Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-18 / 220. szám

Ügyek és döntések Eddig 350 vagon almát szüreteltek le megyénkben A korai szedéssel javítják a minőséget ttlán furcsán hangzik, d* tiny, hogy a panaszok megnövekedése is mutatja: szélesedett a szocialista de- mokrácia. És ez nemcsak jó, de becsülendő is. Itt van például a nem rég napvilágot látott és már funkcionáló módosított új Munkatörvénykönyv. Ennek is egyik fontos célja az, hogy o népgazdaság előtt álló feladatok megoldását segítse. Hatékony eszközt biztosítson a vezetőknek a munka helyes megszervező- sére, a fegyelem biztosítá­sára Ennek az elvnek a szem előtt tartásával a mó­dosítás alapvetően a mun­kaviszonyra, a munkafegye­lemre, az anyagi felelősség­re és az ezekkel összefüg­gő és kapcsolatos munka­ügyi vitákra vonatkozik. Ezek hatékonyabbá téte­le érdekében volt szükség arra, hogy a korábban mű­ködő egyeztető bizottságok helyett egy új jogorvoslati szervet, a munkaügyi dön­tőbizottságokat alakítsák meg. Ezekből jelenleg me­gyénkben 218 működik. Megalakításuknak a határ­ideje július 15-e volt. En­nek ellenére több mint a fele csak utána kezdett mű­ködni. Es még ma is ta­lálható több olyan üzem és vállalat, mint a Nyírségi Állami Erdőgazdaság, a Mátészalkai Sütőipari Vál­lalat. ahol ezeket nem ala­kították meg. A korábbiakkal ellentét­ben a gazdaság vezet ők job­ban élhetnek a módosított törvénykönyv adta lehető­ségekkel, s az új szabály­zás szerint csaknem minden munkaügyi vitában első fo­kon a munkaügyi döntőbi­zottság jár el. Ez megköve­teli, hogy a vállalati mun- kaügyi döntőbizottságok eleven és valóban funkcioná­ló szervekké váljanak, akik mindenkor igazságosan és legjobb tudásuk szerint és a törvények szellemében végezzék munkájukat. Sar­kallja őket erre az is, hogy a panaszok bonyolultabbak is. Megnyugtató, hogy a munkaügyi döntőbizottságok többsége lelkiismeretesen végzi munkáját. Hiba azon­ban, hogy e bizottságok megalakulásáról és a pana­szok benyújtásának módjá­ról nem mindenütt tájé­koztatták a dolgozókat. Még súlyosabb hiba az, hogy a benyújtott panaszok többsé­gét nyolc napon túl tár­gyalják. A Területi Mun­kaügyi Döntő Bizottság ebben a hónapban 14 vállalati munkügyi döntőbizottság munkáját ellenőrizte és megállapította, hogy a dol­gozók benyújtott panaszai­nak csak 32 százalékát tár­gyalták meg törvényes idő­ben. Nem került tárgyalás­ra és így döntés sem szü­letett 40 ügyben és sok az intézetlen panasz. Lélektani hatásai is van­nak annak, hogy a panaszo­kat, észrevételeket nyolc napon belül le kell tárgyalni. Nem szabad hosszú Ideig bizonytalanságnak kitenni a sértett és igazságát kere- ső emberefcet. Ezért írja elő a Munkatörvénykönyv vég­rehajtási rendelkezése a nyolcnapos határidőt. A Mátészalkai Állami Gazdaságban, a Mátészalkai Gépjavító Állomáson, a Kisvárdai Bútor és Faipari Vállalatnál a panaszok egy része hónapok óta elintézet­len. A kisvárdai vállalatnál több olyan ügy is van, amelyet megtárgyaltak, Csak éppen a határozat ellen be­nyújtott fellebbezéseket több hónapja nem továb­bították a TMDB-hez. Ez tűrhetetlen, hisz nemcsak a törvényt sértik meg, de ab­ba a hiszembe ringatják a panaszos embereket is, hogy ügyüket felsőbb fó­rumhoz küldték, s ott kés­lekednek. Tapasztalható az is, hogy a panaszkodó mun­kást egyszerűen nem értesí- tik a tárgyalás idejéről. Hogy ezt mivel indokolják? Azzal, hogy „már előzőleg megbeszéltük vele az ügyét,” Furcsa és helyte­len módja a törvényes út megkerülésének. így az igaz­ságát keresőben olyan érzés támadhat, hogy „az igazga­tó már előre meghatározta, hogyan döntsenek ügyében.” De akkor miért van szük­ség a munkaügyi döntőbi­zottságra? Törvényen kívül helyézheti-e valaki ezt a szervet? Erre senkinek nincs joga. Farkas Kálmán Megyénk termelőszövet­kezeteiben, állami gazdasá­gaiban szeptember első napjai­ban Indult meg a fehér alma szedése; a piros alma szttretelése húsza­dika körül kezdődik. A kedvezőtlen időjárás következtében a múlt évi­hez képest mintegy 30—40 százalékkal kevesebb al­matermés várható Szabolcs­ban. Ennek arányában csökken a felvásárlás is. Tizenháromezer vagon he­lyett hét-nyolcezer vagon­nal várnak. A kevesebb termés ko­moly anyagi kiesést jelent a termelőszövetkezeteknek. A hiányt úgy igyekeznek pótolni, hogy a termelőszövetkezeti tagok nemcsak az alma szedését, hanem az osz­tályozást, csomagolást és szállítást is maguk végzik, a MÉK irányítása és fel­ügyelete alatt. Ez a munka vagononként 5—6 ezer fo­rint többletjövedelmet je­lént. Ha a termelőszövetke­zetek a korai körszedés mellett a szárcsipést is el­végzik, a jövedelem vago­nonként kilencezer forint. Ezen túl azért is fontos, hógv az idén korábban kezdjék és befejezzék az alma szüretelését és feldol­gozását, hogy ezáltal a leg­kisebb minőségi veszteség érje a gyümölcsöt. Ez idő szerint már több mint 350 vagon almát szüreteltek le a megyében, s ebből 30 vagonnal el­szállítottak a megrendelő államokba. A csapadékos időjárás miatt kevesebb lett az ex­portképes alma, de még így is 3—3,5 ezer vagonnal exportál a MÉK. Elsősorban a népi demokratikus álla­mokba, így a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba szállítanak, de ko­moly megrendelés érkezett a Német Szövetségi Köztár­saságból, Svájcból, Finnor­szágból és Svédországból is. Ahol megfelelő időben Végezték el a permetezést, ott az exportarány lényege­sen jobb. A máriapócsi Zöld Me­ző Termelőszövetkezet 65 holdas almáskertjé­ben megközelítették az elmúlt évek rekordter­mését. Az alma 70—75 százaléka exportképes, egyes fajták­nál pedig — ahol ortocidos permetezést alkalmaztak —, meghaladja a 90 százalékot is. Itt holdanként 100 má­zsás átlagtermést várnak. Szombaton megkezdték a fehér alma szedését a nyír­egyházi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet közel két­száz holdas sóstóhegyi gyü­mölcsösében. A mintegy három holdnyi aranyparmen szedését már befejezték. Az almaszedők vasárnap is dolgoztak, hogy mielőbb bejezzék a fehér alrrta sze­dését, mert már helyenként barnul a jonatán magva is. Szerdán, a MEK-től kért szakember segítségével egy brigád már megkezdte a leszedett alma válogatását, osztályozását, csomagolását és csütörtökön előrelátható­an már útba is indítják az első vagon almát. Idén helyszínen csomagolják az alma nagy részét, innen küldik vagontételben kül­földre Is. A MÉK alaposan felké­szült az almaszállítás lebo­nyolítására. Tízezer vagon­ra való göngyöleg áll ren­delkezésre, raktárkapacitás­ban és szállítóeszközökben sincs hiány. Lehelne olcsóbban Is ! „Ankét" a gyár udvarán, uzsonnaidőben ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS UTÁN Aktívabb szerepet kapnak a fiatalok az élelmiszeripar termelésében a „Szakma ifjú mestere”, a Mi bosszantotta műszak alatt ? Szaporodnak a piros tég­lakupacok a tiszavasVári téglagyár udvarán. A nyi­tott kemenceajtók mohón várják a nyerset, de a be­rakok most pihennek. Uzsonnaidő van. Hatan ülnek a téglaraká­sokon; Molnár Béla. Szabó András. Danes Lajos. Petró Zoltán, Tamás Mihály és Bodnár István. Hetedik len­ne a brigádvezető, de ő otthon van, beteg. Helyt kell állni helyette is, hiszen a tűz körbe jár. Egy műszak alatt a kemence most is • megeszi” a 13—16 ezret. Évi kilencmillió darab a terv.^ Esznek és beszélgetnek. Afféle ..kerekasztal-konfe- rencia” — a munkáról. — Még hárommillió el­menne, ha lenne elegendő nyerstégla. így két-három hónapra is kiesik a kemence a termelésből. — Miért nincs elegendő nyerstégla? — Kevés a szárítósain. Az elkészült nyerstégla egy része tönkremegy, mielőtt megszáradna és a kemencé­be kerülne. Két ilyen szinnek az ára egy-két év alatt megtérül­ne. — 1960-ban körülbelül egymillió nyerstégla ment tönkre. Tavaly is vagy öt­venezer. Az ideit is elég lesz összeszámolni... — A bangetta-szárítás már elavult. Hiába fedjük cseréppel az oldalát elveri az eső, a két alsó sor meg tönkremegy, felázik. A cse­repek is törnek, az is költ­séges. Arról nem is beszél­ve, hogy a téglák deformá­lódnak. nem úgy, mint a kelleres szárítóban. — Mi történik, ha nin­csen elegendő száraz nyers­tégla? — Berakjuk úgy. Pedig ez árt a kemencének. és lelassítja az égetést. — Kár ez a népgazdaság­nak mindenképpen. A tönkrement nyerset — amit már egyszer legyártottak — vissza kell szállítanunk a bányába. És ez nem számít bele a teljesítménybe. Ha beraknánk, a kemencébe lenne selejt. — Amit a réven megtaka­rítunk, azt a vámon elve­szítjük. Feleslegesen dol­goznak a nyerstéglagyártó gépek, fogyasztjuk az ener­giát, szaporítjuk a munkát és a kemence mégsincs teljesen kihasználva.-*- Valamit tenni kell — folytatja a beszélgetést a kemerce tetején — Gazdag Sándor égető — mert ez így. nem gazdaságos. Amennyi szénnel szárítunk, annyi elég lenne az égetés­hez. Dupla mennyiségű tü­zelő fogy így. S amíg a nyerstégla tökéletesen meg nem szárad, nem veszi fel a tüzet sem. Lelassul az égetés..; — Mennyivel lenne gyor­sabb a száraz téglával? — Műszakonként legalább három—négyezerrel, és fele annyi szénnel. • S mennyi bosszúságtól felesleges ide­gességtől kímélné meg az az embert. Megtörtént már az is, hogy a sok vízgőz le­csapódott az alsó sorokra- a tégla elázott és az egész mágia összeroppant. Ilyen­kor aztán a kirakok hord­hatják el a selejtet. Az ember inkább óvatos, las­sabban engedi tovább a tü­zet. De hát haszon ez? — Bizony megesett már, hogy a kemence fél oldala féltéglákkal volt tele — teszi hozzá Kőszegi László kihordó munkás. Nehéz megállapítani, ki­mutatni, hogy mennyi kár származik a megfelelő mennyiségű sZáritóSZin hiá­nyából. de a kemence és a színek között magasodó se- lejthalom azt bizonyítja, hogy kifizetődő lenne bőví­teni a fedett tárolóteret. Az egyszerű emberek is látják, hogy feleslegesen pazarolják így az energiát, a munkaerőt, szinte a vé­letlenre, a szerencsére bízva a kemence fo­lyamatos nyersanyagellá­tását. Jó lenne, ha a veze­tők — akik tehetnek ellene — nem néznék sokáig tét­lenül. Az ..ankét” véget ért. Az újságírónak sincs több sza­va. Talán majd az illeté­keseknek. m Első országos tanácskozá­sukat tartották az elmúlt hét végén a konzerv- és do­hányipar KlSZ-szervezetei- nek titkárai, a megyei KISZ-bizottságok ifjúmun­kás felelősei a Nyíregyházi Konzervgyárban. A hozzászólók a két ipar­ágban dolgozó fiatalok, if­júsági brigádok termelési, művelődési és szervezeti problémáinak megoldására tettek javaslatokat, és beszá­moltak &z elért eredmények­ről. A Nyíregyházi Konzerv­gyár ifjúsága a múlt évi j versenyben ért el jó ered- I ményt: a selejtet másfél százalékkal csökkentették a fiatalok. A kulturális élet kialakítására kezdeti lépése­ket tett a gyári KlSZ-szer- vezet — heti két alkalom­mal tartanak ifjúsági klub­napokat. Megoldásra vár még a vidékről bejáró fia­talok bevonása a szervezeti életbe. Az Ifjúsági mozgalom megoldandó feladata például (Kiváló ifjú mérnök”, a „Kiváló ifjú közgazdász mozgalom tökéletesítése, a mozgalmak céljainak pontos meghatározása — állapítot­ták meg a tanácskozáson. Az elmúlt időszakban több kö­zépüzemben megalakították a fiatal műszakiak, köz­gazdászok tanácsait, ame­lyek a termelés műszaki színvonalának tökéletesítésé­re hivatottak, valamint se­gítséget kell nyújtaniok az üzemek vezetőinek «z ésszerűbb termelésszerve­zésben. a takarékossági és újítási mozgalmakban, A tapasztalatok szerint sok problémával küzd a konzervipar és a dohány­ipar az idényjelleg miatt — állapította meg a kétnapos tanácskozás összefoglalása­ként Gál Róbert, a KISZ KB munkatársa. — Különö­sen nagy feladatok várnak a KISZ-Szervezetekre az üzemek fiatal nődolgozóinak aktivizálásában. Nyíregyháza, autószerviz. Az ellenőrzésre, javításra váró gépkocsik gazdái, ve­zetői csak felületes szemlé­lői lehetnek annak a mun­kának, amely szinte óráról órára állítja nehéz helyzet elé még a legjobb szerelőt is. — Van itt problémája szinte mindenkinek — ma­gyarázza Varga László mű­vezető. — Bosszantó esetek is előfordulnak, de ha mindenáron problémás em­bert akar, hát keressük meg Krajcsovics Józsefet, a tmk-st. A középkorú férfit várat­lanul éri a kérdés; min bosz- szankodott műszak alatt? —- Hát először is vegyük számításba, hogy ma Jött be a szabadságról — segíti ki zavarából tréfásan Varga László. — Ebben ugyan nincs semmi bosszantó — folytatja Krajcsovics — hiszen eltelt a három nap, amit kértem. Inkább azon mérgelődtem, hogy azt a sürgős munkát, amit itt hagytam, senki sem fejezte be. Speciális helyzet. Egy ka­rambolozott Warszawa alvá­zát kellett rendbehoznt. Rajta kívül senki sem vál­lalta, Bár tmk-s, gyakran megesik, hogy más munká­ra is elhívják a szerelők. Af­féle univerzális ember, t ki mindenhez ért. Egy munkát be sem fejez, már a másik­hoz kell mennie. — Ezt a pár órás munkát sem tudtam befejezni — mondja bosszúsan, — Elő­ször Vida Miklós jött. hogy menjek gyorsan, mert el­romlott a zsirzó. megállt a munka. Ha mór ott voltam megnéztem a kompresszort is. Ott meg a szelep ragadt be. Fél óra telt el, mire új­ra visszamehettem a War- s2awéhoz. Aztán a hegesztő­dinamó biztosítéka ment ki, azt kellett kicserélni. A szűk szavú Krajcsovics lassan belemelegszik a be­szélgetésbe. Érveivel egyet­ért a művezető is. A szere­lők többsége sokszor a ké­nyelmesebb megoldást vá­lassza; apró, cseprő mun­kákra Is elhívják a tmk-st — így megy ez egész nap — legyint bosszúsan — de már megszoktam. Pedig a sok ..apró” a tmk-tól is el­rabolja az időt. Azt pedig el kell végezni, még mű­szak után is. — Bizony van úgy, hogy még otthonról is behívjuk — feszi hozzá a művezető. Különösen a búvárszivattyú miatt, mert ha az meghibá­sodik, nemcsak a mosó, ha­nem a környékbeli lakások is víz nélkül maradnak. Közeledik a műszak vége. A tmk-s elnézést kér El­megy, mert még ellenőriznie kell a gépeket, berendezése­ket. Csak ygy tud nyugod­tan elmenni, ha mindent rendben talál. Még el sem indul, máris keresik: — Józsi bácsi — szólítja Bodnár János, egy fiatal szerelő. — Tessék már jönni, mert nem boldogulok s Warszawénál. Egy alkatrész deformálódott. — Hát akkor menjünir, nézzük meg... — módosítja a tervet Krajcsovics Jözsei. Tóth ÄrpäÄ 1965. szeptember ii. Angyal András a Nyírtassi Al laml Gazdaság zetorosa járva silóző gépével naponta 800 mázsa takarmányt vág le. Foto: Hammel József

Next

/
Oldalképek
Tartalom