Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

A televízióból —

jóbarátaink

Gábor Miklós

Hamlet alakításáról hó-tápokig írtak az újságok s még ma is beszélnek róla azok, akik látták. De nem ez volt egyetlen olyan szerepe, amely kitörölhetetlenül belénk ivódott. Felújították filmszínházaink a Budapesti tavasz című filmet, amelyben tíz esztendő távlatából is kimagasló színészi alakítást nyújtott Gábor Miklós. És sorolhatnánk még hosszan emlékezetes szerepeit. Nyugodt szívvel mondhatjuk: Gábor

Miklós, a színész, már elérkezett a csúcsokig. S mint ember?

Ülünk a cukrászdában, szalmaszálon szívjuk a narancs levét és ő régi emlékeket idéz. Közben nevet és mosolyog, még a látszólag legjelentéktelenebb epizódokon is. így magyarázza vidámságának okát:

— Senki sem tud .állandóan csak tragikus feszültségben élni. Igaz, kicsattanó Jókedvben sem. Valami, ha még oly kevés, a másikból is mindig jelen van. Ezt Shakespeare zseniálisan látta meg. Részben ezért követi nála olyan gyakran a súlyosan tragikus feszültséget valamilyen mulatságos jelenet. Persze, nemcsak ezért. De 6 arra ugyancsak gondolt, hogy nem lehet három órán át állandóan csak drámai feszültségben tartani az embereket. Az élet egészének az ábrázolására törekedett. Ez persze nem könnyű dolog, hiszen az élet ezerszínű. Neki mégis sikerült. Éppen a Hamlet példájával bizonyíthatom ezt. Bár lelkén nyomasztó súly nehezedik, mégis tud csúfolódni a környezetén, sőt a sírásóval még csipkelődő szójátékcsatóba is elegyedik.

Míg beszél, tekintete állandóan a körülöttünk ülök arcát figyeli. Ügy mondja, szinte bocsánatkérően:

— Figyelni kell az embereket. Nemcsak munkájuk közben, akkor is, ha leülnek néhány percre megpihenni. Mindig, mindenkitől tanulhatunk és kell is tanulnunk! Hadd említsek egy példát. Láttam Psota Irént a Yer- mában. Ki hitte volna, hogy ez a kedves lány olyan gyönyörű asszony tud lenni es olyan tomboló szenvedély van benne! Még mi sem, akik ismerjük és szeretjük, nemcsak mint kollégát, mint barátot is. Amikor megnéztem, másnap a Hamletét másként játszottam, mint addig: új színeket, új árnyalatokat fedeztem fel. Amikor egy tehetséges színészt, lakatost, könyvelőt vagy festőt munkája közben láthatok és felfedezhetem az addig ismeretlen igazi lényét, képességeinek újabb és újabb vonásait: ezek a legszebb ünnepnapjaim!

Mindezt egyszerűen, magától értetődően mondjaj

mintha másképp nem is lehetne élni. És közben változatlanul mosolyog s kezében játékosan mozdul a szalmaszál.

— Tanulni mindig, mindenkitől. Hogy miért tartom ezt ennyire fontosnak? Mert egyetlen író sem tudja azt megírni, amit a színész a színpadon megteremt. Mert egyetlen író sem gondolhat arra, ami éppen az én idegeimben rejtőzik. Az élő ember! Ez a legfontosabb! De mikor láthatod meg, hogy milyen is az az ember igazán, akivel egy asztalnál ülsz és mindennapi dolgokról beszélsz? Csak akkor, amikor azt végzi. amit igazán tud és amit csak ő tud. El tudnád-e képzelni feketézés közben a kitűnő futballistáról, hogy milyen ragyogó szervezőkészség rejtőzik benne? Csak ha a pályán látod! Játék közben. És csak ott veheted észre, hogy veszélyes helyzetben a másodperc töredékrésze alatt pontosan meglátja, mit kell tenni és már cselekszik is: egy feí- mozdulattal irányít, mozga1, lelkesít tíz embert. És ezt mind csak ott ismerheted meg.

Elgondolkozik egy pillanatra, úgy folytatja tovább:

— Talán azért tartom olyan fontosnak ezt, mert a régi nagy színészek közül csak keveset ismertem hogy tanulhattam volna tő lük. Odryt sohasem láttam. Csak néhány fényképem van róla és néhány lemezem. Gyakran felteszem ezeket a lemezeket. És hallgatom a hangját. Nézem fényképeit És ha egy szerepre készülök olykor gondolok arra: hogyan is mondaná ezt Odry?

A beszélgető-csevegő Gábor Miklós a művész, aki szenvedélyesen keresi mindig és mindenkiben az úja*. Aki kutatja az élő embert és azt, ami benne a legértékesebb rejtett sajátja, hogy a színpadról aztán százszoros kamattal adhass.a Vissza, amit tőlük kapott.

(J. -1

Papp László

így kellene

'T' alpra szökkenni virradatra és elfáradni alkonyaira.

Dolgozni, égni, mindig adni, a végső percig nem lohadni.

Építeni, szép, tiszta hittel, együtt nőni az épülettel.

Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot.

Teljes erőből, mindkét vállal birkózni minden akadállyal.

Mindig szeretni és remélni: így érdemes a földön élni.

Kelta sírok,

urna temetők, arany gálya

A Magyar Régészeti Kutató Intézet munkatársai több érdekes munkát folytatnak. Jó ütemben halad Magyar- ország régészeti topográfiájának elkészítése. Ebnen földrajzi rendszerbe foglalják a hazánkban eddig kiásott régészeti leleteket, a paleolittól kezdve a XVI. századig. Közreműködnek az öt kötetre tervezett Magyar Régészeti Kézikönyv munkálataiban is, melynek első kötete pár héten belül a könyvesboltokba kerül. Bizonyára sikere lesz enyek a nem mindennapi kiadványnak, legalábbis erre enged következtetni az iránta megnyilvánuló érdeklődés. A régészek idei legjelentősebb vállalkozása a Duna-kanya- ri ásatások. Ezt a munkát rövid idő alatt kell elvé- gezniök, mivel a Duna medrében 1967-ben megkezdődnek a közös magyar—csehszlovák vízi erőmű földmunkálatai, s az elöntés! zónában igen sok fontos lelőhely még nincs feltárva.

— Az egyik ilyen jelentős hely az Ipoly partjánál fekvő Letkés község — mondta dr. Erdélyi István, a Magyar Tudomáynos Akadémia Régészeti Kutató Csoportjának tudományos munkatár&a. — Letkés-en. késői bronzkori t^m-ető került elő, amely egy eddig ismeretlen, nyugat felől jövö néphez tartozik. Erről a ha- lomsíros bronzkori kultúráról keveset tudunk, s ez adja meg az ásatások jelentőségét. Itt egyébként nemes? I: umatemetőket tárunK fel, hanem egy középítőn települést is. Igaz, egyré- szüket elmosta az Ipoly, tfe mindenképpen számítunk eredményre. Pilismaróton római kori kelta település' re bukkantak munkatársaink, amely még az időszámításunk előtti I. századból származik. Ebben a kelta temetőben több száz csontvázas és hamvasztásos sír található. Igen gazdag az embertani anyag. Az antropológusoknak a esőn tokon végzett vércsoport vizsgálat segítségével tálán sikerül családokra, Illetve nemzetségekre bontani a hatalmas csontvázanyagot.

— A Szob melletti kiserdőben még a II. világháború előtt felfedezték a2 őskőkorszakbeli teleülést,

Tizenkilenc új magyar játékfilm

Az idén 19 forgatókönyvet fogadtak el, amelyek közül néhányat már meg is valósítottak, s az ezekből készült filmek közönség elé kerültek. Több filmet most forgatnak a magyar filmgyártó vállalat 1-es számú stúdiójának műtermeiben, valamint az ország különböző részein a szabadban, több rendező pedig új filmjének forgatására készül.

Az 1-es számú csoportban Bacsó Péter rendező a Balaton partján forgatja a „Szerelmes biciklisták" című, mai fiatalokról szóló alkotását. Novak Márk rendező a napokban kezdett hozzá első játékfilmjének, a Galambos Lajos kisregényéből készülő „Szent János fejevétele” című munkájának felvételeihez. Révész György rendező legközelebb Komlós János forgatókönyvét viszi filmre.

A filmstúdió 2. számú csoportjának két rendezője forgat jelenleg. Bán Róbert — Huszti Tamás „Játék a múzeumban” című kisregényét, Mamcserov Frigyes pedig Fekete Gyula „Az orvos halála” című regényét viszi filmre. Rényi Tamás rendező következő munkáját „Tilos a szerelem” címmel készíti majd.

A 3-as számú csoport két „elsőfilmes” rendezője Kardos Ferenc és Rózsa János most dolgozik közösen „Gyermekbetegségek" eímű munkáján. A stúdióban most készítik elő Gyárfás Miklós: „Butaságlom története' című forgatókönyvéből a filmet. A filmet Keleti Márton rendezi.

A Magyar Filmgyártó Vállalat 4-es számú csoportjában Gaál István rendező befejezte a „Zöld ár” című játékfilmjének forgatását. A film a munkálatok alatt még a „Jegenyék” címet viselte, és így adtak hírt róla az előzetes tudósítások. Kosa Ferenc rendező még dolgozik a „Tízezer nap” című alkotásán. Jan- csó Miklós rendező jelenleg Apajpusztán forgatja a „Szegénylegények” című, a kiegyezés után játszódó történet felvételeit. Fehér Tamás rendező a napokban kezdett hozzá a katonaélet örömeit, bánatait elleső „Patyolat akció” című filmjének munkaihoz.

mely az 1. e. XIII—X. évezredből való, Ennek az az egyik érdekessége — vette át a szót dr. Párducz Mihály, a Duna kanyari régészeti munkák vezetője —, hogy az eddig túlnyomó- részt barlangban talált ős- kőkori településekkel szemben nyíltszíni telep volt. Itt találták meg egyébként a környék első emberét, ame'y már fejlettebb volt a nea na er völgy'.né!, azaz nyugodtan nevezhetjük homo sapiensnek.

iz év elején még úgy terevezték ft kutatóintézetben, hogy hozzálátnak Mária királyné kincses gályáinak felkutatásához. 1526-ban a török elől menekülve a Budai Kincstár anyagát Pozsonyba akarták szállítani, de az valami szerencsétlenség következtében sohasem juthatott el oda. Nos, az elsüllyedt gályát, — lehet, hogy kettő van belőlük — műszerrel keresik majd, de ez csak akkor lehetséges. amikor alacsony a vízállás.

Mindent egybevetve munkájuk tehát van bőven régészeinknek, pedig csupán az idei munkaprogramnak egy töredékét soroltuk fel. Nincs kizárva az sem, hog5’ valami meglepetésszerű felfedezéshez jutnak, mert a föld méhe mindig tartogat újdonságot a régmúlt idők kutatóinak.

Of.)

Á nyíregyházi magángyűjíők

kiállítása

Glatz Oszkár: Gyűjtögeiők.

Liipola: Az élet útja.

Komlós fános:

Pozitív Ms

P

ozitív hősnek nevezzük azt a figurát, aki drámáinkban, filmjeinkben a szocializmusért harcol, minket képvisel. A pozitív hős pompás fickó természetesen, és íróink, esztétáink jóvoltából egyre tökéletesebb lesz. Eszközben bizonyos válto- zásolion is átmegy, mert aki fejlődik, az változik is.

A pozitív hőssel eleinte az volt a helyzet, hogy túl jól sikerült. Olyannyira eszményi lett, hogy a néző nem tudott magára ismerni benne. Illetve önmagát még ■ csak felismerte hőseiben, de a szomszédját már semmiképpen sem. Nem jó, ha a pozitív hős ennyire pozitív hős — aggályoskodtak az okos szakemberek és a hősből elhagyták a hősiességet. Színpadjainkon akkoriban a harmadik felvonásban ez a kötelező párbeszéd hangzott el:

— Es nem féltél? — kérdezték a hőstől, miután tettét véghezvitte.

— De igen! — felelt büszkén, s még a térdét is re- zegtette, hadd lássa mindenki, nem azért hős ő, mert hős, hanem mert nagyon fél.

így született meg drámáinkban a pozitív gyáva alakja, akinek gyávasága lelkes csodálatot keltett. Csak egy baj van vele. Túlságosan jelentős volt a tetteiben is meg az egyéniségében. Nem jő, hogy aki minket rendkívüli dolgokra serkent, ennyire rendkívüli legyen — aggályoskodtak az okot szakemberek, s aggályaikat tett követte.

Így született meg a pozitív hős újabb változata, pozitív szürke, aki annyira jellegtelen volt és jelentéktelen, hogy amikpr bejött a színpadra, azt hittük, kiment.

Nagyon jó figura volt ez

a pozitív szürke, csak egy baj volt vele. Szürke, szürke, de sajnos, van esze! — aggályoskodtak az okos szakemberek, s mégse jó, hogy aki a pozitív tudatot képviseli, ennyire tudatos legyen.

Így született meg a pozitív hős újabb változata, a pozitív balga, akinek mindenkinél kevesebb esze volt, és mindenkinél több hite. Csak hitt, csak hitt a maga szent naivitásában, amiközben környezete bölcsen kételkedett.

Nagyon jó figura volt ez a pozitív balga, ha csak kinyitotta a száját, máris mosolyogni kellett. Am a hibák nála is kiütköztek. Túlságosan erős volt a politikai érdeklődése. Nosza, elvették a politikumát, és maradt egy biliárddákó a kezében, Két felvonáson át csak kontrafalsot csinált mandinerrel, de amikor a harmadik felvonásban jöttek szólni, hogy fúrják a szocializmust, letette a dákót és elmondta a nagy monológot, olyan nyelven, hogy a néző azt hitte, Fülig Jimmyt látja viszont a P. HowardtóL

Nagyon kedélyes figura volt a pozitív dumás, csak egy baj volt vele. Duma ide, dákó oda, túlságosan erős az osztály ösztöne! — aggályoskodtak az altos szakemberek, és nem jó az, ha egy osztályt olyan ember védelmez, aki ezzel az osztállyal kapcsolatot érez. E1 maradt tehát az osztályösztön, megmaradt a nemi ösztön. Hősünket most már csak az izgatta, hova feküdhetne, mert abban az ágyban, ahlová akar, spéciéi már ketten feküdtek.

Ez a figura már cseppet sem volt pozitív, hiszen mindent lefaragtak belőle, annál pozitívabb volt az író, aki negatív müvéhez pozitív nyilatkozatot tett.

Így álltak a dolgok a legutóbbi időkig, amikor kiderült, hogy nem kell búsulni, pozitív hős nem vész el, csak átalakul. Színpadon is, moziban is találkozhatunk már vele, az új változattal, amely nem restell ismét rokonszenves, sőt vonzó lenni, és eszméit nyíltan meghirdetni, és nem vívódik, mert nagyon is következetes, és nem együgyű, sőt nagyon is eszes, és nem bukdácsol, mert minden sikerült neki. Mi tagadás, túlságosan is eszményi figura ez.

Mert megjelent nálunk a pozitív maszek.

Eddig ugyan úgy tudtuk, hogy mi visszük öt a szocializmusba és nem ö minket, és csak a nyakkendőnket vesszük tőle, az eszményeinket nem, de Íróink, esztétáink folyvást kísérleteznek, és a pozitív hős fejlődése — be kell látni nem állhat meg.

Nem is áll meg a fejlődés. De megáll az ember