Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
Figyelemmel kísérjük a csengeri kezdeményezést Előtérben A baktat járás előbbre tart, mint a nyírbátori Bár számottevő a kár, mégis a baktalórántházi és a nyírbátori járásban a legkevesebb az a veszteség, amit a belvíz, az időjárás okozott a mezőgazdaságban. Ezért — és kivételesen _ a két járásnak a veszteségek pótlására tett intézkedéseit az e területen elért eredményeit együtt értékeljük. Az évszak eléggé előrehaladott ahhoz, hogy a korábbi értékelésekhez képest a baktalórántázi járásból már arról adhassunk számot, hogy a közös gazdaságok lényegében megtették intézkedéseiket a veszteségek pótlására: az éves tervben szereplő és pótlásnak szánt másodvetéseknek több mint kilencven százalékát elvégezték s hízóba állították a többlet 37 szarvas- marhát, közel hétszáz sertést, ezeknek az értékesítésére szerződést kötöttek, a 154 mázsa baromfialapanyag egy részét már nevelik. Mint a járási vezetők — Iklódi László, a Baktalórántházi Járási Pártbizottság titkára, Czipa István, a járási tanács vb elnök- helyettese és Juhász László, a pártbizottság osztályvezetője — elmondották, a közös gazdaságokat a kenyér- gabona és az árunövények termesztésében érte károsodás, így a pótlást is elsősorban pénzes növényekkel igyekeztek végezni, de ezt megelőzően, látva a veszteséget, a gondosan végzett tavaszi vetés, majd a növényápolás, fejtrágyázás, az optimális tőszám biztosítása lehetővé tette, hogy a meglévő növénykultúrák átlagosan 15—20 százalékkal többet ígérjenek, mint a múlt évi eredmények voltak. így, egybevetve a kedvezőbb terméskilátás és a pótlások, várhatóan, megszüntetik az időjárás okozta veszteségeket a járásban. A baktai járásban a tervezett másodvetés 655, a pótlás 481 hold, emellett 600 holdnyit biztosítottak a tagoknak a háztáji takarmányszükséglet kielégítése végett. Ez utóbbi terület vetése is befejezés előtt van. A közös gazdaságok 250 hold zöldtrágya csillagfürt vetést terveztek, de meg akarják közelíteni a 2000 holdat, s ebből már több mint ezret be is vetettek. A zöldségnövényekkel — amelyek többségben vannak a pótlásban — nem lesz értékesítési gond, kivéve a hetven hold téli káposztát, amelyre a MÉK- kel eddig nem sikerült szerződést kötni. A burgonya másodvetésében és a zöldségfélék ültetésében a legjobb eredményi: a laskodiak, bese- nyődiek, baktaiak, nyírkércsiek, ramocsaháziak, nyir- ibronyiak érlek el, az állatértékesítésben a nyírjá- kóiak, nyírtétiek, petnehá- ziak, őriek tettek számottevő lépéseket. Különben egyetlen tsz sincs olyan — .még a gyengébb szervezeti adottságúak sem kivételek, — ahol ne tettek volna több-kevesebb erőfeszítést a veszteség csökkentésére, megszüntetésére. A baktalórántházi járásban az aratás befejeztével nem szűnik meg a nyári betakarítás. A gabona hordásának több mint kétharmadát, a cséplésnek harmadát végezték el, egy-két helyen megszervezték a keresztből, asztagból történő kombájncséplést, a 2300 hold édes és keserű csillagfürt többsége már petren- cékben van, kezdik ezeknek is a kombájriolását. A közös gazdaságok kidolgozták őszi gabonavetési terveiket, kijelölték ehhez a szükséges területeket. ★ A nyírbátori járásban, amely különben is szegény takarmányfélékben, a kukoricatermesztésben jelentkezett a legnagyobb veszteség. Ezért elsősorban rövid tenyészidejű tengerivel, siló és más zöldtakarmányfé- lékkel igyekeztek a másodvetések során csökkenteni a 10 “ere: SZTK Háromszázan a folyosókon — Számokkal ide, oda Sürget a városi rendelő megépítése Autóbusz érkezett a Beloiannisz tér felől. -0—25 vidékit hozott. Sántító, bekötözött karú, reszkető, és sok-sok panasszal érkező betegek veszik körül a nyíregyházi SZTK rendelőini é- zet portásfülkéjét. Jó tíz percbe telik, amíg mindenki megkapja a sorszámot, vagy az eligazítást, hogy a 20— 22 rendelőszoba melyikében vizsgálják meg. 10 óra 10 perc van, délelőtt. Most csak 20—25-en jöttek, de a rendelők előtt már lehetnek talán háromszázan is, s mi lesz itt még estig... „Reggel óta itt ülök..“ Lassan szállóigévé válik a mondás: „Csak az SZTK- ba ne kelljen menni, ott még betegebb lesz az ember." A szállóige bizonyosan úgy született, hogy valaki a hetedik-nyolcadik órát követően — amit várakozással töltött el egy- egy vizsgálat után — már nehezen bírta idegekkel. Igen, ez is előfordul itt. — A tavasszal felülvizsgálatra küldött a „kiég” — mondja Juhász István — négy vizsgálatra volt szükségem. Két teljes napot töltöttem itt. Most a mandulámmal van baj, megint négy helyre küldtek. Reggel óta itt ülök, még az elsőn sem estem túl. — Ne törődjön vele ?im- bora — böki oldalba a pad karfáján ülő csizmás, éltes korú férfi. — Vegyen inkább egy csirkecombot. Tudja, én jól felkészülök, amikor ide kell jönnöm. A feleségem mindig pakol egy kis útravalót. Bódogi Antal egy Nyírbátor melletti tanyáról jött be; gyakori „vendég” a rendelőben. Sorstársait, akik mellette üldögélnek a pádon, végigkínálja a lakkbőröndből egy kis hazaival. — Vegyenek. szívesen adom. Ettől jobban meggyógyulnak. A fogászati szobák előtti padokon vagy húsz .szenvedő arcú páciens várakozik. Akiknek nem jut hely, le s fel sétálnak a folyosón. — Inkább ide jöjjön, itt jobban húznak — bíztatja egy fiatalasszony a mellette ülőt. Mások védelembe veszik az előbbi fogorvost, valaki pedig a harmadikra esküszik, hogy az húz a legjobban. Prés, vagy öltöző? Talán a sebészet két rendelőhelyisége előtt a legnagyobb a tumultus. Az alig egy négyzetméternyi öltözőben négyen szoronganak. A kánikula fülledt levegőjében izzadtságszag és fertőtlenítőillat keveredik. A folyosó másik végében, a röntgennél hasonló állapot van, talán azzal a különbséggel, hogy itt öten préselődnek az öltözőben, a soványabbak közül. Egyetlen igazán kényelmes és egészséges váróhelyisége és öltözője a nőgyógyászatnak van. Nemrég készült el az elfalazott, tágas várószoba, s ezzel sikerült kellemes körülményeket biztosítani a nagy alaposságot igénylő anya és nővédelmi munkához, a nőgyógyászati rendelésekhez. Zajos és forgalmas a belgyógyászat. Ez az a rendelő, ahonnan „Ide-oda küldözgetik” az embereket. Kit a laboratóriumba, kit a röntgenbe, kit a többi szakrendelésre. Sokan mérgelődnek, ha a papírjukra egy egész lista kerül a rendelők ajtószámaiból, pedig csak az alapos vizsgálat után, a részletes leletek birtokában vizsgálhat tökéletesen a belgyógyász. Sürget a tehermentesítés — Higyje el. hogy magának a veséjével van baj — traktálja a vizsgálatra várakozó beteget a rendelő egyik „törzsvendége”. — Rá- mehet még a mája i'. Ilyen kontár liagnoszta gyakorta akad a váróban. Még orvosságot is írnának fel, ha lenne receptjük. . Nagy munka, sokszor emberfeletti küzdelem folyik itt — az emberek egészségéért. A rendelőintézet orvosai naponta százak panaszait hallgatják végig, sokszor ebédszünet nélkül. Vizsgálnak, gyógyítanak, betegeken segítenek — sajnos évek óta nyugtalanító körülmények között, olykor maguk 'S idegesen. Hogy elavulhasson az említett szállóige, s hogy a lelkiismeretes orvosi munkát megfelelő környezetben. egészséges körülmények között lehessen végezni, égetően sürget az új városi rendelőintézet építése... Szilágyi Szabolcs ! A nyai, szelíd legyintés a gyermeki arcon, apai szigorú csatta- nós, sőt van színpadi pofon is, aztán a durva: a krakéler pofozkodás. s fasiszta, gyilkos szándékú... De pofon! fiit, s időnkint betört a fővárosban egy Nagypók nevű csavargó. Ha Nagypóknak nevezték a kültelki kiskocsmákban, nem haragudott, a másik gúnynevéért annál inkább. Ezért csak a háta mögött hívták Pókhasnak, mivel szenvedélyesen szeretett enni, s ez, ha történetesen nem volt börtönkoszton, meg is látszott domborulatain. Enni: törvény! Jóllakni abban az időben nehezebb dolog volt. Jóllakni, finomnak tartott falatokkal, ez még körülményesebb. Pókhas, vagy Nagypók sikeres betörés után hatalmasakat evett, dús, kiskocsmái lakomákat, tányér húsokat, Kunhalom nagyságú főtt tésztákat. Betörni, — utána jóllakni, s aztán jöhet a börtön, aztán majd a szabadulás, s betörni, ismét jóllakni. Szomorú életritmus — elemezni lehetne, milyen körülmények diktálták. Razzia a kocsmában. Az egyik asztalnál Nagypók. Jobb kezénél, íélretolva. szálkákkal, egy zsíros karimájú mélytányér, — a halászlét már eltüntette belőle, előtte kövér marhahús, — konc, ahogyan a főtt hiányt. A csengeri kezdeményezés nyomán megtett eddigi intézkedésekről a járás vezetői _ Kádár András, a járási tanács vb-elnö- ke, Gyarmati László, a pártbizottság mezőgazdasági, Kanda János agitációs és propaganda, valamint Orosz Mihály, a tanács mezőgazdasági osztályvezetője j — úgy nyilatkoztak, hogy j pénzügyileg nem várnak i kiesést. A járás tsz-eiben és tszcs- iben a tervezett és a pótlásra szánt vetemények közül már 3800 holdon kerültek földbe a másodnövények. A vetőmaghiány gátolta, hogy többet vessenek. | Az esetből a járási vezetők levonták a tanulságot: valamennyi közös gazdaságnak gondoskodnia kell a jövőben saját tartalék vetőmagról, hogy ne érhesse őket meglepetés. A tsz-ek mintegy 350 hold területet biztosítottak a tagok részére, ahova elsősorban tarlórépát vetettek. A közös gazdaságok a nyírbátori járásban a takarmánypótló másodvetéseken túl több mint 700 sertést, j negyven szarvasmarhát állítottak hizlalásra, a pótlásként tervezett naposbaromfi is folyamatosan érkezik. A járás termelőszövetkezetei közül a nyírgyulaji Petőfi, a nyírbátori Kossuth, a kislétai Rákóczi, a nyírgel- sei, a nyírmihálydi, a nyir- pilisi, a teremi tsz-ek tettek arányosan legtöbbet a veszteség pótlására. Viszont van néhány közös gazdaság, ahol a veszteség is számottevő volt, de nem használták ki megfelelően a másodvetésre kedvező időjárást, mint például a nyír- császári, aporligeti, nyírbogé ti tsz-ek. A járási vezetők véleménye szerint ez idő szerint legfontosabb tennivaló a gabonahordás, a cséplés meggyorsítása, a tarlómunka mielőbbi befejezése, a több mint kétezer hold csillagfürt termésének a betakarítása. Dohányból már 180 ezer póréra valót törtek le aljazassál, helyenként a teljes levéltörést is végzik. A csengeri kezdeményezés eredményét értékelő utunk legközelebbi állomása a mátészalkai járás, amiről augusztus 15-1, vasárnapi lapszámunkban számolunk be. Bodó Béla: •> Pofon, régen marhahúst ■ igen kedvelő Krúdy Gyula nevezte, — az ecetes torma édeskés szaga száll a borpárás levegőben. — Á, Nagypók! — mondja az egyik razziázó detektív, mivel Nagy pókot régen ismerték már rendőri körökben. A másik detektív rákiáltott: — Te megint betörtél, Nagypók, mert eszel... — Csak egy kis húst, felügyelő úr... — Húst? Miből? — Na, gyerünk, Nagypók! — szólt a másik. Már hozták az asztalhoz a grenadirmar- sot. Zsíros, hagymás, — az isten is ezt eszi, ha jókedve van. Nem engedték meg neki, hogy felvillázza. A toloncko- csi nem vár. A kapitányt kell bemutatni, aki elé másnap Pókhas került. A kapitány a legfinomabb modorú ember. Hangja atyai, majdnem biblikus, vallatási módszere szelíd. Civilben szereti a virágokat, híres kaktuszgyűjteménye van. A rabot — előtte ül Pókhas — cigarettával kínálja, aztán néa műszaki fejlesztés Nyilatkoznak a megyei tanács vb ipari osztályán Űj termékek bevezetésének, a régi gyártmányok tökéletesítésének elengedhetetlen feltétele a műszaki fejlesztés. Mit tettek és mit terveznek e területen megyénk helyiipari vállalatai? — kérdeztük a megyei tanács vb ipari osztályának illetékeseit. — Megyénk ipari vállalatai már most, augusztusban megkezdték a jövő évi műszaki fejlesztési tervek előkészítését. Ismét új gyártmányok tervezésére készülnek, tökéletesítik a jelenlegieket. — Az elmúlt öt évben a megye 16 tanácsi ipari vállalata 761 ezer forintott kapott műszaki fejlesztési alapként. A legtöbbet 1962- ben: 375 ezer forintot, a legkevesebbet 1965-ben. De a felhasználással a vénátoknál baj volt: a céloknak megfelelően 167 ezer forintot, azaz a felhasználható költségek mindössze 22 százalékát fordították a műszaki fejlesztési célokra. A gyártmány eljutott a BNV-ig, s megállt — A felhasználás sokrétű volt, de kevés számú. A dolgozók újítottak, új termékek konstruálásán dolgoztak, új technológiai műveleteket alakítottak ki. A termékek egy része el is jutott a prototípusig, sőt a Budapesti Nemzetközi Vásárig is, — aztán megállt. így volt ez a VAGÉP hordozható perlitgarázsával. Vállalatok kooperációjával készült el ez a termék, tetszetős és jó volt — csak éppen a kereskedelem nem rendelt belőle. Az Építőanyagipari Vállalat a keramzit nevű építőanyag készítésére és felhasználási lehetőségeinek kutatására fordította a műszaki fejlesztési alap jelentős részét. A kislakásépítkezések céjára megfelelő modern építőanyag kísérletei sikerrel jártak, de a nagyüzemi megvalósításra már — átszervezés miatt — nem került sor. — Hasonló a Kisvárdai Bútor és Faipari Vállalat esete is. — Az okokat keressük, az első helyen a szakemberellátottságot kell említeni. A kislétszámú, komoly műszaki felkészültségű, ku- tatnivágyó ember nem tudta átfogni a napi munka mellett a hosszabb időre történő előtervezést. A tanácsi vállalatoknál az utóbzi, tekintetében sok a szánalom. ó az ismét megtévedt fiú... —• Mit csináltál megint, te, te?! — Semmit, kapitány úr, igazán semmit... — Drága fiam, kedves fiam. Miért nem vagy hozzám őszinte? Lakomázás közben fogtak el, édes fiam, miért nem könnyitesz a lelkiismereteden, édes fiam? — Enni csak kell, kapitány úr... — Persze, hogy kell, édes fiam, ha van miből. — Kapitány úr, eladtam a ruhámat... — Kinek a ruháit, édes fiam? Mert az nem mindegy, édes fiam. Gyújts rá még egy cigarettára, itt van, aztán szépen, mindent sorjában, édes fiam. Itt meg itt törtem be, ezt meg ezt vittem el. ennek és ennek az orgazdának adtam el ennyiért és ennyiért. Hiszen tudod te, édes fiam, hogyan kell mindezt elmondani. Nem vagy te kezdő, édes fiam. — Esküszöm, kapitány úr, most nem csináltam semmit bi években előrelépés történt: egyre több a mérnök, képzett technikus. A mostani fejlesztési tervek ezt már tükrözik, több az önálló gondolat, — nemcsak a beruházásokra építenek. — Az eredménytelenség másik oka: az előkészítés hiánya. Ez az eszmei, az anyag, a munkaerő és a ’ munkaidő alapos és mindenre kiterjedő megtervezésére egyaránt vonatkozik. A főhatóság gyakran húzta keresztül a kért összegeket „nincs kellően előkészítve” felirattal. A jövő évi tervek készítésére most még bőven van idő. Készülnek a jövő évi tervek — Az elmúlt években sok probléma volt a tervek hatékonyságával. Nem elegendő a részletes terv, és a szükséges anyagok megigény- lése, ezekhez társulnia kell a pontos ütemezésnek, és valamennyi téma mellett ott kell szerepelnie a terv végrehajtásáért felelős személy nevének. — Jelenleg a VAGÉP-nél a MOTA továbbfejlesztésén dolgoznak. Négy kerékkel és billenőplatóval tervezik. A DT—2 jelű motoros targoncának már a prototípusát készítik. A Talajerőgazdálkodási Vállalatnál egy mozgatható keverőberendezést készítenek, amely országos szempontból is érdekes. A Nyírbátori Vastö- megcikkipari Vállalatnál már készítik az export Gellert típusú napellenző új változatát. A jövő évi műszaki fejlesztési tervek is készülnek. A vállalatoknál most „pezsgés” tapasztalható: 80 százalékuknál már foglalkoznak a műszaki fejlesztési alapok felhasználásának előkészítésével. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnál hét témával foglalkoznak, többnyire a termékek minőségi javítását tűzik célul. Sorolhatnánk tovább tt vállalatokat, szinte mindegyiknél' foglalkoznak valamilyen műszaki szervezéssel, újítással, új terméktervezésével. A jó műszaki szervezési intézkedési tervekkel, a gyártás és gyártmányfejlesztésekkel — jelentős beruházások nélkül — százezreket takarítanak így meg. Marik Sándor — Ne esküdözz, édes fiam. Hazudni csúnya dolog, hamisan esküdni bűn. — Semmit nem csináltam, kapitány úr... — Makacs vagy, édes fiam, pedig a makacsság szintén csúf dolog. Beszélj el szépen mindent, szívesen hallgatlak. Mintha a haveroknak mondanád el, fiacskám, megértjük mi egymást. Nem vagyok én rossz ember, fiacskám... — Semmit, kapitány úr, esküszöm nem követtem el semmit... A kapitány előredőlt az íróasztalnál. Szemében a részvét, a jóság az irgalom: — Ejnye, édes, drága, jó fiam... Ugyanakkor intett. A kapitány mellett egy góliát termetű detektív állt. A jelre pofonvágta N'|y- pókot. Irtózatos erejű ütés volt. Mely hangon csattant, szinte dübörgött, mint vil- lámcikázáskor a felhőrobaj, szédítő pofon, égő, fájdalmas, lealázó, teli pofon, taglóütés. Nagypók félrebillent a széken, kezét dagadó, megveresedett arcához kapta, hangja reszketett: — Kapitány úr, semmit nem csináltam, miért kell engem verni?... A kapitány ránézett, még jóságosabban: — Ne törődj most ezzel a detektívvel, fiacskám, hisz mi ketten olyan jól beszélgetünk...
