Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
India és Pakisztán konfliktusa Uj híd épül az Elbán Magdeburg, NDK: Október éltjén adják át a forgalomnak az új Elba-hidat. Hossza 260, ívnyilása 130 méter. Képünkön: az épülő híd (jobbról), balról az 1915-ben épített szükséghíd, amelyet az új elkészülte után lebontanak. (MTI KUlföldi Képszolgálat) Vihar Szudánban Erősödik az SZKP A Pravda szerdai száma vezércikkében megállapítja: az SZKP óriási tekintélyét, a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek tömegeihez fűződd kapcsolatainak állandó erősödését szemlélteti a párt taglétszámának növekedése. A XX párt- kongresszus óta az SZKP taglétszáma több mint két- nuzlióval emelkedett. A pártnak most több mint 12 millió tagja van. Csupán a múlt évben majdnem 880 ezer embert vették fel a pártba tagjelöltként. Az újonnan felvettek között munkás 45,3 százalék, kot- hozparaszt 15,1, alkalmazott 38,6 százalék. Az alkalmazottak 73 százaléka népgazdasági szakember, pedagógus, orvos. — A párt sorait a munkásság, a kolhozparasztság, az értelmiség élenjáró, leg- öntudato&abb és legaktívabb, a kommunizmus ügye iránt odaadó képviselőiből egészítik ki. Az új tagok felvételének kérdésénél a párt abból a lenini eszméből Indul ki, hogy nem a számbeli növekedés a fő, hanem a párt sorainak minőségi összetétele, hogy egyre magasabbra kell emelni a párttagság fogalmát — írja a továbbiakban .a Pravda vezércikke, majd a kommunista nevelés különböző kérdéséivé! foglalkozik, Az Amerikai Szenátus külügyi bizottsága kedden 14 szavazattal 5 ellenében hozott határozat javasolja a szenátusnak, fogadja cl az amerikai—szovjet konzuli egyezményt. A déi-arábiai államszövetség hadseregének adeni tiszti klubjában filmelőadás alatt bomba robbant A robbanás egy nézőt megölt, kettőt megsebesített. A szöuli bíróság másfél évi börtönre ítélte Csun Jun Kim ellenzéki parlamenti képviselőt, a tömegek pártja tagját, mert tavaly leleplezte, hogy a délkoreai kormány több millió dollárt fogadott el a japán kormánytól választási propagandára. Little Rockban az amerikai légierők szakértőinek nagy csoportja folytatja a vizsgálatot annak megállapítására, mi okozta az Bhutto pakisztáni külügyminiszter keddi saj tónyi- 'atkozatában hangsúlyozta, hogy a kasmiri eseményekért a felelősséget nem lehet Pakisztánra hárítani A fejlemények ot( azért következtek be, — mondotta — mert „Kasmír népe fokozta az indiai hadsereg ellen 18 éve folytatott felszabadító harcát.” Hozzátette, ha Pakisztán be akart volna avatkozni ebbe a harcba, akkor ezt már korábban is megtehette volna. Hangsúlyozta még, hogy Pakisztán többször is az ENSZ-hez fordult és diplomáciai úton törekedett a békés megoldásra, de eredménytelenül. Genfben, a nemzetek palotájában működő újságírók szervezete szerdán villásreggelit adott Szemjon Carap- kinnak. a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság munkájában részvevő szovjet küldöttség vezetőjének tiszteletére. Szemjon Carapkin nyilatkozatában hangsúlyozta, üzemanyag meggyűli adását egy Titan—2 rakéta kilövőállásában. Mint ismeretes, a szerencsétlenségnél ötvenhármán vesztették életüket — a holttesteket csak azbeszt-védőöltönyös mentők tudták a felszínre hozni a kilövőállás 43 méter mély izzó gödréből. Johnson elnök kedden aláírásával törvényerőre emelte azt a programot, amely hétszázmillió dollárt kíván fordítani a nyomortanyák megszüntetésére az Egyesült Államokban. A Pravda közli V. Zsurlóin cikkét Singapore kiválásáról. Zsurkin rámutat, hogy ez az esemény felveti Malaysia további fennállásának kérdését. Az ország legerősebb gazdasági központjának kiválása bebizonyította ennek a neokolo- nialista egyesülésnek tarthatatlanságát. Az indiai kormány szóvivője Űj-Delhiben közölte, hogy Jammuban és Kasmírban a tűzszüneti vonal különböző pontjain 1000— 1200 fegyveres katona szivárgott be, de a harcok közben többen elestek, egy részüket pedig foglyul ejtették. A legmélyebben Rinagartól 30 kilométernyire hatoltak be indiai terü- 1etre. A behatolók tüzet nyitottak egy rendőrőrsre. A szóvivő megismételte az indiai hatóságoknak azt az állítását, hogy a beszivárgott elemeket Pakisztánban képezték ki, majd hozzátette, hogy az indiai fegyveres erők kezükben tartják az ellenőrzést. hogy a vietnami háború, a hadműveletek lépcsőzetes kiterjesztésének politikája, amelyet az Egyesült Államok folytat, megmérgezi, kiélezi a nemzetközi helyzetet és azt a légkört ts megrontotta, amelyben a tizennyolchatalmi bizottság munkáját újrakezdte. Carapkin ezután elemezte a Szovjetunió álláspontját a leszerelés, ezenbelül az atomleszerelés kévdésé- ban, majd kitért az atomfegyverek további terjedésének megakadályozásával kapcsolatos problémákra. Fogadás a moszkvai tői nagykövetsége« Wahit Halefoglu, Törökország moszkvai nagykövete szerdán este fogadást adott a Moszkvában tartózkodó Urgüplü miniszterelnök tiszteletére. Szovjet részről ott volt Alekszej Koszigin. Kirill Maruzov, Kilment Voro- silov és több más hivatalos személyiség. A francia sajtó nagy jelentőséget tulajdonít Urgüplü török miniszterelnök moszkvai látogatásának. Az eseményben annak jelét látják, hogy Ankara az eddiginél önállóbb külpolitikára törekszik. A Combat és a Paris Presse úgy véli, a török miniszterelnök tárgyalásai új szakaszt nyitnak a Szovjetunió és déli szomszédja viszonyában. Afrika egyik jelentős országában, a tizenkétmilliós Szudánban szinte óráról órára növekszik a feszültség. A legújabb közlések szerint Mahgub miniszterelnök magához kérette Rountreet, az Egyesült Államok khartumj nagykövetét és hivatalosan tiltakozott az amerikai magatartás miatt. Ka a szemlélő csak felületesen tekinti át a szudáni válság okát, nem érti: mi köze van az egészhez Mr. Rountreenek, illetve Washingtonnak. A helyzet beható ismerői azonban — különösen az elmúlt napok jelentései nyomán — tudják, hogy az amerikai külügyminisztériumnak bizony nagyonis sok köze van a Szudánban kirobbant krízishez. Mik a válság külső jelei? A kabinet kihirdette a rendkívüli állapotot, riadókészültségbe helyezte a hadsereget és délre küldte Nugdalla miniszterelnökhelyettest. A szudáni délen ugyanis zendülés tört ki. Kik harcolnak ott, miért és milyen előzmények után? A legújabb foglemények tulajdonképpen akkor kezdődtek, amikor az utcára vonult tömegek tüntetései nyomán megbukott Abbud tábornok diktatórikus rendszere Khartumban. Egy ideig úgy tűnt: haladó, az ország súlyos problémáival szembenézni kész kormány alakul. Nem így történt. A hatalmat egy rövid átmeneti időszak után az UMMA, a földesúri reakció pártja vette át, amely — bár formailag nem kizárólagosan kormányoz — megragadta a kulcspozíciókat. A három déli tartomány mintegy négymillió lélekszámú néger törzsekből álló lakossága, amely régen úgy érzi, hogy az északi kormány hátrányos helyzetben tartja a délt, voltaképpen jogos aggodalommal attól tartott, hogy az UMMa- párt konzerválja majd a déli tartományok áldatlan helyzetét. Ez volt az a körülmény, amelyet biztos érzékkel használtak fel a saját pecsenyéjük megsütésére bizonyos külső hatalmak. Jubába, Wauba és a többi dél-szudáni városba hirtelen áradni kezdett a propagandaanyag, a pénz, sőt a fegyver is. Az érthető autonómia-törekvések helyett — félreérthetetlen külső sugallatra — ésszerűtlen és veszélyes szeparatizmus zászlaját bontották ki egyes nyilvánvalóan megvásárolt politikusok. A legnagyobb dél-szudáni párt, a SANU vezetője, Oliver Albino leplezetlenül külföldi támogatást kért egy „független”, megalakítandó dél -szudáni állam, „Azánia” számára. Hogy milyen erők lépteit közbe, arról a következő hírek tanúskodnak: a Szudán állami létét veszélyeztető zendülők között fehér foglyokat ejtettek, akikről kiderült, Csőmbe jól fizetett zsoldosai. Mahgub miniszterelnök tiltakozásában kifejtette az amerikai nagykövetnek: tűrhetetlen, hogy Csőmbe az amerikai pénzügyi támogatást ilyen bru- tális szudáni beavatkozásra is felhasználhassa. Jubában hemzsegnek az újonnan ér- kezett amerikai és angol jövevények. Mi e különös jelenségek titka? Az Abbud-kormány bukása után megszületett rövid életű szudáni haladó vezetés délről támogatta a szomszédos Kongó felhőit. Az UMMA-kormány ugyan ezt megszüntette, de Washington, London és Leopoldville nem bízik a Mah- gub-kabinet tartósságában. Megnyugtatóbb volna számukra, ha egy dél-szudáni há báliam leszakításával szilárd hátországot teremthetnének Csombénak — es természetesen Kongó továbbra is hozzájuk áramló kincseinek. Újra bebizonyosodott, hogy az „oszd meg és uralkodj!” régi módszere a neokolo- nialista hatalmaktól sem idegen. Események sótokban Carapkin nyilatkozata Órosz Mihály: <4 ptaUbá művelet 3. Lábas — félredobva a dobozt — nekivadultan, magából kikelve rontott Faragóra. — Megütöttél, te uzsorás disznó, megfojtalak te . .. — és politúros ujjait Faragó nyaka felé meresztette. —f Na, ti aztán szépek vagytok — jegyezte meg valaki, miután szétválasztották a dulakodókat. — Katonák! ölik egymást... Faragó idegesen, zavartan nevetgélt. — A kis hülye ... Egy hónapja Ígérgeti, hogy megadja. És még ő az okos. Jegyezd meg, szép lehetsz, de okos nem. Aki fizet, az nem petyegtet. Nem tudod? Lábas tajtékzott. — Megbánod még, Faragó. Lehet, hogy aki fizet az petyegtet. De egy pofonból kettő visszajár! Nagy pofon, Faragó! Valaki megfogta Lábas karját. —• Hagyd Feri, ittál. Egy kicsit be vagy zsongva. Faragó e pillanatban ösz- tönszerűen félre lépett. Szerencséje volt, az ütés csak a vállát érte. Nagy Andris villogó szemekkel nézett körül, és dühösen markolta a piszkavasat. Teli torokból ordított. — Te fokoztál le ... Te dög!... Te ... Faragó úr... — markában újra ütésre lendül a vas. Valaki visz- szakézből akkora pofont adott neki, hogy keresztül- bukótt az asztalon. Vigyorogva feltápászkodott. Lábas magábaroskadtan ült a széken, öklével szétmázolta könnyeit. — Engem megpofozni... Ezt megkeserüli esküszöm... — szipogta. Sokáig békitgették őket, bár mindenki tudta, hogy felesleges. Végül is a fotósok indítványozták, hogy kezdjék el a szakköri munkát. Az egyik Faragót, a másik Lábast fogta karon és elindultak a laboratórium felé. Kopogtak. — Bújj be — hangzott bentről. A labor félhomályában csak a dolgok körvonalai látszottak. Hosszú, keskeny asztal állt szorosan a fal mellett, rajta a nagyitógép, sötétkamra lámpa, különféle hivó és fixáló folyadékokat tartalmazó tálak, csipeszek. Munkához láttak. Az előbbi veszekedés keltette feszültség még nem oszlott el. Faragó a középső hokedlire ü*t a nagyítógép elé. Ketten mellé telepedtek, jobb és baloldalról közrefogták. Két másik katona a hátuk mögött állva figyelte a fehér fémlapon megjelenő negatív képet. — Levlapra? — kérdezte Faragó. — Ja, hagyta rá jobboldali szomszédja. A többiek nem szóltak. Kint valaki a kilincset babrálta. — Eresszetek be — szólt egy furcsa hang, majd röhögés hallatszott — Én Is hadd fixirozzak. Andris várt bebocsátásra. — Menj a másik utcába — kiáltotta dühösen Faragó. — Engedjük be — szánta meg valaki. — Akkor békén marad. — Legfeljebb szétcsapja a fejemet — morgott magában FaAgó. — Úgy se megy el az ajtóból. Lábas köhintett. Ajtót nyitott. Andris vihogva beosont. Faragó beállította a gép magasságát és megforgatta a lencsét. A fehér fémlapon kirajzolódtak a kontúrok. — Jó lesz? — kérdezte. — Fáin! — lelkesedett Nagy Andris. — Jó — dörmögte valaki, majd Nagy Andrisnak címezte: — Kuss. Faragó jobboldali szomszédja közbeszólt: — Vedd nagyobbra, es akkor csak ezt a részei... — és ujjával megmutatta a kifényképezendő részletet. — Persze, — szólt a baloldali szomszéd — a fotózásban tulajdonképpen nem a fényképezés a művészet, — azt mindenki meg tudja csinálni — hanem a vágás. Az. hogy mit emelünk ki a képből. Szóval az egyensúly. — Az összhang — hangzott hátulról. Lábas hallgatott. Faragó mégegyszer élesre állította a képet, majd a lencse elé fordította a piros fényszűrőt. Papirt tett a vetített kép alá, és ide-oda tologatva beállította. — Hat másodperc... jó lesz? — kérdezte. — Várj! — szólt a jobboldali szomszédja, és egész halkan számolt: — Vedd nyolcra. A többiek egyetértettek. — Mérjétek — mondta Faragó, majd fennhangon számolt. — Három, kettő, egy, nulla, most! — gyors mozdulattal félrekattintotta a piros fényszűrőt. A fotópapír élesen megvilágosodott. Kórusban számoltak. — Egyes... kettes... négyes... hetes. Most! A piros fényszűrő visszakattant a lencse elé. Halk reccsenés hallatszott, majd mély, hörgő sóhaj. Egy pillanatig mozdulatlan volt mindenki, aztán az asztal a padló felé dőlt, magával rántva a mellette ülőket. A nagyitó a kóré csattant, üvegek csörömpöltek, folyadék loccsant. Tálak zuhantak a padlóra. Valaki panaszosan felnyft- gött: — Mi az istent csináltok, marhák?! Nagy Andris röhögött. — A nagyító! hallatszott félénken. — lesz ebből balhé... — Gyújtsátok meg a villanyt! Egy bizonytalan mozgású alak elindult a kapcsol« felé, de a másik lépésnél teljes hosszában végigvágódott a kövezeten. Káromkodott. A tálak csörömpöltek. Végre kattant a kapcsorő és fény gyúlt. A földön még mindig feküdt valaki. — Légitámadás elmúlt! Életben maradtunk. Állj már fel! — az egyik Jókedvű katonából kibugy- gyant a nevetés, de hangja hirtelen, átmenet nélkül hátborzongató üvöltésbe csapott. Kikerekedett iszonyodó szemmel meredt a földre, Faragó feküdt ott, hátából a bal lapocka alatt egy vadásztőr markolata állott ki. Szójából rózsaszínű vér habzott elő, üvegesedé szeme kifejezéstelenül bámulta az előtte heverő összetört nagyítógépet. Ujjai a követ kaparászták. Lába még néhányat vonaglott, aztán nem mozdult többé.
