Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

Léderer Frigyes, az MTI tudósítója jelenti: Az alkotmánytanács elnöke hétfőn hajnali három óra­kor kihirdette a francia elnökválasztás eredményét. Esze­rint De Gaulle-t a szavazatok 54,6 százalékával újabb hét évre megválasztották a köztársaság elnökévé. Ellenfele Francois Mitterrand a szavazatok 45,4 százalékát kapta meg. Számszerűen 12 868 661 szavazat esett De Gaulle-ra, 10 586150 pedig Mittcrrandra. A választáson a szavazójogo­sultak 84 százaléka vett részt, a szavazatok 2,5 százaléka érvénytelen volt. Az eredmény még nem végleges, mert nem tartalmazza a gyarmati területek többségének ada­tait, ezek azonban már csak néhány ezrelékkel módosít­hatják a százalékos arányt. Külpolitikai hírmagyarázónk írja: Kekkonérc Moszkvába érkezeit De Gaulle tábornok meg­nyerte a köztársasági elnök- választás csatáját. Sikere azonban korántsem a régi méretű, sok francia sze­rint: pyrrhusi győzelmet aratott csupán. Tekintélye megfogyatkozott a választási erőpróbán. Messze már 1958, amikor az V. köztár­saság alkotmányát a való­jában az ő személyére szóló népszavazáson minden tíz francia szavazó közül nyolc­nak az „igene” fogadta és fogadta el. A december 19-i szavazási eredmény jelzéssel szolgál: nagy-nagy politikai harc várható Franciaországban akkor amikor De Gaulle visszavonul majd. Az elnök már 76. esztendejében van, sokan úgy vélik Párizsban, hogy nem tölti ki mandá­tumának mind a hét évét. Az elnökválasztás első ta­nulsága, hogy agaulleizmus visszaesőben van. Egyedül De Gaulle személye tartja össze a gaulleista tábort, általános a vélemény, hogy más jelölt, például Pompi­dou, a jelenlegi miniszter- elnök, alulmaradt volna Mitterrand-nal, a baloldal egységes jelöltjével szem­ben. Meglehet, hogy a de­cember 5-i és 19-i számok és arányok arra késztetik De Gaulle-t és híveit, hogy módosítsák politikájukat. A tájékoztatásügyi miniszter vasárnap éjjel már arról beszélt: több figyelmet szen­telnek a szociális kérdések­nek. Párizsban azt rebesge­tik, kormányátalakítás lesz az elnökválasztás kimenete­lének első következménye. Valószínűnek tartják azt is, hogy a francia kormány a Közös Piaccal kapcsolatos magatartását felülvizsgálja majd, hiszen az elnökválasz­tási kampányban sok bírá­lat érte De Gaulle külpo­litikáját is. Az elnökválasz­tás nagy tanulsága elsősor­ban mégis a baloldalnak szól: a francia dolgozók, a kisemberek kézzel fogható bizonyságát láthatták annak, mekkora erő az országban a baloldal, ha egységes. Egész sor megyében Mitter­rand messze megelőzte a szavazatok számában De Gaulle tábornokot, a „jako­binus” vidékek, a párizsi „vörös övezet” városai mind a baloldal közös jelöltjét választották. Több mint 10 és fél millió szavazat! Olyan eredmény ez, amely a jövő szempontjából ígé­retes: ha egyszer törvényho­zási választásokon is ennyi szavazatot gyűjthet össze a baloldal, a megosztott jobboldallal szemben hatá­sosan léphet fel! Az elnökválasztási csatá­ban kiderült, hogy ma még inkább megoszlanak a jobb­oldal a baloldal erőit pedig összefogásra segítette a Francia Kommunista Párt szövetségi politikája. A gyakorlatban valósult mega jelszó: azt keressük, ami összeköt, ne azt, ami el­választ. Es több évtizedes szétforgácsoltság után a baloldal erői újra egységbe kovácsolódtak. Ez az ered­mény bevonul a francia tör­ténelembe, követendő, meg- ismétlendő példának szol­gál a várható nagy politikai harcokban. Amikor a gaulleizmust felváltó új politika meghatározásáról lesz szó, — néhány év után pedig ez a kérdés valóban fel fog merülni: milyen le­gyen a gaulleista ötödik köztársaság helyébe lépő új hatodik köztársaság? Moszkva (MTI): Urho Kekkonen finn köz- társasági elnök hétfőn reg­gel a szovjet kormány meg­hívására néhány napos nem hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett. Vasárnap es­te Kekkonen rövid időre Moszkva (TASZSZ) Moszkvában szovjet—algé­riai közös közleményt adtak ki abból az alkalomból, hogy Huari Bumedin, az algériai forradalmi tanács és minisz­tertanács elnöke december 13—18 között látogatást tett a Szovjetunióban. A közlemény megállapít­ja, hogy a két ország kap­csolatai megfelelnek a két nép alapvető érdekeinek. Al­gériai részről hangsúlyozták, hogy a gyarmatosítás és az imperializmus ellen küzdő népek állandóan érzik a Szovjetunió testvéri támoga­tását. A szovjet fél megelé­gedéssel fogadta az algériai vezetőknek azt a kijelenté­sét, hogy országukat a jö­vőben is a nemzeti függet­lenség megerősítésének és a megszakította útját Lenin- grádban, a finn köztársasági elnök mostani nem hivatalos látogatása módot ad kötet­len eszmecserére a finn— szovjet viszonyról, valamint nemzetközi politikai kérdé­sekről. szocializmus építésének út­ján akarják vezetni és biz­tosította őket arról, hogy megérti az algériai forrada­lom célkitűzéseit. A két ország képviselői megállapodtak azokban az intézkedésekben, amelyekre a már eddig megkötött két­oldalú megállapodások tel­jesítéséhez van szükség, egyben nagy jelentőséget tu­lajdonítottak az együttmű­ködés és a kölcsönösen elő­nyös kereskedelem további bővítésének. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy a két kormány a nemzetközi helyzet megvita­tott kérdéseiben azonos vagy közelálló nézeteket vall ma­gáénak. A szovjet vezetők elfogad­ták Huari Bumedin meghí­vását, hogy látogassanak el Algériába. nincsenek és sohasem léte­sítenek aknazárat Nyugat- Németországban. Tizenkét hónappal később azonban ismét időszerűvé váltak ezek a tervek — ír­ja a lap —, s rámutat: Lem- nitzer NATO főparancsnok javaslatára McNamara had­ügyminiszter elrendelte, hogy ezer atomaknát szállít­sanak az NSZK-ba. Ezeket az atomaknákat — a Trett- ner-tervnek megfelelően — „fenyegető háborús veszély esetén” stratégiailag fontos utak, hidak, sőt egész völgy­katlanok aláaknázására használnák. Az ezer atom- aknazár már karácsony előtt megérkezett Nyugat-Német- országba és azokat az ame­rikai haderők bunkeréiben tárolják — közli a Spiegel. rakéták röppentek a ma­gasba. — Állj! — sziszegi a né­met, bár mind a hárman már amúgyis a nedves földön hasalnak. Megint süvítenek az aknák, de most a másik oldalon. Űj- ból felötlik a kérdés: hol vannak a mieink, hol van az ellenség? A német gyorstüzelő pisz­tolyának agyával dúrván hátbavágja az ifjút, és a három ember ismét útnak indul. Megint hallgatnak. Ugyanis mindegyikük csak néhány szót tud a másik nyelvén és mindegyikük el van foglalva a maga gondo­latával. Az őrvezető átkoz­za a vaksötétséget, Orosz­országot, a végtelen orosz erdőket és mezőket, az oroszokat, akik makacsul ragaszkodnak ezekhez az erdőkhöz és mezőkhöz; át­kozza a hadnagy urat is, aki küldte őt, hogy vigye el ezt a partizánt a törzs­parancsnokságra... A katona pedig ez alatt Erzsikéjével beszélget. Er­zsiké bizonyára nyugtala­nul alszik ezen az éjsza­kán, s magához szorítja a kis ötéves Karcsit. Vajon nem felejtette el édesapját, Jánost? De mi ez? János káromkodik egyet, aztán lassan feláll a pocsolyából. — Mi történt? — kérdi indulatosan az őrvezető. Magyarázni nincs mit, s MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij és Alekszej Koszigin a szovjet nép nevé­ben forrón üdvözölte Dél- Vietnam népét a Nemzeti Felszabadítási Front meg­alakulásának 5. évfordulója alkalmából. BECS: Az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottsága kö­zölte, hogy Bécsben tanács­koztak az európai tőkés or­szágokban működő kom­munista pártok képviselői. E tanácskozáson előkészí­tették a szóban forgó pár­tok újabb értekezletét, amelyre 1966-ban kerül sor. Ezen az értekezleten azzal a kérdéssel folalkoznak majd, milyen időszerű ta­pasztalatok és milyen le­hetőségek mutatkoznak a munkásosztály és a demok­ratikus erők egyesítésére a monopoltőke elleni harcban. RANGOON: Sasztri indiai miniszterel­nök háromnapos látogatásra Rangoonba érkezett. A mi­niszterelnöknek ez az első hivatalos útja Burmában. NEW YORK: Hasluck ausztrál külügy­miniszter hétfőn Singa- pooreba érkezett, hogy a kormány vezetőivel tár­gyalásokat folytasson a dél­kelet-ázsiai helyzetről. TOKIO: Hétfőn megnyílt a japán parlament soron lévő ülés­szaka, amely 150 napig tart. BOGOTA: A kolumbiai Marqueta- liában újabb összetűzésekre került sor a paraszti par­tizánalakulatok és a kor­mánycsapatok között. A je­lentések szerint mindkét fél halottákat és sebesülte­ket vesztett. BUKAREST: A román államtanács tör­vényerejű rendeletet adott ki: az eddigi közlekedésügyi és távközlési minisztérium helyett három új miniszté­riumot létesített. Az új tárcák tulajdonosai: vasút­ügyi miniszter Dumitru Si- mulescu; gépkocsi-, hajózá­si és légiszállítási miniszter Ion Baicu; posta- és táv­közlésügyi miniszter Mihai Balanescu. SANTO-DOMINGO: Dominikában vasárnap is­mét fegyveres összetűzések­re került sor. Santlagóban, a szigetország második leg­nagyobb városában a légi­erő katonái két ízben is megtámadták Caamano ez­redest, a volt alkotmányos kormány elnökét és híveit. Az összecsapásnak több ha­lálos és sebesült áldozata van. folytatják útjukat. Háta mögött cuppog a vattaka­bátos ifjú csizmája és az őrvezetö nehéz bakancsa. János azonban nem hall­ja. ö most a saját ud­varán jár. Megdőlt a kerí­tés. Beázik a pajta. Ott pe­dig, ahol kis tehene állott, patkányok szaladgálnak. Hej, de szívesen aludna most ott, hogy vinné el az ördög ezt a partizánt és a karvaly orrú őrvezető. De jó lenne né­hány napig otthon lenni, a faluban! A háború azon­ban háború. És Jánosnak nincs más mit tennie, mint várnia, amig befejeződik. Ö most katona, a katoná­nak pedig teljesíteni kell a parancsokat. Elgémberedett összekötött keze, nyilai a háta, sa­jog megsebesült válla, Iván azonban összeszorított fo­gakkal követi a katonát Csak egy korty vizet sze­retne. Vajon adnak? S ha adnak is, vajon csillapíthat- ja-e saomját az a víz, amit az ellenségtől kap? Megállt az eső, de az éjszaka ki­robbant harc még hama­rabb csendesedett el. Bi­zonyára nemsokára itt a reggel. Kár! Iván már az út elején észrevette, hogy kísérői eltévedtek és rossz utón haladnak. Remélte, hátha partizántársaiba üt­köznek, és akkor... De mi­Fehér zsoldosok érkeztek [-Rhodesiába Volt nácik a „rendcsinálók** élén A bonni Bild Am Sonntag cikke szerint azok a fehér zsoldosok, akik egykor Kon­góban megszilárdították Csőmbe helyzetét, polgári ruhában egymás után ér­keznek Dél-Rhodesiába. Ve­zetőik németek, s élükön a hírhedt Siegfried Müller, a náci Wehrmacht obsitosa áll. A hetilap tudósítója kö­zelebbről meg nem jelölt helyen interjút készített Müllerrel, aki elmondotta, hogy a fehér zsoldosok havi 2300-tól 3600 márkáig terjedő fizetést kapnak, illetve ennek megfele­lőjét fontban. Müller „őrnagy” elmondot­ta, hogy szerinte nem rob­ban ki nyílt háború Dél- Rhodesia és Anglia között, de „fennáll annak veszé­lye, hogy a rhodesiai afri­kaiak és más afrikai or­szágokból érkező nacionalis­ták szabotázs-háborút kez­deményeznek”. Cledwyn Hughes nernzet- köziségi ügyekkel foglalko­zó angol államminiszter négynapos zambiai látogatá­sa befejeztével hétfőn visz- szaérkezett Londonba. A Hughes vezette delegáció tárgyalásairól kiadott köz­leményben angol részről nagy han­gon meghirdették, hogy Nagy-Britannia „eltö­kélt szándéka a rhode­siai lázadó rendszer le­hető leghamarabb tör­ténő szétzúzása”. Hughes Londonban azzal kérkedett, hogy a Dél-Rho- desia ellen bevezetett szank­ciók „rettenetes gazdasági bajokat” okoztak a Smith- rendszernek. Kapwepwe zambiai kül­ügyminiszter és Wina pénz­ügyminiszter hétfőn délelőtt Londonba érkezett, Kapwepwe a repülőté­ren kijelentette, hogy a rhodesiai válság kato­nai erővel történő meg­oldása már elkerülhe­tetlen: „azért jöttünk, hogy közöljük az angol kormánnyal, hogy a helyzet sokkal súlyo­sabb, mint volt”. A MEN .értesülése szerint az Afrikai Egység Szervezet­nek a dél-rhodesiai válság­gal foglalkozó öthatalmi bi­zottsága januárban ül össze, s az időpontot az érintett országok (az EAK, Kenya, Tanzania, Zambia és Nigé­ria) külügyminiszterei a ké­sőbbiekben egyeztetik. A bizottság az eredeti tervek szerint szombaton kezdett volna munkához, de egyes részvevők a tanácskozás elhalasztását javasolták. Indonéziai, jelentés Djakarta, (MTI): A. J. Mokoginta vezérőr­nagy Szumátra szigetének katonai parancsnoka kije­lentette, hogy „az Indonéz v Kommunista Pártot egy­szer s mindenkorra fel kell számolni”. Ugyancsak az Antara hírügynökség idézi. A. Da- namihardja őrnagyot, Jáva nyomozó- és vallató cso­portja vezetőjét, aki kije­lentette, hogy Jáva nyugati részén több mint 10 500 személyt tartóztattak le a puccsban való részvétel gya- t nújával. Danamihardja el­mondta, hogy a letartózta­tottak közül 9 830-an az IKP és tagszervezeteinek tagjai, míg a többiek pol­gári kormánytisztviselők. Bandungból, Nyugat-Jáva legfontosabb városából több mint száz üzletember le­tartóztatásáról ad hírt az Antara. A letartóztatáso­kat azzal indokolták, hogy a kereskedők a rúpia múlt heti devalvációja után be­zárták üzleteiket. A kínai rádió egy vasár­napi adása szerint decem­ber 10-én többszáz kínait gyilkoltak meg és raboltak ki Indonézia északnyugati részén. A rádiókommentár nem közölte az áldozatok számát. A jelentés szerint a kínaiakat Medán közelében egy gyűlés után támadták meg. " A rádiókommentár bejelentette, hogy Peking szombaton eljuttatta tiltako­zását az indonéz kormány­hoz. Erhard Ámerikáhan Washington (MTI): Ludwig Erhard nyugat­német kancellár vasárnap este megérkezett az Egyesült Államokba. A Washington melletti Andrews légitá­maszponton Humphrey al- elnök és Rusk külügymi­niszter fogadta a nyugatné­met vendéget, akit útjára el­kísért Schröder külügymi­niszter és Von Hassel had­ügyminiszter is. Erhard „többlépcsős ter­vet” kíván előterjeszteni washingtoni tárgyalásain. A terv, amelynek az egyesített atomhaderő megteremtése a célja, a részvételből kizár­ná Franciaországot, s így az NSZK katonai hegemó­niáját biztosítaná Európa nyugati részén. A Spiegel leleplezése: Amerikai atomannákat szállítottak Nyigat-Németerszágba Bonn (MTI): Az amerikaiak atomakná­kat helyeznek el Nyugat- Németországban — jelenti a Spiegel. A hamburgi hetilap szerint McNamara hadügy­miniszter utasítására most megvalósítják azt a tervet, amelyet egy évvel ezelőtt Tretner altábornagy, a Bun­deswehr főfelügyelője dolgo­zott ki. Mint emlékezetes, tavaly decemberben a Frankfurter Allgemeine Zei­tung adott először hírt a Trettner-féle „atomaknazár” tervéről. E hír nagy nyug­talanságot keltett a lakosság körében, különösen a határ­menti területeken és a bon­ni hadügyminisztérium gyorsan cáfolatot adott ki, kijelentve, hogy ilyen tervek Jakov Lavrenko: Reggel Már nem remélték, hogy valaha is kikerülnek ebből a pokolból. Csak azért mentek, hogy ne álljanak egy helyben. A sötétségben hol a fáknak, hol egymás­nak ütköztek. Néha valame­lyikük meg is botlott, ele­sett. Aztán tovább cuppog­tak az őszi sárban a csiz­mák. Szerettek volna han­gosan szitkozódni, de egyi­küknek sem volt mersze, mert féltek, hogy' meghall­ják. Csak akkor tört ki belőlük a szó, amikor e csizmák cuppogását és az eső zaját elnyomta az ak­nák sűvítése, vagy a gép­fegyverek kelepelése. Ha szü­netelt a lövöldözés, mind a hárman meg-megálltak és sokáig hallgatóztak a sötétségben: a mi emberünk, vagy ellenség? Menjenek a lövöldözés irányában, vagy meneküljenek minél távo­labbra? Ilyenkor mindig egy pil­lanat alatt szertefoszlott a kifej ezhetetlen és öntudat­lan egymásra utaltság érzé­se, mely önkéntelenül lob­bant fel ilyen helyzetekben, és újabb erővel izzott fel egymás iránti gyűlöletük. Bár a baj egyaránt sújtja őket, ismét kérlelhetelen ellenségek lettek, mint az indulás előtt. Tovább ha­ladtak. Elől megint a grá­nátokkal teleaggatott kara- bélyos katona ment, mö­götte pedig egy összekötött kezű, vattakabátos, magas katona. A sor végén egy hórihorgas, cingár őrvezető haladt, derekán pisztolyt viselt. Mindegyiküknek van ne­ve, családja, hazája és élete. E koromsötétben azonban e fogalmak bonyolultsága igen lakonikus kifejezést nyert. Három katona ha­ladt: egy magyar, egy orosz és egy német. Kapcsolataik is igen világosak voltak. Kö­zülük az első és az utolsó gazdaként haladt az idegen földön, az összekötött kezű ifjú pedig idegenként, de otthonosan... Ismét süvítettek az ak­nák, ropogtak a gépfegy­verek és a géppisztolyok, Szovjet—algériai közös közlemény Ismét De Gaulle lett « köztársasági elnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom