Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

Létesítmények tervszerűbben, jobb minfiségben Beszélgetés Szabó Gyulával, az építőipari pártbizottság titkárával December közepén lesz egy évé, hogy a politikai és a gazdasági munka meg­javítására megalakították Nyíregyházán az építőpiari pártbizottságot. Szabó Gyu­la elvtárssal, a pártbizott- ság titkárával beszélgettünk most arról, valóra tudta-e váltani a pártbizottság a hozzá fűzött reményeket: javult-e a megyei építőipa- rí vállalat gazdasági tevé­kenysége, érződik-e ennek hatása megyénk életében, fejlődésében ? Személycserék, •ffentétek — és a minősítés . . . — Munkánkat egyrészt a termelési feladatok politi- kai irányítására, ellenőrzé­sére, másrészt a párt- és társadalmi szervezetek ősz- szefogására, a közel 4 ezer építőmunkás mozgósítására, nevelésére irányítottuk. Ez a hivatalos megfogalmazás nagyon is gyakorlati teen­dőket összegez. Például azt, hogy a vállalat koráb­bi, kétéves rossz tevékeny­ségében nagy része volt a széthúzó vezetésnek. Kel­lően megindokolt javasla­tunkra személycseréket haj­tottak végre fontos poszto­kon. — A létszámszigorítóskor 80 alkalmazotti státuszt kellett megszüntetni. Ez rendjén történt, csak a fizikai állo­mányú dolgozók átcsoporto­sításánál kellett a pártbi­zottságnak erélyesen közbe­lépni. Kitűnt, hogy a mun­katerületek felelős vezetői hőm készítettek jellemzést hosszú időn át dolgozókról, nem ismerték erényeiket, hibáikat, ami alapvetője az emberekkel való foglalko­zásnak. Különösen a fiatal műszakiakkal törődtek ké­véséit, aminek egyik hatása­ként jelentkezett éveken át az elvándorlás. Sikerült megszüntetni azokat az el­lentéteket is, amelyek elég­gé élesen vetődtek fel a műszaki és az adminisztra­tív dolgozók között. * Újfajta anyagi ösztönzés — A beruházások terv­szerűbb kivitelezése, a mühkáerő, a téfriíelési ész- köZök köneéritráltsdga ér­dekében célul tűztük ki az 19Ö4-f61 áthúzódó létesítmé­nyek mielőbbi befejezését, átadását. Valóra váltottuk ezt a tervét. Közben meg­alapoztuk a második félévi munkát, amit bizonyít: az év 9 hónapjára kiszabott tervet már teljesítettük, times béralap túllépés, pré- miutoképessé vált a v’álla- lat. Igaz, néháhy létesít­mény — a kisvárdai és a vásároSnaményi kórház, a nyíregyházi ányás-ésecsetnő- otthori — határidejét nem tudtuk tartani, de ehhez in­kább az anyagellátási zava­roknak, mint a munkaszer­vezés még meglévő hiányos­ságainak volt köze. Több esetben foglalkoztunk a vállalat anyaggazdálkodásá­val, amely erősen kifogásol­ható volt! 1964 végén a norma feletti anyagkészlet megközelítette a 20 millió forintot, ebből 5 milliós ér­ték már évek óta elfeküdt, kárt okozva a népgazdaság­nak, a Vállalatnak. A szak­emberek segítségével őszié sikerült megszabadulni az elfekvő készlettől: jelenleg a vállalatnál nincs norma feletti anyag. Szorosan a termelés irányításához kap­csolódik a téli munka biz­tosításával kapcsolatos fá­radozásunk. Még az elmúlt télen is erőltetés jellemezte ezt a munkát a létszámok mögött megközelítően sem ' volt elégséges termelés. Már augusztusban napirend­re tűztük ezt a kérdést, konkrét intézkedést sürgét- tünk, melynek nyomán az idei télen a létszám 70—RO százalékának a foglalkoz­tatásához van meg a lehe­tőség. Ennek is köze van ahhoz, hogy a vállalat az idei gazdasági évre terve­zett valamennyi létesítmé­nyét befejezi, átadja ren­deltetésének. Túl a forint­ban kimutatható eredmé­nyen ez politikai sikernek is számít, hiszen az embe­rek kezdik látni: szünőbert vannak a régi bajok, érde­mes a vállalatnál dolgozni, igyekezni. Ilyen jó vissz­hangja volt annak is, hogy az anyagi ösztönzésnél megszüntettük a korábbi sablonosságot, az egyenlős- dit. Persze, nem Vagyunk túl türelmetlenek, nem vá­runk gyors sikert: az anya­gi ösztönzés, a normaren­dezés hatása nem jelentke­zik máról holnapra az em­berek tudatában. Növekvő bizalom, javítani való — A vállalatnál 7 párt- szérVezet vari: ezek áltálé- ban megfelelően tevékeny­kednek. Hiba ugyanakkor, hogy a vezetőségi üléseken a tennivalókat nem osztják fel egymás között, a főépí­tésvezetőségek is inkább a pártbizöttsággal tárgyalnak fontos kérdésekben. Örü­lünk annak, hogy ügyes-ba­jos dolgaikkal mind több­ször fordulnak a partbizott­sághoz az egyszerű dolgo­zók is. Nem akarjuk köny- nyíteni a pártbizottság helyzetét, de szükséges el­gondolkodni azon: miért kerülik ki az emberek az alapSzetvezetet ? Nyilván, az ő munkájukon kell mielőbb javítani, változtatni: erről több Megbeszélésünkön szó esik. Van még javítani való a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom segítésében is. Az a tény, hogy a vál­lalatnál 270 brigád rendsze­resen vállalást tesz a jobb munkára, hogy az általuk ígért gazdálkodást javító összeg eléri a 2,5 millió fo­rintot, nagy felelősséget ró a szakszervezetre, a párt- szervezetekre. Tovább kell javítani a munkaverseny értékelést, a szocialista bri­gádokkal nemcsak ünnepek közelfedtén kell foglalkozni: meg kell őket keresni az egyhangúbb munkanapokon is! Olvasónk írja! A vállalat fiataljai ed­dig magukra maradtak: nem éltek szervezeti életet, nem is lehetett őket na­gyobb feladatok megoldá­sára mozgósítani. Sokat vá­runk a nemrég megalakult KISZ-bi20ttságunktól, amely igyekszik összefogni a szétszórt munkahelyeken élő, dolgozó ifjúmunkásokat. Napirendre került a válla- lat nőtanácsának a tevé­kenysége is, amely távolról sem kielégítő. Persze a mi erőfeszítésünk kevés. A vá­rosi tömegszervek munká­ján is javítani kell: be hagy­ja magára a vállalat tömeg­szervezeteit hónapokon át. A közömbösség, a tunyaság ellen A termelés további javítá­sához is szükséges, hogy a mi igyekezetünk találkoz. zék a külső vállalatok, in­tézmények jobb munkájá­val. Mire gondolunk? Ar­ra, hogy sok a menet köz­beni tervváltoztatás, fontos anyagók, szerelvények későn érkeznek, stb. Ezek a leg­jobb munkaszervezést is keresztül húzzák, elveszik az emberek kedvét, ideges­séget, vagy közömbösséget okoznak. Pártbizottságunk nevelő munkájában fontos helyet kapott az ilyen gátló jelenségek elleni küzdelem, és a gazdaságossági szemlélet gazdagítása. Ezt szolgálják egyébként azok a politikai iskolák, amelyeken közel másfélszáz hallgató vesz részt rendszeresen. Időben gondoskodtunk olyan elő­adókról, akik színesen, gazdag tartalommal vezetik a foglalkozásokat. Az em­berek ideológiai, politikai, szakmai nevelése nriihüen- kor jóra, a termelési ered­mények fokozásához ve­zet. Hadd mondjam még el; pártbizottságunk tevé­kenységére felfigyelt az MSZMP megyei bizottsága, már eddig is — 6 reiriél- jük, a jövőben is — sok segítséget kaptunk. Mun­kánk alapját a megyei pártbizottság határozataira épülő intézkedési tet'VüPk s a dolgozók javaslatai ké­pezik a jövőben is. Angyal Sándor Kétszeres szocialista brigád A kisvárda fniSz CÜkrá- szäti termelő üzeme át­költözött az új, milliós be­ruházással épített mühely- be. A költözködés Után az előzőnél is nagyobb mühka- kedvet kaptak a fiatalok, akik inár kétszeresen is el­nyerték a szocialista címet. A brigádon belül példás az egymás segítése, a rá­juk bízott tanulókkal való foglalkozás, és a kollektív művelődés. Nemrég nagy­szerű árubemutatót tartot­tak Tornyospálcáh és Nyír­kárászban. Előreláthatólag lényegesen túlteljesítik éves tervüket is. ifj. Vincze Péter Kisvárda Megkezdik a 4-es íoúivaaai korszerűsítését Épül az Északi Dlugykörnt — Fúkozzák a tsz-bekölö utak készítését —• Űj hidak megyénkben December van. de a Köz­úti Üzemi Vállalat már 1966 januárt ír. Ojtozi János, a vállalat igazgatója elmondta: 1965 november 25-én teljesítet­ték éves tervüket. Az év hátralévő részében december 1-ig közel egy­millió, 1906 január 1-Jg még hárommillió forint ér- tékű munkát végeznek el terven felül. Többek között terven felü­li munkában építik már N3dregyházán az Északi Nagykörutat, a dombrádi Szőke Tisza Tsz két kilo­méter hosszú bekötő útját és a tiborszállási tsz bekö­tő útjának két és fél mil­lió forint értékű alapozási munkáit. Az év végére munkájuk tényleges teljesí­tési forintértéke meghalad­ja a 100 millió forintot. 1965 év folyamán lénye­gesen növekedett a tsz-be- kötő utak építése. A me­gye különböző tsz-inek 16 kilométer hosszúságú bekö­tő utat építettek meg. A közutak korszerűsítési mufi- kái meghaladta a 61 kilo­méter hosszúságot, melynek költsége 50 millió forim volt. Elvégeztek 103 kilo­méter hosszú közút felújí- tását és karbantartását mintegy 14 millió forint ér­tékben. A megye különböző he­lyein 10 új hidat épí­tettek. beruházására öt és fél millió forin- tot költöttek. Elkészült a vállalat 1966-os évi terve is. Több tekintetben módosításokat, átszervezéseket hajtanak végre. A Városgazdálkodási Vállalat útépítő részlegét a vállalathoz csatolják, amely a munka koncentráltságáét és a kapacitás jobb kihasz­nálását teszi lehetővé. Mi­vel a feltétel és a lehető­ség megvan, az előzetes elképzelések szerint 103—-105 millió forint értékű munkála­tok elvégzését irányoz­ták elő jövőre. A kapacitás kihasználása és a munka biztosítása érde­kében Borsod és Hajdú megyékben is vállalnak út­építési munkákat. 1906-ban tovább növelik á tsz bekötő utak építési programjának megvalósítá­sát. Már jövőre megkezdik a főközlekedési utak kor­szerűsítését. Elsősorban a 4-es számú főközlekedési út keiül előtérbe, melynek mun­kálatait 197Ö-re fejezik be. Az új, modern út a megye határától Záhonyig készül el, amely alkalmassá teszi arra, hogy bekapcsolódjék a nemzetközi Úthálózatba. Lényegesen többet költe­nek jövőre a meglévő utak fenntartására, mini az utak korszerűsítésére. A jelenlegi utak Álla­potát:, járhatóságát to­vább növelik, bizton­ságosabbá teszik a Hieg- növekeáfett járművek közlekedését. 1960-ban további nyolc új hidat építenek — Búj, Kó- taj, Tyuködon kettőt, Új­kenéz, Tiszatelek, Kocsord, Tiszakóród — amelyek megoldják a községek köz­lekedési gondjait. B. U Ahol mindenki jól járt Mii jeSeut az anyagi érdekeltség a Mátészalkai Állami Gazdaságban Az 1964-es évet adóssággal zárta a Mátészalkai Álla­tni Gazdaság. Ennek okait keresve nem lehet csak az aszályos évre hivatkozni, inkább a terrrielési feltéte­lek kihasználatlanságára, a vezetés és szakirányítás eléglel éhségére, az anyagi érdekeltség ösztönző hatá­sának ' elhanyagolására. Ez év elején személyileg változott: a szakvezetés. Nyilván kevés ez az idő, hogy általános! thatóan mér­jük a gazdálkodásban tör­tént változásokat. Nem le- hét például pözitívan érté­kelni a növénytermesztést, mert a gazdaság földterüle­tének nagyrésze. az Ecsedi- lápon víz alatt volt. A kér- tészetben is tizedelt az idő­járás. Marad az állatte­nyésztés. Énnek a vizsgála­ta annál is inkább jogos, riiert a gazdáság legfőbb profilja a hústerftielés, ezeri- belül is a hízott sertés elő­állítása. Ez a rendszer már ösztönöz A gazdaság évi termelési tervé állattenyésztésben 22 millió 600 ezer forint, eb­ből- 20 milliós termelési ér­tékkel a sertéshús szere­pel. Tavaly ebben az ága­zatban 7 millió forintos vesztesége volt a gazdaság­nak. Idén túlteljesítik a tervet. Ami izgató kérdés: miként történhetett az ug­rásszerű változás, javulás, mi volt a gyors fejlődés mozgatója? A 11 ezer 200 mázsa ser­téshús előállításához az alapanyagot 840 anyakoca biztosítja a gazdaságnak. 1964-ben az ellető kanászok darabbérben dolgoztak, — a kocák száma szerint — és ez semmiképpen sem ösztönözte őket abban, hogy minél nagyobb számban, súlyban neveljék fel a ma- lacokat, javítsák a szapo­rulati átlagot. Idén a bére­zést már a hozamra álla­pították meg, ehhez kiegé- szításként prémium járult. Prémiumként — köcaföl- kánként, egy-égv fialás után — a 7,5 fialási átlag- nál egyet* 8-ná] kettőt. 8 és 9 között hármat, 9-en felül 4 malacot kaptak az ellető kanászok. Ez a bére- ’ zési rtiód mát- ösztönözte a gondozókat, hogy minél jobb eredményeket érjenek él, hiszen ettől függ kere­setük növekedésé, csőkké- nése. A bérezésben történt változás helyességét sokat- rnóndóah igazolja, hogy ta- valy 6,6 volt a fialási átlag, idén már 7,9-es, Á gazdaság­nak eS közel ezer többlet- rftálácot jelentett. A dolgo­zók jövedelme viszont át­lagosan havi 200 forinttal nőtt. Egy kiló hús 4 forinttal kevesebb Ugyanúgy mint a fiazta- tóban, a hizlaldában is bé­rezési reforrhót hajtottál? a bban az időben, ami- kor termelőszövetke­zetünk először ka­pott üdülési beutalót, a ve­zetőség, napokig törte a fejét, kit érdemesítsen rá. Hósz- szas vita után megszületett az elhatározás: utazzék Hé­vízre S. Balogh Antal. Meg­szolgálta a jutalmat, s bi­zonyára kívánja is öreg csontja a meleg vizet — néki dukál. Maga az elnök vitte a jó hírt. S. Balogh Antalt fejes közben találta az istálló­ban. — Mondja, Antal bátyám — kezdte ünnepélyesén az élnök — volt. már nyaralni? S. Balogh fülé mellett találat nélkül suhant el a kérdés. — Micsoda, Janikám? — Azt kérdeztem: volt­e már nyaralni? — Nyátaim, azt kérdez­ted? A harmincas éöékbéh nem is egyszer. Dunántú­lon, meg Békésben, részes aratóként... — Ej, ej — dörgött áz el­nök: — Komolyan beszélek. Igazi nyaraláson, amikor csak evett, ivott, meg a lábát lóbálta. S. Balogh nem válaszolt. Hanem az elnök nem hagyta annyiban a dolgot. — Jól van hát — mond­ta. — Készüljön fel, a hét végén Utazik Hévízre. — Mit csinálok én? — Utazik. Hévízre. En-e? Oszt a nyaraidnak! — Nyaralni. Itt a beuta­lója, fogja! — Egy zöld cé­dulát nyomott äz elnök az öreg kezébe. — Mondjad már, mi a nehézséget csináljak én ez­zel a behívóval? — ördögöt behibó! Be­utaló! — ráncolta homlokát az elnök. — Felmutatja az üdülőben, kap érte szobát, meg kosztöt. Eszik, meg al­szik, ennyi az egész. — De hát mégis, hogy képzeled?... A legnagyobb dologidőben? Meg ki segéd­kezik a Szegfűnek, ha bor­jazik, már talán a jövő hétén... 'Pucdtjávat teregette az érveket, hogy így, meg úgy, ttz elnök azonban mind­egyikre tudott koritrát. — Elszoktam én már a katonásdilól, né paranCsöl- gássandk nekem!-------—---------------------------------| — Ugyan, ki parancsol­gatna! — csapott az asz­talra az elnök. — Azt teszi, amit akar. .— Pipázhatok a szobá­ban? — Pipázhat. — A kapun is kienged­nek, ha én úgy akarom? — Persze. — Ném bánöm, na — nyugtázva megnyugodva, — Hanem egyetlen, csak egyetlen kérésem Volna. Azt mondód, mindent le­hetek, amit akarok. Hát én azt akarom, járd ki né­kem, kedves Janikám. hogy egyszer, csak egyetlenegy­szer adjanak eltávozást. Hogy hazalátogassak. Mert tudod, mégis csak aggódom a Szegfűért. Meg, na, igaz, tudom én még kalonako- romból, mit jelent a „kon- dérkoszt" mellett a kis jó hazai. Csala László ! végre ez évben. Amíg ta­valy csak kismértékben voltak érdekelve a dolgozók a termelés gazdaságossá té­telében, idén már mindent erre alapoztak. A gondozók a sertésre ráhízlalt súly után kapják a fizetést ah­hoz kötve, hogy a súlygya- rapodást meílhyl abrakta- karmányból biztosítják. A felhasznált abraktakar­mányra, s at ezután járó fizetésre 5 kategóriát álla­pítottak meg. • Ha az egy kilogramm súlygyarapodás 4,5 kilogramm abrak . fel- használással történik, úgy 90 fillért, ha 5.5 kilogramm felett, akkor 50 fillért kap a dolgozó. A felhasznált abraktakarmáhy jelenlég a középarányos, 4,7 kg. ez­után az átlagdotáeió 70 fil­léres. A progresszív bérezés gazdaságossági eredménye, hogy a gazdaság tavaly egy kilogramm Hízósertést 16,29 főrültért átütött elő, idén már 12,13 forintért. De nem­csak a gazdaság járt jól, jól jártak a dolgozók is, átlagkeresetük havi 400 fo­rinttal nőtt. A Mátészalkai Állami Gazdaságban a he­lyes és ösztönző bérezési rendszer kialakításával egy- időben szervezési intézke­déseket is hajtottak végre. Tavaly általánosságban a nägyfalkäs tartást és a vi- zesdarás etetést alkalmaz­ták. Idén áttértek a kisfal- kás, önetetős módszerre. Az új termelési mód szintén jelentős szerepet játszott a dolgozók bérezésében, az anyagi érdekeltségben és nem utolsó sorban a terme­lés gazdaságossá tételében. Az új módszerrel javult a dolgozók munkájának ter­melékenysége. növekedett a bér és több lett az előállí­tott hús mennyisége is. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az új módszer­rel a sertések hízlalési ide­je a tavalyinál két hónap­pal lett rövidebb. Lehet kiváló eredményi elérni , . . A mátészalkai gazdaság példája igazolja, lehet ki­váló eredményeket elérni, de csakis abban az esetben, ha helyesen alkalmazzák az anyagi érdekeltség elvét és a munkabérek nagyobb hányadát a hozamok meny- nyiségétől és minőségétől függően állapítják meg. Seres Era® c4. beutaLá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom