Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
A GYŐZELEM NAPJA 1945 : Fordulat Európa szívében Húsz esztendeje, amikor Keitel reszkető kézzel 8 megadási okmány alá kaparta névét a Berlin- Karlshorst-i szovjet főhadiszálláson — Németország történelme fordulópontjához érkezett. A szovjet hadsereg győzelme lehetővé tette, hogy Németország egy részén a nép kezébe vehesse a hatalmat, következetesen végrehajthassa a potsdami határozatokat, megvalósítsa a nácitlanítást, új, békés alkotó életet kezdjen. Ez a húsz esztendővel ezelőtti nap a Német Demokratikus Köztársaság felszabadulásának ün- nepe^— s egyben az európai történelem egyik sorsdöntő állomása is. A német imperializmust, amely egy évszázadon keresztül fenyegette Európa békéjét, holálos csapás érte. A felszabadult országrésznek hallatlanul nagy nehézségekkel kellelt megküzdenie. E nehézségek részben állami-politikai, részben gazdasági természetűek voltak. A politikai nehézségek lényege, s egyben a felszabadulást követő évek egyedülálló jellegzetessége, hogy nem voltak, nem is lehettek s politikai munkának teljesen szilárd állami keretei. Németország nyugati megszállási övezeteiben közismert módon szervezetten folyt a nácik, milita- risták és nagytőkések „átmentése’’ és hatalmuk konszolidálása. A válság egész sor szakaszának kellett lezajlania azonban addig, amig 1949 őszén a nyugati hatalmak hivatalosan is kettészakították Németországot. Csak ezt követhette azután 1949. október 7-én a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása. Ez nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy tjöbb mint négy esztendeig kialakult állami keretek nélkül kellett lerakni egy későbbi állam demokív tükus alapjait, végrehajtani a nácizmus és imperializmus gyökereinek kiirtását, gazdaságilag talpraállítani az országot! E munka gazdasági szempontból is rendkívül nehéz volt. A Német Demokratikus Köztársaság területe a hajdani Németország gazdaságilag viszonylag elmaradottabb része volt: a nehézipar fő bázisai, valamint a legfontosabb nehézipari nyersanyagok nagyrészt az imperialista politika örvényében sod- eodó nyugati országrészen maradtak. Ma, a felszabadulás huszadik évfordulóján ezek a nehézségek már csak a megtett út nagy küzdelmeket jelző mérföldkövei. A Német Demokratikus Köztársaságnak a maga rendkívül exponált helyzetében nagyszabású politikai és gazdasági feladatai vannak, amelyeknek megoldása még tekintélyes időt vehet igénybe. Annyi azonban máris bizonyos, hogy a történelmi fordulat, amely húsz esztendővel ezelőtt még csak lehetőség volt — ma már lezajlott. A történelemben először nemcsak agresszív Németország, hanem a Szovjetunióval, a szocialista világgal szövetséges német békeállam is él és erősödik Európa szívében, s ez mind gazdasági, mind politikai — mind pedig katonai szempontból új helyzetet teremt: reménytelenné teszi az imperialista reakció európai agresszív terveinek megvalósítását. E történelmi fordulat végrehajtásának jogi alapokmánya a Szovjetunióval 1955 szeptemberében megkötött államszerződés. Ezzel az NDK, mint jogállam teljes szuverénítást nyert — beleértve azt a jogot is, hogy maga dönthessen minden olyan kérdések felett, amely az NDK és Nyugat-Németország közötti kapcsolatokkal. vagy Németország újraegyesítésével függ össze. A német békeállam megerősödése és a szovjet külpolitika előrelátása így kudarcra ítélt minden olyan nyugati imperialista próbálkozást, amely a német probléma bárminő „megoldását” a' Német Demokratikus Köztársaság megkerülésével akarja megközelíteni! Az NDK szocialista külpolitikájának további kiteljesedését jelentette csatlakozása a Varsói Szerződéshez, részvétele a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységében, s ezzel az egyre magasabbrendű •zocialista munkamegosztásban. E politikai, történelmi fordulatnak, amely Európa, sőt az egész világ sorsát érinti, szilárd gazdasági alapjai vannak. A felszabadult német területeken a második világháború befejezésétől az ötvenes évek elejéig a' demokratikus forradalom feladatait oldották meg. 1952-ben tűzték ki közvetlen célként a szocializmus alapjainak lerakását. Az NDK gazdasági megszilárdulásának talán legbeszédesebb bizo- nyitéka, hogy 1964-ben a Németország iparilag eredetileg fejletlenebb részén felépített NDK-ipar annyit termelt mint 1936-ban az egész, az NDK-nál négyszerte nagyobb „Német Birodalom”. A Német Demokratikus Köztársaság ma a világ tíz vezető ipari hatalma közé tartozik, európai viszonylatban pedig az ötödik—hatodik helyen áll. A német békeállam jelenleg, felszabadulásának huszadik esztendejében a szocializmus átfogó felépítésének szakaszába lépett. Az 1963-ban létrehozott új tervezési és irányítási rendszer lehetővé teszi, hogy minden erőt a legmagasabb tudományos-műszaki színvonal, a kitűnő minőség és a lehető legalacsonyabb termelési költségek elérésére biztosítsanak. Történelmileg rövid idő alatt, mindössze két évtized küzdelmei és építőmunkája során a Német Demokratikus Köztársaság szilárd, nagy erőt képviselő szocialista országgá vált. Nemzetközi tekintélye egyre nő, — s ma már a nyugati hatalmak táborában is az elemi politikai józanság mércéje a német békeállam létének és kiemelkedő szerepének felismerése. Ez a felszabadulás után húsz esztendővel minden tényleges, alkotó európai rendezés elengedhetetlen feltétele. A megadás órái Különös nap volt az a húsz esztendővel ezelőtti május nyolcadika. Olyan, mint az a pillanat, amikor tavaszi hajnalokon a nappal megnyeri a küzdelmet az éjszakával szemben és a maga javára billenti a mindennapi küzdelem mérlegét. A győzelmet, a náci hatalom pusztulását ünneplő, díszlövésekre kész ágyuk frissen olajozva várták a nagy pillanatot. A legénység készenlétben állt. De a lövések még nem dördültek el. Még háború volt. Ennél is pontosabban: a náci haderők feltétel nélküli megadásának napja — az „átbil- lenés“ a háborúból a békébe. Az előjáték már egy nappal korábban lejátszódott egy kopár iskolateremben, Reims városában, ahol Jodl tábornok Eisenhower főhadiszállásán a feltétel nélküli meg- adás első változatát aláírta. A 24 órás „elővágásnak” megvolt a maga politikai magyarázata. Dönitz náci „nagyadmirális,” aki Hitler utolsó parancsa utódjává és a még megmaradt négyzetkilométerek parancsnokává nevezett ki — még ezekben a percekben is azt remélte, hogy szovjetellenes különbékét köthet a Nyugattal. Ez a kísérlet azonban már elkésett: az akkori helyzet és Rooseweit elnök politikája, valamint a már aláírt nagyhatalmi megállapodások reményte- lenné és értelmetlenné tették Dönitz próbálkozását. A csalódott Jodl ezt táviratozta Dönitznek Reims- böl: „Nem látok más kiutat: káosz, vagy aláírás.” Dönitz, aki Flensburgban, az utolsó „birodalmi német kormány” székhelyén, egy ép- ségben maradt ka szárny áépü- letben kuporgott vezérkarával, a Jodl-kísérlet veresége után már nem taktikázhatott tovább. Kénytelen volt megbízni Keitel tábornokot: utaz- zék Berlin-Kárlshorstba, a szovjet hadsereg főhadiszállására. és írja alá a feltétel nélküli megadásról tanúskodó okmányt. A szemtanúk feljegyezték, hogy Keitel sápadt volt és erősen lesoványodott, de peckesen, szabályos porosz tiszti arroganciával viselkedett. Marsallbotját nehezen palástolt dühvei csapta le az asztalra. Kattogtak a foton- porterek fényképezőgépei, s Hitler kedvenc tábornoka a mennyezetnek fordított arccal, mozdulatlanul tűrte a rohamot. Egy amerikai tábornok kérdezte meg tőle: készen áll-e az aláírásra. Miután Keitel biccentett, Zsu- kov tábornok, a szovjet delegáció vezetője szólította fel, hogy lépjen a szoba közepén álló nagy asztalhoz. A „marsall“ akinek helyét már ké- szitették a háborús bűnösök aktáit vizsgáló nemzetközi ügyészek a vádlottak padján — balszemébe monoklit csíptetek Marsallbotját és sapkáját hóna alá csapva, az asztalhoz lépett és szinte végtelennek tűnő lassúsággal az okmány alá kaparta nevét. Utána még egy jellegzetes manőverrel próbálkozott: a hivatalos szovjet hadseregtolmácsot felkérte: közölje, hogy a „rossz hírközlési Viszonyok miatt a keleti frontszakaszon legalább 24 óráig tart, amig a tűzszünetről szóló parancs az egységek vezetőihez jut.” Otromba kísérlet volt ez a szovjet előnyomulás lassítására. Válaszra sem méltatták. Amikor a tolmács lefordította Keitel szavait, a parancsnokló szovjet tábornok jég- hideg hangon csak egyetlen mondattal felelt: „Kérem a német küldöttséget, hogy hagyja el a szobát...” Keitel egy pillanatig der- medten állt, azután hóna alá csapta a megadási okmányokkal teletömött dossziét, évtizedek óta beidegzett mozdulattal összevágta a bokáját és két kísérőjével együtt kiment az ajtón. Az a pillanat, amikor az ajtó becsukódott, a második világháború végét jelentette. A fel í étel nélküli megadás napja véget ért: ki lehetett adni a tűzpa ran csőt a győzelem napjának sortüzeire! A „nagy jelenet” a Berlin-Karlshorst-i szovjet főhadiszálláson. Keitel (középen) a feltétel nélküli megadás okmánya» nak szöveget hallgatja. Ebben a Németországban elűzték a múlt árnyait. A „bü» cTienwaldi eskü”: „Soha többé fasizmust — soha többé háborút" életet nyer az NDK mindennapos politikájában. A kép: a harangtorony és á nemzetközi emlékmű, amelyet Weimar mellett, a hajdani buclienwaldi koncentárciós tábor területén állítottak fel. A Német Demokratikus Köztársaság Európa egyik legfejlettebb ipari országa. Az ipari fejlettség egyik legfontosabb mulatója az eg.v főre eső villamosenergia-termelés. Erömüzei közül különösen érdekes a szivattyús rendszerrel működő hóhenwatei erőmű, a maga nemében a második legnagyobb Európában. Eegütíbb a tokiói olimpia is bebizonyította, hogy az NDS5 sportolói egyre nagyobb részt kérnek maguknak a világver» senyek győzelmeiből. Az NDK-ban több mint 25 000 mis dernül felszerelt sportpálya áll az ifjúság rendelkezésére. Képünkön: a Dinamo sportklub tornászlányai az NDK nemzeti ünnepén.
