Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Milyen is a korszerű otthon? — „Áthallás“ és salakgyapot —- Gázfűtés a Déli Alközpontban A lakásépítkezés az utób­bi években soha nem látott méreteket öltött. Elég csak szétnézni az Arany Janos utca, Petőfi utca, vagy az Árpád utca környékén, ahol a több emeletes tömbök tel­jesen átformálták a város­negyed arculatát. Az Északi Alközpontban két évvel ez­előtt csak fűvel, dudvával benőtt területet talált az ember, ma viszont 4—5 szin­tes épületek emelkednek ki a földből. Mór nem épül „C5" lakás A rohamos lakásépítés kö­vetkeztében egyre több em­ber kap új lakást. A kulcsot minden esetben örömmel veszik kézbe, azonban az ottonukat csak lakva isme­rik meg igazán. A tervezés­sel, a kivitelezéssel kapcso­latos hibák később jönnek a felszínre. A mérnököket hosszú ide­je foglalkoztatja a gondolat; milyen is legyen a mai kö­vetelményeknek megfelelő, korszerű lakás. Emlékszünk még a 6—8 évvel ezelőtt ké­szült úgynevezett „CS” la­kásokra, melyeknek az alap­területe alig érte el a negy­ven négyzetmétert, s a für­dőkádat egyszerű zuhany he­lyettesítette- A jól felsze­relt fürdőszoba azon kívül,, hogy vonzóerő, ma már el­engedhetetlen követelmény. Érthető, hogy hamarosan szakítottak a ..CS” lakások további építésével. Még mindig kicsik a szobák Legtöbb panasz a lakások mereteire vonatkozik. Nagy­anyáink hatalmas ebédlöbú- tora, vagy kombinált szekré­nye be sem fér a mai szo­bákba. Bár az alapterület egyre emelkedik, még min­dig nem üti meg a kívánt mértékét. A rendelkezések értelmében egy lakás alap­területe 48 négyzetméter le­het. Ezt a számot átlagban kell érteni, mert az egy­szobásoké kevesebb, a két és fél, vagy háromszobásoké ennél lényegesen nagyobb. Egyelőre azonban a pénz­ügyi keretek nem teszik le­hetővé a területnövekedést, hiszen még most is egy la­kás bruttó bekerülési költ­sége jóval felül van 165 000 forinton. Komoly problémát jelent a tervezőknek az áthallás csökkentése. A két lakás kö­zött húzódó „papirfal” nem jó hangszigetelő. Újabban dupla válaszfalat használ­nak, s közöttük három cen­timéteres hézagot hagynak. A kívánt eredményt azon­ban ez az építési forma sem hozta meg, hiszen a 3 centi nagyon kis távolság, s a kötőanyag részben betöl­ti. Valamivel jobb ered­mény mutatkozik, ha válasz­falként két különböző anya­got használnak. Például ha­tos lyukacsos falat és élére állított téglát. Ugyanis a két anyag rezgési együttha­tója különböző, s a célnak jobban megfelel. Kutatókra vár a feladat, hogy jó mi­nőségű, hangszigetelő anya­got kikísérletezzenek. Nyír­egyházán is próbálkoztak duzzasztott perlittel, azon­ban ez sem tökéletes. Nagy bosszúság a lakók­nak, ha a felettük lévő emeleten sétálóknak minden lépését hallják. Különösen szembetűnő ez a panellhá- zaknál, ahol a födémbe igen kevés szigetelő salakréteg kerül. Hangcsillapításra már több helyen sikerrel alkal­mazzák . az úgynevezett sa- lakgyapott paplant. Előállí­tása nem is túl költséges, kár, hogy eddig Nyíregyhá­zán még egyetlen építkezés­nél sem alkalmazták. Ha nálunk is bevezetik, s erre minden remény megvan, lé­nyegesen kevesebb lesz az ilyen jellegű panaszok szá­ma. Loggia kell Akik külföldön jártak, ha­zatérve gyakran illetik ter­vezőinket azzal az alaptalan váddal, hogy kicsik az abla­kok. A vád azért alaptalan, mert vigyázni kell, hogy a lakás nagyságához mérten ne legyen túlméretezve az ab­lakfelület. Ahány ország, annyi klíma. Lehet hogy Olaszországban kitűnően be­vált a faltól-falig ablak, de nálunk nem jó, mert túl nagy lenne a lehülési felü­let. A jövő lakásának tervezői fokozott gondot fordítanak a szabaddal való kapcsolatra. Hogy a lakó ne érezze ma­gát „bezárva”, feltétlen szükség van nagy loggiára, vagy tágas erkélyre. A hang- szigetelési problémák megol­dása mellett szükség van az alapterület növelésére is. Az ideális alapterület a mai viszonyoknak megfelelően 60—65 négyzetméter körül van. A második ötéves tervben már Nyíregyházán is látha­tunk ilyen ideális követel­ményt megközelítő lakáso­kat. Elkészült a Déli Alköz­pontban építendő kilenc emeletes lakóház terve, ahol a lakásokat már gázzal fog­ják fűteni. Addig is számos tömb fog felépülni megyénk­ben, s hasznos lenne, ha a technika vívmányait, melye­ket más megyékbe már al­kalmaznak, itt is bevezet­nék. Bogár Ferenc „Falura megy.. Tanítójelöltekkel a társalgóban Sok élmény, derüs-borus diáknapok hallgatag tanúja az intézeti társalgó. Mi mindenről mesélhetnének ezek a falak? Elmondhatnák az első év botladozásait, a vizsgaidőszak kemény, iz­galmas óráit, egy-egy inté­zeti bál vidámságát, itt szü­letett szerelmeket és ugyan­csak itt született szakdolgo­zatok alkotóinak fáradozá­sait. Most a falak csendben veszik körül a kis csopor­tot: az utolsó vizsgák előtt álló tanítójelölteket. Nyolcán. 21—22 évesek jegyzeteket, füzeteket la­pozgatnak. Ma még ők ta­nulnak, őket tanítják. De ezen a nyáron már ott lesz­nek ők is valamelyik falucs­ka iskolájában a jövő tan­évet előkészítő konferencián. A jövő tanév: akkor már tőlük tanulnak, ők pallé­rozzák a kis szabolcsi feje­ket. Tanítják az ABC be­tűit, a számolás tudományát és sok más bölcsességet. Kállay Csilla tősgyökeres nyíregyházi leány. Itt lakik, szemben az intézettel. Tár­sai, ha olykor megéheztek, csak átugrottak egy zsíros kenyérre. Csilla most itt van a társalgóban. Összefor­rott évfolyamtársaival, ta­nulni is jobb közösen. — Falura megyünk, taní­tani. Eleinte nehéz lesz biz­tosan. Nehéz elszakadni a diáktársaktól, a várostól. Ott majd nekünk kell meg­teremtenünk a szórakozási lehetőségeket, a művelődést magunknak, és egy kicsit a községnek is. — Nem könnyű itthagy­ni az intézetet, eltöltenénk még három évet itt, szíve­sen. Nehéz búcsút mondani a „Rózsikának”, a diákok törzshelyének — toldja meg a megkedvelt helyek listá­ját Schuszter Kati. Miskolc­ról jött Nyíregyházára, a tanítóképzőbe. Alighogy magáénak vallhatja ezt a várost, máris itt kell hagy­nia — a hivatásért. Kun Irma faluról jött. itt tanult, és most ismét falura megy. Neki könnyebb lesz: a hároméves városi élet csak közbeeső állomás volt. Ismeri, szereti a falut. — A falutól, tanyától nem félünk — mondja Há- da Ferenc, aki édesapja hivatását folytatja. — Ter­veink, céljaink vannak. Tanítani, nevelni akarunk, mindegy, hogy hol. A gye­rekek egyformák itt is, ott is. Az intézetben megtanult, begyakorolt módszereket szeretnénk tanításunkban Intézkedés fi esűesfor«»«?!©jw e’eit Már jelentkezik az eIőszáSiáfá§©k Kedvez© hatása A zöldség és gyümölcsérés ideje közeleg. Hamarosan megkezdődik a csúcsszezon a Nyíregyházi Konzervgyár­ban. Az építőipar, a keres­kedelem és a MÉK is egyre nagyobb mennyiségű termék szállítását igényli. Milyen in­tézkedéseket tesz a megyei szállítási bizottság a szállí­tási igények kielégítésére? — Erre a kérdésre válaszolt Hekm'an György, az AKÖV igazgatója, a megyei szállí­tási bizottság titkára. — A megyei szállítási bi­zottság közelmúltban tar­tott ' ülésén foglalkozott az előszállításokkal. Az au­gusztustól novemberig tartó szállítási csúcsszezon idejé­re jelentős kapacitást sza­badítanak fel az előszál­lítások. amelynek ered­ményei már most nagy­mértékben megmutat­koznak. Az őszi szállítások egyik legfőbb függvénye a mező- gazdasági termés alakulása. Gyümölcs és zöldségfélék­ből például 20 százalékos termelésemelkedésre számít­hatunk. A megyei szállítási bizottság feladata, hogy a megye egész gépjárműkapa­citásának igénybevételével zavartalanul bonyolítsa le a fokozottabb mérvű őszi szál­lításokat. E feladat szolgála­tába állítjuk az állami és tanácsi vállalatokat, az fmsz-ek. ktsz-ek, a gépállo­mások. az állami gazdasa­gok, a tsz-ek és a növény­védő állomások gépjármü­veit. A szállító járművekkel rendelkező szervek az idén aktívabban támogatják ezt a tevékenységet: igyekszenek gazdaságo­sabban fuvarozni, sza­bad kapacitásukat pedig felajánlják a közös szál­lítási feladatok megoldá­sára. A TEFU szállítási tervébe 16 százalékkal több súlyt ál­lított be. mint 1964-ben. — Fokozott feladatot ró szállítási szerveinkre az, hogy egy hónapig a mi jár­műveinkkel kell lebo­nyolítani a Tokaj és Ra- kamaz közötti áruszál­lítást, az ottani árterü­leti vonal javítása miatt. Általában azonban biztatóbb a helyzet a múlt évinél: a megyei szállítási kapacitás 44.2 százaléka a termelőszö­vetkezetek kezelésében van. Ezek egyrészt saját termel- vényeik szállítását, másrészt pedig az MÉK szállításait látják el. E kapacitás jo ki­használása érdekeben a konzervgyár és a MÉK szer­ződést kötött, illetne kot a termelőszövetkezetekkel. — Elkészült a megye éves szállítási mérlege, havi lebontásokban. , A kapacitás elosztása min­den hónapot megelőzd 20-án történik. Egyes vállalatok eltúlozzák havi elötervüket. hogy így biztosítsák önmaguknak a kapacitást. A túlzott terve­zés azonban hátráltatja a szállítási bizottság munká­ját. Sok problémát jelentett korábban a vasárnapi és éj­szakai áruátvétel. A megyei szállítási bizottság határoza­tot hozott: minden vállalat köteles a rendkívüli időszakok­ban, napszakokban is biztosítani az áruátvé­telt. A szállítási vasárna­pokat au gusztus elsejé­vel kezdjük meg. — A vállalatok zöme elő­re látja a szállítások prob­lémáit, és intézkedéseket tesa n oszt főtelepeinek bővítésé­re. megerősítésére és bizto­sítja az éjjel-nappali gyors áruátvételt. Sz. Sa, Knáverék kálváriája Beázás éjjel — Jöttek és mentek, de... Szükségszobában egy család Panaszos levelet kaptunk a minap Knáver István, Nyíregyháza, Tompa Mi­hály utca 10. szám, alatti lakostól, melyben leírja, milyen kellemetlen esemény­ben volt része. Május 23-án. vasárnap éjszaka szokatlan zajra ébredt: odakint zuho­gott az eső, s közben a pisz­kos, olajos víz a küszöbön át csörgött, folydogált be a szobába, A szép új bútorok 10—15 centiméterre már vízben álltak, s a vízszint egyre emelkedett, húsz cen­timéter feiett tetőzött. Ennyi az esemény, s utá­na megkezdődött a kálvária. De idézzük vissza a történ­teket. iYem az én asztalom ? A beázás vasárnap éjjel volt. Knáver hétfőn reggel a városi tanács építési osz­tályán panaszt tett. A vá­lasz: „Nem az építési osz­tály az illetékes, az építtető­nek kell intézkednie”. Még aznap az ÉM Szabolcs me­gyei Építőipari Vállalatnál: „Mi terv szerint építkezünk, felhasználni. Inkább az idő­sebb kartársaktól tartunk. Félünk, hogy amit csiná­lunk, „módszereskedésnek” túlzott ambíciónak tartják majd. — Pedig korántsem így van ez — teszi hozzá Sin- ka Andor. — Az itt tanult módszereket mi inkább ki­egészíthetjük az idősebb pedagógusok segítségével, tapasztalatával. De biztosan mi is tudunk új színt vin­ni a nevelésbe. A vita megindult. Szá­guld az óra mutatója. Ér­vek, ellenérvek röpködnek a társalgóban. Szinte izzik a hivatásszeretet, amely — ha nem alszik ki — falusi gyei'ekek fejében gyújthat­ja , a tanulás első szikráit és sok tanuló felnőtt fejé­ben -gyújthatja meg a mű­veltség lámpását. Ma még ők ünneplik ta­náraikat, jövőre és ezután sok-sok esztendőn át őket ünneplik azok, akiket ne­velnek, tanítanak, művel­nek. Szilágyi Szabolcs a tervet jóváhagyták, tehát az építőipari vállalat nem illetékes”. Megkezdődött a „labdajáték”. Knáverék mentek, beadványokat ír­tak — az illetékesek pe­dig jöttek. Szerdán az első; az egészségügyi osztály kép­viselője. A vélemény: „A lakás bűzös, egészségtelen, ilyen állapotban lakhatat­lan.” Csütörtökön az építési osztály megbízottja tai’tott helyszíni szemlét. Kivizsgál­ták, elmentek. Pénteken Bu­dapestről, az építkezés fel­ügyeleti szervétől voltak megnézni a lakást. „Elemi csapás” — mondták. Szom­baton ismét a tanács kép­viselője nézte meg még egy­szer a helyszínt és sürgős intézkedés szükségességét hangsúlyozta. Hol térnek nyugovóra A jelenlegi helyzet: Kná­verék és a két gyerek az építkezés egyik felvonulási épületében lévő — még né­hány napig üres — iroda- helyiségében laknak. Búto­raik egy része a szomszéd­ban, a többi téglákkal, lé­cekkel aládúcolva. A sző­nyegek a Patyolatnál vár­ják — néhány napi (szüksé­ges?) ázás után —. hogy pa­tyolattisztára mossák őket az illetékesek. Most főhet a fejük, hogy hol térnek nyu­govóra néhány nap múlva ha az ideiglenes lakhelyről ki kell költözniük. Volt la­kásukat kitakarítani és újra elfoglalni nincs nagy ked­vük, hiszen „a legközelebbi esőzés úgyis kiöntéssel fe­nyeget”. Kiöntésről lévén szó tisz­tázni kellene azt is. hogyan gyűlhetett fel a ház udva­rán annyi víz, hogy a ház­ba is jutott egy-két köbmé­ter. A Tompa Mihálv utcai építkezések során útéoítésre is gondoltak a tervezők. De arra talán nem, hogy ha hatvan centiméternyive) megemelik az út szintjét, ezzel már tíz-húsz centimé- ternyire megközelítik egyes házak ablakpárkányait. A jelenleg még mélyen fekvő járda jó lehetőséget bizto­sít, hogy a környező utcák­ból is — éppen az útépítés során megszüntetett — nyi­tott csatornába igyekvő v{$ összegyűljön és beázásokat okozzon. A szálak összefutnak Vagy talán mégis? Hiszen csatorna is épült, harmincas betoncsövekből, s .a Tompa Mihály utca 10. számú házig éppen három víznyelőt he­lyeztek el. Ezek bírták is a teljesítményt, csak éppen az az egy nem, amelyik Knáveréknak okozta a be­ázást. De miért nem? Azért, mert ez a többitől eltérően huszas cső volt? Nem valószínű, hiszen az is bőven elég lett volna, hogy a néhány köbméternyi vi­zet elvezesse. így az az egyetlen lehetőség.' hogy a víznyelő oem üzemelt. Ta­lán azért, mért eldugult, ta­lán azéi’t. mert le volt ta­karva, nehéz lenne megál­lapítani. És azt is. hogy mi­kor tettek valamit annak érdekében, hogy az mielőbb üzemeljen. Akár a lakók, akár az Illetékesek. Annyi mindenesetre bizo­nyos, hogy nem ez az első panasz a csatornaügyben. 1964. június 24-én Magyari Dánielné emelt először ki­fogást. Erre a tanács építési osztálya július 8-án átírt a bei'uházónak. hogy intézked­jen a csapadékvíz elvezeté­séről. A beruházó október 22-én 183—236 1964. számú levelében közölte a kivitele­zővel, a Megyei Építőipart Vállalattal, hogj' végezze el a szükséges teendőket. Ez nem történt meg. Újabb levelek, határozatok jöttek, mentek, s a megyei tanács vb. épí­tési, közlekedési osztálya 38—564/1964. számú határo­zatában december huszadi­kat jelölte meg végső határ­időnek a csapadékvíz biz­tonságos elvezetésére. A szálak most tehát a kivitelezőnél futnak össze. Az ÉM Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalat nem végezte el megfelelően a szükséges biztonsági mun­kákat. Ugyanakkor a beru­házó sem ellenőrizte azokat. Az egyéves huzavona után újabb, még átláthatatlanabb ügy vehette kezdetét. Ennyi idő után az illetékeseknek pontot kell tenni a „labda­játék” végére és biztosítani a családok nyugodt életét saját lakásaikban, még ak­kor is, ha a környéken épít­keznek. Marik Sanda«

Next

/
Oldalképek
Tartalom