Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-17 / 297. szám

BONN: Bonnban csütörtökön egy küldöttség petíciót nyújtott át a kancellári hivatalban. A petíció, amelyet több mint kétezer ember írt alá, arra kéri a kormányt és a parlamenti képviselőket, hogy vizsgálják felül a Né­met Kommunista Párt be­tiltását és tegyék lehetővé a párt legális működését, ami hozzájárulna a két német állam közötti viszony nor­malizálásához, valamint az újraegyesítéshez. PÄRIZS: Lecanuet a „liberális de­mokraták” köztársasági el­nökjelöltje, aki a választá­sok első fordulójában a sza­vazatok 15 százalékát kap­ta, csütörtökön nyilatkoza­tot tett. Ebben hangoztatja, nem ért ugyan teljesen egyet Mitterrand köztársa­sági elnökjelölt programjá­val és főleg azzal, hogy je­löltségével a kommunista pártra támaszkodik, de ar­ra szólítja fel híveit, hogy vasárnap ne szavazzanak De Gaulle-ra. KRASZNODON: Az ukrajnai Krasznodon városában csütörtökön íté'e- tet hirdettek Ivan Melnyi- kov fasiszta háborús bűnös perében. Melnyikov részt vett a krasznodoni komszo- molisták föl dalatti szerveze­tének, az Ifjú Gárdának a felszámolásában. A bíróság golyó általi halálra ítélte a krasznodoni hóhért, aki húsz éven keresztül bújkált az igazságszolgáltatás elől. VARSÓ: A lengyel társadalomban egyre nagyobb hullámokat vert a lengyel és nyugatné­met püspökök közötti levél­váltás ügye. Különösen nagy a tiltakozás a fiatalok köré­ben. A szczecini, lodzi, var­sói egyetemi hallgatók spon­tán nagygyűléseken bélye­gezték meg a lengyel főpap­ságnak az ország érdekeivel ellentétes megnyilatkozásait. MOSZKVA: Csütörtökön a Kremlben megnyílt az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának új ülés- • szaka. Az ülésen részt vesz­nek Leonyid Brezsnvev, Alekszej Koszigin. Nyikolaj Podgornij, az SZKP és a szovjet kormány más vezetői. KAIRÓ: Az EAK nemzetgyűlése szerdán bizalmat szavazott a Mohieidin kormányának. Za- karia Mohieddin miniszter- elnök rámutatott a demog­ráfiai „robbanás” veszélyei­re. Az immár évi három százalékos népességszaporu­lat az ország egyik legége­tőbb problémájává vált — mondotta. A probléma meg­oldására felszólított minden egyiptomi családot. A DNFF megalakulásá­nak 5. évfordulójára készül Vietnam Saigon, (MTI): Saigonban a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulása év­fordulójának közeledtével fokozódik a feszültség, s a rendőrség óriási erőfeszíté­seket tesz a szabadsághar­cosok akcióinak megakadá­lyozására. Egész utcákat zárnak le, hogy megvédjék az amerikai katonai sze­mélyzetet a szabadsághar­cosok meglepetésszerű tá­madásaitól. így például William West Morgeland tábornok, az amerikai fő- parancsnok utcájában is le­zárták a forgalmat. A Béke-világtanács felhí­vást adott ki, hogy decem­ber 20-a legyen a hősiesen harcoló vietnami nép iránti szolidaritás napja. A december 20-i évfordu­ló megünneplésére nyilatko­zatban hív fel a Nemzetkö­zi Üjságíró Szer\'«. et is. A nyilatkozat követeli, hogy az Egyesült Államok hala­déktalanul szüntesse meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen irányuló barbár támadáso­kat, vonja ki csapatait Dél- Vietnamból és vessen vé­get a vietnami nép elleni háborújának. Befejeződött a METO miniszteri tanácsülése B Gemini—6 teljesítette feladatit Cape Kennedy, F’orida, USA: Középen a Gemini—6 és a Gemini—7 űrhajók tervezeti űrrandevújáról készített rajz. Kétoldalt: a két űrhajó pilótáinak arcképe. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Párizs, (MTI): Csütörtök délben Párizsban befejeződött a NATO-tag­államok minisztereinek ér­tekezlete. Az értekezletről záróközleményt adtak ki. A nyilatkozat leszögezi, hogy a NATO tagállamai fejleszteni kívánják kap­csolataikat a Szovjetunió­val és az európai szocialista országokkal. A nemzetközi helyzetről folytatott vitá­ban több miniszter a szo­cialista országokkal folyta­tott kétoldalú kapcsolatok biztató alakulásáról számolt be. A nyilatkozatban nincs szó arról, hogy a társorszá­gok — Rusk kívánságának megfelelően — szolidaritá­sukról biztosították volna az Egyesült Államokat délke- les-ázsiai politikájával kap­csolatban, holott Rusk és McNamara felszólalásaiban csaknem kizárólag a vietna­mi kérdéssel foglalkoztak és a világot fenyegető „kínai ve­szély” hangoztatásával igye­keztek rábírni a társorszá­gokat, hogy támogassák az Egyesült Államoknak a „kommunizmus elleni har­cát”. Hét afrikai ország szakította meg diplomáciai kapcsolatát Angliával Rhodesiái helyzetkép A közép-keleti hírügynök­ség, a MEN gyorshírben je­lentette azt a hivatalos kai­rói közlést, hogy az Afri­kai Egység Szervezet hatá­rozatának megfelelően az Egyesült Arab Köztársaság szakított Angliával. Az AFP francia hírszolgálat — részletek ismertetése nél­kül — arról számol be, hogy felmondta a diplomá­ciai kapcsolatot Angliával a Kongói Köztársaság (Brazzaville) és Mauritania Iszlám Köztársaság is. Ilyen formán hétre emel­kedett azoknak az afrikai országoknak a száma, ame­lyek betartották az AESZ határozatát. Előzőleg ilyen elhatározásra jutott Ghana, Mali, Guinea és Tanzánia is, amelyek közül Ghana és Tanzánia a brit nemzet­közösségnek is tagja. Mint az AP írja, megerő­sítetten sajtójelentések sze­rint Szenegál és a Niger Köztársaság is szakít Ang­liával. Houston, (MTI): A sikeres űrrandevú meg­valósítása és 160 000 kilo­méternyi szoros páros repü­lés után csütörtökön, ma­gyar idő szerint 2,35 óra- kor a Gemini—6 és a Gemi­ni—7, amerikai űrhajók út­jai elváltak egymástól. A Walter Schirra tenge­részkapitányt és Thomas Stafford repülőőrnagyot szállító Gemini—6 vissza­tért a földi légkörbe és magyar idő szerint 16,29 órakor ereszkedett le az Atlanti-óceán vizére. A Gemini—7 azonban, amely­nek fedélzetén a Frank Borman—James Lövell pi­lótakettős száguld az űrön át maratoni útján, még két napig pályáján marad, hogy teljesítse két hétre szóló megbízatását. A kijelölt leszállási kör­zetben a Wasp repülőgép- anyahajóval az élen öt ha­jó és 21 repülőgép várta az űrutasokat. Hírügynökségi jelentések szerint a houstoni ellenőr­ző központban a tudósgár­da és a műszaki személy­zet örömújjongással fogad­ta a hírt: az ember űrha­józásának történetében elő­ször közelítette meg egy­mást két űrhajó olyan kis távolságra, hogy az utasok láthatták egymást és inte­gethettek egymásnak. Hasonlóképpen kitűnő volt a négy pilóta hangula­ta is. Néhány perccel a randevú után, amelynek során a Gemini—6 és a Gemini—7 I méter 80 cen­timéter távolságnyira köze­lítette meg egymást, Schir­ra, a Gemini—6 kapitánya átszólt a testvérhajóban ülő Borman kollégájának: „De nagy itt fenn a forgalom”. „El kelne már itt egy köz­lekedési rendőr” — vála­szolta Borman, aki a re­korder Gemini—7 fedélze­tén a hosszú és fárasztó űrutazás ellenére is meg­őrizte humorát. A Reuter hírügynökség tudományos értékelésében azt írja, hogy az amerikai „ikervállalkozás” sikere nagy akadályt hárított el az Egyesült Államok Hold­programja elől. Az amerikai Hold-expe- dició tervei előirányozzák, hogy egy Apolló űrhajó ke- ringjen a Hold körül egy asztronautával a fedélzetén, miközben egy másik űrhajó két utassal fedélzetén el'* jusson a Holdba és sima leszállást végezzen. Ha a Hold-kutatók elvégezték számukra előírt feladatokat, ismét helyet foglalnak re­pülő járművükben, elindul­nak a Hold felületről, fel­jutnak „az anyaűrhajó” röp- pályájára, végül gépüket hoz­záerősítik, hogy átszállhas­sanak rá. Az Apolló űrha­jó ezután visszatérhet a Földre. A Gemini—6 amerikai űrhajó, fedélzetén Walter Schirrával és Thomas Staf- forddal, csütörtökön, ma­gyar idő szerint 16 óra 29 perckor leereszkedett az Atlanti-óceán vízére. Hírügynökségi jelentések szerint a leszállási manő­ver pontosan a kijelölt me­netrendnek megfelelően va­lósult meg. A Wasp nevű repülőgép- anyahajó 16,31 órakor meg­teremtette a radarösszeköt­tetést a Gemini—6-tal. A hajó körülbelül 50 kilomé­terre tartózkodik a leszállás helyétől. A Gemini—6 fel­kutatására azonnal heli­kopterek indultak. Szovjet és algériai vezetők Anyegsn Moszkva, (MTI): A moszkvai akadémiai nagyszínház szerda esti Anyegin előadásán Tatjana szerepében fellépett Házy Erzsébet, a Budapesti Álla­mi Operaház művésznője. A Csajkovszkij operát megte­kintette szerdán este a Moszkvában tartózkodó Huari Bumedien, az Algé­előadá§án riai Forradalmi Tanács el­nöke, algériai miniszterel­nök és kísérete. Az algériai 'vendégekkel együtt foglalt helyet a nagyszínház kor­mánypáholyában Alekszej Koszigin szovjet miniszter- elnök, Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségé­nek elnöke és más szovjet vezetők. = „Mezítláb a történelem útjain...“ Barrientos fél az „Ón-köztársaság“ felfegy vérzett munkásaitól A forrongó hatin- Amerika államaiból kü­lönböző híreket röpíte­nek szerte a különféle hírügynökségek. A hí­rek néha felettébb el­lentmondóak. Vonatko­zik ez Bolíviára is. Ahol a napokban állam­csíny-kísérletet hiúsí­tottak meg. Bolíviában a legsötétebb reakció tombolt akkor, ami­kor La Paz börtönének sö­tét celláit agyonkínzott munkásvezérekkel töltötték meg, 1950 március 14-én hajnalban ponyvával leta­kart teherkocsik álltak meg á börtönudvarokon, s erős rendőri kíséret mellett a főváros repülőterére szállí­tották a letartóztatottakat. Tizenhét szakszervezeti ve­zetőt egy katonai repülőgép fedélzetére tettek. A repü­lőgép a Poopó-tó fölé vitte őket, ahol körözni kezdett. Fegyveres martalócok arra kényszerítették az elhurcol­takat, hogy a repülőgépből a tóba ugorjának. Aki nem engedelmeskedett, azzal a gépben végezték és elné­mítva dobták a tóba. Négy letartóztatottat a Desagua- dero folyó hídjáig vittek, s ott lökték őket a gépből a háborgó, jeges vízbe. Mind­annyian elpusztultak, csak Ignacio Saensnek sikerült csodával határos módon el­érni a perui partokat. Az ő elbeszélése nyomán szá­molt be a rettenetes tettről Az ónbányászok fegyvert ragadnak Az erőszak, az éhség és a nyomor késztette a bolíviai tömegeket, elsősorban a ma­gas hegyekben dolgozó ón­bányászokat és a földnélküli parasztokat 1952-ben felke­lésre. A bányászok, munká­sok és parasztok fegyvert fogtak, s forradalmuk meg­döntötte az „ón-bárók” ural­mát, a forradalmi kormány államosításokat és földre­formot hirdetett. Létrejött a COMIBOL — a Corporation Minera de Bolívia állami bányatársaság — amely a baloldali szakszervezetekkel együtt irányította a bányák legnagyobb részét. A szak­szervezet vétójoggal rendel­kezett, s maga mögött érez­hette a fegyveres munkás­csoportokat, a felfegyverzett munkások alkotta milíciát. Az 1952-es bolíviai forra­dalomban győztes ónbányá­szok nem adták ki kezükből a maguk szerezte fegyvere­ket, sőt, a forradalmi kor­mány is ellátta őket azok­kal, hogy biztosítsák az ál­lamosított bányák védelmét. A harmincezemyi ónbá- nyász közül legtöbben fegy­veres munkások lettek, akik felváltva látták el a bánya­vidékek őrzését. A lakosság részvételével jól működő őrszolgálatot szerveztek, s már a távolabbi falvakból érkező futárok útján érte­sültek a csendőri, vagy ka­tonai egységek közeledtéről. Valóságos önkormányzattá alakult a bányavidékek közigazgatása, amelynek kö­zéppontja Catavi. Túszok és dinamitpatronok Catavi közelében vannak a legfontosabb bányák, ott működnek az ónbányák központi hivatalai, s min­denekelőtt a szakszerveze­tek. Bolívia három és fél millió lakosának alig né­hány százaléka él a bánya­vidékeken, s mint már em­lítettük, mindössze 30 ezer a bányászok száma, de szer­vezettségük és öntudatuk ré­vén sokkal nagyobb, s mondhatjuk, döntő szerepet játszanak a kis latin-ame­rikai köztársaság politikai életében. Az elmúlt tizenhárom esztendőben az „ón-bárók”, a földreformot ellenző feu­dális uralr és az elnökségé­nek végén őket kiszolgáló Estenssoro — akit Barrien­tos juntája tavaly novem­berben buktatott meg — igyekeztek minden eszköz­zel felszámolni az ónbá­nyászok fegyveres milíciá­ját. Katonasággal, bomba­vetőkkel támadtak a bá­nyászok által őrzött „Ön­köztársaságra”, s állandóan erősítették a hadsereget, hogy azt felhasználhassák a bányászok ellen. Az „Ön­köztársaság” fegyveres őrei azonban súlyos áldozataik ellenére sem adták ki ke­zükből az öreg fegyvereket. Amikor már nem volt más, dinamitpatronokkal támad­tak a junta katonáira, de megvédték, visszafoglalták az ostromlott bányavároso­kat. Az „Ón-köztársaság” fel­fegyverzett munkásai az amerikai monopóliumok és a jobboldal legfélelmetesebb ellenfele Bolíviában. Ami­kor két évvel ezelőtt a kormány letartóztatta a bal­oldali szakszervezetek ve­zetőit, a bányászok 17 túszt vettek őrizetbe. S a kor­mány meghátrált... Amikor Estenssoro kormánya ezer bányászt akart elbocsátani — 25 ezer lépett sztrájkba. Akkor fordult szembe Juan Lechni alelnök, a bányász­szakszervezet egyik vezető­je, Estenssoróval. Lechin Barrientos jelenlegi juntá­jával szemben is a bányá­szok oldalára állt, s ezért száműzték őt Paraguayba... Elzárva a junta elől ! Barrientos most fenyege­tésekkel és ígérgetésekkel próbálja rávenni a négyezer méteres magasságban elte­rülő „Ón-köztársaság” fegy­veres őreit, a bányászokat régi puskáik beszolgáltatá­sára. Ezt azonban éppen úgy elutasítják, mint a ha­sonló kísérleteket. A bolíviai jobboldal már sokszor terem­tett belpolitikai feszültséget* hogy annak ürügyén vissza­szerezze a fegyvereket a bányászoktól és a para: iá­toktól. A feszültségek idején azonban a bányászok tö­megei ragadják kezükbe a fegyvert és visszavonulásra kényszeríti a jobboldalt. A bolíviai hegyekben lévő „Ón-köztársaság” területére nem léphetnek a junta ka­tonái, s az államosított bá­nyák egykori irányítói. A bányászok és szakszer­vezeteik követelései: Lec­hin hazatérése, a bérek emelése — egy bányász fi­zetése jelenleg havi 20 dol­lár, egy igazgatóé viszont 1000 dollár! — az ostrom- állapot felfüggesztése, a le­tartóztatott szakszervezett vezetők szabadonbocsátása. Egy bolíviai közmondás azt tartja, hogy „Bolívia az a gazdag ember, aki mezít­láb járja a történelem út­jait” Az ónbányászok azért küzdenek, hogy megszűnjék a napi 12—14 órás munka­idő, a mostani 30 éves át­lagéletkor a kétszeresére emelkedjék, hogy Bolívia végre , cipőben járja a tör­ténelem útját” és megsza­baduljon a junták uralmá­tól. Sebes Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom