Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-09 / 212. szám
Kötetlen programmal a napfény országában Esentóm/ek sorokban A Szovjetunióban hivatalos látogatáson tartózkodó csehszlovák párt és állami küldöttség szerdán Antonin Novotny vezetésével Moszkvából a Volga-parti Gorkij városba utazott. Hírügynökségi jelentések szerint Pearson kanadai miniszterelnök kedden este rádió és televízió beszédében bejelentette, hogy ez év november 8-án rendkívüli parlamenti választásokat tartanak az országban. Különböző ifjúsági szervezetek kezdeményezésére Japánban bizottság alakult a vietnami amerikai agresszió és a japán—délkoreai szerződés ratifikálása elleni küzdelem céljáraFranz Oláh volt osztrák szakszervezeti vezető és belügyminiszter, akit tavaly kizárt soraiból az OszträK Szocialista Párt, kedden Bécsben Demokratikus Haladó Párt néven megalakította saját pártját, amely indul a jövő évi parlamenti választásokon. Amint a TASZSZ jelenti, a Lenin-díjas Borisz Pet- rovszkij professzort, a világhírű szívsebészeti specialistát, az orvostudományi akadémia klinikai és kísérleti sebészeti intézetének igazgatóját nevezték ki a Szovjetunió egészségügyi miniszterévé. Az indonéz rendőrség kilépett az Interpolból, a nemzetközi rendőrségből, — közölte az Antara hírügynökség. Egy vatikáni hivatalos személyiség szerdán közölte, hogy VI. Pál pápa, U Thant ENSZ-főtitkár meghívásának eleget téve, október 4-én New Yorkba, a világszervezet székhelyére utazik. A görög hatóságok korábbi intézkedésükkel ellentétben mégis engedélyt adtak az EDA szerdára meghirdetett gyűlésének megtartására, azzal a kikötéssel, hogy a gyűlést ne a szabadban, hanem az athéni Gloria színházban tartsák meg. A gyűlésen több ezren vettek részt. A lepoldvillei rádió bejelentette, hogy Coquilhat- villeben (Egyenlítő tartomány) kihirdették a rendkívüli állapotot. A tartományi hatóságok intézkedésére amiatt került sor, mert a városban a parlamenti újraválasztások eredményeinek kihirdetése után incidensek robbantak ki. Üdvözlő távirat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Kim ír Szénhez, a Koreai Munkáspárt Központi Bizottsága elnökéhez, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökéhez és Con Jen Genhez, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlése elnöksége elnökéhez intézett táviratában a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 17. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi m.unkás—paraszt kormány, az egész magyar nép testvéri üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta a koreai népnek. Nagy ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk a koreai népnek a szocialista társadalom teljes felépítéséért, a béke megvédéséért és hazája békés egyesítéséért folytatott nemes küzdőmében, — hangzik a távirat. Magyar államférfiak üdvözlő távirata Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából Todor Zsivkov elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökének, Georgi Trajkov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlése elnöksége el nőkének Szófia Kedves Elvtársak! Bulgária felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány, egész népünk testvéri üdvözletét küldi önöknek és a bolgár népnek. Népünket örömmel töltik el azok a hatalmas eredmények, amelyeket az elmúlt 21 esztendőben a bolgár nép alkotó munkájával hazája építésében elért. Sikereik jelentősen erősítik a Bolgár Népköztársaságot, a szocialista országok egész közösségét. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy évről évre fejlődik, új formákkal és tartalommal gazdagodik népeink hagyományos, testvéri barátsága. Nagy nemzeti ünnepükön szívből kívánunk önöknek és a bolgár népnek újabb sikereket a szocialista Bulgária további felvirágoztatásáért, a békéért, a szocialista országok egységének megszilárdításáért a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés lenini elvének következetes alkalmazásáért folytatott nemes munkájukhoz. KÁDÁR JÁNOS. DOBI ISTVÁN, a Magyar Szocialista Munkás- a Magyar Népköztársaság párt Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának elnöke, első titkára, KÁLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás —paraszt kormány elnöke. Cyrankiewlcz Franciaországba látogat Párizsban nagy érdeklődés előzi meg Jozef Cyran- kiewicz lengyel miniszter- elnök látogatását. A lengyel kormányfő csütörtökön este néhány órával De Gaulle sajtókonferenciája után érkezik a francia fővárosba és egy hétig lesz a francia kormány vendége. Cyrankiewicz kíséretében lesz Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettes (Rapacki külügyminiszter betegsége miatt mondott le az utazásról), valamint Franciszek Modrzewski, külkereskedelmi miniszter- helyettes. A látogatás alkalmával írják alá az öt évre szóló új francia—lengyel külkereskedelmi egyezményt. A színarany kupolás sipkái monostor, ahol 200 000 hős nevét őrzik a márvácytáblák. Tizenhét harangja kő" zül a legnagyobb 12 tonna. Orosz Mihály: frtű&Ckú25. A házigazda sámlin ült, kezét-lábát egy lavór gőzölgő vízben áztatta. Bizalmatlanul meresztette szemét a jövevényre. Pikó köszönt, majd kör- befuttatta tekintetét a helyiségen. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte a mezítlábas, és közben törülközni kezdett. — A cigaretta ügyében jöttem — felelte látszólag egykedvűen a nyomozó. A munkás szaporán pislogott. — Na igen... — jegyezte meg és belelépett a bakancsába. — Megfázik zokni nélkül — figyelmeztette a százados, és akaratlanul elmosolyodott. Amaz csak legyintett és hellyel kínálta a váratlan vendéget. Mindketten az aszta! mellé ültek. Egy pillanatra kinyílt a szobaajtó de mire Pikó odakapta a tekintetét, már be is csukódott. — Ne haragudjon — nevetett zavartan a pályamunkás — de nem tudora, hogy milyen cigarettáról van szó. Honnan tetszett jönni? — Az állambiztonsági szervektől! — válaszolt határozottan Pikó és egyidejűleg a kabátzsebébe dugta jobbkezét. Hosszú, idegesítő csend következett, mialatt a nyomozó alaposan szemügyre vette a körmeit babráló házigazdát. Az lehajtotta fejét, csontos arca még hosszúkásabb- nak látszott és halántékán észrevehetően lüktettek az erek. Tekintetük találkozott és a gazda gyorsan megkérdezte. — Nem inna egy kis pálinkát? — De innék — felelt egyszerűen a százados. A pályamunkás borospoharakat rakott az asztalra, és töltés közben hozzájuk kocogtatta a nagy, zöld üveget. A poharak színig teltek. — Nem faszesz? — kérdezte Pikó. — Hogy tetszik gondolni?! — vigyorodott el a másik. — Valódi rézeleje. Tudja, a sógorom Szabolcsban ... — Akkor igyunk — emelte koccintásra poharát a nyomozó. Nem akarta, hogy az ember sokat fecsegjen. A pálinka erős volt és rossz szagú. — Talán gyújtanánk rá — indítványozta Pikó és gúnyosan elmosolyodott. A gazda a zsebében kotorászott, nagysokára egy gyűrött szimfóniás dobozt nyújtott a százados felé. Pikó elutasítóan tolta vissza a kezét. — Kossuthot szívnék, ha véletlenül lenne. Tudja, szeretem a Kossuthot... A pályamunkás kényszeredetten nevetett. — Sajnos, az nincs. De (2.) Az ötödik napon — bármennyire is jó lett volna még maradni — búcsút intettünk az Aranypartnak. A tengert azonban még nem hagytuk ott. A Bur- gaszba vivő 140 kilométeres úton szinte lépten-nyomon találkoztunk vele. Hol a Keleti-Balkán hegység zegzugos szerpentinjeiről, hol a tengerszint magasságban futó országúiról — vízközel- ből — tekintettük meg újra, meg újra. Utunk átszelte a Feketetengerbe ömlő Kamcsija lo- lyót is, melynek felületét itt vízililiomok borítják. Valóságos virágszőnyeget képezve a víztükör felett. Innen már meredeken felfelé visz az út. szerpentin, szerpentint követ. Végül már a fellegekben járunk. A nyirkos, ködszerű képződmény lehűti a levegőt. Sajátságos hegyi klíma, kissé szokatlan a kánikulai meleg után. Itt még az aratást sem fejezték be, lábán zöldell a kalászos, a napraforgó éppen csak virágzik. — Jól esett a meleg, amikor Nessebar előtt újra „leereszkedtünk” a tengerparthoz. Ez a kis szigeten elterülő városka messziről nézve úgy tűnik, mintha a tenger hullámaiból emelkedne ki. A szigetet egy keskeny, háromszáz méter hosszú földszoros köti össze a szárazfölddel. Ha a tenger viharos, a hullámok elbontják a földszorost. Maga a város felejthetetlen élményekkel várja a látogatókat. Festői házainak felső része kihajlik a szűk utcák fölé, s ezek az ódon házak harmónikusan olvadnak össze az ezeréves építményekkel. A városkában a természeti szépség és történelmi múlt egyformán mély hatást gyakorol a látogatóra. A bolgár tengerpart legrégibb települése több, mint 2500 éves. Nessebart turisták, régészek, történészek és festők ezrei keresik fel, hogy megcsodálják történelmi és építőművészeti emlékeit. A város azonban nem csak a múlt szigete. Kitűnő klímájú, jelentős tengeri fürdő. Későn értünk Burgaszba, így csak futó látogatást tehettünk a kikötőhöz. Másnap érkeztünk meg Szófiába. A hosszú út során végig tanújelét láttuk a fejlett, de még mindig ro- hamarosan fejlődő bolgár mezőgazdaságnak. Az úton, többszáz kilométereken át dühöngött volna az aszály, de a földeket mindenütt öntözték. Láttam kiapadt folyókat, de csak azért, felkeltem a gyereket — állt fel az asztal mellől — hozatok a csehóból. Pikó megvárta, amíg elhalad mellette, majd hirtelen utánanyúlt és elkapta a csuklóját. Szorosan álltak egymás mellett. A százados lassan magasra emelte a gazda balkezét és azzal mutatott egy szögreakasztott pufajkára. — Ott, annak a zsebében van Kossuth. A magas, sovány ember megremegett. — Az nem az enyém ... — mondta rekedten. — Ki van a szobában? — kérdezte gyorsan és erélyesen a nyomozó, miközben háttal a falnak támaszkodott. A sovány, a pálinkáspohár után nyúlt és fenékig ürítette. — Az asszony... meg a gyerek — motyogta. — Üljön le — utasította halkan a százados, majd rákönyökölt a linóleummal terített asztalra — és engedjen meg egy kérdést. Ha nem a magáé az a Kossuth, akkor kié? — és miért szívott mégis belőle? A munkás a szájaszélé* harapdálta. — Nem szívtam. Csak az egyet szívtam el... hogy felfogott vizét ember ásta csatornákba terelve öntözésre használják. Az út mentén betoncsatornákban buzogott a víz, s az volt a feltűnő, ha nem követett bennünket a víz az út mindkét oldalán. S a földeken dolgoztak az emberek, munkába állították a gépeket. Lánctalpas kis traktorok jöttek, mentek a csatorna mellett és a gépre szerelt vízágyúikkal a növényekre szórták az éltető vizet. Másutt árasztásos öntözéssel védték a gazdag termést az aszálytól. Soha a víznek ilyen becsét még nem láttam. Közben hatalmas exkavátorok ástak új medret a felfogott víznek, előkészítve a következő évek még nagyobb arányú öntözéses rendszerét. Gigászi küzdelem folyik a Marica völgyében', hogy kordába fogják a természeti erőket. Szófiában az Ilja Fillpo- va partizánról elnevezett utcában, Kristov Koszta és Sznyezsana Popova művészházaspárnál szálltunk meg. Itt is, mint mindenütt, volt alkalmunk tapasztalni a ba— Hogy érti azt, hogy „csak az egyet?” — Hát csak egyet — ugrándozott a gazda tekintete. — És nem fog érte megharagudni a tulajdonosa? — Nem, kérem. Egyet el lehet szívni. Ej, ez tisztára őrültség — temette az arcát a tenyerébe. — Tegye az asztalra a cigarettát, és ihat még egy pohár pálinkát. Aztán elég! — utasította Pikó. A férfi a kabáthoz botorkált, és az asztal sarkára csúsztatta a cigarettát. — Ihatok? — nézett zavaros tekintettel a nyomozóra. — Mondtam már. Gondolom, hogy a pálinka a magáé — jegyezte meg türelmetlenül a százados. A sovány lezudította a torkán a decinyi pálinkát és megeredt a nyelve. — Kérem... én becsületszavamra mondom ... — én csak baráti szívességből ... nekem semmi közöm az egészhez. — Beszéljen világosabban! — vágott közbe Pikó. — Mondja el, hogy mi köze a cigarettához, kinek kell odaadni, hányszor tette ezt eddig, mit fizetnek érte? Szóval érti? Nem? ráti bolgár nép nagyszerű vendégszeretetét. Bár váratlanul érkeztünk, rövidesen egy egész lakosztályt rendeztek be számunkra éjszakára. A vendéglátást a lakodalminak is beillő vacsora tetőzte. A fiatal házastársak textilminla tervezők, Moszkvában végeztek 1957-ben. s most mindketten a Szófiai Ernst Thälmann Tetxilgyárban dolgoznak. Állami hitellel épített, emeletes házban laknak Sznyezsana szüleivel együtt. Másnap megtekintettük a város nevezetességeit. A sok látnivaló közül — szinte fel sem lehet sorolni — meg kell említeni a Szeptember 9. téren lévő, fehér kőből épített mauzóleumot* amelyben Georgi Dimitrov- nak, a bolgár nép nagy fiának bebalzsamozott holttestét helyezték el. Impozáns alkotás a 80 méter hosszú és 28 méter széles lépcsőzetes gránittalapzaton álló szovjet hadsereg emlékmű. A szoborcsoport a szovjet hadsereg Bulgáriába való érkezésének örömteljes perceit örökíti meg. A ma már mintegy háromnegyed millió lakosú város kulturális élete rendkívül élénk. Szófiában csaknem 650 könyvtár és olvasóterem, húsz múzeum, 13 színház, hét hangversenyterem, 28 mozi és egy állandó cirkusz működik. A sportolók száma meghaladja a százezret. Utunk következő állomása Sipka. A legendás hírű Stoletov-csúcson emelkedik a Bulgária felszabadításáért vívott orosz—török háború egyik legszebb emlékműve. Az emlékműhöz 1200 lépcsőfok vezet. A Sipka szorosban elesett húszezer és az 1877—78-ban lezajlott harcokban hősi halált halt összesen mintegy 200 ezer orosz, bolgár és jugoszláv harcos emlékére épült a sipkái monostor. A hősök nevét hatalmas márványtáblákon örökítették meg. Egy tábla a III. Ukrán front Sipka környékén elesett hőseinek állít örök emléket A monostor műemlék. Hatalmas kupolái színaranyból vannak, belül értékes freskók. Tornyában 17 harang van, a legnagyobb súlya 12 tonna. Elrepült az idő. Maradék pénzünkön Rus- sén még kenyeret vettünk. Mert a bolgár kenyér olyan fehér, és olyan jóízű, hogy nem árt belőle egy kis madárlátta. Tóth Árpás
