterjesztését is célozza. Ezért sokan megkérdőjelezik: hogyan fér össze ezzel az üzemi demokrácia? Másrészt jócskán kötődnek fogalmi kérdőjelek századunk műszakitechnológiai forradalma oldaláról megközelítve is az üzemi demokráciához. A technikai fejlődés, például nz automatizálással, s egész sor más korszerű termelési módszerrel gyors ütemben átrendezi az iparvállalatok szervezési térképét, a részlegek, a gépek és a dolgozók technológiai kapcsolatait bonyolult óraművé változtatva érthető tehát — így szól a műszaki „ellenérv” —, hogy csak d „vezérkar” irányíthat, s aligha juthat tér a „fogaskerekek” demokráciájának, a részmunkát végző dolgozók véleményének. Igaz, ilyen egyértelműen ezt általában sehol nem fogalmazzák meg, de a valóságban, tehát a vállalati közélet hétköznapi tényeiben gyakran kimondatlanul is tükröződnek effajta ellenérvek. S nemcsak olyan nyilvánvaló formában, hogy egyes műhelyek, üzemek vezetői hagyják a fülük mellet elmenni a termelési tanácskozásokon, vagy személyes beszélgetések alkalmával elhangzó javaslatokat, bírálatokat; szövevényesebb és rejtettebb tünetei is tapasztalható az üzemi demokrácia háttérbe szorításának. Ide sorolható az a vezetői magatartás, amely nem tartja szükségesnek a dolgozókkal, a kollektívával jóelőre közölni, milyen feladatok várnak rájuk a következő rövidebb vagy hosszabb tervidőszakban — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége a Szegedi Textilművekben Az európai biztonság és béke érdeke Nyugat-Németország ne jusson atomfegyverhez Gromiko sajtóértekezlete Prágában A képen: Gromiko és felesége Cemy prágai polgármestertől emléktárgyakat vesz át a régi Városháza egyik termében. (Telelőt© — MTI Külföldi Képszolgálat) Prága, (CNK): A Csehszlovákiában tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és felesége egynapos pozsonyi látogatás után szerda este visszaérkezett Prágába. Csehszlovákiai tartózkodásának utolsó napján, csütörtökön került sor Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter nagy érdeklődéssel várt prágai sajtóértekezletére. Az Inter nációnál szálló nagytermében mintegy 150 kül- és belföldi újságíró gyűlt össze, hogy meghallgassa Gromiko rövid beszámolóját csehszlovákiai látogatásának tapasztalatairól, valamint válaszait a hozzá intézett kérdésekre. A vietnami problémával kapcsolatban hangzott el az első kérdés, amelyre a szovjet külügyminiszter így válaszolt: „A probléma megoldásának egyetlen útja az agresszió megszüntetése és az amerikai katonaság kivonása. A Szovjetunió sokoldalú segítséget nyújt a VDK-nak és ezt a jövőben is megteszi. Az amerikai kormány akkor járna el bölcsen, ha elhatározná az agresszió beszüntetését.” A nukleáris fegyverek elterjedésének problémájával foglalkozott a következő kérdés. Gromiko válasza így hangzott: „A szovjet kormány és a Varsói Szerződés tagállamai mindenkor készek arra, hogy ezt a kérdést pozitívan oldják meg. Erre alkalmas fórum lehetne az ENSZ is. A fő probléma azonban az, hogy hasonló szándék megnyilvánulására van szükség a másik fél részéről is”. Az ENSZ szerepével foglalkozott a következő kérdés. — Válaszában Gromiko hangsúlyozta, hogy „a világszervezetnek már a létezése is jelentős tényező. A szovjet kormány támogatja az ENSZ tevékenységét, hogy hatékony eszköz legyen a békéért és a világ biztonságának megszilárdításáért folyó harcban.” Arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség Koszigin látogatására az NSZK-ba, a szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy a két ország közötti kapcsolatokat, valamint Nyugat-Németor- szág jelenlegi külpolitikáját figyelembe véve ez a kérdés teljesen irreális. A Neues Deutschland tudósítójának. válaszolva Gromiko hangsúlyozta: „A Szovjetunió és más országok ellenzik, hogy Nyugat-Németország bármilyen módon, beleértve az atomfegyver alkalmazásának beleszólási jogát is, atomfegyverekhez jusson. A Szovjetunió reméli, hogy azok a nyugati országok, amelyek rokonszenveznek a bonni törekvésekkel, sót azokat támogatják is, megértik az abban rejlő súlyos veszélyeket és reálisabb álláspontra helyezkednek majd, olyanra, amely megfelel az európai biztonság és béke érdekeinek.” A Rudé Právo tudósítójának válaszolva a szovjet külügyminiszter kifejtette: „Az NSZK kormánya akkor cselekedne helyesen, ha önmaga mondana le az atomfegyverek birtoklására irányuló törekvéseiről. Nyugat-Németország jövője nem a hitleri agresszió politikájának folytatásán, hanem a szomszédaival és az összes országokkal fenntartott baráti kapcsolatok fejlesztésén alapszik.” Gromiko egy további kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a Szovjetunió helyesli és támogatja három világrész képviselőinek a jövő év elején Havannában összeülő tanácskozását, valamint a konferencia céljait és elképzeléseit. Végül a Die Welt című nyugatnémet lap tudósítójának kérdésére elmondotta, hogy a Szovjetunió nem vonta vissza, hanem továbbra is fenntartja azt a korábbi javaslatát, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek meg nem támadási szerződést egymással. A szovjet külügyminiszter és felesége, valamint kíséretének tagjai csütörtökön délután visszatértek hazájukba. A szovjet vendégeket a prágai repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták. Csütörtökön este Prágában közzétették a Gromiko hatnapos látogatásáról kiadott közleményt. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Csongrád megyében vendégeskedő küldöttsége csütörtökön délelőtt a Szegedi Textilmű- vekbe látogatott. A delegációt vezető P. J. Selesz- tet, az SKK.P Központi Bizottsága elnökségének tagját, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsa törvényelőkészítő bizottságának tagját és a többi szovjet vendéget az üzem- látogatásra elkísérte dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke, a megye és a város vezetői, továbbá N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa. A vendégeket az üzemben Végh László, a pamutnyomóipari vállalat vezérigazgatója, Móczán Lajos, a Szegedi Textilművek igazgatója és Reseterics Sándorné párttitkár üdvözölte. A gyár vezetői bemutatták vendégeiknek a 15 évvel ezelőtt létesített üzemet, amely a két esztendővel ezelőtt megkezdett korszerűsítés és bővítés teljes befejezése után mintegy 38 millió négyzet- méter szövetet készít majd évente. Tmsz János belkereskedelmi miniszter és A. J. Sztrujev, a Szovjetunió ösz- szövetséigi belkereskedelmi minisztere csütörtökön a Belkereskedelmi Minisztériumban aláírta az 1966. évi magyar—szovjet belkereskedelmi választékcsere megállapodást. A megállapodás értelmében a két ország az elmúlt évi alapmegállapodásnál 10 százalékkal több, körülbelül 20 millió rubel értékű árut cserél. A Szovjetunió fontos alapvető élelmiszereket, étolajat, tejport, tejkon- zervet, vajat, sajtot, teát, halkonzervet, valamint nagyobb mennyiségű hűtő- szekrényt, zománc és horganyzott edényt, fenyőfűA látogatók megszemlélték a javarészt szovjet automata gépekkel dolgozó fonodát, valamint a szövődét, s részt vettek az üzem dolgozóinak röpgyűlésén. .A baráti találkozót Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd a szovjet küldöttség nevében ,J. V. llnyickij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpó- tontúli Területi Bizottságának első titkára a Szovjetunió népeinek testvéri jókívánságait tolmácsolta, J. M. Vecserova, a Szovjetunió hőse, az ivanovói "kerületi Szavinszk város Szolidarnoszty gyáránák szövőnője pedig a szovjet asszonyok és lányok — közöttük a textilmunkásnők szívből jövő üdvözletét adta át. Az üzemlátogatás után városnézés következett, a vendégek többek között felkeresték az ezer lakásos új városnegyedet, amely Szeged testvérvárosának, Ogyesszának nevét viseli. A szovjet delegáció Csongrád megyei programja, — s egyben ötnapos országjárása ezzel véget ért. A küldöttség tagjai szívélyesen elbúcsúztak vendéglátóiktól, s a délutáni órákban visszaindultak a tővárosba. (MTI) részárut, modem karórát, fényképező és filmfelvevő-: gépet, stb. szállít. A fenti cikkekért Pannónia motor- kerékpárt, ruházati cikkeket, konyakot, bútort, zöldségkonzervet adunk cserébe. Az áruválasztékot bővíti majd kozmetikai cikkek, játékok, sportcikkek é$ italáruk kölcsönös cseréje is. A hazánkban tartózkodó szovjet belkereskedelmi delegációt csütörtökiin fogadta Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. A baráti eszmecserén részt vett Tausz János belkereskedelmi miniszter és Sebet Sándor, a miniszter első helyettese. Aláírták az 1966. évi magyar—szovjet belkereskedelmi válasz* ék csere megállapodást következésképp: eleve lemondanak a tartalékokról, amelyek csak „alulról", a dolgozók látószögéből érzékelhetők és tárhatók fel. Az imént említett gazdasági és technológiai ellenérvek tarthatatlansága és népgazdaság! kártátele csak a harmadik oldalról a tulajdon- viszonyok nézőpontjáról világítható meg igazán. Kié a gyár? — így hangzik a bizonyítás legfontosabb kérdése. Természetesen nem az egyszemélyi vezetőé, az igazgatóé, hiszen ő csak a társadalom, a népgazdaság „megbízottja”, a vállalat él én Ez a „csak" korántsem jelent lekicsinylést, különösen, ha arra gondolunk, hogy már a közeljövőben egyre inkább a vállalatok irányítóinak kezébe kerül a döntés joga. De ugyanakkor a mai s méginkább a holnapi gazdaságirányítás azt az elvet is érvényesíti, hogy az önállóbb vállalatok egész kollektívája érdekelt legyen a döntések legelőnyösebb megvalósításában. A személyes érdekeltség erősödő szálai a vállalathoz kötődés erkölcsi, emberi motívumait is mind jobban érvényesítik. Magyarán: a személyes érdek, személyes felelősséggel párosul, más szóval: a tulajdonosi gondolkodás erősödésével. S tegyük hozzá, éppen ez az a nagy lehetőség, amellyel csak a szocialista társadalom rendelkezik, amelynek híján vannak még a legkorszerűbb technológiával felszerelt kapitalista üzemek is! Természetes, hogy olyan bonyolult szervezet, mint egy iparvállalat napi gyakorlati irányítása nem lehet szavazás tárgya. Minden munkás, aki valamelyest ismeri gyára összmunkáját nyilvánvalónak érzi, hogy például a technológiai utasítások betartását, vagy a termelési programozást képtelenség lenne a szótöbbségtől függővé tenni. Valójában arról van szó, hogy társadalmi rendünkben a vállalatok irányítási centralizmusának, az egyszemélyi vezetésnek párosulnia kell a demokratizmussal — s itt nincs semmiféle elvi vagy gyakorlati ellentét. Több intézményes lehetőség van már most is e demokratizmus érvényesítésére — más kérdés, hogy sokhelyütt nem élnek velük. Utalhatunk például arra, hogy a Minisztertanács és a SZOT idén januárban hozott határozata lényegében új alapokra helyezte a termelési tanácskozásokat munkaértekezleteket, megszabva egyebek között, hogy a dolgozók javaslatait írásban rögzíteni kell, a vezetők kötelesek a felszólalót javaslata sorsáról értesíteni, s a szakszervezet ellenőrizheti, hogy mindez megtörtént-e? A határozat a termelési tanácskozásokat véleményező. javaslattevő és a munkaverseny, illetve a kitüntetések tekintetében döntési jogkörrel ruházta fel. A termelési tanácskozás csak egy a sokféle lehetőség közül, amelyek felhasználása elősegíti a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak, bírálatainak megismerését. A közvetítés eszközei, módszerei változatosait, sokrétűek — a lényeg valamennyiben mégis azonos: ha a dolgozók a hétköznapok tényeiből érzik, tudják hogy nemcsak fogaskerekei, di tevékeny, alkotó részesei üzemük munkájának akkoé érdeklődésük és felelős? is növekszik a közös ügj iránt. T. £ rriÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
