Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Elmemét e lakásépítés terrexett ifteme Évi ezerrel több lakos Nyíregyházán A statisztikai hivatal vizsgálata a IS érés fejlesztési terv első négy évéről Nyíregyháza a következő években jelentős szociális, kulturális és gazdasági fejlődésen megy keresztül. A lakosság évről évre több. A Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár megyei igazgatósága ezzel kapcsolatosan érdekes felmérést készített. Arra keresett választ, milyen összhang van a népesség növekedése és a 15 éves lakásfejlesztési terv között Nyíregyháza lakossága az I960, évi népszámlálás éta átlagosan évente ezer fővel növekedett, ennek mintegy fele bevándorló, Az előzetes számítások szerint 1975 végére városunk lakossága elérheti a 10—75 ezer főt, esetleg még ennél is többet. A lakosság várható gyarapodásával emelkedik a város lakásállománya is. A 15 éves távlati lakásépítési program keretében 8000 állami és 900 magánerős lakásépítést irányoztak elő. így 19T5-re »3 000 lakás . less a jelenlegi 15 472- vei szemben, EWoor a 100 lakásra lakók száma 310—32Ó-ra csökken a jelenlegi 359-ről. (Az országos átlag most 325J Mivé! « 15 éves lakásépítési tervből már négy év eltelt, érdemes megvizsgálni* hogyan haladnak a megvalósítással. A második ötéves terv első négy évében az előirányzott 2600 állami lakásból 1131 készült eL Az áthúzódó építkezéseket is figyelembe véve, a tervet 47 százalékra teljesítették. A város lakáshelyzete az átlami- és kisla'kásépítkezés gyorsabb fejlődését kívánná meg. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a város iparosításával a bevándorlás még nagyobb lesz. A szövetkezeti lakásokból sem épül sokkal több, mint az elmúlt évben. Az idén 108-al fejeznek be, az igénylők száma viszont 400 körül volt. A magánerőkből történő építkezéseknél nincs különösebb baj, hiszen négy év alatt a 15 évre tervezett lakások 60 százalékát készítették el. Ezt még tovább lehetne fokozni, hiszen a bevándor- lók, — akik nemigen része' sülnek állami kiutalásban — szívesen építkeznének. A lehetőségek alapfeltétele biztosítva van. Borbányán, a Himesben és a Ságvári te- lépen 476 telek műszaki kijelölése megtörtént, azon- ban még nincsenek átadva értékesítésre az OTP-nek. A Telekkönyvi Hivatal ugyanis létszámhiányra hivatkozva 4—5 hónapos átfutással oldja meg a telek könyvi átvezetéseket. Fontos feladat lenne, hogy az illetékesek miinél több építési anyagot biztosítsanak. Különösen nagy az építőkő hiány. A TÜZÉP Vállalat szerint az utóbbi években mindössze 40 százalékát kapják meg a szükségletnek. Bodrogkeresztúron elegendő kő van, a bányászást azonban más termékek kifizetődőbb volta miatt mellőzi a kitermelő vállalat. A város lakásállományát emeletráépítéssel is növelni lehet. A múlt évben az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat hat épületre tervezett emeletráépítést. A kivi. telezés azonban elmaradt, mert a kedvezőtlen fizetési feltételek miatt nem volt rá igénylő. Ezen is változtatni lehetne. Bogár Ferenc! Két ember — két út Végre kisütött a nap. Vigh Andrással megyünk a treppen a zakatoló csarnokhoz, a konzervgyárban, tt — Tavaly áprilisban jöttem a konzervgyárba, — mondja közben — azelőtt Pesten dolgoztam a Ganz- MÁVAG-ban. Hét évig. Ezalatt minden áldott szombaton utazás, haza 270 kilométert, másnap vissza ugyanennyit. Még korábban a vasútnál voltam, éppen tizennyolc évet, úgyhogy most a szolgálat huszonhatodik nyarát taposom. Szemüveges férfi állít meg bennünket, a főművezető. — Bandi bácsi, a sterilnél baj van egy csavarral. — Jó, jó. megyek — felel Vigh András és elindulunk tovább. — A kis üzemekben nem találtam a számításomat, szeretek sok ember között, jó gépekkel dolgozni. Itt mindkettő megvan — mutat be a műhely ablakán. Benn zöld masinacsodák, érhetetlen működésű, zúgó esztergapadok. — Pesten albérletben laktam, itt kényelmes, kétszobás lakásom van. csak a fürdőszoba hiányzik belőle. Ha hazamegyek. olvasok, televíziót nézek, vagy rozoga Jawa motorommal bíbelődök. Hogy mit olvasok? Ponyvát vagy történelmi könyveket. Máshoz, irodalomhoz ritkán nyúlok. A csarnokban siketítő zaj. Csörgő gépsor mellett két fehérköpenyes. piroskendős lány áll tétován. — Bandi bácsi, bedugult ez a vacak cső — mond ják kérlelően. — Jönnek a fiúk! Lépkedünk tovább a sterilező felé. — Pestet^ eljártam a pártnapokra. üzemi beszélgetésekre. vitákra. Itt nem Nagyapa is vagyok, itt a család, meg aztán alig kér dezik meg az embert, ha valami probléma van. A sarkon megállunk. Ujjam vaskos acélcsövekkel játszik. Az asszonyok felé mutat, akik földiepret tisztogatnak. — Szezonmunkások. Nehezen értik meg a gyárat, a csoportvezetők pedig gyakran elvesztik a hidegvérüket és kiabálnak velük. Pedig így nem jó. Szóval van nekem gondom. munkásember sosem élt anélkül. Egész tavasszal például olyan bajban voltam a motorommal, mert nem kaptam rá egy láncot. Mosolyog. r* H. Jánosnével csendesebb helyen találkoztam, a pincében. Óriási tartályok között takarított néhány társával. — Idekerültem, mert leállt a borsó vonal az időjárás miatt — mondja. Az őszülő csöppnyi asszony majdnem elvész a sárga műanyagköpeny mögött. — Augusztusban jöttem a gyárba. Sóstóhegyről járok be. Bajos. mert a villamostól bárom kilométerre lakom, vonat, busz pedig ritkán jár. Gyakran órákkal műszak előtt kell indulnom, s órákkal később érek haza. De szívesen csinálom. A lejtőn Zetor jön felénk pótkocsival. Megáll egy tartály mellett, vezetője leugrik és int a pótkocsin ülő társainak is. H. Jánosné tizennégy évi házasság atán elvált embertelenül durva, kibírhatatlan férjétől. Az ősszel történt, néhány hónappal azután, hogy a konzervgyárba került Azt mondja, azért várt ennyi ideig, mert remélte, hátha megjavul az ura. — A múlt hónapban 970 forintot kerestem. Szezonban biztosan több lesz. Dolgozok én szívesen, mert négy gyermekem van. s a legidősebb is csak nyolcadikba megy. Azt hiszem, ez volt a tizennégy évi várás oka. A létfenntartási függőség. S, hogy ettől megszabadította H.-nét a gyár, megszabadít évszázados kötöttségeitől is. — Egy konyhában lakom a négy gyermekkel. mert volt férjem nem enged a szobába. Két ágyunk van, egyikben a három fiú alszik, másikban mi a kislánnyal. A gyár szakszervezete a tavalyi szezon végén megvizsgálta H.-né helyzetét és — amikor a többi idénymunkást elbocsátották »8 ő állását véglegesítették, így dolgozik most is, pedig a következő idényre .1200 jelentkező lapja fekszik a munkaügyi osztályon. Tavaly előbb ötszáz forint segélyt adtak az asszonynak* aztán ugyanennyi értékű ruhaneműt a gyermekeinek. — A múlt hónapban 480 forint családi pótlékot kaptam. s a volt uramtól 210 tartásdíjat. Gyorsan összeszámolom: 1680 forint. Ebből élnek egy hónapig. —- Csirkét neveltem a gyermekeimnek. Már úgy ’át- tam levághatom. amikor volt férjem és asszonyszeretője megfogta, s a szobában megfőzte. A gyermekek elől. Vigh András és H. Jánosné Két ember, — két út. Az egyiké olyan élet, amilyet már minden munkásember elérhetett. A másik nem fb- hét arról, hogy öt ember létezéséért kell megküzdenie. A gyerekek talán — ha felnőnek — megadják anyuik- nak a nyugalmas, emberi életet, amit Vigh András máris megszerzett magának. Kun István Nagy hajrával pótolták a mulasztást Augusztus elsején dolgozni kezd a nyíregyházi hőerőmű Lapunkban már foglalkoztunk a nyíregyházi hőerőmű építésével, melynek hőtermelésétől olyan fontos üzemek, mint például a konzervgyár, a gumigyár zavartalan termelése függ majd. Ezért a hőerőmű építését — fontosságát tekintve —, a gazdasági bizottság a kiemelt építkezésekbe sorolta. Átadási határidejét 1965. április l-re határozta meg. Egyre csak határidő- módosiiás Az elkészített tervek és módosítások után 25 millió forint beruházást irányoztak elő. A hőerőmű építésével az ÉM Szabolcs megyei Építőipari Vállalatot, a Budapesti Csőszerelő Vállalatot, a Láng Gépgyárt és a Budapesti VERTESZ-t bízták meg. 1964. áprilisban megkezdték az építkezést. Ám alighogy megindult, az építőipari vállalat már haj Vallomások a munkáról ~ . •. mint kétszer körül a Földön Éjfél előtt üzentek érte, azonnal menjen szolgálatba, mert Mezőtúron elromlott a farmotoros Ikarusz, s a munkások ott várakoznak. Azonnal segélykocsiba szállt, s irány Mezőtúr. Felvette a munkásokat és elszállította Tiszapalkonyára. itt már várta a szállítás- vezető, „Fehérgyarmatról is el kell hoznia az embereket, az erőmű nem állhat le.” Újra volán mellé. Aztán vissza Nyíregyházára és a rendes járattal Nagyhalászra. — Nagyon sok \*>lt egyszerre. Másnap estig ültem kormány mellett... Még a vacsora sem kellett. A cipőmet is a feleségem fűzte ki — emlékezik vissza egyik nehéz útjára Bihari András autóbuszvezető. Ez az ember csupa figyelmesség. Irigylésre méltó a nyugodtsága, biztonsága. Kiváló dolgozó, a balesetmentes közlekedésért megkapta- már a harmad- és a másodfokú jelvényt is. — Tudom, hogy akkor -nem lett volna szabad mennem, de a szükség így kívánta — jegyzi meg később. — Nem tudom, más, hogy van, de ha én kocsira szállók, mintha kicserélnének. Más ember az a Bihari, aki a földön jár, civil, s megint más, aki kocsit vezet. Hallom mögöttem a gyereksírást, a meggyógyult betegeket akiket haza várnak, öregeket, s tudom, hogy életükért én vagyok a felelős. A CA 68—12 pótkocsis busz Nyíregyháza—Nagyhalász között közlekedik. Jó ismerőse az utasoknak; egy évtizede. Azt mondják ez a kocsi mindig ragyog. Invitál is, hogy nézzem meg, mert ő, ha az idő engedi napjában kétszer lemossa. Egyetlen szenvedélye a gépkocsi. — Hisz többet tartózkodom benne, mint a lakásunkban. Ez a második otthonom. Már gyermekkoromban is szerettem a motorokat. Ibrányban a herceg uradalmában láttam először traktort, ahol apám 35 esztendeig cselédkedett. Kilencéves lehettem, amikor Kiss Béla. az uraság traktorosa felüitetett a gépre. Hosszú volt az útja Bihari Andrásnak, mig buszvezető lehetett. Nem volt szakmája. Honnan is lett volna, amikor nyolcán voltak testvérek, s a szülök örültek, hogy kenyeret, nem hogy mesterséget adtak volna nekik. Tizenkét éves korában már a meglett emberek között vágta a rendet... A vasúthoz készült, hogy megtanulja a Diesel-raoadony vezetését. Nem vették fel, mert ehhez is szakma kellett. Hosszú, küzdelmes tanulással megszerezte, s vizsgát tett. — Nagyon féltem, amikor először buszra ültem. Mert én az első perctől buszvezető lettem. Soha nem felejtem el, első utamon Diósgyőrből vittem munkásokat Mezőkövesdre. Tél volt, nagy köd. Alaposan megizzadtam félelmemben, mig megérkeztem. ..No Bandi ez is jól kezdődik” — gondoltam, de nem adtam fel a reményt. Semmi különös nem történt vele. Es ez több, mintha történt volna. — Néhányszor közel jár1 tam hozzá _ mondja. — Télen egyszer éppen a kocsim orra előtt borult fel egy motorkerékpáros a síkos úton. Éppen csak meg tudtam állni a jégen. Egyszer szeretném, ha télen mellém ülne a kocsiba. Sokszor nem, vagy csak nagyon óvatosan lehet a fékhez nyúlni, mert különben az árokban köt ki az ember, s kész a katasztrófa. Emlékszem egy kis Trabantra. A vezetője keresztbe fordult előttem, mert későn vett észre. A hó tetejére huppantak. Nem lett semmi bajuk. Ügy emeltük ki az utasokkal. Ö is került már utasaival hófúvásba. Elakadtak. Pil lanatok alatt hómunkás lett belőle. Télen mindig húsz— huszonöt lapátot is visz magával a gépkocsin. — Nyáron, ilyenkor pedig a legnagyobb ellenségünk az álmosság, a fáradtság. Ha pihent az ember, nem történhet semmi baj. De ha nem elég pihent, ne vállaltit a vezetést! Bihari András tizenkét éve járja az országutat és, balesetet soha nem okozott, még figyelmeztetése sem Holt. Pedig annyit ment, hogy kétszer körbejárhatta volna a Földet. Es nem cserélne senkivel. . — Ha nekem nem hiszi, kérdezze meg a feleségemet Farkas Kálmán táridőmódosítást kért — bár összegszerűleg a legkevesebb beruházás jutott a vállalatra. Csupán tényként említjük: hatszor kellett, összeülni és vitatkozni a koordináció és az ú jabb részhatáridők módosítására az építőipari vál- lalat hibájából, mivel az újabb módosítások magukkal vonták a többi kivitelező tervének felbontását rés. Ma még nehéz pontosan megállapítani ennek népgazdasági kárát — ez az illetékesekre tartozik —, de azt megállapíthatjuk, hogy 1965 március elején még alig volt valami az erőműből. Az építőipari vállalat újabb részhatáridőket szabott. Megjegyezzük: volt néhány „objektív” ok, ám mégsem annyi, hogy a hőerőmű befejezését következetesen 1965. november 30-ra tervezze. A beruházást irányító nyíregyházi TITÁSZ vezetői — látva a súlyos helyzetet — nem nyugodtak bele. Ha a hőerőmű 1965. augusztus l-re nem ad hőenergiát a konzervgyárnak — erre lett tervezve —, népgazdaságl- lag beláthatatlan következményei lehetnek. (Több millió deviza, valuta kár, nem beszélve a leszerződött termékek feldolgozásának nehézségeiről.) Ezért az építkezés meggyorsítása érdekében sorra járták a kivitelező vállalatokat. Megpróbálni a lehetetlent Már-már úgy látszott, hiába minden erőfeszítés, amikor áprilisban újból ösz- szeültek és sok vita, egyezetés után megpróbálták a lehetetlent. Szinte versenyt futottak az idővel, Ae építőipari vállalat — látva a felelősségét — nagyobb energiával kezdett a munkához. Az ÉM Gyárkémény Építőipari Vállalata — aki az építőipar elmaradása miatt február 15-ig nem tudta befejezni a kazánfalazást és a kémények építését. csak szeptember 30- ra vállalta, a Láng Gépgyár pedig október l-re a próba- üzemelést. Ám itt is fordulat történt. A gyárkémény- építők dicséretére legyen mondva, a diósgyőri építkezésről diszponáltak át szakmunkásokat és napi 11 órás műszak szervezésével az első kazán falazási munkáit május 28-ra, míg a másikat június 5-re. a kéményeket június 25-re befejezték. A Láng Gépgyár is vállalta. hogyha a kazánfa- lazási munka ütemesen halad, október 1 helyett július l-re befejezi a hátralévő szerelési munkálatokat, vészükről nem merül fel akadály a próbaüzemeltetésre. A csőszerelő vállalat dolgozói sem maradtak álul. A vállalat külön 300 túlórát biztosított a munkásoknak. az erőmű pedig három szakmunkását a kiszolgáló segédmunkásokkal együtt, a munka meggyorsítására. A VERTESZ dolgozói hallatlan erőfeszítéseket tettek. Nincs „objektív* akadály..? A baj azonban nem jár magában. Újabb akadályok merültek fel. A két kazánhoz szükséges műszerek egyrészének leszállítását csak 1966 decemberére vállalták. Viszont enélkü! a hőerőmű nem indulhat. Végül sikerült elérni, hogy a legfontosabb négy darab higanygőzúszós mérőműszert, amely a belépő víz és a kilépő gőz mennyiségét méri — 1965. július 15-ig leszállítják. De időközben ezt is visszamondták. Nem adták fel a reményt. A Budapesti Nemzetközi Vásáron sorra járták a külföldi műszereket gyártó cégeket. míg végül sikerült az elengedhetetlen műszereket beszerezni. A másik probléma az volt. hogy a tervezők „elfeleitették” megtervezni a kazánokhoz szükséges elszívó és alá- fúvó ventillátor soros kapcsoló automatikus berendezését, arae'v nélkül az erőmű nem üzemelhet. Ennek tervezését és kivitelezését a tervezőkkel karöltve az erőmű szakemberei rekordidő alatt készítették el. Nincs „objektív” akadály, ha akarat van! július 20: próbaüzem A sok-sok erőfeszítés és áldozatos munka tette lehetővé — ami áprilisban még lehetetlennek látszott —. hogv ha különösebb és nagyobb hiba ezután nem csúszik be, 1965. július 20- án megkezdődhet a hőerőmű próbaüzeme'ése. Ennek sikerét csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha figyelembe vesszük: a legutóbbi próbaüzemelés határideje 1965. október 1 volt. Minden remény megvan arra, hogy augusztus 1-én már hőenergiát szállít a konzervgyárnak az erőmű Bálint Lajos „Sok ember között, jó gépekkel“ — „Egy konyhában lakom négy gyermekkel“ — „Bajban Toltam a motorommal“ — „Szezonban több lesz a kereset“
