Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
Rekettye Anna boszorkányperétől a Szabó-családig K isszerű és nagyon nagyon vidékies ezen a délutánon a Nyugati-pályaudvar. Odaégett sült krumpli szaga tölti be a folyosókat, a várótermeket. Szabad szombat előtti nap, szédítő sokaság. Véget nem érő embersorok a pénztár ablaka előtt. Most hogy lezárták az utasellátó csemege üzletét. — az új bejáratot képezik ki. majd a helyén —, szűknek és elavultnak hat az egész pályaudvar. a hatalmas büfében verejték szagú embe- rek, sörösüvegek, sörösüvegek, alkalmi zenészek, alkalmi nők, a folyosón is . ^roberek és sörösüvegek, izzadt kezű és arcú jókedv nélküli, egyelőre még csaknem józan tömeg. A nyíregyházi vonat már indulás előtt fél órával megtelt. Az étkezőkocsi mind két bejáratánál is álldogálók. Várják a nyitást, hogy leüljenek. A vonat pontosan 18 óra 25 perckor indul és pontosan nyílik az étkező kocsi ajtaja. Pillanat alatt megtelik, nagy nehezen helyet kapunk. A szolgálat: fáradt, szórakozott, apró termetű idős pincér és a vezető, a főpincér; hatalmas, fekete ember. Konjuktúra hangulat. A kis pincér kérdésére ,,.;.és ha valaki nem akar enni?- a főpincér hangosan mondja, hogy mindenki hallja; „Azt szeretném én látni, majd én ott leszek!”. Értik az utasok, a katonák. az ügynökök, a hivatalnokok és mind rendel ételt is. — Mit tetszik? — ér hozzám az óriás. —• Feketét. — Vacsorát? — Talán egy fél óra múlva, — Fél óra múlva nem lehet, csak most! — Ha most nem kérek, csak fél óra múlva? .— Akkor átadja a helyét másnak — mondja és drámai mozdulattal mutat az étkezőkocsiba besompoiygó álldogálókra. Magabiztos. Érzi, hogy a tömeg mellette lesz az ülőhelyem megszerzésében. — Van panaszkönyv? — Hogyne, tessék. De kár beírpi, nézze ezt a levelet — mutat egy másolatot, amelyet valakinek írtak a felettesei, nyilván hasonló panaszra — fog kapni egy udvarias választ. Pássz.- Az első osztályon is állnak. Kérek egy halászlét, amit ajándékban ott hagyok Szolnoknál. A kövér chef akkorra már kicsit bánja az udvariatlanságát, — hátha kellemetlensége származik belőle — de ahhoz nem ért, hogyan hozza helyre. — Sajnos, tetszik tudni, ez a helyzet — magyarázza — nekünk így kell csinálni. Ha önnel kivételt teszek és vacsora nélkül ül itt, az ellenőr engem kap le... Igen. igen, — sajnálkozik a kézmozdulata — itt az utasnak kell igazodni a helyzethez és nem nekünk az utasokhoz. A halászlé árát nem fogadja el. Szolnoknál felszabadul egy ülőhely az első osztályú kupéban, aztán még kettő, azt már nem is foglalja el senki. Szemben velem fiatal szabolcsi ember, kályhás, Pesten lakik. Jólöltözött, szerény szemű, csendes. Egy zalaegerszegi üzem fővárosi lerakatánál dolgozik. 900 forint lakbért fizet albérletért. — Elég szépen megkérték az árát. — Öh. dehogyis. Pesten ez nem drága. Ezért vacsorát is kapok, meg vasárnapi kosztot... inkább olcsó. Mögöttem a cigányokról beszélnek, hat férfi. — Sajnos az országban már 10 százalék a cigány lakosság. De nem ez a fő baj, hanem az, hogy azoknak sok a gyerekük és most már a gyerekek 40 százaléka cigány. Félszemmel látom; magas, vállas, markáns és szemüveges arcú férfi magyarázta ezt. — Azokat segítik házzal, miért nem adnak keresztény embernek is úgy házat, — sziszegi valaki. Felállók, mintha nyújtózkodnék. A gyűlölködő hang öreg emberé. Rideg, könyörtelen, borotvált lárva arcot visel. — Azokkal most mindenki törődik — lángol a r öreg lárva arcú hangja — bezzeg a fehér bőrű embernek nem olyan könnyű. Valaki közülük lojálisabb. — Akik a szép magyar muzsikált a fülünkbe húzzák, megérdemlik, hogy egy kis rendes lakáshoz jussanak. A markáns szemüveges is megenged egy dicsérő szót. (O. ez rosszabb, mint az előbb, amikor szitkozódott, hogy mi szükség van ..ezekre” Magyarországon.) Valami technikumban (ott ő csak nem nevelő?) cigány tanulóról szól: „Szolgálat- kész, udvarias, ha szólok neki: igen, igen — mondja — és máris ugrik. míg másnak ha szól az ember...” De azért i»e.m részrehajló, így magyaráz tovább: — Azok bezzeg nem vették szívükre úgy a dolgokat. mint a fehér bőrűek, sokkal pihentebbek, mint mi vagyunk, szaporábbak. — Az a baj, hogy mi nagyon udvariasak vagyunk — mondja a hat közül valaki a hátam mögött. — Mindenkit szívesen befogadunk, a négerek is itt tanulnak a mi egyetemünkön, a mi pénzünkön. Ha minden jól megy még azok is itt maradnak! — Minek nekik ház — izzik tovább a lárva arcú öreg. Hiszen keresztény embernek sincs mindenkinek háza. Szomszédom az ifjú kályharakó mester elhúzza a száját és gúnyosan legyint. Talán nem is sejti, hogy az a gyűlölet, amely most hatalmába kerítette a szemüvegestől felpiszkált embereket, milyen veszedelem, a múlt mjlyen rettenetes vadvizeiből táplálkozik. A magas, szemüveges Debrecennél leszáll, valami üzenetet küld Nyírbátorba, ahol a nővére iskolába járt. s gondolom ahová ő is odavalósi. Nyíregyháza előtt mindnyájan leszállni készülődünk. A kályhás fiú modern, cipzáros táskát emel le a hálóból. Mosolyog. ■— Hát én elbúcsúzom. — Viszont látásra... Otthon már biztos türelmetlenül várják. — Nem. Meglepetés! A szeme akkorát lobban, hogy könnyes marad utána. — Az én drága édesanyám nem tudja, hogy jövök. Jaj, de fog örülni! A vonat több mint fél órás késéssel érkezett meg 1965. július 30-án, valamivel éjfél előtt Szabolcsország fővárosába. Az egyszál vil- ! lamoson tiszta és jó a le- i vegő. Másfajta, és jobb kedvű emberek utaznak rajta. Ordas Nándor 210 éve égették el Szat- máron a tyukodi Rekettye Annát boszorkányság gyanúja miatt. Sárga kódex őrzi a per eseményét a megyei levéltárban. Tyúkodon nem sokan ismerik e régi boszorkánypert, az újságból tudják, hogy ilyen is volt falujukban. KEVÉS PÉLDA AKAD RÁ Ez a falu a lápon épült fel. az őslakók a honfoglalók korában ütöttek tanyát ezen a vidéken. Már 1138- ból találtak Tyúkodról írásos feljegyzést a nagyváradi káptalannál. 1200 körül egy tyukperről tudósít a nagyváradi káptalanság levéltára. 1300-tól a Kölcsey-család birtokaként tartják számon a vidéket. A tyukodi hét- szílvafás kisnemesek ott voltak Dózsa táborában, a parasztfelkelés után elvesztették földjüket, nemesi címüket. A kurucok közt is elsők voltak a ,,tyukodi pajtások”. akiket a nóta is megörökített. Olyan sziget volt ez a község, melyet a láp védett 'meg az ellenségtől, s az embereket összekovácsolta az egymásrautaltság. Soha nem hajlottak meg a hatalmasok előtt és híven őrizték ősi címereiket, legjob- ban tisztelték Rákóczit, önálló csapatot állítottak ki a 48-as szabadságharcban, szenvedélyesen szerették a szabad életet. A faluközösségben a demokratizmus, a humanizmus elemei is megvoltak: a templomban fenntartott helye volt a szolgáknak, a Cigányoknak. Ilyenre kevés példa akad az egyházak történetében. Ennyi röviden a múlt, s még az is hozzátartozik, hogy nagy hódolója volt az egykori Tyúkod a Felségesnek, Kölcsey Ferencnek, aki nem egyszer emelte fel szavát a nép kegyetlen megadóztatása ellen. Kölcseynek rokonai is élnek a faluban, a Szalaiak, a Ráczok, de rokonságot tart vele az egész község. Időnként előkerül egy-egy „ereklye”, hivatalosan régészeti lelet, melyet J ó néhány árkus papír kellene ahhoz, hogy leírjam, milyen ember Radák Elemér. Mindent akkor sem tudnék elmondani. Olyan ember... Olyan kéz kezet mos ember. De beszéljen róla ez a történet helyettem. + Valamilyen vitás ügye vár elintézésre a hivatalban. Felkereste az osztályvezetőt, bizonyos Vajtai Pétert és ékesszólóan ecsetelte az okokat, amelyek a rá nézve kedvező elintézést indokolják. Vajtai megértőén bólintott: majd megvizsgálta az aktát és részrehajlás nélkül hozta meg a döntést. Hivatali kötelessége... A baráti fogadtatás, sajátos gondolkodásával, Radák úgy értelmezte, hogy az osztályvezető kitárta előtte azt a bizonyos kiskaput és mielőtt távozott volna, ügyes mozdulattal egy kék féltőn őriznek, s kiállításon mutatják be a falunak. Titkolt vágyuk, hogy falumúzeumot létesítenek. „KIÖNTÉS“ ÓLOMMAL A mai Tyúkod csupán elszórt utcáiról emlékeztet a régire, amikor a láp szabta meg, hová lehet építkezni. A házak zugában ügyes kincskeresők bukkannak rá a lá- pi szerszámokra, a jégpatkóra, felkutatják az ősrégi szárazmalmokat, hogy megmentsék az utókornak. Állandó vendége a községnek a Néprajzi Múzeum, Szalai Zsigmond, a nemrég létesí- tett tanyai kollégium gondnoka magnóval járja a házakat, s felszedi a babonás történeteket, mondákat. Tyúkod és a hozzá tartozó három tanya: Szalmaváros, Zsíros és az Újtelep, néhány éve erőteljesebben kezd kilépni a korábbi elzártságból. A „császárhű” Urai bárók kastélyában tanyai gyerekek laknak, minden évben szaporodó számban. Művelődési házukat gyakran felkeresik a Déryné művészei, legutóbb pedig a szolnoki színészek. Szélesvásznú mozijában kevés az üres hely, ha jó filmeket játszanak. Van egy kártyaklub is, ahol egyelőre még valóban csak a kártyalapok járnak, de ősztől okos és érdekes előadásokat is szeretne „beiktatni” a község fiatal kultúrotthon igazgatónője, Kiss Margit. Talán kezdetnek éppen a kártyajáték történetéről. Van még miről beszélgetni, hisz ha a boszorkányokról szóló egykori mesét megmosolyogják is az itt lakók, a sírós, ijedős gyermek „kiöntése” ólommal, tojással, s az egyéb babonás hókuszpókusz még nem a múlté. A tavaly érettségizett, igen talpraesett művelődésiotlhon-igazgató, Kiss Margit is kötélnek állt, - igaz, mint mondta, csak azért, hogy megtudja hogyan csinálják: kiöntötték, hogy ne féljen soha semmitől. A „szenes víz” a beteg gyermek gyógyítására, •* borítékot csúsztatott az íróasztalra. Közvetlenül Vajtai orra elé. — Krisztus koporsóját sem őrzik ingyen — jegyezte meg szerényen és cinkos mosollyal leste a borítékból kikandikáló százasok hatását. Vajtai szúrós szemekkel mérte végig Radákot. — Tegye el rögtön a pénzét, és örüljön, hogy nem jelentem föl vesztegetésért! — rivalt rá dühösen. A megriadt ügyfél hirtelen mozdulattal felkapta a borítékot, és kiviharzott a szobából. Lefelé a lépcsőn már azon tanakodott, hogy vajon őszinte volt-e Vajtai felháborodása, vagy csupán az ő „rámenős” módszere dühítette fel az osztályvezetőt. Vajtai akkor lepődött meg igazán, amikor m<tj- vizsgálta az ügyet. A tépókhálóból és sok egyéb „csodás” dologból gyúrt gyógyszer még nem ment ki a divatból. Néhány éve csaknem olyan tekintélye volt a kuruzsló asszonynak, vagy a gyógyító porcsalmal papnak, mint a körzeti orvosnak. ELLENTMONDÁSOK Érződik itt, hogy az ősi erények megőrzésén kívül megkövesedett és visszahúzó szokások, hiedelmek is uralják az elméket. A régi életforma keveredik az újjal: a fiatalok divatos ruhában járna“ sokan Pesten dolgoznak. De a városi öltözeten kívül kevés az, amit hazahoznak a faluba. Sőt a fiúk egyrésze amolyan botránykeverő, viselkedésükön megbotránkozik a falu. Az ország és a világ nagy és kis eseményei nem foglalkoztatják az embereket. De hűséges hallgatói a rádió mellett a Szabó-család műsorának. Ezt és a magyar nótákat meghallgatják, de a híreket, az ismeretterjesztő és zenei műsorokat kevesen és véletlenül. Megtapsolják a jó szífielőadást, kifütyülik a sze- dett-vetett műsort, kritizálták a „Vágyom egy nő után” című összeállítást, annak plakátját is, rajonganak a kalandos, látványos filmekért, de elfordulnak a komoly gondolatokat boncolgató filmdrámáktól. Kivisznek könyvtári könyveket, de nem eléggé rendszeresen és nem céltudatosan. Talán a jó tanács is elkelné ehhez jobban. S közben szinte refrénként fordulnak a múlt felé, ké- szítgetik a történelmi, néprajzi tárgyakat a kiállítás- hoz... Törekvő, művelődő emberek, akiktől távol áll a 2ít) éve lezajlott boszor- kányper, de még nincs távol a babona. S nem oldódott fel az elzárkózás, a múltbafordulás. Pedig a jelen és a jövő is annyira izgalmas, mint volt a múlt, ha egy kicsit jobban a sajátjuknak tekintik... Csak úgy lehetnek igazán büszkék a múltra, ha a jelennek sem maradnak adósai... nyék Radák mellett szóltak, az ő javára döntött, tehát annak a félnek adott igazat, aki a borítékba rejtett dugpénzzel óhajlotta öt ügyének kedvező elintézésére bírni. Ám a határozat felbátorította a hálás ügyfelet; ha az osztályvezető a nyílt vesztegetési kísérletet „lenyelte” és mégis javára ítélkezett — gondolta —, akkor nyilván utólagosan elvár valami csekélységet a fáradozásáért. S másnap már egy roppant méretű füstölt sonkával és egy demizson borral kereste fel Vajtait a hivatalában. — Csak nem képzeli kérem!... — horkant fel Vajtai, de a makacs ügyfél nem hagyta, hogy befejezze a megkezdett mondatot. — Egy kis figyelem, kérem, egy kis természetbeni ajándék — magyarázta Radák. — Elvégre emberek vagyunk. Az egyébként nyugodt Vissza* vonulóban a ponyva Csökkent a fércművek olvasottsága, de még mindig minden 16. elolvasott könyv ponyva — állapította meg a Központi Statisztikai Hivatal nemrég elkészült felmérése. A vizsgálatban részvevő szakemberek a társadalom valamennyi rétegét reprezentáló több ezer család olvasnivalóját kísérték figyelemmel három hónapon át. Ez idő alatt a megkérdezettek több mint 20 000 könyvet olvastak el, de ebből csaknem 1300 a ponyva- irodalom terméke volt. Az elolvasott könyvek tartalmi megoszlását vizsgálva azonban, a statisztikusok szerint* az arány a múlthoz viszonyítva kedvezőnek tekinthető, mert a családok olvasmányainak 93 százalékát értékes írások, a klasszikus és a mai irodalom színvonalas alkotásai, útleírások, ismeretterjesztő művek, stb. teszik ki. A felmérés adataiból kitűnik, hogy a fércművek túlnyomórészt azok közül hódítanak maguknak olvas- sókat, akik még nincsenek régebbi ismeretségben az irodalommal, illetve akik csak nagyritkán vesznek könyvet a kezükbe. Érdekes, hogy a házikönyvtárakban az irodalmi alkotások és a ponyvák aránya a vizsgált családoknál csaknem minden foglalkozási csoportnál és iskolázottsági szinten nagyjából azonos. A szellemi foglalkozásúak könyveinek 10.4 százaléka tartozik az értéktelen, selejtes irodalmi termékek közé, a fizikai munkásoknál pedig ez az arány 9,9 százalék, örvendetes viszont, hogy a termelőszövetkezeti tagok számszerűleg ugyan kevesebb könyve között alig akad ponyva. A statisztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a ponyva és giccsirodalom olvasótáborának korosztály szerinti megoszlása meglehetősen szélsőséges. Buffaló Bili, Tom Mix, Tuskólábú és a többiek kalandjait jobbára már csak a 15—20 év közöttiek és az 50 éven felüliek közül olvassák. Erdős Renée, Bozzai Margit, Courts- Mahler és a többi hozzájuk hasonló szerző műveit azonban még az említett korosztályokhoz tartozók sem igen forgatják. Vajtai kijött a sodrából, de hamar erőt vett magán és türelmes szóval kísérelte megértetni a hálás és makacs ügyféllel, hogy a ránézve kedvező döntést nem szimpátiából hozta, hanem az iratokban elfekvő tények, alapján, amiért öt sem hála, sem ajándék nem illetheti. — Nem akarom önt, tisztelt uram, megfenyegetni — fejezte be Vajtai hosszúra nyúló fejtegetését, — és nem szeretnék kellemetlenséget okozni önnek. De ha kompromittáló és indokolatlan ajándékával együtt azonnal nem távozik el, feljelentem! Radák, a hálás és makacs ügyfél úgy érezte, hogy ennek már a fele sem tréfa, s a termetes sonkát a hóna alá fogva, a telt demizsont a kezében lóbálva, szívében méltatlankodással távozott. — Nagy szamárságot cselekedtem — mondta otthon a feleségének. — Valóban nem kellett volna a hivatalba bevinnem az ajándékot. — Vitted volna a lakására — szólt az asszony. —• Az egészen más... _ Okos beszéd -— oil* lant fel Radák és amikot Páll Géza FÖLDES GYÖRGY: Makacs ügyfél Fülledtutazás
