Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-17 / 297. szám
BONN: Bonnban csütörtökön egy küldöttség petíciót nyújtott át a kancellári hivatalban. A petíció, amelyet több mint kétezer ember írt alá, arra kéri a kormányt és a parlamenti képviselőket, hogy vizsgálják felül a Német Kommunista Párt betiltását és tegyék lehetővé a párt legális működését, ami hozzájárulna a két német állam közötti viszony normalizálásához, valamint az újraegyesítéshez. PÄRIZS: Lecanuet a „liberális demokraták” köztársasági elnökjelöltje, aki a választások első fordulójában a szavazatok 15 százalékát kapta, csütörtökön nyilatkozatot tett. Ebben hangoztatja, nem ért ugyan teljesen egyet Mitterrand köztársasági elnökjelölt programjával és főleg azzal, hogy jelöltségével a kommunista pártra támaszkodik, de arra szólítja fel híveit, hogy vasárnap ne szavazzanak De Gaulle-ra. KRASZNODON: Az ukrajnai Krasznodon városában csütörtökön íté'e- tet hirdettek Ivan Melnyi- kov fasiszta háborús bűnös perében. Melnyikov részt vett a krasznodoni komszo- molisták föl dalatti szervezetének, az Ifjú Gárdának a felszámolásában. A bíróság golyó általi halálra ítélte a krasznodoni hóhért, aki húsz éven keresztül bújkált az igazságszolgáltatás elől. VARSÓ: A lengyel társadalomban egyre nagyobb hullámokat vert a lengyel és nyugatnémet püspökök közötti levélváltás ügye. Különösen nagy a tiltakozás a fiatalok körében. A szczecini, lodzi, varsói egyetemi hallgatók spontán nagygyűléseken bélyegezték meg a lengyel főpapságnak az ország érdekeivel ellentétes megnyilatkozásait. MOSZKVA: Csütörtökön a Kremlben megnyílt az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának új ülés- • szaka. Az ülésen részt vesznek Leonyid Brezsnvev, Alekszej Koszigin. Nyikolaj Podgornij, az SZKP és a szovjet kormány más vezetői. KAIRÓ: Az EAK nemzetgyűlése szerdán bizalmat szavazott a Mohieidin kormányának. Za- karia Mohieddin miniszter- elnök rámutatott a demográfiai „robbanás” veszélyeire. Az immár évi három százalékos népességszaporulat az ország egyik legégetőbb problémájává vált — mondotta. A probléma megoldására felszólított minden egyiptomi családot. A DNFF megalakulásának 5. évfordulójára készül Vietnam Saigon, (MTI): Saigonban a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulása évfordulójának közeledtével fokozódik a feszültség, s a rendőrség óriási erőfeszítéseket tesz a szabadságharcosok akcióinak megakadályozására. Egész utcákat zárnak le, hogy megvédjék az amerikai katonai személyzetet a szabadságharcosok meglepetésszerű támadásaitól. így például William West Morgeland tábornok, az amerikai fő- parancsnok utcájában is lezárták a forgalmat. A Béke-világtanács felhívást adott ki, hogy december 20-a legyen a hősiesen harcoló vietnami nép iránti szolidaritás napja. A december 20-i évforduló megünneplésére nyilatkozatban hív fel a Nemzetközi Üjságíró Szer\'«. et is. A nyilatkozat követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen irányuló barbár támadásokat, vonja ki csapatait Dél- Vietnamból és vessen véget a vietnami nép elleni háborújának. Befejeződött a METO miniszteri tanácsülése B Gemini—6 teljesítette feladatit Cape Kennedy, F’orida, USA: Középen a Gemini—6 és a Gemini—7 űrhajók tervezeti űrrandevújáról készített rajz. Kétoldalt: a két űrhajó pilótáinak arcképe. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Párizs, (MTI): Csütörtök délben Párizsban befejeződött a NATO-tagállamok minisztereinek értekezlete. Az értekezletről záróközleményt adtak ki. A nyilatkozat leszögezi, hogy a NATO tagállamai fejleszteni kívánják kapcsolataikat a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal. A nemzetközi helyzetről folytatott vitában több miniszter a szocialista országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatok biztató alakulásáról számolt be. A nyilatkozatban nincs szó arról, hogy a társországok — Rusk kívánságának megfelelően — szolidaritásukról biztosították volna az Egyesült Államokat délke- les-ázsiai politikájával kapcsolatban, holott Rusk és McNamara felszólalásaiban csaknem kizárólag a vietnami kérdéssel foglalkoztak és a világot fenyegető „kínai veszély” hangoztatásával igyekeztek rábírni a társországokat, hogy támogassák az Egyesült Államoknak a „kommunizmus elleni harcát”. Hét afrikai ország szakította meg diplomáciai kapcsolatát Angliával Rhodesiái helyzetkép A közép-keleti hírügynökség, a MEN gyorshírben jelentette azt a hivatalos kairói közlést, hogy az Afrikai Egység Szervezet határozatának megfelelően az Egyesült Arab Köztársaság szakított Angliával. Az AFP francia hírszolgálat — részletek ismertetése nélkül — arról számol be, hogy felmondta a diplomáciai kapcsolatot Angliával a Kongói Köztársaság (Brazzaville) és Mauritania Iszlám Köztársaság is. Ilyen formán hétre emelkedett azoknak az afrikai országoknak a száma, amelyek betartották az AESZ határozatát. Előzőleg ilyen elhatározásra jutott Ghana, Mali, Guinea és Tanzánia is, amelyek közül Ghana és Tanzánia a brit nemzetközösségnek is tagja. Mint az AP írja, megerősítetten sajtójelentések szerint Szenegál és a Niger Köztársaság is szakít Angliával. Houston, (MTI): A sikeres űrrandevú megvalósítása és 160 000 kilométernyi szoros páros repülés után csütörtökön, magyar idő szerint 2,35 óra- kor a Gemini—6 és a Gemini—7, amerikai űrhajók útjai elváltak egymástól. A Walter Schirra tengerészkapitányt és Thomas Stafford repülőőrnagyot szállító Gemini—6 visszatért a földi légkörbe és magyar idő szerint 16,29 órakor ereszkedett le az Atlanti-óceán vizére. A Gemini—7 azonban, amelynek fedélzetén a Frank Borman—James Lövell pilótakettős száguld az űrön át maratoni útján, még két napig pályáján marad, hogy teljesítse két hétre szóló megbízatását. A kijelölt leszállási körzetben a Wasp repülőgép- anyahajóval az élen öt hajó és 21 repülőgép várta az űrutasokat. Hírügynökségi jelentések szerint a houstoni ellenőrző központban a tudósgárda és a műszaki személyzet örömújjongással fogadta a hírt: az ember űrhajózásának történetében először közelítette meg egymást két űrhajó olyan kis távolságra, hogy az utasok láthatták egymást és integethettek egymásnak. Hasonlóképpen kitűnő volt a négy pilóta hangulata is. Néhány perccel a randevú után, amelynek során a Gemini—6 és a Gemini—7 I méter 80 centiméter távolságnyira közelítette meg egymást, Schirra, a Gemini—6 kapitánya átszólt a testvérhajóban ülő Borman kollégájának: „De nagy itt fenn a forgalom”. „El kelne már itt egy közlekedési rendőr” — válaszolta Borman, aki a rekorder Gemini—7 fedélzetén a hosszú és fárasztó űrutazás ellenére is megőrizte humorát. A Reuter hírügynökség tudományos értékelésében azt írja, hogy az amerikai „ikervállalkozás” sikere nagy akadályt hárított el az Egyesült Államok Holdprogramja elől. Az amerikai Hold-expe- dició tervei előirányozzák, hogy egy Apolló űrhajó ke- ringjen a Hold körül egy asztronautával a fedélzetén, miközben egy másik űrhajó két utassal fedélzetén el'* jusson a Holdba és sima leszállást végezzen. Ha a Hold-kutatók elvégezték számukra előírt feladatokat, ismét helyet foglalnak repülő járművükben, elindulnak a Hold felületről, feljutnak „az anyaűrhajó” röp- pályájára, végül gépüket hozzáerősítik, hogy átszállhassanak rá. Az Apolló űrhajó ezután visszatérhet a Földre. A Gemini—6 amerikai űrhajó, fedélzetén Walter Schirrával és Thomas Staf- forddal, csütörtökön, magyar idő szerint 16 óra 29 perckor leereszkedett az Atlanti-óceán vízére. Hírügynökségi jelentések szerint a leszállási manőver pontosan a kijelölt menetrendnek megfelelően valósult meg. A Wasp nevű repülőgép- anyahajó 16,31 órakor megteremtette a radarösszeköttetést a Gemini—6-tal. A hajó körülbelül 50 kilométerre tartózkodik a leszállás helyétől. A Gemini—6 felkutatására azonnal helikopterek indultak. Szovjet és algériai vezetők Anyegsn Moszkva, (MTI): A moszkvai akadémiai nagyszínház szerda esti Anyegin előadásán Tatjana szerepében fellépett Házy Erzsébet, a Budapesti Állami Operaház művésznője. A Csajkovszkij operát megtekintette szerdán este a Moszkvában tartózkodó Huari Bumedien, az Algéelőadá§án riai Forradalmi Tanács elnöke, algériai miniszterelnök és kísérete. Az algériai 'vendégekkel együtt foglalt helyet a nagyszínház kormánypáholyában Alekszej Koszigin szovjet miniszter- elnök, Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke és más szovjet vezetők. = „Mezítláb a történelem útjain...“ Barrientos fél az „Ón-köztársaság“ felfegy vérzett munkásaitól A forrongó hatin- Amerika államaiból különböző híreket röpítenek szerte a különféle hírügynökségek. A hírek néha felettébb ellentmondóak. Vonatkozik ez Bolíviára is. Ahol a napokban államcsíny-kísérletet hiúsítottak meg. Bolíviában a legsötétebb reakció tombolt akkor, amikor La Paz börtönének sötét celláit agyonkínzott munkásvezérekkel töltötték meg, 1950 március 14-én hajnalban ponyvával letakart teherkocsik álltak meg á börtönudvarokon, s erős rendőri kíséret mellett a főváros repülőterére szállították a letartóztatottakat. Tizenhét szakszervezeti vezetőt egy katonai repülőgép fedélzetére tettek. A repülőgép a Poopó-tó fölé vitte őket, ahol körözni kezdett. Fegyveres martalócok arra kényszerítették az elhurcoltakat, hogy a repülőgépből a tóba ugorjának. Aki nem engedelmeskedett, azzal a gépben végezték és elnémítva dobták a tóba. Négy letartóztatottat a Desagua- dero folyó hídjáig vittek, s ott lökték őket a gépből a háborgó, jeges vízbe. Mindannyian elpusztultak, csak Ignacio Saensnek sikerült csodával határos módon elérni a perui partokat. Az ő elbeszélése nyomán számolt be a rettenetes tettről Az ónbányászok fegyvert ragadnak Az erőszak, az éhség és a nyomor késztette a bolíviai tömegeket, elsősorban a magas hegyekben dolgozó ónbányászokat és a földnélküli parasztokat 1952-ben felkelésre. A bányászok, munkások és parasztok fegyvert fogtak, s forradalmuk megdöntötte az „ón-bárók” uralmát, a forradalmi kormány államosításokat és földreformot hirdetett. Létrejött a COMIBOL — a Corporation Minera de Bolívia állami bányatársaság — amely a baloldali szakszervezetekkel együtt irányította a bányák legnagyobb részét. A szakszervezet vétójoggal rendelkezett, s maga mögött érezhette a fegyveres munkáscsoportokat, a felfegyverzett munkások alkotta milíciát. Az 1952-es bolíviai forradalomban győztes ónbányászok nem adták ki kezükből a maguk szerezte fegyvereket, sőt, a forradalmi kormány is ellátta őket azokkal, hogy biztosítsák az államosított bányák védelmét. A harmincezemyi ónbá- nyász közül legtöbben fegyveres munkások lettek, akik felváltva látták el a bányavidékek őrzését. A lakosság részvételével jól működő őrszolgálatot szerveztek, s már a távolabbi falvakból érkező futárok útján értesültek a csendőri, vagy katonai egységek közeledtéről. Valóságos önkormányzattá alakult a bányavidékek közigazgatása, amelynek középpontja Catavi. Túszok és dinamitpatronok Catavi közelében vannak a legfontosabb bányák, ott működnek az ónbányák központi hivatalai, s mindenekelőtt a szakszervezetek. Bolívia három és fél millió lakosának alig néhány százaléka él a bányavidékeken, s mint már említettük, mindössze 30 ezer a bányászok száma, de szervezettségük és öntudatuk révén sokkal nagyobb, s mondhatjuk, döntő szerepet játszanak a kis latin-amerikai köztársaság politikai életében. Az elmúlt tizenhárom esztendőben az „ón-bárók”, a földreformot ellenző feudális uralr és az elnökségének végén őket kiszolgáló Estenssoro — akit Barrientos juntája tavaly novemberben buktatott meg — igyekeztek minden eszközzel felszámolni az ónbányászok fegyveres milíciáját. Katonasággal, bombavetőkkel támadtak a bányászok által őrzött „Önköztársaságra”, s állandóan erősítették a hadsereget, hogy azt felhasználhassák a bányászok ellen. Az „Önköztársaság” fegyveres őrei azonban súlyos áldozataik ellenére sem adták ki kezükből az öreg fegyvereket. Amikor már nem volt más, dinamitpatronokkal támadtak a junta katonáira, de megvédték, visszafoglalták az ostromlott bányavárosokat. Az „Ón-köztársaság” felfegyverzett munkásai az amerikai monopóliumok és a jobboldal legfélelmetesebb ellenfele Bolíviában. Amikor két évvel ezelőtt a kormány letartóztatta a baloldali szakszervezetek vezetőit, a bányászok 17 túszt vettek őrizetbe. S a kormány meghátrált... Amikor Estenssoro kormánya ezer bányászt akart elbocsátani — 25 ezer lépett sztrájkba. Akkor fordult szembe Juan Lechni alelnök, a bányászszakszervezet egyik vezetője, Estenssoróval. Lechin Barrientos jelenlegi juntájával szemben is a bányászok oldalára állt, s ezért száműzték őt Paraguayba... Elzárva a junta elől ! Barrientos most fenyegetésekkel és ígérgetésekkel próbálja rávenni a négyezer méteres magasságban elterülő „Ón-köztársaság” fegyveres őreit, a bányászokat régi puskáik beszolgáltatására. Ezt azonban éppen úgy elutasítják, mint a hasonló kísérleteket. A bolíviai jobboldal már sokszor teremtett belpolitikai feszültséget* hogy annak ürügyén visszaszerezze a fegyvereket a bányászoktól és a para: iátoktól. A feszültségek idején azonban a bányászok tömegei ragadják kezükbe a fegyvert és visszavonulásra kényszeríti a jobboldalt. A bolíviai hegyekben lévő „Ón-köztársaság” területére nem léphetnek a junta katonái, s az államosított bányák egykori irányítói. A bányászok és szakszervezeteik követelései: Lechin hazatérése, a bérek emelése — egy bányász fizetése jelenleg havi 20 dollár, egy igazgatóé viszont 1000 dollár! — az ostrom- állapot felfüggesztése, a letartóztatott szakszervezett vezetők szabadonbocsátása. Egy bolíviai közmondás azt tartja, hogy „Bolívia az a gazdag ember, aki mezítláb járja a történelem útjait” Az ónbányászok azért küzdenek, hogy megszűnjék a napi 12—14 órás munkaidő, a mostani 30 éves átlagéletkor a kétszeresére emelkedjék, hogy Bolívia végre , cipőben járja a történelem útját” és megszabaduljon a junták uralmától. Sebes Tibor
