Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-03 / 233. szám
175 ÉVE SZÜLETETT KÖLCSEY FERENC N em valamennyi költői egyéniség, nem minden költői alkJtás lesi a nemzeti hagyomány mindig élő részévé. Az egyéniség csak akkor érdemli meg a későbbi korok tiszteletét, ha alkotó munkájában eleget tesz bizonyos követelményeknek. Ennek pedig alapfeltétele az, hogy életművének alaphangja a közösség érzésvi- lágából táplálkozzék, s formai megoldásaiban közérthető legyen. Ilyen értelemben népünk nemzeti hagyománya gazdag. Van kikre büszkén emlékeznie ennek az országnak, s benne Szabolcs- Szatmár megyének. Méltán vagyunk büszkék erre a tájra, amely a magyar felvilágosodás nagy előharco- sát, Bessenyei Györgyöt adta, s ma Váci Mihály lírájában a teljes magyar valóságot fejezi ki, amely Móricz Zsigmond műveiben a parasztság boldogtalan életét, s ma Galambos Lajos írásaiban az új, szocialista falu körülményeit ismerteti meg velünk, és amely Zalka Máté hősi harcában internacionalista kötelességünket példázat Méltán illik be ebbe a sorba Kölcsey Ferenc alakja és munkássága, amikor születésének 175 éves évfordulóját ünnepli megyénk uépe. Kölcsey életművének helyét haladó nemzeti hagyományaink sorában alapvetően éppen az a szereplés határozza meg, amelyet megyénkben és megyénk képviseleteként tesz a megye és országgyűléseken. 1829-ben megválasztják vármegyei aljegyzőnek 1832-ben főjegyzőnek, s ugyanebben az évben a megye országgyűlési követe lesz. E szereplések lényegét így fogalmazza meg élete vége felé Kölcsey: *Jelszavaink valónak: haza és haladás!” Kölcsey korában ez azt jelentette, hogy küzdeni kellett az ország függetlenségéért és társadalmi előrehaladásáért, mert a XIX. századi Magyarország még mindig Habsburg-gyarmat, s társadalmi rendje az elmaradott feudalizmus. A szatmári adózó nép pedig Kölcsey jegyzései szerint ilyen körülmények között él: »Az 1826-i populáris conscriptió 24 689 háznépet jegyzett fel, lakóházat pedig csak 21 649-et: és így mindjárt 3049 háznép, amelynek még csak lakóháza sincs! Ugyanazon összeírás szerint telkes paraszt csak 10 ezer 334 van, és így az egész népességnek sokkal több mint fele csak zsellére s lakos! Azon tizenhétezres egyné- hányszáz zsellér lakos, kertész, s több, ilyenek közt, kik ezen nemes megyei kebelében találtatnak, amint feljebb is megjegyezve van, több mint háromezer lakik idegen fedél alatt; de bizonyosan többre lehet tenni azoknak számát, kik sem földet, sem marhát nem bírván, élteknek nagyobb részében kenyeret nem süthetnek, hanem a legkisebb darabot, mellyel éhségeket valaha enyhítették, napszámos munka által idegen kezekből nyerik meg. E megdöbbentő jobbágy- sorsok megváltoztatása érdekében két dolgot tart fontosnak Kölcsey. Az egyik; „A haza minden előtt!” A hazának áldozza életét, ezért munkálkodik minden percében. Alaposan felkészül erre a munkára: nagy műveltséget szerez „a tanulással a debreceni kollégium falai Között már 6 éves korától és a sok olvasással: eredetiben olvassa a görög és a római remekírókat, a francia és a német felvilágosodás íróit; a törvényes lehetőség megszerzésével a jogászkodásban. Az 1848-a* forradalmat bevezető reformkorszak nagy eszmevivői között van. Feltétlenül változtatni akar a jobbágyság sanyarú sorsán, s az érdekegyesítés politikájának megvalósítása úgy fogalmazódik meg munkáiban, hogy a nemesség jogait is megnyirbálni készül, csakhogy a jobbágyságé feljebb emelkedhessék. Es mindezt a haza érdekében, mert így egyesülhet a jobbágyság és a nemesség nemcsak érdekeiben, hanem erejében is a külső elnyomással szemben. Ezért akar Kölcsey szabadságot és tulajdont a nincstelen job- bágymillióknak; A másik dolog, amit fontosnak tart, a hogyanra ad választ: „Hass, alkoss, gyarapits, S a haza fényre derül!” A kor jelentős költőiről, Csokonairól és Berzsenyiről kritikát ír, s ezzel megteremti a költészet bírálatát az addig szokásos személytisztelet és magasztal ás helyett. A nyelvészeti irodalommal kezd foglalkozni, s bekapcsolódik a haladás ügyét szolgáló Kazinczy-vi- tába, és 6 az első, aki meglátja, hogy a reformkorszak új eszméinek és gondolatainak új szavakra, a magyar nyelv szükségképpeni megújhodására van szüksége. A viharos, néha megalázó perlekedésekben bátran vállalja a követi jelentéseket, az országgyűlési felszólalásokat, politikai beszédeket és Wesselényi Miklós védelmét, hogy ez utóbbiban Ciceróhoz méltó magyar törvényszéki beszédet készítsen mintegy például és kiindulópontul a jövő nemzedékének, de figyelmeztetésül is, hogy a cicerói hömpölygő szóáradat nem leplezheti sohasem a tartalmi hiányt. Tesz hát Kölcsey eleget, de alkot is. Alkot a munkában és a költészetben. Uj lakásokat építtet jobbágyainak Csekén, megfogalmazza ugyanott a magyarság himnuszát. Tesz, alkot és gyarapít. Az emberiségről, a tanulásról, az anyanyelvről. az emberről és sorolhatnék még tovább, mi mindenről gyarapítja tapasztalásunkat, mélyíti el nézeteinket filozófiai végrendeletében a Pa- rainesisben. Felvázolja az európai országok és a magyarság kultúrtörténetének jelentős mozzanatait a Nemzeti hagyományok című munkájában, jelentős nevelési elveket rögzít az Iskola és világ c. pedagógiai írásában és kitárulkozik meleg emberi és baráti vonásokban jelentős levelezésében. Kölcsey munkálkodásában mindig összefügg a haza sorsa a haladás kérdésével. A Zrínyi második énekében megrázó bizonyítékát adja Kölcsey síremlék a szatmárcsekei temetőben. ennek, ugyanakkor megjelöli a haladás legfőbb gátját is: „Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad, fis marja, rágja kebelét.” A feszült légkörben folyó párbeszéd pattogó dinamizmusa végül is .kegyetlen kortársi kritikával és jóslattal zárul, amely szülte kiszakad a költő belső érzésvilágából, de lírai hangjában megnyugtató feloldást is jelent: „És más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblű nép; S szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyűl, ki bájkörébe lép" Költészetét úgy vallhatjuk a magunkénak, ha megértjük tanításait. A Huszt c. epigrammája szerint eredményesen működni, új dolgokat alkotni, társadalmunk javait gyarapítani, tehát előre haladni — ez a mi Köl- cseynk üzenete a ma népé- ' nek. Csorba Sándor Az ünnepi program Szatmárcseke hónapok óta készül október 3-ra, a Kölcsey emlékünnepségre. A környékről mintegy háromezer vendéget várnak. Az ünnepség központja a művelődési ház lesz, melynek színházterme ötszáz néző befogadására alkalmas. Ilyen jellegű, országos jelentőségű emlékünnepség még nem volt Szatmárcse- kén. Százötven évvel ezelőtt telepedett le itt Kölcsey Ferenc. Halálának 120. évfordulóján mellszobrot állítottak, az elmúlt évben lakóhelyén művelődési házat építettek, s ezekben a napokban itt rendezték be a Kölcsey emlékszobát, amely állandó jelleggel meg is marad. Délelőtt kezdődnek az ünnepségek a Kölcsey Ferenc művelődési házban. Az emlékünnepélyt Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb elnökhelyettese nyitja meg, majd Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa tart emlékbeszédet. Ugyancsak Miklós Róbert nyitja meg a Kölcsey Ferenc emlékét őrző állandó kiállítást Az emlékszoba ünnepélyes átvétele után az ünneplők megkoszorúzták a temetőben Kölcsey síremlékét Gondolatok Kölcsey Ferenc Parainesiséből Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanaU nyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak... azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. * Jókor szokjál e gondolathoz: a társaságban született ember nem önmagáé... Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Törekedjél ismeretekre, de ismeretekre, melyek ítélet és ízlés által vezéreltetnek. Korunk sok ismeretet kíván, s ez jó oldalai közé tartozik. * Ne gondold, mintha a tanulás csak bizonyos időkhöz, az ifjúság éveihez köttetnék. Ki szüntelen előbbre nemt törekszik, az hátramarad. ♦ Az élet úgy éri el célját, ha tetteknek szenteltetik. * Az élet főcélja — tett. # Minden egyes ember, még a legnagyobb is, parányi része az egésznek; s minden rész az egészért lévén alkotva! azért kell munkálnia is. Szabná rcseke — 1965 A Kölcsey emlékmúzeum egy részlete. Hammel József felvételei I Minden rög Kölcseyt és korát idézi Szatmárcsekén. Még a nemrég épült művelődési ház is, amely azon a helyen áll, ahol a Kölcsey kúria volt. Előtte a Himnusz költőjének mellszobra. Egy kicsit jelkép is ez, tisztelgés Kölcsey emlékének, egyúttal életeleme a jelennek: művelődni! Az egykori szatmári adózó nép hajlékában ki hihette komolyan, hogy a tudás tényleg elérhető közelségbe kerülhet? Nem volt egyetlen rádió sem két-három évtizeddel ezelőtt. Szatmár „sötétebb” volt Szabolcsnál is. Színház? Mozi? Klub? Ismeretlen és idegen fogalom volt. Kinek is futotta az idejében azon gondolkodni, hogy a munkán kívül létezik valami más is. Színház, moz’, tv Nagy nehézségek árán, de önerőből felépült a Kölcsey Ferenc nevét viselő művelődési otthon. Két. és fél millió forintja fekszik benne a községnek. Színháztermét rendszeresen látogatja a Déryné Faluszínház, szélesvásznú mozija vetekszik a városival, a tv-klubját népes társaság alkotja. Alig háromnegyed év alatt 34 ezer ember fordult meg a művelődés otthonában, A falu lélekszáma alig haladja meg a kétezret. Igaz, a tv még elsősorban a futball-rajongókat vonzza, de a második helyen a színházi közvetítés és a film áll. Az őszi mezőgazdasági szakfilmsorozatot ezer szatmárcsekei tsz-paraszt nézte végig. Az iskola-tv adásai is bevonultak a falu közoktatásába. Nem sok a 8—9 családi tv és az 5 közületi, de már nem szenzáció. Kitáguló láthatár Döcögős út vezet a községhez és azon keresztül. A frissen festett művelődési otthon ajtajára, ablakaira nem futotta még festék, függöny. De a könyvtár ü.1 könyvekkel gazdagodott. S ha elkelne is több mű Köl- cseytöl, a szatmárcsekei emberek megismerkedtek az olvasás élményével. A mesékkel kezdték — ma a szépirodalomnál tartanak. Zenei élet? Legmagasabn az egyházi dalárda volt. Manapság tizenhéttagú fúvószenekar járja a környéket, őket hívják a társadalmi ünnepségekre is. Kévés még az ismeretterjesztő előadások és a hallgatók száma. A szabad idő eltöltésének népszerű formája a szomszédolás. De a mai kor elöbb-utóbb mozgásba hozza a falu még tartózkodóbb táborát is. Motoros-autós klubot akarnak alakítani, a százötvennél is több motor- kerékpár tulajdonos meg akarja ismerni a megyét, az országot, a motorjának műszaki titkait. Talán ez lesz az ismeretterjesztés csirája? Népművészet világ körüli úton Télen téli álmot alszik a falu — szokták mondani. Ám ez Csekén egyre inkább más hangzást kap. Fürge ujjú asszonyok varázsolják elő a régi népi motívumokat, a keresztszemes térítőkét, hogy megismerje őket a világ. E vidék népművészetének legjava e nép tehetségét, a múlt iránti megbecsülését juttatja kifejezésre. Vejteiné népművész » fiatalok százaival ismerteti meg az ősök művészetét, mely a mai kor kultúrájának és igényeinek jegyében ölt testet. Forr, változik Cseke, minden év hoz újat. Elkészült az állandó Kölcsey emlékszoba Féltve őrzött emléktárgyak kerültek elő, Kölcsey bútorai, asztala, használati tárgyak. Kölcsey falujában megtanultak művelődni, tanulni az emberek — mint minden faluban. Ez kapcsolja össze legforróbban a nagy emléket a nagy jelennel. Páll Géza
