Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM ARA: 50 fülér 1965 DECEMBER IC. FENTEK A Minisztertanács ülése I IVa|>ivenden : a szőlőtermesztés, Budapest népességének alaknlása és a földalatti építése A kormány Tájékoztatá­si Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. Meg­hallgatta és tudomásul vet­te az egészségügyi minisz­ternek a szocialista orszá­gok egészségügyi miniszte­rei berlini értekezletéről és a nehézipari miniszternek kubai útjáról fizóló beszá­molóját. A kormány megvitatta és elfogadta a közlekedés- és postaügyi miniszternek és a Fővárosi Tanács VB elnöké­nek jelentését a budapesti földalatti gyorsvasét mun­kálatai menetéről. Ezután a kormány megtárgyalta és elfogadta a Fővárosi Tanács V B elnökének ismertetőjét a budapesti lakosság szamá­nak alakulásáról. Az Országos Tervhivatal elnöke ismertette, milyen irányelvek alapján javasol­jak a harmadik ötéves terv­időszakában fejleszteni a szőlőtermesztést és feldol­gozást, a bor tárolását é» forgalmazását. A kormány az előterjesztést elfogadta. A Minisztertanács tanács­szervek osztályának vezető­je a fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanácsok vb elnökeinek november 26-i értekezletéről tájékoz­tatta a kormányt. A Minisztertanács meg­tárgyalta a saját, valamint 9 Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság 1966. első fél évi munkatervét. Az Országos Tervhivatal­nak a szőlőtermesztés és feldolgozás, a bortárolás és forgalmazás fejlesztéséről benyújtott előterjesztése a bevezető részben utal arra, hogy a második ötéves terv időszakában 82 ezer kh sző­lőt telepítettek. A követke­ző öt évben ezek termőre fordulnak és jelentősen nö­velik a szőlő és borterme­lést. Emellett a meglévő szőlőterületek termése is tovább növekszik a fokoza­tos rekonstrukció, a jobb agrotechnika és a tápanyag utánpótlásának növelése ré­vén. Jelentős minőségi vál­tozással is számolni lehet, miután a fiatal, nagyüze- mileg művelhető és nagy termőképességű szőlők ará­nya növekszik. E tények és a lehetőségek számbavétele alapján a har­madik ötéves terv időszaká­ban nem szükséges a szőlő termőterületét lényegesen növelni. Tovább kell foly­tatni a kiöregedett szőlők kivágását és helyükre r ú;i szőlők telepítését. A máso­dik ötéves terv folyamán végrehajtott telepítések ter­mőre fordulása és a re­konstrukciók eredménye­ként a termő szőlők terüle­te 1970-ben mintegy 50 ezer kh-val nagyobb lesz a jelen­leginél. Az előterjesztés a szőlő- ültetvények gazdaságos üzemelése, az előirányzott szőlő- és bortermés feldől gozása és tárolása céljából a következő ötéves tervben mintegy 5 milliárd forint összegű beruházás biztosí­tását javasolja. Ebből az összegből jelen­tős részt kell összpontosíta­ni a megelőző öt esztendő­ben telepített és termőre forduló szőlők járulékos be­ruházásaira. Biztosítani kell a szőlőültetvények felneve­léséhez és üzemeléséhez közvetlenül szükséges esz­közöket és berendezéseket (növényvédelmi berendezé­sek, csomagolószínek, stb.), valamint a szőlő feldolgo­zásához és tárolásához szükséges kapacitásokat. A fejlesztésre előirányzott összegek egy részéből a már meglévő kapacitásokat gazdaságos üzemnagyságúra kell kiépíteni. Az előterjesztés hangsú­lyozza: a beruházások leg­gazdaságosabb megvalósítá­sa érdekében biztosítani kell az- illetékes szervek jó együttműködését. A Minisztertanács az élő­terjesztésben javasolt beru­házási (feszeget és irányel­veket jóváhagyta és utasí­totta az érdekelt miniszté­riumokat és szerveket, hogy a fejlesztéshez szükséges műszaki terveket, valamint a megvalósításhoz szüksé­ges építőkapacitást és anyagokat, csomagolóeszkö­zöket, gépeket a szükséges ütemben biztosítsák. Az említett intézkedések mellett a kormány tovább­ra is szükségesnek tartja és támogatja a háztáji gazdaságok és a szakszövet­kezetek termelési, feldolgo­zási és tárolási tevékenysé­gét. ★ Az 1980-ban tartott nép- számláláskor Budapest la­kossága 1 864 600 volt, azóta 1 935 400-ra növekedett. Az emelkedés egyedüli forrása a ..bevándorlási többlet”, hiszen a természetes sza­porodás mutatószáma a fő­városban az említett idő­szakban negatív előjelű volt. 1960-ban kerek szám­ban 42 ezren telepedtek le a fővárosban. A kormány néhány évvel ezelőtt intéz­kedett, hogy ez az egészség­telennek minősíthető növe­kedés ne folytatódjék. En­nek eredményeként a Bu­dapestre irányuló vándor­lás évről évre csökken, 1964-ben mintegy 18 ezer volt, A születések alacsony szá­ma és egyidejűleg az átla­gos élettartam emelkedése azzal járt, hogy a gyerme­kek részaránya egyre ki­sebb, ezzel szemben a munkaképes korúaké, kü­lönösen pedig az idősebbeké egyre nagyobb. Budapest környékén a népesség növekedésének üteme meghaladja a főváro­sét. A budapesti munkaképes férfiak foglalkoztatási ará­nya néhány tized híján 100 százalék, a nőké is több mint 90 százalék. Ez lénye­gileg a teljes foglalkozta­tottságot jelenti. 1960-tól 1965-ig 140 ezerről mintegy; 170 ezerre nőtt a vidékről bejárók — az úgynevezett ingázók — száma. Rajtuk kívül több tízezer vidéki munkás lakik hétközben ideiglenesen Budapesten, többnyire munkásszálláson. A bevándorlás — csökke­nő tendenciája mellett is — növeli a főváros zsúfolt­ságát, a lakás-, közmű-, közlekedés, egészségügyi- és szociális ellátási problé­mákét. Az Országos Tervhivatal már a második ötéves terv kidolgozása során is figye­lemmel volt arra, hogy a fővárosi munkahelyek szá­mának növelését korlátozni kell. Az előterjesztés most még nyomatékosabban hangsúlyozza: el kell érni, hogy a fővárosban a Kö­vetkező 15 év folyamán sorra kerülő minden fej­lesztés — az ipar rekonst­rukciós jellegű korszerűsí­tése is — munkamegtakarí­tással, illetve a lehető leg­kisebb létszámemelkedéssel járjon. Ennek érdekében mindenekelőtt a munka ter­melékenységének növelését, á műszaki fejlesztés haté­konyságát kell biztosítani. Nemcsak az iparban, de minden olyan területen is, amely nincs közvetlen kap­csolatban a fővárosi lakos­ság ellátásával, tovább kell folytatni a munkahelyek számának — tervgazdálko­dási eszközökkel történő — korlátozását. A kormány felhívta az Országos Tervhivatal elnö­két, az érdekelt minisztere­ket és országos hatáskörű szervek vezetőit: Budapes­ten csak olyan — termelé­kenységet növelő, korszerű­sítő beruházásokat valósítsa­nak meg. amelyek nem jár­nák a munkaerőszükséglet növekedésével, a kormány előző határozatának megfe­lelően folytassák az előírt ütemben az erre kijelölt üzemek kitelepítését; a vi­déki üzemekben bővítsék a termelési profilt és növeljék a műszakok számát. A Minisztertanács 1963- ban határozatot hozott ar­ra, hogy folytatni kell a budapesti földalatti gyors­vasút építését, s úgy intéz­kedett, hogy a kelet—nyugati irányban a Fehér út és a Deák tér közötti szakaszt 1970-ben, a teljes vonalat pedig 1973-ban üzembe kell helyezni. Egyben azt is ki­mondta. hogy a munkálatok menetéről a közlekedés- és postaügyi miniszter és a Fővárosi Tanács VB elnöke tegyen jelentést a kor­mánynak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa megbél jegzi az USA vietnami agresszióját Gromiko válasza az interpellációkra ségessé teszi, népünk be­nyújtja a számlát.'* Az európai határokkal kapcsolatban ezt mondot­ta: „a Szovjetunió és sok más európai ország' nem hajlandó attól függővé ten­ni biztonságát, hogy az NSZK kormánya elégedett-e vagy sem a második világ­háború eredményeivel.” — A szocialista orszá­gok bármelyikének hatá­rai elleni támadási a Szovjetunió a saját ha­tárai elleni támadásnak tekinti „az összes ebből adódó következtetések­kel" —- jelentette ki Gromiko. A szovjet külügyminisz­ter a továbbiakban rámuta­tott: az NSZK igyekszik megtorpedózni az atomfegy­verek elterjedésének meg­akadályozásáról szóló szer­ződést, s „vannak körök amelyek lépésről lépésre engednek az NSZK követe­léseinek.” — Az Egyesült Államok­nak világos választ kell ad­nia — hangsúlyozta, — mert a Bundeswehr atom­fegyverekhez juttatása és az atomfegyverek elterjedé­sének megakadályozása nem egyeztethető össze egymás­sal. Az NSZK kormányának nyugat-berlini provokációi­ra kitérve Gromiko kijelen­tette : — Minden olyan kísérlet, amely ennek a városnak az NSZK-ba történő beolvasz­tására irányul, megfelelő visszavágásban fog részesül, ni. An^rej Gromiko végül azt mondta, a szovjet nép jól tudja, hogy NyugatNémetor- szágban nem kizárólag hétpróbás militaristák és revansra vágyó elemek élnek. — Nyugat-Nemélorszog- ban vannak emberek, akik nem hajtottak fejet a fasiz­mus előtt, akik bátran harcol­nak a szabadságért. Ök tudják, hogy élnek a né­met munkásosztály dicső hagyományai — jelentette ki. A szovjet külügyminisz­ter beszédét a Legfelső Ta­nács képviselői, valamint az ülésteremben nagy számban megjelent diplo­maták es külföldi tudósítók elénk érdeklődéssel hall- gatták. A beszéd után több kül­politikai tárgyú hozzászólás következett, majd a Legfel­ső Tanács határozatban hagyta jóvá a szovjet kor­mány politikáját az inter­pellációkban és Gromiko külügyminiszter beszédeben érintett kérdésekben. A szovjet parlament ülés­szakán külön nyilatkozatot fogadtak el Vietnam kér­désében. Mint a nyilatkozat meg­állapítja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa „határozottan elítéli a dél-vietnami fegyveres intervenciót és a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen végrehajtott agressziót. Mindezekért a cselekmé­nyekért teljes mérték­ben az Egyesült Államo­kat terheli a felelősség” — hangzik a nyilatkozat. A képviselők egyhangú­lag jóváhagyták a szovjet kormány Vietnammal kap­csolatos politikáját és gya­korlati intézkedéseit. A Legfelső Tanács felszó­lította a világ parlamentjeit és kormányait, hogy moz­dítsák elő az Egyesült Ál­lamok vietnami agresszió­jának megszüntetését. Változások a szovjet kormányban Nyiliolaj Podgornij a Legfelső Tanács elnöke Andre.) Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön délután a Legfelső Tanács két házának együttes ülé­sén egyórás, külpolitikai tárgyú beszédet mondott, amely tartalmában és jelen­tőségében túlnőtt aijoknak az interpellációknak a megválaszolásán, amelyek­nek előterjesztésére a szov­jet alkotmány 71. cikke ha­talmazza fel a képviselő­ket. Az első interpelláció az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakára és ott előter­jesztett szovjet'- , javaslatok fogadtatására vonatkozott. A szovjet külügyminiszter vá­laszában rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet éleződése, amely az Egyesült Államok viet­nami agressziójának kö- etkezménye. rányomta bélyegét a 20. ülésszak egész munkájára. Hozzáfűzte. hogy Európa Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika országainak túlnyomó többsége elítéli az Egyesült Államok indokínai magatar­tását. — New York-ban több­ször találkoztunk az Esé­sűit Államok képviselőivé! — jelentette ki Gromiko — és velük is közöltük, hogy a Szovjetunió továbbra is következetesen támogatja azt a rendezési programot, amelyet a VDK az Ismert négy pontban előterjesztett. Ismeretes, hogy a Szov­jetunió az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán két fon. tos határozati javaslatot nyújtott be az atomfegyve­rek elterjedésének megaka­dályozásáról, illetve a más államok belügyeibe való be nem avatkozásról. A szovjet külügyminiszter az ázsiai, afrikai és latin­amerikai országok jövő ja­nuárban esedékes havannai szolidaritási értekezletét, amely az első a maga nemében, az antitmperi- alista és antikolonialista erők széles képviseleten alapuló fontos fórumá­nak nevezte, ahol a Szo- jetunió, mint a találko­zó részvevője, mindent megtesz, hogy erősítse a békeharc és a nemzeti felszabadításért folyó harc frontját. Andrej Gromiko beszédé­nek második- felében a nyu­gatnémet kormányprogram­ra vonatkozó interpelláció­ra válaszolt és itt lényegé­ben négy kérdést érintett: a német békeszerződés kér­dését, az európai határok kérdését, a nyugatnémet atomfegyverkezési törekvé. seket és Nyugat-Berlin kérdését. — Nyugat-Németország- nak még kifizetetlen adós­sága van a népekkel, min­denekelőtt a Szovjetunió népével szemben — mon­dotta a német békeszerző­désre utalva, majd hozzá­fűzte, hogy „ha azok politikai rövidlátása, akik a politi­kát Nyugat-Németország- ban meghatározzák, szük­A Szovjetunió Legfelső Tanácsa csütörtökön hozott törvényeinek megfelelően változásokra kerül sor a Szovjetunió minisztertaná­csának összetételében. Ezen­túl a Szovjetunió Népi El­lenőrzési Bizottságának el­nöke, a Szakmai és Műszaki Oktatási Állami Bizottság elnöke és mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó fő­hatóság elnöke is a kor­mány tagja. Ugyanakkor a Rádió és Televízió Bizott­ságnak, a Filmművészeti Állami Bizottságnak, a Saj­tóügyek Állami Bizottságá­nak és a Külföldi Kulturá­lis kapcsolatok Állami Bi­zottságának elnöke nem tag­ja ezentúl a Szovjetunió minis:* ertanácsának. Megszüntették azokat a miniszteri tisztségeket is, amelyeket olyan vezetők részére létesítettek, akik irányítása alá nem lakoz­nak minisztériumok. Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának csütörtöki ülésén felszólalva, kérte, hogy mentsék fel a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségé­nek elnöki tisztségétől. A Legfelső Tanács telje­sítette Mikojan kérését. A Legfelső Tanács Nyiko- laj Podgornijt megválasz­totta a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa elnökségének elnökévé. Ezzel a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának üléssza­ka befejezte munkáját. Az ülésszakon törvényerőre emelték az 1966 évi nép­gazdaságfejlesztési állami tervet, továbbá az 196tí- ra szóló állami költségvetést Határozatot fogadtak el a szovjet kormány külpoliti­kájáról, nyilatkozatban ítél­ték el az Egyesült Államok vietnami agresszióját. VILÁG proletárjai, egyesüljeTth,

Next

/
Oldalképek
Tartalom