Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-25 / 148. szám

A kritikus tömeg lie riadjon meg a kedves olvasó é természettudomá­nyos értekezést sejtető címtől. Ezúttal csupán a kellő szemléltetés kedvéért kölcsönözzük az atomfizi­kának ezt a gyakran emle­getett fogalmát. A kritikus tömeg elnevezés azt a ter­mészeti törvényszerűséget fejezi ki. hogy bizonyos fizikai reakciók csak akkor jönnek létre, ha az abban résztvevő anyagoknak egy szigorúan meghatározott mennyisége jelen van. Ha akárcsak grammokkal is kevesebb van fl szükséges­nél. hiábavaló volt bármi­jén nagy és költséges erő­feszítés: az e-edmény gya­korlatilag nulla lesz. A gazdaságban más tör­vényszerűségek uralkodnak usyan. min* az atomfiziká­ban. de néha me?ieoő ha­sonlatosságok ts felfedezhe­tők. Ez a helyzet a kriti- k"s tőmee fogalmának ese­tében Is. pá'-kl megfigyel­het'*» — akár ioari akár mezőgazdájáéi üzemben —. hogy bizonvos gazda'áei célok elérése csak akkor sikerülhet, ha meirvMÓB"'á- suk minden feltételét V>i*- trvefVrttáV. h» a *rfíV*é«*«»s i^téíflresiés^v^t hiánytala­nul megtették, vagyis a rt»Ä<nr*T0so1*-s tv>T1é­keinek ..kritikus tömege” együtt áll. H» viszont 8 kellékeik közül akárcsak eey is hiányzik a tervezett elképzelés egyáltalán nem. naiv esek résiteen valósul meg. A herutié»ások tonu'má- n vonás* során teH'haitimV e*s<* fekvőbb bél­d^kat. Eelénttenek Példá­ul yslohol a mrszrtán g*v ultramodern mezőgazdasági “•rz-mkömointot ko»-sze-ö étel letekkel, vlllaTinval. be­kötő úttal. Felavatják, az. emberek örülnek, mindad­dig. amíg a berendezések használatára sor kerül. Ek­kor azután keserves meg­lepetésben lesz részük. Ki­derül ugyanis, hogy a négy vagy ötmilliós létesítmény­hez néhány százezer forint hiányában nem építettek megfelelő teljesítményű ku­tat. Ennek következtében a vízvezeték és az önitató berendezés használhatat­lan. A régi gémesk útról pedig csak kemény fizikai megerőltetéssel feleannyi állatott láthatnak el ivó­vízzel, mint amennyi az új istállóban elférne. Előfor­dulhat persze más váltósat is (épül jó kút, de nincs vízvezeték, vagy nincs vil­lany, stb.) a lényeg azon­ban változatlan marad: az üzem csak félerővel tud dolgozni mindaddig, amíg a hiányzó feltételeit meg nem teremtik. Megtörténhet ilyesmi a mezőgazdasági termelés más ágában is. Például va­lamelyik gazdaságban lé­tesítenek egy 200, esetleg 300 holdas szólót vagy gyü­mölcsöst. Elvégzik a talaj- forgatást, beszerzik és el­ültetik a kitűnő fajtájú csemetéket vagy dugvá­nyokat, megépítik a kuta­kat, az utakat, beszerzik az ápoláshoz szükséges gépe­kért. Elérkezik a termőre- fordulás ideje s egyszeri­ben kiderül, hogy a fel­dolgozáshoz hiányzik a megfelelő befogadóképes­ségű edény és tárolóhely, vagy a gyümölcsszedéshez nincs elég láda és szállí­tóeszköz, az osztályozó be­rendezésnek se híre se hamva, s nagyon szűkösen állnak a kézi munkaerővel is. A lényeg szempontjá­ból mindegy, hol támad a szűk keresztmetszet. A kö- vetekezmény: a fáradság és költségbefektetés az ül­tetvény létrehozásáért mindaddig akadozva gyü­mölcsözik — a lehetséges­nek csak egy töredékét — amíg nem pótolják azt, ami kellő körültekintéssel már a kezdet kezdetén is elengedhetetlenül ‘ szüksé­gesnek látszott. Az ipari termelés mű­szaki szervezési gondjai­nak megoldása közben is fellép olykor a „kritikus tömeg” hiánya. Megszokott eset, hogy egy ipari tizem Valaki kopogott a szerkesztőségben új termék gyártásához kezd. Elkészítik a műszaki dokumentációt, gyártás ­technológiát, felszerszá­moznak, rendelést vesznek fel, beszerzik az anyagot, betanítják a munkásokat. Megindul a gyártás és már mindenki — akit illet — a zsebében érzi a jól meg­érdemelt jutalmat. Ám az öröm korainak bizonyul. Egy konzervgyárban a napi tízezres nagyságrend­ben készülő termékeket különleges szállítóberende­zésekkel juttatják * kész­áruraktárba. Természetesén hogy a konaerves dobozok vagy üvegek nagyságának és alakjának alkalmazkod­nia kell a szállítóberende­zéshez, vagy fordítva. De mi történik akkor, ha ér­re valamilyen ok miatt nem gondoltak? Az, ami az említett, példákban is történt. Ahogy megindul a termelés, úgv néhány perc múlva meg it áll. Azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy egy olyan látszólagos ki­csinység, mint az üvegek nem megfelelő mérete, le­hetetlenné teszi mindaddig a folyamatos gyártást, amíg használható méretű üvegeket nem szereznek be. Amíg valamilyen fel­tétel hiányzik a termelés megindításának erőltetése csak további bonyodalmak­hoz vezet. A gazdasági munka irá­nyítása. az ipari és mező- gazdasági termelés szerve­zése nem okvetlenül kíván­ja meg az atomfizika beha­tó ismeretét. Annyit azon­ban feltétlenül érdemes át­venni ettől a tudománytól, amennyi segít megérteni, hogy mind a „szürke hét­köznapok” akcióinak, mind a kiemelkedő nagy progra­mok végrehajtásának ered­ménye csak akkor lesz biz­tos és teljes, ha a feltéte­lek „kritikus tömegét” már az akció végrehajtása előtt kellő körültekintéssel meg­állapítjuk és a tervben elő­írt módon megteremtjük. Ha ez nem lehetséges (pél­dául nincs elég beruházási eszköz, hiányzik valami­lyen anyag vagy gép, nincs elegendő munkáskéz, bi­zonytalan az értékesítés, stb.), akkor inkább várni kell addig. amíg vala­mennyi feltétel ésszerű módon biztosítható. Minél kevesebb idő, pénz és erő fecsérlődik el hiábavaló gazdasági elképzelésekre. annál több jut majd azok­ra, amelyek megvalósításé a feltételeket tekintve lehetséges és a társadalom igénye alapján szükség«. gyertyános Zoltán „Elmondtam Perek, haragok a földért Csendes kopogtatás után falusi néni nyitott be a szerkesztőségbe. A kérdésre hogy kit keres, ml járatban, igy válaszolt: — Nem Igen keresek én itt névleg senkit, kedves, elmondom az igazam, ha meghallgatnak. A megyei tanácstól jövök. Vtn még vonatindulásig egy kis Időm. Egyébként, a pima­szomra a megyénél az a jó elvtárs ezt a papirt adta. Az is meghallgatott, a ked­ves. „StfVMié* günkért..." Cédulát vett elő füles saatyorjából. Egyik öldalán kézírással ez állt: „Földmé­rési Hivataltól bizonyítani a kérdéses föld mennyiségét.” Mátik oldalon: „Igazolja a községi tanács, hogy neve­zett résziben használja-e a területet, vagy tulajdon jog­gal.” — A többit majd intézi otthon a tanács. Intéztetem én, kedves. Mert, a testvé­rek, a rokonok némelyike el akarja ütni á családomat másfél hold földtől. Pedig az a szent igaz, hogy én, meg a férjem gondoskod­tunk legtöbbet a férjem szü­leiről. Mondták is szegé­nyek mindig: szívességünk­ért a miénk legyen az a másfél hold iz. írásban nem hagyták, de... mondták. Öh, mikor volt az már ked­ves. Ez a földügy meg még mindig folyik. Perelnek a drága rokonok. Hát perelje­nek csak. Azt hiszik, bo­londokra akadtak. Abból ugyan nem esznek. Legyen aminek lennie kell, de azt a földet nem hagyjuk! Csők e síremlék meredt Végtelenül suhogtatta a néni a szavak áradatát. Nem érdekelte, hogy hol jár, ki­vel beszél, segithetek-e egyáltalán a panaszán. Csakhogy beszéljen valaki­nek, a megyei tanács után másutt is elmondja sérel­mét, mert még van egy kis idő vonatindulásig. (Majd még, biztosan ott is el­mondja a mellette ülőnek). Az ő, az ő családja igazát. ' De vajon, övék e a keresett igazság? Puszta szavakból nehezen lehetett azt megál­lapítani. S hogyan beszél­nek, vélekednek a másik „tábor” tagjai? Kinek van igaza egyáltalán? Föld... Per... 1965-ben. A szóőzön furcsa képeket, eseteket idéz fel bennem múlt időben a mi családunk­ból is, és általában szülő- községem ezelőtti életéből. Látom édesanyámat, ami­kor a tésztanyújtó fával ve­rt Emi nővéremet, mert a bálban, tánc közben szívesen beszélgetett Veres Sándor­ral. Szerették egymást. A pár hold földdel „alacso­nyabban állást” azonban nem tűrte édesanyám. Nem is lett szép házasság Emi testvéremnek: elszökött a Veres fiúvá, Anyám hóna­pokig ném adta ki még a ruháját se. S Veres sógor ma egyik kedves veje. Nagy híre volt, hogy férj­hez ment az egyik jó módú családból a nyomorék, gye­rekkorától boton járó lány. Szegény fiú vette el — a földjét. Kutya-macska élet­tel kezdték. A nyomorék nőt hamar elvitte a szomorúság. Szegény Némedi Dani, hordási tűzoltó ügyelet köz­ben akasztotta fel magát legszebb idejében a torony­ban, a harangkötélre. Ma­gára hagyott anyja majd­nem megzavarodott a bá­nattól. (Apja Amerikában volt). Daninak ajtót mutat­tak az egyik háznál. Nem a lány, a szülők. Több föld­jük volt, mint nekik. A lány feketébe öltözve, be­kötött fejjel siratta a kopor­só mellett. Dani arcképe ma is ott van, bevésve sír­emlékén, a temetőben... Az égresi, uradalmi határ eladásakor kifogásolták a parasztok a parcellázást. Murguly Bálint bécsi, az egyik jóeszű paraszt bepe­relte a tulajdonost: gróf Ká­rolyi Gyula miniszterelnö­köt. Évekig folyt a per. Vé­gül is nevetségessé vált a Bálint bácsi részére. Nem ép elmével halt meg. Sodó Bélát A szobor Ó budán jártam ezekben a napokban, ebben az öreg városrészben. Így, ahogy van, műemlékké kel­lene nyilvánitani, hangulatá­val, romantikájával — a Krúdy-járta kocsmák­kal, a latin cirkusz kőma­radványaival; a városrész elé tábla illene: gyertek, szerelmesek, sétáljatok erre, a töpörödött házak, az öreg dúslombu fák közt. Félre­billent háztetők, apró abla­kok, tágas, mély udvarok, vén fákkal, friss bokrokkal, nyíló virágokkal. Legyen az egész műemlék, persze lakni csak az új részben laknék, dehát ez más dolog. Ahogy barangoltam, már messziről megláttam a ma­gas kőfalat, elborították a kúszó zöld növény apró levelei. Mintha csak dísz­letből lett volna idetéve ez a kőfal, mögüle gesztenye­fák terebélyesedtek, piroe- lott a futórózsa, távolabb­ról egy megroggyant kis fa­kapu, nagy fekete kilinccsel. Mivel alkonyodon, aa al­kony rózsás színei tovább festegették a kőfalat, meat már h&táreaotten olyan lett, Már a tanáesházán dol­goztam, amikor égy család férfi és női tagjai nagy lár­mát csaptak az elnöki szo­bában. Az elnök kiküldte őket megnyugodni, egyes- ségre. Az udvaron egymás­nak estek, összetépték, mar­ták egymást, mint a vére­bek. Egyik fiútestvér kiha­rapta a nyakát tulajdon testvérének. Per, bíróság lett a folytatás. A föld miatt. (Azóta kibékültek, megférnek egymással, övék — a szövetkezetben — az egész ecsedi határ.) önkéntelenül űztem el a felötlő képeket, emlékeket. Mert nemcsak ennyi van. És mind kínnal, fájdalom­mal, töprengéssel, gyűlölkö­déssel, perrel, pénzzel, ha­lállal járt. A föld miatt. Kérés nélkül És a néni még mindig mondta a magáét. Hogy Bö- könyben ők nincsenek tsz- bén. Adja a törvény azt Is. Mint azt, hogy kikeresse az igazát. — Nekem kell benne jár­nom, kedves. A férjem nem szereti a hivatalokat. Nem is tudom, mi lett volna a családdal, ha én nem va­gyok olyan, amilyen. A gyerekeink meg, kedves, kettő városban, kettő a községben. Azt mondják: egyezzünk meg szépen. Hogy egyezzünk, amikor minden úgy van, ahogy én mondom... Végre elment a néni. Üze­net és kérés nélkül. Nagy beszéd közben a nevét se mondta meg. Mind ennek ellenére azóta is sajnálom. A gondja, a fáradozása miatt. De sajnálom az el­lenfeleit is. Mintha még a múlt kísértene... Asztalos Bálint Szakrendszerű oktatás a nyíregyházi járásban legutóbbi ülésén foglal- BSRfott i Nyíregyházi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga az általános iskolai diák­otthonok munkájával és a körzetesítéssel. A nyíregy­házi járás 86 iskolája közül 32-ben osztott tanítás volt a most lezárult iskolai év­ben, résiben osstott 1? és kislétszámú iskola 37. A tanyai településeken 48 is­kola végzi munkáját, ebből eddig 25 iskola felsőtagoza­tában kaptak a tanulók szakrendszerű képzést, szakrendszerű oktatásban a gyerekek 69 százaléka ré szesül. A következő években 23 tanyai iskola felsőtagozatá­nak szakrendszerű oktatása vár megoldásra. Egy úfítő kálváriái« Ha valaki kételkedne ab­ban, hogyan lehet kedvét szegni egy újítónak, az for­duljon bizalommal Puskás Tamáshoz, a Nagyhalászi Kendergyár lakatosához, ö majd elmondja, hisz több mint másfél esztendeje járja a kálváriát eredménytelenül. Legutóbb kilátásba he­lyezték a lakatos más mun­kakörbe való helyezését. Ed­dig az áthelyezésre nem ke­rült sor. No de ami késik, nem múlik, s nem lehetet­ten, hogy az Ígéret valóra válik, ha... Ha Puskás Tamás tovább­ra is keresni merészeli igazát. Ha ez a kis ember köve­teli az újításáért járó pénzt. S, ha nem lesz, aki meg­védi, A turbina gumiszalagjá­val kapcsolatos újításról van szó. Ha ez elszakad, ti­zenhárom ember tétlenkedik éjszaka, vagy nappal. • • egy műszakban 80—100 má­zsa kenderrel dolgoznak fel kevesebbet. Sok kára szár­mazott már emiatt jtz üzem­nek, a népgazdaságnak. Puskás, a lakatos megoldot­ta a gondot. Újítást nyújtott be a gumiszalagok varrására. Fél év múlva érdemesítették válaszra. Ekkor a Rosíkiké- szítő Vállalat tiszántúli ki­rendeltsége közölte, hogy a műszaki osztály szakvéle­ménye alapján az újítást megvalósításra elfogadta. Azt várná az ember, hogy most már az ügy befejezést nyert, g az újító is megkap­ta a jutalmát. Tévedés. A telep kérésére (mert a telep is személy!) az újítást felül­vizsgálták. fig most kezd az ügy bonyolódni. Ugyanis ngy.an az a műszaki osztály, amelyik négy hónapnál az­előtt javasolta az újítás al­kalmazását. köpönyeget for­dított, s kisütötte: az újítás több kárt csinál mint hasz­not. Mégis mi történik? Hogy befogják az újító szá­ját. a Nagyhalászi Kender­gyár vezetősége Z50 forint eszmei dítat ajánl fel Pus­kás Tamásnak. Puskás Tamás újítását elő­ször elfogadták, majd el­utasították, később eszmei díjazásban akarják részesí­teni, de később — mivel fel­lebbez — újra elvetik. Csak éppen az a furcsa, hogy a termelésben — még­is alkalmazzák! Vagv még­sem olyan káros? Tízezre­ket mentettek meg vele. Csak ebből mind ez Ideig még egy fillért sem kapott a lakatos. Ellenben munkakö­réből való leváltást ajánla­tot igen. Nekünk Is lenne egy ajánlatunk. Sürgősen intéz­zék el a több mint másfél éve húzódó újítási problé­mát a vezetők és fizessék M a jogos újítási díjas Puskás Tamásnak! Farkas Kálmán mint egy színházi díszlet, csak igazi volt, igazi kőből, igazi levelekből, igazi fu­tórózsákkal. Hogy közelebb jutottam, egy Öreg néni arcát pillan­tottam meg a kőfal mögött, vagyis inkább egy öregasz- szonyt vállig. Lépéseimet meglassítottam, hogy sokáig és jól lássam az alakot, meg is néztem ala­posan. Viseltes fekete fej­kendő rajta, állón összecso­mózva. Arca szelíd, ősz le­het a haja a kendő alatt. Vállán fekete kendő, vállak keskenyek, szinte szelídek, öreg anyavállak, gyermeki kezek átölelik, magukhoz szorítják. Arca csupa ránc. Tudom: az emberi ráncok közt van külömbség. Sokat rajzol az öregség, de sok rán­cot rajzolt hajdan a gond, a baj. Ha elemezni kellene: a szarkalábak, a szemek alatt akkor sűrűsödnek, ami­kor ... de mit soroljam fel a régi idők keserveit, a sze­gényemberek bajait Köze­lebb érek, látom a nénike szemét, *2elidkék, de mint­ha a nézése merev lenne, aggódó egyben, mintha va­lakit várna, itt a kőfalnál. De nemcsak a tekintet me­rev, a néniké is mozdulat­lan. — közeledem, nem for­dítja felém sem magát, sem a nézését mintha nem is járnék arra, mintha cipóm orrvédő vasa sem csenge­ne a macskaköveken. Né­zem a mozdulatlant a hom­lokomon túl érő kőfal fe­lett már nem is lépek, csak csoassanok lassan előre, hogy tovább nézhessem: merev a tekintete, mint a szobroké. Megtámad varázsával az alkonyat, a hangulat va­lahonnan hársfa méz-il­lata is érkezik, megtorpa­nok. Talán nem is élő a szelíd nénike, talán ittfe­lejtett, furcsa merev szobor. Talán fafaragás ismeretlen mester nagy műve, gondosan kidolgozva rajta a kendők drapériás hullása, a ráncok részletessége a kedves ar­con, a középkori szobrász­iskolák mesterei faragtak ilyen megdöbbentően élethű, teljes részletességű műveket, ki is színezték őket, — most az alkony rózsaszín fényt dob a mozdulatlan öregasz- szony-arcra. Megállók a pillanatnyi va­rázsban, — moat már szo­bor nekem a mozdulatlan nénik«: remekmű, nagy (mater alkotása. Kőfal, fu­tórózsák, egy nénike szob­ra, — különös játék a. Ar­ra gondolok, akárki lehetett a kedves szobor modellje, valamikor fiatal leány volt; nem lenne jó a szobor, nem lenne remekmű, ha nem őrizné kivül-belül a volt fiatal nőnek, modelljé­nek lényegét. Itt élt tehát a modell és ebben az óbu­dai képben, — megy a macskaköves utcán, formás a lába, üdén ringó, dús keble, arcén kis gödör, ha nevet, régi mosolyát most is őrzi öregkori szobrának szelíd kedvessége. Valaki átölelte annak idején a gesztenyefák alatt, lehet, hogy azt mondta neki: — Te vagy a legszebb lány,.. Átölelte a vállát, hogy magához húzza, aztán el­ment, talán át Pestre, a gyárba, vagy kivándorolt Amerikába, ahogy abban az időben, szegénységben, any- nyian. A lány pedig felállt a kő­fal mögé, várt, várt, — így lett belőle nénike, vagy szobor. Most mér a varázslat el­téveszti lépéseimet az el­múlt Időben, mert, vagy ott lett belőle szobor az Időtlen várakozásban, vagy a szép hajdani modellt faragta meg így a művész, hogy megéreztesse művével az idő kérlelhetetlen múlá­sát, egyben az igazi vára­kozás szerelmes komkságáL — Visszajössz estére? Visszajössz-e valaha? Valaki áll és vár, így várnak az igazi szerelmesek, egy percig, évekig — halá­lig, mint a veronai Júlia. Nézem aggódó mozdulat­lanságát, most már teljesen értem a művészt: igen, igen a várakozás szobra az öreg nénike, a mű ezt mondja a szemlélőnek: Szerelmesét várja a lány; __ visszajössz-e estére? Fiát az anya: visszajössz-e vala­ha? Micsoda várakozás a hall­gatag homályban, micsoda várakozás, szembeszegülés az idővel, a múlással, szo­borrá válik, aki így vár: — Visszajössz-e? Nagy müvet látok, ezt érzem, csak nagy mű ejti így hatalmába az embert, keresem a kőfalon a mes­ter nevét. A megoldás is milyen művészi, —« a kő­fal, omló voltával. A vi­lágból kirekesztem magam, mondja a kőfal, mert nincs másom, mint a várakozás. Az utca végén ekkor pu­fók kisfiú bukkant elő. Ke­zében labda, foci. Messziről kiált: — Olyan jól játszottunk nagymama, azért maradtam ilyen sokáig. A szobor megszólal: „Gyere már, a vacsora régen kész. Finom vacso­ra-’’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom