Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I XXII. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM ARA: 50 fillér 1965. DECEMBER 21. KEDD Kádár János fogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét Tegnap délután elutazott a szovjet küldöttség Szolidaritási nagygyűlés a Magyar Pamutiparban Megemlékezé8 a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítá«! Front megalakulásának 5. évfordulóján Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, hétfőn délelőtt fogadta a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának hazánk­ban tartózkodó küldöttsé­gét. Kádár János hosszabb, szívélyes megbeszélést foly­tatott a delegációt vezető P. J. Seleszttel, az SZKP Központi Bizottsága elnök­ségének tagjával, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárá­1965, egy lényegében le­zárt, a nehézségekkel együtt is eredményes év, a második ötéves terv záró­fejezete. Vagy — mégin- kább — nyitánya már an­nak a még korszerűbb gazdálkodásnak, amelyet jövő évi népgazdasági terv­időszak első esztendejében következetesebben kívá­nunk folytatni és kibonta­koztatni. S mindehhez né­hány olyan ár- és bérpoli­tikai, valamint szociális in­tézkedés, amelyről hivata­losan is, közbeszédben is mar többször szó esett, és amely, nem volt tovább ha­lasztható. Röviden ezeket körvona­lazza a lapunk vasárnapi számában ismertetett mi­nisztertanácsi határozat a jövő évi népgazdasági terv­ről és kapcsolódóan Fock Jenő miniszterelnök-helyet­tesnek, a Politikai Bizott­ság tagjának nyilatkozata is. Az idei év eredményeit számba véve gondoljunk csak a termelékenység ked­vező alakulására, vagy ar­ra, hogy az ipar nagyobb­részt exportképes termé­kekkel teljesítette túl ter­vét. Ami még mindig sok gondot okoz: a nem eléggé a szükségletek szerint fej­lődő termelés, ideértve a korszerűség, a gyorsabb műszaki fejlődés követel­ményeit, s egyebek közt ez­zel összefüggésben is a gazdaságosság és a nemzeti jövedelem aránylag lassú növekedése. Az ár- és a bér színvo­nalát és arányaikat vizsgál­va jónéhány olyan módosí­tás vált már bizonyos ideje szükségessé, ami nélkül nem lehet a népgazdaság mindnyájunk által kívánt gyorsabb előrehaladását megvalósítani. Csakhogy ezeket az intézkedéseket — éppen a nemzeti jövedelem nem eléggé erőteljes fejlő­dése folytán — nem lehet kizárólag az államháztartás terhére megoldani. Továb­bi halasztásuk mindenki­nek kárt okozna, mert mindinkább akadályozná a fejlődést. A mezőgazdasági felvá­sárlási árak felemelése és ezzel összefüggésben né­hány termék fogyasztói árának növelése a legké­zenfekvőbb példa. A mező- gazdasági üzemek jó része máig sem tudta megterem­teni önálló pénzügyi gaz­dálkodásának féltételeit, így újra meg újra az ál­lamkassza, tehát az egész val, a Legfelső Tanács Szö­vetségi Tanácsa törvényelő­készítő bizottságának tag­jával és a többi szovjet vendéggel. A baráti találkozásnál je­len volt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke, valamint G. A. népesség támogatására szorult. Ez senkinek sem volt jó. Es ez nagy­részt annak is a következ­ménye, hogy a mezőgazda- sági termelői árak elma­radtak a tényleges költsé­gekhez és az egyéb árak­hoz viszonyítva, s nem ösz­tönözték kellőképpen a ter­melést. Most jó részüket felemelik, hogy a többlet­ből, elsősorban beruházási, amortizációs alapot képez­hessenek a szövetkezetek önállóbb és eredményesebb gazdálkodásuk érdekében. A kormány egyidejűleg néhány, bár igen fontos termék, — hús, húskészít­mények, tejtermékek — fagyasztói árát növelte, hogy a nagyobb terhek egy részét áthárítsa a fogyasz­tókra, és a termelői, s fo­gyasztói árakat közelebb hozza. Ugyanakkor csök­kenti a kellő mennyiségben rendelkezésre álló és szé­les néprétegek fogyasztásá­ban nagy fontosságú zsír és szalonna bolti árát. Ez az intézkedés érzé­kenyen érinti a lakosság különböző rétegeit, legke­vésbé azonban a kisebb keresetű és a sokgyerme­kes családokat. Ugyanakkor az állam ettől függetlenül bizonyos rétegek — peda­gógusok, ápolónők, műve­zetők, bizonyos képzettségű szakmunkások, csekély nyugdíjuak, stb — bérének jövedelmének javítására is határozatot hozott, s a fe­dezte egy részéül a maga­sabb keresetűek progresa- szív nyugdíj járuléka, meg­emelt jövedelmi adója szolgál. Átmenetileg ez a lehetséges megoldás. Az 1966. évi tervben elhatá­rozott reálbér és reáljöve­delem emelés, az új pré­miumrendelet és a gazda­sági irányítás reformjának szellemében meghozandó intézkedések lehetővé te­szik majd a jobb munka, s még inkább a kiemelke­dő teljesítmények méttá- nyosan magasabb javadal­mazását, a továbbiakra is szükséges merészebb anyagi ösztönzést. És hogy a lakosság, el­sősorban a kisebb keresetű rétegek más oldalon továb­bi, már ma lehetséges könnyítést kapjanak, ol­csóbb lesz némely — első­sorban általuk vásárolt — textiláru, ruházati cikk, ci­pő ára. Közgazdaságilag nézve ez is lépés egy re­álisabb árszínvonal kiala­kításához. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Hétfőn este elutazott Bu­dapestről a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának küldöttsé­ge, amely P. J. Selesztnek, az SZKP Központi Bizottsá­ga elnöksége tagjának, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsa törvény- előkészítő bizottsága tagjá­nak vezetésével tíz napot töltött hazánkban. Összeült a KISZ Központi Bizottsága Hétfőn összeült a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága. Részt vett a tanácskozá­son Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, a Politikai Bizottság póttagja. Molnár Györgynek, a KISZ KB titkárának megnyitója után Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára számolt be az ifjúsági szövetség 1965. évi munkájáról, a VI. kong­resszus határozatának és akcióprogramjának végre­hajtásáról, majd javaslatot terjesztett elő a KISZ 1966- os feladataira. A beszámo­lót vita követte. Elutazott a kambodzsai delegáció Hétfőn délelőtt elutazott hazánkból a Son Sann mi­niszterelnök-helyettes ve­zette kambodzsai delegáció. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes, vala­mint más hivatalos szemé­lyek. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöke táviratot küldött dr. Nguyen Huu Thonak, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnöksége elnökének: — A Dél-Vietnami Fel­szabadítási Front megala­kulásának 5. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az egész magyar nép nevében szívből jövő üd­vözletemet és őszinte jó­kívánságaimat küldöm ön­nek és a DNFF vezetőségé­nek, s Dél-Vietnam harco­ló hős népének. — öt esztendővel ezelőtt népünk örömmel és lelke­sedéssel fogadta a hírt, hogy a dél-vietnami népnek az amerikai imperializmus A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Afro-Ázsiai Szolidari­tási Bizottság a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának ötö­dik évfordulója alkalmából hétfőn délután szolidaritási nagygyűlést rendezett a Ma­gyar Pamutipar Dallos Ida Művelődési Házában. A nagygyűlésen részt vett és az elnökségben foglalt he­lyett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Brutyó Já­nos, a Politikai Bizottság póttagja, a SZOT elnöke, Péter János külügyminisz­ter, Harmati Sándor, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának titkára, az Or­szágos Béketanács alelnöke, Rostás István, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnö­ke, Köteles Jenő altábor­nagy, a honvédelmi minisz­ter első helyettese, továbbá Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete,és Dinh Ba Thi, a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front budapesti irodájának vezetője. A nagygyűlést Harmati Sándor nyitotta meg, majd Brutyó János mondott be­szédet. — Ma öt esztendeje, 1960. december 20-án alakult meg a Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front, amely ma már Dél-Vi- etnam valamennyi hala­dó pártját és tömegszer­vezetét tömöríti és a dél-vietnami nép egyet­len törvényes képvise­lője. Ellenőrzése alatt tartja az ország területének négyötö­dét, ahol a lakosság több mint 70 százaléka él. Brutyó János a további­akban arról beszélt, hogy az amerikaiak az egymást kö­vető dél-vietnami bábkor­mányok és a bábhadsereg sikertelenségének láttán a mind fokozottabb katonai beavatkozás útjára léptek. barbár agressziója és a sai- goni bábrendszer népelle­nes uralma ellen vívott igazságos harca tüzében megszületett a nemzeti fel­szabadítási front, amely egyesíti a dél-vietnami nép legjobbjait, és győzelemről- győzelemre vezeti igazságos harcukat. A DNFF immár a dél-vietnami nép egyet­len tényleges és törvényes képviselőjévé vált. Ezt mutatja az az egyre nö­vekvő nemzetközi elismerés is, amely többek között a különböző fővárosokban szívesen látott állandó kép­viseletek létrehozásában is kifejeződésre jut. — Az egész magyar nép mélységesen szolidáris az önök harcával és felhábo­rodással ítéli el az ameri­kai imperializmus egyre fo­— Johnson elnök álszent módon a békéről prédikál, ugyanakkor azonban szünet nélkül áramlanak Vietnam felé a legmodernebb ameri­kai fegyverek. — Csodálattal adózunk a dél-vietnami nép elszántsá­gának, törhetetlen bátorsá­gának. Internacionalista kö­telezettségünknek megfele­lően támogatjuk és helyesel­jük a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a forra­dalmi munkás—paraszt kor­mánynak és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának a vietnami kérdésben tett nyi­latkozatait, állásfoglalásait. — Követeljük, hogy az USA kormánya vessen véget szégyenteljes ag­ressziójának. Vonja ki fegyveres erőit Dél-Vi- etnamból, számolja fel támaszpontjait, szüntesse meg a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság el­leni terrorbombázásokat, tartsa tiszteletben a vietna­mi nép önrendelkezési jo­gát, Vietnam függetlenségét és területi sérthetetlenségét. — Éljen a magyar és a vietnami nép erősödő testvéri szolidaritása! Éljen a hazá­ja függetlenségéért és a vi­lág békéjéért harcoló hős vietnami nép! — fejezte be beszédét Brutyó János, Brutyó János beszéde után hosszan zúgott a taps, majd nagy taps közben Dinh Ba Thi, a Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front képviselője szólt a nagygyű­lés résztvevőihez. — A Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front programja — az ország fel­szabadítása, a függetleség kivívása, a demokrácia, a béke, a semlegesség elérése, Vietnam fokozatos egyesíté­se — népünk leghőbb óha­ját, legszentebb törekvéseit fejezi ki. Ezért a front napról napra erősödik, meg­szilárdítja sorait. A front ma már az egész nép össze­fogását jelképezi: s zászlaja alatt munká­sok, parasztok értelmi­ségiek, buddhisták, ka­kozódó agresszióját, amely súlyosan fenyegeti Ázsia és a világ békéjét. A népünk legszélesebb rétegeit átfogó Hazafias Népfront teljes mértékben támogatja kor­mányunk állásfoglalását, amely egyértelműen síkra száll a DNFF Központi Bi­zottsága 1965. március 22-i felhívása mellett. — A Magyar Népköztár­saság a felszabadulásukért küzdő népek iránti együtt­érzéstől vezettetve, a többi szocialista országgal együtt, internacionalista kötelessé­gének eleget téve, a jövő­ben is minden eszközzel tá­mogatja a vietnami nép hősi harcát. — Meggyőződésem, hogy a békéért és az emberiség haladásáért vívott közös harcunk győzedelmeskedik! tolikusok, nők és férfi­ak vállvetve küzdenek az embertelen amerikai agresszorok ellen. A dél-vietnámi hazafiak harci sikereit jelzi, hogy az ellenségnek eddig több mint hatszáznegyvenezer katonája vált harcképtelenné —, eb­ből több mint húszezer az amerikai intervenciós — 1644 repülőgépet lőttek le, vagy rongáltak meg, csak­nem háromezer katonai jár­művet semmisítettek meg és több mint kétezerháromszáz ellenséges erődöt pusztítot­tak el a szabadságharcosok. — Ebben a harcban né­pünk egyre jobban érzi a szocialista országok népei­nek és kormányainak, a vi­lág haladó erőinek rokon- szenvét és támogatását — mondotta ezután. Nagyra értékeljük a magyar kor­mány és a testvéri magyar nép erkölcsi és anyagi segít­ségét. A nagy tapssal fogadott beszéd után Hoang-Luong, nagykövet lépett a mikro­fonhoz. Bevezetőben őszinte kö­szöntét fejezte ki a magyar népnek, s a különböző szer­vezeteknek a vietnami nép iránt ezernyi formában ki­fejezésre juttatott testvéri szolidaritásért, a füf/ellen­ségéért küzdő vietnami nép­nek nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásáért. Ezután arról szól, hogy a Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front megalaku­lása új korszakot nyitott a dél-vietnami nép hazafias mozgalmában. A szabadság- harcosok sorozatos győzel­meket arattak az ellenség felett. A zsákutcába jutott amerikai agresszprok ekkor a Vietnami Demokratikus Köztársaságra támadtak. —, A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság meg­támadásával az ameri­kai imporia'isták gyalá­zatos módon megszegték az 1954-es genfi egyez­ményt. Befejezésül a nagykövet kifejezte azt a meggyőződé­sét, hogy a végső győzelem a vietnami népé lesz, s hogy a békéért és a népek füg­getlenségéért harcoló erők diadalmaskodnak majd az agresszor felett. A nagy tapssal, tetszéssel fogadott felszólalások után a nagygyűlés részvevői egy­hangúlag elhatározták: táv­iratot küldenek a Dél-Viet- nam felszabadulásáért küz­dő szakszervezeti szövetség­nek és a vietnami szak- szervezeti szövetségnek, s testvéri szolidaritásukról biztosítják a hazája függet­lenségéért harcoló vietnami népet: az USA budapesti követségéhez intézett üzene­tükben pedig köve lelik: az agresszorok haladéktalanul szüntessék meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását, ves- senrf: véget a dél-vietnami nép ellen elkövetett kegyet­lenségeknek! A szolidaritási nagygyűlés művészi műsorral ért véget A terv és az intézkedések Kállai Gyula üdvözlő távirata a DNFF elnökének

Next

/
Oldalképek
Tartalom