Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-25 / 199. szám

Átadta megbízólevelét IRKUTSZKI JELENTÉS V. Elektromos Szibéria Riadókészültség Görögországban A görög parlament képvi­selői lázas politikai tanács­kozások jegyében készülnek a Cirimokosz udvari kormá­nyának sorsát eldöntő bi­zalmi vitára és szavazásra. A bizalmi vita magyar idő szerint kedden 18,00 órakor kezdődött, a szavazásra — hírügynökségi jelentések szerint — csütörtök előtt nem kerül sor. Riadókészültségben van­nak a görög hadsereg és csendőrség tagjai. Tizenhat órakor rendőri riadóoszta­gokat és tűzoltókat is moz­gósítottak. Gépkocsizó ala­kulataik, pánqélkocsijaik, magasnyomású fecskendők­kel felszerelt autóik ellepték Athén kulcsfontosságú pont­jait. A legnagyobb erősíté­seket a parlament, főként az Alkotmány terének kör­nyékére, a királyi palotát környező utcákra vezényel­ték, ahol ezer rendőr áll készenlétben. A parlament épületében az őrséget meg­kettőzték. Vietnami jelentés Keddre virradó éjszaka a dél-vietnami hazafiak újabb sikeres rajtaütést hajtottak végre a Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont ellen. A Sai­gontól 19 kilométernyire északkeletre fekvő támasz­pontot a partizánok akna­vetővel lőtték és tetemes károkat okoztak. Egy ame­rikai katonai szóvivő a tá­madás után közölte, hogy a támaszponton tartózkodó csapatoknak veszteségeik voltak, ezenkívül több épü­let és repülőgép megrongá­lódott. Egy másik Dél-Vietnam­ból érkezett jelentés repülő­gépszerencsétlenségről szá­mol be. Hongkong közelé­ben a part mellett tengerbe zuhant egy amerikai kato­nai személyszállító repülő­gép. A gépen 65 szabadsá­gáról bevonuló amerikai ka­tona utazott Dél-Vietnam- ba. A 65 utas és a hat főnyi legénység közül 13­at sikerült a tenger hullá­maiból kimenteni. Aláírták a jemeni békeegyezményt A mekkai és a kairói rá­dió adásukat megszakítva jelentették, hogy Nasszer, az EAK elnöke és Fejszal Szaud-Arábia királya alá- . írták a béketervet, amely véget vet a három éve tar­tó jemeni polgárháborúnak. A közös közleményt, egye­lőre csak nagy vonalakban ismertették. A MEN-hírügynök_ség köz­lése szerint az egyezmény aláírását követően azonnal megszűnnek a fegyveres har­cok a jemeni határvidéken. Az EAiC és Szaud-Arábia közös megfigyelő állolrnáso- kat állít fel az egyezmény gyakorlati végrehajtásának ellenőrzésére, s ugyancsak közösen kulturális, pénzügyi és egyéb segítséget nyújt a Jemeni Köztársaságnak. Az ENSZ szeptemberben folytatja munkáját A Reuter tájékozott kö­rökre hivatkozva jelenti, hogy az ENSZ-közgyűlés 19. ülésszaka a tervek szerint szeptember 1-én folytatja munkáját, s így nem veszik figyelembe egyes országok­nak az ülés elhalasztására vonatkozó javaslatát. A je­lentés szerint a közgyűlés egy, vagy legfeljebb két napig ülésezne, s ez az idő elegendő lenne arra, hogy a meg nem tárgyalt 75 na­pirendi pontot áttegyéle a szeptember 2l-én nyíló 20. közgyűlés napirendjére. az új svájci Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden fogadta Werner Fuchss rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetet, Svájc ,új magyaror­szági nagykövetét, aki át­adta megbízólevelét. A nagykövet megbízóle­vele átadásakor beszédet mondott, melyre Dobi Ist­ván válaszolt. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutat­A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására néhány napos baráti láto­gatásra kedden az „Amur” szovjet üdülöhajóval család­jával együtt Budapestre ér­kezett Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt fő­Moszkva, (TASZSZ): Augusztus 23-án megbe­szélést folytattak a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Német Szocialista Egy­ségpárt képviselői — kö­zölték kedden hivatalosan Moszkvában. A tanácskozá­son részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára és Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizott­Houston, (MTI): A Gemini—5, amertkaj űrhajó kedden magyar idő szerint 14,35-kor kezdte meg negyvenhatodik Föld körüli keringését. Ezt követően a houstoni kísérleti központ engedélyt adott Coopernek és Conradnak arra, hogy újabb 24 órával, a hatvan- egyedik keringésig meghosz- szabbítsa űrutazását. Cooper és Conrad negyedik napja tartózkodik a Gemini—5 fe­délzetén. Keddre számos kísérletet vettek tervbe, ezek közül az egyiket az űrhajósok már végrehajtották: felfedeztek — Ezt jól megcsináltuk! Megállapította, hogy maga a gyilkos — szorította meg barátságosan a laboráns karját. — Előbb kellett volna ke­restetni. Még az ujjlenyo­matok vizsgálata előtt — ismerte el a másik. — De hiszen így is sza­got vett Lábasnál! — bi­zonygatta a hadnagy. — Na persze, és az ujj­nyomok, — bólogatott az orvos. — Azt hiszem, egy per­cig sem vitás az ügy. — Kézenfekvő — jegyez­te meg a hadnagy. — Nagyonis — hagyta rá Pikó, majd rövid idő múl­va hozzátette: — Nagyonis kézenfekvő! — Letartóztatjuk Lábast? — állt fel a hadnagy. — Várjon még, valamire kíváncsi vagyok — Intette le a százados. — Csináljuk meg mégegyszer a helyszíni szemlét, vitessük el a hul­lát és játsszuk le az ese­ményt. nagykövet ta Dobi Istvánnak a kísé­retében megjelent Gustave Dubois nagykövetségi első titkárt és Werner Maeni al- konzult. Az Elnöki Tanács elnöke ezután szívélyesen el­beszélgetett a nagykövet­tel. + Werner Fuchss nagykö­vet megbízólevele átadása után a Hősök terén megko­szorúzta a magyar hősök emlékművét. titkára. Fogadására a ha­jóállomáson megjelent Ko- í mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. ságának első titkára, aki ez idő szerint szabadságát töl­ti a Szovjetunióban. A megbeszélés résztvevői a két pártot kölcsönösen érintő kérdéseket, valamint a nemzetközi helyzet és nemzetközi kc%nmunista mozgalom egyes problémáit viatták meg. A találkozó szívélyes légkörben, a test­véri egység szellemében zajlott le. és lefényképeztek egy mi- nuteman-rakétát, amelyet az amerikai légierő a kalifor­niai Vandenberg légitá­maszpontról lőtt fel. A má­sik kísérlet egy űrrandevú, amelyet csak elméletileg hajtanak végre, ugyanis el­lentétben a hétfői kísérlet­tel, nem végeznek manőve­reket a világűrben, amikor a képzeletbeli objektumot megközelítik. Kedden a két űrhajós arról panaszkodott, hogy az űröltözékbe szerelt hűtő- rendszer túlságosan is jól működött, mindketten fáz­tak. A hibát később sike­rült elhárítani. — Nem lesz korai? — Aggályoskodott a hadnagy. — Nem érünk rá. Most még frissek a benyomások. Négyen mentek fel a la­borba: Pikó százados, a ve­gyész, valamint az orvos­szakértő és az elhárító tiszt. A nyomozó-technikusi teendőket maga Pikó látta el, jobbnak vélte, ha minél kisebb létszámú a csoport, és első kézből értékelheti az adatokat. Először általános fény- képfelvételt készített a he­lyiségről, majd külön-kü- lön lefényképezte a fontos részleteket. A hasonfekvő halott zubbonyának hátán hosszasan keresett valami­lyen felhasználható bűnje­let, de egyelőre semmit sem talált. Mivel Faragón kívül öten tartózkodtak a helyi­ségben a gyilkosság pillana­tában, és cáfolhatatlan nyom senkire sem vallott, egyiküket sem lehetett tel­Elérkezett ez a nap is. Indulunk a repülőtérre és 9.30-kor: irány Bratszk! A beszállás előtt közük: „Bratszk fölött vihar vo­nul át, a repülőtér egyelőre nem fogad.” Két óra múlva elindulhatunk. Az IL—14 si­mán repül a 2000 méteres magasságban. Követi az An­gara folyását, északnak ha­ladunk. A folyó két part­ján a haragoszöld tajga húzódik. Egy idő után a folyómeder szélesedni Kezd alattunk. Előbb tó nagysá­gúra, majd valóságos ten­gerré bővül. Bratszk fölé érve megpillantjuk a hatal­mas zárógátat. Leszállunk az őserdőben készült repülőtérre, ahol azonnal feltűnik: nagyon sok a helikopter. A városba vezető betonutat sűrű egy­másutánban keresztezik a vágásokban húzódó magas- feszültségű távvezetékek: 220 000 voltos a legtöbb, de van közöttük félmillió vol­tos is. A város tízéves „őstele­pülésén” szádunk meg, a Bratszki-tenger partján. Ez a városrész faépületekből áll. Emeletes, földszintes, sokszínű, igen tetszetős „há­zikók” húzódnak a vízpar­ton és a dombon. A házak között sok a fenyőfa — amelyeket előrelátóan meg­hagytak az építkezés idején. — Úgy fest a kis városka, mint egy nyaralótelep. Itt laknak a vízi erőmű dolgo­zói, ide igen közel van a gát és az erőmű. A Paduni szorost, ahol hatalmas gránithegyek áll­nak őrt az Angara két part­ján, évtizedeken át néze­gették, méregették a tüdő­sök. az energetikai szakem­berek. És nemhiába! Ezen a helyen építették fel az An- garán a második gátat. Es ez a gát ma ámulatba ejti a világot. Olyan lenyűgöző, emberi alkotás látványa bontakozik ki előttünk, amelyhez fogható kevés van a földön! A két gránithegy közé egy 900 méter hosszú és 126 méter magas, alap­jában 127, a tetején 27 mé­ter széles 11 millió tonna súlyú vasbeton-gátat emeli az emberi ész, akarat, erő és ügyesség. A vasbetongát két végén erre is, arra is földgátban folytatódik, 5 kilométer hosszúságban. A gát mögött ma már 92 méter magas­ságú víz áll és a számítá­sok szerint még 13 métert fog emelkedni. Amikor a tenger e vízszintet eléri, területe akkora lesz, amely­re a mi Balatonunk tízszer ráfér. Azért nem mondha­tom, hogy belefér, mert a jesen kihagyni a számítás­ból. Ezután átadta a színteret az orvosnak és a vegyész­nek. Az orvos elsősorban a hullával foglalkozott, és köz­ben halkan töprengett ma­gában. A vegyész, — annak ellenére, hogy ő volt a leg­nehezebb helyzetben — sok nyomot rögzített különleges papírjaira, és bőséges szél­jegyzettel látta el őket. Ez tartott a legtovább. A töb­biek már csak tétlenül vár­tak rá. A megismételt, alapos helyszíni szemle után elvi­tették a hullát és a földön talált összes tárgyakat. A szerteömlő folyadékok csak­nem minden nyomot eltün­tettek, így nem okozott za­vart az esemény lejátszása. Már hajnalodott, mire si­került minden tárgy helyé­re másikat előkeríteni, és a fotózáshoz szükséges fel­tételeket biztosították. A sö­tétítő függöny nem enge­dett be fényt, így a világí­tási viszonyok megegyeztek az estivel­Mindent megismételtek mélységét és a vízmennyi­ségét tekintve, kitelne be­lőle 20—30 magyar tenger is. A gigantikus erőmű A gáton méltóságteljesen emelkedik a magasba egy 200 tonna teherbírású óriás­daru, amely a turbinák mű­ködését szabályozó zsilipe­ket emeli. A gát túlsó vé­gén még néhány „kisebb” daru tevékenykedik: lesze­relik a kisegítő, építő szer­kezeteket és a nyár végére végleges alakjában mutatja magát a világnak a bratszki óriás. Áthaladunk a gát fö­lött, majd gépkocsink visz- szakanyarodik a gát olda­lában húzódó autóútra. In­nen is alaposan szemügyre vesszük ezt a csodálatos építményt. A gát aljában 450 méter hosszúságban hú­zódik a turbinaház. Odp igyekszünk. A turbinacsar­nok oldalán teljes hosszú­ságban hatalmas betűkből beépített felirat húzódik: „A kommunizmus egyenlő: szovjethatalom, plusz az egész ország villamosítása.” (Lenin). Sokáig nézzük. A felirat alatt a mélyben dü­börög. tajtékzik, szinte for- rani látszik a szilaj Angara. Az erőmű igazgatója és párttitkára kalauzolnak bennünket. A csarnokban a tervezett 20 turbinából 16 már működik. A napokban emelik be a következőt. Egy turbina 225 000 kilowatt ka­pacitású. (Ekkora a kapa­citása a mi pécsi hőerő­művünknek.) A 20 turbina kapacitása 4500 megawatt, évi teljesítménye 22 mil­liárd kilowatt/óra Újra számolgatunk, hasonlítunk: ez pontosan annyi, mint Jugoszlávia és Magyaror­szág együttes villamosener- gia-termelése. A központi vezérlőterem­ben még feljegyzünk né­hány adatot. A gát építése és az elárasztott területek előkészítése összesen 816 millió rubelba került. Az erőmű évi 260 millió rubel értékű villamos energiát ad a népgazdaságnak jóformán ingyen. Tehát nem egészen 3 év alatt megtérül a teljes ráfordítás. A villamos ener­gia önköltsége elképesztően alacsony: 100 kilowatt'óra 5 kopekbe kerül. Ennél ol­csóbb villamos energiát a világon sehol sem állítanak elő. Az erőmű kiszolgáló sze­mélyzetének végleges lét­száma kb 260 fő lesz. E lét­szám felét mérnökök alkot­ják. A berendezés a vezény­lés teljesen automatizált ugyanúgy, ahogy a valóság­ban történt. A katonák időnként vitába keveredtek az események lefolyásáról, kiigazították egymás véle­ményét, hogy minél ponto­sabb legyen a történtek visszaidézése. A KISZ-klubból indultak el, a folyosón át a labor ajtajához értek. Kopogtak, és bentről hallatszott a hang: — Bújj be! Elhelyezkedtek az asztal mellett, Faragót most az or­vos helyettesítette. Minden úgy zajlott le, mint előző nap. Pikó vala­mit súgott a hadnagynak, aki a fotozó katonák mögé lépett. A százados a villanykap­csoló mellé állt. A katonák számoltak: — ... öt ... hat ... hét ... most! Az orvos visszakattintotta a piros fénymérőt. Ebben a pillanatban erős ütést ér­zett a bal lapockája alatt. A szívéhez kapott és feljaj- dult. A katonák ijedten bámul­tak az elszürkült, reszkető orvosra. Pikó mosolygott. — Vezesse az embereket az irodába — utasította a hadnagyott, majd, amikor egyedül maradtak barátsá­gosan engesztelte az orvost. — Ne haragudjon. A had­nagy bökte hátba egy bot­tal. megoldású, az emberek va­lóban csak a műszerek mű­ködését figyelik, illetve a javításokat végzik. Beírás előtt nézegetjük az erőmű látogatási könyvét. Felhívják a figyelmünket az egyik bejegyzésre: Harri- man az USA utazó nagykö­vete 1963-ban többek között ar alábbi mondatot írta: ..Aki nem látta a bratszki vízi erőművet, e csodálatos emberi alkotást, nem te­kintheti befejezettnek saját felsőfokú képzését!" Mi nem tudunk ilyen frappánsan fogalmazni, vi­tatkozni sem tudunk e köz­életi személyiséggel és az is biztos, ezt az alkotást a mai fogalmak szerint nem lehet túlértékelni. Az erő­mű építéséről szóló anyagok között lapozgatok. A követ­kező megjegyzést amerikai energetikai szakemberek ír­ták, 1959-ben készült jelen­tésükben: — „A szovjetunió- beli utazásról visszatért de­legáció meggyőző bizonyíté­kokkal rendelkezik arról, hogy a Szovjetunió meg­előzte az Egyesült Államo­kat a vízi erőművek építé­sében. Hová megy az energia? Bratszk városában műkö­dik egy építőipari tröszt, amelynek 50 000 munkása van. Mit épít ez a rengeteg ember? Felépítették az erő­művet. Létrehozták a vá­rost. amelynek jelenleg 140 000 lakosa van, 20 év körüli átlagos életkorral. E tröszt szerelővállalata a tajgán több ezer kilométer hosszúságban húzódó ma­gasfeszültségű távvezetéket épített. Tovább építik Krasznojarksz irányába az egymillió voltos vezetéket. Az építőipari kollektíva dolgozik Bratszkban a világ legnagyobb faipari kombi­nátján, amelynek a kapaci­tása háromszorosa a leg­nagyobb amerikai fafeldol­gozó kombináténak. Évente 6 millió köbméter fát dol­goz fel (az építés befejezés előtt áll) termékei: cord- celluloze, karton, papír, gyanta, takarmányélesztő. Itt valóban Amerikával verse­nyeznek. Igazuk volt a seli- hovoi elvtársaknak. Bratszk­ban épül a világ legnagyobb alumíniumkohászati üzeme. A 24 db egyenként 600 mé­ter hosszú elektrolizises mű^- hely évi kapacitása egymil­lió tonna alumínium. Ez ötszöröse a francia terme­lésnek. Nemrég japán nagyiparo­sok, kereskedők, üzletembe­rek jártak a városban. Meg­tekintették az épülő alu­mínium művet. Kijelentet­ték: a szovjet fél nem tud olyan cikket kérni Japán­tól, amit meg ne kapna, ha hajlandó szerződni a bratsz­ki alumíniumexportjára is. Nem messze Bratszktól Tajsetben, hatalmas acél­művet építenek ugyancsak a tröszt építőmunkásai és ők munkálkodnak a korsuhovói ércdúsító üzem létrehozásán is. És most tessék jól figyel­ni! A szakemberek megállapí­tották; ha ezek a nagy „fogyasztók” mind üzembe lépnek, — márpedig ez 2—3 éven belül megtörténik, — a bratszki erőmű termelése nem tudja kielégíteni az energiaigényt. Ezért a kor­mány olyan határozatot ho­zott, hogy gyorsítsák meg a Bratszktól 280 kilométerre, Uszty-Ilinben a harmadik vízi erőmű építését. Kapaci­tása a bratszki óriáséval egyenlő és 1970-ben már az első turbinák áramot ad­nak a fogyasztóknak. E látogatás arra kénysze­ríti az embert, hogy meg­felelő jelzőkkel megfelelő fogalmat alkosson mindar­ról, amit itt lát. És ez sem könnyű feladat. Egyszerűen fejet kell hajtani az emberi alkotó munka előtt, a szov­jet emberek tehetsége es akarata előtt. Ribánszki Róbert VÉGE Luigi Longo, az Olasz Kommunista Pár! főtitkára Budapestre érkezett Brezsnyev—Ulbricht megbeszélés A Gemini—5 sikeres kísérletei Orosz Mihályi mwvkk 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom