Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-30 / 178. szám

Események sorokban I A japán kormánypártban, a liberális demokrata pártban új botrány robbant ki. A rendőrség — méreteit tekintve — hallatlan arányú választási machinációt lep­lezett le. Mint az előzetes vizsgálat során megállapí­tást nyert, a július 4-t fel- söházi választások idején Kobajaszi és Okamura li­berális demokrata képvise­lők óriási összegeket fordí­tottak a szavazók lepénze- lésére. Az utóbbi időben Para- guayban 400 embert letar­tóztattak, akik közül négy- j vénén belehaltak a börtön­ben elszenvedett kínzások­ba. Stroessner diktátor még Latin-Amerikában is szokatlanul embertelenül megtorló és üldöző hadjá­ratba kezdett. Duarte Usra tábornok, a rendőrség fő­nöke parancsot adott be­osztottjainak, hogy „csele­kedjenek ceremónia nélkül”. A fővárosban razziákat tar­tanak, s a helyzet rendkívül feszült. A laoszi hazafias erők légelhárító egységei az idén j eddig száz amerikai repülő­gépet semmisítettek meg —, jelenti a Patet Lao hangja rádióadóra hivatkozva a Vietnami Tájékoztató Iroda. Csütörtökön évi szabad­ságának eltöltésére a Szov­jetunióba érkezett Waldeck Rochet, a Francia Kommu­nista Párt főtitkára és Max Reimann, a Német Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. A vendégeket Borisz Pono- marjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára fogad­ta. Nagy sikerrel szerepel Rio de Janeiróban a Magyar Állami Népi Együttes, amely július 26-án érkezett Sao Paolóból a városba. A tele­vízió külön is meginterjú­volta az együttes vezetőit. A csehszlovák kormány határozottan tiltakozott az Egyesült Államokban meg­rendezett, úgynevezett „rab nemzetek hete” ellen. A til­takozást a prágai külügymi­nisztériumban adták át az Egyesült Államok ideiglenes ügyvivőjének. Az EAK állambiztonsági bírósága folytatta a nyugat­német kémek perének tár­gyalását Wolf Gang Lotz fővádlott bevallotta kémte­vékenységét. A tárgyalás a nyugatnémet konzul és há­rom bonni ügyvéd jelenlé­tében folyik. Johnson katonai tervének visszhangja Am ONFF felhívása az amerikai néphez A Johnson elnök által szerdán bejelentett katonai intézkedések elmaradnak ugyan a beharangozott ter­vek mögött, de így is meg­sokszorozzák az Egyesült Államok vietnami beavat­kozásának mértékét. Rá­adásul Johnson nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a későbbiek során újabb alakulatokat irányít Dél-Vietnamba és elrendeli a _ szükségállapotot, vala­mint a tartalékosok behí­vását. Sajtóvélemények szerint ez utóbbi lépésekre ak­kor kerülhet sor, ha az év végéig a megnöve­kedett amerikai erőkkel sem tudják végrehajta­ni a szabadságharco­sok ellenállásának meg­törését. Katonai szakértők sze­rint két héten belül Viet­namba helyezik át az el­nök által említett úgyneve­zett Airmobile hadosztályt, amelyet a Pentagon külön a dzsungelháborúra és a felszabadító mozgalmak el­leni harcra hozott létre az elmúlt hónapokban. A had­osztály egységeit több mint 400 helikopter szállítja, így az egységek viszonylag könnyen tudják helyüket változtatni. A helikopte­rek fedélzeti rakétafegy­verekkel vannak felszerel­ve. Valószínű, hogy a hadosztályt Dél-Vietnam hegyi körzeteiben, elsősor­ban Pleiku térségében ve­tik harcba. A sajtó általában tar­tózkodó kommentárokat közöl az elnök dönté­seiről. A Washington Post például rámutat, hogy sokan még azok közül is, akik elvben elfogadják a kormány­zat vietnami politiká­ját, fenntartásokkal él­nek a megvalósítást il­letően. „Nem elég egyszerűen meg­növelni a katonai erőket és az utánpótlás mennyi­ségét — írja vezércikkében a lap. — A katonai erő nö­velésével párhuzamosan fo­kozottan szükség van bölcs döntésekre és világos stra­tégiára.” A Vietnamról szóló 1954 évi genfi megállapodások aláírásának 11. évforduló­jával kapcsolatban Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságá­nak elnöke nyílt levelet in­tézett az amerikai néphez. — Az Egyesült Államok uralkodó körei — hangzik a levél — kegyetlen ag­resszív háborút robbantot­tak ki és folytatnak Dél- Vietnamban. noha az ame­rikai kormány az 1954-es genfi konferencián ünnepé­lyes kötelezettségeket vállalt. Az Egyesült Államok kormánya agresszív po­A tizennyolchatalmi le­szerelési bizottság csütörtö­kön Foster amerikai dele­gátus elnökletével a nemze­tek palotájában megtartotta 219. ülését. Először Lord Chalfont. a brit küldöttség vezetője, külügyi államminiszter is­mertette Harold Wilson mi­niszterelnöknek az értekez­let résztvevőihez intézett üzenetét. Wilson a leszere­lés problémakörében a leg­sürgősebben megoldandó fel­adatnak az atomfegyverek további elterjedésének szer­ződéses megakadályozását tartja. Végül állást foglalt amel­lett, hogy a Kínai Népköz- társaságnak részt kellene vennie a leszerelési tárgya­lásokon. litikájával — mutat rá a levél — beszennyezte ] annak az amerikai nép­nek a becsületét, amely az angol gyar­matosítók elleni felsza­badító háborúban dicső lapokkal gazdagította a történelmet. A DNFF Központi Bi­zottságának elnöksége a 14 milliós dél-vietnami nép nevében háláját fejezi ki az amerikai népnek és a dél­vietnami agresszív háborút és a VDK területének bombázását ellenző társa­dalmi szervezeteknek. A levél végezetül felhív­ja az amerikai polgárokat, hogy még erőteljesebben harcoljanak az Egyesült Államok agresszív háború­jának beszüntetéséért, az amerikai csapatok Dél-Vi- etnamból történő kivonásá­ért és azért, hogy Dél- Vietnam népe maga dönt­hessen sorsa felett. Az ülés második és egy­ben utolsó szónoka, Amin- tore Fanfani olasz külügy­miniszter indítványozta, hogy a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályo­zása céljából az atomfegy­verekkel nem rendelkező országok meghatározott idő­re egyoldalúan mondjanak le az ilyen fegyverek gyár­tásáról. Carapkin szovjet küldött az, ülés után nyilatkozott a sajtó képviselőinek, hangoz­tatta. hogy jelenleg az atomfegyverek elterjedésé­nek megakadályozását cél­zó egyezménynél fontosabb a külföldi csapatok kivo­nása Vietnamból és az ide­gen katonai támaszpontok felszámolása. Az AFP jelentése szerint a leszerelési bizottság ked­den tartja legközelebbi ülé­Ülést tartott a genii leszerelési bizottság A WiSson-kormány bizalmat kapott az alsóházban London (MTI) Az angol alsóház megvi- totta a tory ellenzék leg­újabb bizalmatlansági ja­vaslatát, amely szerint á kormány megszegte válasz­tási igéretétr olyan politi­kát követ, amely magasra szöktette fel a megélhetési költségeket és ez aggodalmat okoz, különösen a közalkal­mazottak és a fegyveres erők nyugdíjasainak köré­ben. Az alsóház 298 szavazat­tal 295 ellenében elutasítot­ta a bizalmatlansági javas­latot. A kormány három fő­nyi többsége pontosan meg­felelt parlamenti többség­nek. A kormány módosító javaslatát viszont, amely azt indítványozta, hogy a ház szavazzon bizalmat, a kormánynak, az alsóház ugyancsak 298 szavazattal 296 ellenében elfogadta. sét. A Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riumának szóvivője csütör­tökön sajtóértekezleten Ki­jelentette: az NDK mara­déktalanul támogatja Carap- kinnak, a genfi értekezle­ten résztvevő szovjet ■ dele­gátusnak a napokban tett nyilatkozatát, s továbbra is síkraszáll Nyugat-Németor- szág atomfelfegyverzése el­len. Javasolja az NDK kor­mánya, hogy a két német állam kötelezze magát, le­mond az atomfegyverek gyártásáról és alkalmazásá­ról, s kész területén atom­fegyvermentes övezetet lé­tesíteni. Art az egészségnek „Johnson elnök aláírta azt az új amerikai törvényt, amelynek értelmében ja­nuár 1-től minden cigaret­tásdobozon fe:irat lesz a dohányzás ártalmasságáróí’' — ezt jelentette kedd este Washingtonból az AP hír­ügynökség. Jólesik olvasni az ilyen­fajta hírt, amely azt bizo­nyítja. hogy magas poszton levő államférfiak milyen so­kat tehetnek a népegészség­ért, az emberiségért. Egyes gyógyszereken már eddig is rajta volt a fi­gyelmeztető címke: méreg. Elképzelhető, hogy az ame­rikai elnök gondoskodása legközelebb a tömény szesz­re terjed majd ki, hiszen az alkohol is öl. Figyel­meztető felirattal kellene továbbá ellátni azokat % gyermekjátékokat, amelyek — mint arról a sajtó többször hírt adott — szak­szerűtlen kezelés, gondat­lanság következtében már sok balesetet okoztak. Érdemes lenne végül a figyelmeztető feliratot azok­ra a „Made in USA’’ jel­zésű ártalmas ládákra is felragasztani, amelyek mos­tanában oly sűrűn érkeznek az Egyesült Államokból — például Dél-Vietnamba. Ezek ugyanis közvetleneb­bül veszélyeztetik az embe­rek egészségét, mint a niko­tin, amely köztudomáfu'ag kábítószer. Tehát: másfajta humaniz­musra lenne elsősorban szükség. 1.-7 Közzétették a Mariner—4 újabb fényképeit Johnson elnök csütörtö­kön a Fehér Házban ün­nepélyes külsőségek között fogadta a Mariner—4 űr­kutatási program tudósgár­dáját. Átnyújtotta a NASA, az Amerikai Űrhajózási és Űrkutatási Hivatal emlékér­meit. William Pickering professzornak, a programot vezető pasadenai űrkutatá­si központ igazgatójának és két másik neves tudós­nak. Az ünnepségen a tudósok bemutatták a Marin esr—4 által készített, de eddig még közzé nem tett 18 újabb fel­vételt. (Mint ismeretes, az első három képet koráb­ban már közzétették.) Ezenkívül ismertették azo­kat a tudományos követ­keztetéseket, amelyeket a felvételek alapján le lehet vonni. Ezek lényegében a következők: fejlődését te­kintve a Mars inkább ha­sonlít a Holdra, mint a Földre. A bolygó életkora 2—5 milliárd év. A Mars felszíne meglehetősen jól konzerválódott. Ez azzal magyarázható, hogy az igen vékony légkör a bolygó megszületése óta nem mó­dosította lényegesen annak felszínét. A Marson a ké­pek tanúsága szerint soha sem volt elegendő víz ah­hoz, hogv óceánok vagy összefüggő vízfelületek ala­kuljanak ki. Ha a bolygó története során lettek vol­na tengerek a Marson, az erózió egyenletesebbé tette volna a felszínt. A tudósok megállapítása szerint, ha a Mars egész felszíne hasonló a Mari­ner—4 által készített fény­képeken ábrázolt tájakhoz, akkor a bolygón legalább tízezer kráternek kell len­nie. A képeken lát,haró kráterek átmérője 5—120 kilométer. Kompromisszumot várnak Athénben A görög parlament — mint ismeretes — pénteken kezdi meg vitáját a jelen­legi hivatalnokkormány sorsáról. A tizennégy napja kine­vezett Athanassziadesz-No- vasz miniszterelnöknek ke­vés esélye van a képvise­lők bizalmának elnyerésére, de a hírügynökségek Pa­pandreu esélyeit sem látják túlságosan bíztatónak, ezért valószínű valamilyen kompromisszumos megol­dás. Országszerte folytatódtak a tüntetések. Szalonikiben szerdán este húszezer főnyi tömeg gyűlt egybe, s a gyű­lésen beszédet mondott a megbuktatott Papandreu- kormány egyik minisztere. Békés, fegyelmezett tünte­téseket tartottak Korfu- é* Kréta-szigetén is. Az athéni liberális klub épületében csütörtökön dél­előtt 120 centrum párti képviselő találkozott, hogy még a parlamenti vita megkezdése előtt döntő csapást mérjen a párt töb- ségével szembefordult No- vasz kormányával. A megbeszélés után Pa­pandreu az épület erkélyé­ről jelentette be a klub előtti téren összegyűlt több ezer főnyi lelkes tömegnek, hogy a 143 centrum párti képviselőn kívül a haladó párt nyolc képviselője is a kormány ellen szavaz majd. A baloldali EDA már koráb­ban bejelentette, hogy a No- vasz-kabinet ellen foglal állást. SIPKAY BARNA: fekeéc — Kisregény — A történet befejezetlen vége 9. 4 mikor Anna kilépett ™ az ablakon, már nagy utat tett meg; hosz- szú utat az élet és a ha­lál között. Meg akart hal­ni; de győzött a józan ér­telem. Győzött, hogy a szűk ablakon át a világra látott, az utcára, ahol az állami gazdaság teherko­csija porzott el, lányokkal, akik kacagtak. Akiknek éle­te természetes és nyílt, mint a virág kelyhe. Szép, egy­szerű. Levelet hagyott hátra. Kusza két sort: „Elmegyek. Ne keressenek. Sohase jö­vök vissza, bocsássanak meg és kívánok jó egészséget”. Erezte, hogy ez a kíván­ság most nem nagyon illik a levél hangjához, de azért csak így hagyta. Az állomás felé sietett a kertek alján. Nem tudott sírni, mert fájdalmát öröm tompította. Különös érzés volt; mintha meghalt vol­na; akit siratni kell, s aki mindenről tud. Vonat persze nem indult. De hová mehetett volna? Az állomáson tétlenkedett kis ideig, mígnem elhagyta első felbuzdulása és lero­gyott az egyetlen szál pád­ra. Most ml lesz? Odább, rakodtak. Az ál­lami gazdaság nagy teher­szállító járművei hörögtek végig az úton. Anna hályogos tekintete kísérte a kocsikat, az izmos munkásokat. Most mi lesz? Hirtelen úgy tűnt, álom az egész, aztán a vásári cirkusz tolakodott emléke­zetébe, Holper borízű hangja, apjának kapzsi ret­tegése, s az áldomás Vad kurjongatása. Hát lehet mindez? Undorodva összerázkó­dott. Akkor megszólította va­laki. — Szervusz Anna. Tán vársz valakit? Kerekes István volt; osz­tálytársa volt az iskolában. Most munkaruhában ciga­rettázott. Az egyik teherko­csit vezette. Csúnya gyerek, de jó. Annának most maga a megváltás, hogy hang, emberi hang szólította. — Senkit — mondta egy- sáírűen. _ Hát? Anna tudta, hogy ide­gennek nem kellene elmon­dani, mert szégyen. De fojtogatta a szó. — Elmegyek. — Hova? — kerekedett a fiú szeme. — Nem tudtom. Dehát mi van? — Férjhez akarnak kény­szeríteni. Nem megyek. — Kihez? — A kerge Tóth fiúhoz, vagy Holperhez. Ismered, a gazdag Holper. — Anna új­ra összerázkódott. A fiú hitetlenül bámult. — Téged? — Engem. — Dehát miért? — A földért. Hogy majd egybe legyen nagy darab. A gépkocsivezető elpöc- centette cigarettáját. — Komolyan? Nagyobb volt megdöbbe­nése, semhogy választ várt volna rá. — Ma — tűnődött. — Ez ma volna. Ha nem te mondod, Kulcsár Anna, nem is hinném. — Ugye, mintha nem is volna igaz? — Nem — mondta a fiú —, mintha nem is volna igaz. A munkások odakiabál­tak: hé, indulnánk, vagy mi a fene. A gépkocsiveze­tő intett, megyek. Aztán a lányra nézett. — De mégis, most hova indulsz? —Nem tudom — mond­ta Anna fáradtan. — Nem tudom. Kerekes megvakarta ser­kenő bajuszát. — Mert azért a világba mégsem mehetsz. Hallgattak. Aztán a fiú új cigaret­tára gyújtott. — Volna egy üzemegy­ségünk ide húsz kilométer. Kevés ott a kéz, tegnap voltam, panaszkodnak. Vol­na helyed, szállás is van, vízvezeték. Talán tudod is. Csak az üzemegységvezető­nél kellene- jelentkezned. Anna hallgatott. — Na? — kérdezte a fiú. — Ha itt beviszlek a köz­pontba, akad még jármű­ved is. Anna szive hevesen vert. Most még hazamehet. Hol­per gazdag. Talán, ha sír­na... Nem lehet igaz... édes­anyám... Kavargott előtte minden. A csúnya fiú türelmesen várt. Anna görcsösen sóhaitott, felállt. — Jó. Megyek. A gépkocsivezető bólin­tott. Nem tudott mit mon­dani. — Ilyen marhaságot — nyögte végül. — Veled. — Igen — mondta An­nus. _ Mi lesz már? — kia­báltak a kocsitól. — Megyünk már! — le­gyintett a fiú. — De be vannak sózva. Biztatóan a lányra mo­solygott. Aztán elindultak. (V é g el 1965. július 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom