Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
Társadalmi vagy „profi" fellépés? Párizsi meghívás akadályokkal — Fehér foltok és vendégszereplések — Arányos erkölcsi és anyagi elismerést A színházi évad fináléi a: Sűrített, igényes nyári műsor Nem mindennapi, hogy egy öntevékeny együttest meghívnak párizsi vendég- szereplésre: a mátészalkai földművesszövet kezeli ci- gányegyüttes kapta a meghívást. Nyolc nap alatt tíz alkalommal kellett volna fellépniük. A magyar cigányság táncainak népszerűsége mellett felfedezhető ebben a nyugati impresszárió nyilvánvaló üzleti szelleme, a táncosok fizikai teherbírásának figyelmen kívül hagyása is. A szálkái táncosok nem mentek el, azonban ez a nem lebecsülendő külföldi ajánlat is újra felhívja a figyelmet néhány problémára, örvendetes, hogy már külföldi florkor-szakemberek is érdeklődnek a szabolcsi népi tánc iránt, de megteszünk e mindent megyén bellit a népitánc-hagyományok ápolásáért, reprezentatív tolmácsolásáért? Nincs táncoktató Ebben a kérdésben két ellentétes véleménnyel keli számolni, az egyik szerint túlságosan elkényeztetik a leginkább felkapott megyei együtteseket, anyagilag és erkölcsileg aránytalanul sokat kapnak a támogatásból. Ezzel magyarázható, hogy immár „profikká” váltak, nem hajlandók fellépni, csak honorárium ellenében. A másik vélemény lényege, hogy kevés a tényleges támogatás, nincs utánpótlás, nem megnyugtató a táncoktatás, a zenekari kíséret, következésképp zsáku Icába jutott a szabolcsi népitánc-hagyományok ápolása, illetve kellő színvonalon való tolmácsolása. Hol lehet az igazság? Melyik „fél” áll közelebb a helyzet reális ismeretéhez? Nemcsak szabolcsi érdek, hogy ne menjen veszendőbe egyetlen népilánc-motívum se, a lassan kiöregedő láncosok átadják a megőrzött táncokat az utókornnk. Ez már jórészt megtörtént, neves zeneszerzők mentették át a nép táncainak, dalainak gyöngyszemeit. De még a ma „tallózók” is találnak egyes elfelejtett és csak a táncosok lábáról elleshető motívumokat. Az ököritói Fergeteges, a nagykállói Kállói-kettős táncosainak, csakúgy, mint a szálkái ci- gányegyüttes tagjainak apáról fiúra szálló „tánctudo- mánya” avatott szakember, koreográfus irányításával csillogna teljes fénnyel. Ilyen szakember azonban nincs, kivéve a mátészalkai Csíki Júliát, aki azonban éppen az együttes érdekében végzett nehéz munka miatt gyakran kénytelen távolmaradni a próbáktól. Elzárkózás is tapasztalható éppen a szálkái együttesnél, nem szívesen fogadnak szaktanácsadót, attól tartanak, hogy a „külső” beavatkozással a cigánytáncok veszítenének eredetiségükből. A pénzen túl, emberséggel Nagy gond, hogy változóak az öntevékeny együttesek. Munkaalkalom híján a szálkái együttes válságos helyzetbe került, olyan földművesszövetkezeti dolgozókra esett a létszámcsökkentő bizottság határozata, akik mindvégig becsületesen dolgoztak. Nem kaplak murikát helyben, kénytelenek voltak Pestre és más távoli helyekre áttelepedni. A Fergetegesnél más gond hátráltatja az együttes fejlődését: nincs helyben szakoktató, repertoárjuk évek óta mind választásban mind színvonalban egy helyben áll, nincs zenekaruk. Mégis ezek az együttesek bebizonyították, hogy életképesek: a táncosok nem „profik”, hanem a napi munka után lépnek pódiumra. Megérdemlik az elismerést. Állandó „számai” a megyei kulturális rendezve-' nyéknek, egy év alatt több tízezer szabolcsi néző tapsol előadásuknak, legutóbb több országos bemutatón is részt vetlek, július végén pedig a szálkái, a káliéi és az ököritói együttes képviseli megyénket az országos népt- táncfesztiválon Pécsett. Nem beszélhetünk zsákutcáról semmiképp. Mégis szükséges mérlegre tenni e „felkapott” együttesek munkáját. Az eddigieknél kritikusabban. Az anyagi támogatás kielégítőnek látszik, hisz csak a mátészalkai és az ököritói együttesek évi 400 ezer forintos költségvetéssel rendelkeznek, igaz ebben benne van a járásból! énekkarok. és más kulturális események finanszírozása ts. ebből csaknem 200 ezer forintot a cigányegyüties . összetáncol” bevételként, A MÉSZÖV nem sajnálja a pénzt ezektől az együttesektől. (Az utóbbi 4 év alatt csaknem 2 milliót adtak a megye könyvtári hálózatának fejlesztésére. ismeretterjesztő előadásokra és egyéb kulturális kiadásokra ) Egy, de jő Mivel nincs különösen sok anyagi forrása a kulturális munkának nem ártarja azonban jobban, céltudatosabban felhasználni az együtteseknek nyújtandó összegeket, hogy azok elsősorban az égető problémák megoldását szolgálják. Az anyagiakon túl elsősorban megértés kívánatos a továbbiakban, a fejlődés sürgős segítséget igényel: utánpótlás, táncoktatás. a műsor szélesítése, a zenekari kíséret megoldása, az utaztatás, mind-mind élő és naponta gondot okozó problémák. És szükség lenne egy nézőpontbeli változásra is: ne úgy tekintsük ezeket az együtteseket, mint amelyek gombnyomásra mindig készen állnak, legyen bár megyei rendezvény, vagy mint volt a Tudományos Akadémia flórkor szakembereinek tanácskozása, ahol külföldiek is jelen voltak, s bemutató előadásra a szálkáinkat kérték fel. Ne csak akkor gondoljanak rájuk a megyei művelődési szervek, amikor egy sürgős fellépés van soron, hanem máskor is. Esetleg olyan elképzelésekkel. hogy ők lehetnének egy szabolcsi népi együttes csirái, egy gazda kezében, szakemberek irányításával rendszeres próbákkal, kiválóra csiszolt teljes műsorral léphetnének a közönség elé. Esetleg külföldön, ha nem is tíz előadással nyolc nap alatt... Páll Géz,a A legutóbbi évek földmunkálatai során, sok népvándorláskori régészeti telepanyaggal gazdagodott a Vásárosnaményi Beregi Múzeum. Ezek a régiségek csaknem teljes egészükben agyagtöredékekből állnak. Az edények többnyire szürke színűek, korongon készültek és számos alapformát mutatnak. Az edény töredékek közös jellemzője, hogy a felületükön geometrikus minták maradtak meg, amelyeket pecsételőkkel nyomkodtak be az égetésre váró puha edényfalba. Ez a mintázott kerámiafajta a régészeti tudomány előtt szinte ismeretlen. Valamennyi példányát a népvándorláskor korai szakaszába (IV—V. század) kell helyeznünk. Ez a korszak a szarmatákhoz és hunokhoz fűződik. Tehát joggal várhatnánk, nogy a fent említett mintázod edény töredékeket a szarmatákhoz és hunokhoz sorozzuk, de az alföldi szarmata- és hunkori leletek köpött egyetlen bélyegzett Ami a színházat, a színjátszást illeti, szerencsés vá- pos Nyíregyháza. Nincs állandó, saját színtársulata, közönsége mégis több előadást lát, mint a saját társulattal rendelkező városoké. S most, az idén még a színi évad is tovább tartott, mint az előző években: július 18-ig voltak rendszeresen előadások Nyíregyházán és a megyében. Az évadban rendszeresen itt játszó színházakhoz, a Debreceni Csokonai, a Miskolci Nemzeti, az Állami Déryné és a nyaranta néhány előadást vállaló Egri Gárdonyi Géza Színházhoz ebben az évben a Szolnoki Szigligeti Színház társulata csatlakozott vendégjátékával. Ez a vedégjáték azonban nem egy-két estére szóló kiruccanás volt, hanem 4 hétig tartó komoly munka, június közepétől, július hónap közepéig. Nyert vele Nyíregyháza, főként azonban a szabolcsi falvak színházlátogató közönsége. Nemcsak azért, mert így több előadást, hanem azért is, mert jó, színvonalas előadásokat láthattak. A színház, a színjátszás iránti érdeklődés Sza- bolcs-Szatmár megyében az edényt sem ismerünk. Itt Pedig a Felső-Tiszavidé- kén egymást érik a bélyeges mintájú és a kísérő díszítetlen kerámiák lelőhelyei: Tiszavasvári, Tímár, Búj, Panyola, Kisvárda, Gergelyiugornya, Vámosatya, Beregdaróc, Beregsu- rány. Sőt Olcsva tájáról a Szamos folyó áradása is hozott le egy egész edényt. Bizonyára a szomszédos államok múzeumai is őriznek egy-két példányt. A felületi gyűjtésből eredő darabok súlypontilag a Be- reg-vidékhez tartoznak. Hitelesítő feltárásokkal tisztáznunk kellett a bélyegzett kerámia forrását, mert hiszen feltehető volt a kelta edényművesség továbbélése, a dáciai római hatás; mert hiányzik a kapcsolódó síranyag, amely a telepek kerámiarétegét, időben és népi kapcsolatok tekintetében pontosabban meghatározhatná. Beregsurány-Barátságkert- ben végzett hitelesítő feltárásunknál szerencsénk volt, mert a Mic patak utóbbi néhány esztendőben mind erősebben megnyilvánuló igénnyé alakult át. Ebben legnagyobb szerepük van az állandóan itt játszó színházak társulatainak. Mint említettük Nyíregyházán és Szabolcs megyében az idén tovább tartott a színi évad, tulajdonképpen nyári szezonról is beszélhetünk, a hűvös időjárás ellenére. Ugyanis a júliusban és a július első felében játszott darabok többsége vidám, könnyed hangvételű volt. Érdemes lejegyezni néhány számot: a Csokonai, a Miskolci Nemzeti, az Egri Gárdonyi és a Szolnoki Szigligeti Színház az említett másfél hónapban 61 előadást tartott, melyet 24 ezren néztek meg. Egy-egy előadásra csaknem 400 látogató jut. (393). Ez igen jó arány, figyelembe véve, hogy a vidéki kul- túrházak befogadóképessége nem nagy. A Szolnoki Szigligeti Színház a megyében összesen 54 előadást tartott, több mint 20 ezer nézőnek. (Ebből Nyíregyházán 10 előadást, 3900 néző látott. Sőt a Nyíregyházán játszott Egy szerelem története c. színművet az egész partján mélyszántással elroncsolt edényégető kemencéket találtunk, több száz mintázott edénytöredékkel együtt. A zárt telepgödörben nemcsak az ott készült edénytípusok tömegét leltük meg, hanem négy minta pecsételőjét is. égetett agyagból. Ezek azt tanúsítják, hogy a koranép- vándoríáskori edények egyik fazekasközpontját fedeztük fel Beregsurányban. Itt égették, itt mintázták kerámiájukat és innen vitték el az árujukat messze- földre. A fazekasközpont népi és időbeli meghatározásá”a csak későbben kerülhet sor. Ezt a területet 166-tól kezdve a lteleti germán vandálok lakták. Mikor innen Észak-Afrikába készülődtek, szállásaikat 336-tól kezdve a gepidák foglalták el, a gótok testvárnépe. Ezek IV—V. századi régészeti hagyatéka még tisztázásra vár. Csallány Dezső megyei múzeumi igazgató ország tv-nézőközönsége élvezhette.) A Debreceni Csokonai, a Miskolci Nemzeti és az Egri Gárdonyi Géza Színház ösz- szesen hét előadást tartott, ezeket csaknem 4 ezren nézték meg. A látogatottság tehát semmiképp nem . mondható gyengének, bár néhány előadásnál a szokásos évi átlag alatt marad, ami bizonyos szervezési hibák következménye, Nem mintha a színházak nem propagálták volna kellően előadásaikat, hanem inkább arról van szó* hogy a megyei illetékes nem egyeztette eléggé körültekintően a színházak előadásait. Megtörtént, hogy egy-egy községben túl közeli időpontra került egymáshoz két előadás, s emiatt volt mindkettőn a vártnál kevesebb közönség. A legtöbb bosszúságot az Állami Déryné Színháznak okozta ez a figyelmetlenség. A lövőben több gondot kell fordítani arra, hogy a ritkábban itt játszó, vagy csak a a nyári szezonra idetelepülő színházak érdekeinek r.e áldozzuk fel a „törzsszínhá- zak” jól felfogott érdekeit; Ami az utószezonban játszott darabok műfaját, az előadások színvonalát illeti, eléggé változó a kép. Madách Imre: Az ember tragédiája c. drámai költeménye, Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival, és Arbuzov: Egy szerelem története c. színművei, Móricz Zsigmondi Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. vígjátéka, »Nóti Károly: Nyitott ablak c. zenés bohózata, Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, és Fall Leo: Sztambul rózsája c. operettje szerepelt a szabolcsi színpadokon e másfél hónapban. A legkiemelkedőbb produkciók: a Tragédia két előadása (Téry Árpád rendezése), és az Egy szerelem története (Berényi Gábor rendezése), mindkét mű a szolnokiak előadásában. Ennek ellenkezőjét mondhatjuk a miskolciak játszotta Noszty fiúról. Jó előadás volt a szolnokiakkal a Nyitott ablak és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a debreceniekkel a Csárdáskirálynő és az egriekkel a Sziambul rózsája. Mindent egybevetve: a nyári szezonnak is nevezhető utószezon előadásainak sűrítése jó törekvés, mely mind a közönségnek, mind a színháznak nyereséget jelentett, azonban a következő években a szervezésre, egyeztetésre több gondot kell fordítanunk, mert csak így aknázhatjuk ki igazán eredményesen az e törekvésben rejlő lehetőségeket. Seregi István Fontos tudományos lelet Népvándoriáskoii fazekasközpont Beregsurányban FÁBIÁN ZOLTÁNi Nagy vagy Csendes-óceán Az asszony a férfire pillantott: — Egyet kérek tőled _ mfondta halkan. — Egyet?! — csodálkozott a férfi. — Mindent kérhetsz. — Nem — rázta fejét. — Csak egyet. — Mit? — Azt, hogy mondd majd meg, ha — lenézett az asztalra, mintha a fehér abrosszal beszélgetne: — ha már nem szeretsz. _ Szeretlek. Tudod. — Most igen — felelte az asszony. — Eljön az idő, amikor majd nem. Ügy érezte, ha még egyet szól, sírni kezd. A férfi átnyúlt a poharak fölött, megsimogatta rezzenő, fehér ujjait: .— Gondolod? — kérdezte. 1965. július 35. Jó lenne nem gondolni — mondta rá magában az asszony. Hangosan nem válaszolt, elnézett a begyekre. Nem vették észre, mikor merült el a nap. Az égalja aranyzöld volt, s meleget lehelt., de föntebb már leélt volt, hűvös kék. A hegyek puhán nyúltak el, álmosan. mintha a város füstjeiből, s az est párájából formálta volna őket egy láthatatlan valaki. A férfi magafelé billentette kezét a fonott karfán, s a karórájára pillantott: — Nem sokára mennünk kell — mondta tompán. — Igen — biccentett az assjony. — Mennünk. _ Hirtelen kitört —, de miiért?! De miért?! — visszhangozta a férfi valahol gondolatai legmélyén és nem felelt. — O, legalább gyűlölni tudnám! — mondta tovább az asszony. Szemét bepá- rázta a könny. — Nem, azt nem lehet — tiltakozott azonnal a férfi. — Nincs okunk a gyűlöletre. — Magában hozzátette: Bár lenne! Az asszony erre is gondolt. Hangosan a választ mondta rá: — Nincs. — Majd fellHibbant: _ Innék valamit! — Én is — bólintott a férfi, s konyakot rendelt. Rajtuk kívül alig volt vendég a teraszon. A fiatal gyerekarcú pincér hamar hozta az italt: — Parancsoljanak — tette eléjük könnyű, kimért mozdulattal a két metszett poharat, s lesütött, szalmászőke szempillái alól azt leste: észrevészi-e az asszony, milyen finoman tud kiszolgálni? Igen, észrevette. — Köszönöm — mosolygott rá könnyű, kis biccentéssel, de tovább nem törő- döt vele; a férfit nézte. — Mire iszunk? — emelte az fel a poharát. Az asszony csak nézte, nézte, azután mondta: — Amire te akarod. A férfi arca hirtelen merev lett. Hátradőlt a nádfotelban, s felmutatott: — Nézd! Az asszony felpillantott. A kék sötétség lejjebb szállt. A hegyek már feketék voltak, s élük volt, amely keskeny, zöld barázdát hasított az ég aljára. — Mint megnyíló, kék óceán alatt _ mondta a férfi. — Igen — borzongott össze az asszony. Azután ittak. A férfinak iskolai atlasza villant fel, látta maga előtt a szétszórt, apró polinéz szigeteket, körülötte a rengeteg kékséget, s rajta körben a felírást: Nagy vagy Csendes-óceán. Elmosolyodott. Az asszony megkérdezte: — Mire gondolsz most? Orra fölött vékony, kis re- dők szelték ketté fehér homlokát. — Nagy vagy, Csendesóceán! — mondta a férfi halkan, kissé szavalva. — Diákkoromban mindig így, igének éreztem ezt a ,.vagy”-ot, nem kötőszónak. Órákig elnézegettem atlaszomban Polinézia térképét, s egyre mondogattam: „Nagy vagy, Csendes-óceán!” — Kesernyés fintorral elmosolyodott: — Akkor még úgy hittem, híres óce- ánológus lesz belőlem. Az asszony is mosolygott, de kötekedőn: — Még szerencse, hogy csak földrajztanár lettél. A férfi nem értette. — Azért, mert ott mesz- sze a tengeren nem találkozhattunk volna. — Nevetősen mondta, de amikor elhallgatott, komoly lett. Nagyon komoly. — A férfi nézte sokáig, szótlanul, majd hirtelen megkérdezte: — Miért szeretsz? — önzésből. — Te, engem?! Az asszony csak bólintott.-— Nem — mondta a férfi határozottan. — Pedig így van — vágott közbe az asszony. — Szeretlek, mert veled mindig minden olyan má& olyan szép. A férfi a fejét rázta, majd: — Hogy mit jelent önzésből szeretni — kérdezte halkan —, megtudod, ha te is negyvenéves leszel, s beleszeretsz egy nálad tizenöt évvel fiatalabb fiúba. Az asszony felkiáltott: — En nem akarok már senki mást szeretni.
