Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

Moszkva: a Szverdlovszki kerület lakói a Nagy Színház el Siti téren rendezett nagygyű­lésen tüntettek az USA dél-Vietnámi intervenciója és a VDK városainak és falvai­nak bombázása ellen. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat! A francia elnökválasztási kampány Párizs, (MTI): A francia elnökválasztási kampány második forduló­ja hevesebbnek ígérkezik, mint az első. Az egyik pá­rizsi reggeli lap címlapján rajzot közöl: Pompidou mi­niszterelnök rohamsisakban, futólépésben hagyja el az Elysée-palotát és általános mozgósítást elrendelő pla­kátokat /ragaszt a házfa­lakra, A plakátokon fegy- verbe szólítja a televíziót, a rádiót és a minisztereket, UNR-képviselőket, az egész államapparátust. De Gaulle hívei most minden erejüket arra össz­pontosítják, hogy a köztár­sasági elnököt december 19-én a lehető legkedvezőbb szavazataránnyal újravá­lasszák. De Gaulle ezúttal több beszédet mond a tele­vízióban, Pompidou és az UNR vezetői nagy válasz­tási gyűléseket rendeznek Párizsban és vidéken. Mitterrand is kidolgozta haditervét az elnökségét tá­mogató politikai erők kép­viselőivel. A Francia Kom­munista Párt, a szocialista párt, a radikális párt, az egyesült szocialista párt, a CGT és számos demokrati­kus szervezet tevékeny részt vállalt a kampányban. Mit­terrand kijelentette: eddig csak a baloldal jelöltje volt, most azonban a köztársaság valamennyi hívének jelölt­je. Kaan^a ójcbb üzenete Angliához Nyugati jelentések szerint Kaunda zambiai elnök újabb üzenetet juttatott el az angol kormányhoz, s eb­ben ismételten kérte, küld­jenek brit csapatokat a Ka­ri ba-duzzasztógát védőimé­re. Kaunda újabb üzenete ál­lítólag már nem követeli azt, hogy a brit csapatok nyomban szállják meg a Kariba-erőmű dél-r'nodesiai részén fekvő egységeit is, mindössze azt kéri, hogy vezényeljék az angol ka­tonaságot a zambiai oldal­ra, s ez csak akkor vonul­jon át Dél-Rhodesiába, ha az erőművet Smithék ré­széről veszély fenyegeti. Az AFP jelentése szerint Kaunda egyszersmind tu­datta a brit kormánnyal, hogy amennyiben nem kap- ja meg a kért angol csapa­tokat, kénytelen lesz az Af­rikai Egység Szervezethez fordulni. A Financial Times arról tudósított, hogy Anglia „fe­hér” nemzetközösségi köte­lékek összeállítását fontol­gatja a zambiai akcióhoz, esetleg az ENSZ égisze alatt. A Reuter-iroda sze­rint angol kormánykörök kijelentették, hogy a „fe­hér” nemzetközösségi kato­nai erők létrehozását Ang­lia üdvözölné, bár a maga részéről nem tett ilyen irá­nyú kezdeményezéseket. Egy angol ENSZ-szóvivő ké­sőbb azt mondta, hogy sem­mit sem tud az ilyen hí­rekről, s legalábbis az ENSZ-ben, nem merültek fel effajta tervek. A Gemini é—7 A houstoni rakétakilövő központ illetékesei utasí­tást adtak a Gemini—6 va­sárnapi fellövésének előké­szítésére. A Gemini—6 újabb két amerikai űrhajóst röpit a világűrbe, a két ra­kétának a tervek szerint találkoznia kell, majd köte­lékrepülésben folytatják az utat. A Gemini—7 űrhajósaira a módosított program már a csütörtöki nap folyamán új feladatokat ró. Borman és Lovell utasítást kapott, hogy az űrhajó pályáját módosítsa. A találkozó szem­pontjából legideálisabb ma­gasság 1S8 kilométer — er­re a pályára kell beállíta- . ni a Gemini—7-et, amely­nek jelenleg a Földtől való legkisebb távolsága 235, a legnagyobb távolsága pedig 315 kilométer. A Gemini—7 csütörtökön i délután megkezdte a 73. kört. Az űrhajósok jól ér­zik magukat, csak Borman- nak van egy kicsit melege több mint hét kilogrammos űrruhájában, tekintve, hogy a kabinban 26 Celsius fok a hőmérséklet. Lovell köz­érzete teljesen kielégítő, hi. szén napok óta alsónadrág­ban kering a Föld körül. A földi ellenőrző állomás biz­tonsági okokra hivatkozva egyszerre csak az egyik űr­hajósnak engedélyezi az űr­ruha levetését, s Borman egyelőre visszautasította az „őrségváltásra” vonatkozó javaslatot. Némi izgalmat okoztak a földi ellenőrző központban a Gemini—7-ről érkeZS bi­zonytalan eredetű zajok. Az orvosok szerint Borman többször tüsszentett. Nincs kizárva, hogy az amerikai űrhajós „kozmikus náthát” hoz magával a Földre. OSLO: Henri Labouisse, az ENSZ Gyermekvédelmi Alapja vezérigazgatója, aki szerdán Oslóba érkezett hogy a szervezet nevében átvegye a Nobel-békedíjat. egy sajtóértekezleten kije­lentette, hogy a gazdasági­lag elmaradott országokban több mint ötszázmillió gyermek elégtelenül táplált. BEIRUT: Egy beiruti katonai bíró­ság távollétében hét "Ss fél évi börtönre ítélt egy ame­rikai, két angol és egy fran­cia állampolgárt, azzal a váddal hogy idegen or­szág számára kémkedtek. Törvényszéki források sze­rint az idegen ország Izrael. MANTEVIDEO: A uruguayi kormány rendeletére szerdán három napra felfüggesztették két baloldali ' napilap megjele­nését. A rendőrfőnök kije­lentette, hogy az intézke­dést azért hozták, mert a két lap nem tartotta be az Uruguay ban nemrégiben elrendelt rendkívüli állapot azon intézkedéseit, amelyek megtiltották a szakszerve­zeti propagandával kapcso­latos jelentések közlését. KUWAIT: Szabah el-Szalem el-Sza- bah sejknek, Kuwait új emírjének alig pámapos uralma alatt már válság je­lentkezett: a nemzetgyűlés ellenzékét alkotó hét arab nacionalista képviselő szer- dán benyújtotta lemondását, hogy tiltakozzék Dzsabir al-Ahmed el-Szabah, az új miniszterelnök kormánynyi­latkozata ellen. A kormánynyilatkozat ugyanis egy szót sem szólt a módosításokról, amelye­ket az ellenzék a sajtósza­badságot megszorító 1964. júniusában hozott törvény­nyel kapcsolatban követelt. Latin-Amerikában, ame­lyet valaha Washingtanban gúnyosan „Amerika hátsó udvarának” neveztek, az Amerikai Államok Szerve­zetének ülésén kellemetlen meglepetések érték Rusk külügyminisztert. A konfe­renciára menet megállt az uruguayi Montevideo vá­rosában, és véletlenül egyetemi hallgatók közé ke­veredett. Egy diák szembe­köpte — s az amerikai Newsweek ottani képvise­lője nem csinált titkot ab­ból, hogy véleménye sze­rint még ezrével akadt vol­na jelentkező. A lap azt ír­ta: „Külügyminiszterünket Uruguayban a nép nevében köpték szembe”. A hajdani „hátsó udvar­ban” elszenvedett amerikai tekintélyveszteségre jellem­ző, hogy még a Kennedy név sem védte meg a meg­gyilkolt elnök testvéröcs- csét amikor, ugyanezekben a napokban a chilei Con­cepcion egyetemen akart előadást tartani. A beszédé­ből nem lett semmi: Ro­bert Kennedy szenátor hangját elnyomták az ame­rikaiak politikáját elítélő hangorkán hullámai. A wa­shingtoni tekintély latin­amerikai összeomlásának nemcsak ilyen látványos és drámai jelei voltak: meg­mutatkozott az a Johnson- kormány számára oly fon­tos AASZ rlói ülésén is. Washingtonnak Chile, Mexikó és Uruguay veze­tésével végrehajtott való­ságos lázadással kellett megbirkóznia. S elszigete- lődésének leglátványosabb jele volt, hogy voltaképpen egyetlen szövetségese akadt: az új katonai puccsot vég­rehajtó brazil kormány! Rusk és Kennedy szená­tor latin-amerikai „kaland­ja” valójában az Egyesült Államok nemzetközi mére­tű tekintélyveszteségének csak egyik vetülete. Ha a washingtoni hivatalos kül­politikával szembeni szen- vedéiyekfotthon nem Is csap­nak olyan magasra, mintLa- tinrAmerikában — a hely­zet legfontosabb új vonása az amerikai adminisztráció, a Johnson-kormány elszige­telődése saját népétől! A tömegek kiábrándulásának és a kormány tekintély- veszteségének egyik kifeje- zője a híres közvélemény­kutató Gallup Intézet lát­ványosan érdekes jelenté­se. Az 1964-es elnökválasz­tás előtt, amikor Johnson Goldwaterrel állott szent­ben, a megkérdezettek 45 százaléka úgy vélte, hogy a demokrata párt képes tá- 'vol tartani az Egyesült Ál­lamokat a háborútól! A köztársaságról csak 22 százalék vélte ezt, 20 szá­zalék pedig vállvonogató „mindegy”-gyel válaszolt. Johnson egy évi működése után is feltették ugyanezt a kérdést, S ime: 45 száza­lék helyett ma már mind­össze 28 százalék állította, hogy a Johnson-kormány politikája alkalmas a hábo­rú elkerülésére. És a hi­ányzó százalékokat nem a köztársaságiak kapták. Az ő aranyszámuk változatlan maradt. Ehelyett a kiáb­rándult „mindegy” szava­zatok aránya ugrott fel 20 százalékról 34-re! Joggal írta e számokat kommen­tálva a New York Times, Amerika legtekintélyesebb lapja: az amerikai közvé­lemény még sohasem adta ilyen látványos jelét annak, hogy mindkét nagy párt el­veszíti közéleti hitelét... Ez a belső tekintélyvesz­teség természetesen elvá­laszthatatlan kapcsolatban van azokkal a súlyos csa­pásokkal, amelyek a nem­zetközi helyzet legélesebb vihargócában, Vietnamban érik az amerikai interven­ciósokat. A Chilében pórul járt Kennedy szenátor már megtanulhatott valamit eb­ből a leckéből. Latin-Ame- rikából történt visszatérése után a szenátusban azt kö­vetelte, hogy ezentúl vi- gyék a kongresszus elé, ha növelni akarják a Vietnam­ba küldött amerikai csa­patok létszámát. Kennedy jól tudta, mit beszél: a mértéktelen létszámnövelés önmagában is vallomás az amerikaiak dél-vietnami kudarcairól, s ezért tovább csökkenti az USA délkelet­ázsiai politikájának ütőké­pességét. Amikor McNama­ra hadügyminiszter néhány nappal ezelőtt Saigonban járt, a helyi katonai pa­rancsnokok azt követelték tőle: tavaszig növeljék 300 ezerre az amerikai inter­venciós hadsereg létszámát. Azóta a partizánok Saigon­ban felrobbantották az amerikai katonák egyik szállodáját és a fővárostól 55 kilométerre, a Michelin gumiültetvény területén is offenzívába kezdtek a sza­badságharcosok. A robbanás és a csatazaj politikai következményei egész Délkelet-Azsiát ráz­zák meg: egyre világosab­ban látják Délkelet-Ázsia népei, hogy a világ legerő­sebb tőkés hatalma óriási technikai • túlerő összponto­sításával sem tudja legyőz­ni a szabadságharcot. Ez az az eset, amikor a győ­zelem hiánya vereséggel ér fel! S a Pentagon vallott erről a vereségről, amikor a hét 'végén közölte: a vi­etnami amerikai katonai parancsnokok most már nem 300 ezer, hanem 400, sőt 500 ezer katonát köve­telnek tavaszra... Figyelemre méltó, hogy ezek a nemzetközi tekin­télyveszteségek időnként látványos visszavonulásra kényszerítik az amerikai diplomáciát: olyan döntések elfogadására, amelyek el­lentétben állnak a hivata­los amerikai politikával! Közismert például, hogy Washington elutasítja az atomíegyvermentes öveze­tek gondolatát. Ezen a hé­ten az ENSZ-ben mégis kénytelen volt elfogadni egy olyan döntést, hogy Afrikát nyilvánítsák atomfegyver­mentes övezetté. Washing­ton küldöttsége egyszerűen azért volt kénytelen meg­hajolni a közgyűlés előtt — mert elsöprő volt a javas­lat támogatásának aránya, s az Egyesült Államokat teljes elszigetelődés fenyeget­te. Az amerikai küldöttek némán hallgatták azokat a felszólalásokat, amelyekben az afrikai országok az atomfegy vérmentes övezet megteremtését összekapcsol­ták a külföldi katonai tá­maszpontok megszüntetésé­nek követelésével. Azután rosszkedvű kézfelemeléssel szavaztak saját politikájuk ellen, mintha csak az len­ne a feladatuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szer- vezetőnek színe előtt vall­janak saját nemzetközi te­kintélyveszteségükről. A nemzetközi helyzet sú- lyos és bonyolult: apály és dagály, hullámhegyek és hullámvölgyek váltják egy­mást. A nemzetközi hely- zet mögött azonban ott lé­legzik maga a történelem! S ennek a fejlődési iránya már teljesen világos és fél- reérthetetlen: az amerikai imperializmus erő- és te­kintélyveszteségéről beszél. Gömörí Endre Megkezdődött az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének budapesti kongresszusa A fasizmus, a nácizmus üldözöttéinek, volt depor­táltaknak, a különböző or­szágok antifasiszta ellenál­lóinak képviseletében össze­gyűlt több mint 300 részvevő jelenlétében csütörtökön délelőtt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermé­ben megkezdődött az Ellen­állók Nemzetközi Szövetsé­gének (FIR) V. kongresszu­sa. Gustaw Alef Bolkowiak­nak, a FIR főtitkárhelyet­tesének, a lengyel küdöttség vezetőjének javaslatára meg­választották a tanácskozás elnökségét. Az elnökségben helyet foglalnak a FIR ve­zetőin kívül az ellenállási mozgalom világszerte ismeri kiemelkedő harcosai. Az el­nökségbe választották Fehér Lajost, Dr. Münnich Feren­cet, — az MSZMP Politikai Bizottságának Révész Géza tagjait —, nyugalmazott Bécs; Victor Grijseels belgf állampolgár, a Forest-i, az 1944. február 28-i náci vé­rengzés egyetlen túlélője, mint tanú vallomást tett J. Robert Verbelen volt belga SS őrnagy (jobbról) perének tárgyalásán. — (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) vezérezredest, további! a gö­rög nép hős fiát, Manilosz Glezoszt is, aki a görög kül­döttség élén röviddel a ta­nácskozás megkezdése után érkezett a terembe, az egy­begyűltek nagy tapsa köz­ben. Ezután a kongresszus részvevőit, akik között meg­jelent a budapesti diplomáci­ai képviseletek több vezető­je és tagja is, Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a kormány elnökhelyettese, a Magyar Partizán Szövetség elnöke üdvözölte. A nagy tapssal fogadott beszéd után az elnöklő Um­berto Terracini bejelentette, hogy számos üdvözlő távirat érkezett a . kongresszushoz. Küldői — az ellenállás! mozgalom kiemelkedő sze­mélyiségei — sok sikert, eredményes munkát kíván­nak a tanácskozásnak Az üdvözletek ismertetése után került sor Jean Tou- jacnak, a FIR főtitkárának beszámolójára, a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról, az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége előtt álló feladatokról. A nagy tapssal fogadott beszámoló után a délelőtti ülés véget ért. Délben a kongresszus részvevői a Hő­sök terén megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét. Történelmi lecke washingtoni fiúknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom