Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

Kötetlen programmal a napfény országában Esentóm/ek sorokban A Szovjetunióban hiva­talos látogatáson tartózkodó csehszlovák párt és állami küldöttség szerdán Antonin Novotny vezetésével Moszk­vából a Volga-parti Gorkij városba utazott. Hírügynökségi jelentések szerint Pearson kanadai miniszterelnök kedden este rádió és televízió beszédé­ben bejelentette, hogy ez év november 8-án rendkí­vüli parlamenti választáso­kat tartanak az országban. Különböző ifjúsági szer­vezetek kezdeményezésére Japánban bizottság alakult a vietnami amerikai ag­resszió és a japán—dél­koreai szerződés ratifikálá­sa elleni küzdelem céljára­Franz Oláh volt osztrák szakszervezeti vezető és belügyminiszter, akit tavaly kizárt soraiból az OszträK Szocialista Párt, kedden Bécsben Demokratikus Ha­ladó Párt néven megalakí­totta saját pártját, amely indul a jövő évi parlamenti választásokon. Amint a TASZSZ jelenti, a Lenin-díjas Borisz Pet- rovszkij professzort, a világ­hírű szívsebészeti specialis­tát, az orvostudományi akadémia klinikai és kí­sérleti sebészeti intézetének igazgatóját nevezték ki a Szovjetunió egészségügyi miniszterévé. Az indonéz rendőrség ki­lépett az Interpolból, a nemzetközi rendőrségből, — közölte az Antara hírügy­nökség. Egy vatikáni hivatalos személyiség szerdán közöl­te, hogy VI. Pál pápa, U Thant ENSZ-főtitkár meg­hívásának eleget téve, ok­tóber 4-én New Yorkba, a világszervezet székhelyére utazik. A görög hatóságok koráb­bi intézkedésükkel ellentét­ben mégis engedélyt adtak az EDA szerdára meghirde­tett gyűlésének megtartá­sára, azzal a kikötéssel, hogy a gyűlést ne a szabad­ban, hanem az athéni Glo­ria színházban tartsák meg. A gyűlésen több ezren vet­tek részt. A lepoldvillei rádió be­jelentette, hogy Coquilhat- villeben (Egyenlítő tarto­mány) kihirdették a rend­kívüli állapotot. A tarto­mányi hatóságok intézkedé­sére amiatt került sor, mert a városban a parlamenti újraválasztások eredményei­nek kihirdetése után inci­densek robbantak ki. Üdvözlő távirat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Kim ír Szénhez, a Koreai Munkáspárt Központi Bizott­sága elnökéhez, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökéhez és Con Jen Genhez, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlése elnöksége elnökéhez intézett táviratában a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 17. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forra­dalmi m.unkás—paraszt kormány, az egész magyar nép testvéri üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta a koreai népnek. Nagy ünnepük alkalmából további sikereket kívá­nunk a koreai népnek a szocialista társadalom teljes fel­építéséért, a béke megvédéséért és hazája békés egyesí­téséért folytatott nemes küzdőmében, — hangzik a táv­irat. Magyar államférfiak üdvözlő távirata Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából Todor Zsivkov elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Népköztár­saság minisztertanácsa elnökének, Georgi Trajkov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlése elnöksége el nőkének Szófia Kedves Elvtársak! Bulgária felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradal­mi munkás—paraszt kormány, egész népünk testvéri üdvöz­letét küldi önöknek és a bolgár népnek. Népünket örömmel töltik el azok a hatalmas eredmé­nyek, amelyeket az elmúlt 21 esztendőben a bolgár nép al­kotó munkájával hazája építésében elért. Sikereik jelen­tősen erősítik a Bolgár Népköztársaságot, a szocialista országok egész közösségét. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy évről évre fejlődik, új formákkal és tartalommal gazdagodik népeink ha­gyományos, testvéri barátsága. Nagy nemzeti ünnepükön szívből kívánunk önöknek és a bolgár népnek újabb sikereket a szocialista Bulgária to­vábbi felvirágoztatásáért, a békéért, a szocialista országok egységének megszilárdításáért a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti békés egymás mellett élés lenini elvének következetes alkalmazásáért folytatott nemes mun­kájukhoz. KÁDÁR JÁNOS. DOBI ISTVÁN, a Magyar Szocialista Munkás- a Magyar Népköztársaság párt Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának elnöke, első titkára, KÁLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás —paraszt kormány elnöke. Cyrankiewlcz Franciaországba látogat Párizsban nagy érdeklő­dés előzi meg Jozef Cyran- kiewicz lengyel miniszter- elnök látogatását. A lengyel kormányfő csütörtökön es­te néhány órával De Gaulle sajtókonferenciája után ér­kezik a francia fővárosba és egy hétig lesz a fran­cia kormány vendége. Cyrankiewicz kíséretében lesz Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettes (Rapacki külügyminiszter betegsége miatt mondott le az utazásról), valamint Franciszek Modrzewski, külkereskedelmi miniszter- helyettes. A látogatás al­kalmával írják alá az öt évre szóló új francia—len­gyel külkereskedelmi egyez­ményt. A színarany kupolás sipkái monostor, ahol 200 000 hős nevét őrzik a márvácytáblák. Tizenhét harangja kő" zül a legnagyobb 12 tonna. Orosz Mihály: frtű&Ckú­25. A házigazda sámlin ült, kezét-lábát egy lavór gőzöl­gő vízben áztatta. Bizalmat­lanul meresztette szemét a jövevényre. Pikó köszönt, majd kör- befuttatta tekintetét a he­lyiségen. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte a mezítlábas, és közben törülközni kezdett. — A cigaretta ügyében jöttem — felelte látszólag egykedvűen a nyomozó. A munkás szaporán pis­logott. — Na igen... — jegyez­te meg és belelépett a ba­kancsába. — Megfázik zokni nélkül — figyelmeztette a százados, és akaratlanul elmosolyo­dott. Amaz csak legyintett és hellyel kínálta a váratlan vendéget. Mindketten az aszta! mellé ültek. Egy pil­lanatra kinyílt a szobaajtó de mire Pikó odakapta a tekintetét, már be is csukó­dott. — Ne haragudjon — ne­vetett zavartan a pálya­munkás — de nem tudora, hogy milyen cigarettáról van szó. Honnan tetszett jönni? — Az állambiztonsági szervektől! — válaszolt ha­tározottan Pikó és egyidejű­leg a kabátzsebébe dugta jobbkezét. Hosszú, idegesítő csend következett, mialatt a nyo­mozó alaposan szemügyre vette a körmeit babráló há­zigazdát. Az lehajtotta fejét, cson­tos arca még hosszúkásabb- nak látszott és halántékán észrevehetően lüktettek az erek. Tekintetük találkozott és a gazda gyorsan megkér­dezte. — Nem inna egy kis pá­linkát? — De innék — felelt egy­szerűen a százados. A pályamunkás borospo­harakat rakott az asztalra, és töltés közben hozzájuk kocogtatta a nagy, zöld üve­get. A poharak színig tel­tek. — Nem faszesz? — kér­dezte Pikó. — Hogy tetszik gondol­ni?! — vigyorodott el a másik. — Valódi rézeleje. Tudja, a sógorom Szabolcs­ban ... — Akkor igyunk — emel­te koccintásra poharát a nyomozó. Nem akarta, hogy az ember sokat fecsegjen. A pálinka erős volt és rossz szagú. — Talán gyújtanánk rá — indítványozta Pikó és gú­nyosan elmosolyodott. A gazda a zsebében ko­torászott, nagysokára egy gyűrött szimfóniás dobozt nyújtott a százados felé. Pikó elutasítóan tolta vissza a kezét. — Kossuthot szívnék, ha véletlenül lenne. Tudja, sze­retem a Kossuthot... A pályamunkás kénysze­redetten nevetett. — Sajnos, az nincs. De (2.) Az ötödik napon — bármennyire is jó lett vol­na még maradni — búcsút intettünk az Aranypartnak. A tengert azonban még nem hagytuk ott. A Bur- gaszba vivő 140 kilométeres úton szinte lépten-nyomon találkoztunk vele. Hol a Keleti-Balkán hegység zeg­zugos szerpentinjeiről, hol a tengerszint magasságban futó országúiról — vízközel- ből — tekintettük meg új­ra, meg újra. Utunk átszelte a Fekete­tengerbe ömlő Kamcsija lo- lyót is, melynek felületét itt vízililiomok borítják. Va­lóságos virágszőnyeget ké­pezve a víztükör felett. Innen már meredeken fel­felé visz az út. szerpentin, szerpentint követ. Végül már a fellegekben járunk. A nyirkos, ködszerű kép­ződmény lehűti a levegőt. Sajátságos hegyi klíma, kissé szokatlan a kánikulai meleg után. Itt még az ara­tást sem fejezték be, lá­bán zöldell a kalászos, a napraforgó éppen csak vi­rágzik. — Jól esett a meleg, ami­kor Nessebar előtt újra „le­ereszkedtünk” a tengerpart­hoz. Ez a kis szigeten el­terülő városka messziről nézve úgy tűnik, mintha a tenger hullámaiból emel­kedne ki. A szigetet egy keskeny, háromszáz méter hosszú földszoros köti össze a szárazfölddel. Ha a tenger viharos, a hullámok elbo­ntják a földszorost. Maga a város felejthetet­len élményekkel várja a látogatókat. Festői házai­nak felső része kihajlik a szűk utcák fölé, s ezek az ódon házak harmónikusan olvadnak össze az ezeréves építményekkel. A városká­ban a természeti szépség és történelmi múlt egyformán mély hatást gyakorol a lá­togatóra. A bolgár tengerpart leg­régibb települése több, mint 2500 éves. Nessebart turis­ták, régészek, történészek és festők ezrei keresik fel, hogy megcsodálják történel­mi és építőművészeti emlé­keit. A város azonban nem csak a múlt szigete. Kitűnő klímájú, jelentős tengeri fürdő. Későn értünk Burgaszba, így csak futó látogatást te­hettünk a kikötőhöz. Más­nap érkeztünk meg Szó­fiába. A hosszú út során végig tanújelét láttuk a fejlett, de még mindig ro- hamarosan fejlődő bolgár mezőgazdaságnak. Az úton, többszáz kilométereken át dühöngött volna az aszály, de a földeket mindenütt öntözték. Láttam kiapadt folyókat, de csak azért, felkeltem a gyereket — állt fel az asztal mellől — ho­zatok a csehóból. Pikó megvárta, amíg el­halad mellette, majd hirte­len utánanyúlt és elkapta a csuklóját. Szorosan álltak egymás mellett. A százados lassan magasra emelte a gazda balkezét és azzal mu­tatott egy szögreakasztott pufajkára. — Ott, annak a zsebében van Kossuth. A magas, sovány ember megremegett. — Az nem az enyém ... — mondta rekedten. — Ki van a szobában? — kérdezte gyorsan és erélye­sen a nyomozó, miközben háttal a falnak támaszko­dott. A sovány, a pálinkáspo­hár után nyúlt és fenékig ürítette. — Az asszony... meg a gyerek — motyogta. — Üljön le — utasította halkan a százados, majd rákönyökölt a linóleummal terített asztalra — és en­gedjen meg egy kérdést. Ha nem a magáé az a Kossuth, akkor kié? — és miért szí­vott mégis belőle? A munkás a szájaszélé* harapdálta. — Nem szívtam. Csak az egyet szívtam el... hogy felfogott vizét ember ásta csatornákba terelve ön­tözésre használják. Az út mentén betoncsatornákban buzogott a víz, s az volt a feltűnő, ha nem követett bennünket a víz az út mindkét oldalán. S a földe­ken dolgoztak az emberek, munkába állították a gépe­ket. Lánctalpas kis trakto­rok jöttek, mentek a csatorna mellett és a gépre szerelt vízágyúik­kal a növényekre szór­ták az éltető vizet. Másutt árasztásos öntözéssel védték a gazdag termést az aszály­tól. Soha a víznek ilyen becsét még nem láttam. Közben hatalmas exkaváto­rok ástak új medret a fel­fogott víznek, előkészítve a következő évek még na­gyobb arányú öntözéses rendszerét. Gigászi küzde­lem folyik a Marica völ­gyében', hogy kordába fog­ják a természeti erőket. Szófiában az Ilja Fillpo- va partizánról elnevezett utcában, Kristov Koszta és Sznyezsana Popova művész­házaspárnál szálltunk meg. Itt is, mint mindenütt, volt al­kalmunk tapasztalni a ba­— Hogy érti azt, hogy „csak az egyet?” — Hát csak egyet — ug­rándozott a gazda tekintete. — És nem fog érte meg­haragudni a tulajdonosa? — Nem, kérem. Egyet el lehet szívni. Ej, ez tisztára őrültség — temette az ar­cát a tenyerébe. — Tegye az asztalra a cigarettát, és ihat még egy pohár pálinkát. Aztán elég! — utasította Pikó. A férfi a kabáthoz botor­kált, és az asztal sarkára csúsztatta a cigarettát. — Ihatok? — nézett za­varos tekintettel a nyomo­zóra. — Mondtam már. Gondo­lom, hogy a pálinka a ma­gáé — jegyezte meg türel­metlenül a százados. A sovány lezudította a torkán a decinyi pálinkát és megeredt a nyelve. — Kérem... én becsület­szavamra mondom ... — én csak baráti szívesség­ből ... nekem semmi kö­zöm az egészhez. — Beszéljen világosab­ban! — vágott közbe Pikó. — Mondja el, hogy mi köze a cigarettához, kinek kell odaadni, hányszor tette ezt eddig, mit fizetnek érte? Szóval érti? Nem? ráti bolgár nép nagyszerű vendégszeretetét. Bár várat­lanul érkeztünk, rövidesen egy egész lakosztályt ren­deztek be számunkra éjsza­kára. A vendéglátást a la­kodalminak is beillő va­csora tetőzte. A fiatal há­zastársak textilminla ter­vezők, Moszkvában végez­tek 1957-ben. s most mind­ketten a Szófiai Ernst Thäl­mann Tetxilgyárban dolgoz­nak. Állami hitellel épített, emeletes házban laknak Sznyezsana szüleivel együtt. Másnap megtekintettük a város nevezetességeit. A sok látnivaló közül — szinte fel sem lehet sorolni — meg kell említeni a Szep­tember 9. téren lévő, fehér kőből épített mauzóleumot* amelyben Georgi Dimitrov- nak, a bolgár nép nagy fiának bebalzsamozott holt­testét helyezték el. Impo­záns alkotás a 80 méter hosszú és 28 méter széles lépcsőzetes gránittalapzaton álló szovjet hadsereg em­lékmű. A szoborcsoport a szovjet hadsereg Bulgáriába való érkezésének öröm­teljes perceit örökíti meg. A ma már mintegy há­romnegyed millió lakosú város kulturális élete rend­kívül élénk. Szófiában csaknem 650 könyvtár és olvasóterem, húsz múzeum, 13 színház, hét hangver­senyterem, 28 mozi és egy állandó cirkusz működik. A sportolók száma meghalad­ja a százezret. Utunk következő állomá­sa Sipka. A legendás hírű Stoletov-csúcson emelkedik a Bulgária felszabadításáért vívott orosz—török háború egyik legszebb emlékműve. Az emlékműhöz 1200 lép­csőfok vezet. A Sipka szo­rosban elesett húszezer és az 1877—78-ban lezajlott harcokban hősi halált halt összesen mintegy 200 ezer orosz, bolgár és jugoszláv harcos emlékére épült a sipkái monostor. A hősök nevét hatalmas márvány­táblákon örökítették meg. Egy tábla a III. Ukrán front Sipka környékén el­esett hőseinek állít örök emléket A monostor műemlék. Hatalmas kupolái színarany­ból vannak, belül értékes freskók. Tornyában 17 ha­rang van, a legnagyobb súlya 12 tonna. Elrepült az idő. Maradék pénzünkön Rus- sén még kenyeret vettünk. Mert a bolgár kenyér olyan fehér, és olyan jóízű, hogy nem árt belőle egy kis ma­dárlátta. Tóth Árpás

Next

/
Oldalképek
Tartalom