Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-04 / 182. szám
Események sótokban Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke és Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke kedden délután fogadta André Halraux francia államminisztert, De Gaulle személyes megbízottját és baráti beszélgetést folytatott vele. Jelen volt Csen Ji miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, valamint Lucien Paye francia nagykövet is. A LEMP központi lapja, a Trybuna Ludu kommentálja Cyrankiewicz miniszterelnök küszöbönálló párizsi látogatását. Cikkében rámutat, hogy a lengyel közvélemény nagy megelégedéssel vette tudomásul a szeptember 9-én kezdődő látogatás bejelentését. A berlini városi bíróság hétfőn hirdetett ítéletet annak a négy nyugatnémet állampolgárnak az ügyében, akik az NDK állampolgárainak nyugatra csempészésében működtek közre. Két vádlottat egyenkint egy évi és kilenc hónapi, egy vádlottat pedig egy évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélték. A bíróság a negyedik vádlott megbüntetésétől — tekintettel az enyhítő körülményekre — eltekintett. A vádlottak büntetését két évi próbaidőre felfüggesztették, s a vádlottakat ideiglenesen szabadlábra helyezték. A nyugatnémet posta július 28-án különleges bélyeget adott ki és ezen a potsdami egyezmény súlyos megsértésével revansista követeléseket propagál. Az NDK posta- és távközlés- | ügyi minisztérium július j 29-én tiltakozott a nyugat- | német postaügyi miniszter- | nél a különleges bélyeg kiadása miatt és hangsúlyozta, hogy a posta felismerhe- tetlenné fogja tenni ezeket a bélyegeket mindazokon a küldeményeken, amelyek az NDK-ba érkeznek. A Román Kommunista Párt közelmúltban megtar- j tott kongresszusán képviselt latin-amerikai kommunista és munkáspártok nyilatkozatot adtak ki Bukarestben. Ebben erélyesen elítélik a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni brutális Amerikai támadásokat, tiltakoznak az Egyesült Államok dél-vietnami intervenciója ellen és szolidaritásukról biztosítják a Nemzeti Felszabadítási Frontot, a dél-vietnami nép egyetlen törvényes képviselőjét. Másrészt elítélik az Egyesült Államok dominikai beavatkozását. A Madhya Pradesh állambeli Indoreban egy jobboldali szervezet nagyszabású tüntetést kezdeményezett a legutóbb megkötött indiai— I pakisztáni fegyverszüneti j megállapodás ellen. A tüntetők összetűztek a rendőrséggel. Legalább ötven személy megsebesült, köztük 12 súlyosan. Húsz tüntetőt letartóztattak. Az iraki hatóságok lezárták az országot Iránnal ösz- szekötő utakat, hogy megakadályozzák az Irán egyes vidékein dühöngő kolera- járvány továbbterjedését. Mint a Reuter jelenti, Irán keleti tartományaiban 89 halálos áldozata van a járványnak és további 500 megbetegedést jegyeztek fel. Ez év első öt hónapjában 42 600 magyar járt Ausztriában — jelenti az Osztrák Távirati Iroda. A szocialista országokból érkező turisták szüntelenül növekvő statisztikájában a jugoszláv vendégek után — csekély különbséggel — a magyarok vannak a második helyen, utánuk a csehszlovákok következnek. Zűrzavar a görög A gyűlölet nemessége parlamentben Az éjszaka érkezett hír- ügynökségi jelentések szerint a görög parlament hétfő esti ülésén a fslszó- lalók között volt Georgiosz Melasz külügyminiszter is, akit a felháborodott centrista képviselők szinte )e- ráncigáltak a szószékről. Melasz ugyanis azzal vádolta az ülésteremben jelen nem levő Papandreut, hogy „előre megfontolt szándékkal” 6 robbantotta ki a politikai válságot. Amikor Tumbasz közbiztonságügyi miniszter lépett az emelvényre, az AFP tudósítója szerint olyan hangzavar támadt, amelyet a görög parlament eddigi történelme során ritkán élt át. „Gyilkos! Gyilkos'-’ ; a képviselők ilyen kiáltá- ! sokkal fogadták a minisztert. Miti Teodorakisz, a világhírű fiatal zeneszerző, a Lambrakisz ifjúsági mozgalom vezetője, EDA-kép- viselő ezt kiáltotta Tumbasz felé: „ön ölte meg Petrulaszt!” A továbbiakban az ülés j olyan viharos hangzavarban folyt, hogy — megint csak az AFP szerint — az újságírók alig tudták kivenni az elhangzó szavakat. Végül is — hat felszólalás után — az ülést bezárták. „Hideg racionalizmus, mindent tudomásul vevő közöny, elidegenedés — hol vannak a szenvedélyes, poklokat gyújtó, vagy mennyeket idéző érzések? Élhetünk-e úgy, hogy bezárkózunk hazánk határai mögé, s bármi történik, azzal intézzük el: messze van!? Türr István magyar volt, mégis az olasz szabadság- harc hőse lett. Lukács tábornok. Zalka Máté neve legendák szülője, a spanyol szabadságharc máig fénylő csillaga. Nagy baj lenne, ha ti kevesebbel beérnétek, ha úgy gondolkoznátok, ami benneteket személy szerint nem érint, ahhoz már nincs közötök, az már — messze van.” Veteránok és KISZ- fiatalok találkozóján hangzottak el a fentebb idézett. s az átélés forróságát sugárzó szavak. Idős pedagógus mondta, közel a hetvenhez. testében fáradt, szellemében friss, gondolataiban bölcs, érzéseiben szenvedélyes ember. Az afgán király Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): Mohammed Zahir sah, afgán király kedden látogatást tett Anasztasz Miko- jannál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökénél. A szovjet államelnöknél tett látogatása után az afgán király Alekszej Koszigin miniszterelnököt kereste fel a Kreml-beli dol- gozöszbájában. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége a Kreml nagypalotájóban ebédet adott az afgán királyi pár tiszteletére. Az ebéden megjelent Alekszej Koszi- j gin. Anasztasz Mikojan és több más szovjet vezető j államférfi. Voltak, akik tisztelettel hallgatták, s akadtak, akik alig figyeltek oda. Sok dologról esett szó ezen a találkozón, s a beszélgető csoportok egyikében furcsa szókapcsolat ragadta meg a figyelmet: a gyűlölet nemessége. Nemes gyűlölet? Lehet-e a gyűlölet nemes, felemelő, vagy csak alantas, az ököl- rázók szitkozódásává fajuló? Igén, van nemes gyűlölet — így hangzott a válasz, s Tengerészsztrájk Amerikában ÜJabb korrupciós botrány Olaszországban Hetedik hete tart három amerikai tengerészszakszervezet sztrájkja, amely megbénítja a kereskedelmi tengerészetet. A hajógépészek, a rádiósok, valamint a révkalauzok béremelést, a nyugdíjak emelését követelik, s egyben biztosítani akarják, hogy a hajózás egyes területeinek automatizálása során a tengerészek ne veszítsék el munkájukat. A munkáltatók mind ez ideig megtagadták a sztrájkolok bérköveteléseinek teljesítését, bár a béremelések egy részének finanszírozását a kormányzat magára vállalja, s különböző anyagi támogatást ígér a hajózási vállalatoknak. A tengerészsztrájk miatt a nyári csúcsforgalomban az Európába irányuló személyszállítást kizárólag külföldi hajók bonyolítják le. IV. Róma, (MTI): A rómától délre fekvő Aurunci mellett évekkel ezelőtt vízművek építésére konzorcium alakult. A vállalatot a délvidék fejlesztési hivatala és más állami szervek finanszírozták. A legutóbbi választási kampány során a konzorcium kereszténydemokrata vezetői csatornavezetékeket szállíttattak számos községbe, azzal az ígérettel, hogy nemsokára a vízműveket is felépítik. A választások után elvitették a csöveket és a községeket azóta sem csatornázták. A konzorcium emellett Latina, Frosinone és Campobasso járásban körülbelül 100 millió lírát „adományozott” az állami pénzekből a kereszténydemokrata párt választási hadjáratának céljaira. További 10 milliókat zsebeltek be el nem végzett munkákért különböző magánvállalatok. A konzorcium tevékenységének ellenőrzésével megbízott egyes állami főtisztviselők magas „különhonoráriumo- kat” vettek fel. Az ügy főszereplője Es- peria városának volt kereszténydemokrata polgár- mestere, Chianese ügyvéd, aki egyben a konzorcium elnöke is volt több mint egy évtizeden át. Chianese a legutóbbi választásokon megbukott és utóda, a független Di Russo fedezte fel a visszaéléseket. Chianese és társai ellen bűnvádi eljárás indul. érvek légiója sorakozott fel. Gyűlölni, ami embertelen, ami megalázó, ami gát, ke- rgkköft a történelemben, s máris a napi politika eseményeit említették most már nemcsak az öregek, hanem a fiatalok. „Én jelentkeztem Vietnamba önkéntesnek” —• mondta az egyik fiú, s hozzátette — „de sajnos, akárcsak másokét, az én jelentkezésem sem fogadták el.” Itt horgonyt vetett a vita kisebb és nagyobb hullámokon túljutott hajója egymást követték a kérdések, a feleletek. Az eddig csak jelenlévő, de passzív kisebbsvg is figyelni kezdett, s ahogy nőtt a szavak és mondatok érzelmi telítettsége, úgy szűkült a kör, mi az, ami messze van, amihez nincs közünk, s mi az, -ami bár kilométerekben távol, de „lélekben egyre közelebb” van hozzánk. Igen, van békés egymás mellett élés, de gyűlöletes és visszataszító az a csendőr szerep, amelyet az Egyesült Államok betölt a kis országok felett. Dominika — mondotta valaki, s emlékeztető szavak nélkül is tengerészgyalogosok, fegyverropogás, halottak, sebesültek képét, hangját idézte a képzelet. Vietnam — mondták — s lángoló falvas, orvtámadó repülőgépek, irtóhadjárat az ország igazi gazdái, a vietnami nép ellen, s mindez a szabadság, a béke megvédése nevében! Négergyilkosságok, húszmillió, alapvető jogaiért küzdő néger, s az elnök szavai a „nagy társadalomról” a napokig tartó éles, szenvedélyes viták az amerikai egyetemeken, ahol elítélik kormányuk politikáját, s a honatyák döntése, újabb dollármilliók, újabb katonák ’Vietnamba. Ez is — az is Amerika. A vita most már megtisztult az általánosságoktól, higgadt, s mégis, az igazság biztos tudatának szenvedélyétől fűtötté lett. Érdemes lenne felsorolni, mi mindenről beszéltek. Harmincnál alig több ember, s mégis, az őszinte szó korkülönbségeket eltüntetve nemes emberi érzések sokaságát csillantotta fel. Közömbösek lennének, csak a hideg számítás vezetné szavainkat, tetteinket? Igen, vannak ilyen emberek. de a többség nyugtalanul hallgatja a híreket a rádióban, a tv-ben, s az apró gondok közepette sem feledkezik el arról, hogy országunk rész a világból, s a történelem nagy eseményei — bárhol is következzenek be — minkét is érintenek. Tudják ezt az emberek, de hiba lenne, mégpedig jóvátehetetlen, ha a béke megőrzését összekevernénk a minden áron való megbékéléssel, ha a szovjet—amerikai közös űrkutatási program feledtetné, hogy Genfben, a tizenhéthatalmi leszerelési értekezleten még a legalaovetőbb kérdésekben sem jutottak elóbbre, ha a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmet nem választanánk el" a fellazítást szolgáló propaganda tevékenységtől.,: Igen. keressük azt, telve iószándékkal. ami a függetlenség tis keletben tartása mellett országhatároktól nem akadályoztatva összeköti a népeket, s erősítjük e szálakat, legyen az kulturális értékeink cseréje, egymást megismerni akaró turizmus, vagy mindkét fé! számára hasznot hajtó kereskedelem. Joggal érzünk barátainknak egvszerű em- hereket. plrik más társadalmi rendszerben élnek iisvan, de az összekötő szálfák nem feledtethetik el, ml az, amiben més keresnünk kell a kapcsolatokat. A népek, s a maguk formálta történelem nem szavak, tettek alapján ítélkeznek. És itt jutunk el veteránok és fiatalok találkozójának első hallásra furcsának tűnő szókapcsolatához, a gyűlölet nemességéhez. Húsz esztendő alatt hazánkban megtanultuk, mi az emberi méltóság, s bárhol is legyen a világon, ma már gyűlöletes a szemünkben az, ami embertelen. Gyűlöletes kell hogy legyen a kenetteljes szólam, s az Észak- Vietnam falvait lángba borító repülőgépek harsány ellentéte, gyűlöletes a zsandár- ság, a kis népek letiprása; az amerikai fegyverek és katonák megjelenése ott. ahol egy nép végre maga akarja megszabni sorsát: de gyűlöletünk nem szitoközön, nem ökölrázás, nem gyengeségüket nagyhangúsággal pótolók melldöngetése. Ellenfeleink jellemzői e módszerek. Gyűlöletünk nemes, mert az embert szolgálja, s mert tettekre kell, hogy ösztönözzön az embertelen ellen; gyűlöletünk nemes, mert azoknak szól, akik a legdrágábbat, a békét és a szabadságot vennék el; gyűlöletünk nemes, mert az igaz ügye-! szolgálja az igazságtalannal szemben, s mert igazolta és igazolni fogja a történelem! M. ó. Ausztriai noteszlapok Jószontszédság új alapokon IV. A sok „forgó idegen” láttán az embernek Ausztriában önkéntelen az eszébe ötlik, jó lenne, ha úgy tudnánk összehangolni idegen- forgalmi érdekeinket, hogy az Ausztriába ellátogató sokmillió külföldiből hozzánk is jutna... Az érdekközösséget azonban nemcsak mi ismerjük fel. A bécsi Herrengasse-ban az osztrák idegenforgalom egy felelős irányítója arról beszél, hogy a kölcsönös előnyök alapján tervek készülnek a két ország idegenforgalmi kapcsolatainak fokozására. Ök például szívesen vennének még több magyar vendéget az elő- és utóidényben, amikor már üresebbek a szállodák egyes helyeken, s amikor lényegesen olcsóbban tudnák az árakat megszámítani... Cserébe mind több olyan lehetőséget dolgoznának ki, hogy az Ausztriába ellátogató külfödiek néhány száz kilométerre is elmenjenek. Osztrák—magyar kooperáció. A kifejezéssel máshol is találkozom. Gyárakban, amelyek magyar vállalatokkal működnek együtt. Export—import szakemberekkel történő beszélgetésben szintén. Felemlegetik a nem is olyan távoli múltat, amikor Ausztria behozatalában a magyar áruk jókora részt jelentettek, s amikor az osztrák kivitel is megtalálta a számítását Magyar- országon. A külkereskedelem fejlődése természetesen az utolsó évekbn viszonylag, az egymást követő évek számainak százalékos összehasonlításában nagyot ugrott, a többszörösére nőtt. De abszolút számokban még mesz- sze vagyunk a múlttól és — a jövő lehetőségektől. Kulturális kapcsolatok? Fellegvára a bécsi Collegium Hungaricum. A fellegvár szó találó lenne, ha a Donau-Kanal, a Duna-csa- torna túlsó oldalán, a bécsi belvárossal szembenéző partján épült nyolcemeletes modern palota valóban a teljes egészében a magyarosztrák kulturális kapcsolatok otthona lenne. Sajnos, csak egy-két emelete az. így is jelentős eredményeket érnek el itt: a földszinti nagytermében mutatták be a Háry Jánost, Kodály Zoltán és az osztrák kancellár, dr. Klaus jelenlétében, az első emeleti kiállítási helyiség sohasem üres, hol magyar, hol osztrák művészek alkotásai kapnak teret benne, a 15 000 kötetes könyvtárban is sokan fordulnak meg itt van az Osztrák—Magyar Egyesület központja... Kik a tagjai? Burgenland tartományi főnöke, a Duna- hajózási Társaság igazgatója-, aztán egyszerű emberek és mint egyetemi tanárok, a Képzőművészeti Akadéma protektora, idősek és fiatalok. Az öregebb korosztály még a monarchia idejéből megmaradt nosztalgiás baráti érzésekkel gondol a magyarokra. (Az osztrák GYOSZ elnöke egyszer el- érzékenyül/m mondta magyar vendégeinek: Hej, Nyíregyháza, Nyíregyháza... Ott voltam katona... De szép is volt, de jó is volt fiatalnak lenni...) A fiatalabb generációtól már távol állnak a „K. u. K.” idők, ők már az új Magyarország iránt tanúsítanak érdeklődést vagy éppen rokonszenvet. S nemcsak a Prater-stadion telik meg egy osztrák—magyar labdarúgó-mérkőzésre, hanem például a Magyar Tudományos Akadémia kiállítása ugyancsak sok ifjút vonz. Sokan tanulnak magyarul is. (A tanítás a Collegium Hungaricum épületében szintén folyik.) Nemcsak második generációs, rhagyar származású fiatalok, hanem tősgyökeres bécsi, osztrák férfiak és asszonyok is kedvet kaptak ahhoz, hogy elsajátítsák nyelvünket. Egyébként magyar névvel találkozni mindenütt: iparosok, kereskedők cégtábláin itt, ott feltűnik egy Nagy, egy Kovács, egy Szabó vagy éppen egy más, nem olyan hétköznapi magyar név. Lehet, hogy viselőik éppenséggel egy szót sem tudnak már magyarul, legfeljebb a „jonápot” és a „keszenem” maradt meg emlékezetükben nagyapáik nyelvéből. Bessenyei és testőrtársainak palotája, a Fischer von Erlach építette remekmű, a Becsben régen járt magyarok egykori Collegium Hun- garicuma éppígy beolvad, asszimilálódik. Még nem történt döntés sorsáról: igazságügyminisztérium lesz-e belőle, vagy a pénzügyminisztérium hivatalai kap- nak-e benne helyet a Mú- zeumstrasse 7. alatt? Bármerre lép az ember Ausztriában, főleg az egykori császárvárosban, mindenütt előbukkannak a közös múlt emlékei. Igaz, ezek az emlékek többnyire fájók. a magyarokat, osztrákokat összekötő történelmi szálak legtöbbször az őseinket gúzsba kötő, a húsukba vágó, fájdalmas szorítású kötelékek voltak. De az effajta szálakat eltépte az idő. Az új kapcsolatokban az elevenedhetik fel. ami régén is népi és baráti és jószomszédi volt. Csak örülni lehet annak, bogy a Lajtán túl is mind többen vannak, akik ezt akarják, akik így akarják. A Habsburgok árnyékában eltelt, véres, sötét évszázadok után vagy éppen az elmúlt évtizedek modern módon kegyetlen hidegháborús időszaka múltán újra egészséges és kölcsönösen előnyös kapcsolatok alakulnak ki a két szomszédország között. Tanúsíthatja ezt — azt hiszem — mindenki, aki mostanában Ausztriában járt. Az újságíró is. aki jegyzet- füzettel a kezében rótta az utcákat Bécstől Salzburgig városokban és falvakban. A császárváros egy ódon, műemléknek számító palotája előtt is megállt és ezt jegyezte fel a noteszába: „Az ausztriai sorozat utolsó mondatául: a palota névadója a szerzőnek sem rokona, sem ismerőse, még- kevésbé boldog őse.” Az épület neve ma is — Pállfy- palota. A szerzőé pedig: Pálfy József — Végé. —
