Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-09 / 212. szám
Műszaki dolgozók segítsége a falvaknak Legkisebb ráfordítással — legnagyobb A. mezőgazdasági beruházások eredményt gaM,ag4so„it!a Hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy a modern mező- gazdaság kiépítése nagy beruházásokat igényel. Gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése a mezőgazdasági termelés olyan színvonalra emelése, amely megfelel a népgazdaság növekvő igényeinek. A szocialista átszervezés befejezése után meggyorsult a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki megalapozása. A népgazdaság tartalékainak az átcsoportosításával a második 5 éves tervben eredetileg előirányzott 34,4 milliárd forinttal szemben ténylegesen — a vízüggyel és az erdőgazdálkodással, a felsőfokú mező- gazdasági szakoktatással együtt — 43,5 milliárdot használtak fel a mezőgazdaság fejlesztésére. Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzete, a termelés anyagi-műszaki megalapozásának színvonala — bár még nem éri el a legfejlettebb országok színvonalát, és még sok ebben a tekintetben a tennivaló — azt bizonyítja, hogy a magyar mezőgazdaságban már létrejöttek a fejlődés alapvető feltételei. A szocialista nagyüzemek fejlődése most elsősorban attól függ, miként használják ki a rendelkezésükre álló termelő- eszközöket és a további beruházások megtervezésénél, megvalósításánál mennyiben törekednek a beruházások komplett megalapozására és kiegészítésére, mesz- szemenően figyelembe véve a gazdaságosság elvét. A beruházási eszközök gazdaságos felhasználásának, sok egyéb tényező mellett — egyik legfontosabb feltétele, hogy a mezőgazdaság beruházási terve elsősorban az üzemek beruházási terve legyen, az üzemek törekvéseit, elgondolásait tükrözze. Ezt a követelményt legjobban akkor lehet valóra váltani, ha a mezőgazdasági nagyüzemek néhány éven belül olyan távlati üzemfejlesztési tervekkel rendelkeznek, amelyek a beruházási célkitűzéseknek is alapját képezik. Ezzel lehetővé válik a helyi érdekek és a népgazdasági szükségletek jobb, megalapozottabb összehangolása. Gazdaságos beruházásnak általában azt tekinthetjük, amelyben a legkisebb eleven munka- és eszközráfordítással a legnagyobb eredményt érjük el. A kérdés az, hogy mit értünk a legkisebb ráfordításon, illetve a legnagyobb eredményen. A ráfordítások vizsgálatakor először is számításba kell venni az új beruházás összes beruházási költségéit, tehát p1. egy tehenészét összes épület-, épületgépészeti költsé- * geit, a technológiai berendezések és azok beszereléseinek költségeit, a víz, a villany bevezetésének, út- • építés stb. költségeit, valamint a beruházásokkal kapcsolatos tervezési díjat stb. Ezenkívül számításba kell venni, hogy az új létesítmény üzemelési költségei — például a tehenészetben előállított 1 liter tej összes eleven munka- és eszközráfordításai — az új beruházás hatására hogyan változtak meg. Ez utóbbi vizsgálata rendkívül fontos, mert eddig sok esetben — néha ugyan kényszermegoldásként — olyan gazdasági épületeket létesítettek, amelyek bár kevesebbe kerültek, mint a modernebb, komplett istállók, de az üzemelési költségek, a rosszabb tartási viszonyok miatt olyan magasak voltak, hogy az egységnyi termék előállítása lényegesen többe került, mintha a korszerűbb megoldást valósítják meg. A beruházások céljukat tekintve két nagy csoportra oszthatók, amelyek szorosan összefüggnek egymással. Az egyik eset, amikor a beruházás alapvető célja a munkaerőmegtakarítás, az önköltség csökkentése, an á- sik esetben a fő cél a termelés és a bruttó jövedelem növelése. A munkaerőfelszabadítás és az önköltségcsökkentés érdekében megvalósított beruházások esetében a gazdaságosság mutatója arra ad választ, hogy az 1 Ft évi munkabérmegtakarítás, vagy a termékegységre jutó önköltségcsökkentés milyen beruházást igényel. A termelés bővítésével kapcsolatos beruházások gazdaságossági mutatója azt fejezi ki, hogy egységnyi bruttó jövedelemnövekedést milyen nagyságú beruházási ráfordítással hoznak létre. Ezt legegyszerűbben úgy kapják meg, hogy a termelés bővítését célzó beruházások egy évre számított összegét elosztják az évi nettó termelési érték megnövekedett részével. Akár az önköltségcsökkentő, akár a termelés növekedését célzó beruházás esetén számított mutató akkor a legkedvezőbb, ha legkisebb beruházással a legnagyobb nettó termelési értéknövekedés, vagy legnagyobb önköltségcsökkenés érhető el. A gazdaságossági számítások csak akkor alkalmasak a beruházások elbírálásához, ha a ráfordításokat pontosan és sokoldalúan veszik figyelembe. Először is az úgynevezett egyszeri ráfordításokat, a beruházási költségeket szükséges felmérni. Ezekben a költségekben valamennyi alap és járulékos beruházás szerepel. A kapcsolódó beruházások közül — üzemi szinten — csak azt kell figyelembe venni, amelyik az alapberuházással többé-ke- vésbé egyidőben valósul meg és az üzem rendelkezik fölötte. A beruházások költségeihez hozzátartoznak a forgóeszköz növelési költségei is. Például, ha a szövetkezet egy tojásterme'ő telep létesítését határozza el, akkor figyelembe kell vennie a megnövekedett takarmányigény kielégítéséhez szükséges beruházásokat is. A beruházásokkal kapcsolatban hozott döntésekhez nélkülözhetetlenek a gazdaságossági számítások, mert csak ezek nyújtanak megbízható alapot a Helyzet reális megítéléséhez. Dr. Dankovits László, az MSZMP KB munkatársa Üzemben a Villamosenergialpári Kutató Intézet korszerűen berendezett új laboratóriuma. Tisztelgés éjfélkor (Valószínűtlen történet) £ z á történet olyan valószínűtlen, hogy alig merem leírni, félek nem hiszik el, hogy megtörtént. Nemes Borsányi és Fel- söszikesi Füsthy — Csoór Alajos a Nyíregyházi Pénzügyi Igazgatóságnál szolgált, mint állampénztári tanácsos. Mokány, hegyes bajszú, jól megtermett ember volt. Szobája ajtajára ki volt téve a névjegye, teljes neve, rangja és melléírva még egy címe: hajdú hadnagy. Aki belépett szobájába, annak így kellett őt köszönteni: „alázatos szolgája nemes Borsányi és Felsö- szikesi Füsthy Csoór Alajos M. Kir. állampénztári tanácsos, hajdú hadnagy úr, tisztelettel jelentkezem”. Kb. *1,5 m-re kellett vele Szemben megállni és mélyen meghajolni előtte. Pontosan nem tudom milyen munkaköre volt, de többek között üzleti könyvek hitelesítése pecsétViasz- szal és a hitelesítéshez szükséges okmánybélyegek kiszámítása és beragasztása.. Bizony, egyszerű emberek voltak jó részben az ügyfelei, de nem mindenki tudta megtanulni a hosz- szú üdvözlést és megszólítást. Ezeket háromszor is visszaküldte a folyosóra, sok szegényember inkább dolga végezetlenül hagyta ott a hivatalt, mert nem tudta a hosszú szószt el- rebegni. Ünnepnapokon fekete díszmagyarban, karddal sétált a főutcákon. Visszaemlékezve a 20-as, 30-as évekre, én már akkor is mint gyerek és fiatalepiber, bizonyos „destruktiv” eszméktől megfertőzve, sajnálkozva, és mosolyogva néztem öt. A tanácsos úr mindenkitől megkövetelte az alázatos tiszteletet, mind a hivatalban, mind a privát- életben, az utcán is. Almát azonban, egy beosztottja, szürké kis ember, hém nagy egyéniség, aki ösz- tönszerűleg nem bírta és talán meg is vetette öt, határtalan nagyképűségéért. Ez a kis emberke, Varjú bácsi,i (aki különben mindig szürke zsakettben és cilinderben járt) lehetőleg kikerülte az utcán, de ha találkozott is vele nem köszönt neki. A tanácsos úr a pénzügyminiszterhez fordult panaszával. A Pénzügyminisztériumból egy határozat érkezett, mely kötelezte Varjú bácsit, hogy főnökét áz Utcán üdvözölje. A kis öreg azonban feltalálta magát, és így üdvözölte főnökét: „A pénzügyminiszter 16431/1929 sz. rendelete értelmében alázatos szolgája”. A tanácsos úr már bánta a panaszát és elátkozta azt a percet^ amikor felírt a minisztériumba. A tanácsos úr „házafisága” nem Ismert Bekötő utak, vízvezeték, típustervek Megyeszerte egyre több községből ádnak hírt eredményes társadalmi munka- akéiókról. Belvízlevezető csatornákat, járdákat építenek közös összefogással; a lakosság önként válla] és teljesít milliós nagyságrendű társadalmi munkát évente, hogy ezzel is gyorsítsák településeink fejlődését. De- széles körűen vesznek részt a dolgozók nemcsak a tervek megvalósításában, hanem azok készítésében ,is. Sok példa van arra, hogy megfelelő műszaki képesítéssel rendelkező dolgozók, mérnökök, technikusok elvállalják egy-egy létesítmény típustervének helyszínre történő alkalmazását, költségvetésének elkészítését. A második ötéves térv kezdetén a Uözségfejlesztési távlati tervek készítésénél 16 műszaki dolgozó — többségben m'rnök — segített. A következő ötéves tferv során megvalósuló létesítményekhez további községek várják és kérik majd — saját társadalmi munkájuk mellé — a műszakiak közreműködését. A közelmúltban már számos konkrét felajánlás, illetve megbízatás is történt. Eddig példamutató munkát végzett a Közúti Üzemi Vállalat műszaki gárdája. Saját hivatali munkájukon túl. társadalmi munkában segítenek a termelőszövetkezeti bekötő után tervezésében és figyelemmel kísérik az építkezések időbeni, jó Minőségű befejezését. Értékes vonása az itteni munkának,' hogy a vezetők is közvetlenül részt vesznek a kollektíva munkájában: így a vállalat igazgatója tervezte a balsai termelőszövetkezet bekötő útját. Hasonlóan bekapcsolódtak a munkába a Felsőtlszavi- déki Vízügyi Igazgatóság mérnökei: 22 község — köztük Baktalórántháza, Nagy- ecsed, Vásárosnamény, Ibrány, Mándok, Balsa. Kisar — belterületeinek víztelenítési műszaki terveit készítik el társadalmi munkában. A kisebb községek terveit még eZ évben átadják, a nagyobbakét márciusig tervezik meg. Ezeket a terveket egyelőre főként társadalmi munkára és a koz- ségféjlésztésre alapozzák. A tervek nyomán lényegében megindul az a folyamat, amely a megye 234 községére terjed majd ki. Más irányú — dé ugyancsak községfejlesztési — munkát végez rendszeresen Béres József fiatal mérnök, a megyei tanács tsz telepítési csoportjának dolgozója: társadalmi munkában elkészítette a nyíregyházi Budai Nagy Antal és Esze Tamás utcák vízvezeték és csatornahálózati terveit, Kótaj- ban pedig a filmszínház szélesvásznúvá alakítását és a sporttelep létesítményeit tervezte meg. A községek lakói társadalmi összefogással segítik lakóhelyük kommunális, szociális, kulturális szükségleteinek fokozottabb kielégítését, a községek szebbé, kulturáltabbá, rendezettebbé tételét. Ezekhez adott most új erőt a műszakiak fokozott bekapcsolódása, társadalmi muhkája. Marik Sándor „Terített asztal" a barabási határban Beszélik Barabáson, hogy Kun István, mégkönnyezte lovait, amikor hat hétig tartó, éjszakába nyúló viták után végre úgy döntött, hogy belép a Béke Tsz-be. Alig múlt öt esztendeje. Hegedűs Sándornak, a na- ményi járási pártbizottság első titkárának a társaságában Kun látván főmezőgazdász. Mögöttük valóságos karaván. Itt van a járás valamennyi tsz-éből az elnök, mezőgaizdász, pérttlt- kár. Szemlére jöttek. Tapasztalatokat gyűjteni. Kétszáz hold nem látott kapát Ide kéklik a barabási hegy. Olyáh a határ mint egy szépen terített asztál. A szakértők mondják, ez a nehéz, kötött, agyagos talaj neün állja, csak a lánctalpast. Fel is tűnik kettő. Szántanak, Hatalmas haragoszöld levelű kukoricatábla. Elvősz benne az ember. Kun István a köhatárt. Kis sovány felesége volt, szegény mártír asz- ssohy, nagyképű férje mindig parancsra vátó, kihasznált rabszolgája. Három kis gyermeke is volt. A tanácsos úrnak nagystílű hazafias ötlete támadt. A rádió éjfélkor a Himnusszal szokta zárni műsorát, a család természetesen ilyenkor már aludt. Ö 3/4 12-re beállította a vekkert és sorakozót vezényelt a családnak. A sor elején a sok című és hosszú nevű M, Kir. tanácsos úr diszmagyarbün, kivont karddal, mellette sápadtan, álmosan, hálóingben az elhasznált asz- szonyka, a kisgyerekek, morcosán és rossz kedvűén, de szigorú vigyázzban állva, és várták szegények a HimnuSz Végét, hogy leléphessenek és viSszamenekül- héssetiek az álom karjaiba. Ugye valószinütlenül hangzik? és szinte elképzelhetetlen. Pedig állítom, hogy megtörtént városunkban a 30-as években. Sarlói Ottó feje gyülekezőknek magyarázna. — Ezt jól hézzétek meg. AZt hittem nem lesz belőle semmi. Tíz centis volt a kukorica, húsz meg a gyom. Éjszákákat nem aludtunk miatta. Vegyszert neki! Kísérletként csak két holdon. Majd meglátjuk. AZ a részV kapott először, amit a tábla végében láttok _ mutatja. — A többi később. — Ez lett belőle. Pedig nőm látött kapát a kétszáz hold — mondja büszkén Kun. — Ezen a nehéz talajon kiváló — szól mellettem Siket Gyula, a naményi Vörös Csillag tapasztalt elnöke, s hozzáfűzi: — Nyugodt. dé tempós ember ez a Pista. Érti a dolgát. Ez már nagyüzem Porzik a dülőút. Elől a homokfutó, s utánuk két teherautó. Felérünk a műútra, onnan látni a széna- betakarítást. Óda hajtatunk. Az emberek csodálkoznak. Kun István újra magyaráz: — Egy szálat sem vág-* tunk kaszával. így gazdaságosabb is, s a tagok sem veszekednek egymásra: te jobbat kaptál, mint én. Ütemesen markolja a géppel vágott szénát a rendfelszedő. Mellette Székér halad. Tetején két ember rakja, villázza, egyengeti az értékes takarmányt. — Ez már igazi nagyüzemi szénabfetakarítás — jegyzi tneg Hegedűs Sándor, a járási titkár. A meghívottak elismerően bólogatnak. Követjük a rakott szekereket. Athaj tatunk a központi majoron, s megállunk a már kazlazott szénáknál. — Takarosak — mondja Fäggyas Jehő, a tarpaiák elnöke. Elhozom már egy- i szer ide a mi embereinket, I tanulni. Ej, de megfizet- j nénk égy jó kazalmestert j — fordul Balázs András-1 hoz, a barabási elnökhöz. ‘ — Rajta. Jöjjenek. Nö- künk kettő is van. Simon Ferenc, meg Kozák Géza. AllványerdS a szérűskeriben Szép látvány a szakszerűen, szénával megrakott SllVányerdö. Katonás rendben sorakoznak egymás mellett. — Elleneztük kezdi újra mondókáját Kun István. Még dil'& is rávetetned tünk, hogy becsapjuk a járási tanácsot. Tavaly, mikor kijöttek megnézni a szénát, váltig mondogattuk: biz ezt mi állványon szárítottuk. Pedig a fenét, később jöttünk rá, hogy magunkat csaptuk be. Most ezerkétszáz állványon szárad a széna. Üjabb száz állvány készül. Megszokták és megszerették az emberek is. A vendégek be- benyűlnák a szénákazlak- ba. Irigykedve állapítják meg: kövér takarmány. — Bőségesén lesz. Tízezer mázsára számítunk. Rendelhettek is tőlühk — szól hangosan az elnök, hogy mindenki hallja. Traktor közeledik az állványok között. Maga előtt a magasban, állványon, ázénaboglyát cipel. — Hát ez meg miféle? — pillantja meg valamelyik. Kun István újítása. Az elnök árulta el. Mondják a látogatók a traktorosnak, miután a szénaboglyát állványostól a helyére emelte, csinálja meg még egyszer. Az odafordul egy állvány szénához. Körüláll- ják, nézik, vizsgálják. — Hasznos dolog — mondja Hegedűs Sándor. — Ezt alkalmazhatnák a többi tsz-ben is. Kun István, összegezve á tapasztalatokat tanulságként ennyit möndött: —r Nálunk az a jelszó, hogy az elnök, meg a főkönyvelő gondoskodjon a szükséges fedezetekről, én meg gazdálkodom. És ezt jól csinálják. Egész Barabás hasznára. F. K.
