Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
Egymással — egymásért A napokban az egyik termelőszövetkezet határát járva a szövetkezet emberei büszkén mutogatták szépen sárguló hatalmas búzatábláikat, a melegben gyorsan növő kukoricát, napraforgót, cukorrépát. Nyomban feltűnt: alig találni gyomot a vetésben, a dűlőutak mentén. Dehát hogyan — ilyen tavasz után, amikor az időjárás csak a vadrepcének, acat- nak, pipacsnak, búzavirágnak kedvezett? A brigádvezető újságolta nagy örömmel, hogy a legkritikusabb hetekben egyemberként összefogtak a családok. Jött fiatalja, öregje ki a határba, s kézzel is irtották a gyomokat. „Ha nem lehet vegyszerezni, ha a gépek nem mehetnek a földekre, akkor menjünk mi ma- gunk, hogy a gyomtengerből megmentsük az idei termést” — mondták az emberek. Még a fizetséget sem tisztázták előre, nem zaklatták a vezetőséget, hány munkaegységet kapnak érte, mert tudták, hogy az ilyenféle munka a szó szoros értelmében megfizethetetlen. Utólag vették sorra, hogy ki hol mennyit dolgozott, s a fizetségnél is megtalálta mindenki a számítását. És mennyire megtalálja akkor, amikor betakarítják a termést és a lelkiismeretes gondozás eredményeként nagyszerűen fizet a búza, az árpa, és a kapásnövények. Másik termelőszövetkezetben azt láttuk: a holdvilágos, harmatmentes éjszakán reflektorok pásztázták a határt. Kombájnokkal, arató- gépekkel takarították be a termést és végezték a tarlóhántást. A traktorosok és kombájnosok egybehangzóan azt mondták: a helyzet kívánja így, sürget az idő, nem szabad elmulasztani egyetlen órát sem. Az említett példákban két fontos tulajdonság ragadhatta meg figyelmünket: az egyik a kötelességtudat, a másik a létbiztonság szilárd érzete. Ezek az emberek nem siránkoztak, nem panaszkodtak, s nem hárítottak át másokra semmit. A nehéz munkáról beszélgetve ilyen kifejezéseket használtak: megtesz- szük, nem lehet akadály, segítünk egymásnak, nagyon igyekeznünk kell, nem maradhat a földön, nem hagyjuk kárba veszni, a jó kereset velejár. Mindenki ismer ilyen, jó szellemű, egymással és egymásért dolgozó közösségeket, de — ezek ellentétét is fellelhetjük. Az iparban és mezőgazdaságban egyaránt találhatók emberek akik maguk körül szinte sugározzák a lustaságot, a nemtörődömséget, felelőtlenséget. Csak akkor nem restek, amikor kérni, vagy követelni kell. Csak akkor igyekvők, amikor vélt jogaikat óhajtják védeni. Nem kell a társadalom- tudományokban való nagy jártasság, hogy feltehessük a kérdést, s nyomban válaszoljunk is rá: kinek az érdeke a kötelességtudat állandó ébrentartása, fejlesztése? Mindannyiunké! A mi társadalmunkban nincsenek születési jogokból, vagy vagyoni helyzetből eredően egymás fölé, illetve alárendelt emberek, társadalmi rétegek. Legsarkalatosabb társadalmi Igazságunk, hogy mindenki tehetsége, rátermettsége, munkája szerint éljen, érvényesüljön. E nézettel valamennyien egyetértünk, ám hogy elvünk ne csak „ige” legyen, hanem társadalmi valósággá változzék, azért mindenkinek mindennap a maga ■posztján valamit tennie kell. Mindennapos dolgunk, hogy megmagyarázzuk: a kötelességtudat és a létbiztonság összetartozó fogalmak; a kettő elképzelhetetlen egymás nélkül. Lányok a táborban 1. Szálkától 300 kilométerre Paradicsomszedők. Vidámak, fiatalok, kedvesek, mátészalkai' gimnazisták. Szálkától háromszáz kilométerre, a Városföldi Állami Gazdaság kertészetében. Utolsó elótti nap az építőtáborban. — Ma már száz ládával szedtünk le — mondják kis büszkeséggel — a normát ma is túlteljesítettük, pedig reggel az éjjeli eső miatt később kezdtünk. — És a minőség: export — teszik hozzá, az export szót erősen megnyomva. — Most délelőtt csak kilencen vagyunk a brigádban. Tóth Erzsinek a mandulájával van baj. De helyette is dolgozunk. — Mert a mi brigádunk jó brigád, igaz? — mosolyognak egymásra Súgta Mária kis kollektívájának tagjai. Z. „Nyersanyagnorma” A táborban — hat szabolcsi középiskola 193 tá- borozójának otthonában — ragyogó rend, a sátrak között gondozott virágágyak. Az éjjeli eső nyomait sehol sem találjuk, a sátrak előkészítése kifogástalan. Az építőtábor megszervezésére, felszerelésére 240 ezer forintot költöttek. Itt most csend honol, csak az ügyeletes nevelő tartózkodik a táborban. A fürdőben a nagy boyler hőmérője 90 fokot mutat: bőven van meleg víz délutánra. Kissé távolabb, a konyha körül ínycsiklandozó illatok. Birkapaprikás? Sertéssült? Nem tudtuk eldönteni. Megnéztük — mind a kettő volt. Bepillantottunk az étlapba is. A nyersanyagnorma 16 forint. Ebből jut gyümölcsre; reggelire, tízóraira szalámi, kolbász, sőt császárhús is; ebédre és vacsorára csaknem mindennap hús. Nem ritka a napi négyszeri húsos élelem. — Ma miért van kétféle ebéd? — kérdezzük Kaposi János gazdasági vezetőiől. — A szabolcsi lányok közül sokan nem szeretik a birkapörköltöt, ezért nekik ..csak” sertéssültet adunk, burgonyával és zöldbablevessel. A pörköltet a helyi dolgozóknak főzzük. 3. Éva — hintőporral A betegszoba felé vesz- szük utunkat. Tóth Erzsi — akiről már hallottunk — alszik. A szobában még egy beteg van, Bodnár Éva. A nap égette le. A háta — ahol a fürdőruha nem takarta — beolajozva, hintő- porozva. — A második héten történt. Észre sem vettem, hogy a nap leégetett. Máskor jobban vigyázok. Szemein látszik az átvirrasztott éjszaka, de gondolatai már a tábortűznél járnak. Rajzol. A fehér papírlapon megelevenedik a tábori élet: a délelőtt, a délután, az este. A tábor faliújságjára készíti. Tudtuk, Bodnár Éva nemcsak kellemes emlékekkel tér haza Városföldről Tuzsérra, de azért megkérdeztük tőle, milyen volt a tábor? — Most érettségiztem, de ha jövőre eljöhetek, szívesen veszek részt építőtáborban... 4. Tábori „divatbemutató" A megyében Sk a legjobbak. Mi elégedettek vagyunk. „A mostaniak fo- gadkoznak, ennyit ők is tudnak teljesíteni, sőt többet is. 5. Jelmezverseny * 1 A sátrak és az ebédlő körül egyre több a pettyes- kendős. overallos lány. Hagyományos tábori viselet. Ebédhez gyülekeznek. Beszélgetünk. A téma nem is lehetne más, mint a munka, a szabad idő és az étkezés. — Első nap babszedősből még a 24 forintos normát sem értük el. A szokatlan munka miatt volt, aki panaszkodott is. Másnap 30, később 42 forint volt a kereset hat óra alatt. Mit mondjak még? — kérdezi Papp Anna, a közgazdaságisok brigád vezető je. — Mi meg az elején bírtuk jobban, öthetes szakmai gyakorlat után jöttünk ide, nem tagadjuk, hogy a végefelé elfáradtunk. De azért nem /olt baj, jól éreztük magunkat, a teljesítményünk is 40 forint felett van — tolmácsolja a szálkát mezőgazdászok véleményét Czine Mária. És a gazdaság véleménye: „Az első turnus 26,54 forintos napi átlaga csak egy fillérrel mardt 'e az országos harmadik helyről. es menu A szórakozás. Voltak városnézésen Kiskunfélegyházán. Meg fürdeni. Volt ki mit tud és jelmezverseny, a napokban pedig megkapták az erősítőt a lemezekkel. Aztán a kosztról beszélnek. A mennyiséggel és a minőséggel mindenki elégedett. Van mindenből bőven. De itt is, ott is összesúgnak. Aztán kibökik. — A két hét alatt egyszer volt csak az ebédhez tészta is. És négyszer volt már bab. Egyszer főzelék, egyszer gulyás, kétszer leves. Jó volt az, repetáztunk is belőle. De ha már kérdezték... Most készülnek a záró tábortűzre, a hazautazásra. Közülük tizenhatot megkérdeztünk: jövőre eljönnének-e az építőtáborba. Hat kéz azonnal a magasba emelkedett, azokat hét követte, majd még kettő ... Marik Sándor Tizenhárommilliós gyárfej (észtéi Jásárosnaniényban Szükség volna hőkölő útra is A múlt év áprilisában indult meg nagyobb ütemben a termelés a vásárosnamé- nyi ládagyárban. Évi kapacitásuk közel nyolcezer köbméter ipari és zöldségláda. Elkészítették a gyár fejlesztési tervét, mely 13 millió forintos beruházást igényel. Ebből szociális és kulturális célokra 3—4 milliót fordítanak: korszerű ebédlőre, öltözőre. A beruházási program teljes befejezése 1967 év végére várható, s a kivitelezés is három ütemben történik. A gyár új kazánházat, 7000 köbméteres üzemrészt, TMK műhelyt, fűrészüzemet kap. A beruházási program szerint október elsején már átadják rendeltetésének a fűrészüzemet, október 15-én pedig a TMK műhelyt. A víztárolók mintegy 90 százalékban már készen vannak. Még az idén hozzákezdenek a nagy gépház teljes felújításához. 1967 végére a vásárosnaményi ládagyár évi kapacitása eléri a 25 000 köbmétert. A gyár nem rendelkezik bekötő úttal. A nyersanyag jelentős része iparvágányon érkezik, de különösen az építkezés megindulása óta a földutat is egyre többen veszik igénybe. Ha eső esik, a közlekedés szinte lehetetlenné válik. A sáros, gödrös földúton hetente 2—3 kocsi borul fel. Előzetes számítások szerint a bekötő út megépítés« 1 millió forintba kerülne, de szükség volna rá. (bf> Adalék a futóhomok „megszelídítésének“ történetéhez Amiről a kutató álmodott A nyírségi hajlatokban, a mélyedésekben, a futóhomok leghatásosabb gyógyszerét, meszes lápföldet találtak a kutatók. Korlátlan lehetőség nyílt ezzel a futóhomok megszelídítésére. 140 ezer hold gyenge termést adó homok megjavítása válik lehetővé szinte minimális beruházással. A lápföld itt van helyben, nem kell hatalmas összegeket szállításra költeni, a termelőszövetkezetek saját maguk elvégezhetik a munkálatokat. Olyan olcsó ez a talajjavítás, hogy már az első esztendőben a befektetett holdanként! 1000—1500 forintos beruházás majdnem teljes egészében visszatérül. Elkésve ? A kezdet messzire nyúlik vissza. Hét esztendővel ezelőtt 3 fiatal agrármérnök különösen szép és nehéz feladatot kapott. A nyírségi homoktenger talajtani vizsgálatára és talajtérképének elkészítésére szólt az utasítás. A fiatal szakemberek nagy lelkesedéssel láttak munkához. Köztük volt A. Tóth József is, aki 1962 óta a megye különböző helyein talajjavítási kísérleteket irányít, s aki tulajdonképpen elindítója volt és szervezője, ma is ennek a hatalmas munkának. Sok átvirrasztott éjszaka, hét év megfeszített munkája* fekszik tanulmányában, amely a nyírségi tájon gazdálkodó nagyüzemek legfontosabb célját, a gazdaságps termelést szolgálja. Voltak olyan napok, amikor minden kilátástalannak látszott. A Szabolcsban talált meszes lápföldet az országos szervek véleménye és főleg az érvényben lévő szabványok szerint nem lehetett felhasználni talajjavításra. mert az előírástól eltérően mésztartalma nem Tanyán, aratáskor F anyasi' emberünk 1 kint áll a csatakos udvaron és pislogva kémleli az égboltot. Vajon fel- szikkad-e gyorsan az éjszakai felhőszakadás? A négy órára beállított vekker ébresztette, mert fel-felriadt a hatalmas dörejű égzengésre, különben rendszerint megelőzi a kismutatót. A nap pedig ott tüzesedik az. eperfa ága közt, ha így süt, baj nem lehet, megszárad a gabonaszár. Csak délben lesz az emtór gyilkosa a forróság. A határban már dünynyög az aratógép. Földbe szúrja az üllőt, nekiül kiverni a kaszát. A szomszéd Berti bácsiéktól is ütemes kopácsolás hallatszik. Megelevenedik bent a szoba, halk neszezéssel lépeget a fiatalasszony, a feleség, kiloccsantja a lavórból a szappanos vizet. A nagy ágyon egymásba fogózva alszanak az unokák, Sanyi és Laci. Egyik Tokajból, másik Szolnokról. Sok galibát okoznak, de még valahogy hasznukat is veszik. Kihordják az ebédet. Igaz, valamelyik nap, a barackfáról törtek le egy nagydarab ágat és az erdésszel is meggyűlt a bajuk. Az igazi probléma emberünk kicsije, mi legyen vele egész nap? A nagymama főzés mellett nem nagyon ér rá vesződni a gyerekkel, különben mostanában sokat szédül, ideges. Még egy fiú van itthon, a testvér, egyetemista. ő fogja szedni a markot. Mire a dűlőkön, krumpliföldeken keresztül kiérnek haladja meg az 50 százalékot, csak 25—50 százalék között mozog. A másik ok, amely sokáig késleltette a talajjavítások nagybani megindítását az, hogy a megye későn jelentkezett az igényekkel. Olyan későn, hogy a talajmintavételre, a laboratóriumi vizsgálatokra és a talaj térképek elkészítésére illetékes Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet már megkapta tervfeladatát, s nem tudta vállalni a szabolcsi munkálatok elvégzését. A kísérletek már bizonyítottak Maradt tehát az egyetlen lehetőség: továbbra is kísérleti parcellákon bizonyítani a kételkedőknek, hogy óriási lehetőség tárult fel Szabolcsban. A jékei Szabad Föld, a nyírcsaholyi Vörös Csillag, a nagyhalászi Petőfi és a nyírlugosi Szabadság Termelőszövetkezetben végzett kísérletek fényesen bizonyítottak. Általában 12— 16 százalékos többlettermés mutatkozott a kontroll parcellákhoz viszonyítva, s ez nem kevesebb, mint 10 mázsa burgonyát, 4 mázsa májusi morzsolt kukoricát, 4 mázsa szénatermést jelentett holdamként. Ezeken a területeken 50 százaléknál kevesebb meszet tartalmazó lápföldet használtak fel a talajjavításra. A múlt évben végre valami történt. A kísérleti eredmények hatására és a megyei szervek sürgetésére a Földművelésügyi Minisztérium 1964. decemberében 5 ezer hold talajjavítást engedélyezett Szabolcs-Szatmár- nak. Csakhogy az engedély késve érkezett. A mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet debreceni osztálya már megkapta 1965-ös tervfeladatát, s abban egyetlen hold szabolcsi talajjavítás és megtalálják a területet, úgy érzik lejárták a lábukat. A táblában már vasutas szorgoskodik. háta mögött asszonya, három kis pulyával. Délután ötig arat, utána indulás a záhonyi átrakóba szolgálatba. Azt a részt fogták fel. amiben egy-két rend kimarad, mert a szilvafáktól vetetlen maradt a föld, ellenben a területbe beszámítják. — Persze mindenki ott kezdi, ahol könnyebb — dohog emberünk. — Meddig fogják fel? Mutatják, hol vágjon rendet. Először szemrevételezi, merre dől a gabona, ket- tőt-hármat suhint a kaszával, mikor abba kell hagynia. Zilálja a rozsszálaikat a kasza csapója. — Eperfából kellett volna — morfondíroznak. í Hosszú a rend, ijesztően nagy a sárga tenger. Legjobb fel sem nézni, amíg lábon áll az egy hold. Ebédkor pihennek, akkor is keelőkészítése sem szerepelj Tárgyalások, megbeszélések, feladategyeztetések. Végre ez év júliusában határozat született: erejéhez mérten segít az OMMI, mintegy 2 ezer hold talaj mintavételét, laboratóriumi vizsgálatát és szakvéleményezését elkészítik az idei őszre, ugyanakkor az országos szervek engedélyezik, hogy a szabványokban előírtnál^ kisebb mésztartalmú lápföldet felhasználhassák talajjavításra a megye termelőszövetkezetei. A munka t csak most kezdődik S ezzel lehetőség nyílt • talajjavítás ütemének fokozására. December 31-én új szabványtervezet lép életbe, s ez már felhasználhatóként, jelöli a Szabolcsban található meszes lápföldet is. A megyei tanács már elküldte az OMMI-nak a jövő évi talajjavítási tervezetet, a Földművelésügyi Minisztérium pedig hosszú- és középlejáratú hitelekkel támogatja a munkálatok anyagi fedezetét. Amiről tehát a kutató álmodott, lassan a megvalósulás felé halad. A. Tóth József munkája azonban nem ért véget. Az első nagyüzemi talajjavítások eredmé- nveit talajtanilag és gazdaságosság szempontjából vizsgálja, s további vízgazdálkodási, tápanyagfelhasználási mérésekre van még szök- ség. hogy mindenütt kellő hatású legyen a talajjavítás A dombok közt rejlő kincs vésve felhasználásra kerül. Termővé teszik vele a futóhomokos dombhátakat, hogy a rozs többet ad ion, mint amennyit elvetettek, s hogv zsíros levelű dohánvt. súlvos ku kori caceövekét érleljen a nap. PaTTaf János veset, a Kossuth-ot menet közben szívják. Leginkább a marokszedő szenved, ingben van, szakad a verejték róla. Lassan telik a nap. tízszer, hússzor, ötvenszer kell fordulni, amire elfogja az embert a diadalmas érzés, a megkopasztott tábla láttán. De még ekkor sincs meghódítva a természet, keresztelni kell a kévéket. Alulra a „bújtató", kettébehajtott kéve, úgy hogy a kalász felülre kerüljön, ne érje a földtől a nedvesség. Legtetejében a „pap”, a legnehezebb kéve. Ekkorra az erdő tetejére ereszkedik a nap. Még kilépik a mai teljesítményt, szoroznak, összeadnak. Vonatból nézve, de .k*ny- nyű is az aratás, a péksüteményen nem látszik verejték, pedig sok tapad hozzá. — De jó is a gép — sóhajt a tanyasi ember. —< Jó, hogy az vágja a többet. MiWósvári Zoftás
