Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

Érvényesülés A szakstervezetek segítsége a cigánylakosság érdekében: Állandó munka biztosítása ■« és a lakáshelyzet javítása Szocialista cigánybrigád — Sikeres beiskolázás Vállalatok támogatják a házépítkezést A már nem egészen fia­talember, miután rövid né­hány év alatt a nyolcadik munkahelyét is otthagyta, az állami és társadalmi szervekhez özönével küldött panaszos leveleinek egyiké­ben ezt írta: „Hogy miért hagytam ott előző munka­helyemet? Azért, mert igaz­ságérzetem nem tűrte el, hogy 400 forinttal kisebb fi­zetést kapjak az osztályve­zetőnél, s hat hónap után se kapjak még 100 forint emelést sem...” Egy másik, az érvényesü­lésről hasonló módon véle­kedő ember levelében ezt olvashatjuk: „Ha majd ne­kem is háromezer forintos, kényelmes állásom lesz, ak­kor én is tudok másoknak okos tanácsokat adni...” És végezetül egy harma­dik vélemény. Egyik ifjú­sági építőtáborban mtondta egy hatalmas termetű, lassú szavú fiatalember: „Négyes­nél jobb voltam elsőben és másodikban is. Tavaly, har­madikban csak három egész négy tized lettem. Tavaly álltám neki komolyabban oroszt és angolt tanulni. Nehéz volt. Ez okozta a többi tárgyból a visszaesést. Gépipari technikumba já­rok. Megvan már a helyem, ha végeztem, otthon a mi tsz-ünkben leszek munka­gép mechanikus. Édesapám- ék először azt mondták: — Mit flancol ez a gyerek? Minek egy gépszerelőnek angolul beszélni. Nem tu­dom, ki hogyan van vele, de én a nyelvtanulást nem divatból, nem is a több pénzért teszem, hanem egy­szerűen azért, mert a szak­ma jó ismerője, képzett sze­relő szeretnék lenni. A tech­nika világában egyetlen órát sem lehet kihagyni, s egy- egy új fölfedezést, eljárást mégiscsak gyorsabban is­merhet meg az ember, ha eredetiben olvassa az egyes külföldi szakfolyóiratokat...” A kétféle nézet alapvető különbözőségét, s utóbbi­Az lkergóré végénél, két kiálló tárnia^ közt keresztbe fektetett d^szkadarab. Al­kalmi pad. Rajta egy ember ül Bajusza fehér, seszínű kalapja széle sokfelé görbül. Csere Hatalmas termetű lehetett fiatal korában. Most nagy D-betűt mutat a háta. Bot­ját szüntelen markolássza, mint valami kincset. — Régi lehet a botja — Az ég tudja, mikori. Apámról maradt. — Pásztor volt? — Az. Meg kondás. Még a szépapám is. — Itt, Nyírvasváriban? — Nem. Itt nem. De sok­felé a Nyírben. Községek szolgálatában, kommen- cióért. Én öregségemre ke­rültem ide, Nagyfenek ta­nyáról. Pásztornak hívtak. Bejöttem a tsz-be. Pár éve ide helyezett a vezetőség. Nyár derekáig itt vagyok, amíg nem kezdődik a ter- ménvhord ás. Akkor levált a dohánvpajtáktól Kovács Já­nos. Ö jön ide. én megyek oda. Most kerül majd rá sor. ✓ — Mire a csere? Vállát, szemöldökét egy­szerre rántja. — írástudatlan vagyok. Terményhordáskor itt írni is kell. „Ne lefjyPTi Kálmán Ialván a nevem“ — Család? — Nincs. Volt kettő, el­pusztult. A fiú tüdőbajban. A lány meg... Szomorú his­tória. Teherben volt az első «vermekkel, almaéréskor. Megkívánta az almát. A tér­ié nem szerzett neki. a ku- tva. Fn ákó” loptam volna is egyet-kettőt az ásszo- ao'ómnak, mikor úgy volt. nak a helyénvalóságát egyetlen önmagát valamire becsülő ember előtt sem kell bizonyítani. Klogy e problémáról mégis beszélni kell, az csak azzal függ össze, hogy jócskán akadnak fiatalok és felnőttek is, akik kizárólag az anyagiakban, a pénzben, az autóban, a má­sodállások számában látják az érvényesülést, a tanulást, .az ismeretgyarapítás értel­mét. Az élet igazolja, hogy az így gondolkodó ember kevés hasznára van ember­társainak. Pedig az igazi érvényesü­lés: a lehető legtöbbet, a legjobbat, a leghasznosabbat tenni a közért, s nem mind­untalan a fizetést nézni. Természetesen vissza kell utasítani a hamis, a félreve­zető álszentesked.ést is. A nyugodt, törekvő munka, az alkotás szépségében való elmélyedés elképzelhetetlen az anyagi javak bizonyos szintje nélkül. De... mit, hogyan, miféle elhivatott­sággal alkot az olyan em­ber, aki minduntalan a 17 évi tanulást számolgatja, fi­zetését hasonlítgatja, s so­rolja, hogy mit nem sike­rült még három év után sem megvásárolnia. Az ilyen emberek nem­csak a közt nem segítik, de kárt okoznak önmaguknak is. Odaadó szolgálat helyett a pénzt hajszolják, lejárat­nak megannyi szép hivatást, bizalmatlanságot teremtenek a szakma iránt, s ezzel együtt nagyfokú szegénysé­gi bizonyítványt állítanak ki szemléletükről, életfelfogá­sukról, lelki intelligenciájuk­ról. Itt kell egy másik, nem ritka tünetre utalni, még­pedig arra, hogy mindig a munkában, a mindennapi tettekben dől el az, hogy ki mit ér, ki mire képes, s nem abban, hogy ki, hogyan mondja. Akadnak emberek, akik minduntalan hangoz­tatják, hogy többre képesek, közben azt sem végzik el, ami a feladatuk. Ne legyen Kálmán István a nevem, ha meg nem tettem volna, még a koronás kígyó­val szemben is. Akkor még nagy újságnak számított az ilyen szép gyümölcs, nem mint ma. Mire megtudtam a lányom óhajt, már csak sirathattam. Valóban szomorú história. Feketévé a babona hiedelme teszi. Mert a többi szó még­is csak kihozza: a szegény­ség, a pénztelehség okozta az igazi tragédiát. Orvos, fuvar, kórház kellett volna a vajúdó fiatalasszonynak, s „éppen akkor nem volt fil­lérjük se szegényeknek”. Földbirtokos világ... Hosszan, szaggatottan só­hajt. — Jó, hogy a tsz adja a helyet, ahol lakom. In­gyen. Meg, igénybe vesz, amire képes vagyok még. Nem is ellenkezem semmi- ■ ben a vezetőséggel. Ellátom a szolgálatomat, ahogy tet­tem mindig. Bár most vol­nék fiatal, most kezdhet­ném! Már nem egyedül Mint aki őszintén meg­vallott önéletrajza aláírásá­hoz fogja az írószerszámot, úgy tartja maga elé görcsös botját. Aztán feláll Elmegy a pádtól. Állva várja a ke­rékpáron érkező elnökhe­lyettest. — Tegnap délután nem volt a helyén, Pista bácsi. Kálmán István félszegen áll: — Elmentem a feleségem­mel az orvoshoz. Nem akar­tam időt vesztegetni a be­jelentkezéssel. Azt üzente az asszony, nagyon siessek. Tá­mogatnom kellett. Tönkre van a szíve a féleségemnek De én még elmentem a gyógyszertárba is. Most, hogy szolgálatom van újfa, Amikör a szocialista vi­szonyok között érvényesü­lést, a társadalmilag igaz­ságos úton való előbbreju- lást vizsgáljuk, még egy to­vábbi körülményre kell utalni. Az egymás iránti odaadást, fegyelmet és fele­lősséget erősítő szocialista közösségünkben új, megkü­lönböztetett jelentősége van a jól végzett munkának, a kiválló teljesítmény erkölcsi elismerésének. Es ez nagyon gyakran több bármiféle pénzösszegnél. Nézzünk vé­gig tanácsainkon, a külön­böző tömegszervezetek és mozgalmak választott testü­letéin, iskolákon, gazdasági irányitó szerveken, — min­denütt ott vannak a szelle­mi és fizikai munka leg­jobbjai. Hány és hány fa­luban találunk három-ötezer holdas, nagy közös gazdasá­giok élén 24—26 éves főág- ronómusakat,. hasonló korú iskolaigazgatókat, tanácstit­károkat, 20—30 milliós ter­melési .értékért felelős fia­tal mérnököket. Mi ez, ha nem érvényesülés? Mi az, ha nem a tanulás értelmének merész kitelje­sedése, amikor kezdve az olajipartól, a földek javítá­sán át az építőanyagiparig nagy igényű, magas fokú szaktudást követelő munká­kat bíznak embei ikre, ame­lyekben szabadon — termé­szetesen felelősséggel — kí­sérletezhetnek, alkothatnak, kezdeményezhetnek. És nem az érvényesülés egy-egy igazságos és értelmes vizs­gája, próbaköve-e helytáll­ni itt? Az írás elején említett emberek csak azt nézik, hogy mit keresnek, s eb­ben mérik az érvényesülést, — közben egyetlen szóval sem említik, hogy ők mit tesznek a közért. Pedig min­denkinek látnia kell, hogy az érvényesülés bizonyítvá­nyát a közösség hásznára végzett munka arányában mindig a köz állítja ki. az egyik szomszédné nézeget át a feleségemhez. Az elnökhelyettes a fejét csóválja. — Pedig ha szól, Pista bácsi, fogatot adtunk volna. Az előbb, arra járva, ma­gam is benéztem Pista bá- csiékhoz... Egyenesen ide jöttem, hogy... nézzen haza maga is... Míg oda lesz, ke­rítünk maga helyett vala­kit. Mielőtt elmenne, zárja be a kaput. 1— Jó. Köszönöm. Persze, hogy megyek. Bezárom én a kaput. öreg igyekezetében verej­tékgyöngyök jelennek mega tanyaőr árkos arcán, A múl­tat látom rajta, arpit már nem tud elsimítani ember­séges jelenünk se Igazán. Asztalos Bálint Süllő­V?on úgy néha az ember, ’ hogy füstölt süllőt vá­sárol. Én is így jártam amikor valamelyik este kü­lönleges csemege után szi­matolva egy tizenöt dekás süllőt szerződtettem vacso­rára. Lefizettem hat forin­tot, hogy a süllőt azután az orrába fűzött spárgakariká­nál fogva szelíden ottho- romba vezessem. Amikor az eladó kartárs (azért kar­társ, mert nősülésemig én is eladó voltam) átnyújtot­ta a füstölt süllőt, kétágú villájának hegyét bele­nyomta a süllő tomporába, s előbb a halra, majd rám kacsintva így szólt: „Jó pu­har Ez akkor fel sem tűnt Huszonkétezer ember. Ennyi a cigánylakosság szá­ma Szafcolcs-Szatmárban. Nevelésük és helyzetük meg­javításával kapcsolatban SZOT-határozat is született 1962-ben. Ennek a végrehaj­tásáról tanácskozott nem­rég az SZMT megyei el­nöksége. örvendetes, hogy rendszeresen visszatérnek arra, hol is tartanak e ha- határozet megvalósításában. Az elnökség megállapította, hogy az SZMT megyebizott­ságai a SZOT-határozat alapján a cigányság helyze­tét alaposan megvitatták már 1963-ban is. A jelenlegi elnökségi ülést az SZMT bizottságai­nak vizsgálatai előzték meg, s ennek alapján elemezték a helyzetet. Megállapítot­ták; hogy több hasznos je­lenség tapasztalható. Kü­lönösen vonatkozik ez a ci­gányság munkaviszonyának javulásában. Míg 1962-ben a megyében élő cigányság­nak mindössze 20 százalé­ka volt állandó munkavi­szonyban, addig jelenleg több mint 37 százaléka. Ja­vult a cigánylakosság mun­kához való viszonya is. Ezt mutatja az a tény is, hogy például a MÁV záhonyi át­rakóján 210 olyan munkás diolgozik akik közül csak­nem 100 már 1946 óta a vasút alkalmazottja, s több­ségével 1—3 éves a munka- viszonya. Vannak közöttük olyanok is, akik a tovább­képzés alapján szakmunká­sok, mozdonyfűtők, moz­donyvezető-helyettesek let­tek. A Betonútépítő Válla­latnál az egyik cigánybri­gád — 16 ember — elnyer— te a szocialista kitüntetést, vannak kiváló dolgozó ok­levéllel és jelvénnyel kitün­tettek is. Sokan dolgoznak közülük a kereskedelemben, különösen a földművesszö­vetkezeteknél. Többen szak- képzettséget szereztek, s ér­tékkezeléssel bízták meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy helyt is állnak, azon­ban egyes fmsz-elnökök részéről érezhető a cigá­nyokkal szembeni bizalmat­lanság. Bár még mindig jel­lemző, hogy meggondolatla­nul otthagyják a munkahe­lyüket, ennek azonban oka az is, hogy a vállalatveze­tők a cigányokat elsősorban csak szerződéses munkások­ként alkalmazzák. Az SZMT megyei elnök­sége megállapította azt is, hogy elsősorban ott sikerült a cigányok nevelésében, tu­datuk változásában eredmé­nyeket elérni, ahol a lakás­körülményeiket javították, ahol a putrik felszámolása folyik. A párt és a kor­mány határozatai alapján a megyei tanács vb. építési és közlekedési osztálya fel­nekem, gondoltam, csak ét­vágyat akar csinálni, mondtam is: köszönöm. Miért ne lenne puha egy füstölt söllő, amikor neki egyrészt már mindegy, hogy puha, vagy sem, más­részt a süllő nem kőből, vagy vasból van, hanem ki­zárólag tiszta halból, min­den más anyag hozzáadása nélkül. Szeretem a halat. Otthon aztán nekiláttam, hogy megegyem. Csak egy szál villával, gondoltam, lepiszkálom a csontvázáról azt a porhanyós füstölt hú­súját, ami miatt vettem. A villa azonban nem tudott elmélyedni a halba, fel sem foghattam, miért. Késért siettem, hogy elvágjam az illetőt. Ám mintha, vagy engem, vagy a kést, vagy a süllőt megbabonázta volna valaki, nem tudtam elvág­ni. A kés egy gondolatnyit belemélyedt a halba, de a süllő végül is szilárdan el­lenállt. Étvágyamat félre­téve a süllő most már fizi­mérést végzett. Megállapí­tották, bogy Szabolcsban 3160 lakásra van szükség ahhoz, hogy az öt család­nál nagyobb létszámú ci­gánytelepeket fel lehessen számolni. E tekintetben kezdeti si­kerek mutatkoznak. Ez év­ben a tervek szerint 50 cigánycsaládot jelöltek épí­tési kölcsönre. Ezek részé­re ingyenes telket biztosíta­nak, ahhcz azonban, hogy építési hitelt kapjanak, szükséges kétéves folyama­tos munkaviszony igazolása, s az, hogy ezek a családok az igénybe veendő hitel 10 százalékával pénzben, vagy építőanyagban rendellcez- zenek. Lehetőség van arra is, hogy 50 százalékos ked­vezményes áron az OTP-től telket vásároljanak és hi­telt kapjanak, ha az épít­kezéshez szükséges anyag 25 százalékával már rendelkez­nek. Ezekkel a lehetőségekkel eddig 47 cigánycsalád élt. Az említett 50 családból azonban mindössze 28-an nyújtották be igényüket la­kásépítésre, mivel a többiek, az egyéb feltételeket igazol­ni nem tudják. Ezért hívta fel az elnökség a szakszer­vezeti bizottságok figyelmét arra, ahol lehet segítsenek ezeknek a cigánycsaládok­nak elsősorban ab­ban, hogy a kétéves mun­kaviszonyt tudják igazolni. Ezzel az anyagi bázist is tudják biztosítani ezeknek a családoknak. Vannak he­Fennállása' óta először for­dul elő a Nyírbátori Nö­vényolajgyár történetében, hogy a megszokott, hagyo­mányos október elsejei kez­dés helyett már augusztus másodikén üzembe kell he­lyezni a gépeket. Tizenháromezer mázsa káposztarepce magot, és a már korábban is tervbe vett lenmagot kell feldolgozni még a napraforgószezon előtt. Az új feladat felborította az egész karbantartási ter­vet. A négy-öt hónapos munkát két hónap alatt el kell végezni. Túlóra nélkül! Nyolc brigád, ötvenhat ember, és a karbantartók. A legfontosabbak, a vezér­gépek — csigásprések, pörkö­lök — már rendben. Pedig kai szempontból kezdett ér­dekelni. Két végénél meg­fogva szét akartam tépni, de — bár hajlott korom el­lenére is van némi erőm — a süllő nem volt széttéphe­tő. Kicsit kinyúlt ugyan, azt el kell ismernem, de amikor lihegve és csügged­ten letettem, azonnal visz- szaugrott, s ekkor mintha halkan fel is kacagott vol­na. — No, — mondtam neki komoran —, ha a füstölés nem fogott rajtad, bennem emberedre akadtál! Éppen szögért és kalapácsért akartam menni, amikor észrevettem, hagy a hasa fel van vágva. Hogy ki és milyen eszközzel tudta ezt elérni, el nem tudom kép­zelni. E felfedezés azonban új távlatokat nyitott meg előttem. Azonnal konyha­kést kerítettem, hogy majd továbbhasítom a dögöt, leg­alább annyira, hogy bele­kukucskálhassak, mi tart­ja össze. A kés azonban lyés kezdeményezések ezen a területen is. Ilyen a Nyín- egyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat, ahol az szb' segítséget nyújt a ci­gánycsaládoknak a házhe­lyek megszerzésében. Hason­ló segítséget kaptak a Be­tonútépítő Vállalatnál, a Nyírtassl Állami Gazdaság­ban, a Mátészalkai ER- DÉRT-nél, vagy Dögé község­ben, ahol a tanács és az szkb közösen nyújtottak támoga­tást 7 család kedvezményes telekvásárláshoz. De ezen­túl a tsz-ben dolgozók ré­szére a szövetkezet anyagi segítséget is biztosított. Helyes volt az elnökség­nek az a megállapítása, hogy az egészségügy terüle­tén mutatkozó hibákat iga­zán csak a cigánytelepek felszámolásával lehet megol­dani. Jelentős eredmények születtek a cigánygyerekek beiskolázásával kapcsolatban is. Több helyen segítik ru­házkodásukban, tanszerek­kel ellátják őket. Eredményes az analfabé­tizmus elleni küzdelem is. Sok azonban még a ten­nivaló, melyet csak társa­dalmi összefogással lehet megvalósítani. És ehhez az állami- és szakszervezeték­nek, a Hazafias Népfront­nak, KISZ-szervezeteknek együttesen kell cseleked­niük. mind a nyolcat szét kellett szedni darabjaira. S most ott állnak készen, már csak az ékszíjakat kell elhelyezni a tárcsákra. Egy csigásprést százhúsz óra alatt javítottak meg, 350 óra volt rá adva. Az emberek örülnek a korai kezdésnek, mert így már a karbantartásnál min­denki dolgozhat. Azelőtt csak fele dolgozhatott itt öt-hat hónapig. Aki tehette, másutt vállalt munkát. Évről évre szűkül a gyár idényjellege. Augusztus másodikén — így ígérik — mozgásba jön­nek a gépek, s két hónappal korábban a megszokottnál, — próbaüzem nélkül! — termelni kezdenek. T. A. megakadt a bordájában, mert a süllő nemcsak vág­ható és téphető, de hasít­ható sem volt. Minthogy robbantással nem akartam kísérletezni (a gyerek már aludt), fogtam a süllőt a spárgánál fogva, s kinyit­ván szobám ablakát, magas ívben kihajítottam. Közel lakom a vasúti töltéshez, persze, vigyáztam, hogy a sínekre ne essék. Mindezek után eltűnődve a különös halon, hirtelen eszembe jutott, miért mondta az eladó, hogy „jó puha”. Mert tudta, hogy kemény, s azt akarta, hogy én azt higgyem, hogy ő azt hitte, hogy puha. S eltű­nődtem továbbá azon, hogy mit is lehet csinálni egy ilyen füstölt süllővel, azon­felül, hogy el lehet adni. Csak egyet. Meg lehet ff- ni krokinak. De mit csinálnak vele ő többiek? Tabi UmU Beszélgetés a tanyaőrrel n Volt két gyerek, elpusztult“ — Csak egy almán múlott? „Fogatot adtunk volna“ Nyolc brigád rekordja: Két hónappal hamarabb — próbaüzem nélkül!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom