Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-17 / 219. szám

Kínai jegyzék Indiához Peking, (MTI): Az Uj-Kína hírügynökség jelenti, hogy a kínai kül­ügyminisztériumban csütör­tökön jegyzéket adtak át India ideiglenes pekingi ügy­vivőjének. A jegyzék felszó­lítja az indiai kormányt, három napon belül szerelje le az összes indiai katonai berendezéseket, „amelyek a Kínai Népköztársaság és Szikkim határán találhatók a határ kínai oldalán, vagy magán a határon”. (Szikkim indiai védnökség a Himalá­jában — a szerk. megjegyz.) A hírügynökségi jelentés szerint a jegyzék hangsú­lyozza, hogy „ellenkező esetben az indiai kormány­nak viselnie kell a felelőssé­get a súlyos következmé­nyekért”; CsßVMßM Ifßk sorokban Osló A Reuter jelentése sze­rint a norvég kormány végleges összehangolása a hét végére várható. Olaf ki­rály Gerhardsen lemondása után felkéri a nem szocia­lista koalíció pártjait az új kormány megalakítására. Párizs A Francia Szocialista Párt (SFIO) vezető bizott­sága szerdai ülésén olyan határozatot hozott, amely szerint a párt támogatja a köztársasági elnöki tisztség­re pályázó Francois Mitte- rand-t. Határozat született arról, hogy október 30-ra összehívják a SFIO orszá­gos vezetőségét Berlin Az NDK és Szíria kor­mánya — a Berlinben foly­tatott tárgyalásokról kia­dott közös közlemény sze­rint — megállapodott, hogy kölcsönösen főkonzulátusi rangra emelik Berlinben, illetőleg Damaszkuszban működő konzulátusukat. Moszkva Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtö­kön fogadta Kogoro Uemu- rát, a Szovjetunióban tar­tózkodó japán gazdasági kormányküldöttség vezető­jét és megbeszélést folyta­tott vele a szovjet—japán kapcsolatok fejlődéséről. Varsó Pénteken Varsóba érkezik Stewart brit külügyminisz­ter. A lengyel lapok a lá­togatással kapcsolatban is­mertetik Stewart életrajzát Mára várják a Casablanca! csúcsértekezlet befejezését Közös arab külpolitikát dolgoztak ki Casablanca (MTI): Az arab csúcsértekezlet ötödik, szerda esti több órás titkos tanácskozásán a Jordán folyó vizeinek fel- használásával kapcsolatos arab tervek technikai és katonai részletkérdései ke­rültek megvitatásra. Az arab külügyminiszte­rek szerdán a külpolitikai helyzettel kapcsolatos aján­lásaikon dolgoztak. A tárgyalások súly­pontja az indiai—pa­kisztáni konfliktus és a vietnami háború volt. Elfogadták a határozati ja­vaslatot, amely az ENSZ ellenőrzése mellett Kasmír­ban megtartandó népszava­zásra szólít fel. A határo­zati javaslat sürgeti a tűz­szünet életbe léptetését. Az államfők csütörtökön befejezték a katonai kérdé­sek megvitatását és rátér­nek a nemzetközi kérdések megtárgyalására. Szerda este az Arab Liga szóvivője közölte, hogy az államfők, a liga főtitkára, a közös katonai parancs­nokság főnöke és a Pa­lesztinái felszabadítási szer­vezet elnöke részvételével folytatták a tanácskozást. A külügyminiszterek ezzel párhuzamosan befejezték a nemzetközi helyzet megvi­tatását és megkezdték annak ta­nulmányozását, milyen álláspontra helyezked­jenek az arab államok az ENSZ következő ülésszakán és a no­vember 5-én Algírban megnyíló afro-ázsiai ér­tekezleten. A külügyminiszterek megkezdték a záróközle­mény megfogalmazását is. A csúcskonferencia való­színűleg pénteken fejeződik be. Azt a korábbi értesülést, hogy az arab államok megszüntetik a sajtó prob­lémáit és a „hullámhossz- háborút” az Arab Liga kö­reiben megerősítik. Ami Tunéziát illeti, az államfők elhatározták, hogy delegá­ciót küldenek Burgiba el­nökhöz, hogy tájékoztassák erről a megegyezésről. Olasz, jugoszláv és afgán politikusok az ENSZ­közgyfílés elnökjelöltjei New York (MTI): Szerdán a nyugati tömb tagállamai félórás tanács­kozás után megegyeztek abban, hogy „egy olasz ál­lamférfit” jelölnek az ENSZ-közgyűlés közelgő 20. ülésszaka elnöki tiszt­jére. Bár a politikus nevét csak később hozzák nyilvá­nosságra, valamennyi hír- ügynökség biztosra véli, hogy Fanfani olasz kül­ügyminiszterről van szó. A szocialista országok jelölt­je továbbra is Kocsa Popo- vics, volt jugoszláv külügy­miniszter, akinek támogatá­sához több afrikai és ázsiai állam szavazatára számíta­nak. Énekeli finn diplomata helyett most Abdul Rahman Pazsvak afgán fődelegátus nevét emlegetik esetleges kompromisszumos elnökje­löltként. Az ENSZ húszéves fenn­állása alatt szocialista ál­lam képviselője még nem töltött be közgyűlési elnöki tisztet. Választás NSZK módra Az OKP tiltakozik Az olasz kormány nem engedi be a vietnami pártküidőtfséget Róma (MTI): Az Olasz Kommunista Párt titkársága közleményt adott ki, amelyet a csütör­töki Unitá ismertet és amelyben elítéli az olasz kormány magatartását. Is­meretes ugyanis, hogy az olasz kormány megtagadta a beutazási vízumot a Vi­etnami Dolgozók Pártjának küldöttségétől. Ez a maga­tartás — mutat rá az OKP dokumentuma — ellentét­ben áll más európai NATO- tagállamok kormányainak állásfoglalásával, valamint az olasz kormány több íz­ben kifejezett akaratával, amely szerint a nemzetközi feszültség csökkentése ér­dekében kíván tevékenyked­ni. „Ellentmond ez a maga­tartás a kormánytöbbség egy része állásfoglalásának is...” A dokumentumnak ez a megállapítása az Avanti- ra vonatkozik — amely a szocialista párt nevében élesen bírálta Moro dönté­sét és követelte, hogy en­gedjék be Olaszországba a vietnami pártküldöttség tagjait. Az OKP közleménye végül bejelenti, hogy a ház és a szenátus elé ter- kommunisták a képviselő- jesztik az ügyet s követel­ni fogják a kormánydönté­sek visszavonását: az OKP felszólítja a dolgozókat, hogy sokszorozzák meg ak­tív szolidaritásukat a viet­nami nép iránt. Kéthónapos krízis után Megoldás előtt a görög válság? Athén (MTI): A Reuter jelentése szerint esély van arra, hogy Gö­rögországban a kéthónapos kormánykrizis után nyug­vóponthoz tér vissza a po­litikai élet. Az akadályok áthidalásának megoldását jelentheti egy. koalíciós kor­mány alakítása Sztefanopu- losz volt kormányfő mi- riszterelnöksége alatt. Konsztantin király, miután csütörtök reggel tárgyalt a megbukott Cirimokosz kor­mányelnökkel, várhatóan Sztefanopuloszt kéri fel kormányalakítására. Szeptember 19-re tűzték ki a nyugat-németországi vá­lasztásokat. A városokat és falvakat már hosszú hetek óta ellepték a röpcédulák, a plakátok és az állami kas­szából 38,5 millió márkát osztottak ki a pártok között — választási célokra. A kü­lönböző nagyiparosok és ér­dekcsoportok pedig még en­nél is többet juttattak a maguk jelöltjének. A párt­vezérek állandóan úton van­nak. Erhard 18 ezer kilo­métert utazik különvonata szalonkocsijában, betér a kisvárosok üzleteibe, szóba elegyedik az utca emberei­vel, mindent elkövet, hogy egyéni népszerűségét erősít­se. Brandt, a szociálde­mokrata párt vezetője pedig aki közismerten rossz szó­nok. beszédeit bibliai idé­zetekkel bővíti. Talán ezzel is a Nyugatnémet Szociál­demokrata Párt politikai irányvonalát jelzi? Mende. a harmadik pártvezér há­borús vaskeresztjét muto­gatja, számos újság pedig közölte a fényképét egyen­ruhában. Ez a képe a máso­dik világháború idején ké­szült — a Wermacht őr­nagya volt akkor. A választók nehezen tud­nak különbséget tenni a mai nyugatnémet politikában fő szerepet játszó pártok kö­zött. A kereszténydemokra­ták a legutóbbi parlamenti ülésszakon óriási pénzügyi kötelességeket vállaltak. Koalíciós partnerük, a sza­bad demokrata párt támo­gatásával több olyan tör­vényt szavaztak meg, ame­lyek különböző trösztök, mo- nopól’umok érdekeit szol­gálják. Ezek az úgynevezett „választási ajándékok” 6 milliárdos többletkiadást je­lentenek az államháztartás­ban és Alex Möller, a szo­ciáldemokraták pénzügymi­niszter-jelöltje kijelentette: e kormánypolitika következ­tében költségvetési kataszt­rófa fenyeget. Persze, ko­rántsem állítható, hogy a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között el­vi ellentétek vannak. A CDU dédelgetett tervét, az úgynevezett rendkívüli ál­lapotra vonatkozó törvény- javaslatot (ha a kormány szükségesnek tartja, katonai Jellegű szolgálatra veheti igénybe a polgári lakossá­got, kisajátíthatja a személy- gépkocsikat. a földterületet, stb.) a szociáldemokrata párt jobboldali vezetői is támo­gatják. Külpolitikai síkon a CDU nyíltabban foglal állást. A düsseldorfi kongresszuson ilyen magabiztos nyilatko­zatok hangzottak el: „Mi rendelkezünk a legnagyobb fegyveres erővel Nyugat- Európában”, s ezen az ala­pon egyre nagyobb befolyást követelnek az NSZK száma­ra a NATO-ban. Strauss pedig már egyenesen hitleri „stílust” használt: „Harcol­ni akarok azért, hogy egesz Európában új rend jöjjön létre”. Ehhez kapcsolódik a kö­vetkező láncszem: nyugat­német kormánykörökben egyre erőteljesebben követe­lik az atomfegyver feletti rendelkezés jogát. Ezekben az alapvető politikai kérdé­sekben a szociáldemokrata párt vezetőségének vonalve­zetése nem különbözik a CDU és koalíciós partnere, a szabad demokrata párt politikájától. Helyeslik a kö­vetelést, hogy az NSZK-nak joga legyen az atomfegyve­redhez. hogy több ingót kapjon a NATO-n beiül, támogatják a fegyverkezési politikát és visszautasítanak minden közeledést az NDK- val. Ez a politika a szociálde­mokrata pártban bírálatot vált ki, s a szakszervezetek jelentős része is, főleg a 2 millió tagot számláló vasmunkás szakszerve­zet, az utóbbi időben többször bírálta a szociál­demokrata párt jobboldali vezetőit. A választási hadjáratban a kereszténydemokraták Willy Brandt, a szociáldemokraták pedig Erhard kancellári ké­pességeit vonják kétségbe. A szabaddemokraták főként Strausst támadják, s még azt is megfogadták tavaszi kongresszusukon, hogy nem engedik meg a volt hadügymi­niszter visszatérését a kor­mányba. Ez is csak takti­kai fogás, mivel Strauss, különböző korrupciós botrá­nyaival erősen lejáratta magát és a szabaddemokra­ták ezt akarják felhasználni saját népszerűségük fokozá­sára. A Bundestag választáso­kon a Német Kommunista Párt nem indulhat, mivel ba- tiltotfák. s így a megfosz­tották attól a jogtól is, hogy jelöltlistákkal lépjen fel. Az teljesen bizonytalan, — akárhogyan is alakul a választások eredménye az NSZK-ban — milyen kor­mány kerül végül is uralom­ra. Négy övvel ezelőtt, ami­kor a kereszténydemokraták nem kapták meg az abszo­lút többséget, Adenauer nem alakíthatott volna kormányt a szabad demokrata párt közreműködése nélkül. Ök viszont éppen annak kö­szönhették választási sike­rüket, hogy Adenauer-elle- nes jelszavakkal indultak a választási harcban. Birto­kon belül viszont már vál­toztattak álláspontjukon, Adenauer éppen a szabadde­mokraták támogatásával alakíthatott kormányt. Kpv ismert nyugatnémet író, Günteher Grass, aki egyébkent a szociáldemokra­ta pártot támogatja, egy bonni előadásában elismer­te: ..Ezen a választáson csak szürke tónusok között lehet választani, nem pedig a fehér és a fekete között”. Ez már megközelíti .az Igazságot. Sümegi Endre Orosz Mihály. A piedew mú/det 31. Az alezredes rövid szü­net után folytatta tovább: — Holnap reggel hétkor esedékes a müncheniek adása. A kezdés előtt be- kapcsblunk egy zavaró­adót, amely csak viszony­lag kis hatókörzetben fojtja el a vétellehetőséget. Ugyanakkor, másik helyen telepített vevőnkkel lehall­gatjuk az adást. A Petőfi Sándor utcai ügynök, miu­tán észleli a zavarást, meg­próbálja majd a zavart hullám mellett keresni a kintieket. Ekkor bekapcso­lunk egy kis teljesítményű adót a közelben, és közvet­len a zavart hullám mellett leadunk egy közleményt. Ez arra fogja utasítani a tü­dőbajost, hogy adjon rádión jelentést bizonyos dolgok­ról. Valaki közbeszólt: — Nem fogja bevenni. Ilyen utasítást csak. külön­leges esetekben kaphat. Az alezredes leintette a közbeszólót. __ Erre mi is gondoltunk. Éppen ezért az utasítás így fog kezdődni: „V-eset”. Ez az általános fedőszó arra az esetre, ha háború törne ki, vagy ha annak közvet­len előkészítése folyik. Ilyenkor pedig nagyon is elképzelhető az adó meg­szólaltatása. — így más — ismerte el a közbeszóló. — És mit fog tartalmazni az utasítás? — Kérni fogjuk a V- esetben felhasználható ösz- szes ügynökök fedőneveit. Ebből megtudjuk, hányadán állunk a felszámolással. Egy ilyen utasítás elképzelhető, hiszen nem tudhatják oda­kint, hogy időközben nem bukott-e le valaki. A ve­vőnknél ezalatt megfejtik a Münchenkből kapott szöve­get, és közlik velünk tele­fonon. Ha nem okoz bo­nyodalmat, azt is leadjuk a tüdőbajosnak. Ez valószí­nűleg kapcsolható lesz előző adásukhoz, és eloszlatja az esedékes kételyeket. No, és mi következik ezután? A V-eset hírére nyilván meg­mozdul az egész társaság, így könnyebb lesz őket fel­göngyölíteni. — Mikor kérjük tőlük a választ? — kérdezte Pikó százados. — Rövid határidőt sza­bunk. Két-három órát. Ter­mészetesen, közben figyel­jük a telefonvonalakat is. Különösen Hídvéginél. — Értem. Még egy kér­dés. Valter miért van fog­dában? Az alezeredes sejtelmesen mosolygott. — Koszos volt a fegyve­re! Nem? Pikó vállat vont. A rádiósok kérdeztek még néhány részletproblémát, majd mindenki a munkája után indult. Másnap reggel hat órára már minden készen állt. A nyomozók feszülten vár­ták a kritikus időpontot. Végre: hét óra. A zavaróadót bekapcsol­ták. A félreveztő adás két perc múlva megkezdődött. Rövid idő múltán a zava­rási körzeten kívül lévő rá­dióvevőtől telefonon je­lentették a Münchenből vett közleményt. A szöveg közölhető volt és nem mon­dott ellent az eddig leadot­taknak. Ezt is kisugározták az éterbe. A telefonhallgatók percei következtek. A tüdőbajos hívta a manekent. — Anika jöjjön azonnal hozzám. Pénze érkezett... — köhögött a mikrofonba. A nő nemsokára meg is jelent a műszerésznél. A tüdőbajos ezután el­hagyta a Petőfi Sándor ut­cai lakását, és a Körút fe­lé villamosozott. A Kőrút­nál átszállt, majd a Nép- köztársaság útjánál lelépett a villamosról, és félórás sé­ta után egy OFOTERT-ba tért be. Pikó, miután vette a jelentést, csodálkozva for­dult az alezredeshez. — Miért vannak ezek úgy összeragadva a fotózással? — kérdezte. Amaz mosolygott. — Könnyebb a titkos írások megfejtése, felvéte­lek készítése... Bizonyára feltűnőbb lenne, ha mond­juk egy pék foglalkozna vegyszerekkel... A nő a lakására sietett az Izabella utcába. Néhány perc elteltével az egyik fényképészsegéd sür­gős családi ügyre hivatkoz­va elkérezkedett az üzletve­zetőtől. Gépkocsijába ült, maximális óvatossággal ve­zetve, Zuglóba hajtott. Az egyik, viszonylag néptelen utcában kiszállt a kocsiból és gyalog folytatta útját. A követésével megbízott nyo­mozóknak nehézségekbe üt­között, hogy feltűnés nél­kül figyelhessék. Egyedül­álló ház kapuján csengetett. Közép korú, nyugdíjas pénzügyőr engedte be. A segéd egy óra múltán távo­zott. Utána a házat nem hagyta el senki. A fényképész visszako- csikázott az OFOTERT-ba. Rövid ideig várt, majd a telefonhoz lépett. Hídvégit hívta. — Ani kérem, most rá­érek egy lucsit. Ha akarja, hozhatja a negatívokat. — Röpülök, szivecském! — csicseregte vissza a nő. Hídvégi Annamária ki­csiny amatörfényképeket vett át a segédtől, és egy futó csókkal mondott értük köszönetét. Azonnal vissza­indult a tüdőbajoshoz. Az alezredes a vevőcso­portot hívta. — Kezdődik, elvtársak! A legnagyobb figyelmet! Tart­sák a vonalat, és ha va­lami van, azonnal jelent­sék. Nem sokáig kellett vár­ni. A távirászok már átül­tetve közölték a szöveget. — Az adó megszólalt, öt­venkét megaheczen dolgo­zik. Szöveg: „V-eset nyug­tázva. N—100, NA—02, RR—13, RF—10, RN—1, RN—2 új”. Ezután néhány adat kö­vetkezett a speciális műszer képességéről. Siettek közöl­ni a legfontosabbnak vélt értesüléseiket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom