Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-04 / 182. szám

Események sótokban Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke és Liu Sao-csi, a Kínai Népköztár­saság elnöke kedden dél­után fogadta André Halraux francia államminisztert, De Gaulle személyes megbízott­ját és baráti beszélgetést folytatott vele. Jelen volt Csen Ji minisz­terelnök-helyettes és külügy­miniszter, valamint Lucien Paye francia nagykövet is. A LEMP központi lapja, a Trybuna Ludu kommen­tálja Cyrankiewicz minisz­terelnök küszöbönálló pári­zsi látogatását. Cikkében rá­mutat, hogy a lengyel köz­vélemény nagy megelége­déssel vette tudomásul a szeptember 9-én kezdődő lá­togatás bejelentését. A berlini városi bíróság hétfőn hirdetett ítéletet an­nak a négy nyugatnémet ál­lampolgárnak az ügyében, akik az NDK állampolgá­rainak nyugatra csempészé­sében működtek közre. Két vádlottat egyenkint egy évi és kilenc hónapi, egy vád­lottat pedig egy évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélték. A bíróság a negye­dik vádlott megbüntetésétől — tekintettel az enyhítő kö­rülményekre — eltekintett. A vádlottak büntetését két évi próbaidőre felfüggesztet­ték, s a vádlottakat ideig­lenesen szabadlábra helyez­ték. A nyugatnémet posta jú­lius 28-án különleges bélye­get adott ki és ezen a pots­dami egyezmény súlyos megsértésével revansista kö­veteléseket propagál. Az NDK posta- és távközlés- | ügyi minisztérium július j 29-én tiltakozott a nyugat- | német postaügyi miniszter- | nél a különleges bélyeg ki­adása miatt és hangsúlyoz­ta, hogy a posta felismerhe- tetlenné fogja tenni ezeket a bélyegeket mindazokon a küldeményeken, amelyek az NDK-ba érkeznek. A Román Kommunista Párt közelmúltban megtar- j tott kongresszusán képviselt latin-amerikai kommunista és munkáspártok nyilatko­zatot adtak ki Bukarestben. Ebben erélyesen elítélik a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni brutális Amerikai támadásokat, til­takoznak az Egyesült Ál­lamok dél-vietnami in­tervenciója ellen és szo­lidaritásukról biztosítják a Nemzeti Felszabadítási Frontot, a dél-vietnami nép egyetlen törvényes képvise­lőjét. Másrészt elítélik az Egyesült Államok domini­kai beavatkozását. A Madhya Pradesh állam­beli Indoreban egy jobbol­dali szervezet nagyszabású tüntetést kezdeményezett a legutóbb megkötött indiai— I pakisztáni fegyverszüneti j megállapodás ellen. A tün­tetők összetűztek a rendőr­séggel. Legalább ötven sze­mély megsebesült, köztük 12 súlyosan. Húsz tüntetőt le­tartóztattak. Az iraki hatóságok lezár­ták az országot Iránnal ösz- szekötő utakat, hogy meg­akadályozzák az Irán egyes vidékein dühöngő kolera- járvány továbbterjedését. Mint a Reuter jelenti, Irán keleti tartományaiban 89 halálos áldozata van a jár­ványnak és további 500 megbetegedést jegyeztek fel. Ez év első öt hónapjában 42 600 magyar járt Ausztriá­ban — jelenti az Osztrák Távirati Iroda. A szocialista országokból érkező turisták szüntelenül növekvő statisz­tikájában a jugoszláv ven­dégek után — csekély kü­lönbséggel — a magyarok vannak a második helyen, utánuk a csehszlovákok kö­vetkeznek. Zűrzavar a görög A gyűlölet nemessége parlamentben Az éjszaka érkezett hír- ügynökségi jelentések sze­rint a görög parlament hétfő esti ülésén a fslszó- lalók között volt Georgiosz Melasz külügyminiszter is, akit a felháborodott cent­rista képviselők szinte )e- ráncigáltak a szószékről. Melasz ugyanis azzal vá­dolta az ülésteremben je­len nem levő Papandreut, hogy „előre megfontolt szándékkal” 6 robbantotta ki a politikai válságot. Amikor Tumbasz köz­biztonságügyi miniszter lé­pett az emelvényre, az AFP tudósítója szerint olyan hangzavar támadt, amelyet a görög parlament eddigi történelme során rit­kán élt át. „Gyilkos! Gyilkos'-’ ; a képviselők ilyen kiáltá- ! sokkal fogadták a minisz­tert. Miti Teodorakisz, a világhírű fiatal zeneszerző, a Lambrakisz ifjúsági moz­galom vezetője, EDA-kép- viselő ezt kiáltotta Tum­basz felé: „ön ölte meg Petrulaszt!” A továbbiakban az ülés j olyan viharos hangzavar­ban folyt, hogy — megint csak az AFP szerint — az újságírók alig tudták ki­venni az elhangzó szava­kat. Végül is — hat fel­szólalás után — az ülést bezárták. „Hideg racionalizmus, mindent tudomásul vevő közöny, elidegenedés — hol vannak a szenvedélyes, pok­lokat gyújtó, vagy mennye­ket idéző érzések? Élhe­tünk-e úgy, hogy bezárkó­zunk hazánk határai mögé, s bármi történik, azzal in­tézzük el: messze van!? Türr István magyar volt, mégis az olasz szabadság- harc hőse lett. Lukács tá­bornok. Zalka Máté neve legendák szülője, a spanyol szabadságharc máig fénylő csillaga. Nagy baj lenne, ha ti kevesebbel beérnétek, ha úgy gondolkoznátok, ami benneteket személy szerint nem érint, ahhoz már nincs közötök, az már — messze van.” Veteránok és KISZ- fiatalok találkozóján hang­zottak el a fentebb idé­zett. s az átélés forróságát sugárzó szavak. Idős pedagó­gus mondta, közel a hetven­hez. testében fáradt, szel­lemében friss, gondolataiban bölcs, érzéseiben szenvedé­lyes ember. Az afgán király Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): Mohammed Zahir sah, af­gán király kedden látoga­tást tett Anasztasz Miko- jannál, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnöksége el­nökénél. A szovjet államelnöknél tett látogatása után az af­gán király Alekszej Koszi­gin miniszterelnököt ke­reste fel a Kreml-beli dol- gozöszbájában. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége a Kreml nagypalotájóban ebé­det adott az afgán királyi pár tiszteletére. Az ebéden megjelent Alekszej Koszi- j gin. Anasztasz Mikojan és több más szovjet vezető j államférfi. Voltak, akik tisztelettel hallgatták, s akadtak, akik alig figyeltek oda. Sok do­logról esett szó ezen a talál­kozón, s a beszélgető cso­portok egyikében furcsa szó­kapcsolat ragadta meg a figyelmet: a gyűlölet nemes­sége. Nemes gyűlölet? Lehet-e a gyűlölet nemes, felemelő, vagy csak alantas, az ököl- rázók szitkozódásává fajuló? Igén, van nemes gyűlölet — így hangzott a válasz, s Tengerészsztrájk Amerikában ÜJabb korrupciós botrány Olaszországban Hetedik hete tart három amerikai tengerészszakszer­vezet sztrájkja, amely meg­bénítja a kereskedelmi ten­gerészetet. A hajógépészek, a rádiósok, valamint a rév­kalauzok béremelést, a nyugdíjak emelését követe­lik, s egyben biztosítani akarják, hogy a hajózás egyes területeinek automatizálása során a tengerészek ne ve­szítsék el munkájukat. A munkáltatók mind ez ideig megtagadták a sztráj­kolok bérköveteléseinek tel­jesítését, bár a béremelé­sek egy részének finanszí­rozását a kormányzat magára vállalja, s különböző anya­gi támogatást ígér a hajó­zási vállalatoknak. A ten­gerészsztrájk miatt a nyári csúcsforgalomban az Euró­pába irányuló személyszál­lítást kizárólag külföl­di hajók bonyolítják le. IV. Róma, (MTI): A rómától délre fekvő Aurunci mellett évekkel ezelőtt vízművek építésére konzorcium alakult. A vál­lalatot a délvidék fejleszté­si hivatala és más állami szervek finanszírozták. A legutóbbi választási kam­pány során a konzorcium kereszténydemokrata vezetői csatornavezetékeket szállít­tattak számos községbe, az­zal az ígérettel, hogy nem­sokára a vízműveket is fel­építik. A választások után elvitették a csöveket és a községeket azóta sem csa­tornázták. A konzorcium emellett Latina, Frosinone és Campobasso járásban kö­rülbelül 100 millió lírát „adományozott” az állami pénzekből a keresztényde­mokrata párt választási hadjáratának céljaira. To­vábbi 10 milliókat zsebel­tek be el nem végzett munkákért különböző ma­gánvállalatok. A konzor­cium tevékenységének el­lenőrzésével megbízott egyes állami főtisztviselők magas „különhonoráriumo- kat” vettek fel. Az ügy főszereplője Es- peria városának volt ke­reszténydemokrata polgár- mestere, Chianese ügyvéd, aki egyben a konzorcium elnöke is volt több mint egy évtizeden át. Chianese a legutóbbi választásokon megbukott és utóda, a füg­getlen Di Russo fedezte fel a visszaéléseket. Chianese és társai ellen bűnvádi eljárás indul. érvek légiója sorakozott fel. Gyűlölni, ami embertelen, ami megalázó, ami gát, ke- rgkköft a történelemben, s máris a napi politika ese­ményeit említették most már nemcsak az öregek, ha­nem a fiatalok. „Én jelent­keztem Vietnamba önkén­tesnek” —• mondta az egyik fiú, s hozzátette — „de sajnos, akárcsak máso­két, az én jelentkezésem sem fogadták el.” Itt hor­gonyt vetett a vita kisebb és nagyobb hullámokon túl­jutott hajója egymást kö­vették a kérdések, a felele­tek. Az eddig csak jelen­lévő, de passzív kisebbsvg is figyelni kezdett, s ahogy nőtt a szavak és mondatok érzelmi telítettsége, úgy szű­kült a kör, mi az, ami messze van, amihez nincs közünk, s mi az, -ami bár kilométerekben távol, de „lélekben egyre közelebb” van hozzánk. Igen, van békés egymás mellett élés, de gyűlöletes és visszataszító az a csend­őr szerep, amelyet az Egye­sült Államok betölt a kis országok felett. Dominika — mondotta valaki, s emlékez­tető szavak nélkül is ten­gerészgyalogosok, fegyverro­pogás, halottak, sebesültek képét, hangját idézte a képzelet. Vietnam — mond­ták — s lángoló falvas, orvtámadó repülőgépek, ir­tóhadjárat az ország igazi gazdái, a vietnami nép el­len, s mindez a szabadság, a béke megvédése nevében! Négergyilkosságok, húsz­millió, alapvető jogaiért küz­dő néger, s az elnök szavai a „nagy társadalomról” a napokig tartó éles, szenve­délyes viták az amerikai egyetemeken, ahol elítélik kormányuk politikáját, s a honatyák döntése, újabb dol­lármilliók, újabb katonák ’Vietnamba. Ez is — az is Amerika. A vita most már megtisztult az általánossá­goktól, higgadt, s mégis, az igazság biztos tudatának szenvedélyétől fűtötté lett. Érdemes lenne felsorolni, mi mindenről beszéltek. Har­mincnál alig több ember, s mégis, az őszinte szó kor­különbségeket eltüntetve ne­mes emberi érzések soka­ságát csillantotta fel. Közömbösek lennének, csak a hideg számítás ve­zetné szavainkat, tetteinket? Igen, vannak ilyen embe­rek. de a többség nyugta­lanul hallgatja a híreket a rádióban, a tv-ben, s az apró gondok közepette sem feledkezik el arról, hogy országunk rész a világból, s a történelem nagy ese­ményei — bárhol is követ­kezzenek be — minkét is érintenek. Tudják ezt az emberek, de hiba lenne, mégpedig jóvátehetetlen, ha a béke megőrzését összeke­vernénk a minden áron va­ló megbékéléssel, ha a szov­jet—amerikai közös űrkuta­tási program feledtetné, hogy Genfben, a tizenhét­hatalmi leszerelési értekez­leten még a legalaovetőbb kérdésekben sem jutottak elóbbre, ha a kölcsönös elő­nyökön alapuló kereskedel­met nem választanánk el" a fellazítást szolgáló propa­ganda tevékenységtől.,: Igen. keressük azt, telve iószándékkal. ami a függet­lenség tis keletben tartása mellett országhatároktól nem akadályoztatva össze­köti a népeket, s erősítjük e szálakat, legyen az kultu­rális értékeink cseréje, egy­mást megismerni akaró tu­rizmus, vagy mindkét fé! számára hasznot hajtó ke­reskedelem. Joggal érzünk barátainknak egvszerű em- hereket. plrik más társadal­mi rendszerben élnek iisvan, de az összekötő szá­lfák nem feledtethetik el, ml az, amiben més keres­nünk kell a kapcsolatokat. A népek, s a maguk for­málta történelem nem sza­vak, tettek alapján ítélkez­nek. És itt jutunk el vete­ránok és fiatalok találkozó­jának első hallásra furcsá­nak tűnő szókapcsolatához, a gyűlölet nemességéhez. Húsz esztendő alatt hazánkban megtanultuk, mi az emberi méltóság, s bárhol is le­gyen a világon, ma már gyűlöletes a szemünkben az, ami embertelen. Gyűlöletes kell hogy legyen a kenet­teljes szólam, s az Észak- Vietnam falvait lángba bo­rító repülőgépek harsány el­lentéte, gyűlöletes a zsandár- ság, a kis népek letiprása; az amerikai fegyverek és ka­tonák megjelenése ott. ahol egy nép végre maga akarja megszabni sorsát: de gyűlö­letünk nem szitoközön, nem ökölrázás, nem gyengeségü­ket nagyhangúsággal pótolók melldöngetése. Ellenfeleink jellemzői e módszerek. Gyűlöletünk nemes, mert az embert szolgálja, s mert tettekre kell, hogy ösztö­nözzön az embertelen ellen; gyűlöletünk nemes, mert azoknak szól, akik a leg­drágábbat, a békét és a szabadságot vennék el; gyű­löletünk nemes, mert az igaz ügye-! szolgálja az igaz­ságtalannal szemben, s mert igazolta és igazolni fogja a történelem! M. ó. Ausztriai noteszlapok Jószontszédság új alapokon IV. A sok „forgó idegen” lát­tán az embernek Ausztriá­ban önkéntelen az eszébe ötlik, jó lenne, ha úgy tud­nánk összehangolni idegen- forgalmi érdekeinket, hogy az Ausztriába ellátogató sokmillió külföldiből hoz­zánk is jutna... Az érdekkö­zösséget azonban nemcsak mi ismerjük fel. A bécsi Herrengasse-ban az osztrák idegenforgalom egy felelős irányítója arról beszél, hogy a kölcsönös előnyök alapján tervek készülnek a két or­szág idegenforgalmi kapcso­latainak fokozására. Ök pél­dául szívesen vennének még több magyar vendéget az elő- és utóidényben, amikor már üresebbek a szállodák egyes helyeken, s amikor lényegesen olcsóbban tudnák az árakat megszámítani... Cserébe mind több olyan le­hetőséget dolgoznának ki, hogy az Ausztriába ellátoga­tó külfödiek néhány száz kilométerre is elmenjenek. Osztrák—magyar kooperá­ció. A kifejezéssel máshol is találkozom. Gyárakban, amelyek magyar vállalatok­kal működnek együtt. Ex­port—import szakemberek­kel történő beszélgetésben szintén. Felemlegetik a nem is olyan távoli múltat, amikor Ausztria behozata­lában a magyar áruk jókora részt jelentettek, s amikor az osztrák kivitel is megta­lálta a számítását Magyar- országon. A külkereskede­lem fejlődése természetesen az utolsó évekbn viszonylag, az egymást követő évek számainak százalékos össze­hasonlításában nagyot ugrott, a többszörösére nőtt. De ab­szolút számokban még mesz- sze vagyunk a múlttól és — a jövő lehetőségektől. Kulturális kapcsolatok? Fellegvára a bécsi Colle­gium Hungaricum. A felleg­vár szó találó lenne, ha a Donau-Kanal, a Duna-csa- torna túlsó oldalán, a bécsi belvárossal szembenéző partján épült nyolcemele­tes modern palota valóban a teljes egészében a magyar­osztrák kulturális kapcsola­tok otthona lenne. Sajnos, csak egy-két emelete az. így is jelentős eredménye­ket érnek el itt: a földszinti nagytermében mutatták be a Háry Jánost, Kodály Zol­tán és az osztrák kancellár, dr. Klaus jelenlétében, az első emeleti kiállítási helyi­ség sohasem üres, hol ma­gyar, hol osztrák művészek alkotásai kapnak teret ben­ne, a 15 000 kötetes könyv­tárban is sokan fordulnak meg itt van az Osztrák—Ma­gyar Egyesület központja... Kik a tagjai? Burgenland tartományi főnöke, a Duna- hajózási Társaság igazgatója-, aztán egyszerű emberek és mint egyetemi tanárok, a Képzőművészeti Akadéma protektora, idősek és fia­talok. Az öregebb korosztály még a monarchia idejéből megmaradt nosztalgiás ba­ráti érzésekkel gondol a ma­gyarokra. (Az osztrák GYOSZ elnöke egyszer el- érzékenyül/m mondta ma­gyar vendégeinek: Hej, Nyír­egyháza, Nyíregyháza... Ott voltam katona... De szép is volt, de jó is volt fiatalnak lenni...) A fiatalabb generációtól már távol állnak a „K. u. K.” idők, ők már az új Ma­gyarország iránt tanúsíta­nak érdeklődést vagy éppen rokonszenvet. S nemcsak a Prater-stadion telik meg egy osztrák—magyar labda­rúgó-mérkőzésre, hanem pél­dául a Magyar Tudományos Akadémia kiállítása ugyan­csak sok ifjút vonz. Sokan tanulnak magyarul is. (A tanítás a Collegium Hungaricum épületében szin­tén folyik.) Nemcsak máso­dik generációs, rhagyar szár­mazású fiatalok, hanem tős­gyökeres bécsi, osztrák fér­fiak és asszonyok is kedvet kaptak ahhoz, hogy elsajá­títsák nyelvünket. Egyébként magyar névvel találkozni mindenütt: ipa­rosok, kereskedők cégtábláin itt, ott feltűnik egy Nagy, egy Kovács, egy Szabó vagy éppen egy más, nem olyan hétköznapi magyar név. Le­het, hogy viselőik éppen­séggel egy szót sem tudnak már magyarul, legfeljebb a „jonápot” és a „keszenem” maradt meg emlékezetükben nagyapáik nyelvéből. Bessenyei és testőrtársai­nak palotája, a Fischer von Erlach építette remekmű, a Becsben régen járt magya­rok egykori Collegium Hun- garicuma éppígy beolvad, asszimilálódik. Még nem történt döntés sorsáról: igaz­ságügyminisztérium lesz-e belőle, vagy a pénzügymi­nisztérium hivatalai kap- nak-e benne helyet a Mú- zeumstrasse 7. alatt? Bármerre lép az ember Ausztriában, főleg az egy­kori császárvárosban, min­denütt előbukkannak a kö­zös múlt emlékei. Igaz, ezek az emlékek többnyire fájók. a magyarokat, osztrákokat összekötő történelmi szálak legtöbbször az őseinket gúzs­ba kötő, a húsukba vágó, fájdalmas szorítású kötelé­kek voltak. De az effajta szálakat eltépte az idő. Az új kapcsolatokban az eleve­nedhetik fel. ami régén is népi és baráti és jószomszé­di volt. Csak örülni lehet annak, bogy a Lajtán túl is mind többen vannak, akik ezt akarják, akik így akarják. A Habsburgok árnyékában eltelt, véres, sötét évszáza­dok után vagy éppen az el­múlt évtizedek modern mó­don kegyetlen hidegháborús időszaka múltán újra egész­séges és kölcsönösen előnyös kapcsolatok alakulnak ki a két szomszédország között. Tanúsíthatja ezt — azt hi­szem — mindenki, aki mos­tanában Ausztriában járt. Az újságíró is. aki jegyzet- füzettel a kezében rótta az utcákat Bécstől Salzburgig városokban és falvakban. A császárváros egy ódon, mű­emléknek számító palotája előtt is megállt és ezt je­gyezte fel a noteszába: „Az ausztriai sorozat utolsó mondatául: a palota névadója a szerzőnek sem rokona, sem ismerőse, még- kevésbé boldog őse.” Az épület neve ma is — Pállfy- palota. A szerzőé pedig: Pálfy József — Végé. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom