Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

■ Vietnami jelentés Események sorokban Szombat délben Moszkvá­ból Bukarestbe érkezett a román párt- és kormánykül­döttség, amely Ceausescu- nak, a Román KP Központi Bizottsága főtitkárának ve­zetésével hivatalos látoga­tást tett a Szovjetunióban. A TASZSZ gyorshírben jelentette, szombaton dél­előtt Moszkvában megnyílt a vegyipari világkiállítás. Az ünnepélyes megnyitón Koszigin, a szovjet minisz- tertanács elnöke is jelen volt. A kiállításon 21 or­szágból 1800 kiállító vesz részt. Cyrankiewicz lengyel mi­niszterelnök szeptember 20— 13-ig Klaus kancellár meg­hívására hivatalos látoga­tást tesz Ausztriában — je­lentették be Bécsben. Wilson miniszterelnök egesznapos kabinetülést hí­vott össze vasárnapra Chequers-be. A magyarázat: a Wilson-kormány a min­dennapi teendők nyomásá­tól mentesen, „filozofikus távlatból” óhajtja megvonni tizenegyhónapos kormány­zásának mérlegét és megvá­laszolni a munkáspárti so­rokból egyre sürgetőbben és kritikusabban felhangzó kérdést: „merre tovább?” Kong Le tábornok, a lao­szi semleges erők főpa­rancsnoka, aki háromna­pos látogatáson Nyugat- Berlinben tartózkodik, pén­teken hirtelen megbetege­dett és jelenleg kórházban ápolj ált. A Brazíliában hivatalos látogatáson levő Giuseppe Saragat olasz államelnök pénteken háromnegyedórás megbeszélést folytatott Cas- telo Branco brazil elnökkel. Egy szóvivő szerint Saragat kilátásba helyezte, hogy Olaszország hozzájárul Bra­zília műszaki és tudományos fejlődéséhez. A dél-vietnami szabad­ságharcosok szombaton haj­nalban aknavetőkkel és ké­zi tűzfegyverekkel lőtték Xuan Loc városát, Long Khanh tartomány székhelyét. Ugyancsak partizántámadás érte Gia Tan és Gia Kiem községeket is. Gia Tannal megszakadt az összeköttetés. Ausztrália újabb katoná­kat küld Dél-Vietnamba: a Sydney csapatszállító hajó szombaton reggel, fedélze­tén 350 ausztráliai katoná­val, elindult Dél-Vietnam­ba. Az újabb egységeket a Bien Hoa-i támaszpont kör­zetében szolgálatot, teljesítő ausztráliai csapatok kiegé­szítésére küldik. Egy hét a külpolitikában Franciaország kilépafSSTO-iióí? De Gaulle sajtóértekezlete után több ország, köztük az Egyesült Államok, diplomá­ciai úton felvilágosítást kért Párizsban a köztársasági el­nöknek az Atlanti. Szövetsé­get és a Közös Piacot érin- tő kérdéseiről. A Quai d’Orsay szóvivője külföldi újságírók részére tartott sajtóértekezlétén is magyarázatot fűzött De Gaulle egyes kijelentéseihez. Hangsúlyozta, hogy Francia- ország nem szándékozik ki­lépni az Atlanti Szövetség­ből, de Wem ért egyet a szövetség szervezetében, a NATO-ban fennálló hely­zettel, amely alárendelt sze­repre kárhoztatja Francia- I országot. Amennyiben ez a j helyzet 1969-ig, az Atlanti I Szerződés lejártáig nem i változik meg, Franciaország kilép a NATO-ból, ez azon- ! ban nem jelenti, hogy meg­szűnik az Atlanti Szövetség tagja lenni. A Közös Piac válságát il­letően a francia kormány kész tárgyalni a társorszá­gokkal, sőt a De Gaulle ál- tál említett feltételek telje­sítése esetén, a brüsszeli tárgyalóasztalnál is hajlan­dó helyét elfoglalni. Cyrankiewicz meghívta De Gaiille-t Lengyeíors/ágba Cyrankiewicz lengyel mi­niszterelnök szombaton a déli órákban újabb látoga­tást tett De Gaulle köztár­sasági elnöknél az Elysée- palotában. A megbeszélés után a francia köztársasági elnök ebédet adott vendége tiszteletére. De Gauelle és Cyran­kiewicz péntek esti első megbeszélése másfél óra hosszat tartott. A < lengyel miniszterelnök az elnöki palota elhagyásakor kijelen­tette, De Gaulle tábornok­nak Lengyelország nyugati határaival kapcsolatos állás­pontja annyira közismert, hogy banalitás lenne a tel­jesen tisztázott kérdésre visszatérni. „Csupán elis- mérésünkét fejeztem ki De Gaulle tábornoknak” — mondotta Cyrankiewicz. Az Odera—Neisse határ kérdé­sének rendezése az enyhülés és a biztonság egyik eleme és Franciaországnak e kér­désben elfoglalt álláspontja nagy jelentőségű. Cyran­kiewicz meghívta a francia köztársasági elnököt Len­gyelországba. Tüntetés CSrSgAmágban a választások kiírásáért Athén, (MTI): Papandreu, a Görög Cent­rum Unió elnöke erélyes hangú nyilatkozatában pén­teken este mégjósolta, hogy a harmadik kormányalakítá­si kísérlet az előző kettőhöz hasonlóan szintén hajótörést fog szenvedni a centrum unió 134 parlamenti képvi­selőjének egységén. Ezek a képviselők becsületes em­berek. akik a rájuk neheze­dő hihetetlen nyomás elle­nére is hajthatatlanok ma­radnak. Mint mondotta a király által kijelölt kormányok becstelen eszközökkel igyekeznek kicsikarni a sikert, ed­dig minden képviselő, aki megváltoztatta poli­tikai álláspontját, ellen­szolgáltatásként azonnal miniszteri tárcát kapott. Pénteken Athénben ülést tartott a Görög Egységes Demokrata Baloldali Párt (EDA) ügyvezető bizottsága. A párt ülésén megvizsgálták a politikai válság kérdését, az alkotmányos rend és a normális helyzet Visszaállí­tásáért folyó harc problé­máit és felvázolták a párt ezzel kapcsolatos legsürgő­sebb teendőit. A beszámolót Manolisz Glezosz, az EDA Végrehajtó Bizottságának és ügyvezető bizottságának tagja tartot­ta. Az Avgi szerint az ülés részvevői megállapították, hogy jelenleg erőteljesebben folyik a tömeges harc a demokratikus erők ak­cióegységének szilárdítá­sáért. A demokratikus erők sürge­tik a politikai válság békés megoldását olyan közvetlen, szabad és becsületes vá­lasztások útján, amelyek meghoznák az általános bi­zalmat a hivatalnok-kor­mánynak. A plénumon azt is leszögezték, hogy széles arcvonalon folyik ,a küzde­lem a katonai államcsíny veszélye ellen. Rámutattak, fejlődnék és szilárdulnak az EDA szervezetei. Péntek este Papandreut támogató tüntetés volt Sza- lonikiben és nagygyűlés a Kréta szigeti Chaniában. Szalonikiben a tüntető tömeg, mintegy ötezer személy, választásokat követelve és a demok­ráciát eltelve vonult fel a város tő útvonalain, majd minden incidens nélkül szétoszlott. Az EDA által rendezett kré­tai nagygyűlésen Uiu, az EDA parlamenti csoportjá­nak vezetője mondott beszé­det és megbélyegezte az alkotmány megsértőit. Athénben a kormányvál­ság elhárítását célzó meg­beszélések tovább folynak, szombaton Cirimokosz ügy­vivő miniszterelnök Marke- zinisszel, a haladó párt vezetőjével tárgyalt, aki vi­szont a nap folyamán talál­kozott Sztefanopolusszal. Az indiai—pakisztáni konfliktus egyre fenyege­tőbb méreteket ölt. A brit nemzetközösségnek két, egy­mással szomszédos, nagy ki­terjedésű és rendkívül né­pes országa akkor kerül szembe egymással, amikor Ázsia békéjét a vészes-véres vietnami háború .nár amúgyls megzavarta. S ha azt látjuk, hogy a Kasmir miatt kirobbant ellenséges­kedések hírei átmenetileg a háttérbe szorítják a vietna­mi helyzet alakulásáról szó­ló jelentéseket, akkor fel • vetődhet az a gyanú; azok- . nak állt érdekében egy úiabb válság szitása akik a vietnami agresszió­ban vétkesek. India is. Pakisztán is egyformán a brit befolyási övezethez tartozott. Pakisz­tán az imperialisták támadó katonai tömbjeinek (a SEATO-nak és a CENTO- nak) a tagja, ugyanakkor a semlegesség] politikát hir­dető Indiában az amerikai tőke behatolása nyomán fokról fokra erősödtek az Egyesült Államok poziciói. A szemben álló hadseregele egvebek között azonos ame­rikai és angol had’'anyagot vethetnek be a harcba, és így tovább . . . A szovjet álláspont az, hogy bármennyire is bo­nyolult a kasmíri kérdés, békés úton, tárgvalások ré­vén kell megtalálni a meg- oldást. Amikor a Szovjet­unió felajánlotta a két fe ­nek közvetítői jőszöJgála- tait. nemcsak az vezette, hogy érdeke az a felisme- rés: az események , ilyen alakulása „csak azoknak a küjső erőknek kedvez, ame­lyek szembe akarják állíta­ni egymással a gyarmati iga alól felszabadult álla­mokat.” A Szovjetunió bé­kefelhívása utalt arra is, hogy India és Pakisztán népeinek éppen azért van szükségük a békére, mert meg kell oldaniok súlyos belső problémáikat. Valóban tény az. hogy a gyarmati múlt gyászos örök­sége mindkét országban még ma is nyomasztó: mil­liók éheznek, igen nagy a munkanélküliek a nincste­lenek száma. Kétségtelenül a belső rekació is megpró­bálja felhasználni a két or­szág közti ellenségeskedése­ket arra, hogy a nációnál s- ta jelszavakkal eitere'ie a nép figyelmét az éeető problémák megoldásának fontosságáról. A vietnami háborúban nem változott a hadiheiy­zet, bár az amerikai légi­erő fokozottabb bevetésével az Egyesült Államok kato­nai vezetése láthatólag üi harci taktikát kíván alkal­mazni. A szabadságharcosok vélt állásai ellen végrehaj­tott szőnyegbombázások mem jártak eredménnyel. Johnson elnök újabb har­cias nyilatkozatot tett a héten, azt követően, hogy nyilvánosságra került: im­már meghaladja a százez- ret a Dél-Vietnamba kül­dött amerikai katonák szá­ma. Johnson kijelentette; .,ha százezer ember nem elegendő, kétszázezret kell odaküldeni..." A/ arab kiiliigymín^ztepi értekezlet határozata Casablanca. (MTI): Az arab külügyminiszterek értekezletének második nap­ján pénteken két ülést Is tartottak, mind a kettőt zárt ajtók mögött. Az Arab Liga szóvivője pénteken este a második ülés befejezése után nyilatkozatot tett, — írja az AFP — amely sze­rint a tanácskozás szívélyes légkörben folyt le. A meg­beszélésekről kiadott hivata­los közlemény bejelenti, hogy az értekezlet rögzítette az arab államfők hétfőn megnyíló tanácskozása na­pirendjének főbb vonalait és határozatokat fogadott el arról, hogyan egyeztessék az arab országok a Palesz­tinái kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásukat az ENSZ- közgyűlés legközelebbi ülés­szakán. A külügyminiszterek szom­bat reggeli ülését követően sor került a közös arab vé­delmi tanács ülésére is amelynek munkájában az arab országok hadügyminisz­terei vezérkari főnökei és a külügyminiszterek is részt vettek. A nyugat-európai politi­kában a hét eseménye De Gaulle tábornok nagy ér­deklődéssel vart sajtóérte­kezlete volt. A vietnami kérdéssel kapcsolatban ki­jelentette, hogy a megoldás keresése az öt érdekelt nagyhatalom — a Szovjet­unió, Kína. Franciaország, USA, Anglia — feladata. Amikor arra emlékeztetett, hogy ugyanez az öt nagyha­talom alapította meg 20 esztendővel ezelőtt az Egye­sült Nemzetek Szervezetét, a megfigyelők észrevehet­tek. hogy ebben a De Gaulle-i 'megfogalmazásban burkoltan benne volt a Kí­nai Népköztársaság teljes jogú ENSZ-tagságának elis­merése és támogatása iA jövő héten kezdődő ENSZ- közgyűlésen ez a kérdés napirendre kerülhet.) De Gaulle tábornok sík­ra szállt a kelet —nyugati kapcsolatok fejlesztése mellett és szíves szavakkal szólt Cyrankiewicz lengte! miniszterelnök párizsi láto­gatásáról. Nyugatnémet kö­rökben aggodalmat is kel- tett a lengyel kormányfő párizsi útja, hiszen a fran­cia—lengyel tárgyalásokra, amelyeknek témái között a német kérdés is szerepel, éppen a nyugatnémet tőr- vényhozási választások elő­estéjén kerül sor. Míg De Gaulle tábornok kitérő választ adott sajtó- konferenciáján arra a kér­désre, hogy jelölteti-e ma­gát a decemberi elnökvá­lasztáson, és ezzel a válasz­tási kampány megkezdését tovább halogatja, a Német Szövetségi Köztársaságban befejezéséhez közeledik a pártok választási küzdelme. A nyugatnémet közvé'é- ményben és a világsajtó­ban tovább gyűrűznek Ade­nauer kijelentéseinek hul­lámai: a 89 éves volt kan­cellár választási beszédei­ben nyíltan atomfevvvere- ket követel az NSZK had­seregének. A nyugati lapók is aggodalommal híviák fel a figyelmet arra, hogy új irányzat van kialakulóban Nyugat-Németországban ez a szélsőségesen náción a’ista. revpnsvAgvó tendencia már. a NATO kereteit is szűk­nek érzi és az Atlanfí Szö­vetségesekkel is halandó szembefordulni az önálló nyugatnémet atom fegyver­kezés érdekében. Even kö­rülmények kö-ött, még na­ÍÍVÖbh 02’ff.e»V1»£í/-:!á.cc:É»1 vária a vPág a c^n+emh^r 19-i Bundesünr-választások ki­menetelét. Pá’fy József Orosz Mihály: <A blaUia mivelei 27. Egy levelet vett elő és átadta a katonának. — Az öné. Szerelmes le­vél. Valaki nagyon epeke- dík maga után. Tudja, hogy ki írta ezt? Egy tízéves úttörőlány. A katona szuszogott. — Cröm a százados elv­társnak, ha engem kínoz? Pikó maga is érezte, hogy elvetette a sulykot. . — Nézze. Lábas elvtárs, ne értsen félre. Eszem ágá­ban sincs szórakozni. Van néhány dolog, amit el kell mondanom önnek. Remélem megérti és segítségemre lesz. Talán félórát beszélget­lek. A . '.:.. ona sokszor kér­dezett közbe, néha fel-fel­ugrott a székről idegessé­gében. — Tehát önt ma a Díró- ság életfogytiglani börtönre ítélte. Ezt holnap reggel megtudják az alakulat ka­tonái — fejezte be a dis­kurzust Pikó. — Értettem, százados elv­társ! — vágta vigyázzba ma­gát a katona, és csillogó szemmel, széles mosollyal kért engedélyt a távozásra. Az ajtóból még visszafor­dult: — Százados elvtárs... — szólt bizonytalanul. — Tessék, Lábas elv­társ?! — .. .nem lehetne,.. szó­val, mivel is tetszett az ele­jén kezdeni? — Nos!? — Hát, hogy gyújtsak rá. Pikó nevetett. A katoná­nak nyújtotta a cigaretta- tárcáját és öngyújtóját. — Vigye csak, vigye az egészet! — kísérte az ajtóig Lábast. — Kísérje az előze­test a fogdába! — szólt az ajtóban várakozó f egy őrre. A laboratóriumban négy­öt szakértő dugta össze a fejét. Előttük az üveglapon huszonnégy darab cigaretta sorakozott, felirattal felfelé. A vékonyka cigarettapapí­rokon szürke, feltehetően ecsettel rajzolt, időközben előhívott, furcsa, titkos számcsoportok váltak olvas hatóvá. A számok ilyen sorrendben sorakoztak: — ... 31 1 12 volt az elsőre festve, a másodikon 66 8 11, és sorban a kö­vetkezőkre: 83 4 6, 117 1 4, 143 2 1, és így tovább. —- Világos! — jegyezte meg az égjük desiffrirozó — ecsettel dolgoztak, hogy ne sértsék meg a papírt. — Na. Elek elvtárs — fordult Pikó az egyik fő­hadnagyhoz — most mu­tassa meg, mit tud! Elek főhadnagy azonban nem tudott semmit meg­mutatni. órákig törte a fe­jét, de semmi épkézláb gondolat nem jutott az eszébe. Késő éjszaka voll már. amikor pihenni tért. Sokáig feküdt hanyatt az ágyon, nem tudott elalud­ni. Egyszer csak — felesé­ge óriási ijedelmére — ru­góként pattant fel fekhe­lyéről. A telefonhoz rohant. Hívta az ügyeletet. — Mi az öreg lakásának telefonszáma? — kérdezte Lázas sietséggel tárcsá­zott. Sűrű bocsánatkérések közepette elmondta, hogy eszébe jutott valami, Az alezredes nem győzte meg­nyugtatni. hogy sorolja csak nyugodtan, hiszen tnég 6 sem aludt. — Alezredes elvtárs — hadarta Elek — arra gon­doltam. hogy ha két fél, egymástól távol titkos köz­leményt akar váltani, erre kitűnő módszer, hamegá'- lapodnak egy könyv címé­ben. Mondjuk Kipling: A dzsungel könyve. És szó pen írják a levelet: 25 3 12. Ez azt jelenti, hogy a hu­szonötödik oldal, harmadik sor, tizenkettedik betű . .:---és így tovább- Mit szól hozzá, alezredes elvtárs? És a könyv címét csak ők tudják ... — Hm. Igen. Feküdjön csak le. Jó éjszakát — dör- mögte az alezredes, majd hozzátette: — Aztán két óra múlva... várjon csak.-, nem kettő, másfél óra múlva jelentkezzen nálam, odabent. Akkorra legyenek kéznél az összes, rendszere­sen vett, eddig meg nem fejtett rádióközlemények. Na, jó éjszakát. A községi kultúrház öl­tözőjében nagy zsongással, vidám sietséggel készültek a fiatalok a fellépésre. A kamarakórus nagy igyekezettel de visszatar­tott hangerővel próbált az egyik sarokban. Leginkább a versmondók idegesked­tek. mint rendesen. most sem tudták jól a szöveget. Nagy Andris íűtött volna, mint egy pedellus, de a kavargás annyira lekötötte a fig.velmét. hogy inkább csak fojtó füst lepte el a szobát, ami miatt szinte állandóan szellőztetni kel­lett. A lányok fáztak és a kályha közelébe húzódtak de a kormos tenyerű And rás kartávolságán kívül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom