Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

KARCZAG ISTVÁN: VARJÚ A FENYŐN l1 z a mátrai üdülő-*-1 csakugyan olyan hely — ahol a boldogság kékmadarát megpillanthat­ja az ember... A szobám ablakából magam is gyak­ran látom... Ül egy fe­nyőágon és énekel... De Szemben vele, egy másik ágon egy varjút is látok. Az meg csak áll sötéten, némán és undorítóan tol­lászkodik ... Mindkét ma­dár bizonyára szívemnek egy-egy rejtett zugából ke­rült oda... ízeket a szavakat a lé­lek káprázatáról egy kőar­cú és igen szűkszavú em­ber mondta az üdülő íársal- gójában. Az asztalnál esfi beszélgetésként jóné'nány visszaemlékezés már el­hangzott; mindenki elő­jött már a magáéval: jó­val, • rosszal, kedvessel, mostohával — már aho­gyan ez az üdülők csendes óráiban gyakran megtörté­nik. Ez az ember azonban az ilyen órákban is hall­gatott. Most is szinte szo­borszert! mozdulatlansággal beszélt. Mindenki meglepődve fordult feléje. Tudták ró­la, hogy olvasztár, kor­mánykitüntetett, s hogy a szakmájában jó neve van, de itt leginkább zárkózott­ságáról volt nevezetes. Szo­bájából csak az étkezések­hez, csendes. magányos sétákhoz mozdult ki, de ezt a tulajdonságát nehéz szakmájával magyaráztak. A későbbiekben is csak a csendes, elmélyült sakkjá­ték érdekelte, de a parti­jait is némán, elmerültség- gal játszotta, akár egy hi­vatásos nagymester. Igaz, mesterien is játszott, köny- nyed fölénnyel nyert meg minden partit, végül király­nő előnnyel sem akadt megfelelő partnere. S lám, most megszólalt, ellágyult, közlékeny lett. Tekintete visszakerült az asztalhoz és a társaság egyik tagján derűsen meg­állapodott. — Bocsásson meg, mér­nök elvtárs, — mondta mosollyal —, amiért az ön szavához kapcsolód­tam ... Hogy ma már van perspektíva... Ez már ön­magában is a boldogság ígérete. A pihenés óráiban ezt világosabban látjuk, érezzük... A mérnök előrehajolt. Sima, jóvágású, ba­rátságos arca egyszeriben feszült lett, mint a gya­korlott kard vívóé iskola já­ték közben. — No, igen, — mondta a kohász a mérnök­nek. — Elmondta itt a mérnök elvtárs a saját ne­héz múltját, nélkülözéseit, erőfeszítéseit. I. Milyen hi­hetetlenül komoly nehéz­ségekkel kellett megküzde­nie, amíg a hétgyermekes, kiskeresetű postás legidő­sebb fia megszerezte a mérnöki diplomát... Es most az egyetlen fiánál is ezt a jól bevált módszert alkalmazza. Jóllehet a fiú már egymagában sem szenvedne az egyetemen hiányt, mert ösztöndíjas ... de ebből öltözködésre már nem telik. Ám ön nem zsebpénzeli, érje be az ösz­töndíjjal; az öltözködés fe­dezéséhez válogathat a munkalehetőségekben... Ez már az akarat dolga . .. De Ön egy fityinggel sem zsebpénzen: így edzi az acélt... No, kedves mér­nök elvtárs, éppen ez az, amely úgy érzem, ’ egy ke­veset rám is tartozik ... A mérnök egyre kutatób- ban fürkészte a kohászt: — Nem, nem —, ingatta fejét elhárító mosollyal 3 kohász, — a világért sem kívánnék beleszólni... Ha­nem mégis az egyetem, az 1965. augusztus 1. akarat... de a zseb­pénz ... Mi ugyan netn he­ten, csupán négyen vol­tunk testvérek, de ha vala­ki ezt a szót mondja zseb­pénz. bizonyosan bumbun néztünk volna rá. Egysze­rűen nem értettük volna ezt a magyar szót, pétiig hát magyarajkú gyerkőcök voltunk, elevenek, beszé­desek, s hozzá nem is ér­telmetlenek . .. Mondhat­ták volna helyette azt is, hogy kohézió, vagy metal­lurgia... különben ml, na­gyon sok, ennél egyszerűbb magyar szót sem igen hi­tettünk . .. Például azt, hogy lécpadló, vagy Uzson­na, kockacukor... A kohász felemelte a karját. — Adassék tisztelet — mondotta s közben karját szelíden leehgedte, — min­den hajdani és mai déréit postásunknak . . . dolgoznak, fáradoznak... A mi időnk­ben azonban volt egy hal­latlan és irigyelhető elő­nyük; az hogy egyenruhá­ban jártak. Állami cipő­ben, állami nadrágban. Postás, vasutas, mondogat­ta áhítattal mifelénk a nép, államiak . .. roppant állítottuk ezt a rendezett kis állami szegénységet: a megtakarított kis pénzecs­két, a beosztást, a kupor- gatást, a nyugdíjat... egy­szóval azt a szűkös állami egyensúlyt... a kispénzű, állampolgári erényeket . . . No, az egyensúly, az ál­lampolgári erények terén, apám és anyám sem volt egészen tisztában a fogal­mákkal, ők sem igen értet­tek meg egyes színmagyar szavakat, ök meg azt nem értették, hogy mi az: ku- porgatni, beosztani. Nem mint hogyha nekik is nem lett volna nagyon is szük­séges a beosztás, hanem a gyakorlatban nem volt mit ’ beosztani. Tapasztalat nél­kül, ugyebár, megáll min­den akarat és tudomány: a nagy semmit nem lehet osz­tani, szorozni, kivonni, összeadni, legfeljebb a ma­tematikában ...' Mezőgaz­dasági cselédek voltak egy uraság birtokán, az uraság­tól a birtokot egy nagy­bank bérelte. Apám meg anyám nem tudtak beosz­tani ... Sőt, tovább me­gyek: könnyelműek voltak. Persze, lett volna némi be- oszlanivalójuk: bab, krump­li, liszt, kukorica, zsírocs- ka; a készlet azonban oly csapnivalóan csekély volt, de olyan elcsüggesztően cse­kély, hogy a beosztásnál csak elgyengülni lehetett... Elvesztették a fejüket s havonként egyszer-kétszér dugig teleettük magun­kat ... Mert mérnök elv- társ, a nyomor sötét dolog, a legsötétebb dolog az em­berek között, de a mi nyo­morunk, higyje el, még az acélt is kikezdte volna A kohász legyintett. — Mindamellett — In­tett jóváhagyóan, — a mi családunkban is akadt gye­rek, aki akart... Tanulni akart. Jobb szó híján mon­dom, hogy akart; egysze­rűen úgy jött, hogy a ta­nulásra rendkívül alkalmas gyerek volt, fogékony, jít­észéi kis gyerek; a tanító egyszerű magyarázatára megjegyzett, megtanult min­dent . . . Egyszóval amolyan okos kisfiú volt, aki könyv nélkül is elfújja a magáét, manapság is akad bőven ilyen, bár lényegesen elté­rő körülmények között... Volt azonban valami eb­ben a kisfiúban, amely éle­sen elhatárolta a vele egy­korú és a hozzá hasonló eszes fiúcskáktól. A tanító . egyszer valami rejtett gya­nútól hajtva, bevitte a la­kásába s egy gimnáziumi számtanpéldát adott fel ne­ki. A kisfiú hibátlanul megoldotta. Újabb és újabb példákat kapott s azokat is megoldotta. Felfedezését et- mondta a plébánosnak. A pap kipróbálta a kisfiút s az eredmények láttán ke­Haknibrigádok „aratása^ a megyében Zsákbamacska műsorok a falu szórakoztatására Garantált „európai“ színvonal — Kívánságra alakítható műsor, az adott pénzügyi lehetőségekhez mérten resztet vetett. Hamarosan hírét is költötték, hogy a cselédházban egy üstökös bontogatja a csóváját. A hír eljutott a szolgabíróig, ő és a jegyző is megnézték maguknak a gyereket. Ügy találták, hogy egy topron­gyos kis csodagyerek áll előttük. Tanakodni kezdtek a fiúcska további sorsáról. A tanító kiveresedett füllel a gimnázium mellett kar­doskodott. Ha a gyerek a négy elemit elvégzi, ajánlá­sokkal és ösztöndíjjal men­jen gimnáziumba. A plé­bános erőteljesen bóloga­tott. A szolgabíró savany­ításán hümmögött. A iegy- ző pedig, mint aki fogas kérdést kapott, öt ujjávai kényesen megérintette a nyakkendőjét, még a szé­ken is megemelkedett. Hegyhát ő nem tartja a legszerencsésebbnek ezt a megoldást. Ez az urada­lom közismerten mételyei terület, kupaktanácsokról jönnek hírek, mozgolódá­sokról, nehéz itt a cseléd- népet féken tartani, ide vaskéz kell, ezt a megkü­lönböztetést engedékenység­nek. gyengeségnek vennék, bizony nem szülne jó vért. . . mutasd nekik a kis ­ujjadat, már az egész ke­zedet akarják... A szol­gabíró találta meg az arany középutat.. Taníta­nák meg a sakkjátékra a fiút. .. Hogy ez az út ta­lán érvényesüléshez ve­zet ... Nagyobb versenyek, egyesületi felkarolás ... így mondta valahogyan a szol­gabíró ... ü saknem suttogva be­szélt már. — Befogták hát a fiút sakkjátékra... Ö, de nem kellett azt nagyon befog­ni.., Csakhamar vidá­man, játszi könnyedséggel végigverte az * oktatóit.,. A tanító büszke volt, a pap meghatott, a szolgar bíró derűs ... A jegyző pe­dig epés. Máskülönben is epés ember volt a jegyző, hiú, öntelt, indulatos. Ma­gasabb minisztériumi be­osztásból került le valami miatt az istenverte vidék­re, a balsors sorvasztotta és feltüskézte... És úgy látszik ezt a balsorsot lát­ta fintorogni aikkor is, ami­kor a sakkban egy kis cse- lédkölyök minduntalan a földhöz vágta. Nem is tűr­te tovább a sorstól ezt a A Szabad Európa Kollé­gium 1956 augusztusában megrendezett nyári egyete­mén az amerikai Adolph Berle professzor tartotta a bevezető előadást s ragad­tatta magát erre a kijelen­tésre: „A kommunizmust egyszerűen el fogjuk távo­lítani ...” Az amerikai kor­mánykörök és a hírhedt hírszerző hivatal, a CIA ve­zetői álltak e kijelentés mögött és hirdették meg ezzel az úgynevezett „fel- lazitási politikát”, amelynek végsőfokon azt a célt szán­ják, hogy a kelet-európai szocialista rendszereket fo­kozatosan felszámolják „felszabadítsák” és „lépcső­zetesen” visszaállítsák ezek­ben az országokban a bur­zsoázia hatalmát. E fellazítási politikát és azokat, akik mögötte állnak leplezi le Hun Péter, A fel­lazítás kortesei című köny­vében, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg a közelmúltban. Sok tényr nyel, adattal és hatásosan tárja fel e politikának és szervezőinek belső mozga­tóit. Képet ad a psziholó- giai hadviselés eszközeiről és módszereiről, bemutatja pimaszságot és alaposan visszavágott. Egy nyár végi délutánon a hivatali szobá­jában játszott négyszem­közt a gyerekkel. Ö sakk­könyvből, a bajszát mor- zsolgatva, a gyerek mámo­rosán, á lábát tógázva •.. S á fiú egymás után adta neki a mattokat. A jegyző egyre nagyobb zajjal rak­ta vissza a táblára a figu­rákat; izzadt, fújt, a nyak­kendőjét lazítgatta, a já­ték alatt harákolt, a lépé­sek után kapkodott, bizony­talankodott ... A kis part­ner annál határozottabban nyomult a cél felé előre, ki­tartóan szorítva gyengébb ellenfelét . . . Persze győzni akart a kisfiú. Mondhatom mérnök elvtárs, komolyan akart s azt hiszem mind­két félben sistergő lánggal égett az akarat. A jegyző­ben azért, mert isten tud­ja mit tett rá a lelkében a játszmára, talán sorsa jobbrafordulását, a fiú meg azért, mert hát miért ne győzne, ha lehet... Egy­szerre csak rámordul a jegyző: „Ne harangozz itt nekem a csülkeiddel, za­varsz vele. . A gyerek elmerült a játékban, tovább is harangozott. Erre a jegyző megmattolta de — játékon kívül: leseperte a a tábláról a figurákat, és éktelen káromkodással visz- szakézből pofonvágta 0 fiút... Azután... azután már nem játszott olyan mesterien a fiú .. . Félt a sakk játéktól. S mert jófejű gyerek volt, a jegyző lec­kéjét is megtanulta... Megtanult nem akarni... A kohász felállt, kar­** órájára nézett. A mérnök is felállt és pillanatokig sápadta.n néz­te a kohászt. — Igen, persze... mond­ta zavartan. Aztán nekivi- dámultan: — De hiszen még a sakktábla is kikerült a varjú csőréből! ..; — Igen — bólintott a kohász, — jobb később, mint soha. — Óhajt talán még egy-két partit lefek­vés előtt?... — Boldogan! — kiáltott fel a mérnök. — Hanem tudja, mi legyen azzal a varjúval? ... Van nálam légipuska, szedjük le, az­után főzzünk. belőle jó varjúlevest... Minek ront­sa itt a levegőt? a szervezőket és végrehaj­tókat. Ismerteti, hogy a pszichológiai háború fő szervezője a CIA, amelynek a legújabb becslések szerint nem kevesebb mint száz­ezer alkalmazottja van és mintegy háromszázezerre tehető azoknak az ügynö­köknek a száma, akik szer­te a világban működnek. Az amerikai kormány egy- egy évben mintegy négy- milliárd dollárt költ e szervezet fenntartására. Leleplezi a könyv azt a hatalmas propaganda ap­parátust is, amely ennek a lélektani hadviselésnek szolgálatában áll. Ez a szervezet az USIA (U. S. Information' Agency) 1953 és 1964 között vált naggyá. Több mint II ezer alkal­mazottal dolgozik, akik kö­zül több mint nyolcezren külföldön végeznek munkát. A USIA együttműködik az amerikai külügyminisztéri­ummal, hadügyminisztéri­ummal, a CIA-val és más magas állami szervekkel. Ez a szervezet nagy erőfeszíté­seket tesz és óriási össze­geket fordít arra, hogy a szocialista országok közvé­„Ha szükséges cserélhe­tünk, elvehetünk, hozzáte­hetünk szereplőket, belete­hetünk magyar nótákat, humoros prózai számokat. Az adott pénzügyi lehetősé­gekhez mérten. Ha így nem menne bele a keretbe, ak­kor egy, esetleg két női szereplőt elvehetünk, ekkor a gázaiban alig lenne a műsor drágább, viszont egy- gyel kevesebb útiköltséget kellene megtéríteni...’' Ez a falu szórakoztatásá­nak szellemében fogant le­vél tipikus bizonyítéka a haknizók műsorpolitikájá­nak. Emellett, mint a jelek mutatják, aratni, — sikere­ket és nem utolsósorban forintokat. A művészi szín­vonal és a tartalom tized- rangú szempont a megyét, főleg a községeket ostromló műsorok szerkesztőinek. Kik ezek a haknizók? Találhatók köztük neves művészek, akiket a rádió­ból, tv-ből, filmekből jól ismerünk. Többnyire azon­ban csak azért van szük­ség a nevükre, hogy fémje­lezze a műsort. amelyre sokszor nem tud eljönni a beharangozott „nagy név”, mert éppen most van „ázsiai influenzáját Mátészalkára a közelmúltban erélyes fel­szólításra volt hajlandó le­jönni a közönség egyik ked­vence. Talán a kilátásba he­lyezett per indította meg kocsija kerekét... Minden nagyobb község igyekszik némi szórakozást nyújtani a dolgozóknak még a nyári időszakban is. A nyár a könnyű műfajok év­szaka — adjunk hát köny- nyű szórakozást a közön­ségnek — vallják egyes népművelési vezetők. Erre az álláspontra legtöbb eset­ben a helyzet kényszeríti őket: ugyanis a nyár nem szokott bővelkedni tartal­masabb kulturális esemé­nyekben. Ellenben ekkorra esik a haknizó, alkalmilag összeállított brigádok sűrű kopogtatása. magánvállal­kozók műsorajánlata. Elárasztják a művelődési otthonokat műsoruk színes leírásával, plakátokkal. Nyírbátorban néhány nap alatt három-négy zenés, táncos esemény is magára vonja a figyelmet. Anna- bál. TáncdaleSt, majd a Vágyom egy nő után cf­leményét befolyásolja. A nyugati földtekén kívül a Német Szövetségi Köztársa­ságban van az USIA-ttak a legnagyobb és legtöbb kirehdeltsége: tizenhárom irodája és kilenc kétnyelvű központja, két olvasóterme és tájékoztató központja működik itt. Irodái vannak Ausztriában is. Ezekhez kell számítani még a szoci­alista országok határai mentén működő rádióállo­másokat is: az Amerika Hangját és a Szabad Euró­pa Rádiót. A kötet második fejezete a „fellazítás” szolgálatába állt magyar emigránsokat mutatja be. Ismerteti az úgynevezett „Magyar Nem­zeti Bizottmány” végrehaj­tó bizottságának néhány tagját, akik 480—600 dollá­ros fix fizetésért szolgál­ják amerikai megbízóikat. Bemutatja a könyv Varga Béla római katolikus papot, a hajdani Héjjas Iván kü­lönítményhez csatlakozott „lelkipásztort”, Kővágó Jó­zsef, volt kisgazdapárti képviselőt, Auer Pál ügy­védet, Barankovics Istvánt, Király Béla, volt horthysta katonatisztet, az ellenforra­mű műsor a Debreceni Csokonai és a Dongó Szín­pad közreműködésével... Ez utóbbi szemléletes példája a „vegyes”, jellegtelen össze­állításnak, melyben opera, operett, táncdal, humor, vers és még más egyéb műfaji­lag idegen elem kapott he­lyet. Helyárak: 12—14—16 forint... Zsákbamacska műsorók, melyeket csak a saját ká­rán tud értékelni és kriti­zálni egy-egy község műve­lődési otthona, közönsége. Az Országos Rendező Iroda műsoraiban is akad kivetni való, de a legnagyobb ve­szélyt az úgynevezett ma­gánvállalkozók jelentik. Ka­tona Jenő két műsort ajánl a mátészalkai járási mű­velődési háznak, de levélé­ből kitűnik, hogv hajlandó átalakítani a műsort, úgy, ahogy a „vevő” akarja, el­hagyni és hozzátenni szerep­lőket, stb. stb. Egyetlen szempont az: mennyi fér bele a pénzügyi keretbe, vagyis mennyit tud adni a művészeknek a művelődési ház. A közönség bosszankodik az igényeit, műveltségét alá­becsülő színvonaltalan „ösz- szedobált” és rögtönzött számok láttán. A művelődé­si házak pedig „perelnek* előadás után, néha a kétsze­resen felszámolt útiköltség miatt... A nyári műsorok kelle­mes színfoltja volt a szol­noki saínház előadása* melyben több vidám darab is akadt és tartalmas szó­rakozással szolgált. A me­gyeszékhelyen fellépett a Gavrilov szovjet katonai népi táncegyüttes, a megyé­ben turnézik a Rajkó Ze­nekar, közönsége van a német Luna gyermekpark­nak, Nyíregyházát elkerülik az olcsó és bosszúsággal ke­vert szórakozást nyújtó haknizók. de a községek még jó célpontok. És a nagy nevek varázsa hat. Jó lenne azonban a kultúra cégére alatt valóban azt adni mindenütt. S érvényt szerezni annak az igénynek, amely a ..Vá­gyom egy nő után” plakát­ján állott ceruzajegyzet­ként: „Vágyom egy jó nyári műsor után... Páll Géza dalom egyik vezetőjét, Nagy Ferenc jobboldali „paraszt’-politikust, Ko­vács Imrét, a falukutatóból az amerikai imperializmus agresszív külpolitikai kon­cepciójának propagandistá­jává lett írót. A könyv leleplezi az 1956-os ellenforradalom nyugati vonatkozásainak több új motívumát, és ösz- szefüggéseit, majd az ellen- forradalom leverését köve­tő emigráns tevékenységet. A kötet záró fejezete a bé­kés kapcsolatok 1‘eple alatt folytatott aknamunkát tár­ja fel igen sokoldalúan, ■ végül levonja a konzekven­ciát: „Az imperialisták tö­rekvéseit nem hagyhatjuk figyelmen kívül... Rend­szerünk szilárd alapokra épült, és semmiféle ellen­séges mesterkedés nem in­gathatja meg. De azért nem hunyhatunk szemet az előtt, hogy a jóindulatú objekti­vitás, a békülékenység ál­arcát öltő imperialista po­litika és annak propagan­dája hamis illúziókat kelt bizonyos rétegekben, zavar­ja tisztánlátásukat, akadá­lyozza a szocialista tudatuk fejlődését, és csökkenti ak­tivitásuk fokát a szocializ­mus építésében. — Az el­lenség szándékaival és ter­veivel számolnunk kell...’’ A könyvet —• amely több mint nyolcezer példánybaa jelent meg — gazdag kép­anyag illusztrálja. Dér FcreiMT KÖNYVESPOLC Hun Péter: A fellazítás kortesei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom