Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-03 / 233. szám

Kádár János elvtárs beszéde

(FMytatáa as 1- oldalról.)

gyarmati rendszer ellen a béke, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése mellett. Ma még inkább szükség van erre az összefogásra.

A testvéri Mongol Nép- köztársaságnak jelentős szerepe volt és van abban, hogy Ázsiában növekednek a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke és a haladás erői, kívánjuk,

hogy koronázza siker mongol testvéreinknek az ázsiai es afrikai országok antiim- perialista összefogásáért vívott szakadatlan harcát.

— A Magyar Népköztársaság kormánya és közvéleménye — folytatta Kádár János — aggodalommal

szemlélte India és Pakisztán összetűzését és elítélte a viszály szítóit. Most mindkét ország érdekei azt kívánják és a világ haladó közvéleménye elvárja, hogy a felek maradéktalanul betartsák a létrejött tűzszünetet és kezdjenek hozzá a két ország közötti vitás kérdések békés megoldásához. Ezután a. nyugatnémet fegyverkezésről, Europa békéjéről, majd az ENSZ- közgyűlés 20. ülésszakának jelentőségével foglalkozott, majd részletesen foglalkozott a két ország gazdasági és kulturális együttműködésével. Hangsúlyozta:

— Magyarország és Mongólia a történelmi jelentőségű szocialista átalakulás közös útján haladnak. A szocializmus, a barátság és a kölcsönös támogatás az együttműködés és az őszinte megbecsülés kötelékével fűzi össze népeinket. Erre a tartós alapra épülnek párt- és államközi kapcsolataink. A proletár internacionalizmus hatja át kapcsolatainkat, ez forraszt össze bennünket a Szovjetunióval, a hatalmas szocialista világrendszer országaival.

— Tárgyalásainkon kifejeztük azt az elhatározásunkat, hogy népeink szoros barátságát és együttműködését a jövőben tovább erősítjük. Ezt a szilárd elhatározást okmányba is foglaltuk: aláírtuk a mongol-magyar barátsági és együttműködési szerződést, megállapodtunk kapcsolataink fejlesztésének több más konkrét kérdésében.

— Tárgyalásainkon ismételten bebizonyosodott, hogy pártjaink és kormányaink teljesen azonos módon ítélik meg a jelenlegi nemzetközi helyzetet és közös az álláspontunk a nemzetközi munkásmozgalom kérdésében is.

Az a véleményünk, hogy minden erőt össze kell fogni az emberiség fő ellensége, a világ békéjét és a népek szabadságát fenyegető imperializmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus ellen. Ezért azon

kell fáradoznunk, hogy

egységbe tömörítsük a nem- zetközi kommunista mozgalom, a forradalmi munkásmozgalom erőit, mert

csak ilyen egységes erő

képes összefogni a békéért, az imperializmus, a kolo- nializmus, a neokolonializ- mus elleni küzdelem ösz- szes erőit.

— Ma mindent az imperializmus ellen, a békéért és a nemzeti függetlenségért folyó harcnak kell alárendelni. Csak így lehet megvédeni a békét, a népek szabadságát, függetlenségét, jogukat az önálló nemzeti és társadalmi fejlődéshez. Ebben az értelemben tárgyalásaink a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egységét is jól szolgálják. Kádár János befejezésül a következőket mondotta.

— A szocializmus, a béke

győzelmébe vetett hitünkben megerősödve térünk

vissza hazánkba. Elvisszük és átadjuk a magyar népnek a mongol dolgozók testvéri üdvözletét. Meggyőződésünk, hogy látogatásunk eredményeképpen tovább erősödött barátságunk a szocialista világ- rendszer egysége, a béke

híveinek ereje.

Mongol kitüntetések átnyújtana

Zsamszarangin Szamba, a nagy népi hurál elnökségének elnöke helyi idő szerint

szombaton délután a parlament dísztermében fogadta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a magyar küldöttség vezetőjét és a küldöttség tagjait.

A fogadáson mongol részről jelen volt J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszter- elnök, továbbá a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagjai és póttagjai és a kormány több tagja.

A fogadáson Luvszanrav- dan, a nagy népi hurál elnökségének alelnöke ismertette a nagy népi hurál elnökségének határozatát,

emelynek értelmében a nemzetek közötti barátság, a béke és a szocializmus

építésében, a mongol—magyar barátság megerősítésében szerzett kiemelkedő érdemeik elismeréséül Kádár János elvtársat, az MSZMP KB első titkárát, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetőjét a Szuhe Bator érdemrenddel, Apró Antal elvtársat, az MSZMP KB PB tagját, a kormány miniszterelnök-helyettesét a Munka vörös zászló érdemrenddel, Kovács Imre elvtársat, élelmezésügyi minisztert, Erdélyi Károly elvtárs külügyminiszter-helyettest és Andrásfi Gyula elvtársat, a Magyar Nép- köztársaság ulánbátori

nagykövetét az Arany sarkcsillag érdemrenddel tüntették ki.

Ostromállapot Indonéziában

(Folytatás az X. oldalról.)

jához vezető összes útvonalakat lezárták.

A Reuter tudósítása szerint — az angol hírügynökség hangsúlyozza, hogy ez az első, amely közvetlenül saját tudósítójától érkezett Londonba péntek reggel óta — Sukamo holléte és sorsa felől számtalan egymásnak ellentmondó híresztelés terjedt el. Egyes értesülések szerint jól van és palotájában tartózkodik, mások szerint Djakarta közelében rejtőzik, illetve péntek reggel megölték, megint más változat szerint természetes halállal halt meg csütörtök éjjel.

Az AP azt írja, hogy Dja- kartában pénteken az élet a rendes kerékvágásban haladt. Noha a telefonvonalak megszakítása miatt Djakarta el volt szigetelve a külvilágtól, a főváros repülőtereit nem zárták le a nemzetközi repülőgépjáratok elől. A djakartai rádió szüntelenül közvetíti a katonai parancsnokoknak a lakossághoz in- téizett és nyugalomra intő felhívásait.

Egy ausztráliai utas. aki szombatra virradó éjjel Dja- kartából Darwin repülőterére érkezett, kijelentette, hogy a város „teljesen nyugodt” volt, amikor ő a repülőtérre hajtatott. Mint

mondotta, pénteken a hatalom az indonéz fővárosban kétszer is más-más csoport kezébe került, anélkül, hogy

a lakosság valamit is észrevett volna belőle, „Hihetetlennek tűnik, hogy ilyesmi megtörténhetett, de mégis megtörtént” — mondotta.

Washingtonban az amerikai kormány szóvivője hozzáintézett kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy Indonéziában a helyzet „rendkívül csepfolyos, sőt zavaros”, s ez nem teszi lehetővé, hogy értékeljék az eseményeket. Az amerikai külügyminisztérium várja, hogy tájékoztatást kapjon djakartai nagykövetségétől.

Indiai -pakisztáni

hadműveletek

diplomáciai fronton

Polgár Dénes, az MTI kii- löntudósítója írja:

Az indiai—pakisztáni tűz- szüneti vonalon a helyzet változatlan, egyik fél sem vonta vissza haderőit egyet- len méterrel sem. Az összesen 1200 kilométer hosszúságú frontszakaszon van olyan pont is, ahol a szemben álló csapatok állásait mindössze egy 30 méter széles csatorna választja el egymástól. A tűzszünet ki- sebb megsértése állandóan napirenden van.

Az igazi hadműveletek azonban diplomáciai fronton zajlanak. Rawalpindi továbbra is azon dolgozik, hogy elérje a kasmiri kérdés politikai megoldásának napirendre tűzését valami- lyen nemzetközi fórumon. Ehhez a feltételhez köti haderőinek visszavonását az augusztus 5-e előtt elfog- lalt pozíciókba. tJj-Delhi hallani sem akar a kasmiri probléma megvitatásáról

„Dél-Vietnam a háború és az agresszió laboratóriuma” — írja a szovjet sajtó, kimutatva, hogy az emeri- kaiak új fegyvereik javarészét a dél-vietnami dzsungelháborúban próbálják ki. Vonatkozik ez mindenekelőtt az amerikai légierőre, hiszen Vietnamban mutatkoztak be a B—57-es lök- hajtásos bombázók, a Lockpheed cég új helikopterei, ott estek át a tűzkeresztségen a Supersabra F—100-as és a Thunderchief F—105-ös lökhajtásos va- dászbombázók. Utóbbi 20 milliméteres gyorstüzelő ágyúja percenként 6000 lövést ad le, úgy hogy a majdnem egyszerre becsapódó lövedékek nagy robbanással járnak. A repülőbombák közül a „kígyó- szem” premierje volt Vietnamban. Ez 250 kg-os pro- pelleres bomba, amely lassan esik, úgy hogy a támadó repülőgép időközben messze juthat a robbanás színhelyétől.

Szupertitkos felder időgépek és szuperszónikus vadászgépek mellett az amerikaiak a legújabb gyalogsági fegyvereket sem felejtették otthon. Ezek között szerepel az M—14-es automatapuska, az M—79- es gránátvető, valamint az apró tűket kilövő fegyverek egész csoportja.

(Kasmír és Jammu India egyik állama, így tehát kasmiri kérdés nem létezik — mondja az indiai kormány).

Üj-Delhiben izgalmat kel- tett az az értesülés, hogy U Thant ENSZ-főtitkár és Arthur Goldberg, az Egve- sült Államok ENSZ-delegá- tusa albizottság létesítését javasolta a Biztonsági Tanácson belül. Ez az albizottság a négy nagyhatalom és egy semleges országnak a képviselőiből állna, s feladata a kasmiri kérdés politikai vonatkozásainak megvitatása lenne. India — az MTI tudósítójának adott felvilágosítás szíerint — két okból is ellene van e tervnek: egyrészt „ismét szükségtelenül napirendre tűzné a kasmiri

kérdést”. Másrészt olyan

testületre ruházná át a Biztonsági Tanács jogkörét, amelyben senkinek sem lenne vétójoga.

A vegyi hadviselés egyik kísérleti anyaga a „narancskeverék” amely amellett, hogy egy nap alatt sivár pusztasággá tesz dús növényzetű síkságot, erősen hat az emberre is: tartós rosszúllétet és hányingert okoz. Az amerikaiak által Dél-Vietnamban bevetett mérges gáz könnyfakasztó és olyan egyéb gázok keveréke, amelyek gyomorbán- talmakat és vakságot okoznak. Ezt a gázfajtát a múlt év decembere óta alkalmazzák a partizának ellen, durván megsértve az ide

vonatkozó nemzetközi egyezményeket.

Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken este a szovjet ENSZ-képvi- selet székhelyén 48 óra leforgása alatt másodízben találkozott Rusk amerikai külügyminiszterrel.

Mint a TASZSZ jelentésében rámutat, Gromiko és Rusk eszmecserét folytatott egy sor, mindkét országot érdeklő kérdésről, ide értve az európai biztonság és a leszerelés kérdéseit, valamint az ENSZ közgyűlés 20. ülésszakával összefüggő problémákat.

Szombaton megkezdte

többnapos jugoszláviai vidéki körútját a Czinege Lajos honvédelmi miniszter vezette magyar katonai kül- döttség. A delegáció a délelőtt folyamán Kragujevac- ba látogatott el majd a délutáni órákban Ljubljanába. Szlovénia fővárosába utazott.

Nendaka, kongói beliigvminiszter pénteken bementette, hogy „Nemzeti Front* néven egy új politikai szövetséget hoztak létre. A bejelentés röviddel azután tör- tént, hogy egy Nendaka-tá- mogatta jelöltet választottak meg a kongói parlament

elnökévé. Nendaka beie’en- tette, hogy csoportja követelni fogja a fennálló kormány lemondását és egy nemzeti egységkormány

megteremtését.

Papandreu volt görög miniszterelnök Kréta szxgetéré utazott, hogy megkezdje a Sztefanopulosz-kor- mány megdöntését célzó szónoklásai kampányát.

Az adeni szakszervezeti kongresszus és a megszánt Dél-Jemen felszabadítasára alakult nemzeti front felhívására Aden dolgozói szombaton 24 órás sztrájkot kezdtek, tiltakozásul az angolok dél-arábiai politikája ellen.

A berliniek százezrei köszöntötték szombaton délelőtt az Ostbahnhoftól a Marx—Engels térig vezető hosszú útvonalon Pável Beljajev és Alekszej Leonov szovjet űrhajósokat, akik tíznapos látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba érkeztek. A Marx—Engels téren délben nagygyűlést tartottak a két űrhajós tiszteletére. A nagygyűlésen Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke mondott üdvöz'ő beszédet, maid a világűrutazás két szovjet hőse szólalt fel.

Rusk amerikai külügyminiszter a három és fél órás találkozó után újságíróknak kijelentette: a

megbeszéléseken semmiféle megegyezés nem született, de reméli, hogy a kapcsolatok Washington és Moszkva között folytatódnak. Hozzáfűzte, hogy az eszmecsere igen hasznos volt.

A szovjet külügyminiszter pénteken Dugerszuren mongol külügyminiszterrel is találkozott és megbeszélést folytatott vele.

A „kigyószem“-t6l a nn(irancskeverék“-ig

Hz amerikaiak vegyi háborúja DébVietnamban

0 második Gromiko—Rusk találkozó

7

\ műértő

Howard Sklyton először mint turista utazott a Szovjetunióba, aztán egy tudományos delegáció tagjaként, majd mint music-hall üzletvezető, 1963 telének első napjaiban pedig képzőművészeti kiállítás ürügyén érkezett Moszkvába. Az állambiztonsági szervekben kiváncsi és tudnivágyó emberek dolgoznak, Sklyton sokoldalú tehetségének szin- pompája szinte elkápráztatta őket. Néhány an közülük gyakori látogatói lettek a kiállításnak. De a metszetek és a rajzok megtekintése sem akadályozta ezeket az embereket abban, hogy egyúttal Howard Sklytonra is vessenek egy-egy pillantást.

Hideg, de szélcsöndes napon középkorú, rövid kabátot és puha kalapot viselő

férfi látogatta meg a kiállítást. Hosszú ideig keresett valakit a termekben, majd megérdeklődte a tárlatvezetőtől, hol találhatná meg a kiállítás ügyintézőjét.

— Elment, ma már nem jön vissza — hangzott a válasz. — Átadjak valami üzenetet?

A férfi habozott. Körülnézett. Mindenütt látogatók.

— Mondja meg, kérem, hogy Nyikoláj kereste. Majd újra eljövök — mondta sietősen.

És valóban újra eljött. Nem is egyszer. Mint a festészet, és a grafika nagy szakértője, hatszor járta körül a termeket, egyidejűleg megfigyelve azt is, hogy ki, mikor és hogyan jár ki és be a kiállítás személyzete és az ügyvezető részére kijelölt szobákból, illetve szobákba. A hatodik látogatáskor odalépett Sklytonhoz. Két-három szót váltottak, majd kimentek. Miután a

kiállítást a Szokolnyiki parkban rendezték, nem esett nehezükre egy csöndes sarkot találni, ahol elbeszélgethettek. Csak egyetlen egyszer ijesztettek meg egy, a behavazott parton ölelkező szerelmes párt.

— A szerelem nem várhat tavaszig — szakította félbe beszélgető partneréj, Sklyton, és mosolyogva nézte a leányt.

A pádon ülő párocskát valóban nem lehetett lassúsággal gyanúsítani: egy óra múlva már a biztonsági szervek egyik moszkvai alosztályának főnöke, Borisz Kuprin, két fényképet nézegetett: Sklytont és Nyiko- lájt ábrázolták, amint a behavazott fasorban sétálnak. Kuprin megmutatta a fényképeket a szakembereknek, de azok nem ismerték fel rajtuk „ügyfeleiket”. Egyébként, Nyikoláj kilétének megállapítása korántsem ütközött nehézségekbe. Szokolnyikiből elkísérték, „ráálltak”, s kiderült, hogy a Második Tverszkaja-Jamsz- kaja utcában lakik.

öt Nyikoláj lakott ebben a házban. Az egyik bölcsödébe „járt”, a másik a Bauman műszaki főiskolába, a harmadik Nyikoláj a Rádióelektronikai Bizottság specialistája volt, a negyedik nyugdíjas, éppen a fiánál vendégeskedett vidéken, az ötödik a Botkin klinikán feküdt. Nyilvánvaló, hogy a kiállítást a 3. sz. Nyikoláj látogatta.

A Rádióelektronikai Bizottságtól a következő értesülések futottak be róla. Nyikoláj Saposnyikov 1922- ben született, orosz, párton- kívüli, nőtlen. A háborúban részt vett. Moszkvában végezte az Energetikai főiskolát, a bizottsághoz az iparból került át. Egy szakember-küldöttséggel 1961-ben Angliában járt. Tud angolul. Az utóbbi két évben különleges titkos elektronikus szerkezet tervezésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Azok az emberek, akik jobban ismerték Nyi- kolájt a személyzeti osztály munkatársainál, hozzátették, hogy kollégájuk öt esztendeje elvált a feleségétől, egyedül él, de korántsem

szerzetesi életet. Szereti a vidám és italozó kompániát. Ilyenfajta ember kétségkívül érdekelhette Howard Sklytont. A Szokolnyikiben folytatott beszélgetések témája nyilvánvalónak tűnt

Ekkor elhatározták, hogy megnézik, mivel foglalkozik Nyikoláj munkaidő után, kivel találkozik, kinek küld levelet és így tovább. „

Nos, megint egy újabb ügy, pedig Borisz Kuprin- nak és munka társainak enélkül is akadt elég. Arról nem is szólva, hogy Kuprin minden újabb „gyámoltja” jóc^cán rabolt el a szabad idejéből, ami Boriszt meglehetősen zavarta szurkolói tevékenységében; Luzsnyikiben egyike volt a Moszkvai Szpar- tak leglelkesebb és legelfogultabb híveinek. A biztonsági szervek moszkvai munkatársainak labdarúgórajongója családjában Borisz fehér holló számba ment: itt zömmel a Moszkvai Dinamóért szurkoltak. A Szpartak minden újabb veresége viccek és gúnyolódások egész sorát váltotta ki, amire Kuprin igen rosszul reagált. A Szpartak—Dinamo rangadókról csak any- nyit, hogy ha a Szpartak

győzött, Borisz Kuprin úgy viselkedett, mintha nem is járna a folyosón, hanem harci elefánton ügetne fogoly rabszolgák élén. Ha viszont a Dinamo győzött, le sem ment az étkezdébe, pedig már türelmetlenül várt rá Roscsin, a tősgyökeres Dinamo-szurkoló. Régebben, 1950-ben a komszo- molbizottságban dolgozott, ő adta át a tagsági ' igazolványt Lev Jasinnak. Szükséges-e megemlíteni, hogy Roscsin ezek után örökre eljegyezte magát a dinamósokkal. Úgy vélte, hogy Kuprin csak különcködik azzal, hogy a Szpartak a kedvenc csapata.

Télen Kuprin futballszen- vedélye hokiszenvedéllyé alakult át: — A hoki is jó dolog. És ennek a Sapos- nyikovnak éppen a bajnoki küzdelem tetőpontján kellett felbukkannia — tréfálkozott.

Az elkövetkező három napon a Korcsagin vezette alosztály munkatársai foglalkoztak Saposnyikovval. Ezt a különleges csoportot — ha a biztonsági szerveket költők vezették volna — bizonyára a „bűnözők árnyékának” nevezték volna el.

(Folytatlak)

V

Fordította: Pét6 Miklós