Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

Brezsnyev és Novotny beszéde a moszkvai barátsági nagygyűlésen Újabb amerikai escepcsferősitések érkeznek Dél-Vieftnamba Moszkva, (TASZSZ): Kedden, a Kreml kong­resszusi palotájában szov­jet—csehszlovák barát­sági nagygyűlést rendez­tek abból az alkalom­ból, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt­ós állami küldöttsége befe­jezte moszkvai tárgyalásait. A nagygyűlésen Leonyid Brezsnyev és Antonin No­votny beszédet mondott. Leonyid Brezsnyev be­vezetőben a csehszlovák és a szovjet nép, az SZKP és a CSKP kap­csolatáról szólva kije­lentette: céljaink azono­sak, sorsunk és jövőnk közös, és nincs olyan erő, amely meggyengíthetné a szovjet és a csehszlovák nép, az SZKP és a CSKP összefor- rottságát. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára közölte, hogy a csehszlovák és a szovjet vezetők a megbe­szélések során nagy figyel­met szenteltek a gazdasági együttműködés kérdéseinek. Fölösleges bizonygatni, hogy minél magasabb szin­ten áll a termelőerők fej­lettsége. annál sürgetőbb a korszerű munkamegosztás, a termelés szakosítása és ösz- szehangolása nemcsak nem­zeti. hanem nemzetközi ará­nyokban is. A szocialista társadalomban ezek a fo­lyamatok már megindultak és mint ismeretes, eredmé­nyesen valósulnak meg. A szocialista országok vé­delméről szólva hangoztatta- az imperialista agresszorok fondorlatai megkövetelik az egységes védelem további erősítését. A jelenlegi helyzet na­pirendre tűzi a Varsói Szerződés szervezetének további tökéletesítését. Leonyid Brezsnyev kije­lentette, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió egységes nézeteket vall a jelenlegi nemzetközi helyzetet ille­tően. továbbá azoknak a feladatoknak az értékelését illetően, amelyek jelenleg an­nak a világ kommunistái előtt. Az európai biztonság kérdésére vonatkozóan a szónok arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok által ösztönzött nyugatné­met uralkodó körök mind nyíltabban hangoztatják re- vansvágyukat. A Szovjetunióval való kapcsolatok bővítésére vo­natkozó nyugatnémet fontol­gatásokról és hajlandóság­ról Brezsnyev kijelentette, hogy a Szovjetunióban üd­vözölnék az NSZK-va! való kapcsolatok normalizálását. Egyet azonban meg kell jegyezni: ezt a rendezést nem le­het megvalósítani Bonn revansista igényeinek ki­elégítése alapján, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, vagy bármely más szocialista ország ér­dekeinek rovására — hang­súlyozta a szónok. Az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára ki­jelentette, hogy a Szovjet­unió és Csehszlovákia ha­tározottan támogatja _a viet­nami népet és a jövőben is hatékonyan segíti az orszá­got védelme szilárdításában, az amerikai agresszió visz- szaverésében. Leonyid Brezsnyev az India és Pa­kisztán között kirobbant hadműveleteket a világ saj­nálatos eseményének nevez­te. A továbbiakban annak a reményének adott kifejezést, hogy India és Pakisztán kormánya megérti: a fegy­veres konfliktus további élezése nem érdeke egyi­küknek sem, s megtalálják a konfliktus kiküszöbölésé nek módját. Brezsnyev végezetül alá­húzta: minden kommunista kötelessége megakadályozni olyan cselekedeteket, ame­lyek gyengítik a forradalmi világmozgalom egységes arc- vonalát, a kommunistáknak kötelességük mindent elkö­vetni a kommunista világ­mozgalom egységének és ko­runk összes forradalmi erői harci szövetségének szilárdí­tására.. Ezután Antonin Novotny emel­kedett szólásra, aki hangsúlyozta, hogy a két ország kommunista pártja gyakorlati tevé­kenységben, a marxiz­mus—leninizmus közös elveiből indul ki. — Ebben a tevékenység­ben, természetesen, számí­tásba vesszük országunk sa­játos helyzetét és problé­máit. Terveink kidolgozásá­nál számolnunk kell orszá­gunk feltételeivel és ebből kell kiindulni. Ugyanakkor — mutatott rá a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnöke — országaink nem feledkeznek meg a szocia­lista közösség egységéről és e közösség fejlődésével ösz- szefüggő problémákról. Novotny a továbbiakban a CSKP 13. kongresszusának előkészületeiről beszélt, amely kidolgozza majd _ a szocialista társadalom továb­bi fejlesztésének és ezt kö­vetően a kommunista társa­dalomba váló áttérésnek a programját. Novotny a továbbiakban foglalkozott az India és Pa­kisztán közt keletkezett fegyveres konfliktussal, az amerikaiak vietnami agresz- sziójával. Emlékeztetett a nyugatnémet militarizmus és revansizmus újjáéledésére, s hangsúlyozta, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság, mint a Varsói Szer­ződés tagja, teljes tudatában van védelmi képessége, és fegyveres erői szilárdítása jelentőségének. A nemzetközi kommunis­ta- és munkásmozgalom egy­ségének kérdéseiről a szó­nok kijelentette, hogy meg­győződése szerint jelenleg megvannak a lehetőségek a nemzet­közi kommunista moz­galom egységének meg­szilárdítására, Kifejezte azt a véleményét, hogy alkalmas időben meg kell tartani a kommu­nista és munkáspártok nemzetközi értekezletét. Kijelentette: nem értünk egyet azzal a nézettel, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom nézeteltéréseit csak akkor lehet kiküszöböl­ni, a mozgalom egységét csak úgy lehet megszilár­dítani, ha háborús konflik­tusba keveredünk az impe­rializmussal. Ellenkezőleg, mozgalmunk egysége az, amely képessé tehet a konf­liktusok elhárítására, s el­vezethet például a vietnami agresszió megszüntetésehez. Szovjet—csehszlovák közös nyilatkozatot írtak alá A csehszlovák párt- és állami küldöttség szovjet­unióbeli látogatásának befe­jeztével kedden a Kremlben szovjet—csehszlovák közös nyilatkozatot írtak alá. Szovjet részről Brezsnyev, Mikojan és Koszigin, cseh­szlovák részről Novotny és Jozef Lenárt írta alá a kö­zös nyilatkozatot. Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány ked­den a Kreml nagypalotá­jában fogadást adott a Novotny vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség tiszteletére. A fogadáson jelen voltak az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői, szovjet ál­lamférfiak és közéleti sze­mélyiségek, külföldi diplo­maták. ■Jr A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfor­dulójának emlékére 'étesí- tett jubileumi éremmel tün­tette ki a csehszlovák párt- és állami küldöttség tagjait. Qui Nhon kikötőjében még tart a vietnami háború eddigi legnagyobb partra­szállási művelete: az első amerikai gyorshadosztály mintegy húszezer katonájá­nak és harci felszerelésének partrarakása. Az AP wa­shingtoni jelentése azonban máris arról számol be, hogy az amerikai hadügyminisz­térium újabb erősítéseket szándékozik Dél-Vietnamba küldeni. Az amerikai csapa tok létszáma a hét végei'* eléri a 128 000 főt. Ezen túl- menőleg a Kansas állambeli Fort Riley támaszponton el­utazásra készen áil az 1. számú gyalogos hadosztály II 000 katonája. A hadosztály első dandárja már Dél-Vietnamban harcol. A gyalogság mellett külön­féle kisegítő erőket is út­nak indítanak és ezek sze­mélyi állományát szintén több ezerre becsülik. A kö­vetkező hetekben tehát arra lehet számítani, hogy az amerikai hadügyminiszté­rium jelentősen „túlteljesí­ti" majd a Johnson elnök által július 28-án meghir­detett 125 000 fős amerikai létszámtervet. Franciaország még a köztársasági elnök­választás előtt mesterséges holdat akar (elbocsátani Párizs, (MTI): Az első francia űrraké­ták előállításán dolgozó tu­dósok és szakemberek a hadügyminiszter kérésére meggyorsították munka- programjukat. A kormány­nak az a terve, hogy még ebben az évben _ valószí­nűleg november végén — fellövik az első francia mesterséges holdat a vi­lágűrbe. A vállalkozás sikere ese­tén Franciaország lesz a har­madik ország, amely be­kapcsolódik az űrkutatás gyakorlati munkájába. A Le Monde a hírrel kapcsolatban rámutat, hogy a munkálatok meggyorsítá­sának főleg politikai és presztízs okai vannak. A francia kormány a decem­ber 5-i köztársasági elnök- választás előtt akarja fel­lőni az első francia mes­terséges holdat. Cyranliiewiez Pompidouval tárgyalt Cyrankiewicz lengyel mi­niszterelnök kétnapos dél­franciaországi látogatása után kedden folytatta tár­gyalásait a francia veze­tőkkel. A délelőtti órákban a Matignon-palotában sor ke- került a lengyel kormányfő és Pompidou francia minisz­terelnök megbeszélésére. Esanténifúk sorokban A Béke-Világlanáes Vég­rehajtó Bizottsága a belga fővárosban közzétett nyilat­kozatában felszólítja a bé­keharcosokat, hazájuk kor­mányára gyakorolt nyomás­sal érjék el, hogy e kor­mányok követeljék Indiától és Pakisztántól a harci cselekmények megszün­tetését és a kasmiri probléma végérvényes ren­dezéséről folytatandó tár­gyalások megkezdését. Kedden délelőtt Szófiában folytatódtak a Todor Zsiv- kov és Nlcolae Ceausescu vezette párt- és kormány- küldöttségek hivatalos tár­gyalásai. A legmagasabb szinten folyó bolgár—-román tanácskozásokat a testvéri barátság, a szívélyesség és a kölcsönös megértés jel­lemzi. A perui kormány — Fer­nando Schwalb miniszterel­nök kabinetje — hétfőn le­mondott, — Fernando Be- launde köztársasági elnök Daniel Becerra de La Flor szenátort, a Belaunde-féle népj akció párt tagját bízta meg kormányalakítással. ünnepi nagymisével VI. Pál pápa megnyitotta ked­den a római Szent Péter ba­zilikában a második vatiká­ni zsinat negyedik és utolsó ülésszakát. A zsinatot, mint ismeretes, még az elhunyt XXXII. János pápa kezde­ményezte és első ülésszakát ő nyitotta meg 1962. október 11-én. Az arab államfők kedden folytatták tanácskozásaikat Casablancában. Az értekezz let második ülésének legfontosabb napirendi pontja az arab szolidaritás megerősítésének kérdése volt. A MEN értesülése szerint a caáablancai értekezlet pénteken fejeződik be záróközlemény kiadásával, amely tartalmazni fogja a tanácskozásokon elfogadásra kerülő határozatokat. Képünkön: II. Hasszán, Marokkó királya, beszédet mond. Tőle jobbra: Hassouna, az Arab Liga főtitkára és Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Orosz Mihály: 29. — Lenne itt valami, csak hiányos. Egy betű híján ^ez a szöveg jött ki: „Levéli...ást beszüntetni Veszély”. Az „R” betű hiányzik. — Elek! Jöjjön csak ide! Hagyják abba! Elmehetnek! Az „R” betűt elszívta a pályamunkás. Vigyék a ko­nyakot! — hadarta az al­ezredes és elbűvölten nézte az értelmet nyert számokat. A főhadnagy a könyvek­hez ugrott. Rövid keresés után ünnepélyesen bejelen­tette: — Alezredes elvtárs, je­lentem: a rejtjelkulcs: Ji­menez: „Plateró meg én” című könyve. A könyvet hónapokkal ezelőtt vette fel Joós a könyvtárból. 1965. szeptember 15. I Kopogtak. Pikó nyitott be. Az alezredes elébe sietett.-=r Gratulálok, Pikó elv­társi — és két marokkal szorongatta a meglepett nyomozó kezét. — Az ön feltevése helyes. Nézze: „Levélírást beszüntetni! Veszély!” Veszély! De mek­kora! És a rejtjelkulcs Joós szekrényében! Elek elképedve nézte a századost. — Honnan sejtetted? Pikó dicsekvés nélkül egyszerű szavakkal válaszolt. — Még a gyilkosság nap­ján történt. A gyanusitha- tóak közül ketten, Valter, meg Joós azt vallották, hogy az esetet megelőzően levelet írtak. Mielőtt elbocsátottam volna őket, az utolsó pilla­natban véletlenül elkértem tőlük a leveleket. Valter megmutatta, de Joós zavar­ba jött. Előbb keresgélni kezdte, majd azt motyogta, hogy nem sikerült a fogal­mazás és elégette. Ez se­hogy sem tetszett nekem. Es volt itt még két dolog. „ A nyomozás kiegészítése Során kiderült, hogy az asz­talnak nem kellett szükség­szerűen felborulni. Valaki szándékosan feldöntötte, hogy minél nagyobb legyen a zűrzavar. Az orvosszakér­tő véleménye szerint a szú­rást feltehetően az áldozat jobboldali szomszédja hajt­hatta végre. A seb néhány millimétert jobbra kinyűlott, a kés éle irányában — mondta olyan egyszerűen, mintha minden a legkézen­fekvőbb lenne. — De azért — fordult az alezredeshez — az ön feltevése nélkül sem jutottunk volna mesz- szire. Érdemes volt Valtert is alaposan figyelni. Per­sze, még sok mindent tisz­tázni kell. Ha lehet, még- egyszer kimennék a hely­színre is. — Hát igen! — hagyta jó­vá az alezredes. — És most? — kérdezte Pikó. Az alezredes arcán ra- vaszkás mosoly jelent meg. — Ezt figyelje meg Pikó elvtárs! — mondta jelentő­ségteljesen és a telefon után nyúlt. A tisztek érdeklődés­sel vegyes csodálkozással hallgatták utasításait. — ...és az összes Plateró rádióközleményt fejtsék meg időrendi sorrendben. Ha kész, jelentsék! — fejezte be a telefonbeszélgetést. ■ír Másnap reggel a katonák mindjárt a reggeli elfo­gyasztása után a KISZ- klubban gyülekeztek. — Alakulat-gyűlés lesz! Szaporábban mozogjanak! — sürgette őket az ügyeletes tiszt. A parancsnok pattogó „Jó reggelt elvtársak”-kal kö­szöntötte a harcosokat. — „Erőt, egészséget, őrnagy elvtárs!'’ — köszöntek visz- sza, majd helyet foglaltak. — Két dolog miatt hívtam össze az alakulatot — kezd­te az őrnagy, majd bejelen­tette, hogy a legfelső kato­nai bíróság, az összes tárgyi bizonyítékok birtokában Lá­bas Ferencet életfogytiglani fegyházra Ítélte. A hallgatóságon a ször­nyülködés moraja futott vé­gig­— A fegyelmi helyzet színvonala — folytatta az őrnagy — az utóbbi időben bizonyos vonatkozásban erő­sen hanyatlott! — és ele­mezni kezdte az elmúlt hó­napban kiszabott fenyítések okait. Bejelentette, hogy a fegyelem megjavítása érde­kében szigorú intézkedéseket foganatosít. — Hozza be azt a három fegyvert! utasította az ügye­letes tisztet, majd átvette tőle az egyik géppisztolyt. — AF 0ÖB4! Kié? — kér­dezte. Ákos pattant fel a helyé­ről. — Ákos honvéd! •— har­sogta. — Na kérem, — nézett rá gúnyosan a parancsnok — az ön fegyvere olyan, mint egy disznóól! — és sorban kiszólította a másik kettőt. A BG 1101 Valteré, a har­madik tegyver egy Kálóczi nevű őrvezetőé volt. Az őrnagy hosszas pirongaeás után kiszabta a meglepően izigarú fenyítéseket. Valter — miután már egyszer fe- nyítve volt* fegyvere elha­nyagolása miatt •— tíznap fogdát kapott. A másik ket­tő öt-öt nappal megúszta. A katonák megszeppenve hallgattak. Miután elhangzott a* oszolj, és az ügyeletes tiszt a fogda felé kísérte a há­rom fenyítettet, a nagy csendben valaki felnevetett: — Lassan fogságba esik az egész fotószakkör! A katonák a vállukat vo- nogatták. Pikó százados, a dakty- loszkopiai szakértő társasá­gában délelőtt érkezett az alakulathoz. Kocsiját a te­lephelyre irányította, majd a parancsnokkal váltott né­hány szót. Az elhárító had­nagy már várta őket. — Hivassa le a huszon- harmadikai napost! -- uta­sította a fiatal tisztet Pikó. A napos hebegve-dadogva, de végül is beismerte, hogy aznap este félórára elhagyta szolgálati helyét, elment te­levíziót nézni. — A technikusok meg­próbáltak egy külföldi ál­lomást behozni, nagyon ki­váncsi voltam — szabadko­zott. •*** Kik tartózkodtak a há­lóban, amikor ön még a helyén vblt? —* Úgy emlékszem, Joós Ült egy hokedlin. Azt hi­szem, levelet írt, — felelte bizonytalanul. — Más nem? —- szegezte neki a kérdést Pikó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom