Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Televízióból — jóbaráfaink ! Az amnyásásfól Még • 1946—47-ben úgy határozták róla, hogy ka- raktertáneosnő lesz. Ez akkoriban történt, amikor Oláh Gusztáv fel akarta újítani a Háromszögletű kalapot, a Bolerót és a Csodálatos mandarin bemutatására készült. Rövid idő alatt megkapta az első részszerepeket. Jemnitz Sándor Divertimen- toiában a Jazz-részt, Strauss —Harangozó térzenéjében a primadonnát. Schumann Karneváljában a Kokettet. Táncolt a Boleróbán és a Háromszögletű kalapban. Igaz, a. Csodálatos mandarint Otrubay Melindával mutatták be. de Otrubay nemsokára férjhezment. s ekkor Lakatos Gabriella vette át a Leánv szeremét. Ez a alakítás egész jövőjének irányt szabott. 1940 őszén eljött Magyar- országra Vajnonnen és Ar- masevszkája, hogy betanítLAKATOS GABRIELLA sák a Diótörőt és a Párizs lángjait. Táncosnő kellett a Diótörő harmadik szereposztásához. Vajnonnenék Lakatost választották, „ő karaktertáncos, nem tud lírai darabot előadni” — hangzott az ellenvetés. „Nem baj, majd megtanulja" — mondta Armasevszkaja. És valóban megtanulta A Párizs lángjait már második szereposztásban táncolta. Azután jött a Coppelia, a Hattyúk tava és a Gizelle. Lakatos Gabriella bebizonyította: a jó karaktertáncos, ha megfelelő klasszikus balettműveltséggel rendelkezik. éppen színjátszóképessége miatt, jól előadhat minden romantikus táncdrámát. l95S-ben a Maevar Álla- mi Ooeraház felújította a Csodálatos mandarint. Harangozó Gyula Bartók instrukciói alanián készítette el a koreográfiát. A műnek ez a változata először visszariasztotta a táncosnőt, de a Mandarin, a Leány, / a Csavargó alakjai mögött megérezte az embert. Azt az embert, aki tisztaságra és megértésre váevik és aki nem tud meghalni addig, amíg be nem teljesül a vágya. Lakatos Gabriella méltó internretátora volt ennek a műnek. Páratlan sikerre vitte és neki is páratlan sikere volt itthon és a nagyvilágban is. Budapesten több mint százhatvan- srnr lénett föl benne Angliában é= Párizsban úgy fi- gveltek fél rá. mint aki egy remekmű ismeretlen, igazi arcát mutatta meg. Mi a sikereinek titka? Izig-vérig modern táncosnő, aki korának érzésvilágát formálja meg a leghitelesebben. Természetes, egyszerű eszközökkel alakítja szerepeit, minden mesterkéltség nélkül. Kitűnő beleélőképességgel és színjátszó- adottságokkal rendelkezik, ami táncosnőnél nem gyakori. S hogy a Csodálatos mandarinban senki sem tudta utólérni, annak az oka: e:v a Leányt nehezebb életre kelteni. mint a klasszikus repertoár lírai hősnőit. Legjobban szereti az olyan feladatot, ahol klasszikus balett-technikával kell a modern ember érzéseit kifejezni. Persze ilyen balett méjj nagyon kevés van. Szívesen emlékszik az egyik fiatal déi-amerikai zeneszerző egyfelvonásos táncdrámájára amely García Lorca Vérnászát dolgozta fel. Na- gvon szeretné eltáncolni. Meggyőződése, a balett fejlődése a Mandrin és a Vér- nász irányában találja meg kibontakozását. A rövid, kifejező balettek alkotását szorgalmazza a klasszikus mozgáskultúra alapján és fel kell használni a nemzeti tánckultúrák mozgáskincsét. Most eav úi magyar balett bemutatására készöl. Karinthy Frigyes Cirkusz, című novellája alánján Rán- ki Gvörgy komponál eávfelvopásns balettet fi koreográfiát- a fiatal Seregi László készíti. a telefonhírmondóig Puskás Tivadar kalandos élete Amiről egy iskola Értesítő Könyvei beszélnek Régi egyházi Értesítő Könyveket őriznek a Nyíregyházi Levéltárban, sok egyéb irat mellett. Az egyik „csomag” a Nyíregyházi Királyi KatholikUs Főgimnázium évenként megjelent Értesítőit foglalja magában. Megtalálható benne az év iskolatörténete, rövid jellemzés az oktatásról, melynek sarkalatos pontja volt a vallásoktatás. Olyan dokumentumok ezek a lassan sárguló Értesítők, melyek hű képet adnak az iskolai, főként egyházi szervezésű iskolai oktatás mibenlétéről. Egy- egy tanuló megítélésénél, előmenetelének elbírálásánál elsőrendű szempont volt a vallásosság, a szertartásokon való részvétel. Papíron kellett igazo/ni, hogy a tanuló otthon tartózkodása alatt részt vett a szentmiséken. így volt éz a reformátusoknál is. Hogy mennyire nem volt a felnövekvő ember magánügye az, akar-e részesülni vallásoktatásban, vagy sem, arra nyíltan utal az 1928— 29-es évkönyv: „Meg kell itt említeni, — írja az Értesítő szerkesztője —, hogy a templombajárás és a vallásgyakorlatokban való részvétel körül még mindig vagyon szigorú ellenőrzésre van szükség. Nem lehet az ezen a téren való pontosságot csupán a tanulók lelkiismeretére bízni...” Nem is bízták a tanulókra, vagy szüleikre, hanem vasszigorral tartották be a vallásgyakiorlatokon való részvételt. Szinte refrénként ismétlődik minden Értesítőben: A „Restaurare omnia in Christo” elvétől vezéreltetve és attól a meggyőződéstől sarkallva, hogy tépett hazánk újjászületését csak úgy remélhetjük, ha a nemzet ifjúságát visszavezetjük a kereszthez, minden kínálkozó alkalmat felhasználtunk arra. hogy növendékeink lelkében a vallásos érzést minél mélyebbé tegyük..." Aligha volt ettől fontosabb ..nevelői” célkitűzés, hisz ez biztosította a változhatatlan- ba, a társadalmi rend igazságtalan voltába való beletörődést, a jámborságot. „Tanulóink az év folyamán négyszer járultak a szent gyónáshoz és áldozáshoz — olvashatjuk az 1922 -23-as számban. — A szentmiséken való pontos megjelenés biztosítására 'és a fontos Ok nélkül való elmaradások megszüntetésére még egyelőre szigorú el- ellenőrzésre volt szükség.” Ez a szigorú ellenőrzés végigkíséri a „Valláserkölcs" című rovatot minden évben. Ezek mellett megfakultnak tűnik a következő közlemény: „Ünnepélyes istentiszteleten vettünk dészt október 6-án, december 6- án, a Kormányzó Űr Ofőméltósága névnapján, március 15-én és április 16- án boldogult IV. Károly királyunk üdvéért mondott gyászmisén..." Hangzatos szavak, burkolt célzásiok utalnak a vallásos nevelés nagyonis világi céljaira: „Miként Magyarország a kereszt oltalma alatt és a Boldog- ságos Szűz pártfogásával lett hatalmas kultur or szaggá, úgy mai elesett állapotából is úgy emelkedhetik ki, ha a jövő nemzedék lelkiében a hazafiúi, a polgári köt élességtudás és Isten iránt való kötelesség szilárd tudatával természetfeletti alapot nyer...” Ezért is kellett a rendszeres vallásgyakorlat, ahol isten országának dolgain kívül nagyon is evilági kérdésekről esett szó: dr. Ne veri János igazgató Má- ria-kongregációs beszéde a sok közül az egyik példa erre. „Ma újból sorozás volt a Magyarok Nagyasszonyának liliomos leventecsapata számára...” Előkészítették az ifjúságot a Horthyék rablóháborújára. Világos és egyértelmű volt az elmúlt rendszer oktatási politikája, melyben döntő szerep jutott a vallásoktatásnak a „Sélek megszelídítésének”, ba kell felkorbácsolásának, ha az uralkodó osztályok érdeke- ügy kívánta. Hazafias és vallásos érzelmek és hagyományok ügyes, olykor mesteri kiaknázásával. Ennek ellenére az évkönyvek állandóan panaszkodnak a fiatalokra: „Vallást nevelés terén, különösen néhány felsőbb j osztályos tanulónál még mindig érezhető a liberális korszellem hatása. Akadnak olyanok, akik legkellemetlenebb kötelességeik közé sorolják a vallásgyakorlatokban való részvételt...” Természetes ellenszenvet váltott ki sok fiatalból a szigor, egyesek felismerték a vallásoktatás igazi hátterét, gyökerét, megismerkedtek az ateista tanokkal, s elvetették ■ a lelkikényszert. De erről keveset mondanak az évkönyvek; hacsak a Fegyelmi rovatok sorai között rá nem ismerünk a „tévelygőkre”. Bármelyik kalandregény szerzője joggal meríthetne témát egy. a XIX. század második feléig semmilyen különösebb hírre nem vergődött Szatmár megyei család, a dltrói Puskások legnevezetesebb sarjának: Puskás Tivadarnak életéből. A Puskások, akiknek távoli rokonai máig is élnek a megyében, jó módú nemesemberek Voltak. Puskás Tivadar apja különböző vállalkozásokba fektette pénzét és ezek során az ország több részét bejárta. Tivadar fia négy évvel a szabadságharc kitörése előtt, 1844-ben született. Bécsi középiskolás korában azzal döbbentette meg tanárait, hogy „úrigyerekhez” felettébb kévéssé illendő módon nem sokat törődött a humán tudományokkal, viszont minden szabad idejét a fizikának és a matematikának szentelte. Ekkor még valószínűleg maga sem tudta, hogy miért. A gyakorlati ember Apja halála után Angliába utazott. Az angol nyelv megtanulására, melyet egyébként fél év alatt sajátított el. kissé szokatlan módszert választott. Fél fejéről leborotváltatta a haját, hogy meggátolja magát az utcára menésben és minden idejét a tanulásnak szentelhesse. Egy angol vasútépítő társaság tolmácsként alkalmazta mérnökei mellett. Megbízásukból Erdélyben dolgozott. Megtakarított pénzéből menetjegyirodát nyitott Becsben és az 1873-as világkiállításon ő alkalmazott először füzetes turistajegyüket, melyek nemcsak utazásra, hanem szállodai lakásra és étkezésre is jogosítottak. Innen Amerikába ment tovább. Colorádóban arany- bányászáseal próbálkozott, mérsékelt sikerrel, de mégis az amerikai tartózkodás indította el végleges életpályája felé. Graham Bell éppen kilencven esztendővel ezelőtt, 1875-bén. mutatta be új találmányát, a telefont. Ezt a kezdetbén meglehetős primitív szerkezetet Edison tökéletesítette a szénmikrofon megszerkesztésével. azonban maga sem látott nagy jövőt benne, hiszen ebben a formájában a telefon csak két pont közötti összeköttetés megteremtésére volt alkalmas, többre nem. A telefon gyakorlati alkalmazását Puskás Tivadar teremtette meg, feltalálva a telefonközpontot. Edison ekkor már dúsgazdag ember volt. aki sorozatban vásárolta a szabadalmakat és azokat a maga mérnökeivel tökéletesítette. Megbarátkozott Puskással, társául fogadta és őt bízta meg találmányai európai vezérképviseletével. Puskás Párizsban telepedett le és a különböző európai nagyvárosok telefonközpontjait szervezte. A telefont mindenesetre könnyebb volt feltalálni és elterjesztem Európában, semmint elhozni Magyarországra. Ezzel Puskás először öccsét, Puskás Ferenc főhadnagyot bízta meg. Egy korabeli újsághír a Pesti Hírlap 1879. július 12-i számából: „Elhiszi, hogy ez lehetséges?“ „(Telephon-hálózat Budapesten.) A gyöngyösi Közügy írja, hogy Edison híres találmányának hazánkban! meghonosításával a Western Union Telegraph Company Puskás Ferenc fő- hadnagvot bízta meg. ki Gyöngyösön állomásozik, s már folyamodott engedélyért, hogy Budapesten telephon-intézetet állíthasson, melyből a várös minden részébe telephon sodronyok vezetnének. Hogy mi lenne az ilyen központosított hangVezeták gyakorlati haszna, azt a Közügy elhallgatja” Nemcsak a napisajtó, az illetékes miniszter Is tamásködött. — Bécsben sincs, — hangzott az elutasító válasz — Budapest nem arra való. hogy itt próbálgassanak ilyesmit. Még az engedély megadása előtt is így vélekedett az azt aláíró miniszteri tanácsos: — Aztán öcsémuram elhiszi, hogy ez lehetséges? Magát nagyon elbolondítot- ták ezzel! Hosszas huzavona után 1881. május elsején nyilt meg az első fővárosi telefonközpont huszonöt előfizetővel. Drága mulatság volt, az évi előfizetés díján egy mázsa legfinomabb Cuba kávét lehetett vásárolni. A központ természetesen kézi kapcsolású volt és első kezelőnőjének a vizsgára a teljes távbeszélőnévsort meg kellett tanulnia. Egyébként: „Telefonkezelőnknek csak olyan intelligens úrilányok pályázhatnak, akiket felvételre legalább két közismert úri család ajánl. Iskolai előképzettség nincs kikötve...5* „Telefonújság4 Puskás Ferenc rövidesen meghalt és nagynevű bátyja hazaköltözött Magyarországra. 1884-ben, amikor Londonban hétezer, Budapesten „már” négyszáz töléfon- előfizető volt. Puskás eredeti módon fejlesztette tovább Bell és Edison találmányát. 1882-ben, az akkori újságíróbálon, bemutatta a „telefonújságot”, későbbi nevén a telefonhírmondót. A központ tárcsázása után az előfizető napihíreket, börzeárfolyamokat, zenekari muzsikát hallgathatott. Puskás 1893-ban meghalt, de a „telefonújság” jóval túlélte. Még az 1930-as évek eleién is, amikor már régóta rendszeresen adott a magyar rádió, tízezer előfizetője volt a fővárosban a telefonhírmondónak. O. I. Janusz Oseka: A nagyszabású alkotás p1 elkerekedtem a városba, hogy megnézzek egy filmet. Mivel a mezei munka elfoglalt, sokáig vártam az alkalmat, hogy valami érdekfeszítőt láthassák a vásznon, így aztán igen megörültöm, amikor beültem a nézőtérre. A film a várakozásomat minden szempontból felülmúlta. Először az égvilágon semmi sem történt. AZután valóban megkezdődött a cselekmény, de a közepén. Folyt nyugodtan, idillikus légkörben, csak a főhős volt valamiért nyugtalan. Emelt hangon beszélt, arca eltorzult, mozdulatai fékezettének voltak, s mégis, amikor valaki megkérdezte tőle, hogy mit akar, hallgatott. Utána jött a kezdő rész, majd egy részlet a végéből. Ügy tűnt akkor, hogy egyáltalán nem az a főhős a főhős, hanem valaki más —, s lehet, hogy éppen ezért idegeskedett a korábbi főhős. Hamarosan végre mindketten szemtől szembe kerültek. Meg kell vallani, jó hosszú ideig állták egymás tekintetét. Szempillámat fel kellett emelnem és gyufaszállal kellett alátámasztanom, hogy el ne aludjak, amikor ők így egymásra tekintettek. Végre vetítették a film végét, aztán a visSza- pergő jeleneteket. Különféle egyenruhás és civil alakok tűntek itt fel, de nem béstílgettek, csupán mindegyik közölt valamit, ami éppen eszébe ötlött. A főhős, aki meg sem szólalt többnyire járkált a szobában és gondolkodott egy témán, vagy csak úgy általában, gyakorta mégsem eszelt ki semmit és elment messzire. Ki tudja, Vajon ott a messzeségben jó volt- e, vagy rossz, mert azok, akik odamentek, soha visz- sza nem tértek. Bevallom, nem voltam biztos abban, hogy értek-e valamit is a filmből, de amikor a végén mégegyszer az elejét vetítették és már-már valami Világosabb lett, hirtelen abbahagyták a vetítést. Ültem még egy kicsit a nézőtéren, de hiába, mert közölték velem, hogy vége van és mindjárt kezdődik a második előadás. Biztosan helytelen véleményt alkottam volna a filmről, ha véletlenül nem hallottam volna meg a hozzáértőktől származó ítéleteket — Volt benne valami formabontás — mondta a hozzáértők egyike. — Ez aztán nagyszabású alkotás! — Érezhetők benne a szokatlanul érdékes, intellektuális megfigyelések — szólt a másik. — Üj iskola! Valamiféle fordulat! Hallatlanul érdekes — áradozott a harmadik. A fent idézety vélemények elgondolkodtattak. Amikor hazatértem a faluba, elhatároztam, hogy nem leszek én már középszerű, primitiv, tucatföldműves. Ügy döntöttem, hogy ambiciózus emberré válók. összekevertem a búzaszemeket a hajdina, a sárgarépa, a lencse, a komló és a dohány magjával, befogtam a lovakat a cséplőgépbe i s kihajtottam a mezőre, vetni. Amikor a növények szárat eresztettek, a tábla közepén egy sor, cserepekből átültetett szirti cserjét telepítettem, a gyümölcsfákat pedig koronájukkal lefelé, gyökerükkel az égnek ültettem el. Itt-ott magányos kutyatejet ástam el karók mellé és napraforgót oltottam be futórózsával, a papsajt és a lapulevél számára üveg- házat rendeztem be és sziklakertel építettem a tormának, hogy a köveken önmagát reszelje le, amikor pedig közeledett áz aratás, megkezdtem a Szántást egy szecskavágóval, azután kimentem a mezőre, lekaszáltam a paradicsomot, a káposztát, az uborkát, megráztam a búzakalászokat, a napraforgót kicsépeltem és alaposan megtiloltam a kutyatejet. A faluból jó páran összejöttek és nem tudták hová legyenek a csodálattól. — Von benne valami formabontás! — mondta az egyik. — Törekvő egy parasztember, sokra viheti még! — Érdekes útkeresés, is- tenuccse — szólt a másik. — ez biz’ egy új iskola! Fordulat a mezőgazdaságban! Szokatlanul érdekes. — Áradozott a harmadik. Dagadt a mellem, hogy mégiscsak kiugrottam és alkottam valami nagyszabásút. Egy zord alak állt ott félrevonultan és így mor- gott: ^Ebből aztán nem lesz kenyér!”, de úgy tűnt, hogy az illető valamiféle buta ember, aki nem akarja mert érteni a forma főm tosságát. (A „SzpHki”-b«l fordij, Szilágyi Szí
