Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
A decemberi párthatározat nyomán Javítsuk a tervszerűséget, együttműködést az építkezéseknél Építési beruházásainknál ma egyik legégetőbb probléma, hogy a létesítményeknél az előkészítési idő tovább tart, mint maga ■ a kivitelezés. Éppen ezért az ÉM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat pártbizottsága egyik legfontosabb feladatának tekinti; megoldani, hogy a kivitelezés és befejezés között nagyobb összhang legyen, a párthatározatoknak megfelelően tervszerűbben, hamarabb épüljenek meg a különböző létesítmények, az eddigieknél jobb minőségben és olcsóbban. Legfőbb célunk az, hogy a kivitelezések rendeltetésszerűen, ha nem is előbb, de a terv szerint időben megkezdődhessenek. Időhúzás az előkészitésban Ahhoz, hogy eredményes munkát végezzünk, látnunk és ismernünk kell a jelenlegi helyzetet. Az előkészítés elhúzódása a legtöbb esetben indokolatlan és érthetetlen. Különösen így van ez a típuslétesítményeknél. Nem lehet magyarázattal szolgálni arra, hogy egy, két, vagy négytantermes Iskola építésének elkezdéséig több, mint egy év teljen el. A problémák okát mi abban látjuk, hogy túlságosan elhúzódnak az egyes fásizok közötti idők, vagyis a különböző szervek a szükségesnél is tovább foglalkoznak a jóváhagyással, illetve aláírással. Helytelen az is, hogy a különböző szervek, amelyek részt vesznek a beruházások előkészítésében, legtöbbször egymástól függetlenül végzik munkájukat. Következménye ennek, hogy a legtöbb esetben az építkezés megkezdésekor még nem áll rendelkezésünkre minden feltétel. Sokszor az építési engedély, vagy éppen vízjogi engedély akadályozza a szerződés megkötését, de nem ritka, hogy a hitelfedezet igazolása miatt késlekedik a kivitelezések megkezdése. A beruházási kódex mindezeket szigorúan, mint fontos feltételeket előírja. Ha az építőipari vállalat valamelyik nélkül köt szerződést, ellenőrzés és bírságolás következik. Szerződés nékül viszont munkát kezdeni neoi szabad. Ezzel kapcsolatban számos konkrét példát lehetne felsorolni, amikor két nappal a szerződés aláírása előtt a vállalat megkezdte a munkát, a Beruházási Bank gyorsan reagált és jó pár ezer forintos bírságot követelt. Ami furcsa, a szerződésről csak a bank aláírása hiányzott! Számolni az anyaggal Az előkészítésben elkövetett mulasztások nem egyszer kényszerhelyzetet teremtenek az építőipari vállalatnál. Az előkészítés és az anyaggazdálkodás szoros kapcsolatban áll egymással. A jó előkészítés figyelembe veszi a vállalat körülményeit, számol a meglévő készletekkel. A különböző anyagrendelési határidőket, a beszerzési lehetőségeket már a tervezés időszakában számon tartja. Erre azért van szükség, mert az egyes beruházásoknál változóak az anyagféleségek, szerkezetek, berendezések, rendelési eljárások. A legtöbb berendezést egy évvel előbb kell megrendelni, hogy azokat határidőre leszállítsák. És még így js előfordul, hogy a megrendelést nem igazolják vissza, a leszállításnál a minőség nem megfelelő, a típus eltérő. Mindezek igazolják, hogy egyes beruházások előtt szükségszerű az előkészítő szervek jobb együttműködése. A jó előkészítés körültekintőbb, előrelátóbb tevékenységet igényel a beruházó, tervező és kivitelező területeken dolgozó munkásoktól. Az építőipar pártbizottsága célul tűzte ennek az együttműködésnek a javítását. Nagy segítség ebben, hogy az 1966. évi beruházások előkészítése igazodik a Központi Bizottság határozatához. Javul a Koncentráció. A jelenleg érvényben lévő kijelölések szerint a vállalat mintegy 146 munkahelyen fog dolgozni jövőre. Ha figyelembe vesszük, hogy 1963-ban több mint 270, 1964-ben 240, 1965-ben 180 körül volt az építési helyek száma, a jövő évi 146 munkahely 200 százalékos koncentráltsági javulást mutat. Javult a tervdokumentációk szolgáltatása is. A vállalat jövő évi közel 400 milliós programjának 73,3 százaléka már a mai napig tervdokumentációval el van látva. Mindig hiányzik azonban még mintegy 105 millió forint építési tervdokumentációja leszállítása, illetve a vállalat rendelkezésére bocsátása. örvendetes viszont hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben építendő létesítmények tervdokumentációi már a vállalat birtokában vannak. megismerni a tervfeladatokat Az eredményeket és problémákat figyelembe véve az ÉM pártbizottsága a jövőben fo-;tos feladatának tekinti a vállalattal kooperáló szervek segítését, a pártszervezeteken, a KlSZ-szerveze- ten, a tomegszervezeteknél a tervfeladatok ismertetését. Igyekszik a gazdasági vezetők és fizikai dolgozók kapcsolatának megjavítására, állandósítására. Mindezekkel biztosítható, hogy a vállalat eleget tegyen a Központi Bizottság 1964. decemberi határozatának. Szabó Gyula, az ÉM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat pártbizottsága titkára 1930 szeptember 1. 1930 perzselően forró nyarán mintegy félmillió dolgozó ember — családtagjaikkal együtt a magyar nép egynegyede — nézett szembe azzal a — mi nemzedékünk számára elképzelhetetlen — perspektívával, hogy a tél folyamán, ha addig nem történik valami, családjával együtt éhen- hal. A nyomor megdöbbentő formában fakadt fel. Győrött 1500-an a munka- nélküliek közül — kemény, büszke emberek — azzal a kéréssel fordultak a városházához, hogy adjanak nekik koldulási engedélyt. Karcagon 195-en írták alá azt a kérelmet, amely így végződött: „Ha követeléseinket nem teljesítik, zárjanak be minket a börtönbe, legalább ott nem fordulunk fel éhen”. Budapesten a tömeg péküzleteket vert széjjel, hogy egy falat kenyérhez jusson. „A nemzet egy nagy család, amelynek össze kell tartozni. Mindannyiunknak tűrni és dolgozni kell, hogy közelebb jussunk céljainkhoz” — ez volt minden, amit Horthy Miklós őfő- méltósága mondani tudott a salgótarjáni munkanélküli bányászoknak. A Főméltóságú Asszony nyomoreny- hitő akciója, „100 kis rongyos felruházása”, a „szegények karácsonyfája” — ez volt minden, amit a Horthy rendszer „tenni” tudott az éhhalállal küzdők érdekében. De volt egy erő, amely megálljt kiáltott az éhhalálnak: A láthatatlan, a föld alá kényszerített, rendőr- kopóktól hajszolt, börtönkamrákban gyötört, és mégis mindenütt jelenlévő elpusztíthatatlan és megtörhetetlen párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja. A csepeli viskókban, ferencvárosi barakkokban, hódmezővásárhelyi tanyákon kézről kézre jártak a sokszorosított röplapok: „Ki az utcára! Védekezzetek a véresen vagdalkozó rendőrkord-, dal, a földmunkás anyák testébe fúródó csendőr szuronnyal szemben!” A röplapok nyomán ökölbe szorított kezű emberek jelentek meg a Rákóczi úton, kiszikkadt kubikosasszonyok nekimentek a csendőröknek Kiskundo- rozsmán, a csongrádi csendőröket csak a kivezényelt katonaság mentette ki a tömeg gyűrűjéből. 1930 elején az utcára mentek a munkanélküliek Szegeden, Debrecenben, Gyöngyösön, Szentesen, Miskolcon, Kiskunfélegyházán. Ha az éhezőket parlamenti interpellációkkal meg lehetett vqlna nyugtatni, a szociáldemokrata párt vezetői bizonyára nem határozták volna el, hogy tüntetést szerveznek. De a tömegek nélkülük is kimentek az utcára. A szociáldemokrata párt _ bármilyenek voltak is vezetői — munkáspárt volt: a munkások sorsa nem lehetett közömbös számára, így született meg a határozat: 1930 szeptember 1-én legyen néma tüntetés Budapesten és a munkásvár» sokban. „Munkások! Munkanélküliek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órákbgn a Nagykorúira a kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzelmes elszántsággal: Munkát! kenyeret!” — hangzott a kommunisták sízava. Meleg hétfői nap volt. A 11 órára kitűzött tüntetés útvonalán már 9 órakor sűrűsödtek a járókelők. 10 órára az Andrássy út (a mai Népköztársaság útja) feketélett a tüntetőktől. Fegyelmezett, komor fenyegető sorokban hönípölygött — egyelőre némán — a tömeg. „A tömeg járó erdő rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere, Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek, s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere” Szálloda a Kraszna partián — Újabb gvár 300 munkással Idegenforgalmi gócpont? V ásárosnamény a fejlődés tükrében Vásárosnamény megyénk egyik legkisebb járási székhelye. Lakóinak száma alig éri el a négyezret. Utcái emlékeztetnek a nyíregyháziakra, hiszen a törpevízmű- hálózat építésénél legalább, annyira feltúrták azokat. Szilágyi Sándor, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára újságolta, hogy a fővezetékek már jó ivóvizet adnak. A Kossuth utcában pedig már föld alatt fut a telefonkábel. Gimnázium, áruház A kis járási székhely alig másfél évvel ezelőtt új ipari üzemmel gazdagodott. Megkezdték a termelést a ládagyárban, állandó munkát adva több száz embernek. A középiskolás tanulók új, nyolctantermes gimnáziumba költöztek, s a környező falvak lakóinak legnagyobb örömére Korszerű áruházat nyitottak a község központjában. Rendbehozták a Terményforgalmi Vállalat raktárhelyiségeit, s ma már a TÜZÉP-hez is kocsival lehet bemenni. Eddig — a tengelyig érő sár miatt — ez lehetetlen volt. Korábban a község lakói sokat panaszkodtak a rossz munkalehetőségek miatt. Ezen a problémán sokat segített a ládagyár és a jövőben méginkább segíteni fog, hiszen a távlati terv szerint az itt dolgozók létszáma lényegesen emelkedni fog. Új ti őr ház, lakások Készülnek a forgácsiáda- gyár tervei is. Ezt a község mellett lévő vasút és országút határolta háromszög— írta később a százezres tömegben menetelő József Attila. És egyszerre csak megszólalt: „Munkat! Kenyeret!” „Éljen a Szovjetunió!” „Éljen a Kommunista In- ternacionálé!” A tüntető sorok között — először bátortalanul, majd erőre kapva — egyszerre csak felzengett: „...A föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk...” „Jelentem, hogy 1930 évi szeptember hó 1-én déli fél 12 órakor a főparancsnok úr szóbeli parancsára 10 lovassal az Iparcsarnok melletti játszótérre lettem kikiildve” — írja feletteseinek Nagy Károly rendőrfelügyelő. „Alighogy az Iparcsarnokot elhagytuk, az úttestén, a járdán és a pázsiton összegyűlt tömeg pfujozni és szida\mazni kezdett bennünket, mire én kardot rántottam... A tömeg „le a zsarukkal” szavakat kiabálta, az összetört vastag üveg- és márványlapokkal dobálódzva közeledett felénk, mire lőfegyver használatát rendeltem el... A tömeg csak akkor kezdett menekülni, amikor a sebesültek jajgatását hallották.” Darnyik János galgahévizi építőmunkás holtan borult a kövezetre. De a tc'ineg nem hagyta magát A késő délutáni órákig folyt a harc — barikádharc a forradalmi pesti utcán. A budapesti proletárokkal egy sorban haladtak e vidéki éhezők. Győr, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár több ezres munkás tőben helyezik el. Háromszáz embert fog foglalkoztatni az ÉRDÉRT Vállalat új telephelye. A faanyagú lánpót- lást víziúton akarják megoldani. A kórháznál folyik jelenleg a legnagyobb építkezés Eddig a célnak nem megfelelő helyiségekben csupán gyermekosztály és belgyógyászat működött. Az új kórházban, — mely a jövő év elején elkészül, — már valamennyi osztály helyet kap. A közelében lévő Alkotmány utcában egyemeletes, négylakásos házakat építenek. A távlati terv első üteme szerint 70 házat építenek ebben az utcában, s ebből tizennyolcat a jövő év elején már át is adnan rendeltetésének. Az alig kétéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a két kilométerre lévő ger- gelyiugornyai strandot igen sokan keresik fel. Nemcsak a járásból vagy a megyéből, hanem az ország legtávolabbi községeiből is eljönnek ide pihenni, fürdeni. Vasárnaponként nem ritka, hogy a parton 50—70 gépkocsi is parkíroz, s közöttük sok a külföldi. A távlati fejlesztési terv összeállításánál, — nagyon helyesen —, már gondoltak az idegenforgalom növekedésére is. A Kraszna festői szépségű partjára szállodát építenek fürdővel. A Nyíregyháza—Vásárosnamény közötti főútvonalat a vasúti kereszteződéstől kiegyenesítik. A községet megkerülve egyenesen a Tisza- hídig építik. Ezzel a megoldással tehermentesítik a községet, ugyanakkor gyorsabbá teszik a tranzitszállítmányok továbbítását. Elképzelhető, hogy 8—10 év múlva a jó fekvésű Vásámegei visszhangozták a pesti jelszavakat. Békésgyulán a tömeg a börtön elé vonult a letartóztatott kommunisták kiszabadítását követelte. Sopronban a katonaságot vetették be a tüntetők ellen. És másnap már tudta az egész világ: a magyar proletariátus nem hagyja magát! A világsajtó első oldalon tárgyalta a budapesti eseményeket. A Pravda egész oldalas tudósításban számolt be a harcokról. Prágában szolidaritás-gyűléseket tartottak. Franciaországban, „Szeptember 1 Bizottságok” alakultak a magyar munkások segítségére. A tüntetés megrázta az egész országot. Az uralkodó osztály pánikba esett. A koronatanács rendkívüli ülése foglalkozott a tüntetéssel. Soron kívül közmunkákat rendeltek el — és utasították a rendőrséget a fokozott fegyverhasználatra. A közmunkák később belevesztek a „magy. kir.” bürokrácia szövevényébe. A fokozott fegyverhasználat viszont megvalósult: Balmazújváros és Nyírtura halottal tanúsítják. „A múlt kísérteié — a jövendő fáklyája” — így jellemezte a tüntetést Kun Béla. A fáklya még sokáig világított. Fénye azt az utat mutatta, amely a munkás- osztály végleges felszabadulásához vezetett. Borsányi György a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa. rosnamény megyénk idegen- forgalmának egyik gócpontja lesz. Kultúr kombinát, diákotthon A 15 éves távlati fejlesztési terven belül kidolgoztak egy ötéveset js, amely részletesen felsorolja a közeljövőben megvalósítandó létesítményeket. Első helyen egy korszerű autóbusz- váróterem építése szerepel a Szabadság téren. A munkálatokat még ez évben elkezdik. Több, mint egymillió forintos beruházással készül a nővérszállás, ahol az új kórház személyzete kap majd helyet. 1966-ban tisztasági fürdőt, 1967-ben pedig 600 személyes kultúykpmbinátot építenek. Az ezt követő években általános iskola építését és diákotthon létrehozását tervezik nagyarányú parkosítás mellett. A távlati fejlesztési tervet a tanácsülés már jóváhagyta, s a most folyó építkezések is ennek alapján történnek. Bogár Ferenc Megjegyzés: Tragédia szívességből Alig múlik el ősz, hogy as emberek szívessége következtében ne fordulna elő — halálos baleset. Bármilyen furcsán hangzik, sajnos, így van. Kezdődnek a mezőgazdaságban a nagy őszi munkák. A közösből is, a háztájiból is betakarítják az évi fáradozás eredményét. A ter- melvényeket vontatókkal, fogatokkal szállítják haza, köztük a tagok részesedését, prémiumát, meg a háztáji kukoricát, burgonyát, egyebeket. A kép nem ismeretlen: á fogatost. a traktorost a gazda pohár pálinkával, később — és ahol termett — mur- cis borral tiszteli meg. Csak egy pohárral. Nem sérthetik meg, szívesen adja. Egy, de napjában inkább több alkalommal szemben találja magát ezzel a szívességgel a traktoros, a fogatos. Csúszósak a dülőutak, az árakparti kapaszkodók, a közutak is síkosak a járművekkel rájuk hordott sártól: fokozott figyelem kell a Vontatóvezetéshez, a lovak hajtásához. De a szívességből felkínált, és a „csak azért, hogy ne sértsem meg” elgondolássá} elfogadott pohár lazítja a figyelmet. Felborul a traktor, a lovak elragadják a kocsit! A szívesen adott pohár bor, pálinka súlyos balesetet — és halált is okoz! Szívességből! S a feleség, a család támasz nélkül marad. A szívesség viszonzása? Ilyen nincs, mert megkapja járandóságát a traktoros, a fogatos azokért a szállításokért is, amelyeket a tagoknak végez. De ha már mindenképpen, valami oknál fogva szívességből tett a tagnak jót a fogatos, a traktoros, ne viszonozzák azt nekik munka közben pohár-szívességgel! Nem szíves vendéglátás, nem figyelmesség ez, hanem a karambol előidézője! Hozzájáruló* az esetleges tragédiához. Senki sem akarja ezt mégi* bekövetkezhet. a. 4.
