Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-21 / 300. szám
Váll hoz lendülnek a kezek Évzáró ünnepség a nyíregyházi Soltész Mihály munkásőr zászlóajnál A városi tanács napirendjén ISiánioK az ivóvízellátás, az utcák tisztántartása Elavultak a nyíregyházi élelmiszerboltok Hétfőn ülést tartott a Nyíregyházi Városi Tanács. Napirenden szerepelt többek között a város közegészségügyi helyzete és gyógyszertárhálózatunk fejlesztésének távlati tervei. Megállapították, hogy Nyíregyháza ivóvízellátása még mindig nem kielégítő. Jelenleg 256 közhasználatú kút van, de még most is több helyen ásott kutak vizét kénytelen a lakosság fogyasztani. Hiányos a tanyabokrok és iskolák vízellátása. Felsőbadurban és a Szarvasszigeten még az iskola környékén sincs jó ivóvíz. Uj mélyfúrású kutak készültek Sóstóhegyen és Borbányán. A tavaszi nagy esőzések után több közkutat le kellett zárni, megjavítani, fertőtleníteni. A Tompa Mihály utcai, Soltész Mihály utcai és a Bocskai úti kutak szinte állandó javítás alatt állnak, a kornyék lakossága alig tud vízhez jutni. A városban a szemét és hulladékgyűjtés, elszállítás az utóbbi években javult. A Városgazdálkodási Vállalat sok utcai szemétgyűjtőt felújított, rendbehozott. Kevés viszont a KUKA így a vállalat kénytelen még most is lovaskocsikkal szállítani a szemetet. I Az utcák seprése és tisztántartása is hiányos, ritkán dolgoznak a seprőkocsik, de az utcaseprők sem képesek munkájukat a hajnali órákban elvégezni. A bujtosi szeméttelepet megszüntették. Uj lerakodóhelyet jelöltek ki Borbányán az ököritó helyén. Közegészségügyi és járványügyi szempontból szükséges lenne a szeméttelep körülkerítése. A Sóstón működő köztisztasági fürdő elavult, korszerűtlen, kis befogadóképességű. A megnövekedett igényeket nem képes kielégíteni. Már készen van a városban építendő köztisztasági fürdő kútja a Színház és a Malom utca közötti üres telken. Feltétlen szükséges lenne, hogy a kivitelezést minél előbb elkezdjék. Tüzetesen megvizsgálták a városi élelmezés-egészségügy helyzetét. Különösen a sütőüzemeket, a vendéglátóipari egységeket és az élelmiszer kiskereskedelmi boltokat. Általánosan tapasztalt hiányosság, hogy az egységek jelentős részében nincs folyóvíz, rosszak a raktározási lehetőségek a túlzsúfoltság higiéniailag sem megengedhető. Különösen szembetűnő ez az új lakótelepeknél, ahol több száz fővel nőtt a lakosság lélekszáma, a boltok viszont kicsik, korszerűtlenek. Üzemeinkben megnézték a munkaegészségügy helyzetét. Megállapították, hogy az egészségártalomnak kitett dolgozók a védőételeket és védőitalokat rendszeresen megkapják, helyenként csökkentett munkaidőben dolgoznak. Időszakos orvosi ellenőrző vizsgálatokon vesznek részt, s ha súlyosabb ártalom mutatkozik, javaslatot kapnak a munkahely változtatására. Városunkban járványos megbetegedések nem voltak. A tanácsülés napirendjén szerepelt a város gyógyszer- tárainak helyzete, távlati fejlesztésüknek lehetősége is. Gyógyszertáraink forgalma 1963-ban 16,4 millió forint volt, ez évben viszont eléri a 19 milliót. Ennek oka, hogy nőtt az SZTK igényjogosultak száma, ugyanakkor évről évre sok új gyógyszer kerül forgalomba, s az igény szintén emelkedik. Minden évben jelentős összegeket fordítanak a gyógyszertárak korszerűsítésére, berendezéseinek kicserélésére. Azonban csak a berendezéseket tudják korszerűsíteni, az alapterület bővítésére nincs lehetőség. Különösen súlyos probléma mutatkozik a Vöröshadsereg úti gyógyszertárnái, amely nagyon kicsi, raktárhelyisége úgyszólván nincs. A közeljövőben. meginduló városi szakrendelés a forgalmat itt annyira megnöveli majd, hogy az igényeket nem lesz képes kielégíteni. Komplett beruházásból az Északi Alközpontban új gyógyszertár létesül. Építkezése folyamatban van. Ez a gyógyszertár különleges feladatokat is ellát, mert itt kívánják előállítani a kórházi steriloldatokat. Elengedhetetlenül szükséges lenne valamennyi gyógyszertár kifogástalan vízzel való ellátása. A tanácsülés megvitatta a napirendi pontokat, majd határozatot fogadott el a hiányosságok megszüntetésére. nél jobban közeledett a reggel, annál valószínűtlenebbnek látta reményét... Érdekes, miért vallatták és miért verték oly kíméletesen? Bizonyára, az osztag egyik vezetőjének gondolják és a törzsparancsnokságon akarnak többet kihúzni belőle. — Állj! — kiáltotta a német. Mindannyian mozdulatlanul állottak. A hajnali homályban az erdei ösvény közelében (amelyre végre sikerült kijutniuk) egy kunyhó állott. — Gyerünk oda! — mutatott az őrvezető a kunyhó felé, magával húzta Ivánt és az egyik közeli fa mögé állott. János levette karabélyát és a kunyhó felé lopakodott. Az erdőben csend volt. Iván lopva a karvaj orrú, szőke borostás őrvezetőre pillantott, de az arcából semmit sem tudott kiolvasni. Hevesebben dobogott a szíve: hátha?... — Gyerünk ki a házból! — kiáltotta János a kunyhó ablakába és félreugrott. De senki sem válaszolt. Eltelt egy-két perc... Akkor János berúgta az ajtót és felemelkedett gránáttartó keze. Az ajtó halkan meg- csikordult és kitárult: a kunyhóban nem volt senki. Az álmatlanul eltöltött éjszaka, az embertelen fáradtság legyőzte félelmüket, annyira szerettek volna legalább egy kissé megpihenni valami száraz helyen. Egy perc múlva mind a hárman benn voltak a kunyhóban. — Rakj tüzet! — parancsolta az őrvezető Jánosnak és rámutatott a téglakemencére. János körülnézett. A lóca alatt talált néhány száraz fadarabot. A katona elővette fehérnyelű kését, gyorsan hasított néhány darab fát. Gyújtóst tett a tűzhelyre, leguggolt, tüzet rakott, s már lobogott is a tűz, barátságos meleget árasztva. — Feküdj a padlóra! — parancsolta az őrvezető Ivánnak. Gondosan összehajtott szíjat vett elő hátizsákjából, összekötötte a fogoly lábát. Azután leült a lócára, lassú mozdulatokkal szalámit, kétszersültet és egy kis csokoládét vett elő hátizsákjából. Maga elé helyezte az elemózsiát, lecsavarta kulacsának kupakját és felhajtott néhány kortyot. Ezután hozzálátott az evéshez. A lak- mározás után ugyanolyan gondosan visszatette a maradék^ élelmet a hátizsákba. János, hogy leküzdje éhségét hallgatagon nézte Ivánt. Iván szunyókált elnehezült feje meg-megráz- kódott. — Ne aludj, te orosz disznó! — ugrott fel a lócáról hirtelen az őrvezető és a fogoly arcába vágott. — Ne engedd, hogy aludjon! — parancsolta Jánosnak, s ugyanabban a pillanatban elnyújtózott a kunyhóban lévő egyetlen lócán. Vörös, szeplős keze megszokottan simult a gyorstüzelő pisztoly agyára, hogy bármelyik percben meghúzhassa a ravaszt. János és Iván szótlanul ült a padlón. A fogoly, aki nem tudta visszaadni a pofont, kissé megnyugodott, szeme már pislogott, küszködve a ránehezedő álom ellen. János csöndesen figyelte ezt á fáradt, de bátor, szép fekete hajú legényt. O is egyre nehezebben tudott ellenállni az alvás kísérletének. Erős ütésre és dúrva kiáltásra ébredt János. — Hát így teljesíted a parancsot, te disznó?! János nem tudott jól németül. De ezt a szót félálomban is megértette volna. Nem egyszer hallotta már, de őt, Jánost a becsüÉvzáró ünnepséget tartott szombaton délután a nyíregyházi Soltész Mihály munkásőr zászlóaj. Részt vettek az ünnepségen Murczkó Károly, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Szappanos Mihály, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese, a nyíregyházi társadalmi szervek, fegyveres testületek és üzemek képviselői, a munkásőrök hozzátartozói. Az ünnepséget Takács Miklós nyugdíjas, munkásőr- veterán, a városi pártbizottság tagja nyitotta meg, majd Gyurján László zászlóaljparancsnok ismertette az elmúlt kiképzési év során végzett munkát. Megállapította, hogy a párt politikai bizottságának határozatában rögzített feladatok végrehajtása a egység fegyelmének, harckészültségének és erkölcsi-politikai egységének további fejlődését, megszilárdulását eredményezte. Segítséget nyújtott ebben a városi pártbizottság, és a különböző vállalatok párt- alapszervezetei. Kiemelkedő munkát végzett ezen a téren elsősorban a MÁV, az építők pártbizottsága, a ruhagyár, a TITÁSZ, az AKÖV és a kenyérgyár pártalapszervezete. Köszönetét mondott azoknak a munkásőr feleségeknek, akik lehetővé tették, hogy férjeik maradéktalanul eleget tehettek önként vállalt pártmegbízatásuknak. A kiváló szolgálatért A városi párbizottság nevében Murczkó Károly mondott köszönetét a munkásőrök önzetlen, odaadó, fegyelmezett munkájáért, s további helytállásra kérte a jelenlévőket. Az első titkár ezután elbúcsúztatta azokat a veterán munkásőröket, akik hosszú, becsületes munka után — betegség, idős kor és egyéb elfoglaltságuk miatt — leszereltek, vagy tartalék állományba vonultak. Köszöntötte azokat a fiatal, új munkásőröket, akik ezen a napon tesznek ünnepélyes esküt a haza, a párt, a nép szolgálatának ellátására. Hangoztatta, hogy a munkásőri megbízatás fontos pártmunka, amelyet a párt-, állami és gazdasági vezetőknek erkölcsileg meg kell becsülni. Ezen a napon osztották ki a kiváló munkásőr- és parancsnoki kitüntetéseket, az ötéves szolgálat után leszeletes parasztembert, a becsületes katonát még soha senki sem nevezte így. Talán azért, hogy teljesítette a parancsot, amikor elszakították Erzsikéjétől és a kis Karcsitól, amikor arra késztették, hogy otthagyja kis földecskéjét, a világon legdrágább kincsét, a családját, és menjen harcolni? Miért is harcoljon? Hát rossz dolga volt neki szülőfalujában? Miért kellett idejönnie, sok ezer kilométerre és lőnie az olyan legényekre, mint amilyen ez az előtte ülő fiú? Vajon azért kell-e lőnie rájuk, hogy az ő falvaikban is ilyen hitvány árja üssön tanyát? János eddig minden parancsot teljesített. S most őt ezért le- disznózzák, mint ezt az összekötött kezű oroszt? Hát akkor milyen különbség van közöttük? János megint vigyázz- ban áll az őrvezető előtt és töpreng: „Miért nem gondolkodtam eddig erről, miért nem láttam régebben mindezt?” Vajon elfelejtetted már — válaszolta neki egy másik János —, hogyan lőtték agyon az egyik faluban a felsorakozott különítmény előtt Varga Istvánt azért, mert nem akarta a partizánanya szeme láttára lelőni kétéves kislányát és szörnyetegnek nevezte a tisztet? Vagy nem relő, illetve tartalék állományba vonulók között a munkásőr emlékérmet. Többen — a szolgálat kiváló ellátásáért — tárgyjutalmat kaptak. Megható jelenet volt, amikor Máté Miklós özvegyének átadták férje kiváló raj parancsnoki kitüntetését. ,,Búcsúzni jöttem...“ Mellettem idős munkásőr, rajparancsnoki egyenruhában; Simon Sándor, a TÜ- ZÉP-telep vezetője. A mélyen barázdált arc, és az ősz haj arról tanúskodik, hogy már régen túlhaladta a nyugdíj korhatárt. — Én is búcsúzni jöttem — mondja — de csak azoktól, akik leszerelnek. Nehéz megválni tőlük, akikkel lassan egy évtizede jóban rosszban együtt vol/im. Igaz, tartalék állományban vagyok, de rendszeresen és szívesen részt veszek a foglalkozásokon. A leszerelő, vagy tartalék állományba menő munkásörök nevében Mihály Pál, az építőipari vállalat dolgozója köszönte meg a bizalmat, amely fegyvert adott a kezükbe. — Ez a búcsú nem jelenti és nem is jelentheti a munkásőrségtől való végleges megválásunkat. Erőnkhöz mérten továbbra is segítséget fogunk nyújtani az új munkásőrök szervezésében és nevelésében. Ha pe- dik újból csatasorba kell állnunk... vállvetve fogunk harcolni a dolgozó nép minden ellenségével szemben... Nyílik az ajtó. Díszmenetben, munkásőrök hozzák be a csapatzászlót. Kezdődik az új munkásőrök eskütétele. Pattogó vezényszóra vállhoz lendül az újoncok ökölbe szorított keze. Félszáz férfitorok dörgi a munkásőr eskü szövegét. Esküsznek a párt, a haza és a nép védelmére, a marxi—lenini eszmén alapuló nemzetközi munkásmozgalom vívmányainak megőrzésére. Úgy esküsznek, mint esküdtek 1919-es elődeik, a vörösök, mint esküdtek a második világháború idején a kommunista partizánok, s mint ahogy a közvetlen elődök, az 1957-es munkásőrök esküdtek. A dohánygyári nagyterem falai — eddig sok munkásőr hallottad, amikor disznónak neveztek más magyar katonákat? Hallottad is, láttad is, de hallgattál, mert nem rólad volt szó...” Még sosem voltak János gondolatai oly világosak, mint most. Azt mondották, hogy a katonának nem kell gondolkoznia. János ezt a parancsot is teljesítette. Most azonban betelt a pohár! Eddig mások parancsait teljesítette, de most ő fog parancsolni. — Fel a kezekkel, te német disznó! — kiáltotta hangosan. A másik kettő meglepetten nézett rá. Puskája csövét a német mellének szegezte. A német pisztolya után kapott, de nem tudta elővenni. Lövés dördült, a kunyhóban puskapor szaga terjengett. János anélkül, hogy a németre nézett volna, gyorsan előszedte zsebéből a fehér nyelű kést, reszkető kézzel vágta el először a fogoly lábán, majd a kezén a szíjat. Karabélyát odaadta az ifjúnak, övéről lecsatolta a gránátokat és azt is odaadta Ivánnak. — Most pedig vezess barátaidhoz! — szólt tört orosz nyelven, és az ablakon át az erdő felé mutatott. Az égbolt alján felbukkant az őszi nap halvány korongja. Üj reggel köszöntött a földre. eskü tanúi — ünnepélyesen visszhangozzák a szavakat: „...Pártom, hazám és osztályom ellenségeivel soha egyetértésbe nem bocsátkozom. Ellenük kíméletlenül, megalkuvás nélkül, bátran harcolok...” A feszes ,.vigyázz’'-ban nyílegyenes sorokat alkotó sorok között ott áll Beregi Miklós gumigyári gépkezelő, aki öt éve tagja a szocialista brigádnak, s két éven át a brigád vezetője volt. Béres Györgyöt a konzervgyár küldte a munkásőrség soraiba. Baksa Géza, a sóstói Krúdy Szálló és étterem üzletvezetője a pincérek fekete formaruháját acélszürke munkásőr egyenruhára cserélte ezen a szombaton. Jóllehet most ő is újonc a munkásőrségben, a fegyverforgatás mesterségét már a hadseregben töltött időből hozta magával. Baráti tanácsok és fogadalom Ujra vezényszó hangzik. Géppisztolyos, idős munkásőr lép a vigyázzba merevedett újoncok elé. A sorokból is kiválik egy egyenruhás. Jelképesen cserél fegyvert Kelbelsz Károly veterán és Vígh Mihály ifjú munkásőr. Baráti tanácsok és fogadalom. A rövid beszédek elhangzása után a két munkásőr összeölelkőzik. A kedves, ünnepi aktus után, az Internacionálé hangjaival fejeződik be az évzáró zászlóaljgyűlés. Tóth—Szilágyi jegyzés: IÍISZ-lakások helyett akták ?! Rendszeresen visszatérő probléma Nyíregyházán a KISZ-lakások ügye. A fiatalok a város valamennyi hivatalát tucatszor megjárták már, de az intézkedések csigalassúsággal követik egymást. Az első hivatalos beadvány áprilisban kelt. Azóta kilenc hónap telt el, de területfelhasználási engedély még sehol. Az akták a városi tar nácson azóta folyamatosan szaporodnak. Elmúlt már a legutolsó határidő is, szeptember 30, amikorra a kisajátítást ismételten ígérték. Tudjuk, a tanácson foglalkoznak a KISZ-lakótelep ügyével. Novemberben vb. előtt volt. Megalakult a kisajátítási tanács is — amelynek életrehozása október 1- től, az új földvédelmi törvény életbe lépésének napjától kötelező. Előre láthatólag január elején kezd majd az igazgatási osztály foglalkozni a területtel: megküldik a kisajátítási határozatokat az érintett feleknek. Ez több, mint száz tulajdonos társat érint, kezdődnek az egyezségi tárgyalások, s néhány súlyosabb esetben a bíróságiak is. Ha az élkövetkezendő időben minden rendben történik majd, a fiatalok áprilisban megkaphatják a területfelhasználási engedélyt. Az első beadvány után egy évvel. Kérdés, kapnak-e még 1966-ra kivitelezőt is? A KISZ Központi Bizottsága tízezer, kedvezményes feltételekkel fiataloknak készülő lakás felépítését irányozta elő. Amikor — ennek keretében — ez a 24 fiatal házaspár Nyíregyházán, a KISZ-bizottságon aláírta a lakásszövetkezeti belépési nyilatkozatát, gyorsabb, kedvezőbb ügyintézés reményében tette ezt. Marik Sándor A Kemecsei Állami Gazdaság 2 millió forintból épült korszerű, új szerelőcsarnoka. Foto: Hammel Józse !
