Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

Események Carapkin felszólalása sorokban a leszerelési értekezleten Nguyen Ngoe Tan; MEQJÖN AZ IDEJE... A* ENSZ 33-as bizottsága kedd délutáni ülésén befe­jezte az ENSZ pénzügyi ne­hézségeinek kérdésével kap­csolatos munkáját. Imbert tábornok úgyne­vezett nemzeti újjáépítési kormánya hétfőn este a rá­dión és televízión keresztül bejelentette lemondását. De Gaulle kedden délután fogadta George Ball ameri­kai külügyminiszter-helyet­test. A megbeszélés egy óra 25 percig tartott. A megbeszélés tartalmáról Ball nem volt hajlandó nyilat­kozni. és francia részről sem adtak ki tájékoztatást. Dr. Martin Luther King bejelentette, hogy még az idén nagyszabású, az 1963- hoz hasonló arányú tünte­tést kíván szervezni Wa- hingtonban, ha a kongresz- szus továbbra sem ad ön- kormányzatot az amerikai fővárosnak. Harold Wilson elnökleté­vel kedden kétórás tanács­kozást tartott az angol kor­mány védelmi és tengeren­túli bizottsága, a Singapore-i brit támaszpont helyzetéről és jövőjéről. Az értekezle­ten részt vett Stewart kül­ügyminiszter és a vezérkari főnökök is. Róma: A Santa Crocae templomból a San Giovanni bazilikához vezető ünnepé­lyes körmenettel kezdődik szeptember 14-én a zsinat negyedik ülésszaka. Mint a Vatikán részéről közölték, a körmenetet a pápa vezeti majd és a katolikus egyház több mint háromszáz veze­tő személyisége, bíborosok, püspökök, stb vesz részt rajta. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivőjének be­jelentése szerint szeptember 15-én kerül sor Varsóban a legközelebbi kínai—ameri­kai megbeszélésre. Athén, (MTI): Az udvar közleményben jelentette be, hogy szerdá­ra hívták össze a korona­tanács ülését. A tanács ülé­sén általában a parlament­ben képviselt politikai pár­tok vezetői és a volt mi­niszterelnökök vesznek részt. Az EDA, a görög egysé­ges demokratikus baloldali párt nyilatkozatában ügyvi­vő kormány kinevezését kö­veteli, amelynek az alkot­mány megszabta határidőn Orosz Mihály: IS. „LELÉPNI” — egészült ki végül a szó. Pikó őszinte elismeréssel gratulált társának. — Ez gyors munka volt! Amaz legyintett. — Ugyan, semmiség . .. Különben is ... Várjon csak ... Azt hiszem, aki ezt rejt­jelezte, nagyon jól tudta, hogy percek alatt megfejt­jük. Sőt! Talán éppen ezért írta. + Valter és menyasszonya az indiánokat is megszégye­A genfi tizennyolchatal­mi bizottság keddi ülésén beszédet mondott Carapkin, a Szovjetunió képviselője. Hangoztatta, hogy a szo­cialista államok küldöttei konkrét javaslatokat ter­jesztettek elő, amelyek a nemzetközi feszültség eny­hítésére, valamint az atom­háború és általában bár­mely agresszív háború meg­előzésére irányulnak. A bizottság munkájában résztvevő semleges államok delegátusainak felszólalásai­ból aggodalom csendül ki amiatt, hogy az Egyesült Államok indokinai és a vi­lág más térségeiben végre­hajtott agressziója követ­keztében megromlott a nem­zetközi légkör — mutatott rá a szovjet diplomata. Az atomfegyverek továb­bi elterjedésének állítólagos megakadályozására szolgáló, nemrégiben előterjesztett amerikai javaslatról szólva Carapkin felhívta a fi­gyelmet arra a körülmény­re, hogy az indítvány meg­tételével egy időben Foster amerikai küldött kijelentet­te: a tervezet nem zárja ki a NATO-atomhaderő megteremtését. Saigon, (MTI): A dél-vietnami hazafiak elpusztították a kor­mánycsapatok egyik helyőrségét kedden a hajnali órákban. Nyuga­ti hírügynökségi jelen­tések szerint a támadás nem sokkal éjfél után kezdődött meg a Saigontól 530 kilométer­nyire északkeletre fekvő An Hoa ellen. Amikor néhány órával később Da Wangból felderítő gépeket küldtek a helyőrség fölé, a pilóta azt jelentette, hogy An Hoa lángokban áll. belül meg kell rendeznie a választásokat. A nép vissza fogja utasítani az ERE ha­talomátvételi kísérletét, bármiféle katonai puncsot vagy diktatórikus berendez­kedést — állapítja meg a nyilatkozat. Pireuszban ötezer vegy­ipari munkás lépett kedden 24 órás sztrájkba. A politi­kai sztrájk résztvevői a választások azonnali kiírá­sát és az augusztus 20-i tün­tetés letartóztatottjainak szabadlábra helyezését kö­vetelik. nítő csatakiáltással rontot­tak a mamára. — Még szép, hogy ebéd­re hazajöttök! — zsörtölő­dött Valterné. — Ugyan mama, olyan sok jó lemeze van a Kati­nak! — próbálta engesztel­ni a fiú. — Ismerem én azokat a lemezeket! Hanem fordítot­ta komolyra a szót, — volt itt egy kis asszonyka. Té­ged keresett. Át akartalak hívni, de közben elszaladt... — Miféle nő? — pattant fel Kati, mint egy párduc. — Na, nem olyan, akitől neked félni kellene. Annak a Lábasnak a menyasszo­nya, vagy a felesége lehe­tett. Erre meg Vince lett hir­telen nagyon ideges. — Honnan tudta, hogy itt lakom? Hogy nézett ki? Mit akart? Márpedig nyilvánvaló, hogy az úgynevezett NATO- atomhaderő létrehozásával a revansista nyugatnémet tábornokok az atomfegyver birtokába jutnának; más szavakkal mégis csak sor kerülne az atomfegyverek elterjedésére. Következés­képpen — folytatta Carap­kin — a szerződéstervezet tanulsága szerint a Nyugat kitart korábbi álláspontja mellett: fő célja az, hogy a NATO-atomhaderő révén nukleáris fegyverekhez jut­tassa Nyugat-Németor sza­got. — Ez a nyugati, álláspont — jelentette ki befejezésül a szovjet nagykövet — nem képezi és nem is képezheti alapját az atom elterjedése megakadályozását szolgáló egy eszménynek. A keddi ülésen Foster amerikai küldött is felszó­lalt. P Nyugat-Németországnak a NATO nukleáris haderejé­ben való részvételét illetően Foster kijelentette, hogy ez nem tartozik a tizennyolc- hatalmi leszerelési bizott­ságra. A Chu Lai amerikai ten­gerészgyalogos-támaszponttól 20 kilométernyire délkeletre levő helyőrséget a UPI sze­rint 100 kormánykatona védelmezte. Sorsukról nincs hír, de veszteségük aligha­nem rendkívül nagy. Ame­rikai katonák nem voltak velük. A helyőrséget környező vidéket már régóta, szi­lárdan ellenőrzik a dél- vietnami hazafiak, leszámítva Chu Lait, ahon­nan kiindulva két héttel ez­előtt az amerikai tengerész- gyalogosok — nyugati hír- ügynökségek szerint — si­keres akciót hajtottak vég­re ellenük, de mégsem tud­ták felgöngyölíteni a szá­mukra állandó fenyegetést jelentő partizánerők zömét. Egy amerikai katonai szó­vivő kedden bejelentette, hogy szombaton és vasárnap a Guam csendes-óceáni szi­getről felszálló B—52-es amerikai „légierődök” dél­vietnami terület fölött vég­rehajtották a tizenharmadik és tizennegyedik szőnyeg­bombázást. Az Uj Kína hírügynök­ség jelentése szerint Nguyen Huu Tho, a DNFF elnöksé­gének elnöke hétfőn a Viet­nami Hazafias Front Köz­ponti Bizottságához intézett üzenetben üdvözölte az észak-vietnami fegyveres erőket abból az alkalomból, hogy elpusztították az 500. behatoló amerikai gépet is. Az asszony elmesélte a látogatás körülményeit. Valter akkorát csapott az asztalra, hogy a tányérok táncra perdültek. — De ki az isten hatal­mazott fel téged arra, hogy mindenféle dolgokat kiko­tyogj? — rontott gorombán az anyjának. Valterné alig tudott meg­szólalni az ijedtségtől. — Hallottam ... Kati szólalt meg: — Nem lenne szabad anyukáddal így... — de Vince erélyesen közbevá­gott. — Hallgass! A végén még tőled fogok engedélyt kérni, hogy megszólalhassak! Katit azonban nem abból a fából faragták, hogy csak úgy le lehessen inteni. —. Kiabálj azokra a bér­gyilkos barátaidra — szi­szegte fullánkosan — de ne énrám tudod? — aztán hirte­Zengett az ország a Dien Bien Phu-i győzelem hírétől. N&m Gótól nyugatra az er­dők és őrjáratok tucatjával kerültek a szabadságharco­sok kezére egy-egy éjszaka. Egész Kelet lázasan készü­lődött az általános táma­dásra. Ebben a sorsdöntő pilla­natban bízták meg Mit, hogy szerezzen értesülése­ket a H. D. jelzésű erődről; ez az erőd kulcshelyzetben volt; ha elesik, egy-kettőre megtisztítjuk az országutat a többitől is... Egy szép napon szóbeszéd támadt a környező falvak­ban. Mi a H. D-be jár élelmiszert árulni! Eleinte nem tudták az emberek, mit gondoljanak, nem is igen tulajdonítottak fontos­ságot az esetnek, de kis idő múltán úgy látták, olyan világos a dolog, mint a két­szerkettő. Egyre-másra ke­ringtek a hírek a fiatal lány viselkedéséről. Érteni vélték már, miért olyan ka­cér. Than úgy érzi, hosszú be- beszélgetésük lesz. Hogyan tehet ilyent? Igaz, a lejtőn nincs megállás. Mint azok a semmiháziak, akik délután még egy tányérból esznek, közös cigarettát szívnak ve­lünk, estére meg cókmó- kostul, puskástól étlógnak az ellenséghez. Akik reg­gel még elfogadják anyánk kezéből a félrerakosgatott ritka falatokat, s estére már „idegenvezetők”, mutogatják az ellenségnek, hol foszto­gathat, kegyetlenkedhet... Ebből elég volt. Ha csak­ugyan igaz, ma este kere­ken megmondja: „Inkább örök életemre agglegény maradok, semhogy olyan lányt vegyek el, mint te”. Érti most már, miért volt mindig olyan beszédes a ta­lálkozóinkon! Azzal döntött is; nem veszi el. Tulajdonképpen sose be­széltek még házasságról, Thannak megfordult ugyan már a dolog néhányszor a fejében, de mindig beütött valami: hol ellenséges re­pülők jöttek, hol meg ők maguk készültek támadás­ra. így aztán le kellett mondani a közeli esküvő reményéről. Különben n<|m is olyan sürgős. Ilyen idők­ben csak bajnak van a házasság. A katonának har­colni kell, támadni, roha­mozni, védekezni. Ha el­veszti a fél lábát, vagy a fél karját, az asszonyt is ma­gával rántja a bajba. S valahányszor gondolatban ideért, újra elöntötte a sze«- relem hulláma. Egyszer megkérdezte Mitől: — Mi lesz, ha isten őrizz, ellövik a fél lábamat? — örökké szeretni fog­lak..: — Én is, ha veled tör­ténik valami, biztos lehetsz len elpityeredett és ki akart szaladni a szobából. Valter utána ugrott, erőszakkal visszahúzta és leültette az anyja mellé. — Ide hallgassatok! — tombolt az idegességtől. — Tudjátok, mit jelent az, ha valamelyik szivar megtudja, hogy ti katonai titkokat kotyogtok el? Tizenöt évet! Értitek. Tizenötöt! — szavai úgy csattantak, mint az os­tor. Valterné válaszul jókora pofont húzott le neki. Ak­kor megragadta a kezét, de ő kirántotta a karját a fiú markából. — Ott is végzed, a bör­tönben, te huligán! Az anyádat mered ráncigálni ? Erre tanítottunk? Erre ta­nított apád? — kiabált ma­gából kikelve. Valter vörösen, az ideges­ségtől remegve, sebtében kapkodta magára egyenru­háját. Az utolsó szitkokat már nem is hallotta. Köszö­nés nélkül rontott ki a la­kásból. Az utcán az éles szél csapta arcába a sűrű, apró hópelyheket. Elhatározta, hogy egyenesen az állomás­ra megy, és visszautazik. — Regényrészlet — benne, míg csak élsz, én... Mozdulatlanul, n<imán áll előtte. Ijesztően elsápad, majd arcába szökik a vér. Szempillája, szája széle gör­csösen remeg. Aztán szín­telen hangon megkérdi. — Miért jársz az ellen­séghez kofálkodni? Mi lehajtja a fejét. Múl­nak a percek. Than nem vár soká, elindul. — Than! Than meggyorsítja lépteit — Than! A fiú alakja beleolvadt a kókuszfák árnyékába, las­san lépteinek zaját is elnye­li a lágy talaj. De első mérge elmúltával újabb találkozót beszél meg Mivel. Különös a szív lo­gikája...'Ezúttal azonban Mi nem jön el, hiába vár rá az éjszakában, csak a szúnyo­gok muzsikáját hallgatja keserűen, meg a vadászó harcsák loccsanásait. Ezután nem látták többé Thant Mivel, azt viszont látták, hogy néhány nap múlva beállít Csinhez, s megkéri, javítsa meg a ru­háit. Csin tartózkodó, kevés be­szédű lány, de éppoly szor­galmas, mint Mi. Than baj­társai azt mondják, hogy kicsit fennhordja az orrát, de Than jól ismeri, és tud­ja, hogy ez nem igaz. Meg­esett már, hogy Mi munká­ját Is átvállalta, csakhogy a kislány találkozhasson Thannal. Cslnnek kevés ba­rátja Volt, leginkább fiata­lok, de aki ismerte, mind nagyra becsülte, segítő kész­ségéért. Most hát Than is hozzá­fordult, hogy legyen olyan jó és javítsa meg a ruháit. Azelőtt Mit szokta megkér­ni erre a szívességre. Most már ennek is vége: nem fogad el szívességet olyan c-mbertöl, akinek a pénz előbbrevaló, mint a szerelem. Inkább Csínt kéri meg, aki ugyan lassú egy kicsit, de kedves és komoly. — Ügy látom, Than, na­gyon szenved Mi miatt! — Végeztünk egymással. — Én meg már azt hal­lottam, hogy összeházasod­nak... — Nem, szó sincs róla. Szakítottunk... Megtámadták a parton ál­ló H. D. erődöt. Nem telt bele egy félóra, és kifüstöl­ték aiz egészet. A falu ün­nepet ült. Az újjongást és kiabálást egészen a távoli pálmaligetekig sodorta a szél. A lakosság boldogan üd­vözölte harcosainkat. Az ellenség érzékeny vesztesé­get szenvedett, de hát hi­szen meg is érdemelte. De vajon mi történt Mi­vel? Senki nem tud róla semmit, még a politikai biztos se. A villamosmegállónál vá­rakozni kellett. Aztán vég­re jött egy kocsi, de annyi­ra tömött volt, hogy nem tudott felszállni. Szaporán mozgatta láb­ujjait, hogy egy kis vért kergessen beléjük, mert már csaknem érzéketlenek voltak. Mellette csinos fia­tal nő reszketett a hidegtől, valósággal táncot járt, úgy topogott. Valter azon vette észre magát, hogy ő is hely­ben szökdécsel, mint a reg­geli tornákon. Szemük ösz- szetalálkozott. Egymásra nevettek. — Hideg van, — moso- lyodott el Valter. — Jaj, én már majd meg- kukulok, — felelte valami különös bájjal a lány. — Mit csinál?! — kérdez­te Valter. — Hát... megkukulok! — nevetett a lány. — Ez jó — szökött ki a katona száján, — mondja mégegyszer! — Azt nem! — mosoly­gott a lány. — Miért nem? — Mert akkor már nem tetszene ennyire magának. Azon kapták magukat, hogy közben elszalasztottak egy villamost. Csak Csin adhat nc>nl felvilágosítást: Az erőd ostrománál Than oroszlánként küzdött. Mikor a fegyverek elhallgattak, véres fejjel, ájultan talál­tak rá. Mi és Csin ugyan­csak részt vettek az üt­közetben. Mi sírvafakadt, mikor megtudta, hogy Than súlyosan megsebesült. A fiút hátra kellett szállítani, mégpedig igen nehéz Kö­rülmények között. Éjjel kel­lett haladniuk, uttalan uta­kon. folyókon ót, mert nap­pal repülők támadhatták meg a sebesültszállítmányt. — Elkísérem őket — mondta Mi Csinnek. — Minek? — Beszélni akarok Tlian- nal. — Ugyan miről? Azt kérdezd a poit- tikai biztostól, aztán mondd el mindenkinek! Az éjszakában egyre sze­merkélt az egyhangú, átha­tó, észak-vietnami eső. A teáscsészében, amelyet Than a kezében tartott, zöld tea helyett mintha sűrű, barna húsleves lett volna. Ivott egy kortyot. A lámpa lé­nyénél jól lehetett látni a haja tövében a hosszú for­radást. Furcsa, elcsukió hangon folytatta elbeszélé­sét, lihegve, minha futott volna. — Kis híján az agyhár­tyám is megsérült. Kilőttek egy darabot a koponya- csoniomból. Napokig esz­méletlenül feküdtem. így múlt el tíz nap, és Minek vissza kellett utaznia, anél­kül, hogy egy szót is vált­hatott volna velem. Hogy helyreállt a béke, hamarosan Északra vitt egy vöröskeresztes repülőgép, így aztán elhagytam Nam Bőt, és elhagytam Mit. Falumbeli cimborák, akik ugyancsak idekerültek, át­adták nekem kékkockás kendőjét, amit mindig vi­selt, valami kis pénzt, meg egy levelet — egy drága, ügyetlen kéz ákombákom- jait: ...Két éjszakát vártalak hiába. Elküldöm neked ezt a kendőt, amit úgy szeret­tem. A pénzből vehetsz ma­gadnak tán valami élelmet, míg lábadozol. Vajon mi­kor láthatlak már? Nagyon várlak... De most csak az a fontos, hogy meggyógyulj. Adj hírt magadról... A te Mid Hideg szél söpör végig az utcán, benyijrnakodott az ablak hasadékán, és a há­tamba fütyült. Than befe­jezte vallomását. — Mi jobban szeret en­gem, mint én őt... Valójá­ban még semmit sem mon­dott, de most *nár tudom... Én... én se mondtam el ne­ki semmit... de... megjön még az ideje annak is. Pór Judit fordítása — Tudja mit? — fordult a lányhoz Valter, — igyunk meg egy feketét. Az jót tesz a kukaság ellen. A lány tanakodott. — Hát... — mondta vé­gül nem bánom. De ki-kt alapon... Elindultak a Pálma esz­presszó felé. — És bizalmaskodás nincs! — egészítette ki a lány az előbbi gondolatát. Valóban bájos volt ebben a percben. — Nincs, nincs! — helye­selt szélesen Valter és meg­fogta a lány karját. Az lát­hatóan tettetett eréllyel til­takozott. — Még nem szabad! — fenyegette meg a fiút. A vér Valter fejébe ló­dult. „Még!” A presszóban csaknem két órán át beszélgettek. Valter megtudta, hogy a lány színinövendék. — Most is színészkedik? kérdezte váratlanul. — Nem, nem! — tiltako­zott a lány — most az éle­tet tanulmányozom. Égj színésznőnek sokat kell ta' pasztalni. Filmszerződés) kaptam egy „könnyű kit nő” szerepére. 1965. szeptember 1. A hazafias erők sikerei Dél-Vietnamhan ■■ ■■ Jm ja # szerdán koronatcmács Az EDA nyilatkozata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom