Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-04 / 182. szám

A boldogulás útja Befejeződtek a középisko­lai es az egyetemi felvéte­lek, ki-ki megkapta az ér­tesítést, -felvették-e, vagy sem. Az előbbiek érthetően boldogok, úgy érzik, övék a világ. Az elutasítottak tá­borában pedig nagy a ke­serűség: mi lesz? Van-e ér­telme az életüknek? A mi társadalmunk első­sorban arra született, hogy a dolgozó ember rangját megteremtse. Hogy az élet terheit vállán cipelő kétkezi munkást is az alkotó ember magas polcára helyezze. Jó­részt a kezdeti idők téve­dései, felelőtlen ígéretei okozták, hogy mégis min­den fiatal ma is fehér kö­penybe álmodja magát, vá­gyai netovábbja a szellemi munkakör. S itt maradt a múltból az a torz szemlé­let, hogy a szellem régiói­ba csak az emelkedhet, aki hátat fordít a kétkezi munkának. A szocialista társadalom­ban mindenki tanulhat és művelődhet. A tanulás mindannyiunk eleven joga. Sokan — felelős vezetők is — ezt a jogot' úgy értelmez­ték, hogy legyen minden értelmes ember orvos, mér­nök, pedagógus, művész. Hogy ki teremti meg a mindennapi javakat? Ezt a feladatot — úgy látszik azoknak szántaik, akik va­lamilyen okból mégsem ta­nulhattak. Sajnos, a közvé­lemény is így formálódott: tanulni, egyetemet, főisko­lát végezni, fehér köpeny­be bújni, búcsút mondani a gépeknek, a kalapácsnak, a munkapadnak. Ez az igazi karrier a szocializmusban... Hát nem ez, illetve nem csupán ez. Nem lehet min­denki tervező, irányító, gyógyító, nevelő. A terve­ket, ötleteket meg is kell valósítani. Esztergályosok, kőművesek, rakodómunká­sok, búzatermelők és állat- gondozók is kellenek. A javak bőségét, világunk alapját ők teremtik meg. A szocialista társadalom éppen azt jelenti, hogy az építők, a javak termelői is részesei legyenek a tudás­nak, a művelődésnek. A szocialista társadalom éppen azt kell jelentse, hogy a művelt ember nemcsak fe­hér köpenyben képzelhető el, s azt is, hpgy a kimű­velt emberfők sokaságából kell toboroznunk a javak jövendő termelőit. A megbecsülést, a társa­dalmi rangot nálunk a ki­emelkedő jó munka terem­ti meg, akár sebészprofesz- szorról, akár rakodómun­kásról van szó. A mai köve­telmények mellett csak nagy tudású, művelt em­ber alkothat kimagaslót, a tervezőasztal mellett, a bányák mélyén, s a földe­ken is. A szocializmusban éppen azért nem az a cél, hogy minden tanult ember irodában, műteremben, vagy laboratóriumban szorgos­kodjék, inkább az a köve­telmény, hogy minden mun­kaposzton művelt, nagy tudású dolgozó ember áll­jon. Társadalmunk megbecsü­li az orvost, a mérnököt, a pedagógust, a művészt, s munkájukhoz sok segítséget is ad. Az eszménykép, a legmegbecsültebb ember mégis a javakat termelő, a gépeken dolgozó, művelt munkás volt és marad. Az aki a javak bőségét megte­remti. Az a fiatalember ko­runk eszményképe, aki is­kolái elvégzése után a gé­pek mellé áll, alkotni, te­remteni, hogy képességei­vel, tudásával művelje a termelés célszerűségét, rend­jét. Korunk eszményképe az a fiatalember, aki alkotás­nak tekinti, s az alkotás színvonalára emeli a két­kezi munkát. Kedvvel és hittel dolgozik, mert pori- tosan látja megtisztelő he­lyét a társadalomban. Lát­ja, hogy a napi munka csak egyharmada az életnek, a másik kétharmada arra va­ló, hogy élvezze az anyagi, az erkölcsi és kulturális javakat. Azokat, amelyeket ő is segített előállítani, s amelyek, ha jól dolgozott, öt illetik meg leginkább. Sokak számára az idén is nagy csalódást okozott, hogy nem jutottak be a középiskolába, vagy az egyetemre. Veszni látják a fehér köpenyt, amelyet megálmodtak. Ha azonban reálisan mérik fel helyze­tüket. ha számot vetnek a lehetőségekkel, be kell lát- niok, hogy a boldogulás, s a megbecsülés felé a mi világunkban leginkább a javakat termelő alkotó munka visz: S ilyen mun­kára mindig van lehetőség. Kékesdi Gyula Panasz nyomában Mindenki érdeme szerint Továbbfejlesztik „Az ifjúság a szocializmusért“ mozgalmat Az idén lezárul „Az if­júság a szocializmusért” mozgalom első öt esztendős szakasza. A KISZ KB in­téző bizottsága ebből az al­kalomból értékelte az eddi­gi tapasztalatokat és határo­zatot hozott a mozgalom to­vábbfejlesztésére. Megálla­pította, hogy a kezdeménye­zés általában beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egységes keretbe foglalta a KISZ-munka legfontosabb területeit és sokoldalúan biz­tosította, hogy az alapszer­vezetekben széles körben meghonosodjanak és való­ra váljanak a kommunista nevelés alapelvei. A moz­galomnak része volt abban is, hogy a KISZ politikai t8­megszervezetté vált, s öt év alatt több mint 300 ezerrel nőtt tagjai­nak száma. Sok olyan fiatal is kérte felvételét az ifjúsági szövet­ség soraiba, aki a mozga­lom közvetítésével, követel­ményeinek teljesítésével ta­lálta meg az utat a KISZ- be. Az intéző bizottság határo­zata kimondta, hogy a moz­galom új szakasza az isko­lákban 1965 őszén, egyéb területeken pedig 1966-batt kezdődik, s egy évig tart. A továbbiakban ugyanis évente hirdetik meg a kö­vetelményeket, * Az alapszervezetek év­ről évre programot dol­goznak ki legfontosabb feladataik megoldására, s ebből minden fiatal ér­deklődési körének, vala­mint egyéni képességeknek megfelelően vállalhat részt. Azok a fiatalok, akik mind a munkában, mind a művelődésben, mind pedig a testedzésben hozzájárul­nak a közösség vállalásai­nak teljesítéséhez, hiányta­lanul eleget tesznek önkén­tes kötelezettségeiknek, el­nyerik „Az ifjúság a szo­cializmusért” mozgalom jel­vényének arany- vagy ezüst fokozatát. A végzett munkát min­den év végén az .alap­szervezetek vezetősége értékeli, majd indítványa alapján a taggyűlésen döntenek a jel­vények odaítéléséről. A leg­jobb alapszervezeteket a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevéllel tünteti ki. Az intéző bizottság ezen­kívül úgy döntött, hogy az új tanévben az általános iskolák nyolcadik osztályai­ban megszünteti „Az ifjú­ság a szocializmusért” pró­bát. Helyette bevezetik az úttörőpróba 4. fokozatát. A középfokú tanintézeten: KISZ-szervezetei pedig „Az ifjúság a szocializmusért” próba formájában teljesítik a mozgalom követelmé­nyeit. „A párt és a kormány azt tartja, bogy a tsz kö­teles a háztáji jószágok tartását elősegíteni. A nyírmadai ÜJ Élet Tsz- ben másképp van, egyes tagok nem kapnak jószá­gaik számára lucerna ka­szálást. ..” Idézet a szerkesztőségbe Nyírmadáról küldött le­vélből, aminek nincs alá­írója. Ahogy közeledünk NyL- madához, a műút mentén, az Űj Élet Tsz területén — a legnagyobb nyári munka ideje lévén — főleg idő­sebb férfiak, nők renden száradt lucernát gyűjtenek. Azt mondják, mindenki ér­deme szerint kapott ka- szálnivalót a közösből. Aki nem érdemli, annak minek adnának? Az irodába szinte együtt érkezünk a határból tért Kedves József elnökkel. — Nagyon összejöttek a dolgok, talpon kell lenni minden alkalmas percben. A levéllel kapcsolatban így nyilatkozik: —- A közgyűlés akarata szerint a vezetőség úgy ha­tározott, hogy húsz mun­kaegység a norma. Igazán minimális. Aztán> minden egység egy öl. De aki húsz munkaegységet sem népes teljesíteni, bár megtehetné, nagyon sajnáljuk ... Eszerint olyan is akad, aki a „minimális normát” nem éri el. — Néhányan akkor tud­ják, hogy tsz-tagok, amikor valami jár. A kötelesség­ről elfeledkeznek, mennek a maguk külön útján. Kis Miklósnak 13 mun­kaegysége van. Meglátoga­tom. Nagy „L” alakú ház, az utcára négy ablakkal. A bejárat köves, mint a szé­les tornác. Az ajtó fölött jókora szarvastrófea. — Legutóbb két nap vol­tam keresztezni a tsz-nek — közli a hatvan körüli házigazda. — Még napszá­most is vittem, hogy mu­tassam az akaratomat. — Ne úgy mond, apjuk, napszámost vittél — kö­nyököl a keményfa asztalra Kisné. — Egy szegény em­ber segített, akinek te is teszel jót. Az udvaron szárnyas jó­Nyíregyháza, Vöröshadse­reg útja 30. A régi ház fa­lán zománctábla, szerény felírás: „Dr. Kusnyerik Já­nos orvos, belgyógyász.” A hűvös nagyszobában derűs nyugalom. Vitrin, ne­héz könyvekkel teli szek­rény, földgömb és sötét bőrfotelek, s egy tv-késztí- lék. A fehér hajú orvos büsz­ke rá, hogy kétszáz eszten­deje szakadt ide a család, a többi egykori honfoglalóval, kenyeret keresni. Iparosem­ber volt a dédapa, a nagy­apa és az apa is. Csizma­dia. Kusnyerik János az első a családban, aki szakított a régi mesterséggel. Most har­mincöt éve, hogy megszerez­te a szakorvosi diplomát. Biológia, filozófia... — De az megmaradt, hogy én is nagyon szer*;ek barkácsolni. Koránkelő em­ber vagyok. Ilyenkor szép a természet. Nekem tenyér­nyi jut belőle, a kis kert az udvaron. Virág, gyümölcs­fák: — Ez a kedvtelése? — Inkább a könyveknek vagyok a bolondja. Szeretek olvasni. Biológiát, csillagá­szatot, atomfizikát, történel­met, filozófiát és orvostu- tudományt. Sajnos, sok a könyv és kevés az idő. Pedig haladni kell. Hihetet­lenül sok jó szakkönyv van manapság. Elképzelhetetle­nül sokat adnak egy orvos­nak. Egy hatvannégy évesnek is? Mintha megértené a ki nem mondott kérdést, vála­szol, annak az orvosnak is, aki mellett ott áll a gya­korlat. Rohamléptekben ha­lad a gyógyászat. Olyan könyvek vannak, amilyenek azelőtt az egyetemeken sem voltak. Képzelhető: külön mű foglalkozik csak a gyo- morsavhiánnyal. Egy hosszú élet sem elég a tanuláshoz... Orvosi etika fis a gyógyításhoz? Vajon hány embert kezelt már a doktor? — Ki tudja? Csillagászati szám. Egy Nyíregyházát biz­tosan. Kitűnően és akkor ritka­ságszámba menő megyei ösztöndíjjal végezte az egye­temet. Mégis nehéz volt el­helyezkednie. Négy év kín­lódása utón sikerült körzeti állást kapni a tisztviselők betegsegélyező egyesületé­nél. az OTBA-nál. — Szegény volt az orvos. Nem volt írnok, éjjeli ügye­let, s körzeti védőnő, ápo­szágok. Istállóban ló, te­hén, három sertés. — Egyedül van az uram — így az asszony. Négy lá­nyunk férjnél, elmentek a háztól. Egy kicsi, tizenegy éves lányka vafi még itt­hon. Azt is szeretnénk ki­iskoláztatni. Én meg? Tet­szik látni... Csuda, nogy el nem visz a szél. Úgy élünk, ahogy tudunk. — Két éve ott voltam a hordáskor a tsz-ben. utána hónapokig jártam az or­vost. Beteges vagyok, ké­rem. A kert 1600 öl, 14 termő almafával. Használatban 300 öl szőlő, öt év óta egyik szobáért lakbért kap­nak. — Betegen is dolgozik azért a férjem a közösben — szólal meg újra Kisné. — Vállalt ezer öl burgo­nyát, fél hold kukoricát, ötszáz öl napraforgót. Ezek harminchárom százaléko­sak. Ezekkel mégis csak érdemes vesződni. — Ismétlem, egy páran vannak, akiknek nem tet­szik a tagság és a vezető­ség határozata — mondja az elnök, akit még az iro­dában találok. — Sajnos, a mostani időjárás nagyon ver bennünket, de a tagság zöme becsülettel helytáll. A rendkívüli körülmények között nem minden tagnak tehetünk eleget egyszerre a háztáji művelésének se­gítésében, a szállítások le­bonyolításában. Egyesek ezt a nehézséget igyeksze­nek saját előnyükre ki­használni. Lehet hát más igazságos határozat a ta­karmánnyal kapcsolatban is? Ez a válasz a névte­len levélírónak, és teljesen érthető. Mégis, lehetne talán be­szélgetés- meggyőzés árán valamilyen alkalmas mun­kát adni a tsz-ben nem rendszeresen dolgozó pár tagnak is. — Egy nótájuk van, ha más szöveggel is. Azt tart­juk, miért adjon a közösség kiváltságot egyeseknek? Kis Miklós is mindig be­teg. Arra nem, nézze csak — mutat ki az elnök az ablakon —, hogy a lovát hajtsa. Pedig még tíz perce sincs, hogy eljött. tőlük. Asztalos Bálint lónő. És szakorvos is csak később. Kétméteres hótor­laszokon toltam a kerékpárt a Gazsókára, az Ókisteleki szőlőbe, a bokrókba. Meg kellett' próbálni mindent. A mandulatályognyitástól, * fülszúrásig, a mellkascsapo- lásig. Ott. Azonnal, a laká­son. Meg gipszelni a törést. Jó iskola volt. Tíz év az OTBA-nál. Negyvenéves korára, az ideért háború hozta meg a főorvosi kinevezést, a kór­házban. 1944 novemberétől 1946 áprilisig vezette a bel­gyógyászati és fertőző osz­tályokat. — Akkor láttam először kiütéses tífuszt. De hol vol­tak a mostani gyógyszerek... S immár huszadik éve az OTI, az SZTK, ahol szakfő­orvos. Csak tavaly óta nincs ott reggel nyolctól estig. Naponta ötven-hatvan be­teg. Kusnyerik doktor mégsem ideges, sokan ismerik őt. Miért lehet ez? — Talán a rajz tanított a türelemre. Gyerekkoromban sokat rajzoltam. Megmutatja diákrajzalt. Nyírségi madarak • fürj. ri­gó, gébics. Megannyi rajz többnapi munka. Mint egy- egy rézkarc. — Meg az is, hogy apám tanítónak akart adni, én akartam ezt a pályát. Az­zal is jöttem vissza a vá­rosba, hogy segítsek az em­bereken. Szerintem az or­vosi etika nem más, mint a beteg érdekét nézni, hogy megkapja, amire szüksége van a gyógyuláshoz. Most már jóval könnyebb. Jönnek. Nem csak akkor, mint az én pályakezdetem­nél: amikor már nagy be­tegek voltak, s nem mindig lehetett segíteni. Semmi különös — Van-e a három és fél évtizedben valami emléke­zetes, valami különös? Gondolkozik. Két perc múlva válaszol derűs nyu­galommal. — Semmi. Olyan nem tör­tént velem. Szürke munkás­élet az enyém. Jóformán mindenre emlékszem, tíe semmi sem különös. Gyó­gyítottam, vagy megpróbál­tam és elszálltak az évek. Már restellem a kérdést. Miről is beszéljek még? Fe­lesége. a kedves élettárs, a gondokat is szívesen meg­osztó asszony szól halkan; — Családapa. És jó. Mire a doktor úr ezzel zár­ja le a kérdést: — Meg vagyok elégedve a sorsommal. A fiam most lett alorvos a kórházban. A lányom közgazdásznak ké­szül Budapesten. Még soká szeretnék dolgozni. Anélkül nem élnék. A függönyön túl meg­élénkült az esti utca. Pis­log, madj kígyűl a fény. Moziba mennek az embe­rek, sétálnak, sietnek haza. Megjegyzés: Körlevelek Még 1963 decemberében kezdett üzemelni Kisvárdán a gáztelep. Felépítését a fo­gyasztók készpénzhozzájáru­lásával és társadalmi mun­kájával sikerült elérni. A mielőbbi üzembe helyezes ér­dekében a szükséges pénzt a tanács előlegezte. Elképzelés szerint 1963-ban minden palackkal rendelkező száz forintot ad, vagy 16 órának megfelelő társadalmi mun­kát végez. Akik 1964-ben kaptak palackot, csupán 50 forintot kellett fizetniök. Mindez vitathatatlanul a fogyasztók érdekében tör­tént. A befizetett összeg többszörösen megtérült, hi­szen nem kellett egy-egy cseréért Nyíregyházára utaz­ni. Ennek ellenére még igen sokan vannak, akik 50, vagy 100 forintos tartozásukat nem rendezték. Mit lehet ilyenkor tenni? A hátralé­kot közadók módjára nem lehet behajtani. A községi tanács erre egy eredeti mód­szerhez folyamodott. Július 19-i dátummal körlevelet küldött ki a hátralékos fo­gyasztóknak. De milyen kör­levelet! A tanácstitkár nem fukar ködöt a jelzőkkel. Ér­demes néhány mondatot ki­emelni : „... a tanácsnak joga van ahhoz, hogy a hátralékos fogyasztók névsorát a csere­telep elöhelyiségében és a község forgalmasabb helyein kifüggessze.” .....akik ezt indok nélkül megtagadnák, nevüket hangos bemondón is közzétesszük.” „Ez az el­járásunk, úgy véljük, eléggé meg fogja szégyeníteni, ami maga után vonja a többi gázfogyasztó megvetését, akik nyomban eleget tettek a befizetésnek ...” Kifüggesztés, megszégye­nítés, megvetés... Vajon mit vártak a községi tanács ve­zetői ettől a levéltől? Min­denesetre nem azt, ami tör­tént. Az önérzetükben meg­sértett címzettek panaszkod­tak a pártbizottságon és a tanácsnál. Vs^ül is a közsé­gi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke újabb kör­levelet írt, melyben a felszó­lítás hangneme miatt szíves elnézést kért. Ha nem is volt „dicséren­dő” az első körlevél, min­denesetre biztató a második. Volt erejük arra a kis vár - daiaknak, hogy korrigálják hibájukat. BF. — Alig van nyíregyházi, akit ne ismernék. Mit adott egy munkásélet az orvosnak? Eötvös-inga — A legtöbbet, a gyakor­lat örömét. Hogy felfedez­zem a betegséget, amely sokszor bizony rejtélyes, titokzatos, mert belül van és olykor láthatatlan. S azt, hogy látom, még kevés az orvos, de a betegellátás már jobb, mint azelőtt bár­mikor. Jó gyógyszereink vannak, s mindegyiket meg­kapjuk, ha kell. Kérdezem, milyen a be­teg. Nem akar szokványos választ adni a jó és rossz betegről. Másnap üzeni meg egy kollegámmal. Gondolko­dott. érti mit szeretnék tudni. Azt hiszi, a beteg olyan, mint escv rejtvény; Meg kell fejteni. így már természetes, bogy aki gyakorlott rejtvényfej­tő. az hamarabb és köny- nyebben ér az eredményhez. Az idősebb, tapasztalt és sokat olvasott, olvasó or­vos már akkor látja a tüne­teket, amikor a beteg még el sem mondta. Az ő Eötvös- ingáia az arcszín. a szem. a beszéd — kitűnő kiegészítői a műszereknek. Dr. Kusnyerik János né­hány napja hivatása egyik legnagyobb hivatalos elis­merését kapta meg. Érde­mes orvos. Elmondta, örült neki. Akik Ismerik és tud­nak erről, azt érzik, már régen érdemes Orvos a dok­tor. Aki tegnap kora reg­gel is elindult szokásos út­jára apró, szürke robogó­ján. Kopka Jáaes //Gyógyítottam, és elszálltak az évek ..." Beszélgetés egy érdemes orvossal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom