Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

Szociográfia — hiányérzettel Végh Antal: A mennyországtól napkeletre Interjú Huszár István műtermében Egy újszeri önálló kiállításró!, Munka közben Foto: Hammel József Nem „szabályos” bírálatot akarok írni Végh Antal szo­ciográfiájáról, csupán né­hány gondolatot szándéko­zom felvetni azzal kapcso­latban. (A mennyországtól napkeletre. Alföld. 1965. 1, 2, 3 szám) Olyan helyet választott témájának, ahol szinte meg­áll a történelem, vagy ha mozdult is valamit, azt alig lehet észrevenni. Egy köz­ségről írt. egy mezővárosnyi faluról. Ez a község Ujfe- hértó. Remekül indul a szociog­ráfia. Előbb a gyógyszertár kálváriáját mondja el, az­tán élő képet rajzol a köz­ség főteréről. Szinte minden mondata a lényegbe talált. A hangulat — ha valaki csak egyetlen alkalommal is járt a községben, tudhatja, — hamisítatlan, újfehér­tói. Ezzel azonban meg Is akad. Egy-két fellendülés — az elmaradt pártbizottsági értekezlet és a tsz-elnök be­mutatása — még jelzi az ábrázoló szándékot, de a későbbiek során egyre in­kább csak „elmondja” a történteket. Az apró epizódokra sza­kadt mű végén aztán — bár azok a Végh Antal által megalkotott összképbe töké­letesen beleillenek, — meg­jegyzi: „Mit mondhatna még el az ember Ujfehér- tóról? Lenne miről és mit beszélni ezerszám...” Ezzel a megjegyzéssel jó­kora hiányérzetet teremt az olvasóban, aki aztán ki sem tudja ezt elégíteni. S a hiányérzet nem is indokolatlan. Nem kell messze menni, válaszol rá maga az író: „.„éppen olyan hittel beszélnek itt is a jövőről, a társadalmi fel- emelkedésről, mint az, or­szág bármely más községé­ben. Ezernyi ténye és jele van ennek a gondok mellett is. S ez a lényeg.” Ha ez a lényeg, akkor a A nyírbátori földműves­szövetkezeti könyvesbolt 20 községnek 68 társadalmi könyvbizományoson keresz­tül biztosítja a könyvellá­tást. Ez év első felében 346 ezer forint értékű szépiro­dalmi, és szakkönyvet vásá­roltak meg a járás lakosai, örvendetes az, hogy a járá­si székhelyen kívüli közsé­gek könyvvásárlása növek­szik. A 68 könyvbizományos ez évben 156 ezer forint érté­kű könyvét juttatott el a fa­— En sem akartalak té­ged — mondta a férfi. Ké­sőbb hozzáfűzte: — Vannak dolgok, amelyek erősebbek nálunknál. — Igen, a szerelem. — Nem csak a szerelem. — Még mi? — A becsület. Az asszony megrándult: — Ezt most mire mon­dod? A férfi nem nézett rá: — Csak úgy... Eszembe jutott. — Nézz rám! — bűvölte az asszony felfénylő szem­mel. De az mindig nem nézett. Akkor hirtelen fel­mutatott az egyik eltűnő csillagra, s játékosan meg­kérdezte: _ Az melyik csillag? — Épp a Szabadság szol/jr fö­lött sziporkázott. A férfi odanézett: — A sziriusz. — Magya­rázni kezdte: — Tulajdon­képpen nem is egy csillag, hanem kettő. De kísérője egészen kicsi, alig nagyobb a Földnél, s nincs fénye, csak súlya van, irtózatos súlya. Atommagokból áll. — Olyan — mondta az asszony —, akár én... lényeg jószerével ki is ma­radt az írásból. Miért? Forradalmi dolgot művei­tek Ujfehértón: tanyasi kol­légiumot alakítottak. Beszél is róla Végh Antal. Említi a kísérleti gazdaságot is, „amelynél különbet el sem lehetne képzelni”. De csak említi. És szól a 45 <^'őtti idők­ről is. Hogy azóta változott a világ, ezt senki sem kétli. Azt azonban, hogy 1956-ig vagy azóta mi történt, mit dolgoztak, mi fejlődött, mi halt el, T- elhallgatja. Pe­dig nincs a világon izgal­masabb e húsz év valósá­gánál. Talán itt van Végh Antal két legnagyobb hibája: a mérleg „negatív jelenségek” feliratú serpenyőjébe helyezi a döntő momentumokat, s a másik serpenyőbe alig rak valamit, bár ezt szinte kí­nálja a helyzet. így az ol­vasó nem tudja a dolgokat valóságos súlyukkal mérni, az összkép — amit a köz­ségről benne az író kialakí­tott, — hibás lesz, nem fog­ja össze az egészet, S ez az okozója részben a hiányér­zetnek is. A másik: Végh Antal majdnem álló képet rajzolt Ujfehértóról, pedig ott is változásokkal teli húsz év telt el a háború óta. A va­lóság nem is lehet más­ként helyes, csak ha a tár­sadalmat egy fejlődési fo­lyamatban — a fő folyam mellett előrefutó, visszama­radó. kanyargó, emelkedő, zuhanó folyókkal és pata­kokkal együtt — látjuk és szemléljük. A fe.ilődésszem- léletnek ez a dialektikája is elsikkad a szociográfiá­ban. Mégis érdekes írás, tűz­zel bélelt. abbahagyhatat- lan, Miért? A valóságról ol­vasni aldcor is izgalmas, ha nem teljes, ha hibákkal együtt jelentkezik, és hiány­érzetet hagy bennünk. Kun István lu lakosaihoz. Különösen szép eredményt értek el a pedagógusok. Pl. Penészle­ken Somosi Antal, mintegy 4000 forint, Máríapócson Fi- gula István 3400 forint érté­kű könyvet juttatott el a vásárlókhoz. Az elmúlt év­hez képest, mintegy 50 %- al növekedett a könyvvásár­lók száma. A járásban a különböző sorozatokra 195-en fizettek elő. — Akár én melletted — vágott közbe a férfi. — Nem, nem. — De igen _ bólintott a férfi. — Nincs fényem, csak súlyom van. Xrtóztató sú­lyom, amit rádakasztottam. — Én vettem magamra — kiáltotta az asszony. — Én. A férfi lehunyta a sze­mét; nem felelt. Téged, csak téged akar­lak! — Jajdult fel belül az asszony, azután: — Gyűlölni akarom őt gyűlölni — suttogta fulla­dozva. — Nem szabad — mondta rá rögtön a férfi, s csitítóan megsimogatta az asszony madárcsontú vállát. Később azt mondta még: — Pedig elvesz tőlem. _ Tőled senki soha! A férfi félrekapta fejét, majd felnézett az égre. Az égbolt sötét volt és hidegen nyugodt. Mintha kék acéllá fagyott volna. A csillagok jégkris­tályok voltak, zúzmara sze­mek. — Ez megmarad nekem — mondta. (Rakamaz, szolgálati pe­dagóguslakás, utcára né­ző szoba. A falakon kör­be ismert és kevésbé is­mert munkák: grafika, olaj, tus, metszet. Heverő, festőállvány és könyv, na­gyon sok könyv. A sarok­ban kávégép sistereg. Ez Huszár István festőművész műterme). — Most jöttem haza a tokaji művésztelepről, ahol már dédelgetett tervem megvalósításán dolgoztam. Szeptemberben, vagy októ­berben, attól függően, hogy mikor kapom meg a nyír­egyházi Jósa András mú­zeum helyiségét, önálló ki­állítással jelentkezem. — Hányadik önálló sze­replés lesz ez? — Eddig négyszer volt módomban önálló szerep­lésre, ez lesz az ötödik. Újdonság annyi lesz a mos­tani önálló kiállításban, hogy meg akarom mutatni a különböző művészeti ágak szoros kapcsolatát. Azt sze­retném, ha a látogatók meggyőződnének arról, hogy az irodalom, a zene és a képzőművészet — ha sa­játos módon is — de ha­sonlatos érzéseket fogalmaz­nak meg, s ezért egymást jól kiegészítik. _ Miként akarja ezt ér­vényre juttatni? — Elsősorban a versil­lusztrációkkal. Rajzban je­lenítem majd meg Váci Mi­hály ,;Piros postaládák”,, Csoóri Sándor „Ez voltál”, s „Az érem”, Radnóti Mik­lós „A hetedik ekloga” cí­mű költeményének legki­fejezőbb mozzanatait. Ugyanígy a képzőművészet erejével szeretném hangsú­lyozni több ismert a’kotás mondanivalóját. A tőlem megszokott fametszeteken kívül főként' grafikával kí­sérletezem. Újdonság talán, ha elmondom, hogy utóbbi munkáim zöme aszfaltkvé ta­raj z. méretét tekintve pedig tablóképszerű. Talán azért is vonzódom a grafika felé, mert úgy vélem: a grafika a képzőművészet kamaraze­néje, s ezt is közel kell vin­nünk a közönséghez. — Nem gondolja, hegy ,.egyhangú" lesz a kiállí­tás? — Ennek elkerüléséért vettem szívesen Kapossy Endre esztergomi művészba­rátom ajánlatát, aki „színes anyaggal“ társul az önálló kiállításhoz. De ezt a célt szolgálja az a tervem is. hogy a versillusztrációk előtt a megnyitáskor a nyír­egyházi irodalmi színpad néhány tagja élő szóval tol­mácsolja majd a rajzban látható költeményt. Ugyan­így gondolom a zenei illuszt­ráció „aláfestését“ is a zene­iskola növendékei segítségé­vel. (Vendég érkezik: Lavotteo Géza. az Erdőbényeí Galé­ria fáradhatatlan szervező­je —r művésze). — Lavotta barátom bíz­tatása nyomán szántam el — És én? — kérdezte az asszony. — Te? — kérdezte vissza, de nem felelt rá. Magában sem. Azt mondta: — Mint megnyiló, kék óceán alatt. — Es még mindig az eget nézte, Az asszony dideregni kez­dett. A férfi szeme sarkából ész­revette : — Fázol? — hajolt hozzá. — I-igen _ vacogta. — Hűvös van — bólintott a férfi. Odaintette a pin­cért, fizetett, aztán mentek. A kis pincér az italospult mögül hosszan nézett utá­nuk, nézte az asszony meg­megingó derekát, amíg csak le nem tűntek a lépcső for­dulójában. A legalsó lépcsőfokon az asszony hirtelen szembefor­dult a férfivel. Nem szólt semmit. Állt mozdulatlanul, akár önmaga szobra. Csak a szeme élt, megtárult, nagy szeme: ezzel kérdezte: És én? A'férfi megértette: — Te is mondta hal­kan, Magában hozzátette: neki. És tudta, hogy ez nem lehet másképp. magamat az újabb kiállítás­ra, amellyel inkább ismeret- terjesztő tevékenységet igyekszünk folytatni. A ki­állítást ugyanis Nyíregyháza után Borsodba vándoroltal- nánk s elvinnénk Esztergom­ba is. A témáról csak any- nyit: ezúttal több, munkát A régi idők emberei féle­lemmel kémlelték az eget, a csillagok mozgását, üstö­kös feljövetelét, a meteorok hullását: háborúra, járvány­ra, szerencsétlenségre kö­vetkeztettek az „égi” jelek­ből. Ma már csak a kevésbé érdeklődők tartják rejtély­nek a csillagok mozgását, s az abban felfedezhető tör­vényszerűségeket. A csilla­gászok „átfúrták” az eget, millió és millió kilométerek­re a szélrózsa minden Irá­nyában. Nem találtak sem­mit a régi felfogás és kép­zelet „más-világából”. Ellen­ben csillagok milliárdjalt hozták „szemközeibe” kü­lönleges távcsövek és mérő­műszerek, valamint a szín­képelemzés és más tudomá­nyos módszerek segítségé­vel, A Saturnus sapkája és a műhold. Izgalmas időtöltés, hasz­nos szórakozás az amatőr- csillagászat, amely me­gyénkben is egyre több em­bert vonz. Jó húsz évvel ezelőtt alakult meg egy kis csoport, fiatal fizikusok, ta­nárok kezdetleges eszközök­kel megpróbálták felkelteni az érdeklődést a csillagá­szat iránt. Ma már korszerű távcsövek, műszerek állnak a nyíregyházi érdeklődő kö- zöns»g rendelkezésére: négy és fél éves kényszerpihenő után ebben az évben felál­lították a százszoros nagyí­tású csillagvizsgáló távcsövet a Zrínyi Tlona Gimnázium udvarán, öt éve kapta a nyíregyházi csillagászati szakkor a budapesti Uram a Csillagvizsgáló háziműhelyé­ben készült távcsövet, azon­ban hely és egyéb anyagiak hiányában csak ebben az évben kerülhetett a nagyobb közönség elé. Talán túlzás obszervató­riumnak nevezni a nyír­egyházi távcsöves állomást Mégis egyre inkább hasonlí­tani fog a csillagvizsgáló­hoz, kellemes és hasznos színfoltjává válik váro­sunknak. Minden szerdán ábrázoló képemmel találkoz­hat majd a nyíregyházi kö­zönség. A kiállítás „utolsó simításait” egyébként a haj­dúböszörményi művésztele­pen végzem e!, amelynek augusztus első felében le­szek a lakója. AS. este fél nyolctól érdeklődők sorakoznak a csillagképeket, bolygókat, mesterséges mű­holdakat közelhozó távcső előtt, mérik a keringési időt, gyönyörködnek a Sa­turnus sapkájában, a Jupi­ter mögül előbúvó holdak­ban, a kettős csillagokban, megismerik a csillagképek és a bolygók közötti különb­séget. Izgalmas perceket tartogat mindenki számára a Hold ködfoltjainak meg­tekintése, a legkülönbözőbb „űr-jelenségek” felfedezése. Mert valóban felfedezések ezek, a tudomány bebizo­nyított tényeit nem elég kinyilatkoztatni, a szemé­lyes élmények, sajátságos egyéni út vezet a teljes vi­lágossághoz, az égitestek vi­lágának megértéséhez, és azon túl magyarázásához. Aki ugyanis érzékeli, fel­fogja az addig általa meg­magyarázatlannak tűnt je­lenségeket, — később ter­jesztőjévé válik a tudomá­nyos csillagászati ismeretek­nek. Az országos hálózatban Ma még túlnyomórészt a fiatalok, a diákok gyűrűje veszi körül a magyarázó és a távcsöves vizsgálatot ve­zető M. Takács Ferenc kö­zépiskolai tanárt, a nyíregy­házi csillagászati szakkör vezetőjét. Vannak azonban érdeklődők az üzemekből is a TEMPÖ Ktez. a TBC.in- tézet, a postásszakszerve­zet és a csillagvizsgáló fel­állításában sokat segítő faipari vállalat dolgozói csoportosan részt akarnak venni a csillagok közötti barangolásban. Kapcsolatot építenek ki a szakkör tag­jai a város más üzemeivel, tsz-eivel. intézményeivel is, filmvetítésekkel, távcsőépi- tési tanácsokkal én eevéb módon akarják tevebélye-1 sebbé tenni a szabolcsi ama- ( tőresillagászati életet. Részt vesznek a szabolcsi amatőr­csillagászok a közeljövőben megrendezendő országos amatőr-csillagász kongresz­Kulturális világmozaik Stockholm: Ingmar Berg­man a világhírű svéd film­rendező a napokban kezdi meg legújabb, saját forgató­könyve alapján készülő „Persona” című filmjének forgatását. Első ízben sze- szerepeltet külföldi színész­nőt, a norvég Liv UUmant. A film két fiatal nő von­zalomból és taszításból összetett különös kapcsola­tának története. Címe az antik görög tragédiáknál használatos álarcok nevéből származik. Ingmar Bergman azt akarja bemutatni, hogy valamennyien ilyen álarcot viselünk, sőt az álarcokat időnként felcseréljük egy­mással. New York: Richard Bur­ton és Elizabeth Taylor csa­ládostul megérkezett az egyik New York-i szállodá­ba. Egy hálószobából ki kel- lett vinni a bútorokat, hogy helyet biztosítsanak a mű­vésznő ruháinak és kalap­jainak. R, Burton 16 szobát vett ki: hetet saját maguk­nak, a többit kutyájuk, macskájuk, madaruk és 70 csomagjuk elhelyezésére. Szobáikban 7 telefon mű­ködik. mindhárom fürdő­szobába jut egy-egy. Lipcse: Több hónapig tar­tó renoválás után ismét megnyílik a 400 éves lip­csei Auerbach Keller elne­vezésű étterem. A hagyo­mány szerint a világhírű vendégfogadó első vendégel közé tartozott dr. Johann Faustus orvos, aki az ör­dög cimborája hírében ál­lott. Goethe Faust-jának egyik jelenete ezért játszó­dik éppen az Auerbach Kellerben. szuson is Győrött. Gazdag és színes programot állíta­nak össze a következő fel évre. Azt is tervezik, hogy megalakítják Nyíregyházán az amatőrcsillagászok pár­toló egyesületét. Ez min­denképpen indokolt lenne, mert szervezetileg is széle­sebb alapokra helyezné az amatőrcsillagászat munkáját, ismeretterjesztő szerepét megyénkben. Szó van arról, hogy Nyíregyháza is bekap­csolódik az országos es nemzetközi megfigyelő há­lózatba, ennek érdekében most végzik a szakemberek a csillagvizsgáló koordiná­táinak megállapítását. Nincs titok Néhány töretlen szenve­délyű ember és sok társa­dalmi szerv, gazdasági in­tézmény, vállalat, iskola, kultúrotthon támogatásával Nyíregyházának is van csil­lagvizsgálója. Újabb létesít­ménnyel gazdagodott a népművelés. Százak és ez­rek győződhetnek meg szép tiszta időben a változó csil­lagok szabályszerű és kiszá­mítható útjának egyáltalán nem titokzatos mibenlété­ről, s lehetnek tanúi a gyorsan száguldó piros pont becsapódásának a Holdra, mint volt ez má­jusban, az amerikai mester­séges bolygó megfigyelése­kor, ez volt eddig a nyír­egyházi amatőr csillagászok egyik szenzációja, A csilla­gok világa minden órában és minden percben tartogat meglepetéseket azoknak, akik „kinéznek” a csillag- vizsgáló távcsövén a világ­űrbe. hogy megfejtsék és megértsék a rég titokzatos, ma pedig már természetes­nek vett „égi” jeleket. p. *. 346 ezer forintot költöttek könyvekre ez évben a nyírbátori járásban R. Iö Barangolás a csillagok között Rég titokzatos — ma megfejtett égi jelek — Minden szerdán „nyitva tart“ a nyíregyházi csillagvizsgáló

Next

/
Oldalképek
Tartalom