Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-30 / 282. szám

Zárszámadások előtt Nagy értékű újítások — úf ifjúsági brigádok százai Jelentés az üzemek fiataljainak termelési akcióiról Az őszi mélyszántások ki­vételével lényegében befeje­ződtek a földeken a mező- gazdasági munkák. Megkez- dődött az esztendei eredmé­nyek felmérésének időszaka, a zárszámadások előkészí­tése. A termelőszövetkezetek főkönyvelői ezekben a na­pokban vettek vagy vesznek részt azokon a rövid tanfo­lyamokon, amelyeken megis­merkednek a legfontosabb tennivalókkal, tekintettel ar­ra, hogy az önállóbb gaz­dálkodás, az új terv készí­tése úgy oldható meg, ha a zárszámadás alkalmazkodik ehhez. A zárszámadás akkor is előkészítője a következő évnek, ha a közös gazdasá­gokban a szerződéses terme­lés többségére már egyezsé­get kötöttek a vállalatokkal. Ma még csak becsülni le­het, hogy megyénk termelő- szövetkezetei, a rendkívül sok kárt okozott időjárás — árvíz, belvíz, jégverés — el­lenére, a tagok megfeszített munkája nyomán elérik, valamivel meg is haladják a múlt év gazdálkodási ered­ményeit, ha egyes cikkekből volt is kiesés, az áruterme­lésük is tovább bővült az idén. Az eredmények azon­ban a tervezett mögött ma­radnak. Ez a tény — a zár­számadás előkészítéseként — ráirányítja a figyelmet a megtermelt érték megmen­tésére. Az előkészületnek ma még nem a tsz-irodán, ha­nem a burgonyaprizmák té- liesítésénél, a nedves kukori­ca megmentésénél, a kuko­rica és a napraforgószár be­takarításánál kell folynia, s a gépek helyes tárolásánál, hogy csak a legfőbbeket em­lítsük. A létrehozott leltározó bi­zottságoknak most nem csak arra kell törekedniük mun­kájuk során, hogy valamenv- nyi terményt, eszközt ponto­san mérve számba vegye­nek, hanem arra is, hogy biztosított-e ezeknek a meg­nyugtató tárolása, védelme. A zárszámadások előkészí­tésében nagy szerepük van a közös gazdaságok párt- szervezeteinek. Bármennyire is örvendetes, hogy megyei szinten, a 'jobb szervezéssel, a tagok áldozatos munkájá­val sikerül némi előrehala­dást tenni, nem kevés azok­nak a termelőszövetkezetek­nek a száma, amelyekben koncentráltan jelentkeztek az elemi károk, és azokat nem voltak képesek ellensú­lyozni az évközi intézkedé­sekkel. Akadnak tsz-ek, ahol e gondokat még bizonyos fokú szervezetlenség is el­mélyítette. E gazdaságok­ban a pártszervezetek, a párttaggyűlések legyenek azok, amelyek, reálisan ér­tékelve a helyzetet, felvilá­gosítják a szövetkezeti tago­kat a vártnál kisebb ered­ményék okairól, s helyes mederbe tereljék a közösség hangulatát, nehogy az kárt okozzon a következő évi gaz­dálkodást megalapozó dön­tésekben. Mint amilyenek például a szerződéskötések is. Szükséges megértetni a ta­gokkal — helyenként a gaz­dasági vezetőkkel is, — hogy a peronoszpóra miatt bekö­vetkezett minőségromlásból nem szabad olyan következ­tetést levonni, hogy „nem kifizetődő a dohány termesz­tése.” Ne a pillanatnyi han­gulat legyen mérvadó egyéb termelési szerződésnél sem. Valamennyi tagnak tisztában kell lennie azzal, hogy a szövetkezetek gyarapodó ön­állóságából nem születhet szabadosság a főbb dolgok eldöntésében. Mind az elő­készületeknél, mind a hatá­rozatoknál legfontosabb a körültekintő üzemi számítás. Azért szükséges hangsú­lyozni a zárszámadás és a következő évi tervezés, ter­melés összefüggéseit, szinte jobban mint máskor, mert a gazdálkodás önállóbbá válá­sa magával hozza: az ala­pokról is elsősorban a kö­zös gazdaságoknak kellgon- doskodniok. Ezek között egyik legfontosabb a vető­burgonyaellátás saját erő­ből, termésből, önmaguknak okoznak kárt azok a terme­lőszövetkezetek, ahol — ar­ra gondolva, hogy egy-két forinttal így javíthatják a munkaegység értékét — olyan burgonyákat is kiosz­tanak, amelyekkel már csök­kentik a jövő évre szüksé­ges szaporítóanyagot. Ez a helyzet a közös takarmány­ellátásnál is, a kukorica túl­zott mértékű kiosztásával; veszélyeztetik a hizlalási tervek valóra váltását, az 1966-os gazdálkodás ered­ményességét. Az előkészületek fontos része a nagyfokú takarékos­ság az anyag és a takar­mány felhasználásában, a gazdálkodás minden ágában. Azonban alaposan meggon­dolt takarékosságra van szükség: annak ne vallja kárát a termelés. Egyebeken túl, ez különösen figyelemre méltó a talajmunkáknál. A mélyszántás ütemének a le- csökkenésében, több tízezer hold talajmunka elhanyago­lásában áltakarékosságról van szó — aminél a ráfize­tés a következő esztendőben jelentkezik, sokszorosaként annak az összegnek, amit most „megtakarítanak”. A zárszámadási közgyű­lésnek az előkészítése sok­rétű gazdasági és politikai feladat. A körültekintő gaz­dasági felmérés mellett igen­igen számottevő a politikai számvetés, a munka, a szer­vezeti élet reális mérlegelé­se. Ahhoz, hogy ^hű képét adja majd a közgyűlés ez utóbbinak is, a termelőszö­vetkezet párt- és gazdasági vezetőinek jó kihasználnia a téllel járó szabad időt; bri­gádgyűléseken, alkalmi be­szélgetéseken szót értenie a tagokkal, mert a zárszám­adás magának a termelés­nek az előkészítése. Országszerte jól kamato­zik az ifjúmunkások és a fia­talok, műszakiak segítőkész­sége, — jelentik a megyei KISZ-bizottságok, amelyek az ifjúsági szövetség VI. kongresszusa után kibonta­kozott Ifjúsági munkaak­ciók eredményeit vették számba. A különböző feladatok megoldásáért végzett mun­kában új lendületet kapott az ifjúsági brigádok ver­senymozgalma. Borsod megyében ma már csaknem 1200 Ifjúsági mun­kacsoport 12 000 tagja ve­télkedik a jobb eredmé­nyekért, s többségük — 84 százalékuk — a kitüntető szocialista cím elnyerésére vállalkozott. Fejér megyé­ben 88 ifjúsági brigád ala­kult az elmúlt hónapokban, legtöbbjük máris sokszoro­san rászolgált az üzemek vezetőinek elismerésére. A dunai vasmű meleghenger­Tanári szoba. Benn fia­tal tanárnő. Füzeteket, jegyzeteket lapoz, majd a naplóoan végez rövid szám­vetést: az esti osztály lét­száma húsz. Órára készül. Harminc év körüli férfi nyit be a tanáriba. Sapká­ját szinte kisdiákosan fé­lénken fogja a kezében. — Elhoztam az iratkozási lapot is. Meggondoltam. Mégiscsak szeretnék isko­lába járni. Jöhetek? A válasz: természetesen. És Anyai Erzsébet máris az asztalon kutat. — Néhány könyvet is adok. Ezeket már nem kell megvenni, csak majd év végén visszaadni. Jó tanu­lást. hozzájuk! A nyírvas.vári dolgozók iskolája újabb tanulóval gyarapodott. A fuvart az­nap fejezte be Szálkán. Most lesz ideje iskolába járni. Sikerélmény művében a Puskás Tivadar brigád tagjai például 470 000 forint értékű importanyagot takarítottak meg munkájuk­kal. Szabolcs megyében, ahol 260 ifjúsági munkacso­portot tartanak számon, 200 közösség tagjai ktiz- denck ezekben a napok­ban is a szocialista cím elnyeréséért. Jó eredményeket értek el a fiatal műszakiak is. Tol­na megyében, ahol hét nagyüzemben alakult meg eddig a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa, húsz­millió forintot hoztak a népgazdaság „konyhájára” az ifjú szakemberek újítá­sai, ésszerűsítései. Budapes­ten a Ganz-MAVAG társa­dalmi tervező irodájának tagjai több mint kétezer órát dolgoztak szabad ide­jükben és négymillió forint értékű beruházás dokumen­tációját készítették el. Ér­dekes új kezdeményezés haja. S itt, a nyírvasvári iskolában — évtizedes ta­pasztalatukkal tarsolyukban — nagy szorgalommal igyekeznem pótolni mind­azt, amit akkor elmulasz­tottak. Csengetésig A két anyag hevesen re­agál: a keletkező gáz be­tölti a kémcsövet. Egy másikkal felfognak belőle. Aztán meggyújtják. Nagy durranással ég el. Van. aki összerezzen. Aztán megis­métlik a kísérletet. A pil­lanatra fellobbanó lángot csillogó szempárok figyelik. Sikerélmény. A tanulás, az ismeretszerzés élménye. Később az előző anyag­részeket ismétlik. Ilyen szavak röpködnek: kémiai változás, fizikai változás, Megjegyzés: bontakozott ki Fejér megyé­ben a pusztavámi szénbá­nyáknál: azok a fiatal szak­emberek, akik már kétszer elnyerték a kiváló ifjú mérnök, illetve technikus cí­met, harmadszorra a ,, szo­cialista munka ifjú mérnö­ke, technikusa” címet kap­ják meg. Tovább bővült a külön­böző feladatok megoldá­sa felett, vállalt ifjúsági védnökség köre. Zala megyében a koráb­bi 64 helyett az idén már 121 különböző munka elvég­zését, összesen 24 millió fo­rint értékű gép, berendezés, épület elkészítését szavatol­ták a fiatalok. Bács megyé­ben a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár ifjúmun­kásai arra vállaltak kötele­zettséget, hogy 1966 decem­ber 31-e helye't január 31- ig befejezik a Borsodi Ve­gyikombinát részére készí­tett berendezések egy cso­portját. oxidáció, molekula, atom.,; Néhány héttel ezelőtt még sokaknak talán ismeretle­nül hangzottak ezek. Most percek alatt kérdések özö­nével állnak elő: — A molekulát is meg lehet felezni? — A hegesztésnél hon­nan veszik a hidrogént? — A karbidlámpa is így működik? A tanárnőnek azonban ritkán kell válaszolnia, mindig akad, aki a gya­korlatból egyiket-másikat már ismeri, és szívesen ad­ja át tudását a többieknek. S ha a csengő meg nem szólalna, talán még a kö­vetkező órán is kémiáról vitatkoznának a diákok. Nyírvasvári, 1965. novem­ber... (marik) A közgazdász szemével: Fejlettebb munkaszervezés, jobb gépkihasználás Láng a teremben Az építőipar vezetői és műszaki dolgozói közül so­kan a technikai eszközöket nagyobb erővel kívánnák fejleszteni, mint azok ki­használását fokozni. Ma már azonban egyre nyilván­valóbb, hogy a termelési értékben szereplő gépek, il­letve anyagok tökéletesebb kihasználására való törek­vés az egészséges irányvo­nal. A gépek és anyagok, va­lamint a rendkívül korlá­tozott mértékben rendelke­zésre álló munkaerő töké­letes színtű kihasználásá­nak megközelítése csak ala­pos szervezési munkával biztosítható. A szervezéssel foglalkozó és a kivitelezésben jártas emberek előtt ismeretessé vált, hogy a fejlettebb szer­vezési módszerek alkalma­zásához a tömegszerűség bizonyos előfeltételeit kell biztosítani A tómegszerűséget azon­ban nem építményekben kell érteni, hanem elsősor­ban építőipari technológiá­ban. A tömegszerűség nálunk sok technológiai folyamat­ban megvan és általában ott, ahol a fejlesztés jelenle­gi technológiai színvonal mellett lehetséges. Ilyen a földmunka. Ez év I—III. negyedévében építő­ipari vállalatainknak több mint háromszázezer köb­méter földet kellett meg- mo '.gatni. Ebből a mennyi­ségből 76 ezer köbmétert végeztek el gépi erővel. Azzal magyarázzák, hogy nem mindenütt lehetséges és gazdaságos nehéz föld­munka gép használata. Ez a kifogás csak részben fogad­ható el. A földmunka gépek alig húsz százalékos kihasz­nálása arra enged következ­tetni, hogy a munkák üte­Mitoí fáznak a balkányiak? mezesében, a gépek foglal­koztatásában sincs minden rendben. Nem kevésszer fordul elő, hogy a munkaterület nincs biztosítva a gép megérke­zésekor. Megyénkben a harmadik negyedév végéig közel há­romszázezer négyzetméter vakolást kellett elvégezni. Az építőipari munka terme­lékenyebbé tétele érdekében a gépi munkát kellett vol­na uralkodóvá tenni. Saj­nos nem ez történt. Vagy egy másik technológiát em­lítve, amit az évi revízió is felvetett — a több mint 600 ezer négyzetméter meszelésből semmit nem végeztek géppel. Ezek azt bizonyítják, hogy nem az „objektív” feltételekkel van elsősorban baj Nagyon . fontos dolog, hogy a szemléletben mi­előbb változás következzen be. Olyan változás, amely elismeri a gépi munka ha­tékonyságát és igyekszik a nagyon sokszor importból megvásárolt gépet kihasz­nálni. Az építőiparban alkalma­zott technológiák színvona­la, tömegszerűsége, az épí­tőipari szervezetek profili- rozása, valamint a terme­lésszervezési módszerek, szoros összefüggésben van­nak egymással. Ezért kell ezekre az összefüggésekre jobban felfigyelni. Végh János Tanterem. Az asztalon állvány, benne kémcsövek. Mellette széles hasú üveg, rajta nagy betűkkel: SÓ­SAV. A tanárnő — alig több húszévesnél — a hid­rogénről magyaráz. — A kémcsőbe magné­ziumot teszünk, rá sósavat öntünk. A kísérletet tucatnyi szempár kíséri feszült fi­gyelemmel. Mindjárt az el­ső sorban Trenycsényi né­ni — csak így szólítja őt a fiatal tanárnő —, mögöt­te a kevés beszédű, min­den szót megfontoltan ki­mondó Mészáros András, kicsit távolabb — vasutas- zubonyban — Nyíri István. És még mások. Közülük többnek már deresedik a A balkányi mozi a kultúr- házban van. A termet a Mo­ziüzemi Vállalat bérli és tartja rendben, a kultúrház pedig télen tüzelővel járul hozzá a fenntartáshoz.. Illetve csak járulna... Történt ugyanis, hogy a tavalyi telet kínlódva húz­ták, vészelték át a mozisok, mert mind a két kályha el­romlott. Azután a melegebb idő bejöttével el is felejtkez­tek a kályhákról. Néhány hónappal ezelőtt a vállalattól jártak Balkány- ban. Akkor felhívták a fi­gyelmüket, hogy rosszak a kályhák, valamit tenni kel­lene, amíg a hideg meg nem érkezik. Meg is Ígérte az egyik vezető, hogy a követ­kező héten küld egy kályhát Nagy-kallóból. A kályhából mindössze egy rostély lett. Azóta semmi. A moziban hideg van. Vasárnap este a Vörös és fekete című filmet legfeljebb harmincán nézték meg. Többen előadás köbén otthagyták a mozit. Pedig Balkányban is sze­retnek az emberek moziba járni, csak az utóbbi időben fáznak tőle. (ki) Általános mese £ ■ gy távoli országban, melynek nevét még senki sem tudja, él­tek egyes emberek. Voltak egyes negatív je­lenségeik és egyesek hibá­kat követtek el egyes kér­désekben. Személyi felelő­sök nem voltak. Valaki valamit helytele­nül állított be és valaki más áldását adta rá. Ilyen­kor azt szokták mondani: „hibáztunk” — és ezzel valakinek az egyéni hi­bája mélyebb társadalmi jelentőségre tett szert. Senki sem volt egyénileg hibás és valamennyien szí­vélyesek és jók voltak. Ha valaki azt mondta „egyes középszerűségek megakasztották a színház fejlődését” — akkor az egyes egyének részéről a lehető legnagyobb bírálat volt és amikor rátértek a részletes felsorolásra, — arra a felismerésre jutot­tak, hogy középszerűség de facto nincs is, mert ebben a szívélyes országban sen­ki sem akart senkit meg­sérteni. A filmnél arról beszéltek, hogy már váltani kellene az embereket, mert egyesek torkig vannak önmagukkal és mások is torkig vannak velük, csak éppen azt nem tudták, ki kivel van tor­kig, vajon azok, akikkel valaki torkig van, vagy azok akik torkig vannak valakivel, vagy ezek is és azok is. A dolog tehát kútba esett. Az általános finomság lett a társadalmi kritika alapja. Valaki felhívta a figyel­met valamire, de nem mondta meg, hol van az a valami és ezért minden semmivé vált — ami fölött viszont szó nélkül átsiklot­tak, „Néha így van — és egyesek úgy gondolják” — volt egyike a legsúlyosabb kritikai kifogásoknak vala­kivel szemben, aki nem tudta, hogy ez rá vonatko­zik és ezért nem is vette magára. Az összes bűnös egyének nyugodt életét az emberek és jelenségek legszigorúbb általános bírálata biztosítot­ta. Sokán hízni kezdtek et­től a gyümölcsöző általá­nosságtól. A kulturális élet egyes koloncai nem tudták, hogy ők azvk a kölöncök, amelyekről beszélnek és ezért továbbra is — kö­löncök maradtak. A koloncoknak nyújtott általános segítség a külön­féle területeken keletkezett új koloncokban tükröző­dött. Egyeseknek ingadozó volt az erkölcsűk, de nem tud­ták, hogy ez rájuk vonat­kozik és ezért maguk is energikusan hangoztatták, hogy egyes embereknek in­gadozó az erkölcsük és egyesek ezt rendkívül ne­vetségesnek tartották és nem tudták, hogy rájuk is vonatkozik. Egyesek viszont általá­nosságban bíráltak egyes hibákat, egyes egyéni ál­talános tapasztalataik alap­ján. Valaki valakinek vé­letlenül a tyúkszemére lé­pett és aztán ezérj. valaki­nek fizetnie kellett. Ezt a mesét még tovább lehetne fűzni — ha abban az országban hirtelen nem fogytak volna ki a: „vala­ki”, „valami”, „egyes” sza­vak. Annyira elkoptak, hogy ki kellett vonni őket a for­galomból. Ilyen okoknál fogva a szóban forgó távo­li országban áttértek a ré­gi népszokásra, hogy min­den embernek legyen veze­ték és keresztneve. így aztán már ott sem mondják, hogy „valami kö­zépszerű ember” — hanem a középszerű Lászlói Lász­ló. Azokra, akik elherdálják a társadalmi vagyont, nem mondják többé, hogy „egyes felelőtlen tényezők”, hanem — Józsefi József és Jánosi János. A távoli országban a ve­zetéknév és keresztnév már nem csupán a személyi igazolványban szereplő lu­xus, hanem élő személyek közéleti megjelölése, tehát e személyek e néven nyil­vánosan hibázhatnak, lehet­nek hiányosságaik, előidéz­hetnek negatív jelenségeket és — nemcsak akkor neve­zik őket nevükön, amikor sikereket érnek el, hiszen ez igazán igazságtalan volt velük szemben. A régi mese régi példád zatát talán meg lehetne vi­tatni az értekezleteken. (Fadil Hadzsics) (Megjelent a Vjesnikben) 3 1965. november 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom