Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-27 / 175. szám

Magyar államférfiak üdvSxlS távirata kubai államférfiakhoz DR. OSWALDO DORTICOS TORHADO elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének, DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Köztár­saság forradalmi kormánya elnökének, a Kubai Szocialis­ta Forradalom Egységpártja országos vezetősége első tit­kárának. HAVANNA A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkás párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kormá ny, az egész magyar nép és tt magunk nevében testvéri üdvözletünket és jókívánsá­gainkat küldjük önöknek, a kubai népnek és kormányá­nak. A magyar nép nagy figyelemmel kíséri a testvéri ku­bai nép szocializmust építő munkáját. Nagyra értékeljük a kubai nép elért eredményeit és meg vagyunk győződve arról, hogy Kuba példát mutat az imperializmus elleni és • nemzeti függetlenségért folyó világméretű harcban. Tudjuk, hogy a forradal om eredményeinek és jövő­jének megvédése, a békés építőmunka feltételeinek bizto­sítása nagy erőfeszítést követel a kubai néptől. Bizto­síthatjuk önöket, kedves elvtársak és önökön keresztül a forradalmi kubai népet, hog y e nemes célkitűzések meg­valósítására irányuló fáradozó saikban a magyar nép őszinte segítőkészséggel és szolidaritással áll a kubai nép oldalán. Országaink és népeink k özötti igaz baráti kapcsolatok szellemében őszinte szívvel kívánjuk önöknek és a kubai népnek, hogy további sikereket érjenek el függetlenségük megerősítése és a szocializmus építésé terén. KÁDÁR JANOS. DOBI ISTVÁN, » Magyar Szocialista Munkás- a Magyar Népköztársaság párt Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának elnöke első titkára KÄLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás —paraszt kormány elnöke. Szent jón Carapkin, a tizen hétha talmi leszerelési értekez­leten résztvevő szovjet küldöttség vezetője vasárnap Párizs­ból megérkezett a genfi központi pályaudvarra, ahol újság­íróknak nyilatkozott. Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat Nagy sztrájk készül Görögországban Készenléti állapotba helyezték a katonaságot kizárólag törvényes eszkö­Láncok Harlemben Péter János külügymi­niszter a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából ugyancsak táviratban üdvö­zölte dr. Raul Roa-t, a Ku­Malinovszkíj napi parancsa MOSZKVA: Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter, a szovjet hadi­tengerészet napj^ alkalmá­ból kiadott napiparancsá­ban hangsúlyozta, hogy a szovjet nép „alapvetően ér­dekelt a világbéke megőr- zésében és megszilárdításá­ban”. A nemzetközi reak- ; ció azonban, mindenek­előtt pedig az Egyesült Ál­lamok imperialistái t eszé- lyes feszültség! gócokat te­remtenek. Ilyen körülmények kö­zött — jelenti ki a szovjet honvédelmi miniszter — az SZKP és a szovjet kor­mány minden intézkedést megtesz, hogy tovább erő­sítse a hadsereget és a flottát, amely mindenkor kész megfelelő módon visz- szavágni bármely agresszor- nak. (MTI) bai Köztársaság külügymi- J nlszterét. a SZOT elnöksé­ge . a Kubai Dolgozók For­radalmi Szak szervezeti Szö­vetségének küldött üdvözlő táviratot. Hétfőn délelőtt 11 órakor Manlio Brosío főtitkár el­nökletével összeült a NATO állandó tanácsa, melynek résztvevői a genfi leszere­lési értekezlet előestéjén megkísérlik összehangolni a nyugati álláspontokat. A délelőtti tanácskozáson, amely zárt ajtók mögött folyt, egymás után szólalt fel a négy nyugati NATO- partner: az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Ka­nada és Olaszország képvi­selője, akik valamennyien személyesen vesznek majd részt a genfi tanácskozáso­kon. Franciaország, amely továbbra is kitart 1962 óta elfoglalt ' álláspontján és nem jelenik meg a genfi ta­Athén, (MTI): A Görög Általános Mun­kásszövetség hétfőn bejelen­tette, hogy a kedden nulla órakor kezdődő 24 órás fő­városi általános sztrájk fi­gyelmeztetés lesz, amely ar­ra inti az udvart, hogy a kor­mányzat megváltoztatásában nácskozó-asztalnál, az ülé­sen állandó NATO-küldött- jével képviselteti magát. A csaknem kétórás déle­lőtti ülés nagy részét Lord Chalfont leszerelési ügyek­kel megbízott brit külügyi államminiszter felszólalása foglalta le. Nagy-Britannia küldötte ismertette kormá­nyának javaslatát az atom­fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatko­zóan és körvonalazott egy ilyen tartalmú szerződés- tervezetet. A NATO állandó tanácsá­nak délutáni ülésén a dél­előtt ismertetett brit javas­latot, továbbá az általános leszerelési problémákat ta­nulmányozták. zökhöz folyamodhat. Nikolasz Papageorgiu, a Szakszervezeti Szövetség fő­titkára sajtóértekezleten je­lentette be, hogy Athénban és környékén 150 ezer dolgozó szünte­ti be a munkát. A sztrájk még a gáz-, villanyszolgáltatás, a tele­fonhálózatot, sőt a vízmű­veket is érinti. „A munka- beszüntetés békés figyelmez_ tetés lesz, tiltakozás az el­len a mód ellen, ahogyan a Papándreu-kormányt meg­döntötték” — monotta a főtitkár. A görög katonaságot készenléti állapotba he­lyezték a kedden éjfél­kor kezdődő általános sztrájk miatt. Papageorgiu, kijelentette: a sztrájk nem kizárólagosan Papandreu támogatására szolgál, hanem arra, hogy megvédje a dolgozó osztá­lyok szabadságát, politikai jogait. A kormány szóvivője a katonai készültséggel kap­csolatban kijelentette, kor­mánya nem szándékozik el­rendelni a munkások moz­gósítását hogy ezzel kény- [ szentse őket a munka fel­vételére. A katonaság azon­ban szükség esetén kész közbeavatkozni. VI. Ne lépdelj, A vigasz talán egyetlen legális formája Harlemben a vallás. Négyszáz temp­lomban tartanak olyan is­tentiszteleteket, amilyenek nemigen vannak másutt a földön. Hisztérikusan kiál­tozó, síró gyülekezet — itt ez a tipikus. Csoda-e. ha a tudatlanságnak és az elkese- redésnek ezen a talaján gom­bamódra teremnek meg a különböző szekták? És csoda-e, ha egy-egy harle­mi „próféta" sok-sok igazi dollárt szed össze bölcses­ségével? A Szent Fetrengők (Holy Rollers) fejenállva prédiká­ló papjai nagyonis a talpu­kon állnak az üzleti való­ság talaján. Elegáns luxus­lakásokban élnek, a leg­újabb autómodelleken jár­nak. Általában: Harlemben minden van. Van parkoló­hely, ami szinte sehol má­sutt nincs. Van kuruzsló, aki ötdolláros tiszteletdíj­ért imával „gyógyít” és akit Püspöknek neveznek a pá­ciensei. Van fehér tanítónő, szociális munkás, aki áldó- zatkészen igyekszik segíte­ni. És van kimondott, pre­cízen megfogalmazott igaz­ság is. A püspök és páciensei Kenneth Clark, a City College lélektanprofesszo­ra, a Haryouth nevű. a har­lemi ifjúság problémáinak megoldásán, fáradozó szer­vezet konzultánsa ezt mondja: — Ha nagy népcsoporto­kat ma is gettókba kény­szerítünk, meg kell fizet- nünk az árát. Akik Harle­met szörnyülködve elkerü­lik és ezzel a maguk részé­ről végeztek is, ezzel a szörnyű fekéllyel. azokkal közlöm, hogy 71 000 huszon­egy éven aluli fiatal él itt hivatás, lehetőség és pers­pektíva nélkül. Hivatást adni... Ezt az iskolánál kell kezdeni, amint a fajok, népcsoportok kö­zötti megértést is. Csakhogy a néger gyerekek nyolcvan­öt százaléka szegregált, el­különített iskolákba jár és ez alól New York sem ki­vétel. Az egyetlen tétel, ameiy- lyel a déli fajvédők kiská­téjából egyetérthetünk: hogy az Észak gyakran ál­szenten elnéz a saját né­gerkérdése felett. Sokszor egyszerűen arról van szó, hogy a szegregáció itt nem de jure, amilyen Délen a polgárjogi törvény előtt volt, hanem de factó. Elvégre a hanem kiálts! gyerek a neighbourhood, a környék iskolájába jár és ugyebár, ha egyszer a kör­nyék néger... Egy senki által nem vi­tatott statisztika szerint a harlemi harmadikosok egy évvel vannak, a City-beli, belvárosi fehér kortársaik mögött, a hatodikban már két, és a nyolcadikban mintegy két és fél évvel. Ördögi kör ez. Azt mond­ják, a néger azért kap > ne­hezen munkát, mert kép­zetlen, de iskolái és körül­ményei folytán beleszületik a képzetlenségbe. Bernard Shaw valaha ezt úgy fo­galmazta meg: Amerika ar­ra kényszeríti a négert, hogy cipőpucoló legyen —, aztán lenézi őt, mert cipő­pucoló. Kapukulcs a nyakban .. .Nézem az őgyelgőket, az idomtalan vörőstéglás házakat, a 133. utcánál a Haryouth dancing-bárját. A fodrászüzleteket, amelyek a göndör fürtök kisimítását ígérik, a supermarketteket, amelyekben itt is bő a vá­laszték, de amelyekben itt sokkal kisebb és olcsóbb tételeket vásárolnak, mint néhány utcával arrébb, és a nagyszemű gyerekeket, akik ijesztően nagy kapukulcs- csal a nyakukban egyedül játszanak és akiket nem jól ápolt, halásznadrágos anyukájuk kísér, mint né­hány utcával arrébb. És ezt az emberekkel és problémákkal telt gettót hét­végi esteken mindennek el­lenére elönti az a vad élet­öröm, amely a jazzt adta a világnak. Harlemben is re­neszánsza van most az afri­kai tárgyaknak, bongó­doboknak, táncoknak és daloknak, de nincs valami­féle néger nacionalizmus. Ha énekelnek is Harlem fiai „néger nemzeti him­nuszt”, ez is Amerikáról szól, hazájuknak érzik ezt a földet és minden vágyuk az, hogy még jobban an­nak érezhessék. A 129. utca egy vendég­lőjében évtizedek óta ott áll ez a felirat: „Ha azt akarod, hogy' imád meghallgattassék, né tér­delj, hanem egyenesedj ki és kiálts!“ Ez a felirat mostanában új értelmet kap — erre gondolok, miközben leszáll az alkony és a Harlem Ri­ver vízén vörösen viüódznak a túlparti Bronx neonfá- nyei. Vére Harmat Endre A NATO állandó tanácsának ülése SIPKAY BARNA: — Kisregény — Mennyit ér Annus? 7. Tóth feszengett. Nem is­merte ennyire a szerződése­ket — Hát én is azt mondom. Mehet. Azaz veszi. Mármint a fiam. — írjad, Frigyes. Holper úgy húzta a szá­ját, mint aki undorodik. írom. írom én azt nél­kületek is. Mindkét fél kijelenti, hogy gyermekeik házasságába beléegyezik. — így van! — örült az öregember. — Nagyokos vagy te! 2 2 ^ßg^roiszip 1965. július 27. I — És most jöhet a leltár — folytatta Holper. — Ki kezdi? A két örömapa egymásra meredt. — Nem tudom, ki szokta — mondta Tóth kényelmet­lenül. — A lány apja — nézett az öregemberre kíméletlenül Holper. — Hogy hívnak? — Tudod te a nevemet — nyugtalankodott az öreg­ember. — Kulcsár Bálint. — Kulcsár. Mit adsz a lányoddal? Az öregember szívta a fogát, dörgölte az orrát — Ami kell — mondta végül. — Sorold. — Egy láda fehérnemű. Tóth közbeszólt: — De mit? És miféle lá­dával? — Ördögöt! — Holper le­csapta a tollat. — Annyit nem írok. Vagy elég, vagy írjátok ti. —Na jó — hagyta ra Tóth. — De ezt írd be. Egy láda fehérnemű. Aztán? Halljuk, Kulcsár. Mit adsz még a lányoddal. — Adok én, ne félj! Adok egy... nem egy, két mala­cot. — És a hízó? — kérdez­te gyorsan Tóth. — Valamit neked is adni kell! — Tovább! sürgette Hol­per. — Most mondd te! — nyögött az öregember. — — Egyszer egyik, máskor másik! — Én adok egy szekeret! vágta ki Tóth. — Egy új szekeret! — — diktálta az öregember. — Frászt újat. — Mi, tán ócskát? — Nem ócskát! De nem újat. Halljuk te mit adsz. — Az is valami. Egy ócs­ka szekér. Én lám adok tíz tyúkot. Meg a lányomat, akinek keresni kell párját! — Ne tyúkkal kezd — acsarkodóit Tóth, s remegni kezdett a tokája. — Azzal kezdem, ami éppen eszembe jut! Holper a toll hegyével piszkálni kezdte az asztalt. — Ide figyeljetek. Nincs arra időm, hogy most kezd­jetek itt nekem osztozni. Azt hittem, mindent elren­deztetek. — Hiszen el — ijedtek meg mindketten. — Mert én most azt mon­dom: kezdjük a földdel. Kulcsár Bálint, mennyi föl­det adsz a lányoddal? — Mit számít az? — óva­toskodott az Öregember. — — Úgyis az övé lesz mind. Egyetlen gyerek. —Szóval, nem adsz? — Adok! Adok másfél holdat. Tóth felugrott. — Itt kár tovább minden szóért. Nem így állapod­tunk meg, Bálint! — Nem emlékszem, mi­ben állapodtunk meg. — Három holdat mondtál korábban! — Kettőt mondtam; Hár­mat nem mondhattam! De lásd meg, ki vagyok: legyen kettő és fél! Úgyis viszi majd ai. egészet, ha megha­lok. — Kettő és fél — bigy- gyesztett Tóth. — Én meg bolond, adok egy szekeret is, pedig nekem fiam van! — De nagyra vagy vele. Hiszen, ha fiú volna. — Hát micsoda? — Tóth majd felrobbant. — Hall­jam. — Hagyjuk — legyintett Kulcsár. — Tudod te, én is. Legyen három hold. Tisz­ta ráfizetés. Tóth gondolkodott. — Meg egy hízó — tol­dotta meg — Három hold, meg egy hízó. Az öregember erre is le­gyintett. — Meg egy hízó — dik­tálta Holpernek. — De más nincs. így is ráfizetés. Mert ez olyan lány... de olyan lánv. . — Kész? — kérdezte Holper. — Kész! — Na lássuk. A te lá­nyod. Kulcsár Bálint, ezek szerint megér eev láda fe­hérneműt. két malacot, efw hízót, tfz tyúkot és három hold földet. — Kataszteriben! — bó­lintott az öregember. — És a te fiad — foly­tatta Holper gúnyosan —, megér egy ócska szekeret. — Hohó! — mutatott közbe begörbített ujjal Kul­csár. — Te Tóth Gyuri meg nem mondtál semmit! — Mondom! Eg)' szekér... — Ezt hallottuk. — Két hold föld! — Mi?! — Az öregember félig felállt. Áthajolt az asztalon. — Én három hol­dat adok ezzel a lánnyal, te meg azzal a... — Legyen három! — le­gyintett most Tóth. — Nem ér annyit Kölner beírta. — És? — Kész. — Eszerint a fiad ér há­rom hold földet meg egy szekeret. Az asszony mo'í közbe­kiabált. — Csakhogv fordítva van ám a dolog! Tóth Gyuri fi­zet a mi lányunkért három holdat meg egv szekeret! Isten ellen v»tő vétek egv ilyen lányért. Én bizony oda nem adom! Holner felkacagott. Akármi legyek, ha enne'; a Kaszás Marinak ninet (Folytatjuk'

Next

/
Oldalképek
Tartalom